Dunántúli Napló, 1963. február (20. évfolyam, 26-49. szám)

1963-02-17 / 40. szám

FEBRUAR 17. NJ&PLÓ s A régi közömbösség mai valósága i mikor 1920-ban és 1925­” ben Bózsa Kálmán jegy- 86 kitöltötte azokat az íveket, amelyeket a tanácsháza meleg szobájában böngészünk, alig­ha gondolta, hogy figyelemre méltó történelmi feljegyzése­ket végez. Küldte és kitöltve kérte a vármegye, ő pedig kö­telességet teljesített... Amikor a közelmúlt napok­ban a pécsváradi tanács veze­tői testes füzetként összekap­csolták ,a géppel írt fehér la­pokat, amelynek tartalmát a jelölőgyűléseken elhangzott javaslatok, kívánságok és ész­revételek adják a járási szék­hely jelenére és közeli jövő­jére, talán nem is gondoltak arra, hogy jelentős történelmi tényeket rögzítenek papírra. A választók mondták, ők ösz- szesítették és természetesnek tartják, hogy valóra is válik... A szó, hogy „történelmi” ta­lán mindkét vonatkozásban túlzásnak hat, de hát e foga- , lom hallatán nem kell azon­nal országos vagy európai mé­retekben gondolkodni. A sok kicsiből lesz a nagy történe­lem ... Sok egyes ember papírra vetett jellemzése került már kezembe, de néhány mondat­ban ezrekről most olvasok vé­leményt Bózsa Kálmán for­málta, amely szerint a pécs­váradi emberek „nem keve­redők”, mármint a magyarok, németek, borvátok. „Szorgal­masak, civakodók, káromkodó- cak, a politika iránt közömbö­sek”. Meg kell hagyni, hogy szép kis summázás. Bogozga- tom a fogalmak értelmét és kiderül, hogy korhű értelme­zés ez és a maga módján nem is rossz. Nem keveredő... Csodálkozni való nincs. A so­viniszta uszítás megtette a magáét.- Aztán szorgalmasnak kellett lenni, ha élni akart va­lamennyire is, de azon sincs csodálkozni való, hogy „civa­kodó". Nyilván civakodott a létért, a kaparj kurta, neked ii lesz elve alapján. Károm­kodott? Alighanem volt miért és nemcsak szokásból tette, mint sokan manapság, hogy „őrizzünk valamit magyarsá­gunkból is”. Politikailag kö­zömbös... Mit lehetett tenni? 10 virilista ült a községi elöl­járóságban és a mellettük lévő 10 választott tag vagy bólin­tott vagy -nem. Ha nem, akkor vagy okvetetlenkedő, vagy el­lenzék: lett, de hát ilyen szem­pontból a korabeli yálogatást jóerőre elvégezték... Úgyis az történt, amit a „tizek” akar­tak. Tehát tok értelme nem volt. Az említett összesítésből próbálom kihámozni, hogy mit tudok e Bózsa-féle sum­mázás mellé rakni a mábóL Mindegy, igy van, ilyen „szem­pontok” szerint senki nem szó­lalt fel a jelölőgyűléseken. Keveredés? Komoly dolog ez, ha belegondol az ember, de nevetni kell, amikor hamiská­san mondják, hogy „a kevere­déssel semmi baj nincs” és hozzácsapnak egy jellemző, pécsváradinak mondott pi­káns történetet, amit a nők és a férfiak maguk között el­mondhatnak egymásnak, de hát nemcsak felnőtt újságol­vasó van... Szorgalmas? A párttitkár elvtárs tömör vá­laszt ad: „Lét- és jövőbizomy- telanság nincs”. Számokat lá­tok. Csak a* utóbbi néhány év alatt 130 új házat, építettek és 1963 januárjában 79 házhely­igény vár kijelölésre a taná­cson. Illő melléjegyezni, hogy nincs ötezer lakosa Fécsvá- radnak. Fordítunk egyet a gé­pelt papírlapokon és a kö­vetkező olvasható: 30 magán­gépkocsi tulajdonos van, a tv- tulajdonosok száma 100 körüli, de ez naponta változik .., P olitika iránt közömbös? * — Volt ebben az állí­tásban a maga idejében va­lami alap. A vallásosság, a kényszerű lemondás, a beletö­rődés, meg ami vele járt... — szól a tanácselnök elvtárs. A párttitkár hozzáteszi: — El lehet fogadni... El bizony. Én nem akarom Bózsa Kálmánon elverni a port a véleményezésért. Le­írta, jól tette, ő tudja, hogy a maga korában mennyire volt igaz. Beleillett' az akkori poli­tikai szituációba az bizonyos. De hát nem is vitatkozik ezen senki, csak idekívánkozik egy, részleteiben, valóra válásának apró körülményeit utólag ne­hezen elképzelhető szám: Pécs- várad lakosai 1962-ben 288 ezer forint értékű társadalmi munkát végeztek, főleg a tör-, pevízmű építésén. Aztán a különbségért, ami a politikai hozzáállást illeti, ne menjünk messze, mert a másik szám ez: 1961-ben a pécsváradiak tár­sadalmi munkájának értéke 67 ezer forint volt Ez a hivatalos érték. Forintban... De hát a szellemiséget a tudatot, fo­rintban, pengőben, koronában, tallérban soha nem lehetett mérni se előre, se utólag. Nincs olyan matematikus, de elektronikus gép se a világon, amelyik ki tudná számítani, hogy fillérben vagy forintban mennyi rész esik egy emberre, amíg eljutott odáig, hogy meg­fogja a csákányt, a lapátot és ásson szabad idejében. És vi­szonylag milyen gyorsan ment a változás! Gép ki nem szá­molhatja, legfeljebb annyit le­het mondani, hogy egy év alatt 221 ezer forintos gyorsulás­sal ... A pénzérték anyagi valóság és így meg is lehetne nyugod­ni, hogy nem olyanok már a pécsváradiak, mint Bózsa Kál­mán idején voltak. De hát írt ő mást is vármegyei felszólí­tásra, mégpedig olyan nyom­tatott címszó alá, hogy: Leg­szükségesebb feladatok. Illen­dően kitöltődött ez a rubrika is. „övoda, szegényház, jár­ványkórház, vadvizek rende­zése”. Az utóbbira egymillió forintot fordítottak az utóbbi rövid idő alatt, de hát ez örökké visszatérő ráfordítás, mert a vadvízből soha nem lesz szelíd... Az óvoda bőví­téséről, a tanács négyéves munkájáról szóló összesítésben olvasok. Ismétlem, hogy bőví­tésről, mert bármennyire is fiatal még, ilyesmire szorul. 1/ eresgélek a sűrűn gépelt sorok között, hogy mit találok a szegényház mellé. Még szociális otthont se. Jár­ványkórház? — Régebben, amikor volt az a nátha járvány... Az volt ilyen járványnak mondható. Más nem fordult elő — kapom a tájékoztatást. Pedig 1925-ben a legszüksé­gesebb a szegényház és a jár­ványkórház is volt. Nehéz fel­fogni, úgy igazán belegon­dolni, hogy mi mindennek kel­lett végbemenni, hogy ilyesmi nem szerepel manapság a pécsváradiak legszükségesebb­jei között. Pedig csak egy em­beröltőről van szó és abból is 18 év csak az idetartozó, de ebből is levonható néhány kel­lemetlen emlékű év. Kinek hogyan? De az olyan rohamos fejlődési tempót figyelembe véve, ami Pécsváradon is ta­pasztalható, feltétlenül van levonandó. Az 1925-ös számadás adott egy százalékos kimutatást is a pécsváradiak anyagi körül­ményeiről. Eszerint 2 száza­lék gazdag, 8 százalék jómó­dú, 74 százalék közepes, 14 százalék szegényes, 2 százalék ínséges. A gazdag és a jómó­dú könnyen megfogható mai értelem szerint is, mert volt ennek járuléka, hogy cseléd, szolga, lakoma, nagyvadászat, úri kisasszonyok és a többi. A közepes után kutattam, ami 74 százalékot tesz ki a szám­vetés szerint Érdekes, de ezt manapság már nehéz kézzel foghatóvá tenni. Közepes? Hát nem volt éppen szegény vagy ínséges. Nem középparaszt volt a felszabadulás utáni értelem­ben. Közepes? Volt neki egy vagy két lova, kocsija, de ab­rak és patkó, meg kerékgond­ja is. Aztán azt kutattam, hogy a szegényes —* ami 14 száza­lék volt — manapság milyen valóságot takar. Nem azt amit akkor. Alighanem ez került volna a korabeli közepes kate­góriába esetleg a technikai vívmányok hozta általánossá­gokat számítva a jómódúak közé is sodródott volna jó né­hány. Igy szőjük a gondolato­* kát a régi számok és a mai ismeretek nyomán, amely­nek vége az, hogy a régi ér­telemben vett gazdagot és ín­ségest sehova nem tudjuk so­rolni, semmihez nem tudjuk hasonlítani. Kicsit bele is döb­benünk a csendbe, miután ki­ejtjük, hogy „nincs mihez ha­sonlítani ...” Nem szólok, nem akarom zavarni a csen­det, de arra gondolok, hogyan tudjuk két, három, öt, tíz év múlva gyerekeinknek érzékel­tetni a régi szegény és ínséges fogalmat, a régen így élő em­berek életét, ha már most, nekünk felnőtteknek, akik láttuk is, éltük is, csak körül­belüli hasonlatosságaink van­nak. Mindegy. Talán emiatt nem lesznek szegényebbek tu­dásban gyermekeink, talán elég lesz az is, ha jól megér­tik, hogy honnan indult ap­juk, anyjuk. A mai „legszükségesebbek” nagyon különböznek attól, amit Bózsa jegyző fogalma­zott. A mai pécsváradiak töb­bek között így fogalmaztak: járda, hogy ne legyen sár. vízvezeték, hogy csapról foly­jon minden házban a víz, fá­sítás, hogy a tüdőnek és a szemnek is tetsszen, parkosítás, hogy legyen járási székhely képe a községnek, helyi autó­busz közlekedés, hogy a ter­jeszkedő faluban ne kelljen kilométereket gyalogolni... És mindehhez tevékenyen hozzájárulnak, amit majd a következő alig négy évben ad valaki össze forintértékben a politikailag már nem közöm­bös pécsváradiakról. Szóval van miért nem közömbösnek lenni a politika iránt... K aszón József A -Tejipari Vállalat központi sajtérielőjóből az első negyedév folyamán 1337 mázsa emen­táli és 675 mázsa trapista sajt kerül elszállításra. Ebből 780 mázsa ementáli és 558 mázsa ;rapista sajtot szállítottak el. Az üzem exportra is termel, eddig Belgiumnak és az NDK részére már 500 mázsát küldtek el. Képünkön Ginter Ibolya a trapista sajttömböket j helyezi el a polcokon az érlelő pincében. Foto: Aczél Egymillió néző otthon maradt ÍGY IGAZ. A múlt évben csaknem egymillióval csökkent a mozilátogatók száma Baranyában. A pontos összehasonlítás kedvéért — a múlt évben Pécsett és a megyében 17.7 száza­lékkal kevesebben nézték meg a mozik előadásait, mint 1961- ben. Az egy előadásra jutó látogatók, száma ugyanezen idő alatt 118-ról 103-ra esett vissza. Mindezekhez még annyit — mivel statisztikáról van szó, — hogy 1960-ban Baranya a mo­zilátogatottság tekintetében az ország kimagaslóan legjobb területe volt. Tudom, hogy van magyarázat, vannak őbjetiv körülmé­nyek — az ember mégis meghökkenéssel veszi tudomásul, hogy egymillió néző otthon maradt. A bemutatott filmek — a magyar filmekkel egyetemben — általában elmaradtak a várakozástól. Igaz. Baranyában sok ezer televíziós készülék van, aligha lehet vitatni, hogy a televízió komoly „vetélytár- sa” a mozinak. Mindez igaz, mégis — többet kell tenni a nézőért. Az egymillióért. AZ ÖSSZEHASONLÍTÁS nem szerencsés dolog, de a statisztika a Pécsi Nemzeti Színház múlt évi látogatottságáróL se feledkezett meg. Bár a Kamaraszínház az év nagy részében nem működött, a színházi nézők száma 8 százalékkal több volt tavaly, mint az előző évben. Ha nem is szerencsés, de önkéntelen az összehasonlítás — hiszen a televízió „veszélye” legalább úgy fenyegeti a vidéki színházat, ha nem jobban, mint a mozi. A televízió a színházi előadásokat általában élő adásban közvetíti, sajátos színházi „hangulatot’ tud terem­teni, műsorán a legsikerültebb magyar színházi előadások j szerepelnek. Az is igaz, hogy a televízió játékfilm anyaga meglehetősen poros, érdektelen, úgyszólván teljesen archív és repríz jellegű. Az egymillió néző nagyon sok. Olyan sok, hogy beszélni kell róla. (—V) 'SZiFiKiSZTOIk IZzóKssám. özv. Szabó Józsefné. Pécs: „Ha a tsz visszaadja a földe­met, jogosult vagyok-e az öz­vegyi nyugdíjra?” — kérdi le­velében. Az 5/1959. Mü. M. rendelet szerint, ha a jövedelemadóévi összege nem haladja meg az 1200 forintot, akkor kaphat nyugdíjat. „Falusi olvasó.’* Mint tsz- tagnak, valóban fizetnie kell a betegségi biztosítást, a havi 4,50 forintot, még akkor is, ha van másik érvényben lévő biz­tosítása. Ilohmann Antal B. Pf. 0245: Mivel nincs meg a 10 éves fo­lyamatos munkaviszonya, nyug díjat nem kaphat, egyedül a tanács szociális osztályától kérhet segélyt, esetleg szociális elhelyezést. Békési Ferenc Hosszűhetény: Pécsett a Széchenyi tér 9. szám alatt van a Magyar Eb­tenyésztők Baranya megyei csoportja. Forduljon hozzájuk kérésével, valószínű teljesíteni I fogják. VÄTER HANZ1 megint bú­! c súzik. ! Most két hete Stuttgartból j jött. Furcsa formájú műbőr- j kabát van rajta meg erős fél- I cipő. Mert baranyai papucsot nem csinálnak odakint a schuchfabrik-ban. A kesztyűje is erős, a kalapja igen jó és •a kofferjét egy pillanat alatt ki lehet csomagolni valami ügyes zippzárral. Egyszóval Väter Hanzin minden nagyon praktikus, csak az élete nem. Az nagyon furcsán sikerült. Két éve Stuttgartban — meri nem akart belépni a Kitelepí­tettek Pártjába — ugyanaz az ember szidta le az utcán, aki negyvenben itthon kiabált ve­le, mert magyar katonának küldte a fiát. Aztán most, hogy tizenhat esztendő után haza­jött. Az itthoni unokaöccse meg folyton mondja erre a rendszerre, hogy: Jól vagyunk mii EGY DEM1ZS0N BOR Väter Hanzi tizenhat év után hazajött Baranyába. Lá­togatóba. így szól. az útlevél. Elment a fehérfalú ház előtt, megnézte a közös istállót, ahol az unokaöccse megkereste a televízió árát és kiment a te­metőbe is. TIZENHAT év! Mein Gott, de hosszú idő! Olyan hosszú, hogy a két hét alatt folyton csak vitatko­zott magával. Igaz ez? ö újra itthon van? De az emberek olyan furcsák. Alig látni fe­kete bársonyt és mindig beto­non koppon a lába. Hol a jár­dáról a régi tégla? Es milyen eső mosta le róla a mindig zöld mohát? Vagy csak álmo­dik? Nem, hiszen a dombok itt vannak, azok nem csapják be, nicsak a torony vonalában ott a régi kanyar, fel a szőlőbe. Es a torony is a régi. Csak a házak! Már nem mind fehér és olyan sok van belőle! Nem praktikus az ő élete! MOST megint menni kell. Elszáll a kéthetes álom. Az öcskös asszonya már kérdez­geti is, mit csomagoljon? Sza' bad-e átvinni a vámon ezt vagy azt? De hát mit el néni vinne Väter Hanzi? A legszí­vesebben Stuttgartba húzná az egész Baranyát. Csak hát n vám az vám! Sokmindent itt kell hagyni. Azt hiszi, nem kéé mást, mint egy demizson ba­ranyai bort. Azt majd lassan szopogatja el, akár hetenként egy cseppet. Hogy soká’ tartson. Addig, amíg újra meg nem látja a dombokat, itthon! FÖLDESSY DÉNES V'alentyin IvanOv tudományos, fan­tasztikus regénye alapján írta: Cs. Horváth Tibor, rajzolta Sebők Imre. Megboí ondultak? ” Mit akoznak 7 .4 PROFESSZOR ÉLVTARSTŐLÍ ■HalKABoAN. PROFESSZOR OR-MERT EZ TALÁL SÜLNI EZ A JÁTÉKSZER, nr. a kezemben.' 4 ROSSZ ARCÚ IDEGEN FOJTOTT HANGON BESZEL - BÁR SZENT MEGGYŐZŐDÉSÉ HOGY SENKT 6/NCS A KÖZELBEN. Ieved. Sztvepan. az öreg LABORÁNS KÉT SZOBÁVAL ODÉBB FELFIGYEL A KIÁL- TA'SfZA,ÉS MIELŐTT MEGGON­DOLNA. MIT TESZ... 1 A t k

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents