Dunántúli Napló, 1963. február (20. évfolyam, 26-49. szám)

1963-02-08 / 32. szám

4 ftí Ad^í-O 1963. FEBRUAR 8- ’ II választók kérik, a Tanács intézkedő A mohácsi járás választói eűántén több jogos kéréssel fordultak a tanácsihoz. A felvetett problémák többsé­ge eltér az eddigiektől és jónéhányat indokolt bírálat­ként is elfogadhatják az arra illetékesek. PALOTABOZSOK választói a régi, elavult kul- túrház helyett kérnek kor­szerű művelődési házat. Az új létesítmény megépítésé­hez a lakosság, a termelő- szövetkezet és a gépállomás is vállalt jelentős társadal­mi munkát. A községi ta­nács támogatja a választók kérését és községfejlesztésd alapból, valamint OTP-hi- tellél biztosítja a felépítés költségeit. A HOMORUDI termelőszövetkezeti tagok a háztáji földek igazságos és a törvényes rendelkezések­nek megfelelő elosztását kérték. Példaképpen hozták fel, hogy akad olyan család is, melynek 1 hold szőlő a háztáji területe. A tanács jogosnak vélte a kérést' és záros határidőn belül intéz­kedik a háztáji földek felül­vizsgálatáról, SZAJK A pincesorban lakú vá­lasztók azt kérték, hogy a községi járdát 120 méterrel hosszabbítsák meg. A tanács még ebben az esztendőben előteremti az építés költsé­gét ‘ BAR lakói a kftevHágftásd lámpák és a hangos híradó hangszó­róinak számát kérik növelni. A választók kéró^ jogos és a tanács hamarosan intéz­kedik a probléma megoldása végett TVANDARDA választól arról panaszkod­tak, hogy a földművesszö- vetkezeti bolt árukészlete nem elégíti ki az igényeket, és vásárolni más községek­be járnak. Ugyancsak a köz­ség lakossága panaszolja, hogy már hónapok óta nem kapnak friss kenyeret A termelőszövetkezeti tagok­nak pedig az a kérésük, hogy a termelőszövetkezet vezetősége tartsa meg az alapszabály szerint előírt negyedévenkénti közgyűlést A kereskedelmi ellátás javí­tása érdekében a MESZÖV- vel veszik fel a kapcsolatot, a termelőszövetkezeti tagok kérését pedig a községi ta­nács közvetlenül kivizsgálja. SORSOK, E M B E R E l<| Hazafi Népfront Négy év — négy apró ho­mokszem az idő óceánjában. Ennyi idő alatt azonban igen sok minden történt velünk. Négy esztendő a sorsok új ál­lomásait, megtett utak mérföld­köveit jelzi. Négy embertől kérdeztem meg, mit hozott ez az időszak életükben? Boltvezetőből rajztanár Hosszú és kanyargós volt Takács Dezső útja a pedagó­gus pályán. Sokféle munkát végzett: volt boltostanuló, bá­nyász és egészen fiatalon, 18 éves korában már boltvezető lett. 1955-ben iratkozott be a Pécsi Pedagógiai Főiskolára rajztanári szakra. A rajztan­szék azonban még ebben az esztendőben megszűnt, áthe­lyezték a Szegedi Pedagógiai Főiskolára. Családi körülmé­nyei nem engedték, hogy á tanszékkel ő is átkerüljön Sze­gedre. Ismét visszakerült bolt­vezetőnek az egyik pécsi élel­miszerüzletbe. 1959-ig dolgo­zott a kereskedő szakmában, s aztán — mivel a felesége is pedagógus, a családi tanács úgy döntött, hogy ő is a peda­gógus pályát választja. A fő­iskola levelező tagozatára azon ban csak úgy iratkozhatott be. hogy előbb kérte magát képe­sítés nélküli nevelőnek vidék­re. Takács Dezső szívesen ho­zott anyagi áldozatot azért, hogy ez a régi vágya egyszer megvalósulhasson. A kétezer forintos boltvezetői állását fel­cserélte a 880 forintos képesí­tés nélküli nevelői állással. A felesége itt tanított Pépsett, őt pedig Villányba helyezték- Két esztendeig járt a villányi iskolába. 1961-ben államvizs­gázott és megszerezte a rajz­tanári képesítést. így került vissza ismét Pécsre. A rajz, a festészet iránti rajongó szere- tete vezette el a nevelői pá­lyáig. Már gyerekkorában ' szeretett festegetnl, caizolgat- ni, több ízben szerepelt már pedagógusművészek tárlatain képeivel. Ez az utóbbi négy esztendő azt hozta számára, amire mindig vágyódott, ami­re lélekben mindig készült Kesztyűvarrónőből művezető Brozik Ferencné Hódmező­vásárhelyről került Pécsre. Előbb csak bedolgozott a Pé­csi Kesztyűgyárba, majd pedig a gyár állományába került. 1957- től mint kézikesztyűvar- rónő dolgozott. Lelkiismeretes jó munkájával elnyerte, hogy 1958- ban már segédművezető lett. 1960-ban pedig bekövet­kezett az, amiről soha sem mert volna még csak álmodni l sem, egészen fiatalon műveze­tővé nevezték ki. Túl fiatalnak j is érezte magát a felelősség- teljes posztra, és az első idő­ben úgy hitte, nehezen tud majd megfelelni a követeimé nyéknek. 140 ember tartozik hozzá, s ennyi emberrel fog­lalkozni, törődni kisebb, na- gyobb gondjaikkal talán sok is egy fiatal életnek. Az elmúlt két esztendő azt bizonyítja, j hogy Brozik Ferencné dereka- ! san megállta helyét. Az embe- j rek bizalommal vannak irán- : ta. ö pedig mindig készsége­sen áll beosztottjai rendelke­zésére. Emberekkel bánni — nem könnyű dolog, de ha va­laki szívvel és megértéssel végzi — nem hálátlan feladat Aki bányamérnöki diplomát szerzett Gerentsér Imre 1961-ben szerzett bányamémöki diplo­mát a Miskolci Nehézipari Műszaki Egyetemen. Koráb- I ban is pécsi lakos volt, Pécsett | végezte el a bányaipari tech- 1 nikumot A nyári szakmai gyakorlatokat is a pécsi bá- í nyáknál töltötte, külön nagy j szerencsének tartja, hogy az' egyetemi évek után Pécsett kezdhette meg működését. Az első időszakban volt nemi kis aggálya, mert a korábbi kollé­gák azzal riogatták, hogy a Pécsi Szénbányászati Tröszt­nél nem kap majd önálló jel­legű munkát. Az első időszak­ban ez valóban így is volt. De ő nem töltötte tétlenül az időt Alaposan megismerkedett a tröszt ügyvitelével, gyakran kijárt a bányatelepre, s a kül­földi és a hazai folyóiratokat is figyelemmel kisérte. Rövi­desen aztán olyan beosztást kapott, amit korábban remélni sem mert volna. A távlati fej­lesztési tervek kidolgozásán munkálkodik már jó idejeí Pálfy Attilával. Négy év legszebb élménye: az új lakás Gürtler Miklós vegyészmér­nök 11 évig élt családjával a Szent István tér 4. szám alatt Lakásuk egyetlen kis helyi­ségből, egy szobából állt. Gürt­ler Miklósné, ahogyan emlé­keiben visszatérnek ezek a nyomorúságos esztendők, arca egy pillanatra elkomorul. Ne­héz volt ez a 11 év, az ember legszívesebben nem idézi meg ezeket az éveket. Meg aztán innen az új lakásból oly mesz- szinek tűnnek, mintha csak rossz álom lett volna az egész. Az elmúlt négy esztendő meg­hozta életük egyik legszebb álmát, új lakásba költözhet­tek. Éveken át gyűjtögették a pénzt a szövetkezeti lakásra. S most már a tágaa, tiszta la­kásból jő érzés kitekinteni a havas utcákra. Annjri év után végre a sajátjukban élnek. pécsi es pecsvo rodi járási tanácstag e ö!Hei Baráti beszélgetés a kisiparosokkal és kiskereskedőkkel Találkozókat rendez a Hazafias Népfront A Hazafias Népfront városi bizottsága a közeljövőben ba­ráti találkozókat rendez a la­kosság különböző rétegeivel. Február 12-én 18 órakor a KIOSZ Rákóczi út 24 szám alatti klubjában a kisiparosok és kiskereskedőik számára ren­deznek baráti estet. Előadó: Dobai József gimnáziumi igaz­gató, a Hazafias Népfront vá­rosa bizottságának tagja. Még február 20-a előtt kerül sor az írök-művészek talál­kozójára a TIT Bartók Béla Klubjában, a Janus Pannonius utca 11 szám alatt. Előadó: Szabó Gyula muzeológus, a városi elnökség tagja Ugyan­csak a közeljövőben tartanak baráti estet az ügyvédi mun­kaközösségek tagjai számára, a TIT Bartók Béla Klubjá­ban, ahol Vejkey Kálmán ügy­véd, városi elnökségi tag lesz az előadó. Február 9-én, délelőtt 9 óra­kor a Hazafias Népfront me­gyei bizottsága a nyugdíjas mezőgazdasági szakemberek­kel rendez baráti beszélgetést, Hazafias Népfront Janus Pan- nónius utca 11 szám alatti iro­dájában. A beszélgetésen részt vesz Papp Sándor, a Hazafias Népfront megyei munkatársa is. Demkó András nyugdíjas. Gajdócsi János járási műve­lődési osztályvezető, Vörös József tsz-lőkönyvelő, dr. Ligelfalvi Ervin körállator­vos, dr. Dalmadi Sándor igazgató osztályvezető, Var­ga Imre kisiparos, Fehérvári Nándor tsz-elnök, Neményí Ernő technikumi igazgató, Nagy Károly tsz-elnök, Egé- di Balázs Ferenc tsz-elnök, Szaksz Dezsöné pénztáros, Soós József fúrómester. Né­meth István ált. isk. igazga­tó, Dobrovodszky József Isz- elnök, Schmidt József bá­nyász, Markovics György FJK. kér felügyelő, Lukács József tsz-tag, dr. Ádám An­tal egyetemi docens, dr. He­te sy György járási vb-titkar, Schmidt Ferenc MÁV alkal­mazott, dr. Beleki Imre kör­zeti orvos, Dékány László községi vb-titkár, Sebestyén Péter nyugdíjas, Korpa Sán­dor községi vb-titkár. Felin- ger József tsz-elnök, Raffai Györgyné községi vb-titkár, Bogolin Elemér járási pénz­ügyi osztályvezető, Nyárt Géza tsz-üzemegységvezelő, Rab Antalné községi vb-el- nök, Linzer Mária tsz-agro- nómus, Zerényi Ferenc tsz- brigádvezető, Kovács Bélá- né tsz-könyvelő, Bállá Jó­zsef ÁG dolgozó, Reichart Lászlóné ált. isk. igazgató, Tóth György AMG-agronó- mus, Bruck József járási vb- elnök, Bogdán József tsz-tag, Tilos László MSZMP járási első titkár, Lipesik István MSZMP járási mezőgazda­sági osztályvezető, Kis* Ká­roly KSH járási felügyelő­ség vezetője, Néder Kálmán­ná tanító, Pusztai János já- 1 ási vb-elnökhelyettes, Sass ' László járási mezőgazdasági osztályvezető, Polacsek La- < iosné vezető óvónő, dr Mar- ! tinkovics Mihály BM dolgo- 1 zó, Sül Mihály tsz-brigád- vezető, Dobribán Jakab ,á- rási vb-elnökhelyettes, dr. ; Deli Károly járási főorvos, Dr. Majzik Jeremiás járá- ; si vb-elnük, Baksa Mihály ■ vájár, Varga Györgyné tsz- tag, Varga Sándor járási vb- elnökhelyettes, Gungl Mar­git tsz-tag, Bauer László fő­könyvelő, Fejérdi József ált. isk. igazgató, dr. Faller Já­nos körzeti orvos, Szabó Ká­roly ált. isk. igazgató, dr. Bárdi Zsuzsanna járásbíró­sági elnök, Papp János MSZ­MP járási bizottság titkára, Grünhut Alfréd ktsz-elnok. Radics Teréz KSH felúgv'elő- ségvez., Fullér Ferenc tsz-el­nök, Gombos Sándor T> 1 ■>!- ! gozó, Varga Gyula ált. isk. ig., Reményi Ottó fogatgaz­da. Márton András tsz-i ig, Dárdai Pálné tsz-tag, Szabó László pártmunkás, Bábosik Illés KFA-csoport- vezető. Tanó Nándor Haza­fias Népfront járási titkára, Légrádi Pál adóügyi csop. vezető, Méhes Lajos tsz-fő- agronómus, Sütő József né községi vb-elnök, Kiss Ist­ván tsz-elnök, Rácz István járási vb-elnökhelyettes. Neszmély László j. vb-titkár, Brozovics János tsz-tag, Gö­rög Katalin tsz-tag, Kontár Gusztávné tsz-tag, dr. Mittly Zoltánná ált isk. tanító. Duruzsoló kályhák mellett Duruzsoló kályhák mellett, potharaizgatás közben légi és új történetek elevenednek meg. És a történetek szájról, szájra járnak, eljutnak a másik köz- | ségbe is. Később aztán csak j egy mondás marad meg belő- | le. Van, ahol csak azt kell mondani: keresztben viszik az j erdőn a létrát, mint a ..., vagy kergetik, mint a... éjjeliőrök a muffot és máris szedheti az ember a sátorfáját. Most nem ilyen történetek- 1 rői lesz szó. Az új gondú fa- j lu, új, vidám történeteiről. * Egy termelőszövetkezet főág ronómusa észrevette, hogy lop­ják a közös kukoricáját Ho­gyan lehetne meglesni a tolva­jokat? Kitalálta. Felment a lakása padlására, ahonnan jól lehetett látni a kukoricatáblát. A padiásablakból kémlelte a tájat. Persze nem szabadszem met, hanem távcsővel Azzal a távcsővel, amivel a madarak vonulását szokta kísérni. El­fogta a tolvajokat a távcső se­gítségével. Kihirdették a falu­ban, hogyan és kiket fogott el a főagronómus. A főagronómus már el is felejtette a dolgot. Qi&SiZmaníi contra — Prenek Ádám nyugdíjas tanító va­gyok. Igen, tessék beljebb kerülni! Bor­zasztó időnk van, cudar hideg itt a déli végeken Nincs valami ftagy meleg, most gyújtottam be ... Talán a kályha mellé? Parancsoljon! En is itt szoktam üldö­gélni, az ember elgondolkodik, töpreng. Van min, higgye el! Hatvanhárom év. Nem kell sokat kutatni az emlékek kö­zött... A régi választásokról? — Tudok, per­sze, sokat is tudok mesélni. Talán egy cigarettát? Hozom a hamutartót. Úgy, hát kérem. A legemlékezetesebb esetem Kassádon volt. Ott tanítóskodtam nyolc és fél évig. Máshol is, hogyne, Be- remenden, Patapoklosiban, de a legne­hezebb Kássádon volt. Kis község, elég szegény nép lakta. Valamikor még a törökök elől Dalmáciából húzódtak fel. En voltam közöttük az egyetlen „kabá­tos" ember. Az iskola persze felekezeti volt. A királyi tanfelügyelő csak egyszer jött évente, de nem volt beleszólása. In­kább Krischanek Ödön esperesnek. — Talán hallott róla, később pécsváradi apát lett. Tessék csak szívni! Kossuth... én Mátrát szívok, a fene ezt a cigarettát... Csak tudnék leszokni róla! Szóval amikor Kassádon voltam, hu­szonnégyben, vagy huszonötben lehetett. A Huszár, utána a Bethlen kormány alatt. Igen, mert még korona volt, pengő csak később lett huszonhétben. Akkor a NÉP, a Nemzeti Egységpárt volt a kor- ményzópárt. A választásokra két jelölt indult, egy hivatalos, úgy hívták: Gosz- mann, a keresztnevére nem emlékszem, az ellenjelölt pedig Bartonicsek villányi szőlőbirtokos és malomtulajdonos volt. Groszmann, a bólyi parasztember azért került listára, mert az arisztokraták kö­zött kellett ilyen embert is jelölni a statisztika miatt. Azt kérdi a Bartoni­csek milyen párti volt? Hát az is NÉP párti. Ha az egyik bukik, ott a másik, de a „kovász" egyforma. Tetszik érteni? Engem, mint tanítót behívatott az es­peres, közölte, hogy a Goszmannnk „meg kell dolgozni” a falut. Lamos Mi­hály vezetésével négy kortes indult haj­szára. Meggyúrták a parasztokat. Köz­ben azonban Villányban a NÉP vezető­ségi ülésén Groszmann sértő és „buta" kérdéseket tett fel az esperesnek a vá­lasztások céljáról, meg miegyébről. Utá­na újra hivat az esperes, s „tanácsolja”, Goszmannak Kássádon meg kell buk­nia. Igen ám, de már belelovaltuk a fa­lut. „Nem érdekes, Goszmannak meg kell Kássádon buknia”. Elnézést kérek, megpiszkálom a tüzet, hadd lobogjon. Nehéz ügy volt, hogy folytassam a történteket. Kétségbeesetten mondtam otthon Lamos kortesnek, mit parancsolt az esperes úr. Lamos megnyugtatott, van pénz, 6 mindent elintéz. Úgy is lett. Legnagyobb csodálkozásomra a faluban másnap mindenki Bartonicsek mellé szavazott. ■Kérdem Lamostól, hogyan csinálta, de csak nevet: egyszerű ez, tanító úr. Azt mondtam az embereknek, ha Goszmann győz, a föbíróságot áthelyezik Bolyba, akkor pedig Kássádon ne keresse az igazát senki. Addig a főbíró ugyanis Siklóson székelt. így bukott meg az egyik, így lett képviselőjelölt Kássádon a másik. Hogy láttuk-e őket azután7 Mit tet­szik gondolni, miért jöttek volna azok Kassádra? A parasztok pedig nem kér­tek sokat a képviselőtől, csak járdát, meg bekötőutat. Mert onnan télvíz ide­jén csak gyalogosan lehetett kijutni. De hát a mohácsiak jelöltje, a Mirbach bá­ró, az se hederített a választóira. Ilyen világ volt akkor nálunk. En különben sem vártam semmi jót. Kássádon, meg Zálogospusztán hatvan diákom volt. Abból nyolc és fél év alatt három ment továbbtanulni. Azok is pol­gáriba. Egy tanterem volt, hat osztály. Néha amikór elmentek már a gyerekek, csak ránéztem a padokra. De hág gyük, régen volt! Azóta Kássá­don megépült a bekötőút és a zálogost gyerekek se járnak mezítláb. Érdekli, hogy mit csinálok egész nap? Most Beremenden a Népfront elnöke vagyok. Sokat dolgozom a választások előtt. Az iskola? Tőlük sem szakadtam el. Látta most is irt egy volt tanítvá­nyom, Moszkvából. Ott tanul tovább. Kiröppennek ezek a gyerekek, mennek mind. az ember alig győzi fejben tarta­ni. Igen, kemény az idő, foga van a tél­nek, Már megy is? Nos, akkor a viszont­látásra! SZÜTS ISTVÁN Nyakába akasztotta a táv­csövet és elindult a határba. Egysizer csak eüétoppan egy tsz-paraszt, pontosan az, aki a dézsmálok között volt. — Tegye el aizt a távcsövet, főagronómus elvtárs — mond­ta. Nincs arra már szükség. A fene gondolta volna, hogy ez a kis jószág olyan messzire lát. így lett ebben a faluban a távcső a közös vagyon legfőbb őre. * Egy másik termelőszövetke­zetben történt. Silót készítettek. Akkor még a mély, gödörsiló volt a divat. Kevés volt az ember, így hát állatot vittek le a gödörbe: ta­possa az. Le még csak levit­ték a tehenet, hisz lejtős volt az út, le tudott menni, de az első napon annyi szilázs ke rült a gödörbe és úgy, hogy meredek fal állt a tehén előtt. Nem tudták kihozni a tehenet. Körülállták a gödröt, a tehén mélatbúsan bőgött, végülis azt mondja az egyik ember: — Nagy munka lenne ezt a tehenet innen kihozni. Majd, ha megtelik a gödör, a tehén Is kijön. — Igen ám, de abba belete­lik négy nap is. Az előbbi javaslatét fogad­ták eL Négy napig létrán jártak le az asszonyok megfejni a tehe­net a silógödörben. * A következő történet is az állattenyésztéssel függ össze. A termelőszövetkezet brigád­vezetője éjszakai ellenőrzést tartott ax istállókban, Mindent rendben tálát, csak az éjjeli­őrt nem. Be is írta a köny vbe: „Ellenőrzésem során a» éjjeli­őrt alva találtam”. És aíáka- nyarította a nevét. Az éjjeliőr kezébe került a könyv. Nézte, nézegette, aztán elő­vette a ceruzáját és kijavította a „helyesírási” hibát Mégpe­dig a következőképpen: „Ellen őrzésem során az éjjeliőrt áll­va találtaim”. így mégis más — gondolta —, mert ő is ta­nult nyelvtant, igaz, hogy már légen, de ő úgy tanulta, hogy két lábon áll az ember. Két munkaegységet vontak V tőle és ezt már nem javítot­ta ki hétre. Gondolta, ha már a helyesírásra rosszul emléke­zik is, a hallását azért nem vesztette el. * Az egyik gépállomáson nagy volt a traktoroshiány. A gép­állomás igazgatója még újság­ban is hirdette: traktorosokat felvesz. Kevesen jelentkeztek. Egyszer csak beállított két en bér. Megkérdezte tőlük az igazgató, honnan jönnek, ők meg így válaszoltak: a sittről. — És értenek a traktorhoz? — Értünk mi mindenhez. Különb műszerekkel is volt már dolgunk. Felvette őket. Kiküldte a két embert a bri gádhoz. Ketten kaptak egy traktort. Értettek is valamit a traktorhoz, de nem sokat. Másnap arra járt az igazga­tó és gondolta, megnézi, mit csinál a két új traktoros. A falu előtt nagy csoportosulást látott Ott volt a fél falu. Va­lamin nagyon nevettek. Köze­lebb megy, hát látja ám, hogy az ő két embere ott áll az eke előtt és ráncigálja. Persze, hogy nem nagyon akart moz­dulni. — Mit röhögnek, inkább se­gítenének idehúzni az ekét, nem látják, még egy fél méter sem választja el a traktortőt — méltatlankodtak a trakto­rosok. Az emberek mögül előlépett az igazgató. Felült a traktorra és hátrafelé kapcsolt.A trak­tor megindult hátrafelé. — Azt nem mondták, hogy ebben rükverc is van — esett le a két ember álla és az erői ködéstől fáradtan ültek fel a traktorra. SsaUI Jímm

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents