Dunántúli Napló, 1963. január (20. évfolyam, 1-25. szám)

1963-01-04 / 2. szám

IMS. JANIT ÁB 1. NAPLÓ 3 § Uj év, — új igazgató, úí tervek PERI.AKT JÓZSEF, ha új igazgató is, nem új em­ber a Pécsi Dohánygyárban. 1942-ben került a vállalathoz érettségi bizonyítvánnyal, fizi­kai állományba. Annakidején nagy szó volt az érettségi, de még annál is nagyobb ha en­nek megfelelő beosztásba ke­rültek a vele egykorú fiatalok. Perlaky Józsefnek mégis megfelelt a beosztás. Ha kicsit sajátságosán is, de megfelelt. Pedig nem volt egyszerű a pályaválasztása. Ambíciói csak hait évvel később. 1946-ban bontakozhattak ki, amikor mű­vezető lett, a gyár dohányelő­készítési osztályán. A műveze­téshez természetesen szakmai gyakorlat kellett, ^nit nagyon rövid idő, mindössze három hónap alatt kellett elsajátítani! Mi mindent? Először is meg­felelő anyagismeretet, mert ezen az osztályon dől el a gyártmány minősége. És ami ebből következik, itt dől ed, hogy a gyár gazdasági ered­ményei megfelelően alakul­nak-e. Izgalmas, állandó újat, szé­pet nyújtó próbaidő volt ez a három hónap, ami kamatos kamattal fizette meg Perlaky József fáradozásai! 1950-ben gyártásiirányítónak, 1952-ben főmérnöknek léptették elő és 6 nagyon rászolgált a kineve­zésekre. 1951-ben élmunkós ki­tüntetést, 1954-ben az Élelmi­szeripar Kiváló dolgozója cí­met. 1961-ben a Kiváló Újító jelvény aranyfokozatát kapta nagyszerű eredményeién! Csak néhányat a sok kö?£H. Az 1955—56-os években Krúmy Károly gyártásvezetővel együtt kezdtük el a dohányeflökészí- tési osztály gépesítését. A vál­lalkozás nagyon komoly volt. Hiszen arról volt szó, hogy egy ötven éve használatos techno­lógiát döntsenek meg. Olyan technológiát, amelyben minden folyamat kézimunkán alapul! s még csak példa sem volt előttük, amelyikből meríthet­tek volna. Á dohányiparon belül minden hazat gyárban, hagyományos technológiával dől sóztak annakidején. Három esztendő ment rá a kísérletekre, amíg 1957-ben végre sikerrel fejezték be az előkészítési osztály gépesítését. A bálabontás szalagrendszerű folyamatát a dohánvgőzölés, a kocsányozás gépesítésé! MIT JELENTETT « a gyakorlatban? Amíg 1946-ban egy hónap alatt 120 millió szivarkának megfelelő dohánymennyiséget dolgoztak feil 129 fővel, addig jelenleg 72 munkás 220 millió szivarkának megfelelő dohányt dolgoz fél ugyanannyi idő alatt. Nem volt meglepő ezekután, hogy 1957-ben a Pécsi Dohány­gyárban tartották meg a do­hányipar országos konferen­ciáját, s következésképpen min den hazai gyárban a pécsiek mintájára gépesítették az elő­készítő részlegeke! Perlaky József Körülbelül azonos időpont­ban a dohányvágó gépeket hidraulikus emelőberendezé­sekkel korszerűsítették, vagyis jelentősen megkönnyítették az anyagmozgatást. Ezenkívül a sziwarkagyártási osztály szá­mára automatikus félgyártmá­nyú adagolókat szerkesztettek, ahol az adagolás fotocellái ve­zérléssel történik. Ezzel a konstrukcióval nemcsak az egyenletes munkát biztosítot­ták. hanem lehetővé tették az üzembiztonsági előírások maxi máiig betartását is. A múlt év folyamán saját szerkeszti ésű dohánylevelező gépet adtak át az előkészítő osztálynak, s ugyanakkor el­kezdték egy keverőberendezés- sefl kombinált keveréktároló elkészítését is, amelynek há­rom héttel ezelőtt történt meg a műszaki átadása. Ez lenne hát a vázlatos ér­tékelése Perlaky József eddigi munkájának, amit két évtize­den át száwel-lélekkel a gyár szolgálatába állított, s amiért nemcsak a közvetlen munka­társak elismerését, hanem va­lamennyi dolgozó bizalmát is méltán kiérdemelte. Amikor megkérdeztem, ho­gyan fogadta igazgatói kineve­zését, tréfával próbálja elűzni a nyilatkozatot. — Csak annyi történt, hogy a szomszéd szobából átköltöz­tem ide. — Magyarázóiam még hozzáteszi, hogy a szomszéd szoba volt a főmérnöki hivata­la. — Na, azért történt más egyéb is, — mondja. — Tu­dom. hogy az új beosztás új kötelezettségiekkel jár. És eb­ből az első, s egyben a legfon­tosabb feladatom az, hogy mél­tó utódja legyek Bordáos Ist­ván barátomnak, a régfi igaz­gatónak. Hogy valóban méltó utódja lesz Bordács elvtársinak. az már abból is kiderült, amikor az új terveket említette. — TOVÁBB folytatjuk a gyár gépesítéséit, a nehéz fi­zikai munka teljes megszün­tetését. Menni kdl neki An­nál is inkább menni kell. mert ez az alapja mindennek. A ter­melékenységnek, a minőség nek, a tervte! jesítésnek, a jobb munkamorálnak. — Hogy mi ad ehhez bizal­mait? Az év első munkanapja, amikor a munkatársak gratu­láltak a kinevezésemhez. — Ahogy egymásra néztünk, s ahogy kezet szorítottunk egy­mással abban minden benne vol! Én akkor úgy láttam, úgy éreztem, hogy az a sok kézfogás mind-mind ünnepé­lyes fogadalomtétel volt, kö­zös feladatunk végrehajtásá­nak. Nem volt más, nem is lehet más. Én ismerem az embereket. (ß—gy) Hogyan tehetjük virágzóbbá Baranya mezőgazdaságát? örömmel olvastam dr. Sza­bó Pál Zoltán vitaindító írását. Valamikor szólásmondás volt: „Baranya az ország ara­nya”. Sajnos az utóbbi időben nem mondható eL Olyan mi­nőségű földekkel mint mi, nem sok megye dicsekedhet Klimatikus viszonyaink szak­ember szemével nézve az egész megye területén kitűnő. Mégis gyengén gazdálkodunk. A vejti Rákóczi Termelő­szövetkezet fő mezőgazdásza vagyok. 2200 hold szántóterü­letünk a Dráva vonulatát kí­séri. Jó termőföldek, ideális kukorica, burgonya és takar­mánytermelő (lucerna) terüle­tek vannak a gazdaság min­den részén. A taksg-mányter- mesztéssel természetes velejá­ró, hogy az állatállomány nagy létszámú. Éppen ezért szívesen vennénk, ha Magyart Beck professzor által kikísér­letezett és kidolgozott lucerna- brikett-gyártó gépből, akár kísérletképpen is kaphatnánk. Ugyancsak szívesen vennénk kollégámmal együtt, ha a cikk ben említett megfigyelőállo­másból egyet hozzánk helyez­nének ki- Termelőszövetkeze­tünk két egyetemet végzett gazdásszal rendelkezik, így gondolom, nem lenne nagy megterhelés számukra a meg­figyelések elvégzése, ugyanak­kor ez a megfigyelés munkánk hoz is nagy segítséget adna. Termelőszövetkezetünkben több esetben a haladó mód­szerek bevezetése ellenállásba „Még nem az igazi, de... 66 Szabályozzák a szakközépiskolák érettségi vizsgarendszerét «.;. valami van!" Nos a ked­ves Rajkin mondás még olyan kis faluba is élért, mint a bogdásai, ha ez értelmét és je­lentését meg is fordítottam. Mert 1962-ig elég volt a bog­dásai tsz nevét kiejteni a sely- lyei járás vezetői előtt, hogy fejükhöz kapjanak, de akadt olyan ember is, aki azt mond­ta: „ilyen rossz tsz nincs még egy a megyében”. Volt olyan esztendő, hogy három elnök is váltotta egymás! s ez még hagyján, mert tavaly ilyenkor 183 ezer forintos mérleghiány mellé jó csomó adósságot is írtak. Csak föld járadékból 82 ezer forinttal, 1960-ról elma­radt munkaegységből 35 ezer forinttal tartoztak a tagság­nak — tehát saját maguknak. A munkaegység értéke — már amit egyáltalán kifizettek — 13 forint volt s ma ez a szö­vetkezet adósság nélkül ál! Tagjainak ez évben 25 forin­tot oszt és a prém iumokból, természetbeniekből sincs hiány nincs üres padlás Bogdásán. Hogyan lesz a rossz tsz-ből jó tsz, hogyan jutottak idáig. Ezt a kérdést tettem fel öt embernek. GOND A FERENC a járási tanács osztályvezetője — Egy évvel ezelőtt bizony nem gondoltam volna, hogy já­rási értekezleten, ha a jó mun­kafegyelemre példát akarok felhozni, akkor a bogdásai akat fogom megemlíteni. Abban a szövetkezetben az embereket mintha kicserélték volna. Sok baj volt a vezetéssel és mi él­ve a 3004/4-es rendelet adta lehetőséggel a szövetkezet tag­ságának egy jóképességű em­bert ajánlottunk. így került oda 1962. májusában Győri Antal tsz-eü nőknek. Szeptember ben pedig Házi Ferenc főagro- nómusnak. A tagoknak kiosz­tott nyolc forintos mumka- egységelőleg is használt, na­gyobb kedvet kaptak a mun­kához. Egyébként maguk a ta­gok mondhatják el legjobban, mit jelent egy szövetkezetben a szigorú, de igazságos vezetés. Mi mindenesetre szeretnénk tovább segíteni a bogdásaLaka! hogy az idén még meg is szi­lárdíthassák gazdaságuka! Fél óra múlva a termelő- szövetkezet irodájában hatal­mas szál ember rázza a kezem. GYŐRI ANTAL tsz-elnök — Nem könnyű egy kihelye­zett embernek. Én utoljára Szegeden voltam, a földműves­szövetkezetné! Jó állásom, ké­nyelmem. Amikor először lép­tem be a közgyűlési terem aj­taján ... Azt mondtam utána: menekülni innen, amíg nem késő!... A tehenek átlagosan egy liter két deci tejet adtak, a hízóknak kilátszottak a bor­dái ... Aztán? ... Az emberek bíztattak: „Mondja csak elnök kartárs mit csináljunk!? Dol­gozni kel! Tavasszal hordtuk ki a trágyát. Tavaszi szántásba került a kukorica, burgonya, cukorrépa. A kukorica egy ré­szét vegyszereztük. Többet ter­mett. mint a másik. Az aratás gépekkel ment. Búzából há­rom, árpából öt. kukoricáiból nyolc, burgonyából negvveu tésből. hizómarh álból többet egy holdon, mint tavaly. Ser­tésbő! hízómarhából többet adtunk le, mint a tervezett Gépeket vettünk. Építettünk egy százhúsz férőhelyes istál­lót. Miből? Nos azt én Is sze­retném tudni..; Ezt persze csak tréfának mondom. A tagságnak köszönhetünk min­dent. Az embereknek. I MÁTÉ GUSZTÁV brigádvezető — Kérem az a helyzet, hogy most nem kell senkit szólon- gatnd, jöjjön dolgozni. Például karácsonykor jött két vagon szelet. Szilveszterkor meg más­fél vagon pétisó. Azt hiszi kint hagyták az emberek? Behond- ták kérem egy cseppig. GILINGER ANTAL kocsis — Én a bányából jöttem visz sza dolgozni, mert itt is meg­találom a számításomat. Ha harminc forintos egységig fel- vereikszi magát a tsz, nem lesz itt hiba ... Sajnos öregek, idő­sek, betegek az emberek. Itt az ormánsági átok. Nincs fiatal. Csupa öreggel dolgozná? Nincs alti zsákol jon. Legalább három fiatal lenne! HÁZI FERENC főagronómus — Tudja hatvanhárom éves vagyok, de nagyon szeretem a szakmámat... hát eljöttem ide. bár nyugdíjban kellene lennem. A sátorhelyi gazda­ságban dolgoztam, de kezel­tem már 15 ezer holdat is. Én azt mondom az embereknek: lehet itt jól gazdálkodni, csak jól meg kell szántani a földet, kellően trágyázni, vegyszerez- ni, törzsállományt kialakítani. Az hozza a pénzt. Meg pillan­gósokat termelni. A sok hasz­navehetetlen legelőt feltörni, j ami van. azon meg a szénát j betakarítani... Hogy meddig i bírom még? Van most egy ősz- j töndíjasa a tsz-nek Gödöllőn j tanú! a Tapaszt; Sándor. Mi­re én abbahagyom, majd ő folytatja. Az emberek már dol­goznak, itt nagy baj nem le­het. Jövőre kiosztjuk a 30 fo­rintot munka egységenként. — Gépekre kell helyezni a súly! mert sok az Idős ember. Mi­helyt lesz több pénzünk... Az irodában a főkönyvelő mutatja a terveket. Jó és szép tervek, nem, akarják „másfe­lé folyatná a Drávát”, de azért jó tervek. A szövetkezet ebben az évben megszilárdul, felküz­di magát a közepesek közé. Hogy ez leinek köszönhető? Az elnöknek, a főagronámus- nak, a tagságnak? Berta Dezső MÉK alkalmazottnak aki mint kívülálló segített az év utolsó óráiban érkező pétisót kirak­ni a vagonból? Vagy az ál- lomásfőnöknek, aki szintén ott volt a dolgozók között azon az éjszakán, feláldozva szilvesz­terét? Azt hiszem mindegyi­küknek egyformán. Mert azért közös a közös! Szüts István ütközött A tények azonban csak az elmaradt emberekét nem tudják meggyőzni. A hagyományos módszerrel mű­velt kukorica átlagosan 3t mázsa csöves termést adott holdanként, a hungazinnal ke­zelt táblákról pedig 45 mázsa csövest törtünk le. Ha a két tábla közti különbséget össze­adjuk, nyilvánvalóan kiugrik a kevesebb önköltség, a kézi­erő megtakarítás. A számok győztek és ennek következmé­nye, hogy jövőre kukoricate­rületünk 40 százalékát vegy­szeresen kezeljük. Tervünkben szerepel a bur­gonya és cukorrépa bórsavai, illetve műtrágyakeverékes le­véltrágyázása. Az idei gazdá­sági évben burgonyából 110 mázsás holdanként! átlagot ér­tünk el hagyományos műve­léssel, úgy gondoljuk, hogy a* új módszer bevezetése mint­egy 20 mázsás terméstöbblet­tel jár. A rendkívül aszályos időjárás ellenére a cukorrépa 180 mázsás termést adott, úgy gondoljuk, a permetező trá­gyázás bevezetésével ezt az eredményt mintegy 30 mázsá­val növelni lehet. Nagyon hiányoljuk azt, hogy a termelőszövetkezetekben dől gozó agrárszakemberek tovább­képzésével senki sem törődik. Pedig a mi szakmánk, illetve hivatásunk sem engedi meg az! hogy ne figyeljük, ne ta­nulmányozzuk az új dolgokat Gyakorlati tapasztalataink igaz; hogy nőnek, új dolgok­kal azonban csak a szaklapok­ban találkozunk. A mezőgaz­daság igen nehéz munkaterü­let sajnos az önképzésre na­gyon kevés idő van. Vélemé­nyem szerint a gazdászok ré­szére évenként vagy kétéven­ként két-három hetes tovább­képzést kellene tartani. Ezen neves professzorok, szakembe­rek tarthatnának előadásokat és az ott lévő szakemberek is k: cserélhetnék véleményüket Úgy gondolom, ahogy a köny­velők részére van évenként szakmai továbbképzés, és ez kifizetődő, a termelőszövetke­zetek is csak hasznát látná« annak, hogy a gazdászokat iá továbbképezik. Az agrártudo­mányi egyesület sajnos a tsz- ekben dolgozó szakemberekkel nem törődik úgy. ahogy kel! Azért írtam ezt le, mert félő, hogy tudásunk, illetve annak elméleti része megkopik és nem tudunk lépést tartani at új dolgokká! Az* szeretném, ha az emlí­tett kéréseim közül mindegyi­ket meg is valósítanák. Mi Ígérjük, hogy a tudásunkhoz mérten a mezőgazdasági ter­melésnek minden olyan részét igyekszünk kihasználni, amely a mezőgazdaságban dolgozók jövedelmét fokozza és ezzel az egész népgazdaságnak hasznot ad Kovács József mezőgazdasági mérnök RENDŐR, AKI VIRÁGOT KAPOTT Az idei tanévben végeznek először szakközépiskolákban tanuló fiatalok. A közeljövő­ben ideiglenes szabályzatot ad ki a Művelődésügyi Miniszté­rium a szakközépiskolai érett­ségi (képesítő) vizsga lebonyo­lítására. Végleges szabályozás­ra csak az új gimnáziumi érettségi vizsgaszabályzattal összehangoltan kerül majd sor- A tervezetről tájékoztatták az il’etékesek az MTI munkatár­sát: A szakközépiskolai érettségi (képesítő) vizsga — a terveik szerint — három részre tago­zódnék: írásbeli, gyakorlati és szóbeli vizsgáira és kötelező, s szabadon választható tárgyak­ból áll Inak. A teljes értékű szakközépiskolai érettségi vizs­gához elegendő a kötelező tár­gyakból tett vizsga. Ezek a következők: magyar nyelv- és irodalom (írásbeli és szóbeli) matematika (írásbeli és szóbe­li! történelem (szóbeli), szak­mai elméiét (írásbeli és szó­beli), a szakmai gyakorlat. A szabadon választható tárgyak: orosz nyelv (írásbeli) fizikai és elekrtotechnikai (szóbeli). Szakmai ismeretekből az írásbeli vizsgán — szakmai számítást, műszaki rajzot, munkaszervezési feladat meg­oldását követelik. A szóbeli vizsgán az anyag és gyártás­ismeretük, továbbá a munka­szervezésről kell számot adn! Az áT lat ten vésztő szakközép­iskolákban (két ilyen osztály tanulói végeznek) az állatte­nyésztés, a takarmánynövé­nyek termesztése, az állatte­nyésztés géped, valamint a munkaszervezés anyagának is­meretét követelik meg. A szakmai gyakorlati vizs­gán a jelölteknek mind az ipari, mind a mezőgazdasági szakközépiskolákban legfel­jebb egy műszak (8 óra) alatt szakmunkástól megkövetelhető valamely feladatat kell meg­oldandók. Egy idős asszony virágot adott egy rendőrszázadosnak. Ebben látszólag semmi külö­nös nincs, hiszen minden em­ber kap életében virágot. Én mégis megállók ennél az ese­ménynél, mert ez esetben rendőr kapta az ajándékot. A rendőröktől pedig azglőtt fél­tek az emberek. Még húsz éve is. Most nem félnek. Sőt: Deák János rendőrszázadost 1958- ban megválasztották a II. ke­rületi tanács tagjának. Talán mosolygós arca és megnyerő fellépése is közrejátszott ab­ban, hogy sokan elmentek a beszámolóira és fogadóóráira. Pedig nem akárhol: a rendőr- kapitányság épületében tartot­ta a fogadóórákat. Az emberek mégis elmentek, s nyoma sem látszott az arcukon annak, hogy zavarná őket az egyen­ruha látványa. Úgy látszik, ők brossára nélkül is tudják, hogy ez a rendőrség egészen más, mint a régi volt. Egyszer egy magas, őszhajú férfi állított be hozzá, remegő kezekkel és igen felindultan. öngyilkossági gondolatokkal foglalkozott. Azt mondta, nem bírja tovább, mert a második felesége nem tud kijönni első asszonyától származó fiával. Mindig veszekszenek, pokollá tették az életét. A fiú szeme­tel, „véletlenül” összetöri a porcelánedényeket, tehát azon van, hogy mostohaanyját bosz- szantsa. A felesége viszont nem ad legénnyé serdült fiá­nak zsebpénzt, eltiltja a kima­radástól és így tovább, tehát 6 sem akar alulmaradni a há­borúskodásban. A rendőrszázados, akarom mondani tanácsag, mert most ebben a minőségben állítottak be hozzá, azonnal otthagyta az Íróasztalt, s megindult a férfi­val a házaspár lakására. Meg­indult, pedig csak harminc éves volt, azok ketten — o férj és feleség — elhagyták már együttesen a százat is. Nehéz már rekonstruálni, hogy mi történt azon az izgal­makban bővelkedő délutánon. Elég az hozzá: a rendőr ta­nácstag minden ékesszólását, diplomáciai érzékét elővette, hogy a házastársakat kibékít­se. Vagy kétórás próbálkozás után sikerült. Belefáradtak mind a hárman, már a likőrös pohárért nyúlt az asszony, hogy igyanak egyet a rég nem látott béke örömére, amikor hazatért a fiú, s újból kezdő­dött az egész ... ... A végén mégis csak si­került. Látta a fiún, hogy nem vad, és az is unja már • há­borúskodást, megértésre és szeretetre vágyik már 6 is, csak azért nem engedett a negyvennyolcból, hogy az a bizonyos presztízs megmarad­jon. Ezért csak az érzelmi hú­rokat kellett megpendíteni s a fiú is hajlott a jó szóra s a végén már négyen koccan ót- tak: az apa, a feleség, a fiú meg a rendőr tanácstag. Hát ezért kapta a virágot. A békülés után néhány héttel vitte be hozzá az asszony, mondván: ez a saját nevelése A rendőr, mint a tegföb'’ férfi, nem sokat értett a vi ■■ gokhoz, máig sem tudja meg­mondani, hogy mi a virág ne­ve. Csak annyit tud mondani, hogy szép. Szép a virág is, meg az is, ami mögötte ran. Mert akármit csinált a válasz­tókerületében — útjavításo­kért telefonálgatott, parkosí­tást szervezett meg egyebek — mindig eszébe jutott a cse­rép virág. — MAGYAR —

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents