Dunántúli Napló, 1963. január (20. évfolyam, 1-25. szám)

1963-01-13 / 10. szám

' IMS. JANUÄR 13. IVAPló 3 A színész képviselőjelölt Más szemmel nézünk egy tájat a természetben, s megint más szemmel egy képkiállítá- son. A valóságban mindig akad valami zavaró körül­mény, amely megbontja a hangulatot. A festmény — az más. Az kiszűri, elretusálja a szépség­hibákat, s ha meg is hagyja bennünk a nyugtalanságot, mégis desztilláltabb, jótéko­nyabb hatást gyakorol szép­érzékünkre. De így vagyunk minden más művészettel, amely nem a nyers természetet, hanem an­nak a lelkét, a lényegét adja. Azt adja, ami mind­addig megfogalmazhatatlanúl motoszkál bennünk, amíg egy­szer össze nem találkozunk vele. Mégis van e ráismerések rengetegében olyasvalami, ' amivel naponta találkozunk, mégsem jutunk sokkal mesz- szebb a tudomásulvételnél. — Ez az építészet Vagy talán nem ts fgy kellene megfogalmazni? Hi­szen legtöbbször egy különös homlokzaton, egy bonyolult . tetőszerkezeten, egy nyugtala­nítóan aszimmetrikus erkély- • megoldáson állapod’k meg a . tekintetünk és ilyenkor nem 5 az építészetre gondolunk álta­lában. Nem a tervezőt, az épf- •tőt látjuk a műben, hanem a művet önmagában. Valahogy így vagyunk ezzel, hiszen egy tárlaton először a szignót ke­ressük a képen, és igazában, csak azután csodáljuk, vagy kritizáljuk magát az alkotást így teszi ezt a sznob, de így s műértő, a műpártoló is. ■ Ne értsenek félre, nem vita­indító cikkhek szántam e sze­rény sorokat. Nem is akarom újra feltenni a már-már agyon csépelt kérdést: mely művé­szethez áll legközelebb, vagy művészet-e egyáltalán az épí­tészet. Én itt is a szignót keresem. Az olvasható aláírást, ami kö­zelebb visz egy kevésbé is­mert műteremhez, ahol épp- ' oly töprengések, vajúdások közben születnek az alkotások, mint a festők műtermében. Csak nem palettával, nem ecset tel. Körzőkkel és vonal­zókkal, tussal és logarléccel, számokkal és ábrákkal. De amíg az utolsó vonal, az utol­só szám, az utolsó ábra is oda­kerül a papírra, átéli-e a ter­vező azt, amit a festő? A jó festő. A művész. Ezt szeretném felderíteni. F elderíteni abból a beszélge­tésből, amit e tervező iroda műtermében Köves Emil tervező mérnök­kel kezdtünk el a munkájáról, hogy a végén belebonyolód­junk a „kényes’’ kérdésbe: művészi rangú-e az építészet? Köves Emil személyében először a szakember nyilatko­zott. A hazai és a külföldi építőtechnika különbözősé­FSata* építész- technikusokat elvesz a Pécsi Közúti Czemi Vállalat. IJétmény megegyezés sze- int. Útiköltséget felvétel ■setén térítünk. Jelen tke- és: Közúti Üzemi Vállalat ’écs, Lenin tér 5 a — lumkaügyi osztály. I gélről, hasonlóságairól. Az , amerikai és a japán építészet i egyelőre elérhetetlen techni- ! kai előnyeiről, a finn, s svéd épitőtechnika szerényebb, de a számunkra mindenképpen kö­vetendő példáiról. Arról a ne­mes, tartalmas egyszerűségről beszélt, ami kifejezője az észa- I kiak tervezési, építési módjai- j nak, amit nekünk is követ- J nünk kellene. De olyan for- ; mán, hogy ne téglával és va- I kolattal utánozzuk azt, amit ők acéllal és vasbetonnal ol- j danak meg. — Ez nemcsak anyag- és pénzpazarlás, hanem közönsé­ges hamisítás. Nekünk a mi adottságainkkal kell megta­lálnunk azt a kifejezési for­mát, amely modern, de sajá­tosan modem, miután a mi technikai felkészültségünkből fejlődtek ki — mondotta. De a következő szavával már meg is védelmezte a ma­gyar építészetet — Vannak azért biztató je­lek. Az ipari objektumainknál mindennél hamarább rátalá­lunk a sajátos, tehát a leg­megfelelőbb kifejezési formá­ra. — S jó példának mindjárt meg is említi a Székesfehér­vári Aluminium Művet, a Ti- szavidéki Vegyi Kombinátot. A közintézmények, a lakó- i épületek között már jóval ke­vesebb a választék. A kevesek j közül az Ybl-díjas Borvendég i Béla tervezésében épült Tisza- j parti toronyházat említette1 meg, de mondott egészen kö- j zeli példákat is. A szintén j j Ybl-díjas Tillai Ernő tabi kul- í I túrházát, a balatonföldvári j I Goldberger-üdülő éttermét i j példázta, a pécsi tervező mun- j i kái közül. Csak akkor vált, | szűkszavúbbá amikor az ő ' munkájára terelődött a szó. — Talán a nagykanizsai iro- : daház tervezésére emlékszem | a legszívesebben. Meg a kom­lói dávidföldi iskolára ... Nem is említ többet, pedig j jól tudom, hogy a munkái kö- : zött olyan is szerepel, ame- 1 lyekkel országos pályázaton nagyszerű helyezést ért el. Én pedig nagyon szeretném már hallani nemcsak a szakembert, hanem a művészt is, aki nem- í csak a technikáról, az építés | modern technológiájáról be- i szél, hanem azokról a percek­ről, órákról, amit a rajztábla felett tölt eí. Áz alkotás perceiről, óráiról faggatom, i Akadozik a beszélgetés. Ne- héz a téma. Egyszerre olyan nehéz lesz, mintha egy festőt ■ kérdeznék: mondja el, milyen j élmények zsonganak benne addig, amíg csupán egyetlen élő színt kikever a palettáján. Mit is mondott Köves Emil? — Amikor valaki egy szép homlokzatot lát, azt hiheti, hogy az a minden. Az a mű­alkotás. S ha már így véli, úgy is fogalmazza meg. hogy a ter­vezés valamiféle játék a for­mákkal. Pedig nem minden a szép homlokzat, nem minden a forma. A külső homlokzatok és a belső terek megalkotása, megjelenése nem önmagáért történő játék. És lassan, nagyon lassan ki- tárulkozik a tervezés művészi igénye, amelyben éppen olyan törvény a tartalom és a forma egysége, mint a hivatásos kép­zőművészetben, vagy akár az irodalomban. Persze mind­egyik sajátos, tehát ez is. De mennyire az. Amikor ap­rói beszélt, hogy micsoda fl­Imény, amikor megérzi a fel­adat lényegét, azt, amikor dön­tenie kell: — megvagy, ne to­vább! — Erről így beszélt: — Mielőtt hozzáfogtam a nagykanizsai székház tervezé­séhez, félnapokat üldögéltem a beépítésre váró téren. A kör­nyező házakat, a térséget né­zegettem órákon át Bele akar­tam képzelni azt a nagy mo­dern épületet, amely beleillik és nem bontja majd meg a tér és a régies stílusú házak har­móniáját. És addig néztem, amíg pillanatokra elém nem káprázott a kép, az új székház képe. A többi már nem volt ennyire nehéz. És a dávidföldi iskola ter­vezése? A sivár térség, ahol akkoriban kezdtek építkezni? Rengeteg időt eltöltött ott is. — A legszebb kilátást keres­tem. A kökönyösi dombokra, a Mecsekre, a komlói erdőkre. Itt olyanformán kellett a kör­nyezetet „lefényképeznem”, hogy a gyerekek is úgy lássák majd, amikor a tízpercek zsi­vajában kitódulnak az . iskola udvarára. Nem volt szabad Ki hagynám, hogy ez a kép meg ne jelenjen a gyerekek előtt. , Ha mindazt leírnám még. amit Köves Emil építésztől hallottam, a legnagyobb „tárlatról" a városrendezés művészetéről, vagy csak azokról az egyes középületekről, amelyek mé­reteikkel, modem vonalaikkal uralkodó módon kiemelkednek az ódon környezetből, s még­sem, cseppet sem bontják meg a harmóniát Ha le tud­nám írni még azt, hogy meny­nyi küszködéssel, kétséggel, s mégis milyen határtalan ön­bizalommal készül maga a tervrajz, talán sikerülne fel­derítenem, amire vállalkoz­tam: — Átéll-e a tervező azt, amit a festő. A jó festő. A mű­vész. Milyen jó lenne most ugyan­ezt azonnal megkérdezni egy hivatásos művésztől is. Pálinkás György I SZOMBAT délután két óra. A Pécsi Nemzeti Színház szín­padára esik a reflektorok fé­nye. De az ajtókat nem zár ják be, lábújjhegyen lépve, óv atosan iné; mindig jönne*, be kívánó dákodnak az :-mbe rek. Ni m mutatna1 ix- most semmilyen darabot. Kicsit fur­csa, fordított a helyzet: a szí­nészek ülnek a nézőtéren és „idegenek" a színpadon. C\en des Lajos elvtárs. a megyei pártbizottság agitációs és pro paganda osztályának vezetője beszél négy év munikájárói, eredményeiről. Aztán Koszto lányi Károly, a Hazafias Nép­front városi Elnökségének tag­ja, mint jelölőbizottsági ein ön tesz javaslatot: Takács Margit színművésznőt vegyék fel az országos pótképviselők név­jegyzékébe. A választók kitörő tapssar fogadják a bejelentést. A föld- ■ szinti sorokból pedig egy göm­bölyűarcú, szőke asszony kel fel és színésztől szokatlan za­varral köszöni meg a bizalmat, j — Én nem is tudom ... Elv- társak, barátaim ..., mit illik | ilyenkor mondani. Mást nem vagyok most képes: ezután is úgy fogok dolgozni, szerepelni, i élni, mint eddig. Eire még inkább felzúg a taps, a jelenlévők ünnepük * i pótképviselő-jelöltet, j Azítám az irodában elsőnek gratulál Nógrádi Róbert, a színház igazgatója, Szalma La­jos, Takács Margit férje, aki mindjárt megkérdi aggódva: — De azért ezután is fogsz takarítani meg főzni? Barátok, kollégák nyúj­tanak kezet, örülnek, látszik, ! hogy „ együttéreznek” ezek- | ben a pillanatokban a jeiölt- I tel. Upor Péter, a színház párt i titkára meg is jegyzi: „keresni ; sem lehetett volna képviselő­nek népszerűbb embert, mint Takács Margitot”. Aztán végre az ünnepléstől kicsit elszakadva, leülhetünk beszélgetni. Mire Is gondolha ilyenkor egy képviselő jelölt'' — Nagyon meg vagyok ha­tódva. Azt hiszem, ez meg is látszik rajtam. Tudja, hogy van ez, én nem szoktam za varba jönni, hisz a színpadon nem szabad, de ez most más. Amikor hallgattam az elő­adót .. Négy év, eredmények, kulturális forradalom, a szín­ház szerepe, később a számok: El váll fiatalasszonyé az öttalálatos Hosszabb idő után 1 ismét sikerült teli- | találatot eléírni a lottón. A Sportfo­gadást és Lottó j Igazgatóságon pén­teken találkák meg a főnyereményt je­lentő 7 234 186 szá­mú szelvényt, ame­lyen az ót kihúzott számot ixelte a tu­lajdonosa. Az érté­kelés befejeztével kideült, hogy a szel vényt Budapesten vásárolták, s a má­sodik héten nincs is párja az öttalá- latosnak. így a sze­rencsés tulajdonos 1 713 282.50 forint nyereményt kap. A szerencsés lot­tózó szombaton dél­után Sél 2 órakor telefonon jelentke­zett a Sportfogadási és Lottó Igazgatósá­gon. Neve Kiss Bé­lámé, foglaűikozása adminisztrátor, zug­lói lakos. Az év el­ső nagy nyertese el­vált fiate&asíizony, két gyermek édes­anyja. Három szel­vénnyé! játszik rendszeresen, de ed dig még nem nyert. Kiderült azonban, hogy a családban nem ez az első nagy nyeremény, hiszen édesanyjá­nak, Somi Kovács Lászlóménak I960, januárjában négyes találata volt, amire csaknem ötvenezer forintot kapott. A Sportfogadási és Lottó Igazgató­ság hivatalos nyere ményjegyzéke sze­rint az egy ötbalá- latoson kívül 49-en értek él négyes ta­lálatot, amelyekre egyenként 34 965 fo­rint nyeremény jut. a három találatos szelvények száma 3363, ■ a nyeremény egyenként 510 fo­rint. A 92 718 két- találatos szelvényre egyenként 18.50 fo­rintot fizetnék. háromszázhúszmillió a bara nyai emberek takarék . é~ be, százharminc-mii iio át­építésre, meg hogy i. ,an már falun. Tudja, én i- ott voltam a tsz szervezésénél. Jártam agitálni. Ó, én isme rém az életet! Szegénynek szü­lettem, nagyanyám nevelt: És a színházi élet? Egyikből a másikba. Ugyan ki törődött velünk, hogyan élünk?! ötven­kettőben kerültem Pécsre, meg szerettek. Hogy melyik darab­ban? — Nagyon sokban fel­léptem, de talán a legemiéne- zetesebb a Csárdáskiráiv nő Cecíliája Operett, zenés dara­bok, vígjáték ... Nem, el sem akarom ' hinni, hogy egy szí­nészt ,engem javasolnak pót­képviselőnek. Nem tettein «y ti mi különöset. BESZÉL, cigarettázik, arca--, szemén látni, hogy ez most más, nem idegen szerep, nem másnak az érzései, olyan da­rab, melyet ő írt, ő a hőse. a főszereplője. Kopogok le a színház lépcsőim, s arra gon­dolok, milyen nagyot is for­dult itt a világ, a modem szín játszásban már előfordul, hogy a közönség fent ül a szín padom és az életben a színé­szek mi közöttünk. Valódi ,,Brecht”-i dramaturgia, vagy egyszerűbben csak a nép dra­maturgiája, hogy azt momdhar- ja a narrátor: Takács Margit képviselő­jelöltünknek szívbői grate á- lunk. SWits István 7Őa fű n ne a leqímj AZ ÜVEGTETŐ ALATT meleg van. Ide bújtak a lányok meg az asszonyok. Nagy halomban sárgarépa — piszkos is, meg tiszta is. Ezt tisztították. Most ép­pen ebédelnek és tanulnak. Az iskola­igazgató előadást tart nekik: a kertész­kedésről. — Csak így tudjuk megoldani. Este már nincs nagy kedvük előadást hall­gatni. Ebédszünetben meg ráérmek. Elmegy az igazgató és én ott mara­dok négy asszonnyal és három lánnyal. A lányok f rissek, pirosak, az asszonyok is. És féktelen jó kedvűek. Hét nő egy helyen — és egy férfi. Nehéz dolog. Mit kérdezzek tőlük? Ha ők kezdenek fag­gatni, akikor végem. Az isten tudja, mit kérdeznének! Dicsérem a lányokat: mi­lyen szépek, milyen csinosak. Az asz- szonyok összenéznek és mosolyognak. — Férjhez kellene adni őket — mond­ja az egyik és huncutkésan rám nevet. Ez az. Férjhez adni. — Milyennek képzelik el a „jövendő- belir? Zúg-zaibong egyszerre az üvegház. — Ha már választani lehet: legyen szőke, csinos és szeressen — mondja Tarr Margit. Ezt egy szuszra mondta. A többin gondolkodni kell. — Legyen iskolája 4a. — Müyen? — Hat buta, három ostoba — jegyzi meg Kooácsné, aki ott ül a sarokban és a nevetéstől majd kiesik a kenyér meg a hús a kezéből Jót nevetnek. — Azt akartam én csak mondani, hogy ne legyen buta. Ha valami szak­mája lenne, az még jobb lenne. — NE LEGYEN RÉSZEGES — veszi át a szót Tarr Julia a kisebbik lány. Fekete hajú, mint a nővére. — De azért szeressen szórakozni. Én is azt mondom mit ér a gimnázium, meg a technikum, ha nincs megértés. — Na Ibi, te milyent szeretnél? — kérdik az asszonyok. Himmer Ibolya az előbbiek ellentéte. Szőke, álmodozó arcú. De csak látszat­ra. A választás nála gyors és lakonikus. — Aki megkér... — Neki van igaza! — mondják az asz- szonyok. — Mert úgy igaz az: a legény és nem a lány választ párt. — Lehet, hogy így volt a magúik ide­jében, de most nincs ám így Most akár mi is udvarolhatunk. — Lány udvarol. Ki hallott mér ilyet! Az asszonyok egymásra, néznek. A lá­nyok meg tovább mondják a magukét. — Legyen hét-három évvel idősebb. mint én. De nagyon idős te legyen! En­gedjen el dolgozni ét szeresse a félkész étett 1*... Ne ktnánja. hogy otthon süs­sünk kenyeret, amikor a pék is süt. Szeresse a gyerekeket. Mondanák még, de a rövid gondolko­dási időt kihasználom, — És milyen lesz az esküvőjük? — Egyszerű Nem kell nagy lakoda­lom. A lakodalom aggodalom. Az ember ott áll hat vizeskészlettel, nyolc véndő- epl és lei tudja mivel nem... — És a bútorról mi a véleményük? — Van aki úgy gondolkodik: jó .a bútor. Én azt mondom: elég egy reka- mié is, meg egy rádió. Aztán majd együtt megszorzunk mindent. Ezt mondja: Tarr Margit is, Tarr Julia is. Himmer Ibolyának más a véleménye. — Nekem már megvan a bútorom. Jó az, ha nem mindjárt bútorgonddal kezdjük az életet. Az asszonyok szedelőzködnek. — Na lányok, indulás dolgozni — mondják és először a négy asszony: Nicht Antalné, Kovács Istvánná, Gyön­gyösi Arpádné, Reif Jánosné indul ki­felé utánuk a három lány. Mindannyian a borjáéi termelőszövetkezet kertészeti brigádjának tagjai. KINT HŰVÖS VAN hófelhSk gyüle­keznek. U) földet hordanak a melegházba, hogy at érje őket váratlanul a tavasz. SZÁLÁT JÁHOM I

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents