Dunántúli Napló, 1963. január (20. évfolyam, 1-25. szám)
1963-01-06 / 4. szám
/ \ 1963. JANUÁR & NAPLÓ Hogy falun is szebb legyen az élet! AZ UDVARON Warszava személyautó áll. A termelőszövetkezeté. Valamikor ilyen | csak a megyétől, vagy a járástól jött ki ide. Most meg innen mennek be vele a megyéhez^ járáshoz. Nagy különbség. * Egy asszony jön, kicsit biceg még. Kiírták. Mondja neki az elnök: — Biceg még. — Nem biztatnak, hogy egyhamar abbahagyom bicegést. Iáién majd később. Dolgozni azért már tudok. Azért jöttem, hogy megkérdezzem: vissza mehetek-e a régi helyemre. Az elnök megnyugtatja. Furdal a kíváncsiság. — Hol dolgozik és kapott-e táppénzt, amig beteg volt? — A sertéstelepen — mondja Ujpál Béláné. — Hat hétig vouam beteg. A sertések oda szorítottak a falhoz. Minden napra 20 forint táppénzt kaptam. Egyébként több mint ötszáz munkaegységem van. Az asszony abbahagyja, az elnök meg mondja: — A múlt évben körülbelül 60—70 000 forintot fizettünk ki a betegeknek a szociális alapból. Érdekes dolog. Kedvem lenne összehasonlítani a régi parasztot, aki beteg volt és a mostanit. De nincs erre szükség Éppoly fölösleges ennek a bizonyítása, mint azé, hogy elégedettek az itteni emberek. Harmincöt forintot terveztek egy—egy munkaegységre és 38 forintot osztanak, ha nem többet. Ennyire nem számítottak, különösen, amikor látták a nagy beruházást. A baksai termelőszövetkezet a múlt évben megteremtette annak az alapját, hogy az idén valóban nagyüzemmé váljék. A tengeri üzemegységben kialakították a sertéstelepet. Van itt fiaztató, malacnevelő, hizlalda. Mindez összkomfortos, mert van villany is, víz is. A növendék- marhákkal és a juhokkal a té- senyi üzemegységben, a tehenekkel pedig a rádfai üzemegységben foglalkoznak. Bak- sán hamarosan elkezdik az 5000 férőhelyes tojóház építését, mert itt meg baromfival szeretnének foglalkozni. Jó! felszerelkeztek és mégis jól fizetnek, pedig a fel nem osztható szövetkezeti alapjuk az elmúlt évben 10 százalék helyett 30 százalékra nőtt, a termelési alapjuk is a duplájára növekedett az 1961-es évhez viszonyítva. Csák egy példa: az elmúlt évben elérték azt, hogy a szántóterület 18 százalékán lucernát termesztenek. Ez nem kis dolog. Kevés állami gazdaság dicsekedhet ilyen eredménnyel. Teljesen Kollokviumok a Pécsi Tanárképző Főiskolán A tanári szobák előtt kisebb csoportok csendes sustorgása: — Mit kaptál? Tudtál? Sikerült? — rakétáztak a kérdése.-: Csak két hallgatónőt találunk az egyik mélyedésben elbúj- Vagy nem sikerült a koll műk, vagy még az utol i ércekben is rendezni ak.: gondolataikat. Legnagy csoportosulás a magyí odaírni tanszék előtt. Be unk. A baloldali szobácskábán dr Xnlta Ferenc tanszékvezető főiskolai tanár előtt négy hallgató jegyzetel: készíti felelettervét — nyugodtan, magabiztosan. Valamennyien negyedévesek, van már vizsga- rutinjuk. Közben az egyik hallgató, a szőkehajú N. Erzsébet nehéz tétellel birkózik: A két világháború közötti magyar irodalom rendszerező áttekintése a tétel címe. Nem csoda, ha néha belezavarodik a különböző izmusok csoportosításába A felélőn látszik, hogy jól felkészült az anyagból. Gyors mondatai mégis a magoló típusra emlékeztetnek. A vizsgáztató tanár megállítja a cséphadarást, kiváncsi a felelő önálló véleményére is. Belekérdez az anyag sűrűjébe. — Nem tudom. De ne tessék engem megállítani a felelésemben! Dr. Kolta Ferenc vizsgáztató tanár nyel egyet, s amikor a felelet értékelésiére kerül sor, megállapítja: — Szaktudása jó, de nem kifogástalan. Pedagógus egyé- n ege azonban nem példa- ír Untó. A tanárnak fegyelmezi '.bnek kell lennie, hogy ír kát is fegyelmezhessen. A szőke lány ajkibiggyesztve hagyja él a szobát, s helyére a h ketehajú névrokon N. Erzsébet II. ül. Első tétele: Solohbv. .Választékos stílusban, zamatos ej issei fogalmazza meg monda hvalóját. Már-már azt hin- n az ember, ebből jeles felelet le amikor kiderül, hogy E vs: nem olvasta még el a Csendes Don-t. Jó jegy kerül az indexébe. T. Csaba hallgató indexébe eddig jeleseket és egy közepi s'kéri tettek bele a vizs- e; - •> tanárok. Nyugodt hangon magabiztosan beszél József Attiláról, mint a proletár líra megteremtőjéről. A tartalom és a forma jegyében elemzi József Attila verseit, kiemelve mindenütt, miként vonultak be a marxista tételek kötészetébe. Itt is a szép fe- ’e’etet lerontia az a körülmény, hogy T. Csaba az előirt kötelező olvasmányokkal nem tudott kellőképpen meglbiikóz— Hiába, kevés volt az időm — mondja már kint a folyosón. — A művészettörténeti szigorlatom következik tíz nap múlva. Tudmüllik, — teszi még hozzá — magyar, orosz és rajzszakos tanárjelölt vagyok. — Miből írja a szakdolgozatát? — Az orosz irodalomból. A Csongor és Tünde orosz fordítását hasonlítom össze az eredetivel. — Ha végzett, hol szeretne elhelyezkedni ? — Lehetőleg Pécs környékén. — Távolabbi tervei?' — Orosz szakos középiskolai tanár szeretnék később lenni. A szomszédos szobában dr. Péczely László főiskolai tanár délszláv-szakos hallgatókat vizsgáztat irodalomelméletből. A négy hallgató négyféleképpen felel: jegyeik is ilyenek. Az irodalomtörténet nagyon fontos a magyar szakos tanároknak az irodalmi művek értékeléséhez. ,Sajnos a középiskolákból ilyen szempontból keveset hoznak magukkal a hallgatók. — mondja dr. Péczely László — mintha valakitől azt kívánnák, olvasson anélkül, hogy az abc-t ismémé.” A biológiai tanszéken M. Zsuzsa hallgató birkózik Sebestyén Zoltán főiskolai docens előtt az arckoponya csont jaival. Az erősen „megviselt” koponya szinte véle együtt izzad a sok tapogatástól, amig felel, és közben szemléltetően magyaráz. Dr. Wéber Mihály a biológiai tanszékvezető főiskolai tanár szerint az 53 negyedéves hallgató igen komolyan felkészült a kollokviumokra. Legtöbb feleletük jeles vagy jó. A hallgatóktól azután megtudjuk, hogy felkészülésüket nagyban megkönnyítette a kér dező főiskolai tanár most megjelent új tankönyve: „Az ökológia és az állatföldrajz alapjai". Most kollokválnak először ebből az általános iskolában is hasznosítható tantárgyból a hallgatók. Sok a vizsgázó a Tanárképzőn. Fő oka ennek: a háromszakos képzés és a levelező oktatás. A magyar szakon több mint 1000 nappali és 2000 levelező hallgató van. A biológián 605 a hallgatók száma. Jól van ez így. Szükség van minél több jólképzett tanárra. Várja őket a magyar falvak népe — szocialista kultúrára szomjasan * , <T. I ) gépesítették a termelőszövetkezetet, saját, jól felszerelt gépjavító műhelyük van. Ehhez hasonlót több helyen lehet látni, de olyat, ami közvetlen az iroda mögött van — a közös tsz-étkezdét — kevés termelőszövetkezetben. Fehérköpenyes, feketehajú fiatalasszony sürgölődik a folyosón: Tanics Ferencné, a termelőszövetkezet szakácsa A konyhában rántotthús sül, pároltkáposzta illata száll, az ebédlőben dupla teríték. Most csak húszán ebédelnek itt, C forintért, de amikor munka van, meg nincs disznótor, akkor negyvenen—ötvenen. EZEKRŐL a dolgokról beszélgetek az asszonyokkal a fészer alatt, ahol a gép után kézzel morzsolják a csután maradt kukoricát Hazudnék, ha azt mondanám, hogy általában nem elégedettek ezek az asz- szonyok. A munkából is, a vezetésből is, a jövedelemből is kiveszik a részüket. Két asz szony van a vezetőségben: ar. egyik Temesi Jánosné, a másik pedig Kovács Sándomé. Helyeslik a nagyobb jövedelmet, a tsz-étkezdét, de mind a kettőre azt is mondják: fejleszteni kellene még. Ez jobban levenné az asszonyok válláról a gondot. Persze van még más tennivaló is. A munkában például már nagyon jól együtt vannak az asszonyok, de a szórakozásban még nem. Jó volna egy klub, ahol könyvtár is van, meg ahol beszélgetni is lehet Ehhez mindjárt hozzá is teszik: az igazság az, hogy épül már a klub, ahol mind a kettő meglesz. Nincs a faluban cukrászda. Az asszonyoknak pedig nem illik a kocsmába járni. Jó lenne valahogy úgy átrendezni az italboltot, hogy az cukrászda is legyen egyúttal. A férfiak persze ma még szívesebben eszik a feleségük főztjét, mint azt, ámít a tsz- étkezdében kapnak. Pedig itt is kitünően főznek. Hogy az asszonyok jól nevelik a férjeiket, arra bizonyíték: egyre többen járnak a tsz-étkezdébe. Az étkezde sokat könnyít az asszonyokon. Az a baj, hogy még nem sokat. A hely is kiesd és különösen ilyenkor télen az érdeklődés is. Az asz- szonyok azt mondják: ha már főzünk a gyerekeknek, akkor főzünk magunknak is. A felnőtteken segített már a termelőszövetkezet, segíteni kellene a gyerekeken is. Persze ehhez bővíteni kellene a napközis keretet és jó lenne létre hozni egy állandó jellegű napközis óvodát is. A termelőszövetkezetben egyre több lesz a gép. A GÉPEK átalakították a határt, betörtek az állattenyésztésbe. Most azon a sor. hogy a gépek előretörésével egyidőben lássurk hozzá a falusi emberek életének a megváltoztatásához, jobbá, köny- nyebbé tételéhez. S zalai János Miért nem karácsonyozott otthon Beregszászi József? M okány kun képéből elővillogó szúrós szemei, boxolóról mintázott orra, szögletes, energikus álla az első pillanatban nem valami derűtkeltő, de amikor elmosolyintja magát, amikor a kacér kis bajuszkája alatt meg villogtatja két rizsfehér fogsorát, egyszerre más jelek tűnnek elő. Valami bizarr ka- maszos vonások, amik egyszerre kaphatóak a gyengédségre, a harciasságra. Egyszerre érezni rajtuk a mézet és a borsot. Azt mondják róla, egyformán szereti a békességet és a bajt. De ha csak mondanák. A Borsod és a Szabolcs-Szat- már megyei újságok nem is egyszer írták meg Beregszászi József nem mindennapos históriáit. Kilencszáznegyvennégy tavaszán a Csepeli Vasműnél dolgozott, amikor hírét vette, hogy a szovjet hadsereg előőrsei benyomultak Kárpát- aljára. Nem az újságból olvasta. Hiszen azokban öles címekkel még a diadalmas előnyomulásokról, a rugalmas elszakadó mozdulatokról írtak. Beregszászi József hírforrásai megbízhatóbbak voltak. Nem hiába nevezték Csepelt Vörös Csepelnek akkoriban. Az történt, hogy Beregszászi József az egyik éjszakán átlo- pózott a német—magyar tábori csendőrség szinte egy- másbafonódó láncán, hogy személyesen is meggyőződjön a hír hitelességéről. Hogy aztán ott is maradt? Lehetne találgatni, azért-e, mert nem vállalta visszafelé is a veszélyes utat, vagy talán azért, mert nem is lett volna már ideje rá. Nem nagyon, mert legelsőnek azt derítette fel, hogy a szovjet seregek előőrsei nem is katonafélék, hanem éppen olyan elnyűtt ruhájú, borostás képű, munkáskinézésű emberek, mint ő. A különbség is csak annyi volt közöttük, hogy azoknak fegyver volt a kabátjuk alatt, na meg az, hogy nem értették meg egymás szavát. Mégis befogadták, be is „öltöztették”. A kiképzés, az előléptetés is hamar ment. Aknakutató lett a szovjet partizán alakulatnál. Nappal kikémlelték, hova ássák be a német aknarakók a halálcsapdákat, hogy aztán éjszakánként aknától aknáig kúszva bedög- lesszék valamennyit. Annak az egy német fadobozos aknának a kivételével, amelyik a tiborszállási erdőben az ő kezében robbant szét. Szerencséje volt Beregszászi Józsefnek. Igaz, letépte a két ujját, az állkapcsát is összetörte, a mellkasába is jutott néhány darabka az aknaszilánkokból, de aki értett valamelyest a námet aknákhoz, az mind esküdött rá, hogy Beregszászi József az angyal kötényében volt azon a napon. S azóta sem hagyta el percre sem a szerencséje. Felgyógyulása után még sokáig tűz- szerészkedett, de az sem volt 240000 felnőttet és gyermeket juttat kedvezményes üdüléshez az idén a SZOT Jelentős mértékben fejleszti tovább üdülőhálózatát a SZOT ebben az évben. A Dunakanyarban folytatják egyes üdülőtelepek korszerűsítését. Hajdúszoboszlón, ahol tökéletesítik a meglévő üdülők épületeinek felszereltségét, augusztusban új, korszerű, 380 ágyas gyógyüdülőt nyitnak. Színvonalasabbá teszik a miskolc—tapolcai, a hévízi és a nagyobb balatoni üdülőket is. Nemcsak az épületeket és parkjaikat hozzák rendbe, hanem egyre több üdü löt látnak el új berendezéssel is. Előreláthatólag májusra befejezik a Visegrád gőzös újjáépítését. Ez a gőzös majd a nyári hajózási idény után ősztől tavaszig a margitszigeti sportuszoda mellett horgonyoz és kabinjaiban az egyhetes kultúrüdültetés résztvevői kapnak szállást. A SZOT azonban nemcsak a j beutaltak számának növeléséről gondoskodik, hanem étkezésük javításáról is. Az idén már a levesekből és a süteményféleségekből is többféle választékot készítenek számukra, sőt ahol indokolt, külön központi cukrászüzemet is létesítenek, hogy a beutaltak még többféle és még jobb sütemény között válogathassanak. Arról pedig minden üdülőben gondoskodnak, hogy a választékban mindig legyen legalább egy kiméiő jellegű étel is. Erőfeszítéseinek eredményeként 1963-ban a SZOT mi/itegy 240 000 felnőttet és gyermeket juttat az eddiginél is kultúráltabb, színvonalasabb kedvezményes üdüléshez. Ez a szám 15 000-rel haladja meg a tavalyit. veszélytelenebb foglalkozás, amikor később a Közlekedési Minisztérium búváraként éveken át hídroncsokat, vízi aknákat halászgatott, Pozsonytól az Al-Dunáig. Nagy-nagy robbantó tudománya végül is békés beosztáshoz segítette. Előbb a Barabás-tarpai, majd a tarcali kőbánya üzemvezetője lett, de ott sem hagyta békén a természete. Mint 1958 tavaszán sem, amikor a jégár miatt halálos veszélybe került a tokaji Tisza-híd A Bodrogon és a Tiszán felgyülemlett kásás jég ott torlódott fel a Tisza-híd és a háború idején felrobbantott roncshíd között, ahol áttörhe- tetlen páncéllá fagyott. És amikor bekövetkezett a zaj- lás, kétkilométeres jégdugót szorított neki az új híd pillérjének. Hiába bombázták a jeget repülőgépről, inkább ártottak vele, mint használtak. Az ötmillió forintos híd sorsa egyre aggasztóbbá vált. Ha a jég elkaszálja a hidat, hosszú időre elszakíthatja egymástól Szabolcs és Borsod megye közlekedését. Ekkor jelentkezett munkára Beregszászi József. Robbantó brigádjával négy és fél napon át tartó emberfeletti munkával megmentették a rudat. Jutott azért Baranyának is valami Beregszászi József hőstetteiből. Egy évvel ezelőtt helyezték le hozzánk üzemvezetőnek a Nagyharsányi Kőbányába. Már-már úgy nézett ki, hogy minden különösebb cselekedet nélkül fejezi be az esztendőt, mert az ő esetében nem nevezhető szenzációnak, hogy többszörös újító. A Barabás-tarpai, a tarcali több millió forintos újításai után itt is milliós újítással mutatkozott be. Szóval békés volt az esztendő és úgy nézett ki, békében is fejeződik be. K arácsony előtt két nappal történt a hátborzongató eset. Beregszászi József már hazafelé indult volna a családjához Nyíregyházára. Az asszonynak, a három gyereknek is megvásárolta már a karácsonyi ajándékot és éppen a levelüket olvasgatta, amikor falfehér arccal berohant hozzá Kázmér Gyula, a művezető. — Józsi meneküljünk! Égnek a gázpalackok! A telep szinte pillanatok alatt kiürült és ami igaz, igaz, Beregszászi József is együtt futott el a többiekkel. De csak a trafóházig. Ott azonnal ki- ! kapcsoltatta a nagyfeszültséget és egy erélyes parancsszóval megállította a menekülő embereket. — Mindenki itt van?! j — Mindenki! Már futottak volna tovább, | amikor valaki rémülten felI kiáltott. — A Horváth és a Rittinger nincs itt! Úgy tudom, a műhelyben maradtak. És Beregszászi elvtárs pillanatig sem tétovázott. Rohant vissza egyedül a két bentrekedt emberért. — Az égő palackok mellett lehetett csak bejutni a mű- j helybe — mondotta — és tudtam már, hogy ezért maradt vissza a két ember. Nem mertek kijönni. Őszintén megmondom, ha én vagyok a he\ i. lyükben én is százszór meggondoltam volna. Százszor? Amikor minden pillanatban felrobbanhatott volna a hét gázpalack? Beregszászi József tovább mondja a fantasztikus históriát. — Horváln és Rittingei óit kuporogjak halálra váltan a fúrógép, az eszterga alaf és hiába hívtam, rángattam'őriét, mozdulni sem mertek. — Hát jó — kiabáltam velük — ha maguknak csak ennyit ér az élet, maradjanak. Kirohaniam a műhelyből, de még V'-szakiál to tt am liekik, hog> próbáljanak az ablakon át kimenekülni. Pedig magam is láttam, hogy azon keresztül nincs menekvés. Az ablak vaskereteit úgy sem tudnák szétfeszíteni. Ekkor határoztam el, hogy nem hagyom cserben őketl — Kirphantam hát újra az ajtón és akkor láttam, hogy az egész hegesztőraktár lángokban áll. P illanatok alatt felmérte, mivel járna az az iszonyatos robbanás, artilt a gáz, az oxigénpalackok vinnének végbe. Mi is történnék? Először is elsöpörné a műhelyt, az irodaházat, de még a közeli falut is teleszórná mázsás kövekkel, halálos vasszilánkokkal. — Nem tudnám még most sem elmondani, hogyan tudtam felmérni magamban a katasztrófa következményeit. Én csak a két kuporgó embert láttam magam előtt a műhelv- ben és már határoztam is. Én vagyok az üzemvezetőjük. Én felelek mindenért. Ne nevessen ki, még arra is gondoltam, hogy a süllyedő hajót is a kapitány hagyja el utoljára. I Egy szemtanú mondta el, mit látott a fedezék mögül, j — Még végignézni is isten- | kísértés volt. Józsi bácsi ro- I hant felénk és futtában is pa- j rancsot osztogatott: ' — Mindenki fedezze magát! í Valaki fusson el a faluba ri- j asztani! Szerezzen nekem valaki egy savoltó készüléket í — A KISZ-titkárurik, Szigetvári Jóska szerzett valahonnan egy oltókészüléket és ; talán oda is futott volna vele a tűzhöz, de Józsi bácsi nem engedte. Kikapta a kezéből és visszaparancsolta a fedezékbe. És egyedül futott el a készü- j lékkel, bele a lángokba. De ezt már újra Beregszászi elvtárs mondta el. — Tudtam, hogy rriiit cselekszem. Talán nem is bántam volna már az anyagi kárt amit a minden pillanatban bekövetkezhető robbanás' okozhat. Attól még elmenekültem volna én is. De az a két élet, ott bent a műhelyben, nem ! hagyta, hogy elgyávuljak. — Pedig... — és egy pillanatra elbicsaklott a hangja — pedig engem is hazavártak karácsonyra. Hiszen még a levelüket sem olvashattam végig, amikor berohan hozzám a művezető. — Egy pillanatra még elém- káprázott a három gyerekem és az asszonyom arca, aztán nem gondolkoztam tovább ... B eregszászi elvtárs eloltotta a poklot. Amikor Ujj János, az egyik baggergépész kezet rázott vele, igen sután hangzott a gratulációja. 'Csak annyit mondott: — Ne haragudjon üzemvezető elvtárs, ezt nem lehet meggratulálni. Ezt megköszönni sem lehet. Nincs erőm, nincsen szavam rá ... Hát ezért nem ment haza karácsonyozni Beregszászi József. Az asztalán még mindig p.M volt a hazulról kapott levél é' a megvásárolt ajándék csomag. — Még az a szerencse, hogy a csokoládé nem romlandó portéka — viccelődött. — Épp olyan édes lesz az nekik azután is, mitnha karácsonyra kapták volna Az a fontos, hogy madárlát:: ki legyen. — Hátha ez nem az, akkor nincs is madárlátta csoki a világon... FáSiakas G*
