Dunántúli Napló, 1963. január (20. évfolyam, 1-25. szám)

1963-01-06 / 4. szám

4 ftlAPLÖ 1963. JANUÁR 6. 1 Igen, ez is lehetséges. A szov­jet tudósok műve az a gigászi méretű rádióteleszkóp, amely­nek segítségével felfogják a vi­lágűrből érkező jelzéseket. Nyolc hektáron terül el az óri­ási berendezés. Érzékenységére jellemző, hogy a leghatásosabb csillagászati eszközökkel sem észlelhető messzi csillagcsopor- tckat is felfedezi. A rádiótelesz­kóp eredetisége — kereszt alakja. A keresztben elhelye­zett antennákkal a Napon pél­dául egyszerre 64 pont figyel­hető meg. A rádióteleszkóp se­gítségével a kozmikus rádiósu­garak forrásait is meg tudják különböztetni egymástól. Ha a közönséges teleszkópon figyelik a Napot, akkor csak felszíni rétegét, az ún. fotoszférát láthatják a csillagá­szok. Márpedig a bolygók éle­tére igen nagy befolyással van akromoszféra és a napkorona. A plazmából kitörő sugarak elektron- és protonáramlatok a Föld mágnesmezejébe kerülve mágnesviharokat idézhetnek elő, s ez sok bajjal jár. A vi­Rádiójelzések a világűrből ' A világ energiatermeléséből — becslés szerint — egy főre átlagosan ma csak 0,1 kilowatt óra jut. Amíg az energiaszol­gáltatás csak e szint körül mozog, nem küszöbölhető ki — főleg a fejlődésben elmara­dott országokban — a nehéz fizikai munka. A természetben található energiaforrások két­ségtelenül lehetőséget adnak arra, hogy ezt a mennyiséget a többszörösére emeljük, de a modern energiaforrások (az elektromosság, a szén, az olaj, a- uránium és a tórium, a ví­zi energia) nem kimeríthetet- lenek. Ezért szükséges, hogy olyan új és hatalmas energia­forrásokat találjunk, amelyek gyakorlatilag korlátlan meny- ryiségű energiát szolgáltathat­nak és könnyen kihasznál­hatók. Á napenergia A napenergia nagy lehetősé­geket kínál, feltéve, ha meg- . tanuljuk, hogyan használjuk ki. A Nap másodpercenként . 40 trillió kalória energiát su­gároz a Föld felé. Igaz, hogy ennek az energiának nagy ré- ,sze az atmoszférában (elsősor­ban a felhőkben) szétoszlik vagy részben elnyelődik. Évi átlagban a Földnek jutó nap- er ergiának csak 30 százaléka : éri el a Föld felszínét. Ha az egész 30 százalékot elektromos energiává tudnánk átalakítani, sokkal több energiát nyernénk, mint amit a termonukleáris energia maximális kihasználá­sa szolgáltat. Ez azonban le- : hetetlen, mert ehhez a Föld egész felszínét, beleértve az óceánokat is, fényelemekkel és tcrmoelemekkel vagy más energiagyűjtő készülékekkel kellene beborítaná. De a Fői­det érő napenergia egytized része is elég volna arra, hogy ■"'az energiatermelést a mainak többszörösére növeljük, és ez az crgiaforrás teljesen ki­mé. . .etlen. Á Föld belső hője A harmadik lehetséges és gyakorlatilag kimeríthetetlen energiaforrás a Föld. magmá­jának belső hője. (Ez a réteg a kontinensek alatt átlagosan 3< km mélységben, az óceánok ágya alatt lényegesen kisebb mélységben helyezkedik el.) • Ahhoz azonban, hogy ezt az energiát hasznosíthassuk, ki­aknázhassuk, előbb ki kell dolgozni a mélyfúrás gazdasá­gos módszereit. Több ország­ban dolgoztak már ki erre ter­veket, és némelyiket már a gyakorlatban is alkalmazzák De valószínű, hogy valamikor a jövőben új technikák fogják a fúrást helyettesíteni: például a sziklák megolvasztása és az olvasztott anyag kivonása. Uj technikát kell kidolgozni arra is, hogy az óriási meny- nyiségű energiát a termelés helyétől nagy távolságra lehes­sen szállítani. Valószínű, hogy ez földbe fektetett csőháló­zaton továbbított nagyfrekven­ciás hullámok segítségével va­lósítható meg. De végül is, azt hiszem a fényemissziós erősí- tők (lasser) és a molekuláris erősítők (jnaser) tökéletesítése teszi majd lehetővé, hogy a levegőben (szűksávú fotonsu­gárzás vagy ultrarövid hul­lámú sugárzások útján) szál­lítsunk energiát. Energia a Harson való élet számára Eljöhet az az idő, amikor termonukleáris reaktorok al­kalmazásával a Marson olyan atmoszférát és olyan klímát teremtenek, amely alkalmas arra, hogy emberi lények né­hány évtizeden át ott éljenek. Er.nek alapfeltétele, hogy ott néhány száztrillió tonna oxi­gént termeljünk. Oxigént a Marson található vízből lehet­ne előállítani: ha ez elégtelen­nek bizonyulna, fel lehetne használni a víz elbontásakor teimelt hidrogént, hogy azzal a Marson található oxigéntar­talmú érceket redukáljuk ez a folyamat egyúttal vizet is szolgáltatna. Kiszámították, hogy ha né­hány termonukleáris erőmű­vet építenének a Marson, ez­zel tízezerszer annyi elektro­mos energiát tudnának ter­meiig, mint a Föld mai ter­melése. Ha ezt az energiát a víz elektrolízisére használnák fel, fel lehetne halmozni ele­gendő oxigént. Energia a Holdból Egy másik távoli álom, 4 1 Hold felhasználása mint ener­giaforrás. A Hold felszíne ti­zen hatszor kisebb, mint a Földé. Mivel azonban a Hold­rak nincs atmoszférája, min­den »felület egységét háromszor annyi sugárzás éri, mint a Föld hasonló területű felületét. Ez azt jelenti, hogy a nap­energia elnyelése szempontjá­ból a Hold felszíne a Föld fel­szín 1/5 részének felel meg, a Hold tehát nagyjából ugyan­annyi energiát kap, mint amennyit a Föld kontinensei. így teliát, ha sikerülne a Hold felületét félvezetőkkel és nagy hatásfokú fényelemekkel beborítani, és módot tudnánk találni arra, hogy a termelt elektromos energiát — például rádióhullámok útján — elszál­lítsuk, a Holdból egy gigan­tikus erőmű válhatna, mely a Föld számára sok trillió kilo­wattóra energiát termelne. A Holdon lehetne véghez vinni az atom és termonukleáris fo­lyamatokat, és így ‘a Föld mentesülne a radioaktív szeny nyezéstől is. harokkal kapcsolatban viszoni csakis a rádióasztronómia szol­gálhat pontos adatokat. Hisz 0 napkorona sokszor métere: hullámokat bocsát ki magából Milyen messzire tekint visz- sza a múltba a rádióteleszkóp szeme? Mintegy tízmilliárd fényévre! Ezek a rádióhullá­mok ugyanis akkor keletkez­tek, amikor bolygónk még nem is létezett. A kozmikus rádióhui lámok energiája a legkisebo földi adóállomáséhoz képest annyi, mint egy csepp víz az óceánnal szemben. A szovjet tudósok azonban a rádiótelesz­kóp segítségével ezt a csep­pet is fel tudják fogni, hogy elárulja nekünk, mi történir a mi Tejut-rendszerünktő, messze a világűrben. Jéggyár a hajón A Szovjetunióban, a Kás- pi-tenger halászainak jobb munkája érdekében, jelen­tős újítást vezettek be. Át­adtak üzemeltetésre egy olyan hajót, amelyen nem­csak modem hadfeldolgozó üzem mőködik, hanem egy nagyteljesítményű modem jéggyár is. A jéggyár ter­méke — 18 fok Celsius hő­mérsékleten tartja a raktá­rát. Ennek következtében naponta 30 tonna halat kon­zerválhatnak. Minthogy a halak feldolgozása a hajón történik, erről a halász- kombinátról — amidőn kikö — azonnal vagonokba rak­ják át a csomagolt és fo­gyasztásra kész halkonzer­veket. A sarki fény hangja... Alaszkában élő öreg bányá­szok szerint a ragyogó sarki ténynek „suhogó hangja” van. A sarkkörön vagy annak kö­zelében élő emberek gyakran állítják, hogy a fényjelenséget bizonyos zörejek is kísérik. Mesterséges denevér Hosszú ideig titok maradt a Doppler-hatás a denevér re* denevér bámulatos tájéko- pülése közben írunt. ig fellep* zódó képessége a sötét- tehát áz érzékelés 1 ehetősége ben. Csupán az ultrában- is adva van. gok alaposabb vizsgálatával és Ezt a jelenséget hasznosí- természetesen a denevér élet- lottáfc az egyelőre még kizá- tani vizsgálataival sikerült ki- rólagos tudományos kísérlet deríteni, hogy ez á furcsa kis keretében az amerikai Lock- állat a sötétben való tájéko- heed repülőgépgyár elektroni- zódásra a Doppler-radar kiasz- kai osztályának kutatói, ami- szikus elvét használja fel. kor egy összesen 6 kisugárzó fokáig .azt hitték, hogy a és érzékelő (vevő) elemből álló denevér azért képes tápláló- ultrahangos „műdenevért” ké­két a levegőben is elfogni, szítettek el. A kisugárzó egy- mert nagyszerű látása van. ségekről kiinduló ultrahang Amikor azonban kiderült, hullámokat a készülék előtt hogy teljesen vak denevérek levő esetleges akadályok visz- sem halnak éhen, merőben szaverik és a hat egység meg- más mechanizmust kerestek a felelő koordinálás útján pon- denevér kiváló tájékozódó ké- tos tájékoztatást ad arról, _______________ hogy mekkora távolságra van a készülék használója előtt a kérdéses akadály. Ennek meg­felelően a készülékhez kap­csolt fejhallgatóval bizonyos magasságú vagy szaporaságó jelzőhang hallatszik:; kéllö gyakorlással el lehet sajátíta- n* a műdenevér ; kezelését és |így a kis távolságra, való. tö­kéletes tájékozódást. A kisu­gárzott ultrahang energiája nem nagy, úgyhogy a készülék csupán 6 m-en belül ad infor­mációt a használója előtt le­vő akadályokról. Ennél na­gyobb teljesítményre nincs is pessége mögött. Kísérletek so- szükség, mert hiszen akkor rám a denevér 1 mm. átmérőjű már annyi zavaró, hamis jel órátokat kikerült és csupán a lépne fel, hogy ez a tájékozó- 0,3 mm-nél vékonyabb huzal- ^ teljesen Ehetetlenné szalakat nem tudta. mar esz- , . Eted. tenne. Azóta megállapították, hogy A készülékinek előrelátható- a denevér ultrahang im'pulzu- lag elsősorban a vakok vehe- sokkal „dolgozik”: 50 kHz kő- tik majd hasznát. Minimális rüh frekvencián sugároz ki és begyakorlás árán biztonsággal halloszervevel észlelni tudja a ,, . .... , • fülébe eltérő frekvenciával botolhatja a látás erzetet az Ult- visszaérkező rezgések közötti rahangos, denevér-rendszerű I különbséget. Minthogy a tájolókészülék. A KÉTSZÍVŰ KUTYA Egy. amerikai tudós, Gene I Wescott, az alaszkai egyetem . tanára most elhatározta, hogy ! a legkorszerűbb és igen érzé- | kenv műszerek segítségével ; végére jár ennek a kérdésnek. Véleménye szerint az a ta- j ! pasztalat, hogy a kutyák üvöl- leni szoktak sarki fény ide- 1 jén. szintén bizonyítja, hogy bizonyos hangokat hallanak I amelyek az emberi fül számá­ra nem kivehetők. Az Északi-, illetve a Déli- , sankon tapasztalható fényje- ' lerségek leggyakrabban a Főid vjagyimir Gyemihov sétáltatja két mágneses pólusa, magne- Griskat, a készívű kutyát, ses mezők közelében tűnnek 1 feL Kétféle „aurora” létezik: j Gyemihov doktor szerint j az ív, amely a látóhatártól in- még az idén páratlan kísér - i dúl ki, és szivárványként fog-| letre kerül sor: emberen haj-! ja át az eget, vagy az úgyne- j tanak végre végtagátültetést. | vezett „korona”, amelynél a j Vlagyimir Gyemihovval az j sugárnyalábok legyézőszerűen j ismert szovjet kutató sebész-\ terülnek szét az égen. Az | szel beszélgettünk, amikor új! Északi-sa rkon ezt a jelenséget j látogató érkezett. A jövevény, j Aurora boreahsnak, a Déli- ! aki a mentőszolgálat Szkli- \ sarkon Aurora austrahsnak j fcszovszkij Intézetének szerv- mondják. A legutóbbi tudó- ! átültetési laboratóriumában.] mányos magyarázat szerint j az igazgatói szobába lépett, ji- | úgy vélik, hogy sugárzás, il- atal ember volt. Lábának letve a Napból kilövellő elek- j minden mozdulatára halkan J ti omos töltésű részecskék idé- | megnyikordult valami: művég-1 zik elő a jelenséget, amikor j tagja volt. összeütköznek az atmoszféra! — Üljön csak le Vologya —! feisörétegében levő gázokkal : mondta Gyemihov —, mind- j éb izzásba hozzak azokat. ‘.Járt sort karitünk magám vs. i A sebész ezután folytatta a beszélgetést: — A műtétet, amelyet Gris- ka juhászkutyán. végrehajtót ■ tunk, szépen sikerült, amiről néhány perc múlva saját sze­mével is meggyőződhet. Mind­két szive rendesen működik, s nemcsak, hogy egyik nem zavarja a másikat, hanem még segíti is: a második, átülte­tett szív átvette a terhelés egy részét. Griska műtétje óta csaknem száz nap telt el szö­vődmény nélkül. Ez azt iga­zolja, hogy e kísérletek foly­tatása indokolt. Éppen ma egy óra múlva, egy másik ku­tyán megismételjük a kísérle­tet. Griskának rövidesen két­szívű és háromtüdejű „iker­testvére” lesz. Gyemihov évek óta foglal­kozik az izgalmas kérdéssel: hogyan lehetne az élő szerve­zet beteg szerveit — egy má­sik élőlény egészséges szervei­vel kicserélni, — Műtőinkben már nem ritka a „mesterséges tüdő és szív", amely rövid időre lehe­tővé teszi e szervek kikapcso­lását. A készülék egyelőre csu­pán három órára tudja bizto- j sitani a mesterséges légzést és 1 vérkeringést. De vajon szüksé- \ get-e hogy ezt az időt fel­emeljük? Szerintünk enélkül is Célt érhetünk. A beteg szer­vezetéhez a műtét időtartamá­ra. de ha kell korlátlan időre a műtét után is, áttetsző mű­anyag borítóban élő szerveket kapcsolhatunk. Laboratóriu­munk ennek az elgondolásnak a kivitelezésén munkálkodik. — Most pedig hadd mutas­sam be Vologyát — folytatta a sebész. — A fiú 23 éves, Moszkva környékén Ugyelnája vasútállomás mellett lakik. Esztendeje baleset érte, a jobb lábát térden felül amputálni kellett. De ami azután követ­kezik, azt hadd mondja el in­kább Vologya maga. A fiú, aki nem akart bele­törődni szerencsétlenségébe, a lapokban olvasott a prof esz- szór kísérleteiről. Mihelyt se­gítség nélkül mozdulni tudott, felkereste. Gyemihovot. Az ar­ra kérte: várjon az operáció­val. Előbb hadd jöjjenek az állatkísérletek, s majd ha azok' sikerültek, akkor következhet az ő műtétje is. — Teljesen megbízom Vla­gyimir Petrovicsban, külön­ben nem ragaszkodnék ennyi­re a műtéthez — mondta ne­kem Vologya. — Ha egyszer sikerülnek a szív- és tüdöát- ultetések, gondolom, a végtag­! műtéteknek még inkább sí- I kerülniük kell. Ma azonban erre a műtétre még nem kerülhet sor. Gye­mihov doktor azonban búcsú- zás közben már azzal bíztatta Vologyát, hogy azért az idén meg fogja operálni. Egyedül­álló vállalkozás lesz ez! Gyemihov ezután a műtőbe invitált, ahol már előkészítet­ték a kísérleti állatot. A szom­széd helyiségből vidám csaho- lással egy jól megtermett ju­hászkutya rontott felé. A hi- res-neves Griska volt, a két­szívű kutya. Látszott, hogy jól érzi magát. . Gyemihovot a műtőben az asszisztensek mellett két ven­dég is várta: dr. Kessel ismert aügol sebész és az amerikai Eugene Shirokoff doktor. A műtőasztalon egy komondor feküdt. Oldalán leborolválták a bundáját, bőrén szinte át­ütött a szívverése. Gyemihov megkezdte a bemosakodást. Ekkor újra ott termett Gris­ka., s barátságosan odadörgö- lözött a műtétre előkészített állat pofájához. Az egyik ápoló nyomban elvezette. A nap hőse ezúttal már nem Griska volt... V. BEL.lK.Ct3u Villamos energia a vízből, a Napból és a Föld mélyéből Ida: HiUdái Szcmfanv* Hobel-cUias kémikus öntnííköda M Prága központi pályaudvarának pos tahivatalában nem okoz már gondot a csomagok és egyéb küldemények osztá­lyozása. — Nem mintha panaszkod­ni akarnánk, hogy kevés a küldemény és elhanyagolnak bennünket a fela­dók — nevet Voj- tech Konicek, az egyik csomagcsopor tosító. — Van belő­lük bőven, tálán né ha sok is az „isten áldásból”, de ma már könnyűszerrel elbánunk velük az automata csomag­osztályozó jóvoltá­ból — mutat az óri ásá csarnokban szán te éjjel-nappal üzemben lévő ötle­tes és mégis igen egyszerű berende­zésre. Jarósilav Zvaddl és Zdenek Miatous mérnöknek a Gyógy szer-Kutató Intézet gépesítési központ­ja két tehetséges dolgozójának talál­mánya valóban nagy könnyítést je­lent a postahivatal számára. Egyetlen óra leforgása alatt ez a gép a legna­gyobb pontossággal nem kevesebb, mint 1200 csomagot osz­tályoz és csoporto­sít. Milyen elveik alap ján történik a cso­magok osztályozá­sa? Az automata be rendezés elektro­mos relék és foto­cellák módszerén alapszik. A csomag­küldeményeket az emeleten lévő szál­lj tószalagna helye­zik. A vezérlőasztal kezelője elolvasta a küldeményen fel­tüntetett rendelte­tési helyet — eh­hez körülbelül két másodpercnyi ideje van — megnyomja a szállítási irányt jelző gombot, ezál­tal impulzust ad a fénysugárnak, amely működésbe hozza a berende­zést. A szállítószalag mentén felszerel karok a gombnyo­más folytán meglő kik a szalagon futó, előttük elhaladó csomagokat, ame­lyek a karókkal szemben elhelyezett lejtős vályúkon le­csúszva az alájuk előkészített csomag­szállító-kocsikra es­nek. r A csomagok egy­szerre tizenhat föld rajzi irányba csopor tosíthatók. A cso- magosztályozómak mindössze a földraj ú fogalmakkal ke'l tisztában lennie. Ha például a rendelte­tési hely; a szlová­kiai Malacky. akkor a csomagot Konicek elvtárs gombnyo­másra a Bratislava irányába tartozó küldemények cso­portjába sorozza. Súlyos csomago­kat azelőtt izmaik megfeszítésével 10— 12 dolgozó hordta széjjel a csarnok­ban. És ma? A munkaerő megtaka­rításon kívül — mindössze két cso­portosító dolgozik az automatával, s munkájukat fárad­ságmentesen és gyorsan végzik.

Next

/
Thumbnails
Contents