Dunántúli Napló, 1963. január (20. évfolyam, 1-25. szám)

1963-01-29 / 23. szám

IVAPLÖ 3 S9Ä JANUAR M, Tél a fatelepen A BIZALOM KÉT KISLÁNY szánkót húz a Jászay utca közepén. Ropog a hó a talpuk alatt. A szán­kón egy rossz rézüst, a lányok ruhája eléggé kopott, ők ma­guk elhanyagolt külsejűek. — Nézik a kapuik elé kirakott edényeiket Az utca nyílegyenes, takaros szép házakkal. A nagy fehér­ség magába olvasztja változa­tos színeiket Uniformizál tan egyforma minden. Csak a ka­puk: elé kirakott edények vál­tozatosak. Zománcos lábasok, vesszőből fant kosarak, mosó- fazekak, kis fateknők.., Mind­egyikben hamu és salak. A kislányok forgatják a te­kintetüket — Holnap mi is kirakjuk a rezüslöt, — mondja a sová­nyabb, a magasabb — de előbb haza kéi) húzni a szenet. Eltü­zeljük és holnap kirakjuk az utcára. Befordulnak a fatelepre és csalódottan egymásra néznek. A telpp irodája előtt hosszú sor áll. Befizetésre várnak az emberek. Lehetnek vagy szá­zán.' Ä telep udvarán is sokan vannak. A kapu tárva nyitva. Az úttesten fuvarosok toporog­nak, csoportba verődve vitat­koznak hangosan. Amikor a nagykapuhoz érek hozzám lép egy. fuvarost — Viszünk valamit uram? — kérdezi halkan Mit mondjak neki? Hirtelen végigjáratom a tekintetein a telepen. Látom, hogy szén nincs. Nyugodtan válaszolok: — öt mázsa szenet akarok venni. Majd azt.. — De hiába beszélek az én fuvarosom nincs már mellettem. Ott har­sog a többiekkel az utcán, a kocsik között; Micsoda kavalkád van itt, te jó isten. És micsoda edé­nyek. Zsákok, csorba vödrök, fazekgk, pléh fürdőkád, papír­doboz és nadrágszáj. Igen A nadrágszíj is szállítási eszköz. Egy kupac hulladék deszka között válogatnak, akik válo­gatnak. A «adrágszíjas össze­veregeti a deszkád arabokat hogy' a ráfagyott hó lepereg­jen és egy nyalábra valót át­fog a szíjával, Rádobja a má­zsára beállítja a súlyt és az­tán kiabál a kiadónak, — Pistikém! Hét kiló. Meny­nyi lesz? — Pénzért kotorász a zsebében és fizet Idősebb asszony áh a mér­legre és kéri, hogy mérjék ww Hárman is nézik a mér­cét. Kilencvenhét kilót mutat a súly. — Jézus Máriám! — sopán­kodik az asszony. — Sok a gönc rajtam, az legalább húsz kilót nyom. Mondja Pistikém, •— fordul a mérlegeshez — mi­kor hozzák azt az átkozott sze­net" Hoznak egyáltalán? Hát ezer* dolgoztak a bányászok vasárnap is? ..; Megered a sza wa, de közibevág a kérdezett. *— Persze hogy hoznak, csak legyenek tik-elemmeL Erre a többiek is odafülel­nek, közelebb lépnek. Morog­nak. szidják a fatelepet szid­ják ezt a kemény telet A telep vezetője bemegy a szűkre szabott „irodájába”, ahol piros a kályha teteje. Négyen-öten ott melegszenek és beszélgetnek. Én is belépek, nem szólok senkinek, oda állok a többi közé és rágyújtok. — Nagyon jól esik a füstös me­leg. KÉT ÜGYFÉL beszélgetését hallgatom. Az egyik idősebb szemüveges asszony. — Édes fiam, — mondta a vezetőnek — nekünk is kellene legalább ötven mázsa szón. Nem tudom mit akar ez az idő, de máskor kitartott a 150 áprilisig, most meg az utolsó kannára valót kapargatom ösz- sze. Azt nem mondhatom, hogy nincs szén. A klubban meleg­nek kel] lenni. Pláne most, hogy az iskolákban szénszünet van és a tv délelőtt közve­tít Fed is hívták rá a figyel­münket ... A mellettem álló ember mondja, hogy az Alajos utcai munikásklub gondnoka. Né­hány perc múlva egy bőrkabá­tos, középkorú férfi lépett az irodába. — A Makai elvtárs küldött Itt befizethetem? Az utalvány számát bemondanán telefonon és akkor ugye soron kívül. >. — Nem itt kell, fizetnie, — int a fejével a telepvezető — hanem az utcai irodában. — Ahol az a nagy tömeg áll? — lepődik meg a bőrka­bátos. — És tessék mondani meddig van ott hivatalos idő? — Este hétig — válaszol a telepvezető. — Kérem. Legjobb lesz ha estefelé elnézek. Jó napot kí­vánok, FÚJOM A FÜSTÖT és hall­gatom a különféle diskurzuso­kat Kötetlenül beszélgetnek közügyekről, magánügyekről. Az egyik szidja az Irén nevű nőismerősét a másik meg di­cséri a cigány lovát. Óvatosan kilépek az irodából és nézelő­dik az udvarban. Az a kevéske hulladék deszka is elfogyott egy szálig. Az emberek türel­metlenek, de várnak. Topog­nak, jönnek-mennek. Ha a utó­zúgást hallanak, a nagykapu felé tekintenek. Talán hozzák. De nem az volt, egy üres te­herautó húzott el az utcán, Hirteden nagy csődület tá­mad az utca felől. Az egyik fuvaros, magas, jóvágású fia­tal cigányember, kiabál a tár­sának, hogy az ő szürke lovát kicseréli azzal a sárgával. Az alku előtt „erőpróbát tar­tanak”. A fiatalember láncot vesz elő, egyik végét a kocsi ele­jére kötözi, a mánik végét pe­dig az első kerék küllőjéhez, úgy hogy a lánc csomója pon­tosan a kerék alá kerüljön. — Mikor kész a művelettel széles mozdulatokkal gesztikulál. —■ Gyere ide. Öten álljatok a kerékre, vagy a kocsira. Hatan is ráállnák. Fogja a gyeplőt meg az ostort és indít. A karcsú szürkének megfeszül a háta és megindul. A lánc szaggatja a fagyos utat a ke­rék alatt — Nem csúszik! — állapítja meg egy szakértő borízű han­gon. — Kínozzák azt a szegény párát, — rimánkodik egy asz- szany — bevannak rúgva Te­het arról az a szerencsétlen ló, hogy a gazdája részeg? A ^különítmény’” visszaér^ kezik. Kifogják a szürkét is, meg a sárgát is, s helyet cse­rélnek a kocsiban. Még a kötő­féket is kicserélik. A szürke ló gazdájának 300 forint jár a csere mellé. Az „ingyen cirkusz” után minden visszatér a régi kerék­vágásba. A szénre várakozók egyre jobban türelmetlenked­nek és egyre jobban fáznak. A szénszállítmány késik. Figyelem azt a két kislányt, akik előttem érkeztek. A fé­szer alatt állnak és a tenyerü­ket csapkodják. A szánkő mel­lettük van, rajta a rossz réz- üst Vajon kirakják-e holnap reggel « kapuba? Tele hamu­val? Nagyon fázik a lábam. El­indulok kifelé. Az ajtóban újra mellém áll a fuvaros. — Nem várja? — kérdez. *— Nem. — mondom neki. — A címét ha megadja, eset­leg megpróbálhatom... — Ne fárad jon — válaszolok menetközben, s nézegetem a sok tarka edényt a kapuk alatt. A NAGY FEHÉRSÉG uni­formizálja az utcát, csak a ka­puk elé rakott edények a vál­tozatosak. Gazdagb István A házalom sok apró jelből tevődik össze. A véméndi termelőszövetke­zetbe megyei elvtársak látogat­tak el. Megtekintették a gaz­daságot és útba ejtették a ba­romfi-farmot is. A baromfi- gondozó beteg volt. Influenzás. Égett a láztól. Ott feküdt a gondnok: szobában. Kivitte az ágyát. Amikor megkérdezték tőle: miért nem fekszik ott­hon? — így válaszolt: „Rám bízták ezeket a tyúkokat. Én felelek értük. Nem tudnám másra hagyni őket” Betegen is együtt volt a tyú kokkal. Úgy mint valamikor egyéni korában, amikor felelősséget érzett mindenért, ami az övé. A fe­lelősségérzete a közösben is megmaradt. Most felelősséget érez mindenért, amit rábíztak és ami a közösé. A sellyei járás egyik közsé­gében már régebben leégett a sertéséi. A gondozó elrohan­hatott volna a tűzoltókért, vagy vödörrel hordhatta volna a tűzre a vizet. Ha nem tudja eloltani, ha nem jönnek idő­ben a tűzoltók, azért nem ő a felelős. A sertésól égett és ben­ne sivalkodtak a sertések. A lángok közül .mentette a ser­téseket. Ö maga is megégett, kisebbfofcú füstmérgezést is kapott. Amikor megkérdezték tőle: miért tette? — így vála­szolt: „A miénk volt.” Az övé is, mdndannyiuksé. Bodán asszonyokkal beszél­gettem. Sertéstenyésztők. Né­gyen voltak és ketten közülük már elvégezték a szakmunkás- képzőt. Szocialista brigádot alakítottak. Miért? „Több ser­tést akarunk felnevelni, meg­hizlalni.” Maguknak is, a kö­zösnek is. Mert tudják: amiből haszna van a közösnek, abból hasznuk van nekik is. Esett az eső. A szalántaí ha­tár azért mégfls népes volt Az asszonyok átlátszó esőka­bátba bújtak és úgy szedték a sáros földből a petrezselymet, a sárgarépát. „Nem hagyhatjuk Az idén íiiaV' 4200 lakást kapcsolnak be a távfúlő-hálózatba Az utóbb» években lényege­sen bővült a távfűtőhálózat a fővárosiban a budapesti, vala­mint a Dunaújvárosban, Pé­csett, s Tatabányán eddig ösz- szesen 16 000 lakásba vezették be az erőművek gőzét. Az idén elsőizben már a népgazdasági tervbe is felvet­ték a távfűtés fejlesztésének ügyét, s ennék alapján 1963- ban ismét több mint 4200 la­kást kapcsolnak az erőművek gözfiálózaitába. Budapesten 3000, Tatabányán 400, Dioa­újvárosban 450, Székesfehérvá­rott 330 lakás kap távfűtést Ugyanakkor még az idén több más vidéki városban is lerak­ják a gőzvezetéket s 1964-ben már Kazincbarcáka, TúszapatL- konya, Komló és Salgótarján sok száz lakásában is radiáto­rok váltják fed a kályhákat Szó van arról, hogy még az ötéves terv időszakában Óz- don, Debrecenben és Ajkán is kiépítik a távfűtő-hálózatot. itt a földben”. Ezt mondták. | Vidámak voltak, viccelődtek és szedték a közös termését. Néhány évvel ezelőtt ezek a dolgok szenzációnak számítot­tak volna. Ma már százával találni ilyen és ehhez hasonló példá­kat Láttam tsz-parasztokat, akik a hó alól bányászták elő a cukorrépát láttam, akik majd­nem térdig érő hóban szedték a kukoricát de találkoztam olyan parasztokkal is, akik pe­tícióba mentek a járáshoz, ami kor a szárazság miatt nem ha­tott a vegyszer: engedjék meg­kapálni nekik a vegyszerezett kukoricát is. A napokban a sellyei járási pártbizottságon újságolták a következőt: „Fel- sőszentmártoniból levelet kap­tunk, amelyben egy tag arról panaszkodik, hogy nem kap ál­landó munkát a közösben”. Mik ezek, ha nem a bizalom jelei? Mii más lehetett volna az, amikor mindenki megálla­pította a múlt évben: ilyen szép még soha nem volt a ba­ranyai határ. Ez is a bizalom jele. És az is a bizalom jele, hogy a rendkívüli időjárás ék lenére a tojás kivételével mm* denből teljesítettük a tervün­ket 1961-ben még szenzáció­nak számított, hogy Baranya történetében először elértük, sőt húsz kilóval túl is halad­tuk a tíz mázsát megyei át­lagban. Ilyen még nem volts kenyérgabonából megyei átlag* ban tíz mázsánál többet ter­melni. Valamikor vágyálom volt. Voltak, akik azt mond­ták: ezt egyszer el lehet érni, de nehéz lesz megismételni —* Nőst 1962-ben alaposan ráeá- foT.tak a hiteüenkedőkre * parasztemberek: 12,6 máza» volt kenyérgabonából a me* gyei átlagtermés, * V Apró jelek és szép eredményeik ^■’zonyft# ják. — bíznak az em berek, egyre jobban bíznak s ferme- lőszövetkeaetekben. P- -re a bizalomra építenek minden termelőszövetkezetben, akkor biztosak lehetünk abban, hogy ezt az évet még eredménye­sebben zárjuk, mint az elmúl ­tat. Pécsi küldöttek nyilatkoznak A bőripari és a vasutas szakszervezet kongresszusairól Szombaton és vasárnap tartották meg a Bőripari Dolgozót Szakszervezetének XVI. és a Vasutasok Szakszervezetének VI. kongresszusát. A két szakszervezet legfelsőbb tanácskozásán több pécsi és Baranya megyei küldött is résztvett A két szak­szervezet kongresszusának munkájáról kértünk véleményt Kinczli József elvtársiéi, a vasutas szakszervezet megyei titká­rától és Harvan József elvtársitól, a Pécsi Bőrgyár szakszerve­zeti bizottságának tótkárátóíL * Ösztönzőbb premizálási kell alkalmazni Hairvan elvtárs a . kongres­szuson is felszólalt és ott több fontos kérdésiben tolmácsolta a pécsi gyár dolgozóinak prob­lémáit. Erről érdeklődtünk mi in, — Elmondtam a kongresszu­son — mondta Harvam elvtárs, — hogy a Pécsi Bőrgyár dol­gozóinak munkaruha-ellátása nem megfelelő. Négy évvel ez­előtt az évi eUátrnányunfc 700 ezer forint volt Azóta a lét­szám legalább 200 fővel szapo­rodott, de a munkaruha-ellát­mány összege 100 ezer forint­tal csökkent. Javasoltam., hogy ne évi átalányt adjanak, ha­nem fejkvótát állapítsanak meg, amely a létszám alakulá­sával együtt változna. A ter­melékenység méréséről is szól­tam. A bőriparban olyan komplikált a termelékenység mérése, hogy azt csak a mun­kaügyi osztályvezető érti. Te­sz utolsó vizsgázó nagyot rt sóhajtva becsukta maga mögött az ajtót és boldogan mutatta négy ujját, ami a fe­leletének eredményét jelen­tette. Ezzel lényegében véget értek a vizsgák az első fél­évben a Pécsi Tanárképző Fő­iskolán m, Ezek titán be kellene szá­molnom a félt vi vizsgák ered­ményeiről, ez átlagról, az anyag ismeretének színvona­láról, interjút kellene kémem a tanszékek vezetőitől, a vizs­gáztató tanároktól, docensek­től, fel kellene keresnem a ta­nulmányi osztályt a megfelelő tájékoztatásért így lenne eb­iéi egy előíráz os riport, amely az üj Magyar Lexikon szerint is: ;,Frissen megtörtént ese­ményről személyes élmény alapján számol be.” Pedig éhből nem lesz egy előírása. riport. Először azért nem, mert nemcsak friss ese­ményekről írok. másodszor, mert set miféle riportcélzatú beszélgetést nem folytattam az illetővel, akiről írok és így 6 is csak akkor értesül e so­rokról, amikor a többi tízezer, aki hajlandó ezt elolvasni, Régen, hónapokkal ezelőtt, éppen felvételi vizsgák idején t-ö+elességem a Tanárkép­ző Főiskolg. folyosóira és amint a különlegesen izgalmas lég­kört ízlelgettem, ilyesmiket kmUottam J3eszélje meg « te­Es az irodája ezekben a na­pokban! Állami Áruház, kará­csonyi csúcsforgalom. Ez a ha­sonlat körülbelül fedi a való­ságot. Most ide egy kérdés és egy válasz illene. — Hogyan bírja idegekkel ezt az enyhén szólva mozgal­mas munkát? Válasz nincs, mert nem kér­deztem és igy feleletet sem kaphattam. Magam láttam, hogy bírja mindazt, amit vár­nak tőle és mindazt, amit ten­nie kell. Úgy is mint Feri bá­csi, úgy is mint Ferikém, úgy is mint Bolla elvtárs és úgy is mint tanulmányi osztály­vezető. Szerintem beosztására irigyet lámpával se találna az ember. És a legnagyobb zűr­ben, amikor vagy négyen van­nak a szobájában és hatan to­lakszanak befelé az ajtón, mint a zsúfolt autóbuszra, cseng a telefon. A kagylót fü­létől kissé távol tartja és így hallom, amit a drót túlsó vé­gén mondanak. — Bolla elvtárs? — Igen. — Akkor hajrá ^EAC! Mosolyog egyet, ezúttal a csapat edzői mivoltában és megad minden felvilágosítást. Cs a bábeli helyzet folyta­& tódik ... Milyen szeren­cse, hogy vannak príma ideg­zetű emberek.., EÁSZON JÓZSEF gyék egyszerűbbé, hogy miit* denJtí megértse. — Hasonlóan elmondtam * műszakjaik premizálásának problémáját A tavalyi eszten­dőben a prémiumösszegnés csak a 37 százalékát fizettük ki. Miért? Azért, meri; a mos-, tani prémium-feltételek nem ösztönzőéit, sőt, sok esetben, olyan feltételeket írnak elő,. amelyeket nem lehet teljesíte­ni Ez egyáltalán nem helyes, hiszen a műszakiak prémium­ja szinte bele van kalkulálva asz átlagos jövedelmükbe. Ja­vasoltam, hegy egyszerűbb és teljesíthető feladatokat szab­janak meg — A bőripari dolgozók XVI, kongresszusé véleményem sze­rint, hasznos munkát végzett és elősegíti majd az iparág dolgozóiinak további jó mun­káját. A kongresszuson meg­választottuk a központi vezet-' tőséget, amelybe három pécsi dolgozót választottak, Tillman Andrásnét, Tóth Józsefnél és engem, A SZOT XX. kong­resszusára a küldöttek közé egy pécsi került, Kdssai Mi% lósné. ■•?. Bevált as áj nservexeti felépítés Kinczli József elvtárs a kö­vetkezőket mondta: — ötezer vasutas, dolgozó képviseletében hat küldöttünk vett részt szakszervezetünk VI. kongresszusán. Sokat be­szélgettünk a nemrégiben vég­rehajtott új szervezeti felépí­tésről, hogy a régi hat területi bizottság helyett megyénként alakultak bizottságok. Ezzel a vezetés közelebb került - trg- Sághoz, élénkebb lett a . ■ szervezeti munkánk. — Én is felszólaltam a kong resszMSon és részletesen beszél tem a vasutas dolgozók bére­zésének problémáiróL Úgy vél­jük, hogy a régi nomenklatú­rák már elavultak. Sokan *el- szólaltak a bérügyi vitában a kongresszus megbízta 3 zetőséget, hogy egy bizoiu 1 dolgozzon ki javaslatot és ezt terjessze a minisztérium elé. — Úgy érzem, hogy szak- szervezetünk legfelsőbb tanács kezása igazi munkaértekezlet volt, éri hangsúlyozta Apró elvtárs is, aki részi - a kongresszuson. A k' • \ vezetőségbe két. pécsi került. Botos József, a fűtőház dolgo­zója és jómagam, A riport nem „szabályos“ tud mányi osztály vezetőjével“. — „A Feri bácsinak szóljál”. — „A szólni kell a tanulmányi osztály vezetőjének— „For­duljon a Bolla elv tár shoz”. Később odakeveredtem a ta­nulmányi osztályvezető szobá­jába. Megvallom, hogy nagyon sok osztály- és főosztályveze­tő és náluknál magasabb be­osztásban lévő szobájában megfordultam és így kialakult bennem egy általános kép. Az itt tapasztaltak azonban felrúgtak minden eddigit, ami az általánost meghatározta. Egy delegáció ült hivatalos küldetéssel a létrehozandó nyíregyházi tanárképző főis­kola képviselőiből. Két másik férfi várakozott. Magam is be­kerültem a levegőt rontani. Utánam jón egy középkorú férfi. — Ferikém, vizsgahalasztást kérek. Nem tudom az anya­got. Tudod .•. — Vizsgahalasztás? Lehet, de miért? Vizsgázz le! Honnan veszed, hogy nem sikerül, hi­szen gyakorló tanár vagy. Rá­érsz pótvizsgázni is, ha éppen nem megy. Majd gyere vissza Közben a nyíregyháziak kér­deznek, egy fehérköpenyes hölgy újonnan érkezve egy ki- matatfM kéé és hozzémló iw* strukciókat, beszólnak a má­sik ajtón, hogy fenn az eme­leten a megbeszélt ügyben várják, cseng a telefon és fel­világosítást kérnek a kötelező anyagról a második évvel kap­csolatban. Utána tankönyv­ügyben reklamál egy tanár­jelölt, a mellettem ülő pedig a javítóvizsgáról érdeklődik. Ugye milyen bábelinek tűnik mindez? Magam is döbbenten ültem és a jelenségeket figyel­ve egyre csak ezt gondoltam: . Ez nem igáé.. Pedig igaz volt. És mindenki választ kapott, még én is, aki már kérdezni is röstellt, látva a helyzetet. Arra gondoltam, hogy biz­tosan egy évben egyszer elő­forduló 10 percet fogtam ki. Hetek múltán vitt arra utam és újra ugyanazt tapasztaltam, mint először. Sőt harmadszor, negyedszer is. Gondoltam, hogy megfigye­lem én ezt a nem szokványos osztályvezetői szobát, annak forgalmát, benne azt is, áld mindezt bírja egész jókedvűen. A szobát és annak forgal­mát egy jól menő üzlet köze­pes forgalmához tudtam ha­sonlítani, a telefon szapora csengését a szénbányászati tröszt diszpéeserééhes, tsz «***­tályvezető türelmét pedig — sértés ne essék *— egy ideg­orvoséhoz. ifi őst a félévi vizsgák so­™ rán az eddigi tapaszta­latok csak tetéződtek. A vizs­gára készülőket többek között így igazította el: — Mindenkit arra kérek, hogy vizsgázzon le, ha már egyszer eljött. Vizsga nélkül senki ne menjen el. Tudjuk, hogy a hideg idő nagyon befo­lyásolja a gondolkodást. Ezt számításba vettük. Ha pedig a vizsga netán nem sikerül, akkor annak oka kizárólag a kemény tél és a vizsgáztató tanárok. Ezt is számításba vet­tük. Tehát nyugodtan mehet mindenki vizsgázni. A válasz nevetésbe fúló mo­raj és megindult legalább két­száz ember az első padsorokra kirakott indexekért. A naran­csért, azért a kevésért, ami volt 1952-ben, nem dulakodtak ennyire. És közben kérdezik, kezelnek vele, üdvözöl embe­rekéi, válaszol ezernyi kérdés­re, amelyek élőiről, hátulról, oldalról érkeznek hozzá. Azt vártam, hogy mikor kezd fo- -ogni feje a nyakán. Ö pedio türelmesen osztogatta a vála­szokat, mint a sokgyerekes anya ez adagokat a vasárnapi ebédnél.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents