Dunántúli Napló, 1962. december (19. évfolyam, 281-305. szám)
1962-12-14 / 292. szám
1962. DECEMBER 14. NAPLÓ 3 i Mit hosott 1962? Iz elmúlt oktatási évben mintegy hatvanötezer nö tanult a dolgozók iskoláiban A nőmozgalom feladatainak végrehajtásáról, a nők művelődését segítő munka tapasztalatairól tájékoztatták az MTI munkatársát a Magyar Nők Országos Tanácsának művelődési osztályán. Országszerte tapasztalható a nők fokozott érdeklődése a tanulás iránt. Az 1959—1960- as tanévben 25 000, az 1960— 61-esben pedig már mintegy 65 000 nő tanult a dolgozók általános és középiskoláiban. Ma már nemcsak a városokban, hanem falun is népszerűek a modem háztartásvezetésről és lakáskultúráról tartott előadások, bemutatók, kiállítások. Az idén már falun is megszervezték a nők akadémiáját, illetve, a különféle témájú előadássorozatokat Két kilométer hosszan kukorica Szombatig befejezték a kukorica törését a sátorhely— bólyi gazdaságban. A vártnál több, óriási mennyiségű kukoricatermést átmenetileg szabadtéri prizmázással tárolták. A forgalomból kikapcsolt baranyavári kövesúton két kilométer hosszan nyúlt el a kukorica-prizma. Innen hordják folyamatosan a bólyi hibrid üzembe, illetve a károly- majori meleg levegős kukoricaszárítóba, t A hideg idő beálltával, november végén kezdték meg a hálós nyúl vadászatot a Sátorhely—Bólyi Állami Gazda - ság 40 000 holdas hatalmas vadászterületén. Azóta minden fagyos napot kihasználtak — hiszen a sáros, meleg napokon nehezebb a hajtás. Hol itt, hol ott feszítik ki a két, 100 méternél is hosszabb hálót, s gyakorlott befogók irányításával egyszer-egyszer 70 —100 hajtó indul neki a nagyon izgalmas, sportnak is beillő vadászatnak. A földeket borító hő, a zuzmarás fák nemcsak a tél érkezését jelzik, hanem egyben az év végét is. Jó két h«.,re való hétköznapunk van, és máris bekopogtat az új esztendő. Mit hozott 1962, mit ad át az „öreg év” a fiatalnak? Erről beszélgettünk el négy termelő- szövetkezetünk elnökével. Turbéki János, a szigetvári Zrínyi termelő- szövetkezet elnöke elégedetten nyilatkozik az évről. Értékesítési terveiket túlteljesítették, ebben az évben kifizették az összes adósságaikat. 1960-ban még 270 ezer forint mérleghiányuk volt, most végre rend ben van a „szénájuk”. Minek is köszönhették ezt a javulást? ... Elsősorban a jó gazdálkodásnak — mondja az elnök. Búzából a tervezett 9 helyett 12 mázsás átlagtermést hordtak a magtárba, a külföldi fajtákból csaknem 16 mázsát. A kukorica is szépen fizetett a szigetváriaknak. Az előirányzott 13 mázsa májusi morzsolt- nak nagy „föle lesz”. — Eddig állami támogatásból éltünk — jegyzi meg Turbéki János —, most végre a magunk lábán járhatunk. Igaz, a munkaegység értéke csak 16 forint, de sok prémiumot kaptak a tagok. A jövő gazdálkodásának alapjait is megvetettük, s bár Sj holdat nem tudtunk elvetni, mindössze három napos késedelem miatt, mégis az ősziek jónak ígérkeznek. 1963-ban már meg fizetjük a 30 forintot munka\ Az utóbbi havazás csak kedvezett a vadászoknak. Naponta átlag 60—70 élő nyúl a zsákmány, melyeket azonnal ládákba raknak s a MAVAD útján exportálnak. Az élőnyúi export komoly kevételt jelent az országnak. A bólyi gazdaságban már évek óta sikerrel űzik a vadászatnak ezt a formáját. Bár az idei kemény tavasz eléggé megtizedelte a vadnyúl-állományt, az eredmény így is biztató. A gazdaság ezen a télen is 2609 élő nyulat ad át a MAVAD nak. egységenként, s ezt az idei év tette lehetővé. Szilveszterkor jó évet búcsúztatunk. Preisinger Károly, a püspöklaki Egyesült Dózsa elnöke. Vajon mi az ő véleménye az óesztendőről? — Ebben az évben sok házasságot kötöttünk, egyik sem sikerült rosszul. Négy termelő szövetkezet egyesült ugyanis 1962 elején. Az egyikben ta- valv 23, másikban 31, harmadikban 17 forintot osztottak egy munkaegységre. Az idei zárszámadás valószínűleg egységesen 31—32 forintot hoz, tehát a legmagasabb egység át lagát értük el. Minek köszönhettük ezt? — Áruértékesítési tervünket túlteljesítettük. Jó termést takarítottunk be. Búzából átlagosan 12, de kukoricából már 32 mázsás csövest értünk el egy holdon. Az állattenyésztés is meghálálta a gondoskodást. Csupán sertésből 1200, szarvas marhából 220 darabot adtunk, illetve adunk át felvásárló szerveinknek. Építettünk egy 100 férőhelyes istállót, gépszínt, szóval sokat gyarapodott a mi közös gazdaságunk. Hogy mi a tervünk jövőre? ... Szeretnénk a munkaegységben az idei „görbe hármast, egyenesebb négyesre felcserélni”! Somogyi József, a siklósnagyfalui Jóbarát tsz elnöke. 1962-re ő sem panaszkodik. — Hatvanegyben jég vert el bennünket, és egy holdon mind össze hat mázsa kukoricánk termett. Idén pedig 40 mázsa csöves. Ugye nagy különbség? Persze nemcsak az időjárásban van különbség, mert az idő minden évben megcsinálja a maga tréfáját. (Gondolok itt a novemberi hóra.) A növény- termesztésben dolgozó elvtársak jó munkájának köszönhető, hogy búzából is a múlt évi 9 helyett 14 mázsás átlagtermést értünk el. A közös vagyonnal is igyekeztünk jól sáfárkodni. Építettünk egy száz férőhelyes ' szarvasmarhaistállót, két, egyenként ugyancsak 100 férőhelyes növendékistállót, egy 300 férőhelyes sertéshizlaldát. Kaptunk ezenkívül négy traktort, egy kukoricaszedő kombájnt, most csomagoljuk ki a szovjet gyártmányú silótöltőt. Tavaly egy munkaegységre 30, idén 33 forintot fizetünk. Természetesen lehetett volna többet is, ha nem -u házunk be, de mi a jövőre is gondo- [ lünk. Most év végén engedjék meg, hogy az újságon keresztül is köszönetét mondjak a legderekabb elvtársaknak, sző vetkezetünk összes dolgozójának. Különösen a növénytermesztő Varga Józsefnek, az „iparos” Varga Sándornak, Priola Józsefnek, az állattenyésztésből Akkerman Henrik nek. ök és még nagyon sok tár suk döntötte el végeredményben az év sorsát. Az óesztendőt majd örömmel búcsúztatjuk, mert nem csalódtunk ben ne. Győri Antal, a bogdásai termelőszövetkezet elnöke. Tőle is kértünk egy-két jó vagy rossz szót 1962- re. — A mi szövetkezetünk, az Egyetértés, megyénk egyik leg rosszabb szövetkezete volt. Múlt évben mérleghiányos volt a közös gazdaság, idén már nem az. Előreláthatólag 22—23 forintot osztunk egy munkaegységre. Mi is volt az oka, hogy eddig jutottunk? A tagság munkakedve. A havonta kiosztásra kerülő előleg, az emberek bizalma, az hogy sikerült érdekeltté tenni őket a kapásnövények termesztésében. Meg a kielégítő termés. Kukoricából például 27—28 mázsa csövest takarítunk be holdanként Míg múlt évben nagyon sokszor munkaegység hígítás történt, addig most a munkaegység mö gött ténylegesen elvégzett mun ka állt. Építkeztünk is. Nemcsak új sertéshizlaldánk, de sertésállományunk egyike a legszebbeknek a megyében. Én tavaly még nem voltam elnök, de remélem a vezetésemmel megelégedett a tagság. Igyekszünk rendbehozni a közös gaz daságot, megelégedettséget kel teni a dolgos bogdásai nép körében. Az üj esztendőt a régi dicséretével köszöntőm majd, rémé lem, jövőre még nagyobbat léphetünk előre. Harminc forin tot akarunk osztani, és ez már a lépcső magasabb foka. Hálós nyúlvadászat A FŐNÖKNŐ Hivatalosan nem is telep, hanem kirendeltség. Nagynak sem mondható, szerényen megbúvik a Szigeti út takaros családi házai között, pontosan a villanymalom szomszédságában. Négy íróasztal van az irodában, s mindegyik asztal mögött egy-egy nő szorgoskodik. Az asztalokon és az ablak pár kányán virágvázák. A kirendeltség vezeitője a legbelső asztalnál ül. Fiatal, csinos lány. a neve Bakó Erzsébet. Mellette egy szemüveges fiatalasszony, a másik két asztalnál egy IS év körüli lányka és egy középkorú asszony. Érdekes. Az Élelmiszeripari Szállítási Vállalat pécsi kirendeltségénél pontosan ötven ember dolgozik. Nagyrészük gépkocsivezető és néhány szerelő. A vezetők pedig kivétel nélkül lányok és asszonyok. Nem is rejtem véka alá csodálkozásomat és kérdezek. — Hány női gépkocsivezetőjük vám? — Egy sincs — mondja a szemüveges. —• S a kárendelstség vezetői között hány férfi van? t— Egy sincs. Ezek szerint iitt „igazi női uralom van”? Többéves nagyüzemi gyakorlattal rendelkező agrármérnököt. (technikust) üzemegységvezetőnek alkalmazunk vidékre. Lakást biztosítunk. Fizetés mégegyezés szerint. Jelentkezés Baranya megyei Mezőgazdasági Vállalat igazgatójánál Pécs, Xavér u. 19. sz. Telefon: 25-93. — A nők jobban tudnak bánni a férfiakkal. — Mondják egyszerre a kirendeltségvezetővel, s hamiskásan mosolyodnak. Nem zavarom tovább a mun kát, félrehúzódom a szekrény mellé és figyelem őket. Kiváncsi vagyok, hogyan telik el egy órai munkájuk. A szemüveges fiatalasszony a fizetési cédulákat rendezi. Feladóvevényeket címez a! vidéki dolgozók részére. Elkészíti a csekket és elmegy a bankba, hogy kihozza a több mint negyvenezer forintnyi bért. A „kis” Giziké egy munkaruhát csomagol; nadrág, kabát, bunda, amikor minden benne van a papírban, címet helyez a ruhák tetejére: Papp Zoltán gépkocsivezetőnek — Bácsbokod, Tejüzem. — Hogy ne fázzon a szegényke. — Csicsergi és lezárja a csomagot. Hiába, ezt is csak a nők tudják; kedveskedni, anyáskodni, hogy „ne fázzon a szegényke." Alacsony termetű, olajos szerelő lép be és elmondja a „főnöknek”, hogy a tejeskocsit csak akkor tudja megjavítani, ha új fésűs szűrőt adnak. Bakó Erzsébet fogja a telefont és tárcsáz. Az AUTOKER-t hívja. — Komplett fésűs szűrőt le het-e kapni? — kérdezi. — Igen? Mennyibe kerül? Hétszáz forint! Olyan sok!? — Ámul és csodálkozik s szinte lesír az arcáról, hogy szeretne alkudni. Örök asszonyi természet. Alighogy leteszi a hallgatót, egy kocsi érkezik. Oxigén palackokat hoztak, =* Gyorsan intézkedik, írógéphez ül, kopogtatja a szöveget. — Holnapután újabb szállítmányt hozok. — Mondja távozóbar! a szállítómunkás. — Ráér a hét végén is ., Viszontlátásra. Valami leltár félét „körmöt” Bakó Erzsébet, de öt percig sincs nyugta. Hol egy szerelő, hol pedig egy gépkocsivezető zavarja. Nyugodtan végighallgatja őket, s aztán kimérten, talán egy kicsit szigorúan is kiosztja az „ukázt”. — A rugót cseréljék hi azon a kocsin... A ponyváról verjék le a havat... Igen . A padlásról hozzanak le gumitömlőt, hogy a szekszárdi kocsi még ma elvigye... — min denki megkapja a választ. — Hogy bír ennyi férfivel? — kérdem Erzsikétől. Mielőtt válaszolna, közbe szól az egyik gépkocsivezető, aki az ajtóban áll indulásra készen. — Elvégre egyenjogúak rogyunk, bár lassan nekünk kell harcolni az egyenjogúságért. Ezt ne tessék elfelejteni. — humorizál a gépkocsivezető és becsukja kívülről az ajtót. — Hogy bírok? — ismétli a kérdést. — Ez kölcsönös dolog. Segítjük és támogatjuk egymást. Néha bizony keménynek, szigorúnak kell lenni. Arra is szükség van. A mi kocsijaink a tej kivételével „kényes” helyekre járnak fuvarba, sört és bort szállítanak. Képzelje el mennyire veszélyes lehet, ha isznak a gépke csivezetők.., — Magamról? Mit mondjak? Az életem javát itt a kirendeltségen töltőin. _ ' $£&&& ; — Akkor megvalósíthatják azt, amit esetleg odahaza nem lehet, vagy nem sikerül? — mondom úgy, hogy mind > négy „főnöknő" értse. — Mit? — kérdeznek vissza egyszerre mind a négyen. — Hogy az asszony kezében van a „kormányherék”. ■— Mondom. — A kalapot otthon is mi viseljük, — mondja a két asz- szony, s azt is megjegyzik, hogy a főnöknő még lány, vagyis ha parancsol, odahaza legfeljebb sajátmagának teheti, s végre is hajtja. Kinyitja az asztal oldalsó ajtaját. A polcokon nem iratok hevernek, hanem éléskamrába való ennivalók. Előkerül a kávéfőzőgép s kellemes illat terjeng a szobában. Beszélgetünk, beszélgetünk. Mindenről. Egy fiatal nő vezeti a telepet. önmagában is érdekes dolog. Nem akarom megsérteni a gépkocsivezető- ! két, de valószínű, nem is köny nyű dolog. Talán jobban is támogatnák vezetőjüket felelősségteljes munkájában, mert igaza van Erzsikének, akkor is, amikor, „pöröl" velük. Akkor is jót akar. S hogy mo- solyqósabb legyen? Hogy ne pöröljön annyit? Az nem csak rajta múlik ... Abbahagyjuk a beszélgetést, mert állandóan jönnek-men- nek. Most ez kell, most az kell. — A Patyolatba is el kell mennie Kató néni. Piszkosan nem küldhetjük vissza a ruhákat. — Intézkedik újból a kirendeltség vezetője. így telt el egyetlen óra a szállítási vállalat pécsi telepén, ahol Bakó Erzsi irányítja a munkát. Dirigál ötven férfi embernek. Ne irigyelje érte senki. GAZDAGH ISTVÁN Ismét jó lesz a szódavíz Tegnap érdekes ötletet valósítottak meg a Pécsi Sütőipari Vállalat szikvíz üzemében. A Tettyéröl szállítják a gyártáshoz szükséges vizet és így a mai nappal újból élvezhető szódavíz és üdítőital kerül forgalomba Pécsett. Egy hét alatt 6 darab, összesen 12 ezer liter befogadóképes? ségű tartályt építettek Ez aztán a ritka csemege! A víz érkeztének hallatára sok járókelő „környékezte” meg a tartálykocsi kezelőjét és a srik- vizeseket, egy kis igazi pécsi vízért Tettyei vízből fejtik már a szódát. Ma elindult az első szállítmány a „régifajta” szódából és üdítőitalból ERB JÁNOS képriport5-» Tegnap már háromszor fordult tele tartállyal a S ezer literei sterilizált öntözőautó a I
