Dunántúli Napló, 1962. december (19. évfolyam, 281-305. szám)
1962-12-24 / 301. szám
A múlfról a jövő nevében Szovjet regény, amelyről az egész világ beszél Bizonyára, még sóik cxkäoet fognak írni, A. Szolzsenyicin „Ivari Gyenyiszovics égy napja” című kisregényéről, amely a Novij Mir ezévi 11. számában jelent meg. De addig is, az utolsó oldalt elolvasva mindjárt szeretném kifejteni néhány gondolatomat. Alekszandr Tvardóvszkij a kisregényhez írt rövid előszavában jogosan hangsúlyozta, hogy ez a mű nem emiék- iratezerű dokumentum, hanem szépirodalmi alkotás. Valóban, bár a kisregényt olvasva egyet len e.. sem kételkedhet, hogy s_„. zöje súlyos személyes élettapasztalatokra tekint vissza, maga a kisregény a lágerélet egy napjáról szól Nem visszaemlékezés ez, hanem nagy művészi általánosító erejű lakonákus, csiszolt próza. A kisregény csupán egyetlen napot ábrázol, de ez az egy nap magában foglalja a legfontosabbat, amit a szerző el akart mondani a sztálini személyi kultusz időszakának keserű és sötét fejezetedről. Szolzsenyicin művében nem halmozza a borzalmaikat, a nem egy különös szörnyű napot ír le. Ellenkezőleg, olyan napot választott, amikor — a lágerélet. normái szerint — látszólag semmi különös nem történt. De éppen ez a leg- megrenditőbb a kisregényben. Hogyan történhetett meg, hogy a mű hősét, Ivan Gyenyiszovics Suhovot, a derék, jólelkű, csupaszív orosz embert arra kárhoztatják, hogy 3653 napot töltsön a táborban, 3 nappal többet a szökőévek miatt. Hogyan történhetett meg, hogy ugyanennyi vagy még több napot kellett táborban élniük a kisregény más hőseinek, Suhov barakkszomszédjainak, lágerszomszédjainak, s számtalan becsületes embernek, akik más táborokban osztották sorsukat? Kinek a rossz akarata, kinek a végtelen önkénye szakíthatta el ezeket a szovjet embereket — földművelőket, építőmunkásokat, munkásokat, katonákat — családjuktól, munkájuktól és végül a fasizmus ellen vívott háborútól, ki helyezte őket törvényen kívül, társadalmon kívül? Szolzsenyicin egymásután alkotja meg portréit az emberekről. Vannak ragyogó emberi tulajdonságokkal bíró hősök, van ! k kevésbé jók, vannak olyanok, akikben gyengeségek élnek, vagy talán megtévedtek vannak erősebb és gyengébb emberek. De amikor Szolzsenyi cir művészi ecsetjének ereje valarnennyiüket egyetlen népes csoportképbe. helyezi, amelynek hátterében a hétköznapi lágerélet egy napjának ólomszürke háttere borong, akkor az olvasó megérzi: hiszen az emberek így együttvé . «riadalmunknak egy részét alkotják, olyan részét, amelyet véres erővel szakítottak ki ebből a társadalomból és lágerbe zártak! Ugyanolyan emberek ezek, mint én, mint te, mint rokonaid, barátai . ismerőseid, szomszédaid, hivatal'társaid ... Könnyen a helyükre képzelhetünk egé- ■szer. más embereket is, akiket elkerült az önkény és nem ért iiyen sors, de akikkel ugyanúgy megtörténhetett volna, hogy .kiszakítják a társadalomból és ugyanolyan, szinte elviselhetetlen életet kell élmiök, min; amilyen életet élnek a kisregényben Ivan Suhov és baraíkfcseomtsaédaá, aädk mindennek ellenére túlnyomó többségűikben ugyanazok maradnak, akik a tábor előtt voltak: igaza szovjet emberek. Az „Iván Gyensszovics egy napja” című kisregényt egy érett, eredeti író biztos keze alkotta. Irodalmunk erős tehetséggel gazdagodott Nekem személy szerint semmi kétségem nincs eíelőSL (Részlei Konsztantyin Szi- monovnak az Izvesztyijában megjelent cikkéből). Híres írók művei filmen ' A Szxwjetunióban most készül — Bondracsuk rendezésében — a „Háború és béke’ legújabb filmváltozata. A kö-. zelmúltbar. fejezték be a Mosz-filmstúdióban Majakovszkij „Gőzfürdő” című szat-- ráját. Giigorij Csuhraj szovjet-olasz közös produkcióban kívánja filmre vinni Tolsztoj „Karenina Anna” című regényét, Grigori j Korincev a „Hamlet” új filmváltozatát készíti elő Szamszonov rendezésében kerül a filmszalagra Visnyevszitíj „Optimista tragédiá”-ja. Gogol „Tarasz Eulyba” című regényét Amerikában vitték filmre Leet Thompson rendezésében, Franciaországban megfilmesítik Daudet „Taras- coni Tartarim” című regényét s ugyanitt készül film — Georges Iempin rendezésében — Verne Gyula „Sándor Mátyás” című regényéből. Olasz- francia közös vállalkozásban lilmesítik meg Rostand „Cyrano de Bergerac” című drámáját Filmre került — Vittorio De, Sdca rendezésében, olasz-amerikai közös produkcióban — Serire „Az alitonad foglyok” című drámája is. A felvételek egy részét — mint ismeretes — Berliniben, az NDK fővárosában, a Brecht Színházban forgatták. Díjnyertes francia regények Mint ismeretes, november végén megtörtént a két legjelentősebb francia irodalmi díj, Goncourt- és a Renaudot-díj odaítélése. Mindkettőt fiatal íiónő kapta, az elsőt Anna Langfus, a másodika t Simon ■ Jacquemard. Anna Lamgíus nem ismeretlen név a francia irodalomban. Idegen létére két évvel ezelőtt már > nagy sikere volt sőt. díjat is nyert a „Le Seiet le Soufre” (Só és kén) c. első regényével. Személyes élményeit írja le ebben a regényben, a varsói gettó poklái, ahova tizenhétéves korában került és egyike volt azoknak a keveseknek, akik túlélték a borzalmakat. Amikor díjnyertes regénye a „Les Bagages de sable (Homokpoggyász) írásához fogott, meg akart mindenről feledkezni, könnyedén akart írni, sa- gani témát választott: egy fiatal lány és egy idősebb férfi viszonyát. De Mária, a hősnő, éppúgy mint szerzője, nem tud semmiről sem megfeledkezni. Mária lengyel menekült, se pénze, se állása, sehol senkije, s nemcsak hogy jövője sincs, de élni sem kíván — szimbolikus lény, a halálfélelemben élőknek abból a fajtájából, akik ugyan beszélnek, mozognak, de csak „a halált várják, tudva, hogy elkerül heteden, nincs más választás, csak a j megsemmisülés, s aiz asm ér-1 J dekli őket, vajon túléli-e őket, i valaki vagy valami. Simone Jacquemard, az * idei Renaudot-dí jas sem kéz- J dő, neve már 1951 óta ismert, . amikor első regényével, a „Les Fascinés”-vel nagy íeltü- ; nést keltett. Azóta tucatnyi ! tegényt írt, hírnéven és meg j becsülésen kívül anyagi sikere is volt, birtokot vásárolt Nor- | manddábam és megengedheti | magának, hogy az íráson ki-1 vül állattenyésztéssel, orndto- lógiávail és budhista filozófiával foglalkozzék. Díjnyertes regénye, a „Le Veilleur de nuit” (Éjjeliőr) tárnája és hangja egyéni, furcsa, szimbolikus és „földalatti”. Simoné Jacquemard tehetséges írónő, de ebben a regényben talán túl messze ment. Divatos keresettséggel összekeverte a kaíkai abszurdumot az új regény technikai búj ócskáival, háromoldalas mondataival, s ez többet ártott mint használt regényének éppúgy, mint irodalmi hírnevének. A két fent] díj odaítélésének napján adták ki a Nemzeti Irodalmi Nagydíjat is. amellyel az 1887-ben született Pierre-Jean Jcniveot tűntették ki, egész életművéért. Jouve pályáját az unanimdstákkal (Duhamel, Romain») együtt kezdte, és a társadalom meg a művészet megújításán munkálkodott. Később, 1924 körük a katolikus Iáit ds lélekelemzés felé tért le az értelem ösvényéről. Az ellenállás idejéjs azonban ő is részt vett a hazafiak szellemi mozgalmai bas^ de később megint a politikusai vált. A költő írt néhány regényt is, másrészt tekintélyéé . zenekritikus. Két szerző. három kiadó ■— egy ma Két világhírű francia író, itouis .Aragon és André Mau- í'ois évek óta dolgozik azon a közös nagy művön, amely elő reláthatólag a világ egyik legnagyobb könyvsikere lesz. „A két óriás” című történelmi műben Aragon a Szov jetunió, Mauroás pedig az Egyesült Államok történelmét írja meg 1917-től 19G0- ig. A gazdagon illusztrált történelmi mű kiadási költségei olyan rendkívül magasak, hogy három kiadóvá!1 lalat tömörült a kiadásra. — Azt remélik siómban, hogy mintegy két milliárd új frank fog befolyni a könyv eladásánál. A két szerző mindegyike eddig már fejenként 15 millió frank honoráriumot ka pott. cÁ LZűü jdkeltés zet f-iataLiáya Néhány héttel ezelőtt Alekszandr Gyementyev, az egyik legismertebb szovjet kritikus, a leninigrádi Novij Mir helyettes főszePkesratóje, egy interjúban így váLaszolt a kérdésre: „Irodalmunk új jelenségeit nem lehet a nemzedékek különbségére korlátozni. Bizonyítják ezt olyan újhamgú művek, mint pL Tvardóvszkij: Egyre messzebbre, Fegyin újabb írásai. És sorolhatnám utánuk a középkorúakát meg az egészen fiatalokat: Kuznye- cov, Akszjonov, Ajtm&tov, Jevtusenko...” De ilyen értelemben szólaltak fel a legutóbbi moszkvai írószövetségi tanácskozáson az olykor „negyedik nemzedék”-nek nevezett ifjú írók is, természetesen anélkül, hogy tagadták volna céljaik, a kommunizmus nemzedéke céljainak közösségiét. Mert ea tesaá őket erőssé. Nem öncélú formabontás, stílusújítás az eszményük, hanem a Leghumánusabb emberi kapcsolatokat megvalósító kommunizmus. Elzárt érezhetik maguk mögött a szűzföldek meghódítóit, ezért nem állnak egyedül irodalmi harcaikban sem — egy frontvonalon küzdenek az idősebbek legjobbjaival. És ezt nem tudják megérteni a szovjet irodalom egyes nyugati kommentátorai amikor Jevtusenkóékat, mindenképpen le szeretnék választani a szovjet irodalom testéről, s a kapitalista országok „dühöngő ifjai”-val, egy bűnös társadalomban helyüket nem találó fiatal írókkal ro- konítják őket. Jevtusenko több ízben meg is felelt a fogadat- lan prókátoroknak. Nemrégiben Az én Oroszországom , című nyilatkozatában ilyenképpen: „Magamról szólván: valaki kis fitymálással orosz dühöngő ifjúnak nevezett el. Nehéz dolog magamról ítéletet mondani, de úgy látom hogy normális ember vagyok: dühös vagyok mindenre, ami rossz, és szeretek mindent, ami jó”. „Politikusok vagyunk” — \ hirdeti hangos szóval Róbert Roasgyesztvensizldj, a fiatal szovjet költők egyik legjobbika, akit ast említett moszkvai megbeszélésen eppesi '& pártos szenvedély példájaként állítottak minden ifjú irodalmár élé —, majd hocsaáteszi: Mert mi: valóban hatalmasok vagyunk, a nem kívánunk ■?ogatózva élni. ‘•hát: itt minden vérszerint mé”!-' e mély es! Napjaink szovjet irodalmát, így a lírát is, mély társadalmi felelősségtudat hatja át. Amikor Tvardóvszkij a költői szó értékéről beszél i („az új rúbel árfolyamával j számolja mindenki a szót”), és 1 egyenlőségjelet tesz káromlás és melldönigetés közé, nemcsak ars poeticáját fogalmazza meg: • ez egyben lírájának védjegye, amely más versekkel is közös. Ez a védjegy természetesen nem jelent egyformaságot, csupán egyetlen! vonatkozásban. Egy kevésbé j ismert szovjet költő. Korzsa- J vin szavaival: „Stílus — a bátor szív nyíltsága magához”. Ilyen értelemben csakugyan „igazuk van” a marxista esztétika ellenfeleinek, hogy a pártós, szocialista irodalom nem töri a sokféleséget, egyetlen „stílus” mellett tör lánd-' zsát. Ám aki kifogásolja ezt a lírai „stílus meghatározást”, nemigen tarthat igényt az olvasó bizalmára, szeretetéfe, aki viszont elfogadja, annak nem kell félnie a költészet egyformává szürkülésétől, hisz e meghatározás nemcsak korlátoz (ha a hazugság, képmutatás száműzését a költészetből, az életből korlátozásnak lehet nevezni!), hanem az egyéniség, a tehetség gazdag kibontását is ígéri. És a mai szovjet lírikusok élnek is ezzel a lehetőséggel A stílus (most már valóban esztétikai értelemben használva e szót) napjaink szovjet költői gyakorlatában nagy eltéréseket mutat, mégis érdekesebb, izgalmasabb azzal foglalkozni, ami a legjobbatonál rokon: a korzsavimá módon értelmezett stílussal. Borisz Szíuckij így fejezi be egyik versét (Felépül egykor): Szeretném végigélnd álmaink, Míg megvalósulnak a tervek Míg eldobják a gazságot, amint A repülőgépből a terhet. S És hű reménnyel biztatjá szemem Köröskörül a táruló jelen, , Mely nem csupán az igei idő, j De benne küzd a múlttal a jövő. Ez a. fajta idő-érzékelés a I Költői felelősségtudat egyik \ legfontosabb forrása. A jelen ] nem csupán igei idő: felelős- • seggel tartozunk érte a múit- 1 nak és jövőnek, A forradalmi hűség három dimenziója ez. Jevtusenko verse A komiszárok, amely ugyanígy kiállja az igazi költészetnek ezt a pró báját, a múlt hasonló értelmezéséről tanúskodik. A költő, „egyenlőtlen harcban a homállyal”, amikor „a segítség aésr négyen, aagyo» fontos”, a kixibcü vízáószerűen előlépő komiszárok példamutatásából merít erőt. Nem véletlen, hogy Jevtusenko gazdag kénteremtő fantáziája az eg kép-elemekből mát emel szimbólummá. Akárcsak más verseiben, itt sem törekszik merőben új, meghökkentő eszközökre — a hatás mégis felérni erejű. A költőért egykor halálba ment komiszárokkal a csillagok jönnek szobájába, s rpikor a titokzatos beszélgetés után eltávoznak: „á csillagok az ázott köpenyekről á ködön át világítanak nekem. . (A szimbólum nem szakad el a konkrétumtól vörös csillag a katonsköpenyeh). mégis felülemelkedik a köznapin: a szükséges költői homály nem mond ellent a közérthetőségnek. Ez is hozzátartozik — bizonnyal — Jevgenyij Jevtusenko rendkívüli népszerűségéhez. A legfőbb magyarázat azonban: a költői tartás. Ismerős . ez -a majakovszKiji agitativ lírábói, maga Jevtusenko is gyakran hivatkozik nagy elődjére és példaképére. Híven a forradalomhoz, a forradalom tiszta, szent céljai- hoz! Ebben Jevtusenko sem ismer engedményt, megalkuvást. És ezért hangzik oly őszintén, meggyőzően a verseimbe kiáltott „Tartsatok l<om- munistának!” A múltat ő is — a jelenen át — a jövővel kapcsolja össze, s a „Gyűlölöm a nyugdíjazott szíveket”-, szerű exklamációk ezt a vágyott és szolgált jövőt, a forradalom továbbvitelét fejezik lei — sokszor darabos, szándékoltan nyers formában. A legfrissebb és legvitatottabb ebben a vonatkozásban Andrej Voznyeszenszkij harminc verséből álló amerikai ciklusa. A ciklus darabjait maga a költő „elkalandozások-, nak” nevezi, melyek egy hosz- szabb elbeszélő költemény írása közben születtek. Érdekességük elsősorban éppen ebben az „e]knlan<iozás”-jellegben van, amely Voznyeszenszkij éber figyelmének, sokirányú érdeklődésének bizonysága. A formai keresés mellett figyelemre méltó az a közéleti, szenvedély s az az emberi i részvét a pusztuló értékek ! iránt, aíhely az egész ciklus--! | nak sajátja, és hol kimondot-J j tan publicisztikai jellegű ver-* i set ‘eredményez, hol pedig mű-j : fajikig tiszta elégiában jut kl-j I t'ejezésre. |. Általában az emberköye'ség I jellemzi a legkülönbözőbb té-l ■ ;nájú mai szovjet verseket,? legyen az filozöfikus költe-i mény ’«egy ® mteáenssapok lírája. Még Inkább így ra« «E as ösd, hagyományosan lírai témákkal, a szerelem, általában a magánélet lírájával De figyeljük csak, hogy vetekedik például Jevtusenko (s a. művek tanúsága szerint — vele együtt — a mad élenjáró sSowjet költőik többsége) erről a kérdésről: „ ... má is az a bensőséges költésijét? Szeretnék kiadni egy könyvet „Meghitt lírai versek” címen, amelyben kizárólag társadalmi problémákról lenne szó. Másrészről viszont összeállítanék egy kötetet csupa szerelmes versből, ilyen címmel: „Publácisztikus líra”. Puskin óta líránk fő tendenciája az egyéné és társadalmi problémák ilyen 'kapcsolata. S ez a tradíció ma ragyogóan folytatódik”. A tartalmi gjira törekvés hozza magával a forma-kereséseket. Mert ha Tvardóvszkij tói VoznyeszensZkijig a legfőbb célok tekintetében nincs is Möribsig, Sas SXeasgywEb vensskij, Jevtusenko mag Ah- madulina (és sok, itt nem iß említett ifjú köBtó) egy csoporthoz tsatoaénak vallja ie magáit, művészt eszközeiben minderdk >. manga útján jár, vagy legalábbis kereti ezt a saját utat A legtöbb vita e keresésekből adódik (az utóbbi időben eäßcecrtan Vocrnye- szensridj áH& a kritikák pergőtűzében), de a viták végső kicsengése sstz, hogy e formai keresésre szükség van, az iro- öalosribírálatnofo pedig nem tiltania kell, hamam segítenie & helyes tájékozódásban. Maga Voznyesaanszácij viszont, akii némely kritikusok formalistának neveztek, Vád ellenem a formalizmusa című versében a . legdemokratikusabb ara poeticát fejtette ki: A mű lelkét a szárira adja — de emberi, s nem stenil S ha az is hallja, ki a tajga földgyalú-gépót kezeli .......................................n > » > » akkor hordom keresztemet; a szurkolók boltoséit s a dühödt megbélyegzéseket. Kántor Lajos Andrej Voznyeszenszkij: QfL&ux Q^eek-i madár Ablakomba táeszéll — holdszínü iniciálé egy alumínium-madár a teste repülőgépé — hosszú nyaka csavarmenet hirtelen lobot vet egy öngyújtó a üfeísfá női arc lobog, (Tőkések takarójába b-ürkoZécn*s cs barátom csöndben alszik.) Ki vagy? kibernetikus azörrc&V félig robot? félig lólek? királynők, drága kelméje s csészealjak keveréket vagy talán Amerikának tobzódástól fáradt lelke? ki vagy te Ifjú klméra cigarettával kezedbe? meg se rezdülnek pillái arcán illata kenőcsnek szeme mint egy michigani könnyű nőnek annak vannak ily gázszerei kék foltok s szerre alatt madár mit jövendölsz? m*áá? mondd as igazai l r.'i&ttd ? és kívülről valami furcsa érzés kezd énö eignem mint közlekedő edényben ag-yre följebb szállani. Atomkor sóhajt szobámban . .. Kiáltok. S értetlenül, mintha leforrázták volna, társam ágyában felül. JANCSIK PÁL fordításai ) - \ S s ■. ) ' * % h V 4
