Dunántúli Napló, 1962. december (19. évfolyam, 281-305. szám)

1962-12-24 / 301. szám

A pápfefységről Valamennyi eredményűnk, »melyet a VIII. pártkangresa- ■zus felvázolt, összegezett és elemzett, mindenekelőtt annak eredménye, hogy helyes a párt irányvonala, s a párt egysé­ges volt a cselekvésben. Ami­kor az eredmények kiinduló­pontjául a párt akarati és cse­lekvési egységét emeljük ki ez természetesen nem mond ellent annak a ténynek, hogy a párt valamennyi tettében az egész nép alkotó erőit veszi számba úgy, mint amely meg­valósítja ezt a politikát, mint amelyért van ez a politika. A kétfrontos harc A pártkongresszusi beszá­moló, majd a határozattá emel t irányelvek megerősítik azt a politikai vonalat, ame­lyet kétfrontos harcnak neve­zőn Íj. Bár ez a megnevezés a mi szóhasználatunkban csak néhány éve gyakori, voltakép­pen nem új dolog: egyidős a marxizmus—leninizmussaL Ez a forradalmi tanítás minden­kor harcban alakult és erősö­dött; harcban a burzsoá ideo­lógiákkal, s harcban a mun­kásmozgalomban jelentkező antimarxista áramlatokkal, el­hajlásokkal és torzításokkal szemben. A Központi Bizottság beszá­molója több példát sorol fel a „balos” dogmatikus-szektás felfogás mai megnyilvánulása­ira éppúgy, mint a revizáondz- n'us jelentkezéseire. A párt eközben ideológiai offenzívát hirdet s polgári-kispolgári esz­mei maradványt*; leküzdésé ért általában, különösen pedig az ideológiai, művészeti és iro dalmi fronton, de nem kevés­bé olyan közéleti visszásságok megszüntetéséért, mdmt a ha­szonlesés, az intrika, a kényel­messég, a felelőtlenség stb. Osszegezően úgy mondhatnék, hogy ez az a harc, amely a társadalmi tudat szocialista átalakításáért folyik, árért idő szerű és roppant fontos, pa­rancsoló szükségesség, mert ez s szocializmus teljes győzel­mének elengedhetetlen feltété­tele. «A Központi Bizottság be­számolója nevén nevesd és té­telesen felsorolja a dogmati­kus—szektás felfogás s a re- viziomzmus egyes főbb tétele­it. s kimutatja álforradalmi, sn ti marxista voltukat, illetve azt, hogy megkísérlik össizebé- kíteni a marxizmust a polgári- kispolgári ideológiákkal. Pártunk közelmúlt történe­téből érdemes egyetlen példán megvilágítani ennek az igaz­ságát. Közismerten legnagyobb történelmi tette volt a párt­nak a két kongresszus közt a mezőgazdaság •*l f szervezése, atmju.il következtében kije- Lentnet.uK, hogy hazánkban leraktuk a szocializmus alapi­jait. Mi lett volna, ha a párt hallgat „haloldali” tanácsadód­ra? Ok lényegében kételkedtem abban, hogy a párt ezt a nagy munkát a parasztsággal egyet­értésben, vele megbeszélve vi­sz: végbe; tagadták tékát az önkéntesség lenini elvének he­lyességét Azt tanácsolták, hogy átfogó gazdasági és poli­tikai eszközökkel, nyomással késztesse a P>árt „belátásra” a parasztságot, így terelje, ma­gyarán kényszerítse a termelő- szövetkezetekbe. Mi lett volna, ha a párt rájuk hallgat? A gazdasági intézkedések követ­keztében lezüllött volna a me­zőgazdaság, a parasztok nem eszközöltek volna pótlólagos beruházásokat gazdaságaikba szükséget szenvedett volna a köaellátás. Politikailag p»edig nem erősödtek, hanem gyen gültek volna a szocializmus falusi pozíciód, a paraszti tö­megek eltávolodtak volna a szocializmustól, a párttól. S mi lett volna, ha a p>árt hallgat jobboldali tanácsadói­ra? ök azt indítványozták, „hagyjuk békében” a paraszt­ságot, ne rendítsük meg ter­melési biztonságát, s valami­kor majd csak maga is rájön? — közben azért agitálgatni is »zabad —. hogy a kieáruter- melésnek áthághatatlan korlá- to' varnak. S majd így, akkor megalakítja a szövetkezeteket Látnivaló, hogy az önkéntes­ség lenini elvét úgy torzí tot tál­éi. hogy felcserélték az ösr+" Nl^kQ aösséggel. Nos, ez esetben ugyancsak le kellett volna mondanunk arról, hogy szá­mottevően emelkedjék a me­zőgazdaság hozama, vagyis meg kellett volna hosszú ide szakra békülnünk a köaSlátás zavaraival, ami pedig nem lett volna munkáspolitika, de jo paraszlpolitika sem, hiszen a jómódú, kultúrált életet a parasztságnak is a szocializ­mus hozza meg A párt azonban nem hall­gatott, nem tért ki sem jobbra sem „balra”, hanem marxis­ta—leninista párt módjára, a lenini elvek és gyakorlat alap­ján, bízva a népgazdaság erői­ben, valamint a munkásosz­tály és a parasztság erőiben végrehájtotta a nagy fordula­tot. Mégpedig úgy, hogy köz­ben emelkedett a termelési érték, s semmiféle komolyabb zökkenő nem állt elő. Ez a példa is rávilágít arra a legfontosabb tanulságra, hogy a már megalakult szö­vetkezetekben Is le kell küz­deni mindenféle antimarxista törekvést, következetesen a párt útmutatásai alapján kell munkálkodni a szövetkezetek fellendítésén, az egységes pa­raszti osztály kialakításán. Egység és vita A Központi Bizottság beszá­molója mondja: „A marxiz­mus—laniuizmus tisztaságának megőrzése, alkotó alkalmazása, a helyes politika is csak úgy vezethetett nagy győzelmek­hez, hogy pártunk a harcban összekovácsolódott és egységes volt. Az egység nem formális kérdés. Az egység nem zárja ki, hanem feltételezi a kérdé­sek sokoldalú megvitatását, s e vita során a különböző vé­lemények kifejtésének lehető­ségét. Pártunk egysége azt je­lenti, hogy a párt valóban ala­pos és beható vita után hoz­zon határozatokat, amelyek az utón mindenkire kötelezőéit, és a végrehajtásban érvénye­süljön a szigorú fegyelem, a cselekvés egysége.” Roppant fontos megállapítás ez, amely rávilágít pártunk egész munkastílusára, arra, hogy a pártban helyreállítot­ták a lenini normákat. Vannak azonban nálunk — és a ko­rábbi szektás-dogmatikus gya­korlat következtében érthető, hogy vannak —, akik a párt egységnek egy másfajta felfogó sát szokták meg: az ellenvéle­mény nélküli csendet és fe­gyelmet, vagyis nem az öntu­daton és meggyőződésen ha­nem a kinyilatkoztatásokon • alapuló vakfegyelmet. És ezek > most a vitáktól féltik a pár­tot Hogyan Is? — kérdik. Hát vitaklub a kommunista párt? Nem vitaklub, amelyben vita folyik uno6-untalan, magáért < a, vitatkozgatásért De a fel- merülő kérdések alap>os és sok oldalú megvitatásának pártja igen! Ez két okból is fontos követelmény. Először azért, hogy mielőtt határozat szüle­tik, azt sok megfontoltság, ala posság, körültekintés előzze meg, tehát a határozatok ne önkényesen, hebehurgyán szü­lessenek meg — s a rossz ha­tározatot aztán „fegyelemből” senki se merje bírálni, mert azt egy vagy egynéhány em­ber már „fent” eldöntötte, s másnak nem lehet szava. Ez a személyi kultusz időszaká­nak gyakorlata volt a p>oliti- kában, a gazdaságban, az ide­ológiában egyaránt, s tudjuk, nagy árat kell fizetni érte. Fel kell lépni tehát minden olyan megnyilatkozás ellen, amely az érdembem, tartalmi viták folyamának eldugaszolá- sára, tehát okos érvek és gondolatok felszínre hozásának megaka­dályozására irányul. A kollek­tív vezetés érvényesítése nem is teszi lehetővé, hogy egysze­mélyi, önkényes döntések szü­lessenek. De nem kevésbé kell fellép­ni az ellentétes irányú ferdí­tések ellen is. Le kell szögezni, hogy például, hogy egyes sze­mélyeknek a maguk körülha­tárolt munkahelyén, felelőssé- rőben és jogkörében gyakran leli dönteniük, s ha nem dön- ' rek. gyámoltalanságukat, al- tmfltlanságukat bizonyítják, vábbá: minden kérdés meg­látására megvan a megfele­lő szintű fórum, s az azon születő határozatok felett alább nincs vita. Ezenkívül célszerű arra is utalni, hogy sok helyen vita ürügyén med­dő szócséplés folyik akkor is, emikor már kimerítették a vi­ta tárgyát s pusztán ismétel­getnek. Az ilyen vitát időben le kell zárni, a kérdés felett szavazni kell, s a határozat kötelező érvényű. Pártunk szervezeti szabályzata lehetővé teszi, hogy bárki, aki valamely határozattal nem ért egyet, kü lönvélamónyét nyilvánítsa fel­sőbb szervekhez. De a végre­hajtás mindaddig, amíg a de­mokratikusan, szótöbbséggel hozott határozat érvényben van, rá nézve is kötelező. Aligha kell bizonyítani, hogy a beható vita alatt — hiszen a vita erre való — kikristályo­sodnak a nézetek, érvek csap­nak össze és aggályok szűn­nek meg. Ezért a vita alapján hozott döntésekkel mindenkor és feltétlenül több ember ért egyet — alkalmasint valahány egyet ért —, mintha csak egy ember önkényesen utasítja a kollektívát, meg sem magya­rázva döntése értelmét. Az akarati egység megteremtésé­nek — tehát nem a formális, hanem az öntudatos egységnek — nélkülözhetetlen kelléke az alkotó vita. S a döntés után a cselekvés következik, ez az egység má­sik, talán legdöntőbb próbakö­ve. A végrehajtásban minden­kinek legjobb tudása szerint kell részt vennie és képvisel­nie a határozatot * A pártegységért folyó harc, minthogy mind újabb és újabb kérdések várnak eldöntésre, új feladatok kerülnek napirendre, sosem lezárt dolog Küzdeni kell érte a marxizmus—lenl- nizmus propagandájával, tüze­tes helyzetelemzéssel, szerve­zeti rendszabályokkal, minden eszközzel, amely a forradalmi munkáspártnak rendelkezésére áll, hogy harcát a dolgozó nép érdekében győzelemre vigye. V. K. Elektromos vezérlő agy a szülészeti klinikán A készülék 36 órán át irányítja a laboratórium munkáját OLYKOR HOSSZÚ ÉVEK kellenek ahhoz, hogy egyetlen lédéi ge ett elgondolásunk meg valósításához az alapokat meg­teremtsük. Különösen igaz ez a tétel a tudományos kutatók esetében, akik elméletben min- dik előrébb járnak, mint a technika fejlődése, s nem egy­szer maguknak kell a techni­kai segédeszközöket is meg- ^zerkeszteniök, hogy igazol­hassák tudományos tételeiket. készülékekkel rendelkezik. Va­lamennyi gépet, bonyolult szerkezetet maga tervezte és ve­zette a kivitelezését Mihály Sándor. A szükséges alkatré­szeket, anyagokat és berende­zéseket különféle vállalatoktól kapták, amelyeket célszerűen átépítettek. — Miért látta szükségesnek a laboratórium létrehozását? — Az orvostudományi kuta­tás ma már elképzelhetetlen a Dr. Mihály Sándor tervezőasz tálánál önkéntelenül is erre gondol az ember, ha a Pécsi Szülészeti Klinika laboratóriumát járja. Szűk kis folyosók, lépcsők visznek az emeletre és lefelé a laboratórium mélyébe. Korlá­tok, kapcsolók, elektromos ve­zérlő agyak. A laboratórium összértéke közel áll a tíz mil­lió forinthoz. Ide s tova tíz esz­tendeje, hogy dr. Mihály Sán­dor vegyészmérnök tanársegéd ezt a laboratóriumot megál­modta. S ebből az álomból va­lóság lett. Hallatlan nagy akaraterőnek az eredménye ez a laborató­rium. Mihály Sándor az első ka­pavágástól az utolsó tégláig ott volt az építkezésnél, maga is szerszámmal a kezében fárado­zott azért, hogy a klinika mi­előbb olyan kutató laboratóri­ummal rendelkezhessen, ami­lyen kevés van még az ország­ban. A kis portásfülke, amely­nek a kibővítésével kezdődött a laboratórium építése, ma a legmodernebb technikai kutató modem technika, sőt az atom- firika-mérőmódszerei nélkül. Dr. Lajos László professzor úr vezetése lehetővé tette azt, hogy egy gyakorlati, gyógyító intézményen belül helyet kap­jon az orvostudománnyal ha­táros, egzakt természettudo­mány művelése is. Én kora if jóságomtól kezdve a biológi.. alapvető kérdésed iránt élén­ken érdeklődtem, A biológiai fehérjék kutatás a területem, A LABORATORIUM három legérdekesebb modern készü­léke a Van de Graff generátor, a gyorsítóval, a levegőcseppfo­lyósító berendezés és az elek­tromos vezérlőagy. Valameny- nyit saját maga tervezte és irányította kivitelezését. A cseppfolyósító berendezéssel előállílható mínusz 190 Celsius fok körüli hőmérséklet. A ké­pen látható vezérlőagy képes az egész laboratórium munká­ját, egy folyamat teljes részle­tt 36 órán át irányítani, el­lenőrizni. A vezérlőagy közben--.íját hbájáról is Jelt ad, leáflj vagy ha túl nagy hiba volna* működésbe hoz egy dudát. — A fehérjeszintézis problé­mája foglalkoztatja önt? — Igen. Ez azonban sajnál nem egyszerű . probléma. Ugyanis az elméleti kérdése­ket részben más területről kell összehordani. S bármennyire is különösnek tűnik, de a híradás technika, elméleti fizika, ma­gasfokú matema ika nélkül ma már elképzelhetetlen a bio­lógiai alapkutatás. Szívós* hosszú évek sikerre! és siker­telenséggel teli munkája szük­séges ahhoz, hogy egy-egv lé­péssel előbbrevigyük a tudo­mányt az emberiség számára. — Milyen tervei vannak? — Az elmúlt években több ízben is jártam külföldöm, nyu gaii országokban, tudományos kongresszusokon vettem részt. Nem sokkal ezelőtt Mii 0 bau töltöttem egy hónapot. Ut nz orvostudományi egyelem n és egyéb intézetekben kon oly ta­pasztalatokat szereztem (ize­ket szeretném úgy hasznosí­tani, hogy a fehérjekutatás el­méiéi i és gyakorlat kérdés el­ve. kapcsolatban nemsokára rövidített aspirantúra formájá­ban elkészítsem icandidátusl disszertációmat A közeljövő­ben tanulmányútra megyek' Leningrádba, ahol a makró­molekuláris kémiai kutatások­kal foglalkoznak. Itt szeret­ném eddigi munkám összefog­i lalóját elméleti és gyakorlati vonatkozásban összegezni, el­készíteni. A SOK ÉVI MUNKA, amely vboratórium kifejlesztésében zik, hosszú időre olyan ku- ..tási lehetőségeket biztosít, ímely a biológiai alapku atá- ok szempontjáBól nélkülözha­Irodája a széles határ 1952 óta ismerem ezt a zömeik, izmos férfit, aki Komáromi Antal tanácselnök né­ven mutatkozott be. Ha Bükkösdre gon­doltam .eszembe ju­tott ő is, neve s alakja egy benőtt a faluval. A nyáron megint összetalálkoztunk. Könnyű bricskán ült, mely elé szélűd szür­ke ló volt fogva. Fel­tűnt a látvány, hiszen nem szoktak a tanács elnökök bricskán jár­ni ö válasz helyett maga mellé invitált a bakra, s miközben a 1 ovacska lassú lép­tekkel poroszkált a falu fűutcáján, elmon­dotta, hogy a maga pénzéből vette a lo­vat is, a kocsit is. Mert amióta tsz-köz- ség lettek, nagyon megnőtt a határ, és gya’.ogszerrel nem <rvŐ7iné bejárni, már­pedig a tanácselnök­nek látni kéül a tsz földjeit. Ha fiatalabb 'enne, akkor motort vett volna, de így. öt­venkét éves fejjel megfelel ez is. Útközben gyakran emelte sapkájához a kezét, mert minden iárólkelő köszöntötte A köszönések formá­ié bél könnyű vő+ megítélni, hogy sze- rethet’k, tisztelhetik a faluban. Hallottam -ú is. hogy 1950 ok­tóbere óta, amióta anácselnök a község­ben, egyetlen ellensza vázát sem esett rá. Húszéves kora óta él a faluban, a felsza­badulás előtt a papi birtokon szolgáit. Nem sok dolga volt a törvénnyel, de ismer­te a csendőröket. Egy szer a csendőrőrs előtt várakozott Hó­val és kocsival — a ma jer gazdát hozta be, aki az őrssel szem benlévő borbélyüzlet­ben borotváf.lkoizoftt — és látta, hogy a csen­dőrök egy fiatalem­bert kísérnek. Alig mentek be az ajtón, zuhogások hallat­szottak, csattogott a kaidlap és valaki ék­telenül jajgatott. Az­tán hirtelen elhalt minden, mert a zsan- dár behúzta az ablak- táblát. Tízegynéhány év múlva ebbe a házba került a tanács ebbe a háziba hívták ta­nácselnöknek. A felszabadulás előtt nem szavazott. Azon a faluhoz közel­eső pusztán, ahol élt, a gazdasági cselédek nek nem volt szava­zati joguk. 1950 októberében már őrá szavaztak az ■moherek. Régi zsellér * áirsai örültek, azt mondták, végre ma- gukfajta ül majd odabent, s végre nyugodtan léphetik ét a községháza kü­szöbét. Annál idege­nebb voK ő, amikor benyitott az ajtón. Még mindig a sorba rakott, kakastollas csendőrkalapok jár­tak az eszében, és fő­ként. nem tudta, hogy ml lesz majd a dolga. Ma már úgy tekint erre az időszakra, ahogy az ember éle­tének igen nehéz, iné gis nagyon szép éveire emlékszik visz sza. Örökös tanú Iga- tásokra, büdös petró­leumlámpa mellett átvirrasztott éjszakák ra, pártiskolára, meg az élelmiszerjegyek- re, mert ahogy mond­ja, akkor még jegyes világ volt. Ezt mondja, majd megmutatja üveges ajtajú szekrényét, amely közlönyökkel és vastag törvény­könyvekkel van tele. Büszkén néz a nagy könyvekre, s látom raj ta, hoey ma már nem féi tőlük, a barátai lettek, ma már ottho­nosan lapozgat ben­nük s eligazodik fi­noman árnyalt nyel­vezetükben, és sok­szor kissé körülmé­nyesen fogalmazott mondataik között. Megtanulta a tizen­két. év alatt. Ma már villany ég a tanácson meg a tőb bi házban is. Van kultúrházuk és mozi- iuk. új iskolájuk és óvodáink és sok te- ’“fonuk. Van sokszáz méteres iárdájuik munkáskúrbjuk. új illaszerű házaikkal beépített utcasoruk, új gyógyszertáruk, né hány szakboltjuk és nagy termelőszjövetke zetüik. És van sok ci­gánycsalád, amely disznót öl már. Régen a kisbiró hordta szét az újságokat és leve­leket, ma a külső pusztákat is beleszá­mítva három postás járja a faluit, hasas táskákkal, annyi az újság és a levél. Ha- lan már autóval men­tiek be a pécsi szín­házba. Látom az arcán, büszke arra, hogy az ő tanácselnöksége ide jón gyarapodott eny- nyit a falu, és azzal a" jó érzéssel fog né­hány év múlva nyug díjba menni, hogy az a tizenkét év volt a legszebb és legtartal­masabb életének öt­venkét esztendeje kö­zül. Talán a falu né­pe sem felejti el, hogy eev icinici köze a tanácselnöknek is van éhhez. Gyakran jár késön haza, ilyenkor a fe­lesége egyedül vár­ja. Mosónő volt az uraságnál, hegyet le­hetne tornyozni ab­ból a sok ruhából, amit kimosott és ki­vasalt életében. A hidegvíz tönkretette 1 kezét, meg a kar­iát... A férje ilven- kor a tanácson ül és vitatkozik, vastac ci­garettafüstben. Ta- ’ón arró1 tanakodnak !'owan lehetne több mosógépet szerezni a faluba.- ml l. Vezérlő agyközpont tetlen. Természetesen a klini­kai kutatómunka, amely ré- szemről kiszolgáló jellegű — a mindennapi feladatokat je­lenti. Lajos László professzor' úr elméleti és gyakorlati mur.ká- ' jának eredményeiként a Kő­bányai Gyógyszeré rtigyárfaJ karöltve, alapvető jelentőségű'; : kérdések dőlnek el a következő félévben. De a saját terveim elsősorban hosszú perspektívá­ra beállított alapkutatás, a fe­hérjék, az élő anyag szintézi­se vonatkozásában, és tevé­kenységem a cél szempontjá­ból fehérje-kémiai kutatási te­rületeket érint. Hamar Imre Elhelyezik a munkára Jelentkező cigányokat A cigánykérdés megoldása során a megyében felmérték a eigányszármazásúak munkába állításának helyzetét. Megálla­pították, hogy a mezőgazdaság­ban és egyéb munkahelyeken a nyár folyamán 2316 cigány férfi és 877 nő dolgozott. Az akkor munka nélkül lévő 900 férfi közül erideig közel 500-at helyeztek el. A felmérés sze­rinti 1890 nem dolgozó cigány- nő közül 520 jelentkezeti mun­kára, ebből a munkaügyi szer­vek már több mint százat el­helyeztek. A jövő évben a mun kára jelentkező összes cigány- származásúakat elhelyezik. A

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents