Dunántúli Napló, 1962. november (19. évfolyam, 256-280. szám)

1962-11-11 / 264. szám

1082. NOVEMBER IE IUAPL& 7 RyehrmBvelő szolgálat a főiskolán A Pécsi Tanárképző Főis­kola nyelvészeti tanszéke már évek óta felvilágosításokat ad helyesírási és nyelvhelyességi kérdésekre. Amint dr. Temesi Mihály tanszékvezető tanár elmondotta, az üzemi admi­nisztrátoroktól a tanulókig sokan érdeklődtek egy-egy szó helyesírása felől, sőt a maguk területén kiváló ered­ményeket elért egyetemi ta­nárok és tudományos kutatók is feltettek már ilyen kérdé­seket. Mivel az igények egyre nőttek, s a telefon mind sű­rűbben csengett, a tanszék oktatói elhatározták, hogy szabályozzák és egyben kibő­vítik a közönségszolgálatot. A szabályozás lényege az, hogy a tanszék időhöz köti a tudakozó telefonhívásokat. Értesíti mindazokat, hogy akik nyelvhelyességi kérdé­sekben érdeklődnek, a jövő­ben déli 12 óra körül hívják a tanszéket a főiskola szá­mán, mert az egyébként igen elfoglalt nevelők közül ekkor mindig tartózkodik valaki a tanszéken. Mindez a közön­ségszolgálat kibővítését it jó- lenti. Jókai a világirodalom egyik legnagyobb klasszikusa Beszélgetés a 75 éves Arnold Zweiggal ARNOLD ZWEIG, a négy német realista író november 10-ón töltötte be 75. életévét. Ebből az alkalomból fogadta Pinczésd Pált, a Magyar Táv­irati Iroda berlini tudósítóját és hosszan elbeszélgetett vele. Először írói pályafutásának és emberi fejlődésének állo­másai kerültek szóba. — Kezdetben csak Mars el­len harcoltam — mondotta Arnold Zweig. — Saját első világháborús élményeim győz­tek meg róla, milyen nagy át­ka az emberiségnek a háború. „A fehér emberek nagy há­borúja” című regényciklusom­ban — amelynek egyes köte­teit, például a Grisa őrmestert és a Verdun iskoláját ma­gyarra is lefordították — meg akartam mutatni az olvasók­nak: ;,Emberek, ne őrüljetek meg még egyszer, ne kezdje­tek újabb véres háborúba T — A weimart köztársaság­tól nagyon sokat vártam és reméltem. Teljes energiámmal vetettem bele magam a köz­életbe, persze elsősorban a A Janus Pannonius Múzeum évkönyve Nemrégiben megjelent a Janus Pannonius Múzeum 1961-es évkönyve. A gazdag anyagú kötetben a múzeum­ban művelt valamennyi tudo­mányág helyet kapott. Termé­szetrajzi témával foglalkozik Gebhardt Antal: A Mecsek- hegység déli síkjának mollus- ca-faunája, Horvát A. Olivér: Anthropogén hatás a Mecsek- környék vegetációjára című tanulmánya, valamint ugyan­csak Horvát A. Olivér mecseki vegetációs tanulmányainak el­ső része. Vass Anna újabb adatokat tesz közzé a Mecsek- hegység mikroszkopikus gom­baflórájáról. A természetrajz és a régé­szet közötti átmenetként meg­találhatjuk az évkönyvben Bokányi Sándor tanulmányát a lengyeli kultúra állatfajai­ról, valamint Tóth Tibor pa­leoantropológiái tanulmányát. A régészetet a kötetben a nemrég elhunyt Dombay Já­nos posthumus műve, az ár­pádkori temetőkkel foglalkozó tanulmány második része, va­lamint Fülep Ferencnek Pécs egyik fontos rómaikori emlé­két ismertető munkája képvi­seli. kulturális életbe, hogy elő­segítsem álmaimnak: egy há­borútól mentes, igazán de­mokratikus társadalomnak a megvalósulását. Ekkor. azon­ban ugyancsak saját élmé­nyeim és tapasztalataim alap­ján egyre jobban meggyőződ­tem róla, hogy Mai« nem a legfőbb istenség, neki is pa­rancsol valaki: a Mammon. Látnom kellett, hogy a Mam­mon parancsára miként vált álmaim országa a nácik biro­dalmává. i— Már 1933-ban emigrál­nom kellett, s hazámtól tá­vol -döbbentem rá az igazság­ra. Sajnos — vagy éppen sze­rencsémre — az emigrációban tényleg idömillimo® voltam, s ekkor kezdtem e] intenzíven tanulmányozni a marxizmus klasszikusait. Azóta meggyő- ződéses marxistának vallom magam, s az is maradok hol­tom napjáig. Amikor kirob­bant a második világháború, igyekeztem minden tőlem tel- j hetőt elkövetni, hogy elősegít- I sem a barna pesti® — a fasiz- I mus — megsemmisítését. Hai- ! fában például egyik alapítója voltam a Liga Victory nevű segélyszervezetnek, amely a harcoló Szovjetunió készére orvosi felszereléseket, egész kórház-vonatot és berendezett gyógyszertárat küldött. — ÉLETEM nagy ajándé­kának tartom, hogy a második világháború befejezése óta is­mét hazámban lakhatom és itthon dolgozhatom. Az a vé­leményem, hogy a német írók­ra most ugyanaz a hivatás vár, amelyet 1807 után — sajnos — elég rosszul töltőt- I tek be, amikor is jóformán ' Füzes Endre folytatja az idei évkönyvben a néprajzi osz­tály pásztorművészeti gyűjte­ményének ismertetését: a dí­szesen faragott és furfangos zárszerkezetű borotvatartók­ról közöl érdekes ismertetést. Mándoki László a busómasz­kokról írt tanulmányt. Kováts Valéria a szigetvári várral és ostrommal kapcsolatos nép­hagyományokkal foglalkozik, Szabó Gyula az 1919—1921 közötti szerb megszállás ide­jén Baranyában használt szük­ségpénzekről közöl tanul­mányt. Sarkadiné Hars Éva a Modern Magyar Képtár jelen­legi kiállításának leíró jegyzé­két adja közre. Papp László Dombay János munkásságát méltatja, valamint cikket kö­zöl Három és fél év a bara­nyai múzeumok életéből cím­mel, amelyben a múzeumok tanácsi kezelésbe vétele óta el­telt idő tapasztalatairól szá­mol be a múzeum fejlődése szempontjából. A múzeum fényképészének, Nádor Katalinnak kitűnő fel­vételei teszik teljessé a Janus Pannonius Múzeum idei év­könyvét. csak Fichtének „a német nem­zethez intézett beszédei” pró­bálták elősegíteni egy új kor öntudatának kialakítását. Ak­kor úgy alakultak a dolgok, hogy a német harmadik ren­det megakadályozták történel­mi feladata teljesítésében, s a németség a napóleoni despo- tizmus veresége után vissza­tért a középkorból ittmaradt formákhoz és célokhoz. — Ami engem illet, meg­győződésem, hogy életem egyik legbölcsebto cselekedete volt, amikor hazatértem Németor­szágba, mégpedig a demokra­tikus Berlinbe, az NDK fő­városába, A világ nagy és úgy gondolom, hogy talán sokfelé szívesein is vennék, ha odaköltöznék hozzájuk. De én itt akarok élni és ameddig erőm, egészségem engedi, to­vább dolgozni és a közéletben is tovább tevékenykedni, mert az a meggyőződésem, hogy a szabad német írók igazi hazája csakis a mi Né­met Demokratikus Köztársasá­gunk lehet. Arnold Zweig ezután arról beszélt, hogy életében csak egyszer járt Magyarországon: 1915. decemberében, az első világháború alatt, mint ka­tona. — Ez bizony nagyon kevés mondotta Arnold Zweig. —De ez nem azt jelenti, hogy a magyar irodalom és irodalmi élet teljesen ismeretlen előt­tem. Jókai Mórt szinte egyik nevelőmnek tartom, annyit ol­vastam tőle diákkoromban. Szerintem ő a világirodalom egyik legjelentösébb klasszi­kusa. Később is elég jó kap­csolataim voltak néhány ma­gyar íróval, különösen a bol­dog emlékű Hatvány Lajossal, akit mindig nagyra becsültem és nagyon szerettem. A mai magyar irodalomnak, sajnos, csak azt a néhány alkotását ismerem, amelyet németre le­fordítottak és kiadtak, illetve színpádon előadtak, például Mesterházi ' „A tizenegyedik parancsolat” című színdarab­ját. Arnold Zweig kitüntetése Arnold Zweiget 75. szüle­tésnapja alkalmából az NDK Államtanácsa nevében Walter Ulbricht a hazafias érdem­rend arany fokozatával tün­tette ki. PÁKOLITZ ISTVÁN: KÉT VERS Nemzetközi gyors Nem gubózunk be árván a külön-füstbe a végső menedékbe: háromféle izü-zamatú a cigarettánk füstje, de egybevirágzik a kékje; a ceyloni, a magyar, meg a német külön-gond is összefonódik lassan s kinyílt egek sugaras békéje bíztat az októberi, tavaszban. Dresden. 1962. A buchen waldi vendéglő előtt Ha a módszeres embertelenség örök szégyenétől szédelegve embersége éhes-szomjasan ki támolyogsz a Golgotha kapuján, pár lépésnyire, az új vendéglőben megebédelhetsz.------- ' Lehet, hogy könnyen-felejtő kiránduló-kedved»' nem vérzi föl a cella-sikoly-hallucináció s nem riasztanak a tányérodba néző üregesszemű láthatatlan árnyak s elapadt könnyeiktől nem érzed sósabbn3k az ételt s nem is gondolsz a gondosan preparált emberi bőrből készült retikülre és-----­sz óval: itt meg is ebédelhetsz. — Én majd csak vacsorázni fogok — Weimar-han.., 1962. október Negyedmillió könyv birodalmában A Klimó György pécsi püspök által 1774-ben állapított egyetemi könyvtárban — amely Magyarország első nyil­vános, a nagyközönség szá­mára is megnyitott könyvtára volt — a kutató is, az olvasó is sok mindenre választ talál­hat. A könyvtár tulajdonkép­pen két részből áll. A műem­léki rész 35 ezer kötete — az első emelet három, hatalmas termében — Klimó György és Szepessy Ignácz pécsi püspö­kök hagyatéka, amelyet ere-1 eteti formájában őriznek. A másik rész a modern tudomá­nyos és szépirodalmi anyagot öleli fel — több mint 200 ezer kötetben. — A Kltmó-amyagot Szenes-1 sy a teológiai hallgatókkal j megpróbálta katalogizálni — mondja dr. Fényes Miklós igazgató távollétében dr. Ro­mán Lászlóné, miközben bele­lapoz a kézzel írt, betű- és szakrendes fólió katalógus hat kötetének egyikébe. — Később is történt ilyen irányú kísér­let, de a jelenlegi katalógus nem biztos, hiszen többek kö­zött a második világháború alatt is több értékes könyv el­tűnt. Éppen ezért most folyik a teljes katalogizálás. A „hártyateremibem” meg­mutatja a fotoberendezést. ahol a könyvek címlapjairól készí­tenek filmet, majd bemutatja a harmincéves könyvtári gya­korlattal rendelkező Nyakas Saroltát, aki roppant nagy j szakértelemmel és türelemmel j csinálja a katalogizálást. Gyak | ran, szinte megoldhatatlan fel- ■ adat elé állítja egy-egy könyv, j különösein az úgynevezett j „anonym” munkák. Bizony, ez nagyon ponlos munkát igé­nyel, hiszen mondhatni —éve­ken át a tudományos kutatók ezrei veszik igénybe a pécsi egyetemi könyvtár tájékoztató szolgálatát. Ugyancsak Nyakas Sarolta gondozza, rendezgeti az intézmény Régi Magyar Könyvtárát is, amely a Ma­gyarországon magyar szerzők­től, vagy külföldön magyar szerzőktől megjelent munká­kat tartalmazza, de ide tar­toznak azok a tudományos és szépirodalmi műveli is, ame­lyek ugyan külföldön láttak napvilágot, de magyar tár- gyúak. A könyvnyomtatás kez­detétől 1711-ig — ezt öleli fel időben a Régi Magyar Könyv­tár. A mintegy 340 kötetből álló gyűjteményben ritkaság- számba menő kötetekét is le­het találni, mint például „Az adriai tengernek Syrenaia” cí­mű munkát „GroffZrini Mik­lósitól, amelyet 1651-ben Becsben nyomtak ki. A műben mintegy harmincöt íven a Szi­get ostroma van, a többi né­hány íven a költő más versei szerepelnek. A Régi Magyar Könyvtár gondozása is a legnagyobb pontosságot követeli, hiszen a kutatók gyakran úgy keresik a könyveket, hogy valamelyik mű „pozsonyi”, vagy „1709-es” kiadására van szükségük. A pécsi egyetemi könyvtár­nak kiterjedt kapcsolatai van­nak a külföldi intézményekkel is. Elsősorban a moszkvai Tu­dományos Akadémia társada­lomtudományi alapkönyvtárá­val. A két intézmény az utóbbi két évben szisztematikus csere kapcsolatot tart fenn, előre megküldik Moszkvából a jegy­zékeket, amelyek alapján vá­lasztani lehet. A moszkvaiak cserébe elsősorban pécsi anya­got kérnek — pécsi szerzők­től, Pécsről szóló műveket. A pécsi egyetemi könyvtárnak ugyancsak jó és bőséges kap­csolata van a romániai iasi egyetem jogi karának könyv­tárával — de szinte hetente érkeznek a levelek: a hollan­diai leideni egyetemi könyv­tárból, vagy a helsinki egye­temi könyvtárból, vagy más intézményektől. Régi csere- kapcsolatuk van a washing­toni Kongresszusi Könyvtár­ral és a British Múzeummal, továbbá több német, osztrák és más nemzetiségű intéz­ménnyel. Jellemző a „forga­lomra”, hogy ez évben — idáig a pécsi egyetemi könyv­tár 282 cserekanyvet, tudo­mányos munkát kapott kül­földiről. Most alakulnak a kapcsolatok Latin-Amenika országaival, elsősorban a ha­vannai és a limai egyetem könyvtárával. Szép, költői leírásit érde­melne ez a három, emeleti terem. Csupa áhitat, és az érdekességekből is — bizony, az ember nem elsősorban a szenzációt érzi. Azt mondják, hogy Klimó püspök az „arany­terem” könyveinek díszítésé­hez másfél kiló színaranyt használtatott fel. Külön kurió­zum a „hártyaterem” zsoltár­könyve, amelyet valaha lelén- cdtak, és ugyancsak a műem­léki termek érdekssége az áll­ványok tetején lévő szobor­sor, amelyet az emberiség nagy gondolkodóiról készített egy pécsi faszobrás. S vajon nem kuriózum-e a könyvtör­téneti kiállítás, amely értékes „ízelítőt” ad a magyar könyv­történetről — Küldi Márk Képes Krónikájától Petőfi Sándor „A borozó” című köl­teményéig, amelyet 1842 má­jus 22-én az Athenaeumban közöltek — még Petrovics Sándor műveként. Pedig mindez eddig —ami­ről szó volt — az egyetemi könyvtárnak csak egyik része: a műemléki rész. A kölcsönző külön fejezetet érdemelne, ahol Bleszity Elemérné napról napra háromezer beiratkozott könyvtárt taggal, évi har­mincezer látogatóval foglal­kozik. Itt is — mint a mű­emléki osztályon — csupa pontosság, csupa figyelem* és a könyvek, a tudomány nagy- i nagy gzeretete. A Budapest 7,áme%ijMtes Műéit November 12-én Pécsett vendégszerepel az Állami Bu­dapest Táncegyüttes. Pécsi bemutatkozásukat eredetileg a szabadtéri színpad júliusi mű­sorában hirdették, de mint az együttes propagandistájától, Mikó Miklóstól értesültünk, a nyári előadás egy váratlan és megtisztelő külföldi út miatt maradt ed. — Az iraki kormány meghí­vására, forradalmuk negye­dik évfordulójára voltunk hi­vatalosak. Négy előadást tar­tottunk Bagdadban az álta­lunk felavatott hatalmas, há­rom és félezer főnyi közönsé­get befogadó, modemül épített szabadtéri sizínpadon. A rendet a rendőrséggel kellett fenn­tartani, mert a kívül rekedt közönség betörte a kaput, csakhogy láthassa műsorun­kat. ötödik előadásunkat Ab­dul Kerim Kasszeip jelenlété­ben a kormány, a hadsereg és a diplomáciai kar részére ren­dezték. Mi következett az iraki út után? — Alig értünk haza, már készültünk egy háromhetes turnéra Jugoszláviába. Előadá­sainkat kevés kivétellel sta­dionokban, szabadtéri színpa­dokon tartottuk. Legbüszkéb­bek a zágrábi fellépésünkre vagyunk. Mint a másnapi újsá­gokból megtudtuk, első ízben a mi fellépésünkkor telt meg ass ötezres nézőterű Jégsta­dion. Voltunk a tengerparton, Opatáában, a pulai Colosseum­ban, Koperben. Részt vettünk a sarajevói, a lyublyanai i.épi táncfeszti válókon. Belgrádban s Tasmajdan stadionban két előadást is tartottunk, maid végiglátogattuk az égés? Vaj­daságot. Egyik legszebb em­lékünk a Banja Luka-i vár­udvarra stílusosan beépuett szabadtéri színpadi szereplé­sünk volt. Az együttes november 12-i fellépése a Pécsi Nemzeti Színháziban voltaképpen be­mutatkozó előadásnak számít. Baranyában ugyanis mind­össze Komlón és Mohácson ismerik eddig a Budapest Táncegyüttest. Ezúttal a kore­ográfiák igényelte nagyobb mé retű színpadok hiányában csak a Pécsi Nemzeti Színház fo­gadhatja műsorukat. — A balett korszerű megúj­hodásának egyik bölcsője lett Pécs — mondják az együttes vezetői. — Fokozott gondos­sággal készül együttesünk az előadásra, hogy a pécsi közön­ség megismerje művészeti ve­zetőnk, Molnár István érdemes művész részben már klasszi­kusnak is nevezhető, patinas, bizonyítottan időtálló koreo- kráfiáit és legújabb műveit, melyeket Kodály és Liszt mű­veire alkotott. 12. számú AKÖV azonnali felvételre keres AUTÓSZERELŐKÉT, LAKATOSOKAT és SZERVIZMUNKÁSOKAT. Jelentkezés: Pécs, Rét utón 43. szám, II. emelet i k

Next

/
Thumbnails
Contents