Dunántúli Napló, 1962. november (19. évfolyam, 256-280. szám)

1962-11-11 / 264. szám

4 MAPLO 1962. NOVEMBER XSa 1 illat nélkül Rengeteg új ház épült a Kolozsvár utcában és kör­nyékén, de egy valamire va­ló vendéglő sohasem volt arrafelé. Most van vendéglő is és van egy cukrászda is az utcában. A Virágcsokor ze­nés vendéglőt nagyon szere­tik a környékbeli lakosok, sőt nyugodtan állíthatom, hogy városszerte „neve van" tisztaságának, jó ételeinek, italainak és zenekarának, valamint előzékeny és ked­ves kiszolgálásának. Valami mégis hiányzik eb­ből a kedves vendéglőből. Egy presszógép és egy erő­sítő, mármint a zenekar hangerösítője. A vendégek szívesen szórakoznak a „Vi­rágcsokorban’', hallgatják a zenét és táncolnak is, ha ép­pen kedvük van. Azonban a zenét a helyiség minden részében szeretnék élvezni és hallani. Ezért kellene egy erősítő a zenekar részére. A másik hiány a fekete­kávé. Kavéfogyasz fásunkról le­szünk maholnap híresek a nagyvilágban. Pécsett is egy­re több kávé fogy (a statisz­tika szerint havonta 3 má­zsa) lehet inni akár a cse­megeboltban, akár a köny­vesboltban, vagy a fodrász­nál is, de a „Virágcsokor­ban” sajnos nem. S ez a má­sik hiba. A vendégek kérik és igénylik a kávét. Az üz­letvezető sincs ellene sőt, szí­vesen kiszolgálná vendégeit, ha tudná. Megoldhatatlan dolgok ezek? Egyáltalán né­hány óra alatt lehet segíteni rajta, ha a Vendéglátó Vál­lalat vezetősége is úgy akar­tja. Jgi) 1 • * Olezep ügy az egyeztető bizottságok előtt Ki és hogyan képviselje a vállalat és a* igazgató álláspontját? Miért nem ismerik a dolgosók as EB működését! — Nagy javulás van a vál­lalati egyeztető bizottságok munkájában — mondja a Te­rületi Egyeztető Bizottság el­nöke. dr. Lénárt Ernő, — job­ban ismerik a törvényeket és jobban is alkalmazzák, mint fél évvel ezelőtt. Munkájuk se­gített abban, hogy tovább szi­lárdult a törvényesség, csökkent a munkaügyi viták száma. Régebben megtörtént, hogy olyan fellebbezéseket kapott a TEB, amelyre csak rá kellett nézni, azonnal láttuk, hogy a fellebbező dolgozónak van iga­za. Azonnal láttuk, hogy dur­va törvénysértés történt, ami­kor felmondtak neki vagy meg vonták tőle a prémiumot, eset­leg nem fizették ki a jogos munkabérét. Ma már olyan ügyek kerülnek a TEB elé, amelyek tényleg bonyolultak. Komolyan töprengeni kell raj­tuk, nem annyira nyilvánva­lóak bennük a törvénysértések. I — Ügyesebbek, akik meg­sértik a törvényeket? I — Nem, ezt talán nem így kéne kimondani, bár ebben is ;van valami igazság. Az ügyek ; bonyolultságát mégis az okoz- jza, hogy törvényekre, rendele­tekre hivatkozva követnek el törvénysértést a dolgozóval szemben. Előfordul persze en­nek a fordítottja is, amikor a dolgozók követelnek jogtalan előnyöket ugyancsak rcndele- tekre hivatkozva. — Legjobb lesz, — ha többet akarunk tudni erről — meg­I nézni a Szakszervezetek me­26 000 napilap és folyóirat jár a szigetvári járásba A Vili. pártkong­resszus tiszteletére indított őszi lapter­jesztési munkában a szigetvári járás a megyében az elsők között áH. A párt- szervezetek és pos­tai dolgozók vállal­ták, hogy december 7-ig, a Magyar Saj­tó Napjáig több mint ezerrel növe­lik a napilapokra — Népszabadság és Dunántúli Napló — előfizetők táborát. E feladat elvégzésé­re minden község­ben bizottságot ala­kítottak. Jó munkájuk eredményeként ok­tóberben 500-zo! nőtt a Népszabad­ság és Dunántúli Napló előfizetőineK száma. Egyes közsé­gekben ugrásszerű a növekedés. A 352 lélekszámú Tótszent györgyön az újság­olvasók száma a la­kosság 11 százaléká­ról 16 százalékára nőtt. Itt 20 új előfi­zetője akadt a múlt hónapban a párt napilapjainak. — Szentlászlón 10, Boldogasszonyfán 22. Szigetvárott pe­dig kereken 100 új előfizetőt szereztek. A szigetvári járás­ba 28 000 napilap es folyóirat jár. gyei Tanácsának Elnöksége | ele terjesztett jelentésemet, — mondja dr. Lénárt Ernő elv­társ. Megnéztem a jelentést. Azj van benne, hogy a kirívó tör­vénysértések száma csökkent. Arra gondoltam, nemcsak azért látszik-e így, mert a dol­gozók nem fordulnak panasz- szal minden esetben az Egyez­tető Bizottsághoz, amikor sé­relem éri őket? A jelentés is, a TEB elnöke is választ ad erre. Az elnök ezt mondja: — helytelen nézetek kaptak lábra. Elterjedt, hogy a vállalat által kiküldött ellenőrzőbizottsági tagnak a vállalat, — pontosab­ban szólva az igazgató — állás pontját kell képviselnie a tár­gyalásokon. Ezzel együtt terjedt el az is, hogy a szakszervezet által delegált EB-tagnak csak a dolgozó érdekeit kell képvi­selnie. Sajnos, ez nem csak né­zet, ez a gyakorlat is kialakult. Sőt olyan eset is előtordult, hogy egy igazgató behívta az EB tagjait és megmondta ne­kik, milyen döntést vár az ép­pen tárgyalásra kerülő ügy­ben. Nézzük csak a Munka Tör­vénykönyvét, mit mond erről? Ezt mondja: A szakszerveze­tek joga, hogy a dolgozók élet- körülményeit érintő kérdések­ben a dolgozók képviseletében fellépjenek, e hogy fellépjenek a dolgozók jogainak érvényesí­tése, megvédése érdekében a hatóságok és bíróságok előtt is. (Nem szószerinti idézeti) — Nem ez okozza a félreér­tést? — Nem. Ez nem érthető fél­re, azonban semmiképpen sem szabad kiforgatni az értelmét. Nem szabad úgy felfogni, hogy a szakszervezet által delegált EB-tagnak csak a dolgozók ér­dekét, a vállalat által küldött EB-tagnak csak az igazgató álláspontját kell képviselnie. A lényeg, hogy mindket­ten a törvényesség betar­tását ellenőrizzék, a jogos érdekeket védjék, ne hamis és elképzelt érdekeket? Hiszen a vállalat, a közösségi vagyon gyarapodása minden dolgozó­nak személyes érdeke is! A dolgozó egészségének védelme, jogos fizetése, ellátása, jó élet- körülményei ugyanakkor köz­érdeket is jelentenek! Az SZMT Elnöksége elé ter­jesztett jelentés ezt mondja: Az üzemekben és vállalatok­nál nincsen megfelelő nyilvánosság biztosítva az egyeztető bizott­ságok munkájának. A dolgozók nem is tudják, kik az EB tag­jai. Azt sem tudják több üzem­ben, hogy az EB tárgyalásai nyilvánosak s azon bárki részt vehet. Ezért a dolgozók nem bíznak az Egyeztető Bizottság­ban olyan mértékben, ahogyan kívánatos volna. Ezért nem kerül minden törvénysértés, jogtalan elbírálás és bánásmód az EB elé, ami oda vezet, hogy senki sem orvosolja a dolgozó sérelmét. Nagyon időszerű és okos do­log volt, hogy az SZMT Elnök­sége szeptember 19-i ülése után körlevelet kaptak erről az összes szakszervezeti bizottsá­gok. Az SZMT felhívja a szak- szervezeti bizottságokat, hogy vizsgálják felül az egyeztető bizottságok munkáját. Felhívja a figyelmüket, hogy szerezze­nek érvényt a Munka Törvény könyvében biztosított jogok­nak, adjanak megbízólevelet az EB tagjainak, egy érvre je­löljék ki az EB tagjait, bizto­sítsanak nyilvánosságot az EB működésének. De nemcsak ez a kötelességük a szakszervezeti bizottságok­nak, hanem az is, hogy küzd­jenek a helytelen szemlélet ellen, magyarázzák meg, hogy a szocialista nagyüzem érdekei egybeesnek a dolgozók érde­keivel. Legfeljebb arról van szó, hogy munkabér-ügyekben, szabadságolások során, pré­mium-elosztáskor, áthelyezés­kor és más intézkedések kap­csán sérelem érheti a dolgozót. Arról is szó lehet, hogy ami­kor önkényesen kilép egy dol­gozó az üzemből, kárt okoz a közösségnek, az államnak, s a szabadságoláskor sem egyez­teti össze a közérdeket a saját érdekeivel. A megyében ötezer ilyen ügyet tárgyalnak évente a vállal rid egyeztető bizottságok. Sok munkát, sok időt jelent ez. Mégis bőven megtérül, ha ala­posan. a törvényesség betartá­sa érdekében dolgoznak. Gyevi Károly Vasúti reggeli $ forró debreceni sóspogácsáyal Az utazó emberek, gyakran kényszerülnek „menet közben” étkezni, vagy ha a vonaton et- kezőkocsi nincs, még indulás előtt hartpnivaló után nézni. A vasúti étterem és büfé reg­gel öt órakor nyit. Az étterem­ben ettől kezdve meleg reggeli kapható, s ekkor kezdik el sütni a lángost, amiből a nagykanizsai és szombathelyi étszolgálatnak is jut. Az étterembe azonban nem juthat be mindenki, mert amíg kiszolgálnák, esetleg lekésné vo­natát. Mit tehet ilyenkor? Felke­resi az Utasellátó büféjét, ahol a következő reggeli-választékot ta­lálja: forró debreceni, szendvics, sóspogácsa, gyümölcslé, forralt­bor, pálinka. Legtöbben debrecenit esznek, s mivel hat óra előtt nem érke­zik meg a friss péksütemény és kenyér, s rendszerint tartalékról sem gondoskodnak, a debreceni mellé sóspogácsát vesznek. Aki a sóspogácsát nem szereti debre­cenivel, vehet szendvicset is. A debreceni után tea, esetleg tej, kávé vagy kakaó volna jó, de a büfében csak gyümölcslé, forralt bor és pálinka kapható. Hideg gyümölcslevet reggel kevesen isznak, de az Utasellátó Vállalat prémiumban részesülő dolgozói­nak nem kis örömére jócskán fogy el minden reggel a szeszes italokból. Miért ne lehetne forralt bor és pálinka. m.ellett más reggeli ita­lokat. is kapni az Utasellátó bü- féjében? Az erre kapott válasz egészen meghökkentő: azért, mert a büfében nincs melegítési és mosogatási lehetőség, már­pedig az egészségügyi szempon­tok is fontosak. — A GÖRÖG TRAGÉDIA címmel tart előadást a TIT drámatörténeti sorozatában november 12-én, hétfőn este fél 7 óraikor Bécsy Tamás tanár, Pécs város Művelődé­si Házában (Déryné a. 18.) Közreműködnek: Dávid Kiss Ferenc, Dobák Lajos, Koós Olga — a színház művészei ■— KÖZEL 6,5 millió fo rintos költséggel épült, 90 ágyas, étteremmel, saját konyhával ellátott Mecseki Turistaszállót november 16- án adják át a rendeltetésé­nek. — A JÉNAI egyetem föld­rajzi tanszékének meghívásá­ra az NDK-ban járt András- falvy Bertalan, a Dunántúli Tudományos Intézet munka­társa és előadást tartott a magyarországi ártéri gazdál­kodásról és állattartásról, —< „ENERGIAFORRÁSOK a szénbányászatban” címmel Temecz Ferenc tart előadást kedden a komlói Ill-as akna bányaüzemben. (?) Túl a Baktéritőn A Rio Grande kikötő előtt értesítést kaptunk rádión, hogy a révkalauzok sztrájkba léptek és nem hajlandók a ha­jókat a kikötőbe vezetni. Eddig'még meglehetős sze­rencsénk volt, mindig éppen a sztrájk kezdete előtt vagy befejezése után néhány órával érkeztünk a brazil kikötőkhöz Itt azonban másképpen ala­kult a helyzet. Igaz, a brazil kíkötőmunkásoknak éppen elég okuk van a sztrájkra, nekünk viszont ez kényszerű „szabad­időt” biztosított. Sebaj, leg­alább volt időnk meggyőződni róla, hogy Dél-Brazíliában mennyire más minden, mint az ország többi részében. A trópusi éghajlat azonnal véget ért, ahogy elhagytuk a Baktén tőt, Rio Grande do Búi­ban alig emelkedett a hőmérő higanyszála harminc fokig. Mi volt ez a Rio de Janeiro-i negyven egynéhány fokhoz!? Más a táj arca is. Hegyek he­lyett hatalmas síkságok, szán­tóföldek és legelésző állatok« kai tarkított dombos legelők. Mondják — itt időnként még hó is esik. Az emberek is má­sok, mint Brazília északibb ré­szén. Kevés néger, többnyire inkább vörösbőrű indián le­származottak, a gauchok lak­ják ezt a vidéket. Állattenyész­téssel és földműveléssel fog­lalkoznak. Néhány napos kényszerű rostokolás után egy torrá va­sárnap délután végre megér­keztünk a kikötőbe. A kikötő­őr apró, négyszögletes tető ár­nyékában szunyókált, a parton kóborkutyák hada nyüzsgött, a kikötő bejáratánál pedig lo­vak és kecskék kopasatották az utak mentén és a tehervil- lamos sín« között sarjadó gyér füvet. Furcsa volt a sok apró elhanyagolt házat látni. Néhányon hatalmas reklámok ákesltedtek hirdetve, hogy bel­sejükben bár van a legkitű­nőbb italokkal, ragyogó zené­vel és válogatott lányokkal. — Persze a cégtáblák nem tud­nak mindent elmondani, ép­pen ezért a matrózkocsmák tu • lajdonosai kisfiúkat alkalmaz­nak élő reklámként. A tíz, ti- zeakűttő, tizennégy éves fiuk minden érkezőt megrohannak, s az áldozat kezébe portugál és angol nyelvű röplapokat nyom­nak. Ez volt első benyomásom a városról. A villamosra vár­va olyan érzésem támadt, hogy a város belseje semmivel sem különb, mint .a kikötői rész. Ez esetben nem csalódtam. A központot egy sereg sűrű li- getecske tarkítja. Valamikor itt lehetett a városház. Most fák nőnek a helyén egy kis tó mellett valamilyen emlékmű áll és egy miniatűr állatkert van itt, valamint ahogy a vá­roska lakói állították Brazília „legnagyobb” akváriuma. Be­lépődíj ötven cruzeiro. Az ide­valósiaknak szilárd meggyőző­désük, hogy az itteni teknős­béka, hal és cápacsontváz- gyűjteménynél különb Brazília egyetlen városában sincs. Ez a „hatalmas” gyűjtemény, mind­össze két apró szobácskára terjed, s kizárólag a Rio Gran- déből s a várost keletről ha­tároló Atlanti-óceán közeli ré­szeiből való. Például p’ Tanyá­juk sincs, az Amazonas rabló­hala, melyek hada óriási ria­dalmat keltve pillanatok alatt falják fel az embert. Az apró állatkertnek egzo­tikus példánya is van — egv gólya. Közben a park terebélyes eukaliptusz fái alatt gyüleke­zett az evangélisták szektája. Nem ez volt az első találkozá­sim! Brazíliában hasonló szer­tartásokkal. A prédikátorok nyüzsögnek Sao Paulában, Rio de Jameáróbam, Santosban — mindenütt. Kedvelik a par­kokat, tereket, sőt még az au­tóbuszon is prédikálnak. Van­nak köztük adventisták, ang­likánok, protestánsok, orto­doxok — ki tudná valamennyit felsorolni. Persze az az érzé­sem, hogy a prédikátorok Kö­zül jó néhányat jobban érde­kelnek a siralom völgyéinek apró-cseprő anyagi ügyei, mint a mennyország. Itt egy angol bajuszos sovány férfi (Brazíliában szeretik a ba­juszt) hatalmas gesztikulál ás­sa! kísérve néhány verset ol­vasott fel a szentírásból. Fár perc múlva belefáradt, ekkor egy öreg hölgy megszólaltatta a klavikordot (lábszerkezettel ellátott harmonika) szomorú melódiát játszott, majd egy férfi példát mutatva a bá­mészkodóknak és a hallgató­ságnak — énekelni kezdett. — Aztán az ének elhalkult az „istentisztelet” mindössze fél órát tartott. Ezt követte a per- selyezés, de a teátrális mu­tatvány nézői nem nagyon siet tek a zsebükbe nyúlni. Szerettem volna fényképet csinálni. Már szememhez emeltem a gépet, de a csoport vezetője pénzt követelt tőlem. Nem tudtam, miért kellene ezért .fizetnem, aztán lemon­dóan raktam el a fényképező­gépet, mert megmagyarázták, Brazíliában ez így szokás. Ha valakit lefényképezel, fizess is neki, mert ha nem, felelős­ségre vonat a rendőrrel. Tehát vagy fizetek, vagy nem fény­képezek. A Töprengtem. Nem volt ép­pen sok pénzem és ismerő­seim azt tanácsolták, hogy azt a keveset jobb lesz meginni. Néhány perc múlva már a vá­roska legelőkelőbb lokáljában ültőnk. Tágas, kellemes volt. A tulajdonos — spanyol nő —­nagy tisztelettel nézett ránk, mikor egy üveg bort rendel­tünk. Ilyen bort — tette elénk — csak itt termelnek nálunk, sehol máshol egész Brazíliá­ban. A mi vidékünkön terem a legkitűnőbb szőlő. Nem nagyon akartam hinni, hiszen Rio de Janeiróban már jói megjártam a szőlővel. Vet­tem, de megenni nem tud­tam. Ehetetlen volt. Hol van az a magyar szőlőtől! A Rio Grande do Sul-i szőlő mégis csak kitűnő volt. Nagyszemű, édes, leves és olcsó. A bor szintén kitűnő. Megittunk egy üveggel, megettünk utána egy szolid adag földimogyorót — és még egy üveggel kértünk. A pincér nem nagyon akart hinni a fülének. Azért cso­dálkozik — mondta isiper som —, mert Brazíliában sen­ki sem iszik egész üveg bort, legfeljebb néhány pohárral, így aztán ilyenről, hogy má­sodik üveg, — még csak nem is hallottak. Mikor aztán a második üveg is kiürült és kértük a harmadikat, a pincé­rek, e büfés lány és a tulajdo­nosnő lesték a pillanatot, mi­kor esünk az asztal alá. Hiába várakoztak. Azaz mégsem hiá­ba, mert megrendeltük a ne­gyedik üveggel is. Csodálato­san jó bor volt. A pincérek tiszteletteljes hajlongása kö­zepette színjózanon hagytam el a lokált. Úgy bámultak rám, mint egy csodára. Végre egyszer az életben király vol­tam! (Folytatása, köv.) A közegészségügy valóban fórt» tos szerepet kap társadalmunk­ban, de szempontjait csak akkor veszik figyelembe az Utasellátód­nál, ha nem boros- és pálinkás- poharak elmosogatásáról van szó? Ahol a forralt bort mele­gítik, és ahol a pálinkáspohara­kat higiénikus körülmények kö­zölt mosogatják, talán lehetőséget lehetne teremteni teás- és kávés- bögrék tisztántartására is. A reggeli kenyér- és zsemle- hiányt azzal indokolják, hogy csak hat óra tájban szállít friss kenyeret és süteményeket a Sü­tőipari Vállalat. Ez így igaz. De miért nem rendelnek annyi süte­ményt és kenyeret, hogy regge­lenként legalább másnaposat ad­hassanak az utasoknak? Amióta áthelyezték a nagy­piactérre a távolsági autóbuszok indulóállomását, nagymértékben nőtt a közelben lévő, Bajcsy- Zsillnszky úti kis tejbolt forgal­ma. Reggelenként tolonganak az üzletben meleg tejért, kakaóért. A Szabadság úti tejboltban is lehet meleg reggelit kapni, de a korai vonatokkal indulók még nem találják nyitva ezt az üzle­tet. Talán szabályozni lehetne a vasút mellett lévő tejboll nyitva­tartási idejét is, de a probléma megoldására mégis, elsősorban az Utasellátó Vállalat hivatott. Ha. a mosogatás megoldására nincs lehetőség, adják a reggelit papírpoharakban, vagy műanyag fóliákban. Ha ez sem megfelelő, keressenek más megoldást és semmiképpen ne ápojak a sós­pogácsa, forró debreceni hagyd» mányát. ff. M. — FORRÓ VÍZBE nyúlt tegnap délelőtt Boldog József másfél éves kisfiú Patacs 44 szám. alatti tokos. A bal keze* fején és a bal alkarján má­sod- és harmadfokú égést szenvedett. — BEFEJEZŐDÖTT Csá. kóstóttösön a járdaépítés, melyben a lakosság 20 ezer forint értékű társadalmi miffl kával és 9500 forint anyagi segítséggel vett részt " A HAZAFIAS Népfront megyei jogi akcióbizottsága szerdán délelőtt «lést tart, amelyen az eddigi munka ta­pasztalatait és a téli tenni­valókat beszélik meg. — AZ ELMÚLT félév ki­emelkedő újítása volt a Pécsi Kiskereskededmí Vállalatnál Csaba Józsefedé, aki a saját szerkesztésű hűtövitrine* pultjával vállalati szinten 311 ezer forintot takarított meg a népgazdaság számára. —' DRAV ASZABOLCSOtf a jövő évben 35 katasztrá- lis hold területű halastavat létesítenek. A tó földmunkáit kora tavasszal kezdik eL — KEDDEN DÉLUTÁN intézetavató ünnepséget tar« tanak az új-mecsekaljai Ipa. r í umulo-mrezeiben, melyen résztvesz Kisházi Ödön mun­kaügyi miniszter is. MEGKEZDTE próba­üzemelését a 3 millió 200 ezer forintos költséggel épült új pakúra-berendezés a komlói erőműben. A próba- üzemelés után még ebben áz esztendőben a komlói erőmű áttér a pakúra-tüzelésre — NOVEMBER 19 és 24 között rádió és televízió be­mutatót tartanak a Pécsi Kiskereskedelmi Vállalat Színház téri szaküzletében, amikor működés közben is­merkedhetnek meg az érdek­lődők az összes jelenleg kap­ható rádió és tv-készülekek- keL Á POSTA 1963. évi be­ruházásaiban szerepel egy, az eddiginél kodkerúb b új televíziós torony építése is. A városi tanács azt tervezi, hogy az új toronyban kilátó­helyet és turistabüfét létesít — NYOLC ÚJÍTÓKOR dél gozak a megye kereskedelmi es vendéglátó vállalatainál, melyek közül a legrégibb a Baranya megyei Kiskereske­delmi Vállalat mohácsi újító- köre, ahol legutóbb olyan diótörőt készítettek, amely óránként több mázsa dió fel­törésére és tisztítására alkal« más. a televízió műsora 9.45: Uttoróhtradó. — 10.00: KI mit tud? — 14.20: Franciaország — Magyarország válogatott labdarn- gómrrkozés. — lg.to: A kék láng emberei, szovjet kis film. — u.OO: Forró pillanatok. — 19.30: TV-hfr­^.■00: Gróf Monte Christ* |L 21.33: Telesport. 21 ao: i i A

Next

/
Thumbnails
Contents