Dunántúli Napló, 1962. november (19. évfolyam, 256-280. szám)
1962-11-07 / 261. szám
NOVEMBER %, mäkjplö JMlltaií 'Ijy íkőm im#: ARANYVONAT A Mags’ OKtóberi SzoetaSsta »orraríaiom, a polgárháború eseményeiről és a magyar internacionalisták tevékenységéről szól Mihail Tyihomirov szovjet író „Lukács tábornok” című regénye, Alább részletet köziünk belőle. VARGA ISTVÁNT, az első nemzetközi ezred parancsnokát sürgősen Irkutszkba rendelték, az ötödik Vörös Hadsereg törzsénél működő VCSK különleges osztályára. Vele ment Zalka Máté és Iván Izo- szimov is. Odaértek ahhoz a házhoz, ahol valaha Máté a magyar internacionalista osztaggal v’sszaverte a lázadóknak a Forradalmi Bizottság ellen intézett támadását, Izoszimov az ajtóhoz lépett és lenyomta a bronzkilincset, Az ajtó könnyedén kinyílt. Megkeresték azt az Irodát, ahol a különleges osztály székelt, ' — Szabad? — kérdezte IzoI szimov. — Tessék — bólintott egy I fekete gimnasztyorkás ember, aki egy nagy íróasztal mögött ült. Gondterhelt arccal áll fel s így szólt vendégeihez: — Hát elvtársiak, nagyon felelősségteljes feladat megoldása vár ránk. Én Koszuhin vagyok, a VCSK különleges osztálynak megbízottja annak a Moszkvába induló vonatnak a kísérésére, amely a szovjetköztársaság aranykészletét szállítja. Az aranyat a fehérek lopták ki Kazányból. Most azonban a mi kezünkben van és minél előbb el kell juttatnunk Moszkvába. — Aranyvonat? S éppen most kell Moszkvába vinni? — Izoszimov nem tudta palástolni meglepetését. — Igen, igen. Éppen most. Önöknek, elvtársak, meg kell A. Usin: REGGEL ismerkedniük a kísérés és vo- natőrzés rendjével... A legkisebb apróságról is kell tudniuk... Krasznojarszkig vagy Aesinszkig az aranyvonatot a 262. ezred zászlóaljai kísérik, ott pedig a maguk nemzetközi ezrede vesd át az őrséget egészen Moszkváig. A feladat világos? Tekintete újra végigfutott a jelenlevőkön. — Igen világos... Ez nagy tisztesség ránk nézve — felelte megilletődve Varga. — Tisztességnek tisztesség, de ne felejtsék el, hogy ez — harci feladat A tajgán a vasút mentén fehérgárdista bandák kószálnak, a vágányok nincsenek jó állapotban, sok híd romokban hever... Nemcsak őrséget kell hát adniuk, de dolgozniuk is kell majd, hol csákánnyal, hol fejszével... * A VONAT átkattogott a váltókon. Feltűnt az elpusztult szivattyúház aztán liirtelen megállt az „aranyvonat” őrségét szállító elővonat. A harcosok kiugráltak a tehervagonokból. — A szerelvény nem mehet tovább! — mondta egy alacsony ember, akinek fatokban pisztoly lógott az oldalán. Az állomás parancsnoka volt. — Sürgős szállítmányt viszünk mondta Máté, és felmutatta a megbízólevelet. — A folyó hídja romokban van... — Mit csinálnak a híddal? — kérdezte Iván. — Helyreállítjuk. — Mennyi időre van szükségük? — érdeklődött. — Egy hónapra, talán kettőre is... — Mi nem várhatunk! — kiáltott fel Máté. — Akkor hát mit javasolnak? — csodálkozott el a parancsnok. — Még nem tudnám megmondani, hogy mit... A parancsnok elmosolyodott, és végignézett a forróvérű zászlóaljparancsnokon. Másnap hatalmas emberből v nyüzsgött a jég hátán. A parasztok szánon hordták a talpfát a folyóra. A befagyott folyón rövidesen szép rendbe rakott gerendasor feküdt. A vasútasok, a környező falÉs Lenin szavára — 6 vezette a bolseviko- kat, — felkelt a nép, nyomán az életei adó föld. Összegyűjtötte a munkásokat és katonákat — és azok nekimentek az uraknak! Csak úgy röpdösött a toll, meg a pihe! A katonákat, munkásokat vörösgárdistáknak nevezték Én is vörösgárdista voltam. Egy nagy-nagy házban lalctam a Szmolnijban. — Egyik éjjel őrséget álltam a bejáratnál. Hideg volt, rajtam meg csak egy vékony köpeny lógott. Vágott a szél, a csontjaimat hasogatta ... egyszer csak két ember jön ki o nagy házból, s ott mennek el mellettém. Mikor közelebb érnek, Leninre ismerek. Odajön hozzám és rámmosolyog: — Nem fázik, elvtárs? Erre én azt feleltem: — Nem én, Lenin elvtárs. Sem fagy, sem ellenség nem törhet meg minket, munkásokat. Nem azért harcoltuk ki a hatalmat, hogy most odadobjuk a burzsoáziának. Elnevette magát és erősen, melegen megszorította a kezem, majd lassan tovább ment. Apja elhallgatott, előhúzta zsebéből dohányzacskóját, cigarettát csavart és a fellobbanó gyufa lángjánál Miska látta, hogy vörös sörtebajuszára egy fényes, csillogó könnycsepp gördül; olyan volt, mint harmatcsepp reggel az árvacsalán levelén. — Mert ilyen volt ő! Gondja volt mindenkire! Szívén viselte minden katonája ügyesbajos dolgát. Attól kezdve, ha el-elsietett mellettem, már messziről mosolygott: — Szóval nem bírnak velünk a burzsujok? — Rövid ahhoz a kezük — válaszoltam ilyenkor. K1 s neki volt igaza, fiókám. A föld, a gyár. minden a miénk lett. Azokat pedig, akik vérünket szívták — félreállítottuk. El ne feledd soha,, hogy apád matróz volt, hogy négy évig hullatta vérét a forradalomért. Mire megnősz, én már nem leszek, Lenin is meghal, de a mi ügyünk örökké élni fog! Ha majd nagy leszel, hareolsz-e szovjet hatalomért, ahogy apád harcolt érte? — Harcolok! — kiáltott fel Miska és már ugrott volna apja nyakába. Belépett, azonban a mellette szuszogó nagyapja hasába, és csak az mentette meg a krákogvd felemelkedő öreg kézétől hogy apja karjába kapta. Ott is aludt el, apja melléhez simulva. Almában egy nagy városban volt: a széles utcákon a széltől összehordott pernyében tyúkok fürödtek: sok volt belőlük a faluban is, de a városban még több. A házak pontosan olyanok voltak, mint amilyenekről apa meséli. .4 város közepén hatalmas, piros, náddal fedett épület állt, a kémény tetején még egy, annak a kéményén még egy, a legfelső ház kéménye meg egészen az égbe fúródott. Miska ment az utcán és fejét büszkén felemelve, jobbra bálra nézegetett, mikor honnan, honnan nem, egy alacsony ember került elébe vörös ingben. — Miska, mit mászkálsz te itt tétlenül, minden cél nélkül? — kérdezte barátságos hangon. — Nagyapó elengedett játszani — válaszolt Miska. — Tudod, hogy én ki vagyok? — Nem tudom. — Lenin elvtárs. Miska majd összeroskadt az ijedtségtől. El is futott volna, de a vörösinges ember megfogta ruhája ujját és tovább beszélt: IWincs benned egy garas ára becsület sem, ^ ’ Miska! Tudod, hogy a szegényekért, a szegények jobb életéért harcolok, és mégsem lépsz be az én katonáim közé? — Nagyapó nem enged —védekezett Miska.. — Hát ahogy gondolod — mondta Lenin elvtárs — pedig te is tudod, hogy nélküled nem boldogulok! Miska te az én katonám kell, hogy légy, a többivel pedig ne törődj! Mislca megfogta Lenin elvtárs kezét és komolyan, határozottan mondta: — Rendben van, kérés nélkül is a te katonád leszek és harcolni fogok a szegény népekért. De ha aztán nagyapám előveszi a nadrágszíjat, megvédsz engem? — Megvédelek Miska — biztosította Lenin és már ment is tovább. Miska érezte, hogy az örömtől elakad a lélegzete, kiáltani akart még valamit, de a hangja elakadt. Hirtelen megfordult, belerúgott alvó nagyapjába és felébredt. Nagyapja álmában tehetetlenül nyöszörgőit, fogatlan szája egyre mozgott. A tó mögött halványan világosodni kezdett az ég alja és rőtvcrrö* felhők úsztak lassan nyugat felé. vak parasztjai és a helyőrség katonái — mind a folyón vol tak és fáradhatatlanul dolgoztak. Az átható szél szinte ősz-, szebeszéit a szibériai hideggel, hogy mindenféleképpen eltántorítsa az embereket fantasztikus szándékuktól, s bekergeti őket meleg szobáikba. De az ónberek nem adták meg magukat. Másnap megkezdődött a vagonok átkelése a folyón. TAVASZIAD LANGYOS lett az idő, amikor a vonat ki-; jutott a sztyeppe síkjára. Egyik ilyen este a vonat előtt feltűntek egy nagy város hívogató fényei. — Csak nem Omszkhoz közeledünk? — csodálkozott Máté, ahogy kidugta fejét a vagon ajtaján, és arcát odatartotta a szinte égető szélnek. Omszk! Mennyi emléket idéztek fel fényeid!.. .'Ha'megint találkozhatna barátaival! Milyen fájdalmas és kegyetlen tudni, hogy nincs többé sé L-i geti Károly, se Somogyi József. Az „aranyvonatot” nem indították tovább Omszkból — választ vártak Moszkvából. Moszkvába vagy pedig Kazány-, ba vigyék-e. — Gyerünk a börtönbe — kérte Máté Ivánt. — Látni akarom azt a zárkát, ahol barátaim utolsó napjaikat töitöt-j ték. Visszhangzottak a léptek az üres helyiségekben... A börtöncellák fglai tele voltak feliratokkal, Máté hangosan olvasni kezdte őket. — Milyen embereket pusztítottak el! — szólt Iván, megrázva hatalmas öklét. AZ „ARANYVONAT” to- vábinclplása előtt Koszuhin ünnepélyesen felolvasta azt a táviratot, amelyet éppen ak-, kor kaptak Moszkvából, i „Az egész aranyat, az Omszk ban találhatóval együtt két vonattal nyomban indítsák útnak Kazány felé feltétlenül megbízható, kellő számú őrség kíséretében, s ott adják át megőrzésre a kormányzósági pénzügyi osztály raktárába. Lenin, ’ a népbiztosok tanácsának [ elnöke”. Az orosz „hurrá” és a ma-! gyár „rajta” egyetlen lelkes kiáltásba olvadt. Fordította: Farkas Attila. Atefeszandr Tvardovszklj: c4z cAnqaránáL (Az Egyre messzebb című ciklusból) S a munka így halad, a rakpartról a hídra, s vissza, s ezzel be is zárult a kör, hogy már testvérként intett vissza minden „szembejövő” sofőr. S ilyen testvéries iramban gép gép után így vándorolt, a kör a hídon szakadatlan, nem bontja meg semmi a sort. A lelkesedés meg-megcsappa- hogy kitárult a f eladat: csak most látták: — a győzi- harcnak ez gyönyörű kezdete csak! Es nehezebb lett minden peren e nevezetes hírű nap: mintha a lőszer késik — s esze' a harc lassan abbamarad. A gépek csak sürögtek fel-le nekifeszülve egyre jobban a egyenletes őrült ütemben, akár a szív nagy izgalomban. Szép, önfeledt volt a brigádok rohama — t percről percre nőtt; benne az orosz virtus lángolt, mely hires két világ előtt, * a szorgalom, a hozzáértés a munka példás harci rendje, az alaposság, higgadt mérés, terttek Valósult menetrendje. Hogy szeretem e drága népei, s értelmes józan álmait, mellyel a szabadság egének veti nyugtalan szárnyait. Szeretem a szomorú sírig vakmerő népem fiait a munkában, küzdve bátran, harcban, bajban csatazajban benne forrongó tűz Uűcik mely átjárja mélyen a szívig. Hej! odasóz — ha ütni kell: S ha dal kell — sírva éneke! Égess, örökké sebet üss bennünk, te szív, vörös parázs; jóért küzd, nálunk alá küzd; c főnie teremtői új varázs! Már nem kevés, amit elértünk, Együtt törjünk most hát előre! én drága népem — boldogságom védelmezőm, széles világon, s dalom hatalmas iMetője. Váci Mihály fordítása A békedekrétum ALIG NÉHÁNY ÓRÁVAL az Auróra cirkáló új világ kezdetét hirdető jeladása után újabb ülésre gyűltek össze a II. szovjetkongresszus küldöttei. Vlagyimir Ujics Lenin lépett a szónoki emelvényre. Első beszédében a békéről szóló dekrétumot terjesztette a kongresszus elé. Azt a világtörténelmi jelentőségű okiratot, amely „az emberiség elleni legnagyobb gonosztettnek” nyilvánította a háborút. A dekrétum a történelemben elsőként hirdette meg a nemzetközi kapcsolatok olyan új elveit, amelyek elítélték a háborút, mint a vitás kérdések eldöntésének eszközét, \ és amelyek a békét tették a szocialista állam külpolitikájának alapjává. És már ebben az első szov- ! jet dekrétumban is kifejezésre jutott az az eszme, hogy lehetségés a két különböző társadalmi rendszer békés egymás mellett élése. A II. szovjetkongresszus képviselői egyöntetűen elfogadták a békedekrétumot. Közel fél évszázad pergett le azóta. A Szovjetunió minden külpolitikai kezdeményezését ennek a dekrétumnak a szelleme hatja árt. Ez a szovjet békepoiittka gránitnál szilárdabb megingathatatlan alapja! Szovjet küldöttség nemzetközi értekezleten Génuában vett részt első ízben az 1922es esztendőben. A szovjet i küldött általános leszerelést, j az összes hadseregek létszá-1 mának csökkentését, vala- ; mennyi nép .teljes egyenlősé- • gének elismerését javasolta. NÉHÁNY ÉVVEL később a Népszövetség leszerelési bizottságában a Szovjetunió ismételten javasolta az általános és teljes leszerelést, mint a háborúk megelőzésének fő eszközét. A hitlerfasiszták felfegyverzésén mesterkedő imperialista országok képviselői azonban elutasították ezeket a javaslatokat. Az imperialisták telhetetlen profitéhségükben a szocializmus országa ellen táplált vad dühükben újabb világégést készítettek elő... 1935 nyarán Moszkvában járt Romain Rolland, a nagy francia író és békeharcos. Ellátogatott a Szovjetunió Hadtörténeti Múzeumába is. Az egyik teremben csodálkozva állt meg egy különleges szerszám előtt. Ez a szerszám egy tölgyfából faragott ágyú volt. — Hát ez mi akar lenni? — kérdezte. — Ezt az ágyút szibériai parasztok készítették és kődarabokat lőttek ki vele a szibériai ellenforradalmi csapatok és az azokat támogató japánok ellen. Ilyen eszközökkel harcoltak a partizánok a modern fegyverek ellen. És győztek.i. — hangzott a válasa — Ez az ágyú — szólalt meg néhány pillanat múl'’a Romain Rolland, — megmagyarázta nekem a szovjet emberek nyugalmát. Akik ilyen kezdetleges szerszámok kai is győzni tudtak, azoknoa ma, amikor nagyszerű iparuk van, ma igazán a pokol ösz- szes ördögeitől sem kell félniük ... És a szovjet emberek a betolakodó náci fenevadat barlangjáig űzték és ott tiporták el!... Több, mint másfél évtized telt el a második világháború befejezése, 1945 emlékezetes tavasza óta. AZ UTÓBBI ÉVEKBEN, hatalmas átalakulások mentek végbe a nemzetközi erőviszonyokban. Szüntelenül erősödik a Szovjetunióval az élen haladó legyőzhetetlen szocialista országok nemcsak saját népeik érdekeit fejezik ki és védelmezik, hanem egy • ben az egész emberiség biztonságát óvják. A Szovjetunió javaslatai az általános és teljes leszerelésre, a gyarmati rendszer végérvényes felszámolásra, harcra ösztönzik: a népeket e nagyszerű program valóra váltása érdekeien. Ennek a megállapításnak a fényében méri fel a haladó emberiség a lenini békepolití- ka ragyogó sikereit negyvenhárom esztendővel a béke- dekrétum meghirdetése után.
