Dunántúli Napló, 1962. november (19. évfolyam, 256-280. szám)

1962-11-07 / 261. szám

6

1568. NOVEMBER 1

MIHAIL ÍSZ AKOVSZKWh

LENIN

A bő Volgától minden messze tájra És minden szívhez eljutott szava,

Földszcrte minden nemzet őt csodálja.

Mert ő lett minden munkás támasza

Október estjén ő vitt harcba minket Hogy tűnjön el rabságunk éjjele;

Egy új világot létrehívni intett,

S mi megteremtjük — szívvel, ővele.

Ö lett erőnk s igazságunk hatalma.

Mindenkit ünnepélyes fény véd.

A föld sötétbe fúlna és kihalna.

Ha már ném ismerné az ő nevét.

Miközben századunk sietve lépdel,

Míg évre újabb év jön, napra nap, —

A „Lenin” név minél messzebbre ér el.

Az égbolt annál fénylőbb, tágasabb!

Fordította: Franyó Zoltán.

Albert E. Kaim, a közömért haladó amerikai publicista írja egyik óti naplójában: „ ... A Vörös térről Jöttem a november 7-i ünnepség titán. A körülöttem hullámzó tömegben megláttam egy arab költőt, aki festői nemzeti viseletének lebegő öltözékében sétált. Hirtelen orosz kisfiúk egy csoportja fedezte fel az arabot Feléje rohantak, átkarolták, kis békejelvényeket tüzködtek ruhájára. Az arab kitárta feléjük karját, majd két fiút átölelve j lassan előrement a tömeg- | ben, a többi meg ott rajzott I körülötte, mint egy kis ma- dársereg, izgatottan csivitel- ve....

Tudom, hogy ebben a látOktóber amerikai krónikása: John Reed

ványban azoknak a szovjet polgároknak, akik ezt végignézték, nem volt semmi szó-: katlan. Nekik számos ilyen i látványban van részük. De engem, aki egy másik világból jöttem, eltöltött a szépség és a csoda érzése. Ha ugyanez a férfi feltűnő öltözékében, sötét bőrével az én hazám valamelyik városában tűnne fel az utcán, nem így üdvözölnék a gyermekek, hanem kinevetnék, valami különleges furcsaságnak tekintenék — vagy éppen megtiltanák neki, hogy fehér emberrel együtt étkezzék a vendéglőben. Talán nem szükséges mondanom, hogy az amerikai kisgyermekek sem hoznak magukkal születéskor faji előítéletet, csak magukba szívják azt a légkört, amelyben felnőnek! Számomra megújulóan csodálatos élmény volt, annak megfigyelése, hogy mennyire szeretik | a szovjet gyermekek a külföldieket, különösen azokat, akiknek a bőre barna, fekete. vagy sárga.”

„Fel vörösök, proletárok .. "

Négy és fél évtized emlékét őrzik ezek a képek, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelmének, és az azt követő gigászi forradalmi harcnak az emlékét. Névtelen vörös katonák, orosz munkások és parasztok - forradalmi hősök em

Könyvek sorakoznak az asztalomon: John Reed könyvei. Itt van a híres „Tíz nap, mely megrengette a világot”. Ebben a piros vószomkötésű-; ben „A fellázadt Mexikó” és1 elbeszélésed, ebiben a kék fedelű kiadványban riportjai és publicisztikai írásai sorakoznak. A folyóiratokban levelei, a nála írott visszaemlékezések megannyi érdekes, eddig cűig ismert adatokat tartalmazó fejezetei.

Lapozgatom a könyveket, sj estiembe jut, hogy pár esztendővel ezelőtt újságíró kálié-; gáimnak Reedről meséltem,! s egyikük akikor azt mondta,! hogy érdemes volna megírni könyvben az (Setét... Irigy- j seggel gondoltaim azokra, akik személyesen ismerték, beszéltek véle, s akik nem egy ihletett oldalt szenteltek életének. Akkor határoztam el, hogy gyűjteni fogom j könyveit, a róla szóló írásokat, az életére vonatkozó adatokat. S csak később kezdett foglaJkoztadmi annak a gondolata, hogy a forradalmi romantikát kedvelő fiatalok számára megpróbálom megfeni Jolin Reed életrajzát. S most, hogy a róla szóló cikkel bíbelődöm, még inkább érzem, nem szabad csak magamnak megtartani ennek i a nem mindennapi életnek az álmodozásából, harcából, költői szárnyalásából leszűrhető lelkesítő őrömet, élet- igenlést, a tenni akarás vágyát. Nem less könnyű munka. Hogy máért? Ease tatán válaszolnak az alábbi adattok, amelyek mintegy határkövei főbb állomásai John Reed életútjának.

Oregonból iodirtt el...

Észak-Amesáka Oregon államának Portland városában született 1887 október 22-én egy gazdag, tősgyökeres amerikai család saljaként. Főiskolai tanulmányait a Harvard egyetemen végezte, ahol az amerikai arisztokrácia csemetéi készültek fel arra, hogy az ország gazdasági és politikai életének vezetői I legyenek. Reed sokat foglal- j kozik irodalommal, verseket ír, bohém életmódot folytat, j de puritán szüleitől örökölt j nyíltsága, igazságszeretete megőrzik őt attól, hogy magáévá tegye a sznobok életszemléletét. Nem egy szatirikus versben ki is peüengére- zi őket

Újságíróként elkerül Pat- tersonba (1913-at írnak), ahol a selyemszövőgyári munkások több héten át hősiesen sztrájkolnak. Itt tartóztatják le először, és húsz napi fegyházbüntetésre ítélik. A fegy- házban együtt élt a lefogott vezetőkkel, a szferáj kórság tagjaival. Amikor kiszabadul, j megírja „Háború Patterson- ban” című riportját. Majd j színdarabot is ír, amelyben j maguk a sztrájkolok és ve- j zetöik alakítják a szerepeket. j A darabban („A pattersorá proletariátus csatája a töké- ] vei”) 2000 textilmunkás lé- j pett színpadra!

Viva Villa!

Mexikóban a fiatal újság-1 író négy hónapot tölt Pancho I

Vfi$a forradalma hadseregében. Együtt lovagol a harcosokkal, megosztja velük a győzelmek örömét, a vereségek lehangoló keserűségét. Tudósításait, riportjait nagy visszhangot kiváltó könyvében „A fellázadt Mexikó”- ban adja ki 1914-ben. Reed népszerűsége nő, s a jó tollú írónak a laptulajdomosok elnézik azt is, hogy egyre merészebb, az imperialistákat t ámadó hangot üt meg.

Európában kitört az első világháború — s jóllehet már feszült a viszony Reed és

egyes lapfedaíjdonosofc között

— Európába utazik. (Theodor Rooseweltnek, az USA volt elnökének, — aki a szerkesztésében megjelenő lap munkatársainak dicsekedett, hogyan adott ő parancsot a tűz megnyitására a spanyolok ellen — Reed a szemébe vágta:

— „Mindig tudtam, hogy ön gyilkos volt, őrnagy!”). Haditudósítóként megfordult Franciaországban, Angliában. Németországban, Törökországban, Szerbiáiban, Bulgáriában, Oroszországban. Kalandos utazásai során — nem i egyszer életveszély fenyeget-; te — bőven volt alkalma j meggyőződnie a háború szőr- ! nyűségejiől, a tengernyi szenvedésről, amit a vész a nép- j milliókra zúdít A háború szenvedélyes ellenfeleként j tért vissza hazájába, és mán- j den lehető eszközzel hirdeti: j „ez nem a mi háborúnk, ez j a kufárok háborúja”. Több- j szőr is letartóztatják, haza- j árulás vádjával perbe fog- j ják, de a tárgyaláson olyan! megrázóan ecseteli a háború | borzalmait, hogy az ellenséges érzületű esküdtek, a bí- ; rák megdöbbenve hallgatják és... felmentik.

Reed esküje

És elérkezett Reed életének legmozgalmasabb, ese-L ményekkel, tanulságokkal, élményekkel leginkább telített korszaka: a Nagy Októberi Szocialista Forradalom.

1917. szeptemberében érkezik Pétervárra — egy haladó amerikai lap tudósítójaként.1 Naponta megfordul a Szmol- nijban, jegyzetel a Szovjetek | II. kongresszusán, a vörös tengerészekkel együtt hatol be a Téli Palotába, kivonul j Pétervár védelmére. Gyak- ran beszélget Leninnel és a,

szovjet állam többi vezetőivel.

Lenin helyesli tervét, hogy könyvet újon a szocialista forradalomról — s Reed fáradhatatlanul gyűjti munkájához az anyagot, az élményeket.

A Szovjetek in. kongresz- szusán felszólal és meges- küszák, hogy minden lehetőt megtesz hazájában, hogy az emberek, az egyszerű amerikaiak megtudják az igazat a szocialista forradalomról az első proletár államról. Esküjét megtartotta. Megírja páratlan könyvét az októberi forradalomról, gyűléseken szólal fe, több iránt húsz pro- pagandautat tesz az országban és mindenütt a forradalom, a szocializmus igazságát hirdeti.

1919 szeptemberében megalapítja az Amerikai Kommunista Munkáspártot, s pár hétre rá Jim Hormley — ez a név állt útlevelében — elszegődik fűtőnek egy dán hajóra, és újból elindul Oroszország felé. Szegényes bátyújában egy „veszélyes” könyv lapul: A „Tíz nap, mely megrengette a világot”, első amerikiai kiadásának példánya. Leninnek viszi ajándékba. (Míg a könyv készült, öt ízben próbálták ellopni a kéziratot a kiadó fiókjából).

Moszkva szívébe zárta

Reed a Kommunista I»- ternacionálé II. kongresszusán az amerikai kommunisták küldötteként vett részt. Beválasztják a végrehajtó j bizottságba. A Komintern j küldötteként Bakuba, kelet népeinek első kongresszusára utazik. Felszólal itt bt és leleplezi az amerikai gyarmati politikát éberségre inti az ázsiai és afrikai népeket Uncle Sam álnok fondorlataival szemben;

Ütban vissza Moszkváiba a j szerelvényt, amelyen a Ba-; kuban járt küldöttek utaz- j nak, fehér banditák támad- j ják meg. Másfél órás tűzharc : után a kommunisták megfutamítják a támadókat A győzelem örömére lefényképeztetek magukat. Reed szomjas. Vizet kér Kun Belátót 6 odaadja kulacsát Reed- nek, de a kulacs üres. Érje Reed leugrik a vonat lépcsőjéről, s a közeli patakból merít a kulaccsal és szomjasan mind kiissza a vizet. Végzetes kortyok voltak... A hastífusz végez életévét

1920. október 17-én szíve | utolsót dobbant Nagy vesz-1 teség érte az ifjú Amerikát,, a nemzetközi munkásmozgalmat a szocialista realista irodáimat melynek Reed első amerikai képviselője volt.

... Tények, szűkszavú részletek John Reed gazdag és gyönyörű életéből. Nagy kihagyásokkal sorakoznak itt az adatok Eleven bizonyságul annak, hogy érdemes és szü kséges —- bár nem könnyű feladat — megírni annak a kommunista harcosnak az életét, akit milliók zártak szívükbe szerte a világon, s aki könyveivel tovább folytatja a harcot október diadaláért mse égész Földön.

Új szovjet filmek

Október 29-én ünnepelték a Komszomol megalakulásának j évfordulóját. Ez alkalomból a j szovjet filmszínházak olyan í filmeket mutattak be, ame- ‘ iyek felidézik a Komszomol j dicső múltját, történetét s a j fiatalok hőstetteit. Ugyancsak ■ műsorra tűzték a Gorkij Stú- I dió és a DEFA közös produkcióját, Geraszimov Emberek és állatok című filmjét A Hél dada címmel új filmvígjátékot ■ mutattak be októberben a' Szovjetunióban. Lenfilm Stúdióban készült A fekete sirály, j amelyet a hős Kubának szenteltek alkotói. Négy novella alapján forgatták a Szeretünk benneteket című ifjúsági filmet. Az azerbajdzsán stúdióban készült A telefonos lány című film. A Dovzsenko Film stúdióban forgatták a Mindennapi történet című filmet, amelynek cselekménye Zapo- rozsjeban játszódik; különböző világnézetek összeütközését mictatja be, s a győzelmet a kispolgári gondolkodás felett. A Lenfilm Stúdió Hív a lélek ! című filmje a munkásosztály köréből meríti témáját. Tadzsi kisztán stúdiójában készült a Megszállottak: egy erőmű épi- | tőinek életét mutatja be ez a szélesvásznú fihn. j

léke. Ki tudná összeszámolni, hogy hány és hány ilyen, és hasonló kép járta be azóta a világot, hirdetve a szocialista forradalom győzelmét, hirdetve az egyszerű munkásemberek dicsőségét. Azóta Lenin eszméi, azok az eszmék, amelyekért négy és fél évtizede annyi igaz ember ontotta vérét - bejárták

a világot. Napjainkban 86 országban van kommunista és munkáspárt, a pártok taglétszáma meghaladja a 36 milliót.

Ma a kommunista pártoknak harmincszor több tagja van, mint negyven évvel ezelőtt. Ma már a szocializmus világrenbszer, amelyben egymilliárd, a föld összlakosságának egvharmada e> és boldogul.

Dicsőség az egykori harcosoknak, akik magasra emelték a forradalom lobogóját.

MIHAIL SOLOHOV:

Jltíiin katonája

A z apja az eresz alatt a szekér kerekeii kente. Sapkája hátracsúsaott tarkójára kék-fehér csíkos matrózinge messzire világított. Miska lassan odasomfordáit ét megáin a szekér mellett. Kis ideig hallgatagon figyelte apját, majd bátorságát összeszedve megérintette kezét, és alig hallhatóan kérdezte:

— Édesapám, a háborúban mit csináltál?

Apja belemosolyodott vörös bajuszába.

— Harcoltam fiókám!

— De a gyermekek... a gyermekek azt be szétík, hogy a tetveket öldöstod! — mondta Miska sírásra görbült szájjal.

Apja elnevette magát és karjába kapta Miskát.

— Hazudnak azok, kicsifiam! Eleinte egy nagy-nagy hajón szolgáltam, tudod, amelyik a tengereken úszkál. Aztán harcolni mentem.

— És kivel harcoltál?

— Az urakkal fiacskám. Te még kicsi vagy és nekem kellett harcolnom helyetted. Erről szól a nóta is.

Mosolyogva nézte Miskát, majd ütemesen dobolva lábával, halkan énekelni kezdett:

„Hej, Mihail, Mihail, kicsi fiacskám

Ne menj háborúba, megy édesapád”

Miska elfeledte minden baját, bánatát, elfeledte pajtásai bántó csúfolódását, és tele szájjal nevetett apjának ének közben le, s föl ugró hegyes bajuszán — amely néha olyan volt, mint a nagyapja elkopott pamacsa — meg kerek lyukat formáló nagy száján.

— De most aztán ne zavarj többet, Minka — szólt apja — hagyj dolgozni. Este amikor lefekszel, majd mesélek neked a háborúról.

TV agyapó a fathom húzódott, Miska as égy

1 szelére. Apja nemsokára visszajött, odahúzott egy széket az égy metli és cigarettára gyújtva mesélni kezdett.

— Hol is kezdjem. Emlékszel arra az időre mikor a szérüskert mögött a föld a boltosé volt?

Miska emlékezett. Látta a magas búzatáblát, hej, de sokszor mászott át a kőkerítésen, tűnt el a búza között, miközben az arcát feketeszakállas kalászok csiklandozták. A lágyan fújdogáló szellő por es szegfűvirág illalát hozta, és még most is hallja anyja aggódó szavait: Ne menj messze, Miska, mert eltévedsz!

Apja, Miska fejét simogatva tovább meséit.

— Hát arra emlékszel-e, mikor kimentünk a homokos dombra? Oda, anoi u uu uuzu.ui. volt...

Miska arra is emlékezett; a homokos domb mögött keskeny nadrág szíjvékony búzatábla kígyózott — az ö földjük. Mikor kiértek a mezőre, az egész búzatáblát letaposva találtak.

Mikor lassan hazafelé bandukolt, apja oda- kiáltott a dinnyecsősznek:

— Fedot, ki tette tönkre a búzát?

fp edot maga elé köpött, csak azután vaia- *■ szolt:

— A boltos vitte vásárba az ökreit és behajtotta őket a búzába.

Apja közelebb húzta a széket és tovább meséit.

— A boltosé meg a többi gazdáé volt a föld, a szegénynek nem volt hova vetnie. Es tgy volt ez mindenfelé, nemcsak a mi falunkban. Hej, de kegyetlen sorsunk volt. Egyre nehezebben éltünk, aztán elszegődtem pásztornak, majd katonának vittek. Ott sem volt jobb dolgom, minden apróságért ütöttek-vertek,... Aztán jöttek a bolsevikok és köztük a legidősebb — Lenin. Egyszerű, hétköznapi ember volt, olyan, iránt a többi, de több esze volt, mint a legnagyobb tudósnak, pedig csak a mi parasztvérünk folyt az ő ereiben is. A bolsevikok aztán olyan kérdés elé állították, hogy még a szánk is tátva maradt: „Ti paraszton és munkások, mit tátjátok a szátokat? Kergessétek él az urakat, űzzétek él a parancsnokokat, seperjetek ki minden mocskot. Hiszen minden a tiétek!”

Súlyos szavak voltak. Törtük a fejünket: iga. ° zuk van és elvettük az uraktól a földe1, birtokot, mindent! Persze nem nyugodtak bele és fegyverrel, karddal támadtak a népre, ránkhozva a háborút, miránk munkásokra és parasztokra. Érted, fiókám?

Csodálatos élmény •••