Dunántúli Napló, 1962. november (19. évfolyam, 256-280. szám)
1962-11-07 / 261. szám
**& NOVEMBER 7. NAPtó Felettünk mindig kék* az ég... •gjfcádlte^afc Cfe?:;.-r •F > ■ napközit, seperték az udvart. Készültek a nagy találkozásira. — Jönnek! — hangzott az udvar íelőL Egy pillanat alatt sorfalat álltak az úttörők,.. A kapuban pedig megjelent két katona Egy százados és | egy őrvezető... Csillogtak a [ gyermekszemek. Igen ők jöttek ! el hozzájuk, ők a hősök, Bar- i tucz Pál őrvezető, aki megmentette Valkó Gyula százados életét. Meghatódva lépeget a százados és az őrvezető a gyerekek sorfala előtt... A teremben egy pillanat alatt gyerekgyűrű fogja közre a két katonát!:, aztán mindannyian leülnek. A százados és az őrvezető egymás mellé, a többiek pedig karéjük. ... és a százados beszélni kezd: —... sokszor ugrottam már ejtőernyővel. Azon a napon is ugrógyskarláton voltunk;.. ötven úttörő szeme tapad rá, lélelgzetvisszafojtva hallgatják minden szavát. Hatszáztizenhetedszer ugrott. Egy új testhelyzetet kísérletezett, s amikor elhagyta a repülőgépet előírás sat- rint nem nyitott mindjárt ernyőt, zuhanná kezdett. De zuhanás kökben gyors pörgésbe került..; Pörgött, pörgött s köziben élteit az idő, nyitnia kellett az ejtőernyőt... s — Ebből a pörgő helyzetből nyitottam az ejtőernyőt... nem nyílott ki teljesen ;.. beideg- aett mozdulattal „nyúltam” a segítség, a hasejtőernyő után és kinyitottam... A hasejtőernyő kupolája a nyitás pillanatában a másik ernyő zsinórjai közé szaladt. A zuhanás alig csökkent valamit, rohant felém a föld... Amikor már csak öOO méterre voltam a földtől, éreztem: életveszélyben vagyok .., A földön lévők dermedten nézték a zuhanó embert, aztán egy pillanat alatt ponyvát kerítettek s azzal szaladtak alá ja ... Minden szem az égre tapadt. Még 150 méter ... még 100 méter — talán sikerül a ponyvát alátenni.... Tíz katona acélos férfikeze markolja görcsösen a ponyvát... S az utolsó pillanatokban egy szél- roham ... elsodorja a levegőben a zuhanó testet... Mér nincs idő a ponyvával utána futni... S akkor.. . Egy honvéd szalad a zuhanó ember felé... alóáll, aztán önfeláldozó bátorsággal elkapja és saját testével fogja fel a lendületet... Míg a százados mesél bal kezével . szinte átöleli a mellette'- ülő. lányos képű. szőke úrvezetőt, Bartucz Pált, akinek élete megmentését köszönheti. ■ Eddig a történet. A teremben csend van, az élmény, a hősiesség, a . nagyszerű példa fogva tartja a gyarmekielke- ket. Karok erdeje lendül, s záporoznak a kérdések. Az egyik úttörő, vékony, remegő hangon kérdezi: — Mire gondolt Bartucz bácsi,-: amikor látta a zuhanást i és szaladni kezdett feléje? Bartucz Pál kissé elpirul, | nem szokott ő ilyen nagy nyil- j vánosság előtt beszélni ... Meg aztán nem is olyan ember ő, i aki tettével hivalkodni akar. I De hiába, kérdezték, felelnie i kell. j ^ — Csak arra gondoltam, j hogy meg kell menteni égy bajban lévőt. Én is ejtőernyős vagyok, mindenki így tett volna .;. A százados elvtárs a parancsnokom ig egyben... Sok ugrást végeztünk együtt,.. Tíz kar is állandóan a magasban van. újabb és újabb kérdésekre kérnek választ. Öklömnyi kislány pattan fel a sorból s határozott kérdést szegez az őrvezetőnek: — Bartucz Pál van-e mrarvy- 1 asszonya? — Mert ha nem lenne, te jelentkeznél ugye kis bütyök? — mondja a százados és ölébe kapja a kislányt Nevetnek a gyerekek és még közelebb húzzák a széket a két katonához. AztaO újabb kérdésekre válaszolnak. Igen. azóta is ugrottak már mindketten.. ä Mert felül mindig kék az ég, s alant mindig aöld a föld;.. Garay Ferenc Az öreg póznás A s-ásd* általános iskola napközijében október 1-én délután a napközi vezetője Bodó Lás'áóné nevelési órát tartott. Egymás segítéséről, a példamutatásról volt szó, figyelemmel hallgatták a gyerekek. „De valami élő példával illusztrálni kellene ezeket az „egymás segítése, példamutatás” — foglalkozásokat — gondolta Bodóné kinyitotta a Dunántúli K apid szeptember 30-i számát és ott egy riporton akadt meg a szeme ,A riport címe: „Élet- halái-küzdelem az ég és a föld között.” A riport arról szólt, hogy Valkó Gyula százados ejtőernyővel kiugrott a repülőgépből, az ejtőernyője azonban kihasadt. Zuhanni kezdett e úgy látszott, hogy menthetetlen. S, akkor... , A gyerekek „itták” a tanítónő minden szavát, egy moccanás nélkül hallgatták végig a történetet, a hősiesség és önfeláldozás nagyszerű példáját Amikor befejezte a riport felolvasását néhány pillanatig még szótlanul ültek, aztán:.. Ezernyi kérdésük volt, a „mikor, miért, hogyan” záporozott. — Gyerekeik én ezekre a kérdésekre választ adni nem tudok, jde ha akarjátok, írunk a történet két szereplőiének, megkérjük: jöjjenek el hozzánk és meséljék .el maguk. • A napközi otthon portáján hétfőn; délután lázas igzatom- tói pirultak a gyermekarcók. Ünneplőbe öltözött piros nyakkendőé úttörők takarították a A Petőfi Sándor laktanyában él Sepsi Barnabás tizedes. Katonaideje letelt, néhány nap múlva leszerel. Nem látják majd tovább hó- rihorgas alakját, pedig hát a póznás név a termete után is ráillene. Mielőtt bevonult, Miskolcon volt vízvezetékszerelő. — Amikor megtudta, hogy a harckocsizókhoz jelentkezhet, még a lélegzete is elállt örömében. Máris a dübörgő acél- szörnyetegen Látta magát. s élvezte, hogy a behemót vaskolosszus karja egyetlen rán- dítására kezes báránnyá válik Hát hol a romantika, ha nem az Olyan fegyvernemnél amelynek csikorgó lánctalpa alatt még a föld is megremeg! Néhány hónapos kiképzés után már vezetett, bár még Idssé bizonytalanul, mert nehéz a harckocsin sofőr- ködni. Ha felfelé mennek a dombon, a vezető a szűk résen csak a levegőt észleli, semmi támaszték, amiben a tekintete megpihenhetne, ha pedig lefelé jönnek, akkor csak a föld van a szeme előtt. Ilyenkor mint a vak, teljesen a fülhallgatói irányításra van utalva. Méssem dombon vagy lejtőn. hanem asztalsima útón. a Kelenföldi pályaudvar kötelében érte a baj. Egy gyakorlatról tértek vissza, s alig vason íróitok ki. alig fejlődtek menetoszlopba és tettek meg vagy száz métert, amikor Sepsi , vakító villámlást észlelt a keskeny rés mögül. Keso OSSzd volt ez. Tud- i ta, hogy ilyenkor már nem j szokott vfflámlani. „Valaki j nekimehetett a villanyoszlopnak”! — gondolta magában és kimászott a gépből. Csak amikor kiért, akkor látta, hogy az a „valaki” bizony ő volt, a kidöntött villanyoszlop forgácsai ott billegtek a hemyó- talnon. A harckocsi előtt meg a lövegtórony tetején feküdtek kusza összevisszaságban. Elképzelni is rossz, mi lett volna, ha nem okoz hirtelen rövidzárlatot! Sepsi Barnabás szeretett volna a föld alá süllyedni szégyenében, mert a tulajdon társai sem hagyták békén. Állandóan csúfolták, s ügyetlen vezetésének emlékére elnevezték öreg pótlásnak (Sepsi Barnabás egy évvel idősebb a többinél), s ez a név levak&rhatatlanul rajta maradt később is. A baj sosem jár egyedül — mondja a közmondás, — s ezt Sepsi Barnabásnak is tapasztalnia kellett A gyakorlott katona párducügyességgel bújik a szűk nyíláson <t harckocsiba. volt . a végállomás. A Csitán- iúii óztretniszben töltötték a következő telet, és az már Szibéria, a csikorgó telek az aszályos nyarak országa. És amikor a végtelen tajgák ;felett elhúzott a teletűző vadludak első csapata, különös hírekkel jött a hóolvadás. A nyugati a déli végeken megbomlott a csatarend. Nikoláj cár seregei egymás után hagyták ott a lövész: fkokat, a lövegálláso- kat s fegyveresen,- fegyver ::élkai. lódultak Pétervár, Kijev. Moszkva felé. * Késón aratnak a szibériai Omszkban. A kurta gabona- ásztagok még a tarlón szikkadtak. amikor Léber Jánoséi: táborában is szárnyat kapot t , a hír.: Moszk vában kitört a forradalom! Már a tábori őrség sem titkolta, csak éppen nem tudták még, kitől féljenek, kit magasztaljanak. Qugyonnij?, Kolerák? Fehérek? Bolsevikok? Csodálatos módon először a hadifoglyok éledték fej. Senki sem magyarázta, senki sem mondta, de tudták, hová söre’ iák Kolcsakot és a fehéreket. hová a bolsevikokat. . Közülük is talán héber János szerezte a leghitelesebb híreket. Persze, könnyebb is ■ve1' a dolga á többieknél, hi- s altkor ő már jegyben Maria Makszimovával ; :tl ömszfki munkáslány idejében figyelmeztette jóra, rosszra, De: kellett is ez a-figyelmeztetés. Ahogy kö- icleüett feléjük a forradalom, úgy vált egyre nehezebbé a helyzetük. Kölesük spiclijei is ott bújtak meg a táborban, s ha azok valakire ráfogták, hogy bolsevik, aznap éjjel már ásatták is vele a saját sírját. Aztán elérkezett a felejthetetlen nap. Hosszú trojka sor csilingelt be a táborba, lovasok kísérték. A szánkók szinte roskadtak a fegyverektől, csak oda kellett lépni és az egyikről karabélyt, a másikról géppuskát, a harmadikról muníciót kaptak, így left vöröskatona héber János, s ettől a naptól kezdve lett örök kísérője, hűséges élettársa Maria Makszi- mova is. A magyar „bolsevik századot” mégsem küldték tüzvonalba. Szinte valamennyinket Moszkvába vezényelték tiszti iskolára. Az előrelátó katonai parancsnokok tudták, hogy nagy ára lesz még a proletárhatalom megottal- mazásának. Ahhoz kellettek a képzett parancsnokok. Moszkva, 1920. május el- se je. A Kreml előtti óriási térségen üres még a fellobogózott díszemelvény, de a tömeg ellepte már a teret s újabb menetoszlopok közelednek, furakodnak előre, mindenki látni, hallani akarja az érkezőt. Lenint várják. . Moszkva ünnepel, pedig Pétervártól a Bajkál tóig hadban áll még a proletárhatalom. A fegyverek még nem döntöttek, de a moszkvaiak igen. Ők már megválasztották kova, melyik oldalra álljanak, ügy tűnik, nincs már talpalatnyi szabad hely sem a téren, de utat nyitnak az énekszóval, zeneszóval felvonuló tisztiiskolásoknak. Lenin már az emelvényen van, s héber János százada elvonul előtte, hogy örökre szivébe vésse legalább a mosolyát, a mozdulatait, az integető két karját, mert esak ezt látják a zengó-zúgó éljenzésekből, a dübörgő tapsokból. Maria Makszimova nem kísérhette él emberét a Kreml elé, s így történhetett még, hogy végig sírta az ünnepséget. Pedig az ő megbízatása sem volt mindennapi. Ő főzte meg a tisztiiskolások ünnepi ebédjét. És most, amikor negyvenkét év után megkérdeztem tóle, mi is veit ez ünnepi trakta, úgy elsorolja, mintha tegnap történt volna: cscmileves, köleskása marhahússal, krumplival és savanyított káposztával. — De sütöttem ám piros- kit is, dióval meghintve és szereztem likőröket is.., És mindezt olyan mentegetőzve mondja, mintha tőlem várna felmentést, igazolást, hogy azon a nagy napon a konyhán kellett ma- ' rachtia. rAumxM mröften Az elmúlt télen Pest környékén jártak gyakorlaton, s visszafelé jövet letakarták a motorházat a nagy ponyvával. Csak amikor a laktanyába érték, akkor vették észre, hogy a ponyva elveszett. A ponyvának tízezer forint az ára, mindhármukat (annyian, ültek a T 34-esben) kiverte a hideg. Ám hiába keresték másnap a ponyvát: nem volt sehol. S hiába mérgelődött Gál hadnagy, Sepsi Barnabás szakaszparancsnoka, hiába fogadta meg, hogy plő- keríti a ponyvát a föld alól is: nem lett meg. Pedig a hadnagy végiggyalogolta az útvonalat, ahol a harckocsi járt, végigtalpalta mind a húsz kilométert hideg és hófúvásos időben, s — arra gondolva, hogy a ponyvát betemette a hófúvás — kézzel túrta fel a gödröket és hóbuckáteat, a ponyva nem volt sehol. Mint a baljós viharfelhő, — úgy tornyosult a feje felett a tízezer forint kártalanítás veszedelme. Szerencsére végül mégis csak találtak valahol egy másik ponyvát, amely ha öreg is volt. azért ponyva. Sepsi Barnabás tehát megmenekült, de a történteket semmissé tenni nem lehetett. így amikor eljött a felszabadulás ünnepe, szinte valamennyi katona barátja kapott egy csillagot, csak éppen ő nem. Sőt Gál hadnagy,- ■ a saakaszparan^snoka figyel- 3 j meztette, hogy jó lesz, ha a | megembereli magát, mert be■ ! neveztek a kiváló alegység- címért folyó küzdelembe, s nem szeretnék, ha éppen miatta veszne e] a sok ember- munkája... t Hét hónap telt el azóta. — ) Sepsi Barnabás hihetetlen- szorgalommal tanult, még a í j szabadidejét is a T 34-es kö~- j rül töltötte. Addig küszkö- i : dött, míg szinte halálpontosan , megtanult harckocsit vezetni. Ma ha a T 34-esének nyom- 1 távjától 20—20 centiméterre- íojásort raknának le cikcakk- ban, Sepsi húsz kilométeres , sebességgel cikázna ebben a ■ sorban anélkül, hogy egyetlen 3 tojást is eltörne. Szinte egy- > benőtt a harckocsijával. 1 Alig félév alatt tizedes lett, 1 s elérte a másodosztályú harc- 1 kocsivezető címet, ami sok tisztnek sem sikerült. És — ■ bár túlságosan heppyendsze- 1 rű a befejezés, mégis így ■ igaz — szakasza a kiváló al- l egység címet is elnyerte. ’ Minden sikerült ‘tepsinek, amit csak akart, egy kivételével: ráaggatott nevét ' nem dobhatta el. Ma is öreg . pőznásnak hívják, és talán i1 nem is baj, hiszen arra emlé- !! keztetá, hogy a siker útjai ku- L! darcokfc&l vannak kikövezve. , I Magyar László Komló egyes részei valóságos földindulás képét mutatják. A kórház mellett hatalmas földgép bontotta a hegyoldalt rendezte a terepet. Ezzel megkezdődött a kórház bővítése, amely 23 millió forintot igényel és 1964 elejére készül eL A legnagyobb felfordulás a város szívében, a Lenin téren látható. Az itt kialakuló új városközpontban jelenleg néhány középület áll, a szálloda, a tanácsház, a posta és a pártszékház. A tér másik oldalát régi vályogházak, gazdasági épületek szegélyezték. A városépítés érdekében most pusztulásra ítélték ezeket a házakat. Több mint százezer forint értékű társadalmi munkával a város lakói, a vájáriskolások, gimnazisták, hídépítők néhány hét alatt földig rombolták az elavult építményeket. Ezzel megkezdődött Komló építésének az a szakasza, amelynek során az egykori parasztfalu utolsó bélyegét is letörlik a településről A vályogházak helyét Komló legnagyobb lakóháza taglalja majd el A többemeletes épületben 160 lakás lesz, földszintjén pedig áruházak sorakoznak. Oj házak építését kezdik meg a napokban a kenderföldi városnegyedben is. 3 t 140 ’a- kás alapjait rakják le. Az építkezést téliesítik és oly ü'em» (KWgÖHMBEs wögf S. fORP® őszre tafcdk bekBKWnhewm; nett. „Földindulás” Komlón Megkezdték a kórház bővítését Kialakítják Komló városközpontját Vjn k«ni MMOn. A »olt hadifoglyok első csopovO* » ■mSpm-taM’ir állomáson.
