Dunántúli Napló, 1962. november (19. évfolyam, 256-280. szám)

1962-11-25 / 276. szám

JPILAG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! OUMAMTUU a A kongresszus külföldi vendégeinek látogatásai NOVEMBER SE. VASÁRNAP XIX. ÉVFOLYAM, imimpio «MAGVA! SZOCMIltíT* «UN«*$PMT tARANV« MIGYEI8IWTTSÁ6A ÉS A MEGYEI TANÁCS IAWÁ : ARA: 70 FILLÉR 276. SZÁM BEFEJEZTE MUNKAIÉT az MSZMP VIII. kongresszusa Megválasztották a párt vezető szerveit Szombaton reggel az Építők Rózsa Ferenc Művelődési Há­zában folytatta tanácskozását a Magyar Szocialista Munkáspárt Vili. kongresszusa, Az elnöklő Biszku Béla bejelentette, hogy a tanácskozás megnyitása óta 714 távirat és levél érkezett a kongresszus titkárságára. Gyárak ,termelőszövetkezetek, intéz­mények dolgozói, a fegyveres testületek tagjai és magánembe­rek üdvözölték a kongresszust és sok sikert kívántak munká­jához. Külföldről 24 távirat érkezett. Táviratban üdvözölte a kongresszust számos testvérpárt. Ezután Biszku Béla ismertette a Haiti Nép Egységpártja Központi Bizottságának táviratát. Elküldte üdvözletét a Brazil Kommunista Párt főtitkára, L. C. Prestes, elküldték ajándékukat a görögországi Averof börtön politikai foglyai. Az elnök a kongresszus részvevőinek nagy tapsa közben mutatta fel az ajándékot, egy művészi ki­vitelű tálait. Táviratban üdvözölte a kongresszust a Szovjetunióból több gyár, állami gazdaság, kolhoz kollektívája. Táviratot küldött továbbá az ipoly-sokoleci Csehszlovák— Magyar Barátság Termelőszövetkezet és az eislébeni kereske­delmi szakiskola. Biszku Béla javaslatára a kongresszus majd a Népszabad­ságban mond köszönetét az üdvözletekért. Ezután Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára válaszolt az első és második napirendi pont vitá­jában elhangzott felszólalásokra. Kádár János elvtárs válássá Tisztelt Kongresszus! Tisz­telt Elvtársak! Kedves Elv­társnők! A Központi Bizottság és a Központi Reviziós Bizottság beszámolója feletti vita — vé­leményem szerint — elvi, egy­szersmind konkrét és magas- szinvonalú volt. A kongres­szus vitájában kifejezésre ju­tott. hogy a küldöttek egyet­értenek a párt fő irányvona­lával, kifejezésre jutott, hogy a magyar kommunisták fél­milliós serege egységes pár­tunk politikáját illetően. A kongresszuson is, és az épület falain túl is nagyon sok, pár­tunk harca szemponíjából kedvező és jó dolog történt ezekben a napokban. Űj fel­ajánlások történtek, új mun­kabrigádok, új — a szocialista címért küzdő — brigádok egész sora alákul. A dolgozók közössége nagyon sok helyen elhatározta, hogy a kongresz- azus tiszteletére ünnepi mű­szakot szervez, szocialista fel­ajánlásokkal. A kongresszus idején ezré­vel megtartott gyűléseken, röpgyűléscken, a legkülön­bözőbb formában jutott ki- ■ fejtésre az egyetértés pár­tunk politikájával, a magyar né > dolgozó tömegeinek az a készsége, hogy ennek a pHi «'kanak megvalósításá­ért további megerősítésé­ért dolgozni akarnak. Tisztelt Kongresszus! Minden bizonnyal emlékez­nek az elvtársak arra, hogy három évvel ezelőtt, pártunk VTI kongresszusának napjai­ban. párttagságunk, munkás­osztályunk, népünk tömegei­ben igényként, kívánságként jelentkezett az, hogy a párt politikája ne változzék, és a párt ugyanazt a politikát folytassa, amelyet a VII. kongresszust megelőző idő­szakban kidolgozott. Most, a párt VIII. kong­resszusán elmondhatjuk, hogy ezt az igényt a bizonyosság váltotta fel. Most már nemcsak várják a velünk egyetértők a VIII. kongresszustól, hogy erősít­se meg pártunk eddig köve­tett fő irányvonalát, hanem bizonyosak is abban, hogy ez így is lesz. Sugatagi elvtárs, a Gábor Áron Vasöntöde és Gépgyár szocialista brigádjának kép­viselője elmondotta, hogy brigádjuk képviseletében már a VII. kongresszuson felszólalt egy elvtárs, aki akkor kifejezte egyetérté­sét. Sugatagi elvtárs most arról számolt be, hogyan haj­tották végre azt az ünnepé­lyes kötelezettséget, amelyet a VII. kongresszus színe előtt szocialista brigádjuk vállalt. Aki valaha foglalkozott öntö­dei munkával, nagyon jól tud­ja, mint jelent, hogy a szocia­lista brigád az öntödei selej- tet 6 százalékról — ami nem is a legrosszabb ebben a szak­mában — egy százalék alá szorította le. Ez a szocialista munka nagyszerű hőstette. Sugatagi elvtárs azt is mondotla, nem biztos, hogy a párt IX. kong­resszusán ó képviseli-e majd brigádjukat, de akkor már arról szeretnének beszámolni, hogy az egész műhely, talán az egész üzem szocialista lett. Ebben is kifejezésre jut az a bizonyosság, az a mély meg­győződés, hogy politikánkon semmiféle lé­nyegbevágó változás nem lehet. E politika fő jellem­vonása az, hogy a marxis­ta—leninista elveken nyug­szik, torzítás nélküli kom­munista politika. E politika lényegét és fő irányát meg kell őrizni. Párttagságunknak, munkás- osztályunknak, dolgozó né­pünknek meggyőződése, hogy ez a politika változa lan, erős, s mindenkor megfelel a nép céljainak. Ennek a legfőbb bizonyítéka dolgozó népünk helytállása. I) -roző népünh becsülettel helyt állt a% elmúlt évek nehézségeinek leküzdéseiben Elvtársak! Az elmúlt három évben a dolgozó osztályok kö­zül a magyar munkásosztály vállalta a fő terhet. A helytál­lásnak oly nagyszerű, hősi —- mert 't helyénvaló ez a szó — példáját tanúsítja, amire nagyon büszkék lehetünk osztály testvéreink előtt az egész világon. Azok a felada­tok, amelyeket a legutóbbi kongresszus ó'a eltelt három esztendő alatt a magyar nép rnc tc'dott és amelyekből a fő terhet — ezt ismételten hang­súlyoznom kell — a magyar munkásosztály vállalta, nagy­szerű sikerek forrásai. Az itt Jelenlévők elölt, de általában az ország és a világ előttsem titok, mekkora nehézséget kel­lett leküzdenie pártunknak népünknek az ellenforrada­lom után: az elemi rend meg­teremtése, a népi demokrati­kus rendszer megszilárdítása, a népgazdaság elemi konszo­lidációjának megteremt ése kö­zepette kellett megoldani az általános fejlődés által napi­rendre tűzött kérdéseket. Amikor azt mondjuk, hogy leraktuk a szocializmus alap­jait, végbement a magyar me­zőgazdaság szocialista átszer­vezése, akkor tanácskozások­ra, agitációra is gondolunk. — sokszor nagyon hosszadalmas, türelmes agitációra, — de a siker történelmi jelentőségét igazában a maga teljességében csak nagyobb távlatban tud­juk megítélni. Bár a falu szocialista átszer­vezésének eredményes, nagy hősi munkájánál a magyar parasztság is minden elis­merést megérdemel, mégis helyes, ha elsőnek a magyar munkásosztályt emeljük ki, mert a testvéri paraszti dol­gozó osztályt a munkásosz­tály forradalmi pártja, ön­tudata vezette a helyes útra és segítette abban, hogy meg teremtse önmagának az új, szocialista élet alapjait. Szó esett más kérdésekről, más feladatokról is, így hon­védségünk fegyverzetének kor­szerűsítéséről. Ez szintén nem csekélység, a néphadsereg szervezetét és fegyverzetét korszerűsítettük, és ebből a felada!ból is adódik teher, amelynek nem kis részét ugyancsak a magyar munkás- osztály viseli. A parasztság helytállása is jól kifejezi egyetértését pár­tunk politikájával, azt a meg­győződést, hogy éx a politika jó és hosszú időre szól. Ebben a kérdésben a körülmények sem mellékesek: paraszt test­véreink életüknek szinte minden korábbi formájával, évszázados, sok nemzedéken át megrösződött szokásokkal, munkamódszerekkel szakítot­tak, amikor a szocialista utat választó'tűk. S ami ezek után parasztságunknak az utóbbi két évben felmutatott munká­ját illeti — ezzel az átkozott aszállyal is harcolva — erről csak a legnagyobb elismerés szavaival szólhat kongresz- szusunk. Az aszály ellenére az átlag­termések tűrhető-k, paraszt­ságunk a lélekölő szárazság­gal is dacolva, szorgalmasan dolgozott. Azt mondhatjuk, hogy bár az ördög elvitte az idei jó ter­mésbe vetett reménységünket, de egy esztendő termésénél sokkal több és sokkal jobb, ahogyan a mi parasztságunk a szocialista nagyüzemi ter­melésbe beilleszkedett, aho­gyan vezetőit kiválasztotta, ahogyan dolgozott. Ez a jövő nagy és biztos garanciája. Ha a mi parasztságunk ezt a munkaszellemet, ezt az egyet­értést, ezt a nemes — már azt mondhatjuk szocialista törek­vést — megőrzi és tovább erő­síti, akkor a mezőgazdaság fejlesztésére vonatkozó terve­ink sorra, rendre és még re­ményeinknél előbb fognak tel­jesedni. A munkásosztály és a pa­rasztság helytállásáról szólva tulajdonképpen szólottáim a ma gyár értelmiség jelentős több­ségének helytállásáról is. mert ahol termelő munka foly’k. ott mindenütt vannak értelmiségi dolgozók is. Elmondhatjuk, hogy többségük öntudattal, bizakodással, lelkesedéssel munkásainkkal, parasztjaink­kal egy sorban dolgozott és az eredményekre büszke le­het Népünk helyesli a párt politikáját Meg kell még említenem, mint a politikával való egyetértést, a párt iránti bi­zalmat bizonyító nagyon fontos tényt, hogy milyen nyugodtan viselkedett a magyar nép kritikus helyze­tekben. A múlt év augusztusa ban - szeptemberében az imperialis­ták méregkeverésének ered­ményeképpen nagyon kiélező­dött és kritikussá vált a hely­zet a nyugat-berlini kérdés­ben. Mo6t, az elmúlt hetekben az USA agresszív lépései kö­vetkéz'ében még kritikusabb, élesebb volt a nemzetközi helyzet Az emberek mindkét alkalommal tudták, hogy a helyzet komoly. A munkában, a magatartásban, az általános, (Folytatás a 2. oldalon■) Az MSZMP VIII. kongresszusának külföldi részvevői Brutyó János, az MSZMP KB tagja, a SZOT főtitkára kíséretében meglátogatták a Chinoin Gyár bölcsődéjét. A látogatáson -észt vettek Herbert Warnke, Németország Szocialista Egységpártja Politikai Bizottságának tagja, Satomi Hakamada, a Japan Kommunista Párt PB tagja, a KB titkára, Törökország, Domi­nika, Costarica és Szudán küldöttei. Itari Yonahara, a Japán Kommunista Párt KB titkára a bölcsőde egyik kis lakójával. Az MSZMP VIII. kongresszusa alkalmából a hazánkban tar­tózkodó küldöttek egy csoportja látogatást tett az Április i. Gépgyárban. A látogatáson részt vett a Lengyel Egyesült Munkáspárt küldöttsége E. Ochab, a KB titkárának vezetésével, valamint Fuad Nassar, a Jordániái Kommunista Párt KB első titkára. E. Ochab és kísérete a gyárban. (A „szó-“ tiírt 'Jóoboliq... A FALUSI EMBER nem tör ajtót a beszédben, hagyja í múlni a perceket. Néha tény­leg nem is jó elsietni, mert nyers és éretlen marad, s nem az jön ki a kérdésekből, amit. akarunk. Magda József is tud­ja ezt, én is tudom. Beszél­getünk. Magda József nem koros em­ber, nem is fiatal, súlyos ke­zeit az asztalra rakja, pihen­teti. Gumicsizmája csak a térde felé fekete, hiába. Ho- bolon is leesett már ősszel pár csepp eső. Amikor ránkmele­gedik a kabát és a termelő- szövetkezet dolgát is megtár­gyaltuk, hirtelen a kongresz- szusra fordítom a szót. Olvas­ta-e? — Nem olvastam, hallgattam a rádióban. A Kádár beszédét — Végighallgatta7 Bólint. Kék micisapkája alól oldalról néz, mi kar ebből ki­sülni. — Maga egyéni gazda volt ugye? > — Egyéni. Tizenhárom hold földdel. Hatvanban léptem a szövetkezetbe. — És mit jegyzett meg az előadói beszédből7 — Sokat megjegyeztem, mert szeretem Kádár hangját. Szépen beszél Mintha ott ül­ne az ember szobájában... Azt mondta: mindenki a mun­kája után részesül a javakból. Egyetértek vele. Azzal is, hogy fejlődjön a termelőszövetke­zet. Tudja, nálunk Hobnlon hatvanban még csak nyolc forintot fizettek egy munka­egységre. Idén már harmincat. Azt gondolom, így van ez az egész országban. Ezt vettem ki a beszédből. Meg, hogy sok mindent lehet mostmár csi­nálni, mert szocializmus van az egész országban. Ugye ná­lunk Hobólon is jobb lehetne. Jó földek ezek, csak trágyáz­ni kell. De sok az öreg, a fia­talok elmentek. Még korombeli is alig akad. MAGDA JÓZSEF kigombol­ja a kabátot, kicsit előredől a széken. — Aztán érdekes, amit az osztályharcról mondott. Nem tudom kifejezni magam ren­desen, de ahogyan értettem, más mederbe kívánják „vál­toztatni" a dolgokat. Én pár- tonkíviüi vagyok, de engem például meghívtak taggyűlés­re. Kelemen József hívott meg, a párttitkár. De az emberek is mind azt mondják, meg lehet mondani ami nem jó. Vannak, akik még egyéni gazdák sze­retnének lenni, de ezt nem titkolják el. Tudja ezeket az öreg bácsikat nehéz meggyőz­ni, ők mindjárt talán hatvan forintot szeretnének osztani.. mondom is sokszor, csak las­sabban, majd azt tg megér­jük, — Tudna nekem mondani a politikai bizottsági tagok, kö­zül valakit? ■— A Münnich, Apró, Nemes Dezső, aztán Komócsin, bár ebben nem vagyok biztos, le­het, hogy ő csak póttag. — Köszönöm. Csak kiváncsi voltam. — Láttam a Rapai elvtársat is, néztem is a képen az új­ságban. Gondoltam, majd ők el mondják, hogy a mi megyénk­ben idén milyen szép kukori­ca termett... Hogy azért elő­re megyünk. . Persze gép, gép és több fiatal kellene. Ezt is fel kéne vetni a kongresszu­son! Fellöki a micisapkáját haja közepéig és magyaráz, elmond ja még, hogy egyéni korában tizenegy hízót adott le és szép tehenei voltak. Most állandó­an a közösben dolgozik és azt akarja, hogy nagyon gazdag legyen a termelőszövetkezet. Több, kevesebb eltéréssel ugyanazt mondja, amit a kongresszus, s ennél egysze­rűbben, de jobban senki sem fogalmazta meg akarategységét a párttal. ESTE MAJD ismét leveti sá­ros csizmáit, odaül a rádió elé és a szobába jönnek hozzá Otto Kuusinen-től kezdve Ar­turo Colombiig — az ő ügyé­ért is szót szóló — elvtársait. te* i í 4 * k 1

Next

/
Thumbnails
Contents