Dunántúli Napló, 1962. november (19. évfolyam, 256-280. szám)

1962-11-25 / 276. szám

2

IVAPLO

1962. NOVEMBER 2S. 1

Befejezte munkáját az MSZMP Vilim kongresszusa

(folytatás ax 1, oldalról.)

hogy úgy mondjam szocialista fegyelemben nagyszerű vizsgát tett a magyar nép. Akinek volt alkalma szippantani egy kicsit ezekben az időkben a nagy és erős kapitalista országok légköréből, tudja, hogy ott a meggyötört nép ezekben a napokban valósággal idegbeteg volt. A mi népünk magatartása nagyszerű, öntudatos volt. Gondoljanak az ez év október 23-i, 24-i, 25-i súlyos helyzetre. Az emberek a gyárakban, a hivatalokban, az irodákban, a földeken nyugodtan dolgoztak. És miért? Mert jó tapasztalatuk van a pártunk és a nemzetközi munkásmozgalom helyes politikájáról. Mert — ahogy a mi népünk nevezi — a hruscsovi politikában, ,,Hruscsovék eszében”, lehet bízni. Ez a közvélemény Magyarországon.

Ez egyetértés és szolidaritás azzal a politikával, amit mi tudományosan úgy nevezünk. hogy marxista—leninista, kommunista politika — mindenféle revizionista és dogmatikus torzítás nélkül. (Nagy taps.)

Beszélnünk kell hadseregünk helytállásáról is. A hadsereg életét a dolog természeténél fogva a közvélemény kevésbé ismerheti. De akik ismerik a hadsereg felkészültségét, szellemét, egyetérthetmék azzal, hogy a legnagyobb elismerés illeti honvédségünket A személyi állomány felkészültsége megfelel a korszerű technika által támasztott magas követelményeknek. Hadseregünk politikai szellemét jellemzi, hogy amikor a berlini kérdésben tavaly feszültté vált a helyzet, a katonák többsége önkéntes efhatáraás

alapján kijelentette: kész a i lovábbszolgálatra. Az idén a I katonák nagy része ugyancsak J megbeszélte a helyzetet és — a leszerelés előtt állók kijelen- I tették, hogy készek tovább- ! szolgálni. Nem kevesen je- í lentkeztek önkéntesnek Kubába. Ez is hozzátartozik hadseregünk, katonáink politikai és hazafias magatartásához. (Nagy taps.)

Mindez együttvéve meggyőző és nem vitatható bizonyítéka annak, hogy

pártunk politikai irányvonalával nemcsak a kongresz- szus küldöttei, hanem as egész párttagságunk, nemcsak a magyar munkásosztály, hanem az egész dolgozó nép legszélesebb tömegei egyetértenek, — helyeslik és támogatják azt.

Es ami szintén nagyon jó: már

nem is foglalkoztatja őket az a gondolat, hogy ez a politika valamilyen irányba változhat Az a kötelességünk- hogy a népnek ezt a bizonyosságát még jobban megerősítsük. A mi marxista—leninista politikánkban nem lesznek cikcakkok, sem kitérők, sem törések. Az a feladatunk, hogy ezt a helyes politikát szilárdítsuk, fejlesszük és következetesen alkalmazzuk az élet minden területén.

Kedves Elvtársak* A kongresszus több mint hatvan testvéri párt küldöttségének állás- foglalását hallgatta meg. A testvérpártok képviselői kijelentették: a Magyar Szocialista Munkáspárt politikáját marxista—leninista politikának, helyes politikának tartják, egyetértenek vele és szolidárisak pártunkkalügy tűnik, hogy a kapitalista

Nyugat, ax imperializmus fő erői, mintegy másfél—két esztendeje taktikát változtattak a Magyar Népköztársasággal szemben. Addig a taktika lényege a bojkott, az izolálás, a megsemmisítés, a likvidálás, a tudomásul nem vétel volt Aztán új taktikát választottak, feltehetően azért, mert rájöttek, hogy a régivel semmire sem mennek. Az új taktika az — és ezt a nyugati világ szóvivői nem egyszer meg is

mondják —, hogy tudomásul

veszik, hogy az MSZMP megnyerte a nép jelentős részének a támogatását- Magyarországon a helyzet jó, a közszellemet illetően is, az emberek életviszonyait, munkakörülményeit illetően is — a Magyar Népköztársaság erős. Ezt tudomásul kellett venniök és ezzel, mint realitással, számolniuk kell. Ez jó és okos elhatározás részükről. Most igyekeznek érintkezést teremteni, fellazítani az eddigi merevséget.

A békés egymás melleit élés hívei vagyunk

Sikereinkt a nemzetközi munkás- mozgalom sikerei is

Mindez azt jelenti számunkra, kongresszusunk számára, hogy

két jogos kritikusunk: a magyar munkásosztály, a magyar nép, valamint a nemzetközi munkásosztáHy, a nemzetközi forradalmi kommunista világmozgalom azt mondja a mi politikánkra, hogy ez marxista-leninista, kommunista politika, helyes politika,

Az internacionalizmussal

kapcsolatban felvetődött az is, hogy ha a helyi érdek és az általános érdek ütközik, akkor az általános, a kommunista világmozgalom érdeke a döntő és a fontosabb. Egyetlen egy országban sem létezhet olyan győzelmes kommunista forradalom, amely a kommunista világforradalom rovására, annak gyengítése árán erősödhetne. Mert ha a kommunista világforradalom valamelyik párt lépése vagy elhatározása következtében gyengül, akkor az illető párt alapjai is meginognak. Nem lehet egy adott országban sem a világ kommunista mozgalmával ellentétes irányban erősíteni a kommunista mozgalmat. (Nagy taps.)

Ha mi, saját pártérdekeinkre, a szocializmus építésének hazánkban felvetendő

kérdéseire helyes marxista— leninista választ adunk, az egyúttal a kommunista világmozgalom érdekeinek k megfelel. Az érdekek rendszerint akkor ütköznek, amikor a kérdésre adott válasz nem felel meg pontosan a marxista—leninista elveknek.

A mi népünk érdeke egyetlen lényegbevágó kérdésben sem ütközik a nemzetközi kommunista mozgalom, a szocialista világrendszer érdekeivel, hanem egybeesik azokkal- Önök hallották itt testvérpártjaink képviselőit, akik jó szívvel, kommunista meggyőződéssel mondták, hogy eredményeink őket is erősítik. Mi szintén azt mondjuk, hogy a szovjet nép, a lengyel, a kínai, a bolgár — bármely szocializmust építő nép eredményei a mi népünket is erősítik- Nagyon jó az, hogy nemcsak a saját marxista vizsgálódásainkból merített meggyőződés állapján, hanem a magyar nép és a nemzetközi munkásosztály véleménye alapján is jóváhagyást nyert és nyer a mi fő politikai vonalunk.

Végül meg szeretném említeni — nem mint döntő tényezőt, hanem mint tünetet — a kapitalista világ vélekedését pártunk politikájáról.

Itt van bizonyos találkozási

: pont az ő új taktikájuk és a mi politikánk között.

Mi a békés egymás mellett élés, a normális diplomáciai kapcsolatok, a rendes kereskedelmi kapcsolatok, a kul- túrkapcsolatok, az utazás, a turistaforgalom hívei vagyunk.

Ebben van érintkezési pont

Mi az ő taktikájukra azt mond juk: állunk elébe- Véleményünk szerint, ha az emberek nemcsak egyszerűen a külső látszatot hasonlítják össze, hanem a tartalmat is megnézik és gondolkodnak is, inkább lesz valaki a kapitalizmus hívéből a szocializmus híve, mint fordítva. Mi hiszünk eszméink győzelmében- A helyzet ma az, hogy a világon hozzávetőleg negyvenmillió ember van a kommunisták önkéntes harci szervezetében, a kommunista pártokban, a marxista—leninista pártokban.

És körülbelül egymilliárd ember már a gyakorlatban dolgozik, tevékenykedik a szocialista társadalmi rend építésén.

ötven évvel ezelőtt kevesebb volt a szocializmus, a kommunizmus híve, mint ma. Ötven év múlva nem kevesebb lesz, mint most, hanem több,

Mi nem félünk a kapitalisták

mostani taktikájától sem. Az a véleményünk, hogy vitával is győzzük, ha kelL Sőt, üdvözöljük a vitát, az érintkezést, a kereskedelmet. A békés versenyt ez egy kissé élénkebbé teszi és ezt gondoljuk, ez nem is árt.

Itt van például a nyugateurópai Közös Piac. Nyomást akarnak ránk gyakorolni ezzel. Ezt persze már az amerikai monopolista körök is feltalálták, embargónak nevezték. Es mi lett az eredmény? Nem tud ták végrehajtani, mert a szövetségeseik egy része nem követte őket. Nekünk pedig kissé jobban kellett dolgoznunk. Olyan iparágakat hoztunk létre és teremtettünk meg, amelyek azelőtt nálunk nem léteztek.

Lehet, hogy most egy kicsit meg akarnak szorongatni minket a Közös Piaccal, de az sem olyan nagyon rossz, mert ha jól körülnézünk országunkban, ha megnézzük a lehetőségeket, és ha a szükség is rákénysze- rít egy kicsit, akkor gyorsabban tudunk dolgozni. Ez a tapasztalat. Nem félünk mi sem az érintkezéstől, sem a versenytől. Meggyőződésünk, hogy a mi rendszerünk kiállja a versenyt.

Kapitalista kritikusaink általában — úgy látszik — pozitívan értékelik az eredményeinket. Kongresszusunk is foglalkoztatja őket. Itt is voltak nyugati újságínók az első napon. Megnéztem a legnagyobb nyugati sajtóügynökségek és lapok állásfoglalásait Csak a leglényegesebb megállapításaikat ismertetem. Azt írják, hogy az MSZMP VIIL kongresszusa nyugodt légkörben kezdte meg munkáját. Azt is írták, hogy szenzáció, drámai fordulat nem várható. Egy nagy nyugatnémet hírügynökség tudósítója úgy látszik azt hitte, hogy itt szőrösméllű, ka- cagányba öltözött, furkósbottal járó embereket talál, mert azt irta, hogy a kispolgári ízlés látható a kongresszusi küldöttek öltözködésén. (Derültség).

Érintenek néhány kél dóst, amely a vitában felvetődött. A kérdéseik jelentős részénél egyszerű megállapításra szorítkozom, mivel ellenvélemény nem volt. De az egyetértés megállapítása hasznosnak tűnik.

Az első ilyen kérdés: kongresszusunk teljes mértékben helyesli a párt ideológiáját, azt, hogy megtisztítottuk a revizionista és a dogmatikus torzításoktól, azt, hogy a párt a. továbbiakban is kötelességének tartja a kétfrontos harcot.

Leszámoltunk a személyi kultusszal

Meg keC állapítani, hogy pártunkban teljes az egyetértés a személyi kultusz torzításainak megítélésében. Nemcsak a kongresszus küldötte:, hanem egész párttagságunk fontos és fő kötelességének tartja, hogy a személyi kultusz mindenféle — akár a gondolkozásban fellelhető — maradványát is leküzd je.

A párt győzelmes harcának egyik fő feltételét abban látja, hogy pártunk megalkuvás nélkül gyökeresen leszámolt a személyi kultusszal. (Nagy taps).

A másik nagyon fontos tény, hogy kongresszusunk helyesli,

támogatja pártunk szövetségi politikáját, amelynek elvi politikai alapja és célja a szocialista társadalom teljes felépítése. Ez most a mi osztályharcunk döntő és központi kérdése.

Minden cselekedet, ami a szocializmus teljes felépítését mozdítja elő, osztályharcos cselekedet. Akkor mérjük a halálos, a végleges és az utol só csapást hazánkban a kapitalista rendszerre, ha ezt a feladatot megoldottuk. Ez osztályharcos feladat minden magyar kommunista és minden magyar dolgozó számára.

„Aki nincs ellenünk — az velünk van!“

Az MSZMP VIII. kongresszusára érkezett kubai küldöttség Bias Koca, a Kubai Egyesített Forradalmi Szervezetek titkárságának tagja vezetésével látogatást tett a Láng Gépgyárban. Czakó Miklós gépgyalus és Bias Koca. (Jobboldalon a

tolmács)

Szeretnék néhány szót szólni egy elég nagy zajt okozott jelszóról. Arról a jelszóról van szó, hogy aki nincs ellenünk, az velünk van. Az első és a legfontosabb, amit itt a kongresszuson is le kell szögezni, hegy ez a megállapítás természetesen nem tudományos tézis, hanem egyszerűen politikai megállapítás, ha úgytetszik agitációs jelszó is, amely emberek viszonyára, nem pedig világnézetre vonatkozik. Az ideológiában ez a jelszó használhatatlan. Az ideológiában nem lehet válogatni ellenséges vagy nem élesen ellenséges között. Ellenséges minden elmélet, amely nem marxista-leninista, mert az ideológiákat nem lehet összekeverni* össze-;

Sári Sándor budapesti és Fajta Sándor Baranya megyei küldöttek

békíteni. Még egyszer ismétlem: az, hogy ki van velünk és ki ellenünk, nem az ideológiára vonatkozik, hanem az emberek viszonyára.

Bizonyos években pártunkban, sőt nemcsak a mi pártunkban, hanem általában a kommunista pártokban elterjedt az a harci jelszó, hogy aki nincs velünk, az ellenünk van, tehát ellenség. Arra gondoltunk, hogy fordítsuk meg ezt a jelszót, hisz különösen ma, nálunk, az a helyzet, hogy aki nincs ellenünk, az tulajdonképpen, a dolog lényegét te kintve, velünk van.

Vegyük a legegyszerűbb példát. A Magyar Népköztársaságban azok az emberek, akik munkával keresik meg kenyerüket — és nem összeesküvéssel, bombakészítéssel töltik az éjjeleket és a nappalokat — regged bemennek munkahelyük re és dolgoznak, a valóságban velünk vannak; még akkor is, ha esetleg az részükről nem tudatos, mert ha az országban a-> általános politika jó, akkor az iparban, a mezőgazdaságban, a szellemi munka területein a szocialista társadalom épül, s aki dolgozik, &' a szocialista társadalmat építi. A nagyvonalúság ez esetben azért jő és hasznos, mert a kommunistáknak — de voltaképpen minden valamennyire normális politikai irányzatnak — arra kell törekedniük, hogy ne gyarapítsák ellenségeik szá mát, ne taszítsanak ellenségeik közé embereket, akik helyzetűknél vagy szemléletüknél fogva saját táborukba hoznátok.

Van osztályidegen és van osztályellenség. Ez két külóa fogalom, s két különböző dolgot is jelent Nem azt mondom, hogy öleljük keblünkre az osztályidegent, de azt mondom, hogy még itt is tegyünK különbséget az osztályidegen és az osztáíyellenség között Mert ha nem teszünk különbséget, nagyon nagy hibák fordul haltnak elő.

Nagyon fontos mindennapi munkánkban, hogy differenciáljunk, tegyünk különbséget as emberek között

Mondok két példát arra, mit értek- differenciáláson. Nálunk közismert fogalom az, hogy „horthysta katonatiszt”. Ha rágondol az ember, olyan dzsentri-gyereket ért ezen, akit a szülei katonaiskolába, ludo- vikára küldtek és Horthynak jó fasiszta tisztje lett. Ez, mint osztálykategória, teljesen világos. Van azonban papír és van nyi'vántartás, van adminisztráció, — sokkal több, mint kellene Valljuk be becsületesen, hány éven át volt papírokra írva az; hogy „horthysta katonatiszt”; s ha jobban megnézték, akkor kiderült, hogy mindenkit, aki a második világháború időszakában bevonult, és tiszt volt, horthysta katonatisztként tartottunk nyilván. Pedig még a horthysta katonatiszteket is egyénileg kell elbírálni. Mindenki tudja, hogy legalább két fő kategóriájuk van. Az egyik az a bizonyos ludovikás horthysta katonatiszt A másik orvos, mérnök, falusi tanító, aki valamikor érettségizett és utána katonai tanfolyamét végzett. A háború alatt — ha akart, ha nem, ha

tetszett, ha nem — bevonult és katonatiszt lett. A felszabadulás után pedig a mi papírjainkon — egy fazékba dobva — így szerepelt: horthysta katonatiszt

Ez a példa is azt mutatja* hogy differenciálni kell, hogy különbséget kell tenni.

Társadalmi segítségnyújtásról beszélünk. Ha mi a paraszti osztályt az egész társadalom segítségévei át tudtuk vezetni szocialista alapra, akkor nem tudnánk az egész társadalom segítségévei talán a mostaninál is több munkás- és paraszt-fiatalt megfelelően támogatni a továbbtanulásban? Ha ezt a kérdést helyesen kezeljük, akkor újabb darabkát nyesünk le a protekciózásból is, mert a főiskolai felvételeknél már majdnem elmaradhatatlan volt a protekció, ha kellett, ha nem.

Az egyik nagyon helyesen,

elvszerüen és értelmesen eljáró egyetemi vezető rengeteg ilyen protekciót kérő levelet kapott és felbontás nélkül valamennyit betette a fiókba és elzárta. Amikor megkezdődött az új tanév, a kérelmezők 80 százalékától köszönő levelet kapott, amiért oly jól elintézte az ügyet: pedig el sem olvasta a leveleket (Nagy derültség).

Azt hiszem tehát nagyon

egészséges és bölcs döntés lesz, ha a kongresszus az idevonatkozó élőtarejsztést is jóváhagyja és a párt következetesen érvényt szerez majd a határozatnak. Abban is nagyon igazuk van a felszólalóknak, hogy ez után egy kicsit jobban fognak tanulni a munkás- és parasztgyermekek is, mi semmilyen tekintetben nem vagyunk hívei semmiféle osztálykiváltságnak. Nem is lenne ez egészséges, inkább tönkretenné a fiatal embereket ha osztályhelyzetük miatt valamiféle olyan előjoguk alakulna ki, mint amilyen régen volt a „kékvérűeknek”, most meg lenne a „vörösvérűéknek”. — (Derültség.)

Nem ez az élet útja. Azt hiszem, hogy akik fáznak elvetni a régi gyakorlatot, azok tulajdonképpen nem is bíznak a munkás- és a paraszt gyermekekben, pedig úgy gondolom, van olyan intelligens meg értelmes a munkás, vagy a paraszt gyermek is. meg ugyan olyan képességű is, mint bármilyen más származású gyermek és ha ráadja a fejét, akkor tanul és ha tanul, akkor tudni is fog!

A tudományos és kutatómunka a szocialista építést segítse

Az építés sok kérdése szó-1 ba került a kongresszuson. — [ Szeretném megmondani, hogy egyetértek például a tudományos munka ésszerűbbé és terv szerűbbé tételével, a tudományos témák ésszerű megoszlásával hazai viszonyaltban és

a nemzetközi együttműködéssel, amint azt Jánossy Lajos akadémikus elvtársiunk itt kifejtette. Egyetértek Prieszol elvtársnővel is, aki arról beszélt itt. milyen jó, hogy a faii

(Folytatás a í. oldalotD

í

A

i

» 1