Dunántúli Napló, 1962. november (19. évfolyam, 256-280. szám)

1962-11-24 / 275. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, UGYICSÜlJETElCí DlfllilÄMTÜl.l 1962. NOVEMBER 24. Pffllk 11 BüftM A' MAGYAR SZOCIÁLIS« MUNKÁSPÁST BARANIA MtGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MÜIYéI TANÁCS LAPJA ' XIX. ÉVFOLYAM, ÁRA; 50 FILLÉR 275. SZÁM Mfkoian megbeszélése | Dortseos-szal és Casttóvai j Havanna. Mikojan, a Szovjetunió első miniszterelnök-helyettese nyu gáti hírügynökségek jelentése szerint csütörtökön délután a havannai elnöki paiotában megbeszélést folytatott Dorti- cos kubai elnökkel és Fidel Castro miniszterelnökkel. A tanácskozásról nem adtak ki közleményt. Macmillan nyilatkozata az angol—kínai kapcsolatoktól London. Az angol alsóházban azzal a kérdéssel fordultak Macmil­lan miniszterelnökhöz, hogy az India—kínai határon lezaj­lott események befolyást gya­korolnak-e az angol—kínai kereskedelemre, továbbá, hogy bezárják-e a pekingi an­gol képviseletet. Macmillan miniszterelnök a kérdésre adott írásbeli válaszában kije­lentette: „A kormány politi­kája továbbra is előirányoz­za a Kínával folytatott nor­mális kereskedelem ösztönzé­sét. A kormánynak nincs oka bezárni a pekingi angol misz- sziót”. Tartalomból; Kongresszusi jegyzetek Az ezermester j Csendes nap az egyetemen Két megye tapasztalatcseréje Mágocson A kongresszus küldötteinek egy csoportja te SZKP Központi Bizottságának plénuma befejezte tanácskozását Tegnap befejeződött a Szov­jetunió gazdasági fejlődésé­nek . és a népgazdaság párt- irányításának kérdésével fog- felkozó vita. A vita során 51 felszólalás hangzott el. A plé- Bumon Nyikita Hruscsov, az SZKP Központi Bizottsága el­ső titksa záróbeszédet mon­dott. A teljes üíés a megvi­tatott kérdésről egyhangúlag határozatot fogadott eL Kennedy a kubai helyzetről tanácskozott Hyannis Port. Kennedy elnök a Massachu­setts-áílamibeli Hyannis -Jort- ban pénteken a kubai hely­zetről megbeszélést tartott a nemzetbiztonsági tanács vég­rehajtó ■ bizottságának tagjai­vá, : Rusk külügyminiszterrel, McNamara hadügvminiszter- rel, Stevensonnali az Egyesült Államok ENSZ-kép viselőjé­vel, McCloy-jsl, a kuoai koor­dinációs. bizottság elnökével, Taylor tábornokkal, a vezér­kari főnökök egyesített bizott­ságának elnökével és más ve­zetőkkel. A megbeszélés köz­ponti témája — a Reuter-iro- C3. jelentése szerint —. az amerikai részről támadónak minősített fegyverek Kuba te­rületéről történt eltávolításá­nak ellenőrzése. Szovjet műszaki segítség Kupának Moszkva. A Szovjetunió elkezdte szoknak a berendezéseknek a szállításait, amelyeket a szov­jet szakemberek segítségével negtervezett hatalmas havan­nai mechanikai üzemben sze­relnek fel. Az üzem, amely egyedülálló lesz a maga ne- nében, pótalkatrészeket gyárt majd különböző gépekhez; zukorgyári berendezésekhez bányaipari üzemek részére. Az üzem technológiai részé­re vonatkozó terveket moszk­vai mérnökcsoport dolgozta ki Kubában, a helyszínen. Kubai kollégák is dolgoztak velük, ők állították össze az Szem építészeti és elektro­technikai terveit ' _ A közeljövőben szovjet szak embereik utaznak Havannába, hogy műszaki segítséget nyújt yri-nrV az építkezéséi is. V Tanácskozik a kongresszus Gáspár Sándor, Kisházi Ödon9 Brutyő János elvtársak felszólalásai az MSZMP Vili. kongresszusának pénteki ülésén Pénteken reggeli folytatta tanácskozását az MSZMP Vni. kongresszusa. Az ülésen Molnár Ernő, az MSZMP Központi Bizottságának tag­ja elnökölt Elsőnek Gáspár Sándor, az MSZMP Politi­kai Bizottságának póttagja, a Központi Bizott­ság titkára, a budapesti pártbizottság első tit­kára szólalt fék Gáspár Sándor; Óvjuk pártunk egységét, szolgáljuk népünk ügyét — Tisztelt Kongresszust Kedves Elvtársak, Elvtársnők! — A Központi Bizottság kongresszusi irányelvei és be­számolója hosszú időre meg­határozzák a szocializmus tel­jes felépítésével kapcsolatos tennivalókat — A szervezeti szabályzat módosításának az a célja, hogy továbbfejlesszük a párt belső életét, s hogy a párt, mint a társadalmi átalakulás vezető ereje, eleget tudjon tenni a fokozott követelményeknek is. Gáspár eivtárs ezután arról beszélt, hogy a szocializmus teljes felépítése során állan dóam növekszik a párt szerepe, a pártmunka jelentősége, majd így folytatta felszólalását: A párt politikai irányvonala helyesnek bizonyult A párt jól határozza meg leg • fontosabb céljait a politika», a gazdasági és a társadalmi élet valamennyi területén. A párt vezető szerepének érvényesü­lése folytán jól funkcionált a proletárdiktatúra rendszere, s az abban helyet foglaló vala­mennyi szerv tevékenysége fellendült, hatékonyabbá vált. Az állami, a gazdasági veze­tés, a szakszervezetek, s vala­mennyi mozgalmi és társadal­mi szerv a párt eszmei iránju­tásával önállóan oldja meg fel­adatait a maga sajátos szere­pének megfelelően. Ebben rej­lik előrehaladásunk egyik fő mozgatóereje. Pártunk marxista—leninista módon értelmezi hivatását. Nem uralkodik, hanem ve­zet, irányít. Nem törekszik arra, hogy át­vegye, vagy korlátozza az álla­mi szervek, a szakszervezetek, vagy a többi tömegszervezet szerepét, s a feladatok megva­lósításában érdemben támasz­kodik rájuk. Ezután a párt vezető szere­péről az előadó egyebek között a következőket mondotta: — A párt ma a vezetés fő módszerének a meggyőzést tekinti. Ez azonban nem jelenti azt hogy a párt szerepe csupán eszmei felvilágosító, és nevelő: munkára korlátozódik, hiszen a párt a proletárdiktatúra leg­főbb vezető ereje. Egyesek úgv vélik, hogy a vezetés mai fel­fogása és gyakorlata valami­féle liberalizmus a párt részé­ről. A valóságban azonban csak­is a meggyőzés módszere teszi lehetővé, hogy a tömegek meg­értsék és magukévá tegyék a párt céljait, s minden erejük­kel törekedjenek megvalósítá­sukra. A meggyőzés, mint a vezetés alapvető módszere, persze, bizonyos értelemben nehezebb és bonyolultabb, rrúnt a parancsolgatás Végső soron azonban célravezetőbb, mint a párt lényegétől idegen bürokratikus veze+éel stílus. A továbbiakban Gáspár elv­társ rámutatott, hogy az 1950- a években elterjedt bürokra­tikus vezetési módszer szoro­san összefüggött a személyi kultusszal, a tömegek lebecsü­lésével. A párt vezető szerepé­nek marxista—leninista értel­mezése és gyakorlata szükség­szerűen következik a személyi kultusz felszámolásából, abból, bogy a párt meg van győződ­ve: a tömegek érdekelt kifejező politika és minden reális fel­adat végrehajtásához meg lehet és meg kell szerezni a tömegek támogatását. Majd hangsúlyozta: a szocia­lizmus teljes felépítésének idő­szakában állandóan nő a párt vezető szerepe a társadalmi és gazdasági élet minden terüle­ten. Azért, mert a népgazda­ság egységes szocialista alap­jának létrehozáséval gazdasá­gunk egészében összhangba kerülitek a termelőerők és a termelési viszonyok. Ez lehe­tővé teszi a termelőerőknek az eddiginél sokkal nagyabb ará­nyú és gyorsabb fejlődését. Ez azonban nem spontán folya­mat. A továbbiakban Gáspár elv­társ a párnak a gazdasági építő munkával kapcsolatos felada­todról beszélt, majd így foly­tatta: — A pártszervezetek, ame­lyeknek az a feladatuk, hogy segítsék, irányítsák és ellen­őrizzék a hatáskörükbe tartozó gazdasági vezetőket, olykor helytelenül értelmezik szerepü­ket Előfordul, hogy átnyúl­nak a gazdasági vezető^ feje felett, helyettük akarnak intéz­kedni. Egyes gazdasági veze­tők viszont a népgazdasági érdekek rovására előtérbe he­lyezik a vállalati helyi érde­keket. a terv teljesítését, oly­kor a dolgozókat védő törvé­nyek és rendeietek megsérté­se árán is szorgalmazzák, nem építenek eléggé a dolgozók kezdeményezéseire, olykor ké­nyelmességet tanúsítanak az alapvető gazdaságpolitikai ha­tározatok végrehajtásában. Az ilyen jelenségekkel szem­ben erélyesen fel kell lépni. Nem kell félni a vitáktól és a súrlódásoktól, mert csak így lehet leküzdeni a hibákat, mind a pártszervezetek, mind a gazdasági vezetők munkájá­ban. Elvtársakt A szocializmus teljes felépí­tésével járó fokozott követel­mények kielégítése megkö­veteli a párt belső életének egészséges továbbfejlődését a pártdemokrácia és a centra­lizmus szerves, harmonikus egysége alapján. A centralizmus érvényesülé­sét pártunkban döntő módon bizonyítja, hogy a VII. kong­resszus céljait egységesen haj­tottuk végre. Ezután az előadó a párton belüli demokrácia fejlődéséről beszélt, majd így folytatta: Erősítsük a kollektív vezetést — A párton belüli demok­ráciának fontos mutatója a kollektív vezetés érvényesí­tése a pártmunka minden láncszemében. Csak a személyi kultusszal va­ló gyökeres szakítás, a vezetés szigorú kollektivitása tette le­hetővé az MSZMP szamára, hogy olyan politikát folytat­hasson, amely nem egyes sze­mélyek szubjektív elképzelé­seire, hanem a valóság szilárd talajára épül. Csak a kollek­tív vezetés teszi lehetővé azt is, hogy a káderek kiválasztá­sánál és elosztásánál — általá­ban az emberek megítélésé­nél — ne egyesek esetleg szub- ,V"5í*é’ete a kol­lektíva tárgyilagos, józan véle­ménye jusson érvényre, hogy a kádermunkából is kiküszö­böljük a szubjektivizmust Pártszervezeteink többsége ma helyi szükség! eteknek^ és lehetőségeknek megfelelően hajtja végre a központi irány elveket és határozatokat, igyekszik rugalmasan, sab­lonoktól mentesen dolgozni. A kollektív vezetés elvéből fakad az a nagyaránjű fejlő­dés is, amely napjainkban a pártmunka jellegében és mód­szereiben végbemegy. Ismere­tes, hogy manapság mindin­kább terjed a társadalmi ala­pokon végzett -pártmunka. Az vtó’-bi. években BudapVsten, továbbá a megyei és a járási pártbizottságok, illetve azok apparátusa mellett, kommunis­ta és párton kívüli szakembe­rekből és más aktivistákból, állandó jellegű munkabizottsá­gok egész sorát hozták létre. Társadalmi munkatársakból álló osztályok és alosztályok létesültek. Ezeket az alosztályo kát az apparátus szerves ré­szének tekintik, és hatáskörü­ket is eszerint szabják meg. A társadalmi munkások foglal­koztatása nem minden megyé­ben történik azonos szervezeti formák között — mindenütt helyesen figyelembe veszik a helyi körülményeket, a káde­rek fejlettségét és tapasztala-* tail De a cél mindenütt azo­nos: csökkenteni a függetlení­tett apparátus Létszámát, köze­lebb hozni az apparátust az élethez, aktivizálni a párttag­ságot, emelni a pártmunka színvonalát. Megőrizzük pártunk egységét Kedves Elvtársak! A lenini normák érvényesü­lésének, a párt erejének fon­tos követelménye * párt­egység. Pártunk a marxizmus—leni- nizmusnak ezt a tanítását sem csupán könyvekből, hanem sa­ját, eleven tapasztalataiból sa­játította el és megszenvedett azért, hogy e tanítás vérévé váljék. Egységes-e most a mi pár­tunk? Tiszta lelkiismerettel, szilárd meggyőződéssel mondhatjuk, hogy igen. Egységes, szilárd marxista— leninista világnézetében. Egysé ges szervezetileg és a cselek­vésben is. A* MSZMP egysége as el­lenforradalommal szemben ví ▼ott harcban, a marxizmus— leninizmus tisztaságáért folyó küzdelemben a szektarianiz- mussal és a revizionlzmussa] való nyüt és gyökeres sza­kítás során kovácsolódott ki. Aranyfedezete m» is a párt heäyes politikája. E politika a marxizmus—le­ninizmus alapján alkotó mó­don egyesíti a hazai, továbbá a nemzetközi munkásmozga­lomnak, azokat az általános ér­vényű tapasztalatait, amelyek kifejezésre jutnak az SZKP XX. és XXII. kongresszusának dókumen tornaiban, valamint az 1957-es és 1960-as moszkvai nyilatkozatokban. A párt, a Központi Bizottság egyes politikai céljaival kap­csolatban előfordulnak véle­ménykülönbségek meg nem értés, sőt, lehet mondani: el­lenvélemények is. Jelenleg ;s vita folyik a két ismert kér­désben, a származás szerinti kategorizálás megszüntetésé­ről az egyetemi felvételeknél, valamint a párt szövetségi politikájának értelmezéséről. Egyesek manapság aggályos­kodnak azért, hogy pártszer­vezeteinkben élénk viták foly­nak, s attól tartanak, hogy ez az egység rovására megy. Sőt, vannak olyan tapasztalataink is, hogy ellenségeink saját vágyálmaikból kiindulva a párt válságát vélik felfedezni ezek mögött a viták mögött. Pedig a magyar és a forradal­mi munkásmozgalom története egyaránt bizonyítja, hogy az egység és a vita nincs ellen­tétben egymással, ellenkező­leg: félté1 elezi egymást. A párt egysége mindig ak­kor volt szilárd, ha alkotó vitákban döntöttek a soron levő feladatokról, és megol­dásuk módszereiről. Ismeretes, hova vezetett az 1950-es években a Rákosi- klikknek az a gyakorlata, hogy nem tisztázta a pártban az el­lentétes nézeteket, elfojtotta a vitát, és az egységet az egység puszta deklarálásával kívánta megteremteni. Persze, a párt nem vitaklub, ahol vég nélkü­li viták folynak és ahol hiány­zik az akarat és cselekvés egy­sége. De fontosnak tartjuk, hogy pártszerű fórumokon mindenki elmondhassa a vé­leményét, bátran feltárhassa a hibákat. Aki fél a vitáktól, az voltaképpen a bírálat és önbí­rálat létjogosultságát tagadja a forradalmi pártban. Gáspár elvtárs ezután a he­lyi pártszervek feladatáról beszélt, a párt politikájának helyes alkalmazásában, majd így folytatta: — A szocializmus építésének feladatai mind bonyolultabb kérdések megoldása elé ál­lítják a pártot. Mindig lehet­nek olyan emberek — külö­nösen nagy történelmi sors­fordulók idején —, akik egyik-másik új módon fel­merülő kérdéssel értetlenül állnak szemben, nehezen szabadulnak meg már be* idegződött, rossz, elavult munkamódszereiktől. Ismert dolog, hogy a két kongresszus között még a párt legfelsőbb vezető szerveiből is vissza kellett hívni, ki kel­lett zárni néhány embert. En­nek kapcsán nyilván voltak és varrnak olyanok, akik aggód­nak a pártvezetés egysége mi­att. Mi természetesen ismerjük a vezetők szerepét a munkás- mozgalomban. Helyesen ítél­jük meg a politika és a sze­mélyek viszonyát. Bár a for­radalmi munkáspárt világné­zete és politikája nem függet­len az emberektől, azoktól akik kialakítják és formálják, de nem egyes személyekhez kötött. A pártegység és a pártveze­tés egységének biztosításához az is hozzátartozik, hogy oly­kor egyes személyekkel szem­ben, akik görcsösen ragasz­kodnak hibás álláspontjukhoz, (Folytatás a 2. .oldalon.) i <

Next

/
Thumbnails
Contents