Dunántúli Napló, 1962. október (19. évfolyam, 230-255. szám)

1962-10-18 / 244. szám

2 1562. OKTOBER IR ! Árulkodó kérdések Volt abban valami rop­pantul kedves szimbólum, ahogyan Ady Endre képe a dús zöld növények közül le­nézett erre a lelkes kis gyü­lekezetre. A hetedikesek és tt nyolcadikosok raja a fe­hér ingekben és a piros nyakkendőkben ott feszen­gett a padokban, és szemét kutató kíváncsisággal az „író bácsira’’ függesztette. Mert mégiscsak nagy és iz­galmas dolog, hogy a csa­patgyűlésre eljön az író, aki a Négyen az árban című, mindnyájuk által kitünően (ismert filmet írta. Orsi Ferenc azzal ment el a Szent István téri általános iskolába, hogy elbeszélget a gyermekekkel a filmről és a televízióról. Szétosztott köz­tük néhány forgatókönyvet, hogy jlássák. milyen is az, azután elmesélte nekik, hogy készül 4 film, hogyan a te­levíziós Játék, mi is a tv-nek, mint új .művészeti ágnak a jellegzetessége, mi az a szép és jó, ami művészivé avat egy filmet» .. Meglepő volt az a figye­lem, amely ezeket a nem is mindig könnyű témákat kí­sérte. És ugyanilyen meg­lepő volt a kérdések özöne, amelyek az előadást követ­ték. Lehet-e minden irodalmi műitől filmet csinálni? Ho­gyan csinálják a filmvász­non a háborút? Hogy készül a bábfilm, hogyan a rajz­film? Hát a szinkron? Mit kell tanulniuk a filmszíné­szeknek, rendezőknek, ope­ratőröknek? Tényleg olyan jól nyilazott-e Robin Hood, a színész, mtnt a fil­men látható? És így tovább. Mindezek a kérdések ar­ról árulkodtak, hogy ezek a gyerekek igazán, de igazán meg akarják ismerni azt a témát, amiről egyszer be­szélgetni kezdenek. Érdek­lődésük természetesen még a közvetlen élményekhez kötött és nem hazudtolja meg fiatal korukat. De lám, igen sokmindent akarnak tudni, a filmről és a televí­zióról is. Jó, ha van, aki kész mesélni nekik. (h. e.) MA ESTE: TRAVIATÁ — Svéd Sándorral Salzburg és a Metropolitan kozott Pécsett vendégszerepei a világhírű művész Szerdán érkezett városunk­ba Mercedes kocsiján Svéd Sándor, aki a színház Traviata felújításának három előadásán az öreg Germánt szerepét ének li. Délután, már a színpadon próbált Bárdos Annával, Wág- ner Józseffel és az opera töb­bi pécsi szereplőjével. Laky György ujjal alól felcsendül­tek a zongorás a második fel­vonás híres duettjének, Vio­letta és Germont György drá­mai találkozásának bevezető akkordjai, majd megszólalt a világotjáró művész baritonja. A próba szünetében alkal­munk volt néhány percig el­beszélgetni Svéd Sándorral ar­ról, hogy merre járt és mit énekelt az elmúlt hónapokban? — Nyáron Salzburgban jár­tam. Óriási állami gubvenció- val folynak ott az ünnepi elő­adások, melyek során én Mo­zart Figaro házassága című operájának előadásán léptem fel, melyet Karajan vezényelt. Onnan a magyar Salzburgba jöttem, Szegedre. Mimit az bi­zonyára a pécsi közönség is tudja, az Aidában énekeltem olasz művészekkel együtt. Utol j ára most Münchenből ét Stuttgartból jöttem, Bécsen keresztül, ahol tulajdonképpen lakom. Ott az Aidában, az Ál­arcosbálban, a Rigolettoban és a Simone Boccanegrában éne­keltem, A pécsi operatársultra tere­lődik a szó. — őszintén szólva még nem ismerem a pécsi énekeseket. — Aztán Marczis Demeterre mu­tat, aki szintén ott áll Svéd Sándor mellett. — Egyedül ez­zel a fiatal tehestséges basszista val találkoztam eddig: együtt léptünk fel a Budapesti Opera­ház Anyegin előadásán. Meg vagyok győződve, hogy na­gyon szép előadás leéz a pécsi Traviata felújítás, én öröm­mel nézek elébe. Egyébként még a szegdi ünnepi játékok idején többször eszembe ju­tott Pécs. És ahogy most ko­csimmal végig száguldottam a városon, a Mecseken és kör­nyékén, azt tapasztaltam, hogy itt adva vannak a lehetősé­gei egy talán még szebb fesz­tivál rendezésének, Szegedhez hasonlóan. Én magam is, és bizonyára több nemzetközi művésztársam örömmel jön­nénk el egy ilyen szép nyári előadásra. — A pécsi vendégszereplés utáni művészi tervei? — Novemberben visszaté­rek Münchenbe és Stuttgart­ba. Januárban az Egyesült Ál­A Pécsi Nemzeti Színház balettkarának húsz tagja el­utazott Becsbe, hogy részt ve­gyen Walt Disney új filmjének forgatásában. A fiatal együt­tesre a jelenleg Becsben élő kanadai Normann Thompson balettmester figyelt fel a pé­csieknek a budapesti Petőfi Színházban történt vendégsze­replésekor. Walt Disney most készülő új filmjében modem táncbetétek lesznek, s ezeknek a táncoknak az előadására a rövidmultú, de máris sok nagy sikerrel rendelkező pécsi ba­íamokba utazom. A Metropolis tanban és Chicagóban fogok énekelni. A megszokott olasz és Wagner-repertoár lesz műsoron, értem alatta a Tann­häuser, a Lohengrin és való­színűleg a Mester dalnokok is. Amikor új szerepei iránt ér­deklődünk, így válaszolt: — Több új bemutatóra ké­szülök, bár tulajdonképpen nekem ezek már nem új szere­pek. A Budapesti Operaház­ban például a Teli Vilmos cí­mű Rossini-operára készül­nek. Nekem Teli régi színpadi szerepem: énekeltem a firen­zei ünnepi játékokon, a milá­nói Scalában, a Római Opera­házban és Buenos Airesben is. A romantikus nagy operák mellett vállal szerepet az új, modem alkotásokban is? — Igen. A Bécsi Operaház­ban a közeljövőben kerül elő­adásra Alban Berg Lulu c. ope­rája. Berg a modem osztrák zene egyik jelentős komponis­tája, jóllehet ez az operája is több mint harminc esztendős. Mégis modemnek számít, ér-, dekes story és érdekes zene. Örülök, hogy én is felléphe­tek benne. Közben a Traviata próbája folytatódott. Svéd Sándor hang ján felcsendült az egyik leg­szebb Verdi-dallam, a híres apa-ária. Ekkor még díszlet és jelmez nélkül folyt a próba, de ma este a pécsi közönség hosszú idő után újból hallhat­ja és láthatja egyik legked­vesebb és leghálásabb szerepé­ben Svéd Sándort lettkart kérték fel. A húsz pécsi táncos vasárnap tér visz- sza Becsből. Időjárásjelentés Várható időjárás csütörtök estig: változóan felhős, párás Idő, eső nélkül. Gyenge szél, reggeli és dél­előtti ködők. Várható legalacso­nyabb éjszakai hőmérséklet mí­nusz 1—plusz S, legmagasabb nap­pali hőmérséklet holnap 10—14 fok közötti Becsbe utaztak a pécsi táncosok A helyzet változatlan Két héttel ezelőtt nagyon sok szemét, állati trágya, cso­magolópapír, zöld­ség, dinnyehéj he­vert a szigetváii vásártéren. Majdcsak eltaka­rítják a következő vásárig! — gondol­ták akiknek ez sze­rei etszúrt. Nem takarították el — PÉCSRE látogat Makrisz Zizi festőművész. A TIT Bar­tók Béla klubjában rendezett kiállításáról hétfőn este tar­tanak vitát. — TERMELÉSI tanácsko- j zást tart október 26-án a ; Mohácsi Vegyesipari Vállalat, ] melynek keretében értékelik ; a III. negyedév munkáját és ismét kiadják a kongresszus tiszteletére alapított vándor­zászlókat. — MINDEN pécsi presszó- j ban árusítanak majd cukro­zott gesztenyepürét, melynek ára a besorolástól függően kilónként 48.30, illetve 53.80 forint lesz. — JELENTŐSEN csökkent a sertéselhullás a szigetvári járásban. Ez évben csupán 15 százaléknyi elhullásra számí­tanak az elmúlt év 25 száza­lékossal szemben. — BARÁTI találkozót ren­deznek ma délután a Pécs város Művelődési Háza ifjú­sági klubjában a Nemzeti Színház fiatal művészei és a város üzemi és tanuló fiatal­jai között, — JÓL FIZETETT az idén a cukorrépa a teklafalusi tsz endrőci i üzemegységében, ahol 80 hold átlagában 220 mázsa termett. — PÉCSRE is ellátogatnak az október 22—23-án Buda­pesten megrendezésre kerülő országos sütőipari konferen­cián részt vevő szovjet, len­gyel, bolgár és jugoszláv szak emberek. — FIRENZÉRŐL tart vetí­tettképes előadást dr. Po­gány Frigyes egyetemi tanár október 26-án a Nevelők Há­zában. Oka lehet az 3$ hogy időközben el1» takarították, de gyorson pótolták. Az is oka lehet, hogy a szél hordta el, de a vásározók utána nyomban ott- termettek és ... De az is lehet, hogy se szélvihar, se takaritók nem jártak ott azóta. Se a tisztiorvos, se a vöröskereszt. — MEGYÉNK 240 községé- ben kooperálnak már a kis* ipari szövetkezetek a földmű­vesszövetkezetekkel, háztar­tási gépek, cipők, rádiók jár vitásának elvégzésében. — KORSZERŰ gyógyszer- tár létesül jövőre Vasason, mintegy 400 ezer forintos költséggel. — TANÁCSÜLÉST tart * Pécs II. kerületi tanács októ­ber 25-én, melyen megvitat­ják a gyermek- és ifjúságvé­delem, az 1963. évi költségve­tés kérdéseit. — A LEGÜJABBKORI Történeti Múzeum meghir­dette az 1962. évi „Munkás életmód és hagyományok” cí­mű pályázatát A pályázat határideje: december 31. Pá- lyadíjak: 5000, 3000, 2000 és 1000 forint — VALAMENNYI kazánt átvizsgáltak és kijavítottak Pécsett a központi fűtéséé házakban. A PIK már a téli tüzelő nyolcvan százalékát is kiszállította. — SZÁZTIZENNYOLC fia­tal szerezte meg ebben az évben ezideig a Szakma Ifjú Mestere címet. A mozgalom­ban 527-en vesznek részt. A TELEVÍZIÓ MŰSORA: Több olvasónk kérésére a gyako­ri műsorváltozások miatt ezen­túl az előadások napján megismé­teljük a televízió végleges műso­rát. 17.4«: Beszélgessünk ereszül. — 18.00: Kicsinyek műsora. — 18.30: Az Észak] Járműjavító klubjában. 13.00: A jövő hét műsora. — 13.05: Telesport. — 13.30: TV Híradó. — 13.45: Budapesti Zenei Hetek. — 20.45: Szülők, nevelők egymásközt. 21.00: Az orgonás negyed. Francia klsfilm. — 22.50: Hírek. TV Híradó. Három napja jár­tunk arra ismét. Semmit nem válto­zott a helyzet. (Nem felületességből ír­tam, hogy „nem vál tozott”, hanem, mert valóban ez a tény) Szinte kilóra is, tér fedelemre is ugyan annyi a szemét, mint hetekkel ez­előtt. Ennek persze több oka lehet. 10. A herzburgi alagútban Két nap múlva egy egész szerelvényt állítottak össze. Rengeteg zsidó volt családos­tul. Idősek, fiatalok, asszo­nyok, pályások. Cigányok is voltak vagy két vagonnal. Is­tentelenül jajveszékeltek. So­kan voltunk politikaiak. Pécs­ről mind az ötvennégyen ott voltunk. A dr. Cseke ügyvéd, a Port bácsi, egész öreg em­berek voltak, de nekik is men- niök kellett. Kigördült a szerelvény Ko­máromból, elindultunk Német­országba. Azt éreztem, hogy sokáig nem tart már ez a kál­vária., csak azt nem tudtam, vajon megérem-e a végét, va­jon megkímél-e a sors. Salzburgban a cigányok va­gonjait lekapcsolták. Velünk tovább rohant a szerelvény Nyugatnak. Bajorországban álltunk meg Flossenburgban. Hatalmas nagy láger volt a város melletti erdőségben. Szépfekvésű fenyveserdő, be­terítve frissen esett idei hó­val. Tán még gyönyörködni is tudtam volna a tájban, ha nem eszmélek az SS-ek kia­bálására. Lakott rész a kör­nyéken nem volt, csak erdő és láger. Betereltek a kerítésen belül­re mindenkit. Az udvaron nagy tömeg állott már. az ud­vari rész jobboldalán. Lengye­lek és oroszok voltak. Mezte­lenül dideregtek a havas fol­ton. Hamarosan mi is éppen úgy ácsorogtunk a havon, mint ők, csak az udvar baloldali ré­szén. Egy nagy raktárba kellett behordani csomagjainkat. A rajtunk lévő ruhát is levetet­tük és összkötözve abba a rak­tárba került. Teljesen mezíte­lenül tereltek vissza az udvar­ba. Három órán keresztül va­cogtunk az udvaron. Újból mellém került egy magas őszes hajú ember. So­vány volt, mint az agár. Ami­kor jöttünk a vasútról, már akkoriban néztem, hogy ke­rülhetett ez ide. Azt láttam, hogy nem munkás ember, olyan jobb fajta finom úriem­ber kinézete volt. Galamb- szürke prémes gallérú nagy­kabátban jött. Nem beszélge­tett senkivel a világon, csak nézett maga elé és nézte az embereket. Nem állhattam szó nélkül, megkérdeztem tőle: — Miért van itt? — Hát maga? — kérdezett, vissza, anélkül, hogy rámte­kintett volna. — En kommunista vagyok és azért lettem letartóztatva — válaszoltam neki és figyel­tem az arcát, ő is rámnézett, végigsiklott a tekintete az ar­comon és csendesen felelt. — Nem vagyok kommunis­ta. Földbirtokom van a Felvi­déken. Nem mindenben értet­tünk egyet a német parancs­noksággal és szlovák barátaik­kal. Ezért vagyok itt. — És a családja? — kíván­csiskodtam. •— Remélem, biztonságban vannak, ha egyáltalán van ezen a világon biztonság. Bu­dapestre küldtem őket, bará­taink vannak ott. — Mi lesz velünk? — Nem tudjuk — válaszol­ta szűkszavúan. Láttam rajta, hogy nem nagyon akar be­szélni, hagytam, nem is kér­deztem többet. De egy óra múlva már hiába is kérdez­tem volna. A katonák beparancsaltak bennünket egy szuterén helyi­ségbe, amely a fürdő volt. Jég­hideg vizet eresztettek ránk. Ez volt a fürdetés. Aztán visz- sza az udvarba, ahol kupacba rakva álltak a fatalpú bakkan- csok és a csíkos rabruhák. Fújt a szél, vágott a hó ar­cunkba. Lila lett a bőrünk. A jeges víz teljesen kikészítette az embereket. Ezt nevezték egészségügyi előkészítőnek, ne­hogy tetvet vigyünk a lágerok­ba. Leszedték a ruhánkat és „megfürdettekf’ bennünket. A felvidéki földbirtokos fürdés után a havas udvaron összero­gyott és meghalt. Szívbénulást kapott. Mindenki megkapta a ruhá­ját és a bakkancsát. Aztán el­rendezték a népet a barakkok­ban. Hideg volt a barakkban is nagyon, összebújtunk nyol- can-tizen egy kupacba. Ülve aludtunk egész éjjel, mert majd megfagytunk. Annak volt jó, aki középre került, nem fázott annyira. De órán­ként cseréltünk, a szélsőket középre engedtük. Reggel orvosi vizsga követ­kezett. Egy kis asztalka volt kilét* az udvarra, mögötte álU « orvas és két katona a két ol­dalán. Kezükben füzet volt. Sorba állították az embereket és kihirdették, hogy minden­ki arra az oldalra menjen • vizsgálat után, amelyiket az orvos mutatja. Az egész vizsgalat abból ál­lott, hogy meg kellett monda­ni, hány évesek vagyunk, rá­nézett az orvos a kezünkre, végigmért bennünket és intett a kezével. Az az intés életet vagy halált jelentett. Az öregek és a bete­ges, leromlott emberek jobbra álltak ki. Szegény dr. Cseke ügyvéd is, meg a Port bácsi is odakerültek. Majd kirázott a hideg verí­ték. Remegtem izgalmamban, vajon mi lesz velem. Amikor az orvos balra mutatott, meg­szédült a fejem, elhomályoso­dott előttem a világ. Magam se tudom, hogyan léptem egyenesen a baloldali csoport­ba. Lassan derengett vissza a tudatom, éreztem, hogy a szí­vem kétszeresen lüktet. Flossenburg olyan szűrő- láger lehetett, mert akiket munkára alkalmasnak talál­tak, azokat már délben újra bevagonírozták. Estére a herz­burgi lágerben voltunk. Hatal­mas nagy láger volt ottan. Sze­rencsém volt a munkában, már amennyire szerencsének lehe­tett nevezni egész helyzetűn­ket. Egy hatalmas alagutat kel­lett építenünk a hegy oldalá­ban. Nyolc méter széles és öt méter magas volt a vágat. Azért mondom, hogy szeren­csém volt, mert nekem nem jelentett újat az ilyen munka, világéletemben bányában dol­goztam és sokáig az aknamé- lyitőknél. Az alagút lőszer­raktárnak épült, akkora volt, hon • vonat b bejárt Istentelen nehéz munka volt, a koszt meg nagyon vé­kony. Egymásután dőltek ki az emberek. Megállni nem le­hetett, annyira siettettek az SS-ek, mintha itt akarták vol­na a háború sorsát megfordí­tani. Aki nem dolgozott elég gyorsan, azt bevágták a bün­tetőszázadba. Soha nem fo­gom elfelejteni, míg élek, ho­gyan pusztítottak el ötven em­bert, akik a büntető században voltak. A hegy lábánál hatalmas vas úti sínek álltak glédában. Ti­zenöt—húsz méter hosszúsá­gúak lehettek és jó vastagok. Azt kellett ötven embernek fel vinni a hegyre. Fölvenni még csak fölvették és el is indultak vele, de a hegyoldalon már baj lett. A teher egyik felére esett és rá az emberekre, tíznek ott a helyszínen átvágta a derekát a vas. A kísérő SS-katonák a többit ott tüstént agyonlőtték. Minket vezényeltek fel a hegyoldalra gödröt ásni a halót taknak. Egy másik csoportnak tovább kellett vinni a síneket. Tanultak az eseten és botokat raktak a sin alá és úgy vitték. Az ismerős munka vadamény nyíre tartotta bennem a lelket, de a koszt egyre gyengébb lett és az erő fogyott. A lábak mun ka után nem akartak engedel­meskedni. Úgy vonszoltuk ma­gunkat hazafelé. Én mégcsdk bírtam magam, de sokan saj­nos nem, s az lett a vesztük. Az alagútból hazafelé menet ketten—hárman mindég elhul­lottak. Közénk fogtuk mi a be­leseket, de amikor észrevették a katonák, ránkordítottak, ha nem engedtük el a társunkat akkor géppisztollyal verték ki a kezünket a hóna alól. Per­sze hogy összecsukioU • SM>* rencsétlen. A menet végén eldörtültek a lövések. Mindig fogytunk. — Csak kitartani! Kitartani! — vigasztaltuk egymást és ma gunkat. Nem tarthat már so­káig. Láttuk a németeken is az idegességet. Nappal nem is kí­sértek bennünket az alagútba, hanem kora reggel mentünk és este, amikor sötétedett, ak­kor vittek tússzá. Az amerikai repülőktől nem lehetett vilá­gos nappal foglyokat kísérni, meri alacsonyra repültek és tüzeltek. Aztán az amerikai front kö­zeledtére az élőket bevagoní­rozták és átszállították Dachau ba. Ekkor ismertem meg a Herzburgnál is híresebb halál­tábort. Szerencsére nem tartott sokáig. öt napig voltunk Dachau- ban. Ez az öt nap is feléri egy élettel. Hallottuk már az ágyúk dörgését. A hang min­ket is izgatott, de az SS-eket is. A foglyok egyre ritkultak, a hullákat reggelenként szed­ték össze a hálóteremben, öt­hat ember maradt ott priccsen reggelente. Az összeszedett ha lottakat a krematóriumba szál lították. A kémény állandóan füstölt Biztattuk egymást, hogy még még legalább egy napot tart­sunk ki, akkor megmenekü­lünk. Végül mégiscsak a halál elé állítottak. Esténként mindig elvittek egy-egy csoportot. Elterjedt a hír, hogy az erdőben agyonlö­vik mind. A lövéseket már nem lehetett tisztán kivenni. A front egyre közeledett. Az ötödik napon rám került a sor. Beleestem a csoportba. (Folyt, köv.) GAZDAGÉ ISS9JB, » « * i »

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents