Dunántúli Napló, 1962. október (19. évfolyam, 230-255. szám)
1962-10-12 / 239. szám
2 NAPLÓ IMS. OKTÓBER SK ! Film Film Fi lm Film HÍREK LOPOTT BOLDOGSÁG Ha nem a múlt héten láttuk Volna a Miiler-drámából képzőit és remekbeszabott Pillantás a hídról című produkciót, most nagyobb örömet és teljesebb dicséretet érdemelne Ná- íiasy László új filmje: A lopott boldogság. Az összehason lítás bár nem szerencsés, de kényszerű. A pillantás a hídról című filmbén és A lopott boldogságban is valahol — sőt több érintkezési ponton is — közös a nagy belső, emberi konfliktus. Az előbbi filmben j is, az utóbbiban is egy öregedő i férfi belső tragédiájáról van ! szó, egy, a fiatalságtól nehezen elszakadó férfi tragédiájáról. így a fe-ét film atmoszférája, nagyrészt konfliktusa is közös. A filmforgatás logikátlansága oka elsősorban annak, hogy egy viszonylag jól sikerült magyar film iránti örömünket az összehasonlítás kényszerével csorbítja. Nádas y László új filmje meg próbálja a belső tragédiát mindennapi síkra helyezni, ezáltal bizonyos értelemben közelebb j is hozni a nézőhöz, a valóság- j hoz. Ezt a rejtett mindennapi-: ságot nagyszerűen aláhúzzák a I rendkívül jól és többségükben I korszerűen megkomponált kép sorok, és általában aláhúzza a film különleges, szinte fojtó atmoszférája A lopott boldogság igaz — nem hiánytalan film, de a képi kifejezés, a film új esztétikájának számos olyan jelével lehet találkozni, amely előnyösen megkülönböz teti a közelmúlt magyar produkcióitól. Természetesen és elsősorban az előbb említett atmoszféráról van szó, amely tartalmában végülis egészen más, mint az említett Pillantás a hídról című film atmoszférája. A belső dinamikát itt ót- és átszövik a korszerűen megfogalmazott képsorok, vagy csak a felvillantott képek, átszövi egy nemesebb humánum, ív ádasy — megszoktuk ezt tőle korábbi filmjeiben is — bátran és gátlás nélkül szakít a hagyományokkal ott, ahol úgy érzi — a hagyományok mái elégtelenek a kifejezéshez. Amit a néző a filmből emlékezetében hazavisz — tulajdon képpen a fojtó atmoszféra, és a tűnődés. Nádasy keveset beszél — dialógusai is csak a leg szükségesebbekre szorítkoznak, mindent, amit csak lehet: képpel fejez ki. És a képpel is úgy, hogy töprengésre késztet A nézőt az első pillanatban az elégedetlenség érzése bosszant ja, mert a korábbi hagyományoktól eltérően a film több esetben csak jelez, de nem magyaráz. Végülis ez az elégedetlenség átcsap annak a felismerésébe, hogy íme nem másról van itt szó, minthogy egyszerűen gondolkozni kell, ítélni kell. Természetesen közelhozza a mindennapokhoz a filmet a történet, a belső konfliktus i3. Az öregedő férfi utolsó fellő b- bamása — rendszerint a jóval fiatalabb nő iránt — gyakori jelenség, ilyeténképpen gyakori férfikonfliktus is. Talán azt Csütörtökön a „Mozart Prágában” és a „Dallamíkoktél” című műsorokkal folytatta pécsi vendégjátékát a Prágai Zenei Színház. A Mozart prágai tartózkodásairól összeállítás mór ízelítőt adott a Divadlo Hudby igazi, értékes arculatáról. Egységes, átgondolt és megkomponált produkció volt, melynél az olcsó hatásvadászat, a kék, piros és zöldfényű lámpák villogta tása helyett már művészetet kaptunk: tökéletes tolmácsolásban, az élő zene hatását keltő gépi muzsikát, mely azzal a szinte korlátlan lehetőséggel is rendelkezik, hogy a világ legkitűnőbb énekeseit, hangszeres művészeit és zenekarait varázsolja elénk pergő egymásutánban, ami élő koncertén megvalósíthatatlan. A művészi gonddal megírt összekötőszövegből hiteles zenetörténeti ismereteket szerezhettünk a Mozart korabeli cseh zenéről, az akkor éLt muzsikusokról éa zenefeöltőkről, akik Mozart szálláscsinálói vol lehetne elsősorban a film ro- j vására írni, hogy túlságosan' is ennek a konfliktusnak a jegyében készült — nem törődve a Zsuzsi és Feri közötti ugyancsak mai és mondhatnánk mindennapi dráma mélyebb ábrázolásával, de még az olyan jellemre, alakra s kevesebb gondot fordított, mint Szirákné, akinek teljes bemutatása nélkül a férfi tragédiája is lélektanilag tulajdon képpen egy kicsit alapozatlan. A valóságban pedig ritkábban van így. Feltétlenül dicsérendő a film csaknem mindvégig modem és őszinte hangvétele, gyakran nagyon szép képei, különösen premierplanjai, és dicsérendő elsősorban Molnár Tibor kitűnő alakítása. (Thiery) tak Prágában, valamint Mozart életének néhány mozzanatáról. Mindezt a korabeli zeneszerzők, a második részben Mozart zenéjével illusztrálták. A lényeg tehát a sen« volt, mint ahogy a Divadlo Hudby elsődleges feladatának épp azt tartja, hogy lehetősé- ; get nyújtson a zene, főleg a komoly zene meghallgatására, ezen keresztül megszerettetésére. Nyilvánvaló, hogy a Divadlo Hudby munkájának kulturális jelentősége igen nagy ott, ahol a közönséget meg kell nyerni : a zene hallgatására és meg- : kedveltetésére és ezt a feladatát Csehszlovákia-szerte a ! klubokban, iskolákban, kórházakban, laktanyákban hatásosan teljesíti is. Számunkra a Mozart Prágában című összeállítás — épp a kevéssé ismert cseh zenei élet bemutatásával és a mindig szívesen hallgatott Mozart muzsika tökéletes technikai közvetítésével, — kedvezően hatott. ■— Bt —* 1 1 ' ■■ „Mozart Prágában" Folytatta pécsi vendégjátékát a Prágai Zenei Színház Hamletnek nincs igaza Ma este kerül sor az tíj színházi évad harmadik pécsi bemutatójára. Gáspár Margit Hamletnek nincs igaza című lélektani hitelességgel megalkotott drámája az elmúlt színházi évad egyik legsikerültebb, legjelentősebb magyar darabjai közé tartozik. Budapesten kívül nagy sikert aratott Kaposvárott, Győrött is. Gáspár Margit drámája egy ártatlanul elítélt kommunista meghurcoltatásának ügyét idézve nagy erővel tudja feleleveníteni a személyi kultusz esztendeinek légkörét, s ahogyan a hibákat és torzításokat az ellenség népi demokratikus rendszerünk ellen tudta fordítani. A dráma eseményei félreérthetetlenül bizonyítják, hogy a kommunistákat a személyes sérelmek sem tudják eltántorítani a párt és a nép ügyétől. Hont Ferenc Kossuth- díjas vendégrendező avatott kézzel bontja ki a dráma ma is aktuális, sokrétű emberi és politikai mondanivalóját, kitűnő előadást formál a kitűnő darabból. A nagyszerűen felkészített szereplő gárda Koós Olga, Ivá- nyi József mellett nagy érdeklődéssel várjuk a színház két tehetséges művészének, Győry Franciskának és Végvári Tamásnak bemutatkozását. — AUTÓBUSZ különjáratot indít október 17-én* Budapestre a pécsi IBUSZ-iro- da. Az utazásra jelentkezők megtekintik a fővárosban a Pécsi Filharmónikus Zenekar és a Csehszlovák Filharmónia énekkarának vendégszereplését. A részvételi jegy ára ebéddel 123 forint, jelentkezni az IBUSZ Széchenyi téri irodájában lehet. — TEGNAP reggel átadták rendeltetésének az új-mecsek aljai iparitanuló-iskolát. Az új intézetben 216 első és 230 másodéves tanuló kezdte meg a tanulást — TIZENHÁROM garnitúra műanyag öntözőcsövet szállítottak el eddig az AG- RÓKER telepéről a baranyai termelőszövetkezetek. A műanyagcsövek előnye, hogy súlyuk egyenként 5—8 kiló, a vascsövek 25—30 kilós súlyával szemben, ezért a kertészetekben is egyre szívesebben alkalmazzák. — CSÖVAZAS gépszint építenek a somogyapáti termelőszövetkezetben. Itt helyezik el többek között azt a DT-traktort is, amelyet a szövetkezet az elmúlt napokban kapott. m GEISZT ANTALNE9 szeptember 30-ra virradóra Vasas község és a 6-os műút között egy fára felakasztva találták. A rendőrségi nyomozás megállapította, hogo bűneset nem áll fenn, az asz- szony öngyilkos lett. Búcsúlevelében tettét családi okokkal magyarázta. Kislányát állami gondozásba vették. — EGERÁG község takarékossági albizottsága a tanáccsal és a Hazafias Népfront helyi bizottságával takarékos községgé akarják fejleszteni Egerágot a takarékossági napok alatt. Ez idő alatt ötvenezer forinttal kívánják növelni a betétállományt. — MEGJELENT a pécsi könyvesboltokban Bertha Bulcsu, fiatal pécsi író no- velláskötete „Lányok napfényben” címmel. — PÉCSI Kertészeti Vállalat bicsérdi faiskolájába férfi segédmunkásokat keres. Jelentkezés a faiskolában. — A SÓSMANDULA után a sós pörkölt földimogyoró is megjelent a Kossuth Lajos utcai 101. sz. esemegeboltban A negyedkilós lezárt fémdoboz csomagolású tósmogyoró szovjet importból származik, Közlemények a romantikus oraaatat A ZENEDBÁMAS© címmel tart előadás« ma este 1 órakor Oldal Gábor, a „Hangle- mezharátok könyve” Írója, Pécs város Művelődési Házában (Déryné utca 1&). hanglemezbernutató- vel. Ennek keretében álaikui meg a pécsi Hanglemeztoaräteik Köre, Belépés díjtalan. VJ TÁNCISKOLA kezdődik Pécs város Művelődte! Házában, (Déryné u. IS.) október 16-án, kedden este 7 órakor. Tarnt Felmerné. Beiratkozás a Művelő* deal Ház irodájában. * Áramszünet lesz lS-áa 7—4« óráig nagyfeszültségű berendezés karban tartása miatt az alábbi terület«»): Deák F. u., Buzsikl I. u., Karaites u., Pécsváradi országút, TolbuWm űt mindkét oldalán, Meszes telepi Szabolcs falu. Felső telep, Hősök tere, Fehér hegy, valamint a/1. laktanya egész területén. * A Pécsi Közlekedés! Vállalat értesíti az utazóközönséget, hogy okr tóber 21-től kezdődöm a 43-as jelzésű autóbuszvonalat réazvétjenség miatt megszünteti. 5. A vasast bányatavak útja Az aknászok nem nagyon ellenkeztek. A szerbek meg egyenesen pártoltak bennünket. A szervezetünk megvolt, aki benne volt a szervezetben, annak szava is tehetett. A bánya felett is szerb katonaság dirigált. Az egyik parancsnok Ság ott volt Pécsbányatelepen. Akkor kezdtük mélyíteni a mai Széchenyi-aknát, melyet abban az időben csak új aknának hívtak. Ott volt pontosan az öreg Schróll-akna szom szédságában. Á kereset, meg élet? A fene tudja, éppenhogy megvoltunk. Figyeltük a Pestről érkező híreket.. Műszak után hosszasan megtárgyaltuk az eseményeket. Tavasszal — tizenkilenc tavaszán — kiáltották ki a munkáshatalmat, a kommünt. Na, ekkor aztán ml sem maradtunk tétlenül. Hatvanon álltunk össze pécsbányatelepi bányászok, hogy átmegyünk a demarkációs vonalon a vöröskatonákhoz. Én nagyon jól ismertem a mán fai határt. A bátyám nagy vadász vólt és ott volt a területe, sokat jártam vele vadászni és mondom, úgy ismertem a környéket, mint a tenyerem. Még azt is tudtam, merre van gödör. A komlói vöröskatonák szakaszparancsnoka a Gyuri nevű bátyám volt. 0 a kuknál, a császári és királyi hadseregben tiszthelyettesi rendfokozatig vitte, értette a katonai dolgokat. , Sióval vállaltam, hagg átvezetem az embereket, összepakoltunk és este, amikor besötétedett, útnak indultunk. Lámpáson keresztül vettük az irányt és a mánfai templom mellett, ahol egy szilvás volt, ott jöttünk ki. A szerb katonák meg se Láttak bennünket. Persze figyelmeztettem az embere két, hogy beszélni nem szabad, és úgy menjenek, mint a csigák. Minden baj nélkül érkeztünk Komlóra a századhoz. Nem sokat hivataloskodtunk, odaálltam a bátyám elé és elkiáltottam magam. — Gyurka bátyám, itt vagyunk hatvanon! Befogadtok-e minket? Nagyon örültek, hogyne fogadtak volna szívesen. Enni adtak és még aznap felszereltek mindenkit. A felszerelés után megkaptuk a beosztásunkat. Abaliget, Hetvehely, Rákos. Egyszóval ezen a környéken voltunk elosztva, amíg el nem kerültünk a frontra. Én az északi frontra kerültem, pont Komárom mellé. A Duna mellett csatáztunk a csehekkel, nekünk volt egy páncélvonatunk, az zavarta őket bele a vízbe, mi meg az árokból puskáztunk. Mint a legyek, úgy röpködtek az ólmok a fejünk körül. Felülről jön a hír, hogy a csehek két vagont engednek el a síneken. Valami kis lejtése volt a vasútnak, s ha lassan megindultak a vagonok, később úgy jöttek, mint a ménkű. Gyorsan kellett intézkedni, nehogy valami baj érje a páncélvonatot. A vonat háta mögött nem messzire váltó állott Gyorsan átcsaptuk és megindult a szerelvény hátra, már láttuk a két rohanó vagont. Éppenhogy visszacsaptuk a váltót, hogy elfussanak a vagonok egyenesen. Aztán megindult a páncélvonat, mi meg mellette futottunk. Egy óra múlva benne voltak a csehek a Dunában. Sok történet, érdekesség volt akkoriban. Itt meg pláne, bár Pécs mellett nem voltak nagy csaták, inkább amolyan csatározások. Hányszor mentek vissza a szerbek üres puskával, azt csak a jó ég tudja. Egyszer elhatároztuk, hogy a vasasi bányalovakat elhozzuk magunkkal. A vasasi erdő mellett volt az istálló és lehetett benne vagy ötven-hat- van bányaló. A szerb katonák adták az őrséget az istállónál. Talán egy szakasz vöröskatona indult el a lovakért. Szép csendesen közelítettük meg az erdő szélét, szétosztottuk az embereket, hogy félkaréjban átfogjuk az épületet. Aztán egyszerre tüzelni kezdtünk minden oldalról. A szer- bek azt hitték, hogy valami nagyszabású offenzíva indult el. Még arra se volt idejük, hogy visszalőjenek. Elfutott mindenki a falu irányába. Mi meg eloldottuk a kötőféket, lóháton érkeztünk vissza Kom lóra. Nagy érvágás volt, az biztos, de nekünk kellettek a lovak. Voltam Szentlászlón is, Aba- ligeten is. Ott a vasúti alagutat őriztük. Hetvehelynél pedig nagyon érdeket esetünk volt egy kisebbfajta csetepaté alkalmával. Néha a szerbek elkalandoztak a demarkációs vonalon túlra és a lakókat piszkálták. Egyszer aztán rajtaütöttünk a kirándulásukon. Lehettek vagy nyolcvanan. Lefegyvereztük őket és a parancsnok röpgyű- lést tartott .számukra. Senkit nem bántottunk, csak a parancsnok megmagyarázta, hogy mi miért harcolunk és mi a célunk, hogy velük mi nem akarunk ellenségeskedni, Ne lőjenek ránk, mi se lövünk órájuk. A lőszert összeszedtük, a puskákat pedig üresen visszaadtuk nekik és elmehettek vissza. így teltek a hónapok, amíg a kommün fennállott. Sajnos, nem bírtuk magunkat sokáig tartani. Az is baj volt, hogy a vörös hadseregben mind a régi tisztek maradtak és ahol csak tudtak, inkább ártottak, mint használtak volna. Elszabotálták a muníciót,. vaktölténnyel és üres puskával nem sokat értünk. Elbukott a hatalom. Jöttek csapatostól a Baranya megyeiek, de más tájra valók is, akik ide menekültek a háromszögbe, remélve, hogy itt más a világ. A bányász zászlóalj is tanácskozott. Mitévők legyünk? A zászlóaljparancsnok úgy gondolta, hogy hagyjuk ott a fegyvereinket. Mi ezt ■ nem akartuk, mondtuk is, hogy fegyver nélkül nem lehetünk, utóbb még ránktámadnak. Végül Mánfa mellett, a falun kívül tartottuk meg a gyűlést. Sorakozót rendeltek el és ott egy tisztáson, közel Arpádtető- höz, a politikai biztosunk tartott beszédet. Emlékszem a szavaira is, így mondta: — Elvtársak! Ti most hazamentek. Többen még közbe is kiáltottak: — Tényleg hazamegyünk?! — Tényleg haza — folytatta. — A szerbek garantálják a biz tonságot. Kell nekik a szén és a munkahelyetek is biztos. Kérdeztük tőle: — Te is jössz? Azt válaszolta, hogy ■ nem. Nem tudom, mi lett vele, komlói bányászember volt. Alig fejezte be a beszédét, Pécs felöl négy lovas közeledett. Egy hadnagy kivont karddal és három katona karabéllyal ,i nyakában. Szerbek voltak. A hadnagy egészen jól beszélt magyarul. Elkiáltotta magát: — Leülni! Mindenki leült. A hadnagy is elmondta, hogy hazamehetünk, semmi bántódásunk nem lesz, a munkahelyünk biztosítva van. Aztán sorakozót rendeltek el, s megindultunk századonként, szakaszonként Pécs felé. A szerb katonák mentek elől lóháton, mi meg gyalogmenetben utánuk. Árpádtetőn több szerb katona várt ránk. Egy százados is volt köztük, aki kicsit beszélt magyarul is. A puskákat, pisztolyokat le kellett dobálni az út szélére egy nagy halomba. Újból sorako- zót rendeltek el és a százados névsort olvasott. ■ Rendesen kezeltek bennünket, a százados még oldalba is ütötte barátságosan a szomszédomat: i— Siess haza, mert vár az asszony! — mondta neki szerb akcentussal. Nem akartuk elhinni, de tényleg semmi bajunk nem történt. Visszavettek minden hányását. Gyuri bátyám újból aknász lett. István és én az aknamélyitőkhöz álltunk be. Sokan ferde szemmel néztek ránk, mert mindenki azért nem jött át a vörösökhöz. —* Egyiket a családja nem engedte, a másik féltette az életét, a nyugalmát, a harmadik meg nem is akart velünk tartani. A szerbek nem bántottak, de azt se engedték meg, hogy mások bántsanak a vöröskatoniskodós miatt. A magasabb politikába én nem igen folytam bele, de azt hallottam, hogy itt Baranyában olyan autonom területet akartak létrehozni, ahol minden hatalom a miénk lett volna, csak a rendfenntartás a szerb katonáké. Trianon után a szerbeknek ki kellett vonulni Baranyából. Megérkezett egy angol tábornok gépkocsival. Mi kezdtünk szervezkedni, hogy agyonverjük, a kocsiját meg összetörjük, de a szerbek nem engedték, fegyvert nem lehetett fogni. Pontosan emlékszem a dátumra: 1921. augusztus 20-án vonultak be a „nemzetiek”. Soós nevű altábornagy vezette őket. A György-akna mellett állították fel a diadalkaput. A bányaigazgatóság vezetői éli- bük mentek és ott köszöntötték őket. Mi meg foghattuk a betyárbútort és mehettünk a szer- bekkel együtt Az meg volt engedve. Sokat töprengtem a bátyáimmal együtt. Itt hagyjuk-e a szülőházat? Szegény Gyúr. nem jött. Felesége, gyermekei voltak. Szegény Gyurkára de sokait gondoltam később! A felesége nem akart külföldre menni, az marasztalta vissza. Sokáig nem kapott munkát, ütötték, verték a csendőrök. Évek múlva segített rajta egy jó ismerőse, valami mérnök- féle ember. Az adott állást neki a gyöngyösi lignitbányánál. István meg én összepakoltunk, már amit egyáltalán pakolni lehetett^ és megindultunk a pécsi vasútállomásra... (Folytajuk.) GAZDAG# IgrVAtL I 4 t »
