Dunántúli Napló, 1962. szeptember (19. évfolyam, 204-229. szám)

1962-09-12 / 213. szám

1M2. SZEPTEMBER 12. HUH»'«-«* 3 Taggyűlés Ké Ami a beszámolóból kimaradt — 36 forintos garantált munkaegység Rendszeres bari előleg — Fizetett szabadság, táppénz Az előjelek nem voltak biz­tatóak. Marika, a sok mindent intéző elvtársnő telefonált Kétújfaluba, hogy megtudja, mikor lesz a küldöttválasztó párttaggyűlés? A válasz ez volt: „Taggyűlés? Most hal­lunk róla...” A községi ta­nácstól válaszolták, mert a pártszervezetnek — érthetően — nincs állandó „hivatala” és hiába csenget oda a telefon. Sellyén a járási bizottságon biztosan pontosabbat tudnak, vélekedett az ügyben buzgól- kodó elvtársnő és nem is hiá­ba. — Pénteken lesz este fél nyolckor. Ma ment ki egy elv­társ segíteni az előkészülete­ket. Ez szeptember 6-án, csütör­tökön történt. * Pénteken este mint szokás — a párttaggyűlés kezdetére vá­rakoztunk, ami faluhelyen legalább egy órával később van, mint a jelzett idő. Kérdé­sek, válaszok épültek egésszé és nem állhattam meg hogy elő ne vegyem a kisnoteszt. Most az írógép mellett ülve lapozom, hogy baranyai mére­tekben nagy termelőszövetke­zet van itt, több mint négyezer holddal és idén egy munkaegységre 36 forint értéket garantálnak a tavalyi 16 helyett. Hogyan, mi­ből egy év alatt ez a húsz fo­rintos különbség? Egy kérdés nyomán a termelőszövetkezet elnöke számolni kezd. Bele­kutat emlékezetébe és már- már elmosódó számokat ha­lász ki, hogy tavalyról még át is hoztak 300 ezernyi forint adósságot, amit i^én kifizettek, és ennek ellenére lesz ennyi az idei munkaegység értéke. Aztán a növénytermelés ered­ményeiben számítgat. A mel­lette ülő fiatal agronómussal együtt állítják, hogy a külön­böző növényféleségekből egy­millió forint körül van a több­letjövedelem. 11.4 mázsás bú­za és 13.6 mázsás árpát mon­danak átlagnak, de a többi nö­vények is megtetézik a vártat. A gazdálkodás többi ágai is hoznak és innen a plusz. — Az előlegfizetéssel mi a helyzet? — Ezt Kloffer Pál elvtárs, a járási kiküldött kér­dezi és folytatódik a lassú számvetés. Kiderül, hogy 700 forinton felül van az átlag, ami egy termelőszövetkezeti tagra egy hónapban jut előleg­ként. Igen, igen — sodródik vissza az emlékezés — azt mondták, itt alig valamivel több mint egy éve az emberek, ha 600 forintot kapnának elő­legként minden hónapban, ak­kor napi 12 órát is dolgozná­nak a biztosért. Egy-egy érkező megszakítja a beszélgetést és lassan meg­érkezik mindenki, aki nincs tá­vol a falutól. A létszám ele­gendő a határozatképességhez és el is kezdődik a taggyűlés. Amíg az elnöklő tanácselnök elvtárs a bevezetőt mondja, arra gondolok, hogy aligha­nem érdekes dolgok lesznek a beszámolóban, amit a titkár elvtárs mond el, ha már a vá­rakozás idején is ilyen izgal­masan érdekes és jó dolgok korültek a beszéd fonalára. Szól is a párttitkár elvtárs és várom a nemzetközi hely- rőt után a közelebbit, de hát <: -ak nagyon szőrmentén jut óhány utalás. Különben na­gyon értelmes, világos beszá­moló volt, de nem okozott vol­na értetlenséget, ha a sellyei járás más községében mond­ák el. Az az eset jutott eszem­be. amikor egy béketitkár (ré­gebben, amikor volt még ilyen funkció) arról beszélt nagy ne- kihevülésel, hogy: „elvtársak, lehet háború a világ bárme­lyik táján, talán még Somogy­bán és Tolnában is, de Bara­nyában nem lesz, arról kezes­kedem”. Most meg mintha ezt a titkár elvtárs azon töpren­gett volna a beszámoló készí­tésekor, hogy hogyan is illed- hetne bele a nagy országos po­litikába az elmúlt 3—4 év szép eredményeibe, a kongresszusi fcányelvekbe a kis pont, a két­újfalusi helyzet. A régi fel- lengzősséget felváltotta a túl­zott szerénység? Szó ami szó, nem sok feljegyezni való akadt a beszámolóból és a taggyűlés­nek a járási pártbizottság ki' küldöttje ásott új, jó medret. Amit a vezetőség beszámo­lója nem mondott el, azt el­mondta ő és azon töprengtem, hogy miért ismeri jobban Kloffer elvtárs ezt a falut, mint az itteni párttitkár elv- társ, mert erre a kérdésre kényszerített a két beszéd kö­zötti különbség. Élénken he­lyeseltek, amikor közeljutott a helybeli eredményekhez, a fejlődésben megtett úthoz, tennivalókhoz és kritikusan szólt a községfejlesztés egy-két hiányosságáról. — Benne van ez a kong- reszusi irányelvekben? — kér­dezte. Hát hogyne lenne ben­ne, ha nem is éppen úgy, hogy például Kétújfalun .., Beszélgetés követte a — nyu­godtan mondható — két beszá­molót és ismét a termelőszö­vetkezet elnöke mondott né­hány nagyon szép, nem is tá­voli tervet. Szavain érződött, hogy sokat töprenghettek már rajta a gondolat megalapozá­sáig. Arról beszélt, nagyon jó, hogy a termelőszövetkezeti ta­gok is részesei a szakszervezeti társadalombiztosításnak és gyógyszert, orvosi ellátást kapnak. Ök ezt magasabb szín­vonalra szeretnék emelni. Azt tervezik, hogy ők is ugyanúgy befizetik az SZTK-nak minden termelőszövetkezeti tag jöve­delme után a kötelező százalé­kot, mint az ipari üzemek és akkor ugyanúgy kapjanak betegség esetén táppénzt mint az ipari munkások vagy alkalmazottak. Azon is gon­dolkodtak már, hogy miként lehetne rendszeresen fizetett szabadságot biztosítani a tag­ságnak. Erre is van tervük. Éves szinten számolva havi 20 munkanap után lehetne két hét fizetett szabadságot adni, ami három évenként egy-egy nappal emelkedne. A jövő egy darabját érezték ebben a je­lenlévők, túl azon, hogy előre­látást nyújt a gazdálkodás to­vábbi fejlődése. A szemközti fal mellé tett pádon három asszony ült. Amikor visszakanyarodott a beszélgetés a havi előlegre, ak­kor az ő véleményükre volt kiváncsi mindenki. — Milyen a hangulat az asz- szonyok között? Tetszik-e ne­kik az előlegfizetés? Elége­dettek-e? Általában elégedettek és nincsenek éles nyelvelések, de kiderül, hogy nem minden munkánál jó még a teljesít­mény megállapítása. —x Megmondom őszintén, hogy krumpliszedésnél nem vagyunk megfizetve. Mondják is az asszonyok, hogy „men­jek, szóljak az elnöknek”. Meg kellene ezt vizsgálni, hogy vál­toztatni lehessen, mert van még vagy ötven hold szedni való. A másik két asszony helye­sel és a termelőszövetkezeti elnök meg az agronómus tájé­koztatja a taggyűlést, hogy el­jutott már hozzájuk a panasz és lehet is orvosolni, már mun­kálkodnak rajta. — Megcsináljuk ezt is, mint a többit, ahol jogos volt a sé­relem. Elnézést elvtársak, hogy ilyesmi előfordul, de most van az első év, hogy ilyen bére­zési rendszerrel dolgozunk. Tapasztalat kell ehhez is. Jö­vőre ilyesmi már nem fordul elő. Szó kerül még a tasgág ga­bonájára, amit minden körül­mények között tartalékol a szövetkezet, még ha jövő jú­niusban is viszi el az illető. Tájékoztató hangzik el a nyári kirándulásokról, ami a jó munka jutalma volt és a párttitkár elvtárs önkriti­kájával ért véget az első napi­rendi pont, hogy tényleg lehe­tett volna jobb, a kétúifalusi élethez közelebb álló beszá­molót készíteni. Az előjelek nem voltak biz­tatóak. Ezt a beszámoló iga­zolta is, de kijavította a tag­gyűlés előtt és a beszámoló után kialakult beszélgetés. Ennek megfelelően hoztak ha­tározatot a pártszervezet to­vábbi tennivalóiról. Sok sikert a végrehajtáshoz. Kászon József Országos sikere m i komlói építők vakoiatsimítá-gépének A Komlói Építőipari Válla­lat igazgatójának és főmérnö­kének találmányaként jelent meg első ízben az építkezések­nél a vakolatsimító- és műkő­csiszológép. Az elmés kis szer­kezet pisztoly alakú és sűrített levegő hajtja, súlya igen cse­kély és egyszerre két művele­tet lehet vele végezni. A vako­latsimítógéppel kitűnő ered­ményeket értek el az építő­munkások, jelentős anyag- és időmegtakarítást eredménye­zett a gépi munka. A komlói vállalat vezetőinek a találmá­nyát saját üzemük gépműhe­lyében készítették el, sőt je­lenleg szinte sorozatgyártás­ban készítik. A kis gépek iránt országszer te nagy az érdeklődés és eddig hat megyei építőipari vállalat rendelt belőle. A komlóiak gépműhelye eddig mintegy száz simító- és csiszológépet készített el a Baranya megyei, a Komárom megyei, a Győr megyei, a Somogy megyei, a Veszprém megyei és a Heves megyei állami építőipari vál­lalatok részére, A komlói építők gépműhe­lyében ezenkívül még több be­rendezést és alkatrészt készí­tenek. Ok gyártják az autóda­ruk irányváltó szekrényeit, amelyek ugyancsak a vállalat dolgozóinak újításai. Az új­fajta irányváltó szekrény nagy mértékben növeli a gép bizton ságát és feleslegessé teszi né­hány import alkatrész beho­zatalát. Munkahelyük az utca Régfen ez annyit jelentett, munkanélküliek, nincs kényé- rük. Ma ilyenekkel nem találkozunk. Most azokról beszélünk, akiknek a munkahelyük valóban az utca, állandóan ott dolgoz­nak. ott- keresik kenyerüket. Pölöskei emberek A Komlóról Ma­gyarszékek tartó műút széles sávban szeli ketté ezt az alig 100 házból álló falut. A házak aprók, de sok körtük már a villa formájú, piros téglás családi ház is melyek nagy iker- ablakokkal néznek ki a forgalmas műútra. Az utóbusz is sűrűn áll meg itt, reggel vi­szi a munkásokat Kom’óra, este hozza vissza. Alig van már Pölöskén olyan ház — még az aprócskák között is — amelyik­ből legalább egy em­ber ne a városban, a bányában dolgozna. Bódisék háza sem a kitételek közé tarto­zik. A családfő Bó- dis Károly tsz-tag, brigádvezető, Bódisné sertésgondozó a tsz- ben. De a 18 éves nagylány már kita­nult, s Komlóra jár dolgozni, a 16 éves fiú pedig ipari tanuló Ki is találná ezt fur­csának a faluban, hisz olyan természe­tes, mint az élet. A közeli város mágnes­ként vonzza a fiata­lokat. Egy közönséges hétköznapon 16 és 50 év között nem talál­ni férfit a faluban. Mégis rendes, még­is gondozott a pö’ös- kei határ. Talán s magyarszékiek jár­nak ide kapálni, ka­szálni? Ezt is hineb­né az ember, hisz a ké+ falu szomszédos es a szövetkezet is közös. — Eszükben sincs, magjuknak is elég a gondjuk, nem még hogy Pölöskét is a nyakukra vegyék. Bódis Károly még meg is toldja. — Egyben-másbam még szebb is a hatá­runk mint az övék. Tavaly is 200 mázsa cukorrépát termel­tünk holdanként, most se lesz keve­sebb. A kukoricánk is akkora, mint egy erdő, meg lehet néz­ni, emitt van szem­közt a dombon. Dol­goznak itt az embe­rek abban nincs hi­ba. Csak egy baj van kevés a munkaerő. De ha kevés az era bér, s mégis szép a határ, akkor kik dolgoznak? Gépük egy szál sincs h’sz tavaly alakultak s ar­ra még mivel kicsi a tsz nem futotta. Ak­kor ka dolgozik? A válasz: hát a pölös- keiek! Lássuk őket! A falu végén csép­lőgép zúg, majd e’a- kad, ledobja a szíjat, nedves ez az utolsó boglya zab, zöld ben­ne a bükköny, de a gépet addig nem en­gedik el, amíg el nem veri. Az idegenből jött etető a haját té­pi, a gépész is dü­hös, ma nem igen ke­resünk: Az emberek­nek sincs jó kedvük, de azért bíztatják: ha kitartottunk a jóban, amikor naponta 150 mázsát csépelt a gép, tartsunk ki a rossz­ban is. Ez már a má­sodik brigád a gép­nél az első Kelebiá- ból jött de él is ment mondván nem lehet itt keresni. Rossz volt a gép, többet állt, mint ment, de aztán megcsinálták, s a fa­lu ide sereglett, hogy segítsen. A hosszú paraszt- szekér kifordul a gép mellől, hogy új terű­ért induljon, s beáll mögé a másik. A gyeplőt öreg, inas ke­zek fogják s ősz fe­jekre hull a gép Po­l's. Nyugdíjasok. Két hónapja hordják a ga bonát a géphez, s né­melyikük még csak nem is rendes tag, hanem csak pártoló. A 64 éves Szabadi Antal bácsi fürgén ugrik le a kocsiról. A vasútnál ment nyugdíjba négy esz­tendeje, de most a isz egyik legszorgal­masabb embere. Pár­toló tag létére már eddig 100 munka- egvsége van, csak most az aratásban szerzett több mint 20-at Nem kéne ne­ki már dolgozni, hisz a postás műiden hó­napban kihozza a nyugdíját. — Mikor azonban Bótfi» Bt* oly bemondja a mák rofonba, hogy sürgős munka van, ennyi meg ennyi férfi ké­ne, hát nem bírja megállni, hogy ne jöjjön. És jönnek a töb­biek is. Volt bányá­szok, vasutasok, asz- szonyak, és jönnek esténként a családta­gok is. A fiatalok, akik ha él is mennek a faluból, nem bír­ják elnézni, hogy a föld gondozatlan ma­radjon. Műszak után még hosszú a nap. Kapálnak, kaszálnak, ha csak egy-két órát is. Pedig előleget nem fizet a tsz, ta­valy sok a saját épít­kezés s most még nem tudnak osztani. De az idei termés már szép, jól fizet­nek a kapások, s a háztáji állomány sem szenved hiányt. Jö­vőre mág gépet is kapnak s egyre jobb lesz majd ez a kis Az útépítők, aszfaltozok hidegben. melegben egyaránt meg­[‘'lAThntnk az utcákon ás n? ors-rá"útinkon. Idő j árás j el entés Várható időjárás szerda estig: kisebb felhőátvonulások, legfeljebb az északi megyék néhány helyén átfutó esők. zivatarok. Mérsékelt, Időnként megélénkülő déli, később délnyugati, nyugati szél. Várható legalacsonyabb éjszakai hőmérsék­let 8—12, legmagasabb nappali hő­mérséklet holnap 23—27 fok kö­zött. Előrejelzés a Balaton terüle­tére holnap reggelig: mérsékel*, délnyugati szél. kisebb íelhöátvo- nulások, délutáni zivatar nincs ki­zárva. A hőmérséklet napnyugta­kor 20, hajnalban 12 fok körül lesz. Kora reggeltől, késő estig árusítja a napilapokat és más újságokat az újságárus. Gombás Péter, aki egyike a leg ’'b érusoknak, a 48-as tér környékieket látja el újságokkal. Még Így a szezon végén is nagy a forgalom Székelyhídi Gyuláné szörp-automatájánál a Kossuth téren. Másfél éve — ha jó az idő — mindennap itt található és átlagban 1000 pohár szörpöt ad el A pölöskei embe­rek nem hagyták cser ben a szövetkezetét, a földet mely oly so­ká egyedüli kenyér­adójuk volt. S az ered menyek láttán nemso­kára talán már a fia­talok közül is haza­jön néhány nemcsak egy-két órára, hanem állandó munkára szü­leik mellé. (Káé) Az utcaseprő is elmaradhatatlan „része” az utcának. A hulló falevelekkel az ő szezonja most kezdődik. Erb János képriportja. t

Next

/
Thumbnails
Contents