Dunántúli Napló, 1962. szeptember (19. évfolyam, 204-229. szám)

1962-09-30 / 229. szám

WAPIO 1962, SZEPTEMBEE 3fi „Kerekasztal értekezlet' tanévnyitó után Úgy túrnák, hogy az iskolai életben a tanévnyitó a „nagy nap”, amikor vége temek a minden esztendőben lázas elő­készületi gondok, amikor min­denki egy -kicsit ünnepélyesen kihúzza magát, aztán munká­hoz kezd a jól olajozott, ki­próbált „nagy gépezet”, és minden megy a maga útján tovább tíz hónapig. A hétköz­napok munkája tulajdonkép­pen már kulisszáik közötti munka. Hogy ez mégsem egé­szen így van, hegy oktatási rendszerünk szakadatlan fej­lődése és korszerűsítése újabb és újabb megoldandó felada­tokat jelent a tantestület és a szülők, valamint a gyerekek számára, hogy a „nagy gé­pezet” működését állandóan figyelni, alakítani és ellen­őrizni kell — emiatt ültünk le négyesben a pécsi Petőfi utcai általános iskola igazgatód iro­dájában afféle „kerékasztal” értekezletre. Szécsei János is­kolaigazgató, Légrádi István igazgatóhelyettes, Horváth Im­re úttörővezető, az iskolai párt titkár helyettese és jómagam. Mire kérünk választ? Arra hogy az idén bevezetett válto­zások eddig milyen tapaszta­latokat eredményeztek, és az új iskolai év a továbbiakban milyen feladatokat jelent a nevelők és a szülők számára? A beiratkozás — Az idén, kivéve az első osztályt nem volt beiratkozás, és egy kicsit, bevalljuk: ag­gódtunk is. Hátha lesz olyan szülő, add hanyagságból, fele­. dékenységből nem hozza el » gyerekét az iskolába. Tapasz- . ta ta tünk örvendetes, hiszen . egyetlen szülő sem élt vissza az új helyzettel, minden ta­nulónk rendiben ás pontosan jelentkezett, aki pedig a ta­valyiak közül nincs itt, tudjuk hogy melyik iskolába ment. Ugyancsak több tapasztalatunk van már az első osztályosok or vosi vizsgálatával kapcsolat­ban is. Nagyon helyes rend­szer, mert az első osztályba iratható tanulók közül a tes­tileg és szellemileg fejletle­nebbek így orvosi javaslatra pihenhetnek egy évet és tes­tileg!, szellemileg megerősöd- -ve kezdhetik majd jövőre a tanulást. A „problematikus“ osztályokról — „Problematikus” osztály az első, atz ötödik és a nyol­cadik, elsősorban ezekben az osztályokban jelentkeznek az oktatási es nevelési gondok. Az első osztályos gyerekeknél elsőrendű feladatunk a szülők­nek megmagyarázni az új módszereket. Az első osztályos oktatásban nagyon kell vi­gyázni, hogy ne legyen nagy törés az óvoda és az iskola között. Éppen ezért az órák hogy úgy mondjuk — rövi- debbek. Az órákat megszakít­juk énékkel, játékkal vagy más hasznos, „kikapcsoló” foglalkozással. Másik problé­ma az elsősöknél, hogy a szü­lők gyakran helytelen módsze­rekkel segítik a gyerekeket az írásban, olvasásban, számolás­ban, és némely szülő minél előbb ötöst akar. Olyan is van, aki reklamál: hiszen az ő fia vagy kislánya már olyan szé­pen ír, vagy ragyogóan szá­mol, miért nem kap ötöst? — Osztályozás egyelőre nincs, félévkor se lesz. Az elsősök egyéves megfigyelés alatt van­nak és az időelőtti osztályo­zásnak semmi értelme se len­ne, hiszen a gyerek hónapok alatt is fejlődhet, vagy éppen visszaeshet. — Sok szülő ugyanakkor té­vedésben van az első osztályo­sok bukását illetően. Tévedés, hogy bukás nem lehet, viszont nagy körültekintéssel döntik el a nevelők, hogy, ki bukjon meg. A nevelők éppen ezért heti kötelező 'két órában kor­repetálnak azokkal az első osz­tályosokkal, akik gyengébben tanulnak. — Az ötödik osztályosoknál az a probléma, hogy náluk már több a nevelő és több a tantárgy. Meg kell őket taní­tani: tanulni. Itt a szülőkre is nagy feladat hárul, sokkal töb­bet kell fogtalkozniok a gye­rekekkel. A nyolcadik osztá­lyosok esetében a pályaválasz­tás a döntő. Ebben az osztály­ban általában mindig javul a tanulmányi eredmény, hiszen a tanulók már érzik a fele­lősséget. Azt leérik a nevelőik^ hogy a szülők ne legyenek tü­relmetlenek a gyerekkel szem­ben, ne kényszerítsék, hall­gassák meg a nevelők vélemé­nyét, akik nagyon jól ismerik a gyerek érdeklődését és ké­pességeit. Elsősorban nevelni — Sokkal nagyobb súlyt he­lyezünk a nevelésre. Szocialis­ta iskola vagyunk, kommunis­ta embereket nevelünk, a tan­anyag és a módszerek egy­aránt szocialisták. Ezt a célt szolgálja az is, hogy az isko­lavezetés éves nevelési tervet dolgozott ki és ezzel összhang­ban van az iskolai úttörőmun­ka, a napközi otthon és a szü­lői munkaközösség terve is. Véleményünk szerint a neve­lésben nagy szerepe van az úttörőmunkánaík, az úttörő- próbarendszemek, de a napkö­zi otthoniban a napi és heti- rend szerinti oktatás és a ne­velési tárgyú beszélgetések, a játékok, a sportfoglalkozások, a szórakoztató foglalkozások egyaránt ezt a célt szolgálják. — Ide tartozik az is, hogy a tanévnyitó rendelet szerint az iskolában biztosítani kell a nyugodt légkört, az egyenletes munkáintnrrust. Megszüntetjük a felesleges adminisztrációs teendőket, a felesleges értekez leteket, a nevelőknek legfon­tosabb feladatuk, hogy nevel­jenek. Ha a pedagógus társa­dalmi munkát végez, végezze azt az iskolában. Nevelőink vállalták az úttöróraj-vezetést, és most már nyugodtan el­mondhatjuk, hogy az osztály­főnöki munkát a rajvezetői munkától elválasztani nem le­het, miként a közösségi mun­kát nem lehet elképzelni út­törőmozgalom nélkül. Az ellenőrző könyv — Az idei tanévben már el­maradnak a negyedévi és há­romnegyedévi ellenőrző érte­kezletek, ezzel a nevelők na­gyobb távlatokban dolgozhat­nák. Tevékenységük jórészt nem vész el a papírmunkában. Az ellenőrző értekezletek ed­dig jobbára azt a célt szolgál­ták, hogy mielőtt a gyerek az osztályzatot megkapja, a szü­lőiket tájékoztatjuk. Ez most. megszűnik, és a szülő csak félévkor értesül a gyerek elő­meneteléről vagy elmaradásá­ról. Problémát jelent tehát a szülőkkel való rendszeres kap­csolat. Bár az iskola és a szü­lők kapcsolata jő, mégis az Ellenőrző könyvet jobban fel lehetne használná ennek a cél­nak az érdekében. A nevelők eddig csak a dorgálást írták be a könyvecskébe. Ez hiba volt, és a szülők joggal kifogásol­ták, hiszen a gyerek nemcsak rosszat követhet el az iskolá­ban, a gyerek általános fejlő­dési tendenciája dicséretes. Éppen ezért bátrabban be keit írni az Ellenőrző könyvbe a dicséretet. A szülői munkaközösségről — A szülőt munkaközösség nálunk a mötanács irányítása alatt dolgozik. Most készítik a munkatervüket. Mi konkrét se gítséget várunk a szülőiktől. Egyrészt összhangot az iskolá­val, másrészt otthon is alakít­sanak ki napirendet, amely­hez igazodik a gyerek, és amely napirend összhangban van az iskolai renddel A szü­lők lelkiismeretesen vegyenek részt a szülői értekezleteken*, fokozzák pedagógiai műveltsé­güket és nem utolsó sorban se­gítsék az úttörőmozgalmat. <— És ama még nagyon fon­tos: a szülők ne azt tartsák feladatuknak, hogy az iskolát anyagilag támogassák, mert erre szükség nincs, hanem elsősorban a nevelés munká­jában vegyenek tevékeny részt karöltve a pedagógusokkal. Ez a legfontosabb szülői feladat. A pécsi Petőfi utcai általa? nos iskolában is zökkenőmen­tesen kezdődött az idei tanév, és ennek a „kerékasztal” érte­kezletnek a lényegét körülbe­lül így lehet összefoglalni: , nevelni és nevelni — új, kom­munista szemléletű embereket. Ez a feladata az iskolának és i a szülőknek egyaránt. •" fTbíery) Irodalmunk helyzetéről Irodalmunk helyzete — a művészeti elvek és a gyakor­lati megvalósítás tekintetében — a VII. pártkongresszus óta jelentősen fejlődött. Irodalmi közéletünk — természetesen még nem egységes: a szocia­lista-realista irodalom «ellett különféle eszmei, művészi irá­nyok élnek és hatnak. Az író­szövetség idei közgyűlése azon­ban örvendetesen állapította meg: irodalmunk sok sipá szóla­mában ellenséges hang nines. Nálunk hangot kaphat a kí­sérletezés, a különböző stílus- irányzat, a témák és kifejezési formák egész gazdagsága. Csak a dekadencia, az üres forma­lizmus, az öncélú módkeresés idegen snMvésael-politikástktól. Ha visszanézünk három-négy év távlatába: a fővárosi iro­dalmi lapok, folyóiratok mel­lett a vidék négy nagy váro­sában is újra nivós folyóira­tok jelennek meg Az önálló vidéki könyvkiadás megvaló­sulása is a közeljövőben vár­ható. Fejlődtek színházaink, a rádió, a televízió (ma már jó­formán minden családnak van rádiója, naponta közel egy­millió ember nézi, hallgatja a televízió műsorát): ezek » számadatok az iro­dalom fórumának fejlődésé­ről is számot adnék, hiszen nem mindegy, hogy az író szavát milyen tömegek: fogadják be. Ehhez hozzászá­míthatjuk még oktatási rend­szerünk eredményeit. 1963- ban 18 000 fővel lesz több az egyetemi és főiskolád hallga­tók száma. 600 középiskolai és 400 általános iskolai tanuló- ‘ csoport (osztály) fejlesztése sze repel az állami költségvetés- j ben, amelyek összessége mind az irodalom és művészet igé­nyes „fogyasztóinak” számát növeli. Hogy alakult a helyzet Pé­csett? A Jelenkor — a dunán­túli és pécsi írók folyóirata — ötödik évében már országos vonatkozásban is egyik legiz­galmasabb folyóiratunk. A Je­lenkort országosan ismerik és olvassák. Szerkesztési szem­Fototanfolyamot rendeznek a fotokörvezetőkoek, haladóknak, kezdőknek A Mecseki Foto Klub idén «6 Íz­ben rendezi meg a városi fotókörök vezetőinek, a haladó fotóamatdéök- nek a fotOelméiett továbbképzését. Egyidőben megindítja a kezdők tanfolyamát is. A részvétel díjmen- tes. Külön tanfolyamokat reindee- nek a járási székhelyeken a vidéki fotókörök vezetőinek is. Mindkét csoportban kilenc—ki­lenc előadás lesz. A vezetők és ha­ladók csoportjában részt vesznek a Mecseki Fotoklub tagjai is. Elő- 1 adók a pécsi fotóművészek, de tartanak előadásokat a Magyár . Fotóművészek --Övetségének tag- j jai is. Az előadások havonta egy alkalommal lesznek a városi Műve­lődési Házban. 1962-ben az időpont­juk: október 26, november 23, de-1 eember 21. A kezdőké du. 1" óra-1 kor, a vezetőké és a haladóké 18.30 órakor kezdődik, igy lehetőség nyílik arra Is, hogy egy amatőr mindkét előadást végighallgathas­sa. Az előadásokat filmvetítés és vita követi. A részletes programját a város fotóköreinek a Mecseki Foto Klub megküldi. A tanfolyam elvégzéséről a tan­folyam hallgatói bizonyítványt kap nak. A vezetők és haladók előadás sorozata alapfokú esztétikai tudni­valókat, mig a kezdők részére tar­tott előadás-sorozat technikai tudni valókat tartalmaz. Az esztétikai előadások a képzőművészet egyéb területét is felölelik éa ezért ez azok számára is érdekes, akik nem foglalkoznak fotózással. Ilyen cí­meket találunk köztük: Miért szép a fénykép? A művészi kép, A tar­talom és forma, A kifejezés módja, a stílus, A fényképi kifejezés esz­tétikuma, A kompozíció, A foto és a képzőművészet, A XX. század művészete, A fényképezés és a szí­nek, Az alkalmazott fotóművészet, Fénykép a lakásban. A kezdők tanfolyamában ilyen elmek találhatók: A fényképező­gép rejtelmei, A felvételezés prob­lémái, Előhívás éa labormunka, Másolás, nagyítás, A nagyítás trükkjei, A leggyakoribb hibák. — A tanfolyamon bárki részt vehet, akár tagja egy fotókörnek, akár A napokban rővtd tottősé­fásban számoltunk be arról, bogy a mauthauseni haláltá- bor 20-as blokkja 1945. feb­ruár 2-án jellázadt. A négy életben maradt szovjet tiszt hétfőn Moszkvában találko­zott és elmondta a felkelés történetét. Az egyenlőtlen küzdelemben elvérzett 20-as blokk hőstettéről emlékezik meg dr. Werner István, az események pécsi szemtanúja. MAUTHAUSEN, 1945. feb­ruári hideg éjszaka. Az ötös barakkban, a fala egyetlen szál vékony deszka, 360 csont-bőrré fogyott fogoly fekszik a padlón, fejtől-lábtól úgy összezsúfolva, mint a he- ringek. Aludni ezért sem lehet, de azért sem, mert a szükségre kibotorkálók a sötétben a fek­vőkre lépnek, morgás, szitko- zódás után végre csönd lesz. De hirtelen kigyúl a villany és az SS újabb 10—12 foglyot terel a barakkba, itt kell köz­tünk aludniok, ahol már mi sem férünk el. Az SS ordít, de nem mozdul senki. Még egy SS-legény jön, nadrágszíjjal üvöltve végigveri a fekvőket és közéjük préselik az újonco­kat, szinte úgy verik közénk őket, mint éket a fába. Fojtott káromkodás magyarul, oro­szul, franciául, németül, aztán lassan minden elcsitul. Moc­canni sem lehet, belemeredünk a sötétségbe. Hány óra lehet? Végtelen ez az éjszaka, akár a többi, talán éjfél után járha­tunk. Az ablakon át fények látsza­nak, maga a tábor minden éj­jel teljesen ki van világítva. Az erőd méteres gránitfalai te­tején árammal telített több­soros magas szögesdrót kerítés fut végig, minden 8—10 méte­ren lőtorony két-két. beépített gépfegyverrel, mellettük éjjel­nappal SS-ek. be van lőve minden centiméter, itt ? ma­MAUTHAUSENI EMLÉK dár sem repülhet át. (Nem is láttunk még egy verebet sem több mint egy év alatt soha.) Kínosan áll az idő, gyötrődve morzsoljuk a hosszú perceket. Egyszerre puskaropogás! Négy-öt lövés, kis szünet, az­tán gépfegyversorozat. Der- medten figyelünk. Mi ez! De máris kezdődik újra és egyre vadabb, erősebb lövöldözés, géppisztolykattogás hangzik. A barakk önkéntelenül riadtan talpraugrik. Hans, a blokk- ältester parancsnok) sápadtan rohan be: „Senki se mozdul­jon!” Mi pedig rettegve és mégis valami titkos bizakodás­sal szorongtunk a fal mellett és találgattuk, hiszen a kül­világtól már majd egy éve her- metiktisan el voltunk zárva. Mi történhetett? A lövöldözés egyre több, egyre hevesebb, most már a tábor több pontjá­ról hallani a géppuskadörgést. Hirtelen fényszórók pásztázzák végig a téli éjszakát, fejvesz­tetten ordítozó SS-ek futnak el az ablak előtt, pórázukat rán­gató üvöltő, csaholó hatalmas vérebek rohannak velük. „Mi ez, mi ez?” — suttogunk egy­másközt, miközben az egész lágert színje rázza a fegyverek most már szakadatlan menny-- dörgése. A blokkparancsnokok izgatottan futkosnak egyik ba­rakktól a másikig és Hans ha­marosan hozza a hírt: a 20-as barakk fellázadt és javaban áll a harc! Meghűl bennünk a vér. Már tudtuk, mi történhetett. Mert a 20-as büntető barakk itt a poklok különleges pokla, azo­kat zárta ide az SS, akik szö­kést mertek megkísérelni, vagy akit szabotázzsal vádol­tak, vagy éppen csak egy kápó szeszélye vagy ellenszenve minden ok nélkül lökött erre a speciális vesztőhelyre. Min­denki tudta, akkor már mi is, hogy Mauthausen Vernich­tungslager, azaz megsemmisítő tábor, de aki a 20-asba került, az nem az előírt „szabályos” módon pusztult el, hanem ar­ra ebben a tábori siralomház­ban gyorsabb és kínosabb ha­lál várt. Hónapokig közvetlen mellettük, a 19-es blokkban laktunk mi pécsi politikai fog­lyok és nap mint nap láttuk, hogy hol 3—4, hol 10—12 véres, agyonvert foglyot vittek el blokkunk előtt a hullaszállí­tók, később, ahogy a náci gé­pezet mégjobban megtébolyo- dott, többet is. Nem győzték már saját erővel a szörnyű fu­vart a krematóriumig, mely­nek kísérteties kéménye éjjel­nappal füstölt, tőlünk is segít­séget rendeltek ki. Az akkor 17 éves Schreiber Lászlóra (ma orvos az Alföldön) és Bátori Jenőre (ma a FŰSZERT dolgo­zója itt Pécsett) emlékszem még közülük. A 20-as lakói nagyobbrészt szovjet tisztek és közkatonák voltak, de voltak francia el­lenállók is köztük. Szörnyű volt a sorsuk. Élelmük még a miénknél is kevesebb, az egész koncentrációs tábor legbestiá- lisabb pribékjei minden lehe­tő módon kínozták őket és aki néhány hét alatt mégsem pusz­tult el, egyszerűen agyonver­ték. EZ AZ amúgyis halálraszánt barakk legendás, példátlan hő­si tettre szánta el magát. Tud­juk, hogy elveszünk, gondol­hatták, de nem adjuk az éle­tünket olcsón és előbb leg­alább megpróbáljuk, hogy hírt adjunk a világnak, mi történik itt! Szovjet tisztek szervezték meg a kitörést, az adott le- küzdhetetlennek látszó nehéz­ségek közt bámulatos körülte­kintéssel és elszántsággal. A kitűzött februári éjszakán adott jelre megrohanták és megfojtották a blokkparancs­nokot, pokrócaikat rádobták az árammal telt szögesdrótra, így átjutottak a kőfalon és pillana­tok alatt, mint a szélvész meg­rohamozták a legközelebbi gépfegyvertornyot. Kődara­bok, nehéz faklumpáik ímind abban jártunk) volt az összes fegyverük. Valósággal pergő­tűz alá vették a tornyot, úgy dobálták, az őrség első meg­lepetésében lőni sem tudott tő­lük, a mellvéd alá bújt és a hősök közben már el is foglal­ták a tornyot. A két SS-t le­ütötték és a gépfegyverekből azonnal tüzet nyitottak. Csak­hogy a többi tornyok most már fölocsudva őket kezdték lőni és ekkor kezdődött az a fülrepesztő fegyverdörej, me­lyet mi a barakkban feszülten hallgattunk. Az egyenlőtlen élethalál­harc, fájdalom, hamar véget ért. Hiába sikerült a felkelők kis részének a belső erődből a külső övezetbe jutni, a közben riadóztatott teljes SS-legény- ség a hatalmas véreb-falkával minden efienáltást letört. Las­san ritkább lett a gépfegyver­ropogás, az artikulátlan ordí- tozás még hallatszott itt-ott egy darabig, aztán az is elült és a szomorú téli hajnal már csak a holtak csendjét találta a tá­borban. Mi a barakkban megrendül­ve, felizgatva virrasztottúnk reggelig. A hírhedt Appel- platzon másnap délben tudtuk meg a környező blokkok fog­lyaitól a részleteket, hog- a 20-as nyitva áll, mert egyet­len lakója nem maradt, hogy jó néhányan nem kerültek még meg, talán nekik mégis sikerült a lehetetlen. Annál fájdalmasabban ütött szíven bennünket, mikor éppen akkor lökdösött az SS a sorfalunk előtt négy támolygó, véresfejű, tépett ruhájú felkelőt, körülöt­tük a csaholó, ugráló óriási vé­rebek ... És mikor másnap, harmadnap munkára vonul­tunk ki, még ott láttuk a szö­gesdrótokon és a kőfalon a vé­res hajcsomókat, ruhafoszlá­nyokat. Áz SS nem sietett el­takarítani. Nyilván okulásul a többi 25 ezer fogolynak... TIZENHÉT ÉVE... Nem is oly rég volt. Mégis olyan, mint egy távoli lidérces, nyomasztó álom. Pedig; nem az volt, át­éltük, ha nem is sokan. És szin te érthetetlennek tűnik ma már hogy a fasizmus, ez a tömény embertelenség, néhol «ég mert sem tűnt e! a világból. De elég csak a náci koncentrá­ciós táborokra gondolni, hogy mindenkit, aki az ember név­re igényt tart, minden ideg­szálával egyetlen szilárd áfcfei rat töltsön el: Soha többé! I Ok. SÉerner Srteshit ' pontjai news pwwincsairisHk legutóbb, a lapról szoló i záróközleményétbesi joggal lapíthatta meg Tüskés Tibor főszerkesztő a pozitívumokat) A Jelenkor az egész országhoz, szól, a visszhang is országos,' amit szépirodalmi anyagával,■ cikkeivel, kritikai írá ' ” ébreszt. A* elmúlt években több fia­tat tehetséget indított ót** és az irodalmi ízlés, igényes­ség tekintetében különösen megbecsülendő a szerkesztő­ség munkája. A további cél, hogy a lap vonta jelenhessék meg és méj frissebben kapcsolódjon az in dalmd élet vérkeringésébe. Hivatalos szerveink értéke Ük ennek a rminkának ered menyét. A Jelenkor tavaly ; kezdett országos írói konfe­renciájának 1063-ban bizonyá- , ra meg lesz az anyagi fede­zete. Sokat várok a helyi könyv­kiadás megvalósulásától is. Nem egészen igaz az, hogy minden jó könyv nyilvánossá­got kapott a pesti kiadóknál, vagy minden műfajnak egy­formán meg lett voll« a ki­adója. De ettől eltekintve: a szocialista értékrendiben a gaz­dasági hálózat országos szét­húzásával együtt jár a szelle­mi élet decentralizátSéja is. Tüskés Tibor — a már em­lített cikkében — helyesen ál­lapította meg ennek a régi törekvésnek mai lehetőségeit: „A vidéki nagy városok iro­daiam élete támaszkodjék a tájegység szelte«»-— kulturá­lis értékei*«) Fogj* «MRB « vonzási köré­be tartozó erőket. Váljék irodalmi centrummá, különösen a fiatal írók fölfe­dezése és nevelése területén tölthet be jelentős szerepet”. A VH!. pártkongresszus irányelveiben felmérte mind­ezt a fejlődést és a- továbbiak­ban is «tat mutat irodaim! közéletünk helyes irányú fej­lődéséhez. Az írókon — alkotó munkájuk eredményén — mú­lik, hogy mennyi hasznosít­ható ezekből a lehetőségekből. Elmondta: Bárdos! Németh Janos f

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents