Dunántúli Napló, 1962. szeptember (19. évfolyam, 204-229. szám)
1962-09-30 / 229. szám
I ÍM2. SZEPTEMBER SR mapi6 GALAMBOS! LÁSZLÓ VIRRASSZ EMBERISÉG Amíg a Hidrogén növeszti mérges bokrait s folyamokká duzzad a hömpölygő Atom ne aludjatok az olajfák alatt kérdezzétek meg a gyermekeket építenek-e a szépség tégláiból Kérdezzétek meg a szüzeket kihajolnak-e a sóvárgás ablakán mely a szerelmet szikrázza pirosán Hallgassátok az asszonyokat: „Szívünkben hordjuk a fényt, hogy elűzzük a sötétség ragadozóit világossággal vigyázzuk csecsemőnket" Fürkésszetek a férfiak tekintetét rakéták, bombák helyett márványból faragott városokat ölel. Aki alkuszik a pusztulással eladja testvérét mint Júdás a Mestert Vágjátok le a rémület kakasait ne hasogassak rikoltásukkal a hajnalt Aranyhegyek világítanak a csillagokon fejtsétek meg az űr kérdőjeleit. Nyissátok meg fületek alagútját, a fénytáoolságokból vágtató hangok előtt az üzenetek vagonjai* fölizzanak a mmdenség törvényét Hegynyi Keselyűk ülnek a világon csőrükben feketén lobog a félelem. íVc aludjatok az olajfák alatt a kin körmenete elindult a káoszból zászlain halálfejjé szürkül a nap. Virrassz emberiség. Éle/halál-küzdelem az ég és a föld között Hüse Károly szakaszvezető, ugrató-parancsmok karjelére Valkó Gyula százados határozott rugaszkodással vetette ki magát a repülőgépből. Ez volt a hatszáztizenhetedik ugrása. Odafönn az ugró már az első percekben észrevette, hogy elvétett egy mozdulatot s emiatt zuhanás közben gyors pörgésbe került... „Ki kell jönnöm a pörgésből — ismerte fel azonnal a hely- aetet, — addig nem nyithatok ernyőt. Energikus mozdulattal igyekezett az egyre gyorsuló zuhanásban megállítani testének pörgését. Nem sikerült. Űjabb gyors, határozott kísérlet. A pörgés ekkor sem állt meg. meg, de a pörgés sugara megnagyobbodott. Ekkor kezdődött meg a drámai küzdelem az életért ég és föld között. Kinyitni a hasernyőt! Odalent a repülőtéren már a nyitás pillanatában észrevette mindenki, hogy Valkó szá- dos ernyőjével baj történt. Néhány pillanatra megkövültein álltak az emberek és feszülten figyelték a zuhanó tisz'« . Nagy Ottó őrmester, a célba- ugrás bírója azt is látta oda- lentről, hogy a tiszt ernyője nemcsak kihasadt, hanem szél- átcsapódása van: az egyik tartózsinór átvetődött a kupolán. Ez a körülmény még nehezebZuhanása mindjobban gyorsult, füle mellett szokatlan éles seggel süvöltött a levegő. Ügy- tetszett, mintha a föld eszeveszett gyorsasággal rohanna feléje. Eltelt a zuhanásra előírt hússz másodperc, akármi történik, nyitnia kell az ernyőt... Egész testébe sajgó fájdalom hasított. A szokásosnál sokszorta erősebb rántást érzett az ernyő nyitásakor. Feltekintett a réseit ernyő kupolájára: megdöbbenve látta, hogy a rést összefogó szelet kihasadt, a kupola kifordult, nem volt semmi tartása. Ráadásul testének pörgő zuhanása nem szűnt küzdelmes évtizedek ellenforradalom leverése után — a többi veteránnal együtt — fegyvert fogott, felöltötte a munkásőrök sötétkék egyenruháját. Részt vesz a gyakorlatokon, szolgálatba jár, a munkásőrség megyei törzsének raktárát kezeli, pártmunkát végez. Sok a munkája, de fiatalos lendülettel és akarással végzi. Azt vallja, a munkáshatalomért sohasem lehet eleget dolgozni. i bé tette Valkó százados helyzetét. „A hasemyőt! Kinyitni a hasernyőt!” — várták odalent szívszorongva, feszült aggódás közben. A repülőgépről Hüse szakasz vezető felülnézetben látta a zuhanó Valkó századost. A tapasztalt ugrató-parancsnok azonnal felmérte a helyzet veszélyességét; hiszen a hasadás és a szél-átcsapódás három részre különítette az ernyő kifordult kupoláját, a 60 négyzetméternyi területből mindösszes 6—8 négyzetméter fékezte a tiszt zuhanását. „Hase>iyőt kell nyitnia, különben biztos halál vár rá!” — állapította meg ő is féltő aggodalommal. Valkó századosnak nem volt egyetlen veszteni való másodperce sem. Hosszú ejtőernyős pályafutása alatt báeidegző- dött a gyors döntés és a gyors cselekvés. Villámgyors, szabályos mozdulattal kinyitotta a hasemyő zsákját és a nagy sugarú zuhanó pörgés irányába teljes erejével kidobta az ernyőt. Akár az óriáspolip... Odalent a szemtanúk egy pillanatra megkönnyebbülten fellélegeztek. Valkó századosban is felcsillant egy pillanatra a menekülés reménye. De csak egy pillanatra. A szűnni nem akaró, sőt egyre gyorsuló pörgéstől ugyanis a kidobott hasernyő kupolája nem lobbant ki, hanem a tönkrement, rongyként vonszolódó háternyő 1 kupolájának rés-záró zsinórjá- I ra csavarodott. S a hasernyó selymének egy része Valkó százados testére, fejére tekere- dett. „Ez a vég” — gondolta a tiszt halálra vártan, s eszébe jutott felesége és két gyermeke. Odalent lélegzetvisszafojtva, tehetetlenül figyelték az ejtőernyős élethalál-küzdelmét. A katasztrófa előszele dermesz tette meg a szíveket. Valkó százados úgy küzdött az újra és újra testére tekere- dő ejtőernyő-selyemmel, mint valami fantasztikus film hőse a tenger mélyén, az óriáspolip csápjaival. Az ernyő, amely máskor az éle*'* u biztonságot jelenti az ugró számára, ezúttal fojtogató ellenséggé vált. Másodszor is, harmadszor is, negyedszer is újra rátekeredett a tisztre. Ponyvát! Ponyvát! Még egyszer összeszedte min den erejét és negyedszerre is sikerült kiszabadítania magát az ernyó-.lyem fojtogatásá- ból. — Ponyvát, gyerekek! Ponyvát! — kiáltotta lefelé kétség- beesetten. Odalent ekkor már felengedett a dermedtség: nyolcan- tizen ragadták meg a ponyvát és rohantak vele a zuhanó test alá. Planem ekkor újabb váratlan fordulat következett: húszharminc méternyire a kifeszített ponyva fölött egy váratlanul erős szélroham a tisztet estében oldalra röpítette. „Végem van. Nincs menekvés” — ismerte fel a helyzetet, de mégis szabályosan összezárta a lábát és várta a földre zuhanás végzetes pillanatát. A ponyvát tartók tehetetlenek voltak, hiszen a tiszt esése oly gyors volt, hogy néhány pillanat alatt nem kötethették a ponyvával. Egy harcos közbelép S amikor már mindenki azt hitte, hogy sorsa beteljesedett, akkor történt valami, amire senki sepr számított. Bartucz Pál honvéd szélvészgyorsasággal a zuhanó test alá vetette magát, s önfeláldozó bátorsággal estében elkapta és saját testével fogta fel lendületét. Mindketten a földre zuhantak. A közelben állók kezéből ernyedten hullott ki a ponyva, s mindannyian a két földön fekvő ejtőernyőshöz futottak. — Csoda, valóságos csoda — jegyezte meg valaki. — Nem csoda ez — szólalt meg a mind jobban magához eszmélt Valkó százados és hálatelten nézett önfeláldozó megmentőjére. Odalépett hozzá és forrón magához ölelte a lányos arcú, szőke Bartucz Pál honvédet. Bertalan István Látogatás a Petőfi Sándor laktanyában A Petőfi Sándor laktanyába látogatott el fotóriporterünk a fegyveres erők napja tiszteletére rendezett ünnepség alkalmából és a rövid óra alatt néhány jellegzetes pillanatot ragadott meg. Szolgálaton, kívül... Bányászai apán. szén tember 2-án Jakab Gergely rendőrőrmester volt szolgálatban. Komlón, az An- na-akna mellett lévő lakása előtt javítgatta motorkerékpárját, s közben fel-fel pillantott az ablakba: mikor hívja a felesége ebédelni. A hívó szó helyett azonban tűzoltóautók szirénázására lett figyelmes. Beszólt a feleségének: kérdezze meg telefonon, hol van tűz? — Ég a zobáki akna — hallotta rövid idő múlva az asszony kétségbeesett hangját. Jakab Gergely agyában hirtelen átfutott a gondolat: 90OígBla<-ba*» «agy szolgálaton kívül ez most mindegy, itt cse lekedmi kell! Berúgta a kis Csepelt és a tűz oitóautók nyomába eredt Tudta, hogy mit jelent egy bánya tűz, nemcsak „elméletben”, hanem gyakorlatban is — két évig volt Komlón vájár. — Amikor kiértem a tűzoltók már fecskendezték az égő aknát, segítettem én is a tömlőket cipelni — emlékezik vissza. Aztán olyan izgalommal meséli tovább, mintha mégegyszer átélné az akkor történteket. — Míg ott a tűzoltóknak segédkeztem láttam, hogy szinte izzik a kast tartó acél kwiä, ét meg gondolatra sem voit idő, a nagy hőségtől meg- nyúlott sodrony elszakadt és a kas hatalmas robajjal az aknába zuhant. Az izzó sodrony másik része pedig visszacsapódott a gépházba — A gépháziban nincs baj? — kérdezte hirtelen az egyik mellette lévő embertől. — Nincs. De ha mégás — villant át benne a gondolat és a gépház ba rohant. Jól sejtette A tüzes, izzó sodrony visszatekeredett a fadobra es ... — Amikor beléptem már gomoiygott a füst, égni kezdett a fadoto is ..; ▲ térné te 1 »• dejére nehezedett... de nem, nem törődött most ezzel, leéghet a gépház.. . Egy vödröt pillantott meg ... hordta, locsolta a vizet a fa- dobra . . . Fullasztotta a füst, a köhögés... De már jöttek mások is ... Sikerült a gépház- tüzet megfékezni. Egy önfeláldozó rendőr gyors, határozott cselekedete nagy érteket mentett meg. Kint pedig sok sok ember, tűzoltók, bányászok keltek bírókra az aknatűzzei. — Főkapitányságvezetői dicséretet és a Komlói Szénbányászati Tröszttől jutalmat leap iám. Pedig nem. a dicséretért tettem, csak úgy, kötelességből, beosület- bols ray) A csapatzászló slőtt tisztelegnek az egységek. Kálazi József vezérőrnagy kitüntetéseket nyújt át a kiválóan dolgozó tiszteknek. Az aknavetős raj pillanatok alatt harckész állapotba hozza a. fegyvert. Hagy érdeklődéssel nézegetik az égpút a éévsyzgboicsi úttörők. Fotó: Erb, , Ritkaság, hogy egy hatvanhárom éves férfi annyira fiatalos legyen, mint Pollónyi Lajos. Ruganyos mozgásáról, állandó jó kedélyéről ítélve az ember nem gondolná többnek negyvennél, de az argon nyomot hagyott a felszabadulás előtti közel öt évtized minden küzdelme, fáradtsága. 1918-ban lakatostanoncként alkalmazták a villamostelepen. A műhelyben szervezett munkások dolgoztak, s hamarosan őt is maguk közé fogadták. Pollónyi Lajos elvtárs ekkor | jegyezte el magát a munkás- j mozgalommal. 1919-ben Matu-; zsam Béla. Tóth József és : Delnhoffer Mátyás elvtársak- j kai együtt részt, vett a kommu- j nista párt t tervezésében Pécsett. 1922-ben letartóztatták, ! közei fél évig kínozták Horthy ; rendőrei, mig régre kiszabadul . 1924-ben a Duna Gőzhajót zási Társaságnál résztvett egy két hetes nagy bányász-sztrájk ban, ezért Zalaegerszegre in- j ternálták. Csaknem öt küzdelmes évtized telt el életéből 1945-ig: A felszabaduláskor a MÁV villamos műhelyében dolgozott és elvtársaival együtt haladéktalanul hozzákezdett a Magyar Kommunista Párt vasúti szervezetének létrehozásához. 1946- ban, mint Pécs város küldöttségének egyik tagja, résztvett a párt III. kongresszusán. Pollónyi Lajos .elvtárs összeszorított fogakkal tűrte a horthysta pribékek kínzását és j életében csak egyszer lábadt j könnybe a szeme 1956-ban, ak- ; kor is a pillanatnyi cselekvés- | képtelenségtől. És az W56»«
