Dunántúli Napló, 1962. szeptember (19. évfolyam, 204-229. szám)

1962-09-19 / 219. szám

4 NAPLÖ 1962. SZEPTEMBER 19. 1 Külföldi hírek DJAKARTA Maxwell Taylor tábornok, Kennedy elnök személyes ka­tonai tanácsadója, aki négy­napos látogatásra vasárnap Djakartába érkezett, hétfőn megbeszélést folytatott Sukar­no elnökkel. MOSZKVA Moszkvában végétért a Ke­resztény Békemozgalom. Végre hajtó Bizottságának ülése, amelynek munkájában Magyar ország, Anglia, a Német De­mokratikus Köztársaság, Hol­landia, Libéria, Libanon, Ro­mánia, Franciaország, a Né­met Szövetségi Köztársaság, Csehszlovákia, a Szovjetunió és más országok' egyházi sze­mélyiségei vettek részt. Az öt­napos ülésen megvitatták a nemzetközi helyzet problémáit és a keresztények ezekből ere­dő jeladatait. TBILISZI Hétfőn véget ért a 10. nemzet közi szőlészeti és borászati kongresszus, amelyen huszon­három ország képviselői vet­tek részt. HAVANNA A Revolución cimű kubai lap hétfői számában mindenkit óva int attól, hogy kalózcse­lekményeket kövessen el Ku­ba ellen. A lap figyelmeztet, hogy a jövőben másként bán­nak azokkal, akik Kubára eme lik kezüket, mint a tavalyi in­vázió során elfogott ellenfor­radalmárokkal. A tavalyi in­vázió során fogságba ejtett el- lenforrdalmárokat kihallgatták és a televízió nézőinek is be­mutatták. Most azonban nem kerülheti el a jogos büntetést az, aki hazaárulást követ ed. MOSZKVA Pittermann osztrák alkancel- lár kedden délelőtt hazautazott Moszkvából. Az alkancellár öt napot töltött a Szovjetunióban Elutazása előtt tett nyilatko- i.zatában kifejezte reményét, hogy látogatása elő fogja moz­dítani a két nép barátságának erősödését és elmélyülését. Pittermann megjegyezte, hogy ő és kísérői „jó benyo­mást szereztek a Szovjetunió gazdasági fejlődéséről”. Megnyílt as ENSZ-kösgyűlés 27. ülésszaka New York. Kedden délután — magyar idő szerint 20.31 órakor — meg nyílt az ENSZ-hözgyűlés 17. ülésszaka. Az ülést Monzsi Szlim, az előző ülésszak elnöke nyitotta meg. Az ENSZ 104 tagjának kül­döttei foglaltak helyet az ülésteremben. A szovjet kül­döttséget Gromiko külügymi­niszter, az angol küldöttséget Godber külügyi államminisz­ter vezeti. A többi nagyhata­lom képviseletében az állandó ENSZ-küldöttek vannak jelen. Egy szomszédos teremben négy nemrég^, függetlenné vált ország — Rwanda, Bu­rundi, Jamaica, valamint Tri­nidad és Tobago — küldöttei várták, hogy a közgyűlés jóvá­hagyja a Biztonsági Tanács ja­vaslatát és elfoglalhassák he­lyüket az ülésteremben. (Mint ismeretes, a Biztonsági Tanács mind a négy országot felvétel­re ajánlotta.) Monzsi Szlim az ülés meg­nyitása után — amelyet a ha­gyományoknak megfelelően egyperces néma csend köve­tett — üdvözölte az egybe­gyűlt küldötteket — köztük mintegy ötven orszá; külügy­miniszterét. Ezt követően a lelépő köz­gyűlési elnök kinevezte ,a köz­gyűlés mandátumvizsgáío bi­zottságát. A bizottság tagjai a Szovjetunió, az Egyesült Álla­mok, Kanada, Görögország, Guinea, Indonézia, Mexikó, Nigéria és Salvador képvise­lője. A mandátumvizsgáló bizott­ság kinevezése után került sor a 17. ülésszak elnökének titkos szavazás útján történő megvá­lasztására. Már az első és így egyetlen szavazási menetben sir Zaf- rullah Khan volt pakisztáni Folyamatosan feltöltik a Barátság olajvezeték magyar szakaszát A négy baráti országot a Szovjetunióval összekapcsoló Barátság kőolajvezeték 130 ki­lométeres magyar szakaszának hétfőn délelőtt megkezdett fel­töltése kedden a terv szerinti ütemben egész napon át tar­tott. A csehszlovákiai szivaty- tyúállomásról elindított szovjet olaj kedden reggel elérte a ma gyár csővezetéki szakasz 51. kilométerszelvényét. A cseh­szlovák szivattyúállomás 28— 30 atmoszféra nyomással to­vábbítja a sűrű, nehéz folya­dékot, amely körülbelül 2,5 ki­lométert halad a csőiben órán­ként. A csővezeték rendben működik. Csütörtökön hajnal­ban várják az olaj érkezését a kápolnásnyéki elosztótelepre. A kápolnásnyéki tartályokból rövid ülepítés után nagyrészt még ezen a héten a régi dél­zalai vezetéken keresztül Szőny be továbbítják az olajat, ahol a százhalombattai Dunai Kő­olajfinomító elkészültégi fel­dolgozásra kerül. Kisebb ré­szét vasúti tartálykocsikba fej­tik és úgy viszik más olaj- finomítókba. ... — külügyminisztert választották az ENSZ-közgyűlés 17. üléssza­kának elnökévé. Zafrullah megválasztására 72 küldöttség szavazott, míg a másik jelölt, a ceyloni Malaleszekera 27 sza­vazatot kapott. Az elnök megválasztása után a közgyűlés a Biztonsági Ta­nács javaslata alapján felvette ,az ENSZ tagjainak sorába a nemrégen függetlenné vált Rwandát, Burundit, Jamaicát, valamint Trinidadot és Toba- gót. Az ENSZ tagjainak száma ezzel 108-ra emelkedett. Kedden délelőtt egyébként négy új napirendi pontot nyúj­tottak be. A főtitkár beterjesz­tette „Az általános és teljes le­szerelés problémája’’ című na­pirendi pontot, a Szovjetunió pedig két újabb probléma na­pirendre tűzését javasolja: az egyik a Kínai Népköztársaság törvényes jogainak visszaállí­tása, a másik nemzetközi ke­reskedelmi konferencia össze­hívásának kérdése, a negyedik pedig az iráni földrengés okozta pusztítások helyreállí­tásának kérdése. Előreláthatólag csütörtökön kezdődik az általános vita, és felszólal Stevenson, az Egye­sült Államok nevében. Úgy tudják, pénteken Gromiko be­széde lesz az ülés fő esemé­nye. »— Fogadás Bukarestben az NDK párt­ós kormányküldöttsége tiszteletére Bukarest A Román Munkáspárt Köz­ponti Bizottsága, a Román Nép köztársaság Államtanácsa és Minisztertanácsa kedden este a Minisztertanács szalonjában fogadást adott a Német Demok ratikus Köztársaság párt- és kormányküldöttsége tiszteleté­re. A fogadáson Walter Ulbricht vezetésével megjelentek a Né­met Demokratikus Köztársa­ság párt- és kormányküldött­ségének tagjai. Román részről részt vettek a találkozó . Gheorghiu-Dej, a Román Mun káspárt Központi Bizottságá­nak első titkára, az Államta­nács elnöke, Gheorghe Maurer a Minisztertanács elnöke, a Román Munkáspárt Politikai Bizottságának tagjai, az Állam tanács és a kormány vezetői, valamint a politikai és társa­dalmi élet számos képviselője. Ott volt a Bukarestben akkre­ditált diplomáciai testület több vezetője és tagja, Agresszió — gazdasági mezben z a hat európai tőkés or­szág, amely pillanatnyi­lag teljes jogú tagja a Közös Piacnak — a Benelux-államok, Olaszország, Franciaország és az NSZK — mind aláírta az Északatlanti Paktumot és ez­zel a NATO tagjaivá vált. S ámbár a NATO tagságát te­kintve bővebb szervezet, mint a Közös Piac, mégis ennek a hat államnak a római szerző­désben rögzített szoros össze­fogása a NATO sajátos gazda­sági alapjának tekinthető. Hogy ez a kátonai paktum erő sen rányomja bélyegét a Kö­zös Piacra, az a felületes szem lélő előtt is világos. Egyetlen adat jól szemlélteti ezt az ösz- ezefüggést. A Közös Piac hat tagállama 1958 és 1961 között 25,6 százalékkal növelte köz­vetlen katonai kiadásait, s Kyugat-Németország 1961-ben ötven százalékkal költött töb­bet fegyverkezésre, mint 1958- ben. Az 1963. évi költségvetés, amelyet a napokban hagyott jóvá a Bundestag, körülbelül 3 milliárd márkával emeli a ta­valyi katonai költségvetést. Ez az intenzív fegyverkezés meg­mutatja az integráció belső tér mészetét, agresszív lényét. De érdemes arra is utalni, hogy eltekintve a nemzetközi életre gyakorolt negatív hatásáról, a „több ágyú” elv gyakorlati érvé nyesítése a Közös Piac országok gyors gazdasági fejlődését is gátolja. Hiszen a hatok kon­junkturális viszonyai éppen azért voltak jobbak az ameri­kainál vagy az angolnál, mert később kezdték és kisebb' mér­tékben folytatták a fegyverke­zést. Ma azonban már ilyen „szemrehányás” nem érheti a hatokat sem Washington, sem London részéről. Sőt, a Közös Piac legfőbb tartalmává vált a fegyverkezés, méghozzá an­nak legkorszerűbb és legvesze­delmesebb válfaja: az aíom­fegyverkezés, amelyet az Eur­atom nevű fiókintézmény ré­vén tettek közös vállalkozássá. Tie Gaulle francia köztár- sasági elnök nyugat­németországi körutazása, ha a látványos külsőségektől, a tá­bornok német-barátságának tűntető megnyilvánulásaitól — a német nyelvű köszöntőktől és a német őseinek felemlege­tésétől — eltekintünk, legelső­sorban azt célozza, hogy a kö­zös francia—nyugatnémet atom fegyverkezés útját egyengesse A franciáknak van már atom­bombájuk, a nyugatnémetek­nek van pénzük — ha e kettőt egyesítik, egy-kettőre megte­remthetik a hőn vágyott önál­ló atomütőerőt. Hamburgi be­szédében egészen nyiltan szólt erről az elgondolásáról de Gaulle elnök. S hogy mire kell kell a nyugatnémet—francia unió és milyen célt szolgál majd az atomütőerő, azt a fran cia és nyugatnémet kormány politikájának ismeretében ed­dig is sejthettük. De Gaulle azonban minden kételyt elosz­latott, amikor arról beszélt, hogy Európának egészen az Uraiig egységessé kell válnia, természetesen francia vezeté.> alatt. Ez félreérthetetlenül azt jelenti, hogy a tábornok, ha nem is terminológiájában, de tartalmában magáévá tette a nyugatnémet imperializmus te­rületi követeléseit, sőt most ö emeli magasra a szovjetellenes ség zászlaját. A Közös Piacot, a magvát képező francia—nyugatnémet összefogás, amely a modem „szent szövetséggé” teszi.Nyugat Európa két legreakciósabb re- zsimje, a köztársasági mezbe öltözött francia és nyugatné­met monarchia hadat üzent nemcsak a szocializmusnak, hanem a polgári demokrácia intézményeinek, a parlament­nek, a gyülekezési, szólást és sajtószabadságnak is, amelyet a kapitalizmus amúgyis meg­nyomorított és önmaga árnyé­kává silányított. Jóllehet a Közös Piac a konjunktúra ál­dásaiból néhány morzsát hullat a dolgozó osztályoknak is, va­lójában azonban mélyen anti­szociális egyesülés, a monopó­liumok összefogása mindenne­mű haladás, a legparányibb szociális reform, a nemzetközi kapcsolatokban a reálpolitika felülkerekedésének megakadá­lyozására. A Közös Piacnak pontosan ebben van az óriási vonzereje a tőkések szemében. A kívül re­kedt országok kapitalistái — gondolok főként az amerikaiak ra és az angolokra — elsősor­ban ezt a politikai oldalát be­csülik a Közös Piacnak, s ezért hajlandók bizonyos gaz­dasági áldozatokra is. A komp likációk azonban itt, ezeknek az áldozatoknak a mibenlétét iVetően jelentkeznek a leg­élesebb formákban. A Közös Piac révén Bonn és Párizs erő sebbnek tudja magát London­nál és nagyjából egyenlőnek véli együttesét az Egyesült Ál­lamokkal. Angliától tehát fel­tétel nélküli behódolást köve­tel, az Egyesült Államokkal pe dig lépten-nyomon érezteti, hogy az erők nivellálódtak, te­hát vége az óceánon túli pa- rancsuralomna k. London csatlakozási szán­déka és igyekezete drá­mai eseményeket indított meg. A brit nemzetközösség tagjai attól félnek, hogy London Je­lük fogja megfizettetni a be­lépti díjat, s ezért biztosítéko­kat követelnek. A Közös Piac. nagyvadjai — a franciák és a nyugatnémetek — semmiféle kedvezményt nem hajlandók biztosítani a szigetország ré­szére. így a Macmillan kor­t mány roppant nehéz helyzet­ben van. A brüsszeli tárgyalá­sok a csatlakozásról zsákutcá­ba *jutottak, mert a franciák és a nyugatnémetek keveselték az angol „engedékenységet” a nemzetközösségi kormányok vi szont, miként ezt a viharos londoni miniszterelnöki konfe­rencia jelzi, sokallják Anglia engedékenységét. Ráadásul ez a huzavona a hatok táborában is bizonyos polarizációt idézett elő: a Benelux-országok és Olaszország ragaszkodik Ang­lia belépéséhez. Részint azért, mert ebben látják a legfőbb biztosítékát annak, hogy a kö­zösség nem válik angolszász­ellenessé, másrészt szerintük Anglia ellensúlyozni tudná a frank—germán hegemóniát. Az Egyesült Államok is érzi a Közös Piac kettősségét. Nagy erőfeszítéseket tesz, hogy Ang­lia belépését megkönnyítse, s óriási tőkéket fektet be, hogy a Közös Piac erődjén belül szilárd állásai legyenek. Was­hington diplomáciai húzásait az a felismerés diktálja, hogy most már nem ő szab törvény* Nyugat-Európának. Éppen, ezért ügyel olyan féltékenyen egyetlen hatalmi jelvényére: a nukleáris fegyverekre. A Közös Piac tagadhatatla- nul agresszív szervezet, amely nemcsak megkülönböz­tető kereskedelmi intézkedé­seit, hanem katonai eszközeit is a szocialista világ ellen for­dítja. De ez az integráció egy­úttal megbontja a tőkés világ rendjét is, kiélezi az ellentéte két, polarizálja az erőket, s meggyőző erővel bizonyítja a lenini tétel igazságát: az euró pai egyesült államok kapita­lista viszonyok között mélysé­gesen reakciós eszme, amely csa jondot és bajt hoz az em­beriségre. ZALA TAMÁS A brnói nemzetközi vásáron A vásárváros látképe Ncny az érdeklődés a magyar pavilonban kiállított gépelt iránt Ma^asrangú katonatiszt irányította a de Gaulle elleni merényletet Párizs. A de Gaulle merénylői utáni nyomozás újabb fordulatot vett Bastien Thiry alezredes letartóztatásával. Kiderült, hogy a merénylő csoport veze­tője nem a cellájában öngyil­kosságot elkövetett Niaux őr­nagy volt, hanem Bastien Thiry. Az alezredes fontos posztot töltött be a hadügymi­nisztérium légügyi főcsoport­jánál, pontos értesülései voltak a köztársasági elnök repülő­útjairól. Már augusztus 8-án, Eisenhower párizsi látogatása­kor merényletet szervezett de Gaulle ellen, de az elnök gép­kocsija akkor megváltoztatta útirányát. Augusztus 22-én reggel, ami­kor de Gaulle a repülőtérről érkezett, a merénylők két per­cet késtek, ezért csak este, az elnök elutazásakor hajtották végre támadásukat. Bastien Thiry kijelentette, utasításait a Nemzeti Ellenállási Tanács­tól kapta. Kihallgatásakor azt Péttr Antainé C Bíró Sára cipészmester özvegye 1962. szeptember 18-án 69 éves ko­rában elhunyt. Temetése szep­tember 20-án. csütörtökön du. 4 órakor lesz a központi te­metőben. Gyászoló rokonai. is elmondotta, hogy gyóntató papja tudott tervéről és meg­erősítette őt elhatározásában. A Bidault és Soustelle veze­tése alatt álló Nemzeti Ellen­állási Tanács nemcsak de Gaulle, hanem több más fran­cia politikai személyiség ellen is merényletre készült. A brüsszeli lapok újabb részlete­ket közölnek azokról az iratok­ból, amelyeket az OAS belgiu­mi szállásán találtak. Ezek sze­rint Pompidou miniszterelnöK is a kiszemelt áldozatok között volt. A vezető személyek elle­ni merényleteket egy OAS puccskísérlet bevezetésének szánták. A francia lapok a szerte­ágazó összeesküvés jellemző vonásaként emelik ki, hogy a merényletek irányítói tényle­ges vagy volt katonatisztek. „Mindez azért lehetséges — írja a Liberation —, mert de Gaulle nem akarja megtisztí­tani a hadsereget, azt a hadse­reget, amely 1958. május 13-án hatalomra juttatta”. Özv. Radnai Gyuláné Maries Anna szeptember 17-én 80 éves ko rában elhunyt. Temetése 20- án, csütörtökön 3 órakor lesz a központi temetőben. Miszkovics csalá férfidivat, kötött, fehérnpinü szak üzletünket Széchenyi ér és Kossulh L u. sarkán Le újabb őszi motSg.íekliöi iry választék! Pécsi Ruházati Bolt í ál la lat

Next

/
Thumbnails
Contents