Dunántúli Napló, 1962. augusztus (19. évfolyam, 178-203. szám)

1962-08-29 / 201. szám

1982. AUGUSZTUS 29. iuaplA 5 Szemtől szembe a sérelmekkel Segítőkészség helyett merev elzárkózás Rendelet az iszákosság ellen ötven-hatvan ember okozza Pécsett az éjszakai botrányokat Igen sokszor a szőlőben kezdőd k az ivászat — Uendőrjog íVl’ndig ugyaoazot Levél jelent meg a Népsza­badság múlt heti számában. A kesztyűgyári átképzősök írták a velük szembeni fájdalmas megkülönböztetésről. Szeretnék — írják — ha az átképzésből lett szakembert munkája alap­ján ugyanolyan szakmunkás­nak tekintenék, mint az ipa • tanulókból nevelt szabászt. A gyár igazgatója így reagált a levélre: — Hazudtak a levélírók! Nem igaz, hogy napszámosok­nak tekintjük az átképzősöket. Sőt, arról van szó, hogy a régi szakmunkások sérelmezik: túl sokat kedvezünk az álképző­söknek. De majd kikutatjuk, hogy ki írta a levelet és intéz­kedünk ... A szabászműhelyben már az első percekben kiderült, hogy az átképzősöknek valóban vannak sérelmeik s ezek között korántsem az a legnagyobb, hogy őket a régi Szakmunkásod időnként tréfá­san „napszámosokénak neve­zik. Azokat, akik a kérdéses le­velet eljuttatták a Népszabad­sághoz, sokkal komolyabb okok késztették írásra. A napszá­mos-szakmunkás megkülön­böztetést — annak ellenére, hogy évekkel korábban elbo­csátottak valakit a gyárból, m--t sértegette az átképzősöket — sajnos érzik az átképzősböl lett szabászok. — Csak szét kell nézni a mű­helyben, és meg kell számolni, hány ember előtt van nappa. Aztán átsétálni a szomszédba és megnézni a régi szakmun­kásokat. Mind nappát csinál. És mind többet keres, mint mi. — Ja kérem nappát nem tud mindenki szabni — mondják a gyár vezetői. — Aki tud, az kap is belőle. ,— Nem is tanulhatunk meg nappázni — válaszolnak erre az átképzősök. — Hisz még azok sem kapnak nappát, akik sikerrel végezték el a nappa- szabásztanfolyamot... És ki­től is tanulnánk? A régi, ta­pasztalt szakmunkásokat külön műhelybe rakták, valósággal elzárták előlünk. Pedig, aki jól tud sertésbőrt szabni, megállná helyét a nappa-szabászatban is. A legutóbbi normarendezés óta van feszültség az átképzó- sök és a régi szakmunkások között. Azóta a nappások, a sertésbőr szabászoknál havi 3 —400 forinttal többet keresnek. Az ügyesebbek havi fizetése a 3000 forintot is meghaladja. — De nemcsak a fizetésben van ilye. sérelmes különbség köztünk és a nappások között — mondták az átképzősök —. hanem a két munka természe­tében is. A sertés-szabás na­gyon nehéz, s ha fizikailag akarjuk összehasonlítani a nap pávai, a két munka a kubiko- lás és a tollfosztás viszonyának felel meg. A szabászok bőröket mutat­nak. A nappa — melyből né­hány átképzősnek is juttatnak — finom, puha, hibátlan bőr. A sertés negyedosztályú, rosz- szul kidolgozott. Azt mondják a , Díszműbőrgyárban „ellop­ták” belőle a pataolajat. Foltos, csapnivaló ' minőségű. Ebből kell elsőosztályú kesz­tyűket szabni. Amikor egy-egy újabb köteg bőrt vesznek elő, másfél-két órájuk rámegy a válogatásra. Be kell menniük a raktárba és A Déldunántúli Áramszol­gáltató Vállalat pécsi üzlet- igazgatósága azonnali belé­péssel a nagyharsányi üzem vezetőségre villamosipari technikumot végzett technikust keres Jelentkezés a személyzeti osztályon Pécs, Légszesz­gyár u. 13 sz. ott színre, vastagságra és még egy ser szempontra való figye­lemmel maguk állítják össze a szabásra kerülő bőrt. Ezért nem nem fizet a gyár. Fizetnek a kiszabott kesztyűkért, a jó anyagkihozatalért, a jó minő ségért. Ellenkező esetben a sze bászok fizetnek büntetést. — Két malomkő között őr­lődünk. Ha a hibás bőrt is be­leszabjuk a kesztyűbe, selejt- bért fizetünk. Ha nem használ­juk fel a selejtes bőröket, a rossz anyagkihozatal miatt ter­helnek minket. A sertés-szabászokat szinte kivétel nélkül terheli a selejt- bér, bár állításuk szerint sohe nem látják a selejtes kesztyű­ket. Gyakorlatilag tehát ne..! tudják, hol hibáztak, miért bűn tetik őket. — Már mondtuk a vezető­ségnek, hogy igazságtalannak tartjuk ezt az eljárást. Nem lenne az, ha jó bőrökkel dol­gozhatnánk. De minket bün­tetni azért, mert a Díszműbőr- gyárban rosszul dolgoznak, mé­gis csak igazságtalan. Meghall­gattak minket, de semmit sem tettek azért, hogy jobb bőrö­ket kapjunk. Már-már azt hisz szűk, hogy a Díszműbőrgyár­ban valaki szabotálni akarja az exportot. Néha csodálko­zunk, hogy még van piacunk. És aggódunk is, mert nekünk az export ad kenyeret. Ha megszűnik, nem lesz szükség ránk. Az igazgató irodájában pa­rázs volt a szabászokkal foly­tatott beszélgetés utáni hangu­lat. Megértés és segítőkészség helyett merev elzárkózás volt a válasz az átképzősök sérelmeire. — Nem változtatunk a bére­Nyáron sincs uborkaszezon a bíróságon. A kánikában is a legkülönfélébb ügyek kerülnek a bírák elé. A rágalmazástól az üzérkedésig, szinte minden előfordul a napi gyakorlatban. A sokféle ág között a közleke­dés, illetve a közlekedéssel ősz szefüggő bűnügyek vezetnek. Az utóbbi időben feltűnően megszaporodott a számuk. Ezekből kötöttünk össze egy csokorra valót. Kiszúrta az autógumit R. J. 14 gyes siklósi fiúnak igen rossz híre van. Tanárai szerint jóeszű gyerek, de nem szeret tanulni. Gyakran csa­varog. A szülők sajnos nem tudják fékentartani. Egyik este a siklósi utcát rót ta két barátjával. A Kocsis­malom előtt felfigyeltek egy Wartburg személyautóra. A. J. L. felismerte, hogy a kérdéses Wartburg szülei haragosáé, aki valamiért Siklósra jöhetett Pécsről. Alig hallotta ezt meg R. J., azonnal kész volt benne az öt­let: bosszút kell állni a szülők haragosán, ennek pedig leg­egyszerűbb módja az, ha tönk­reteszik az autógumikat. Nem is teketóriázott sokat: az egyik f " rék szelepét megnyitotta, a ásik három gumi5át pedig összeszurkálta. Az ügy persze hamar kipat­tant. R. J. szüleinek több, mint hatszáz forint kártérítést kel­lett fizetniök, fiúkat pedig szi­gorú megrovásban részesítette a pécsi járásbíróság Cserbenhagyta áldozatát Tóth István 43 éves komlói férfi július 26-án hazafelé tar­tott Skoda gépkocsijával. Ta­lán még az előző este felhör­pintett több mint egy liter bor gőze sem szállt ki a fejéből, de Tóth máris folytatta az ivást. Először a mániái italboltban, aztán odahaza, Komlón ere­gette le a szeszt a torkán, és így ment autókázni a városban lévő Szabadság utcába. zésen, mert akkor a „j& nap­pások üt hagyják a gyárat! — jelentette ki az igazgató, az­tán elismerte, hogy a szabá­szok náluk alkalmazott bére­zési rendszere alapjaiban igaz­ságtalan. De hangsúlyozta: — Ezt nem vezetőként mon­dom. Mint igazgató kitartok amellett, hogy nincs feszültség, és nem változtatunk semmit. Bámulatos, hogy miért gon­dol mást az igazgató, mint az ember. Miért cáfolja meg a munkás a vezetőt? Nem lehet­ne úgy rendbetenni a szabá­szok ügyét, hogy azok is és a vezetők is elégedettek legye­nek? A válaszadásra természe­tesen a kesztyűgyár vezetői lennének illetékesek, de őket egyelőre a levélírók kilétének felkutatása foglalja le. Pénte­ken már tudni vélték, kik vol­tak a „merénylők”. — Ketten írták... v i— Nevük? — Nem fontos. Lényeg, hogy mi tudjuk és ennek alap­ján intézkedhetünk... A válasz vésztjósló volt, de világos. Ahol azt kutatják a ve zetők, hogy egy sérelem jogos, vagy nem és segítőkészség nél­kül keresik a „hangadó” kilé­tét, nem lehet túlságosan nyílt a légkör. Ott nagyon is szükség van árra, hogy a munkásod megfelelőbb fórumot keressenek, s amikor betelt a pohár, az újsághoz fordulja­nak. És ez a kiszólás még va­lamire magyarázatot adott. Ar­ra, hog: miért szélednek szét a munkások, ha a vezetők t lőtt kellene elmondani véleméiyü- ket s miért vannak kevesen a „hangadók”, akik bátran szól­nak a hibák ellen. H. M. Az utca szélén pumpálgatta kerékpárját Wilhelm Vilmos nyolcéves fiú két társával. Az ittas gépkocsivezető a gyereket elütötte. Az összeütközés nagy csattanással járt, a kis Wil­helm 5 méterrel előbbrerepült, agyzúzódással, jobb veseszaka­dással és más súlyos sérülések­kel zuhant vissza a kövezetre. Tóth halottá ugyan a koppa- nást, de továbbhajtott. Csak nyolcvan méterre fékezett le a baleset színhelyétől. Látta, hogy nagy tömeg csődült ösz- sze a koppanás helyén, de nem hajtott vissza, hanem — sebes­ségét felfokozva — tovább­robogott. Az egyik közelben tartózko­dó, felháborodott komlói autó- tulajdonos Tóth után hajtott, nagy üggyel-bajjal megelőzte és visszatérésre kényszerítette. Tóthot megvizsgálták, s annyi alkoholt találtak a vérében, ami több mint 5 liter sör fo­gyasztásának felel meg. A szerencsétlen fiút súlyos állapotban szállították a kór­házba. Tóthot a gázoláson túl, az áldozat cserbenhagyásáért is felelősségre vonja a bíróság A villanyoszlopnak rohant Gergely Ambrus, Kalaznó községben lakó sofőr július 15- én délután fél öttől háromne­gyed kilencig ivott, majd alud­ni tért. Másnap hajnali 3 óra 25-kor elindult Felsőszentmártonba és nyolc dolgozót vett fel teher­autójára. Az álmatlanság és főként a még mindig nagy erő vei dolgozó szesz éreztette a hatását. Kétúifalunál olyan vigyázatlanul hajtott át a vas­úti kereszteződésnél, hogy a gépkocsi majdnem keresztbe fordult az úttesten. Az egyik munkás, Ronta Rókus, aki a sofőr mellett ült a vezetőfül­kében, meg is jegyezte: „Ha ivott, inkább álljunk meg!” A gépkocsivezető azonban na­gyon biztos volt magában, s csak legyintett az aggályosko- dasra. Az iszákosság nem elszige­telt, hanem viláigprobléma. A vendéglátóiparban napirenden lévő kérdés az ittas vendégek kiszolgálásának megtagadása és az általuk elkövetett anyagi károk és botrányok elleni küz­delem. A rendelet, amely hosz- szú évtizedek óta van érvény­ben úgy szól: „Ittas embert kiszolgálni tilos.” Ezt úgy kel­lene módosítani, hogy ittas ember nyilvános vendéglátó­ipari helyiségbe ne áiu léphet be. Ugyanis téves azt hinni, hogy az ittas ember mindig vendég­látóipari egységben lett részeg. Se szeri, se száma azoknak, akik szőlőben, otthon, vagy más helyen itták le magukat és a legtöbb botrány abból származik, hogy a felszolgáló megtagadja szesszel való ki­szolgálását az ilyen ittas egyé­Várósunk is h'vala’os a Pécset a közelmúltban fel­vették a Városok Világszövet­sége tagjai sorába. Szeged, Győr, Kecskemét és Dunaújvá­ros után Pécs az ötödik ma­gyar város, amely ennek a vi­lágszövetségnek a tagja. A Városok Világszövetsége 1957-ben alakult. Alapítója Felix Kir kanonok, a francia- országi Dijon város polgármes Szigetvár után egy nagy, fe­hér húsoskocsit láttak, amely szabályosan jött velük szem­ben. A sofőr egy pillanatra el­bóbiskolt, s a teherautó nagy ívben lerepült az útról, neki­ment a villanyoszlopnak, majd felfordult, maga alá temetve, levegőbe repítve utasait. Három személy súlyos, négy személy könnyebb sérülést szenvedett, vagy húszezer fo­rint értékű kár keletkezett. Gergely Ambrus kijózanodva várja, hogy a bíróság ele- idéz­zék az ittas vezetésért. — Magyar — Augusztus elsejével megkez­dődött az új vadászati év. Az év eleje egyben a tilalmi idők feloldásának ideje is. Augusz­tus, szeptember hónapban, szinte minden vadféleség va­dászható. Szántódi Pétertől, a megyei tanács vadászati főfel­ügyelőjétől kérdeztük meg, mi­lyen eseményeket, izgalmakat tartogat az új év a vadászat kedvelőinek? — A vadásznak minden ka­land új és izgalmas, ha a meg­szokott régi módon készül is a vad elejtésére. Valami külö­nösen újat ez az év sem ígér. Az őzbak-kilövés egész nyáron át tartott, s most augusztus el­seje óta megindult a récevadá­szat. Szeptember elsejével jár le a fogoly, sárszalonka, vad­galamb tilalmi időszaka, és ettől a naptól vadászható a golyóérett szarvasbika és se- lejtbika, valamint szarvaste­hén. Október 14-től január 6- ig vadászható a fácánkakas, október 28-tól kezdődően pedig a nyúl. — A választék tehát bősé­ges. Várnak-e külföldi vadá­szokat ebben a szezonban? neknek. Nem egyszer tettlege­sen akarja bántalmazni a mun káját teljesítő és a rendeletet betartó felszolgálót. A jobbik eset az, amikor tudomásul ve­szi, hogv italt nem kap és máris alussza álmát az asztal­ra borulva, vagy egy székre „lerogyva”. De előfordul az is, hogy a ré­szeget, akinek minden vendág- látóipari egységben azonnal akad pártfogója és barátja, megvendégelik, asztalihoz hív­ják és nem lehet megakadá­lyozni, hogy újra és újra ne töltsenek neki. Józan ésszel teljesen felfog­hatatlan. hogy mire vetemed­nek ezek a részeg, magukról megfeledkezett emberek, aki­ket mindennek, csak vendég­nek nem lehet mondani. Kezd­ve a végtelen üvöltéstől, a szál lodai szobák, a fürdőkád és a mosdó beszennyezésén át a fo­lyosókon lévő dísznövények Coveniryi kongresszusra tere. Kir kanonok neves köz­életi személyiségnek, nagy béke harcosnak számít világszerte, aki Hruscsov franciaországi látogatása idején tanújelét ad­ta békeakaratának. . A Városok Világszövetsége tagjai között található a Szov­jetunió és számos népi demok­ratikus ország sok városa, és számos francia, angol, olasz és más nyugat-európai város. A Várósok Világszövetsége a kü­lönböző társadalmi berendez­kedésű országok, illetve azok városainak békés egymás mel­lett élésének antifasiszta ösz- szefogásának gondolatát ápol­ja. A szövetség ennek jegyé­ben tartja kongresszus-5 f amelyekre 1960-ban Olaszor­szágban, 1961-ben Tuniszban került sor. Az idén, szeptem­ber 13. és 15. között Coventry- ben, a hitleristák pusztító bőm bázásától oly sokat szenvedett angol városban rendezik meg. Pécs számára nem puszta de koratív tény, hogy a világszö­vetség tagja lett. Ez a tagság ugyanis növeli városunk nem­zetközi tekintélyét és súlyát, ami nyilván a városunkba lá­togató külföldi vendégek ese­tében is éreztetni fogja hatá­sát. A világszövetségi tagság­gal Pécs is hivatalos lett a szövetség Coventryben meg­rendezendő kongresszusára. — Szarvasra feltétlenül. Ap­róvadnál eleinte az élővad-be­fogás esélyét latolgattuk, mi­vel külföldön az élővad jóval keresettebb, mint a lőtt, s leg­utóbb az átvételi árát is jelen tősen felemeltek. Fácánnál két és félszeres,' fogolynál több, mint négyszeres az élő állatok többletértéke. Azonban vadász társaságonként 300 foglyon vagy fácánon alul nem kifizetődő az élő befogás, a baranyai apró­vadas területek pedig sajnos nem olyan vadgazdagok, hogy ezt biztosítsák. Ezért mara­dunk a hagyományos kilövés­nél. Szeptemberben és októ­berben külföldi vadászokat is fogadunk a fogoly- és fácán­vadászatokra. — Úgy tudom, az elmúlt té­len Boly és Sátorhely környé­kén sikerrel alkalmazták az élőnyulnak befogását? — Igen. Az állami gazdasá­gokban ehhez biztosítva van­nak a feltételek — megfelelő létszámú hajtó, stb. — s mel­lesleg az a környék a megye legjobb vadászterülete. Az élő­nyúl kő'-égtelen az egyik ’eg- keresettebb exportcikk, s most összeszaggatásáig. Nagyon sok ilyen vendég aztán másnap ar­ra hivatkozik, miután őt nem egyszer rendőri segítséggel si­kerül megfékezni és mámorát kialudta, hogy ez vele először történik meg és azok a hibá­sak, akik őt a szőlőbe elcsalták stb., stb. Nézetem szerint természete­sen felelősség terheli azokat is, akik ilyen módon kívánnak szórakozni, hogy valakit leitat­nak. aminek nem egyszer tra­gikus következményei voltak. Az NDK-ban és sok más or­szágban éppen az ilyen botrá­nyok elkerülése és az állami vagyon megvédése érdekében az üzemek igazgatói és üzlet­vezetői, úgynevezett „rendőr- joggal” vannak felruházva. — Tehát hivatalos szolgálati ide­jük alatt, hatósági közegnek számítanak. Vendéglátóipari szemmel néz ve, a hazánkat mindinkább felkereső külföldiek előtt pedig nem jó propaganda a részegek által nap mint nap elkövetett éjszakai botrányok sorozata, amelyet — hosszú tapasztala­tok alapján állíthatom, — ösz- szesen ugyanaz a nem több, mint 50—60 ember rendez a városban. Minden vendéglátóipari egy­ség könnyen összeállíthatná ezeknek a notórius botrány­okozóknak a névsorát és meg vagyok róla győződve, hogy az iszákosság elleni küzdelemben ezzel az intézkedéssel nagy utat tennénk meg előre. Természetesen félreértés ne essék, nem azokra az emberek­re kell itt gondolni, akik oly­kor-olykor kicsit mélyebben néznek a pohár fenekére, hi­szen a vendéglátóipari egysé­gekben nem joghurtot árulnak és az ilyen vendégek rendsze­rint hallgatnak a jó szóra. — Mindenki tisztában van vele, hogy ezt az oly súlyos és hosz- szú évtizedek óta napirenden lévő problémát máról-holnap­ra megoldani nem lehet. Ezt a kérdést társadalmilag kel) rendezni és széleskörű összefogás szük­séges ahhoz, hogy az iszákos­ság elleni rendeletnek és pro­pagandának érvényt szerez­zünk és nem utoljára módot adjunk arra, hogy sok más kü­lönben rendes embeT ismét a becsületes dolgozók között meg találja a helyét. Kenedi Mihály az átvételi árát is a korábbi 75 forintról 90 forintra emel­ték. Az apróvadas területeink jó része azonban még nem al­kalmas hálós nyúl befogására. Mi azonban mégsem mondunk le erről a lehetőségről. Egy jó ötlettől vezérelve két vadász- társaságot, a belvárdgyulait és a szederkényit összevonjuk, s ezen a területen decemberben megkezdjük a hálós nyúl be­fogást. A befogáshoz szüksé­ges felszerelést, hálót, ládákat stb. ingyen bocsátja a vadász- társaságok rendelkezésére a MAVAD, sőt, ha a helyi vadá­szoknak nincs kellő gyakorla­tuk — már pedig nálunk még nincs — befogó mestert külde­nek, aki megszervezi, irányít­ja az élő befogást. Ebből a há­lós vadászatbc. 400 élőnyúl befogására számítunk. Az élővad-befogás kettős haszonnal is jár, egyrészt újabb élményeket, újabb „cse­megét” jelent a vadászat ked­velőinek, s ami a fő, az abból származó többletbevétellel a vadásztársaságok hozzájárul­hatnak a fejlettebb vadászati kultúra kialakításához. Bírósági krónika Vezetnek a közlekedési bűnügyek .... m — Pé cs a Városok Világszövetségének tagja Az új vadászati év küszöbén Beszélgetés a megyei vadászati főfelügyelővel

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents