Dunántúli Napló, 1962. augusztus (19. évfolyam, 178-203. szám)

1962-08-19 / 194. szám

s

' ;> WB2.ISbUmifeosí MssIS* '

Oldott kéve

,.r . , 1 V ?• . '*• • . i; í

Oldott tjévé s*áB a dobra ide oda i'oBf a bojtja ömlik » ssem sziporkázik jö.vŐTé U kicsirazik

i>%) 'V-'.'

kalasz-síjrü su^pgás&al hírlik .ráak a aaj ^

Pörög a sok füfge csavar nem siatl még as őszi avar kopott udüjtefé ' ki-be ugrál a* agak kost nem- röppen sárt ablakokra a kék cinege

" ■' •• •• .4 .. • f r

Bohra lányok léiráu-lengö

Tötöb-keados. kossoikanyok

Érdes jegényarcan párás szemüveg ’ sümmögö dariisskenl

kering % törek

Mérleg nyelve lendül ssérükön keresztül nadláslyukon át »»fM»'# a fát» színaranytól duzzad mindenütt a zsák

Fut a leg leng a kék ezüst-tóban hasig állva szalma-habbal bepólyázva dobot ver a gép

Rosar kagylök pofyva-féuye

vág a, menyecskék szentébe

haj

mindenütt hol

doh

dohog

a hegyeken ateobog messze fut a saj

Gazdagodjunk hajladozzunk miénk a halat árnyék-vető "

fcuy-égetó aki szabotál

összegyűjtve búza arpa ősz lobog elő

a menw bojt kék gerendáin pusziul a tető

l enn a földben friss az alom másvilág! virággá)«* pphán alszanak ,

hernyók bogarak * várják rajkor mező erdő (Ölő lüsfcnyt sző a felhő élénk sugarat es az oldott kéve lombja ráhajUk a zengő dobra baj

pörög a sok fürge csavar

a kalász-sűrű suhogással •hullik ránk a zaj

Cserkút 196? augusztus 9

1J=r- r -V-» <»•■»>»■■

...... .JÜHB!

P

ákoÜU István 3

. Talpaim alatt vasbeton, rideg,

. de Kint ténytől-terhes a délután és átlátszó és — no, ki méri meg, hogy mélyén meddig ér .a táj,

a változatlan és mindig változó?

A változatlan: lomha hegy taraj.

. A valtozg a lomb, az ég: ft ggjn s a visszatérő vidám fecskeraj . az ég magasra-íyelt boltjain.

Es átlátszó és — no, tó tn£n mag» hogy mélyén meddig ér a táj?

A változatlan s; mindig változó szemem melyét,' mondd, ifi mérheti meg? Senki. Be az a két kék szémgolyó mindig belső kohotűztől rémég

s a kipsö; fényt is tükör küldi fel, mert mind, vagy részben visszatükrözi a külső világ hulló fényeit: fényjelekre fényjelekkel felel Talpaim alatt vasbeton, rideg, es kint fényiéi terhes a délután. Vasbeton es fény egyaránt remeg es törvényei szerint ól a táj.

Mögöttem a két kerék szinte nyög, húsukba vág a kasok sodronya.

A tegnap még felhőktől odvas ég gőreaét széttépte egy roppant vás-ók.

Es törvény szerint épült fény-hídom tekintetem derűsen siót át, a deszka-prizmák között megpihen ' s érzem a deszkák gyanta illatát,

•• s ott tál, a lankán, piros vadszeder, hamvas galagonya és boŐ4*, -sok. Illatuk-ízük zúdítják körém - képzeteim, e-jó raktárosok.

Mögöttem a. két kerék szinte nyög, húsukba vág a kasok sodronya.

S holnap a bánya bennem dübörög ha enyhét ád ött a galagonya ős tekintetünk e tornyon megpihen.

A tegnap még felhőktől odvas ég görcsét széttépte egy roppant vasék.

II B E R A

Libera nos, dprnine, de morte aeterna:

ne másojt fényesítsék helyettük á holnapot, s a szaTmaszálát keresztbe nem rakó langyos • kényelem ■ ■

bivalymamsatoio posványa ne növelje jóra való restségünket;

a minden lébe. kapál akarnokoskpdás nyüzsgő jéiériesültsésével ne tévesszük esszé a gyerékszemü kíváncsiság, őszinte csodálkozását;

4 habovílp. szesz^hajteftow •■?*»:

'. eá ütCárátoitt szerelém^Áilte földiátok ne gabal'yftsák ; , ’

amúgy is labirint hétköznapjainjtet; . .M

A szemethönyó hazúg belenyugvás lelkiisnverftét se furdaló cinkossága ne terítsen le

jpsaggal és emberséggel szegélyezett ösvenvenvkről;

az asztalverő követelődzés

érv nélküli hangoskodása

ne nyomja el bennünk . '

a türelem és megértés tisztább zengésű dallamait;

az ismeretlenül is talegető utasok ,

kendölobogtatáééinák vlszoHaatlanságá ne cseppentsen mérget almánk aranykézébe.

Ments meg minket, uram, az erek halaitól!

Bárdost Németh János:

L e véI fq I uróí

3V*. •-*/*■ '• *' *- j* ., > • ‘ ' •

Szavaitok ppripzti

•< <-■■■■•' ■ esett'Vz áéztnloima. ’ 'l;v

akár a zsálya illatozóit., eszembe hozta a jóidét-, a jámbor tehenek esti ballagáséi, a tej melegét,

macskák riyüjtözastjt a pörbuv. itt vannak mind körülöttem: emberek, állatok arca világü, hold a szalmakazal tetején, kicsi betűkben rokonaim szíve ■ ;:'í doboß,/riss kaszálók felöl a szél magsimogat: • ,

a -haza van itt velük '. ,1- ’ •;: és én e haza. karjaiba merülve alszom el,

Letteké Margit;

• 7i- - •« ' i-r

Kaptatón

Á lány magátólértetődőén

^ rakosgatott a kredenc- ben, mintha csak otthon lennie az-anyjánál, ami nem tetszett nein, elrendezte a saját kedvére. ÁZ Öregasszony kedvtelen nézte, újra és újra ráfordította a Szemét, néni tudott betelni vele,: hogy ez a szőke lány lesz a menye — úgy fest a fia mellett, mint szenkupac mellett a hó. Bi- csekedétt is. vele fűnek-íának,.

Azelőtt ugyan elképzelni, sem tudott volna ivadékai kö zött mást, mint, cigányt, de evvel a legkisebbikkéí', evvel az Imr^vel minden .egés.<ton másképp tue&y- Á.mbár ú^\ hogy valahogy nem is bánja, mintha csak. így lőhetne és nem másformán. Leginkább óta, bogy - yájáx-okfevelei hp- zoLt haza s nem tudta kitűzni a kunyhóban — attól az egy papírtól, mintha egyszerié lett volna kicsivé mind a négy- fal. Aztán nem lelt helyet a ruhájának, a motorról nem is szólva, amit paplanáí val takart az első éjszakán. Tulajdonképpen ezt a paplant rúgta el magától .először, rájött — hogy k°sz;oS- A 'ragyogó moior melleit látta meg. Ö akkor mgr tudta, hogy Imrével más szél fúj.

— Hát ha koszos, keress egy másikát kr mondta.

És Imre kereseti, úgy dolgozott, ahogy még egy sem az ősei közül s eredmenykép pen kis kék könyvet takargatott előle. Az nap tette elé, mikor egyszer bprébe nem ‘férőn jött haza.

— Költözködünk, anyám!

Pedig akkorra már csak két

ten lakták a kunyhót.

KÖrtil - kezdtek a töbhiek is tágabb falakat húzni, de Imrének nem volt maradása — ő már a telepre akart. No, hiszen nem volt messzé, ami azt illeti — egy parittyalövés a palahányón őe mikor most lett illatosabb az esti füst és kápráztatőbb á lá-t öyok táiica a tüzeknél. Imrét ■ nem mayasztöttk ez se tor másfelé kereskedett. • v

— Mégiscsak maradni kéne, a báiyyászság rátarti nép — csipkés függöny, virág. .

Imre csak nevetett,-r Majd la«* nekünk is.

Együtt mentek el bútort vénni.

Azontúl Imre még inkább

öltözött, olyan is lett. mint valami fijcspr, aki ólaiban süt tette; .n^gát fekútorefOsak vi lágos. hó$? mellé szegődött ez a szpke lány — csak- fehérebb lesz az Imre mell éti.

Nevetett és Utkón ugrált a szíve — szép uhokákát nem- zenek tóajd neki, a. padláson Ott van még az egykori - vájt téknp s aá1 altatókat sem felejtette el..

Dohánymarta torokkal hal kan dühnyögni kezdett,'

— Mii éhekéi, mama?

BáJrunyontott félszeininel s

odaáilo’tt a lány mellé .— úgy sorakozott a sok bpgre. mint egy szakasz.; potrolíós kis katona. Aszott, ágszerű kezével kinyúlt az egyik után.' aztán megállt mozdulata a félútofi.

— Öntenék egy kis, tejei.

de nem maradhatnál inkább?

Csinálnék. . finom váéspfr' t •. .

A . Erizsidér.bőJ vasíágkaia- pú vargányát szedett ki. és «el lette a lány előtt.

— Máma szedtem, tna délután. ■

Á lányt néni kellett híz y t- ni, kötényt, kért s bekapfr o'-to a vilianyfőzőt, .Aztán, kiül'riv a küszöbj-e beszélgetni, z öregasszony a '.oslllggokhé’ sojt, g lány néns győz é k - dezni. M,ióta , tnare katona, még nem telt ilyen könnyep áZ.idő, . ,

Ügy tíz fe.lére elúnták, az öregasszony motyól.- szedett elő s indult vele a lakása bpl.-r- Mit csinál -avval, mama?

— A sufniba viszent, — mondta és kisompblygótt az ajtóé. ' Vékony tyúktoll-pai- nát ' szorongatott a hónk alatt, meg az fg.yk.of a motoron volt paplant. 'Ä lány utánapézett, forgattá rádiógombját, á.sí- tpzott, aztán, hogy a mama csgk nem jött bé, útánament áz udvarra.

T k ff tevékenykedet^ a hold

v fényben, ’ fucsopióra

teregette holmiját. ,

. te Ki a csudának ez, mama? - - . .ö

.- •«r-,>Nekm húzta .szemére kendőjét.íúúnSPPg, toínt atd rosszban jár — nőni tudok én ott bent, nagyon úri az nekem.

S hogy a lány elkfdvetle- nedő arcát látta, biztatóan

tette hpzzá.

tcvMajd a toten, ha, hidég lesz, addigra megszokom * szagát.., ' . '

Rab Ferencet jól ismeri a pécsi újságolvasó közönség. Ki tűnő tollal; élet, szemmel jrl riportjai, jegyzetei, publicisztikai cikkei révéit- Legutóbb ő is megkapta a Baranya megyei Tanács és a Szakszervezetei-: Megyei Tanácsa egyhónapos irodalmi és művészeti ösztöndíját. Mire készül ezalatt az egy hónap alatt, mik a tervei?

Kérdésünkre adandó válaszát kicsit messziről kezdte— Az újságíró, nem író, ezt kell legelsöbb hangsúlyozni. Nem író, abban a megoszu- kplt értelemben, hogy, a szép- irodalmi műfajokban jeleskedik, halhatatlanságra pályázik, hogy saját problémáit, lelki rezdüléseit is megírhatja, s hogy általában mindent nézhet a maga — az író — szemüvegén át. Nem író ilyen szem pontból az újságíró, mert neki krónikásnak keü lennie, a körülötte zajló élet minden lényeges vonását fel kell fedeznie, meg kell írnia, s nem engedheti meg magának azt a .luxust’*, hogy így mondjam: í hogy saját gongjaival, gondolataival, érzéseivel bíbelődjék akkor, amikor körülötte rohan, fejlődik, gazdagodik és feljegyzésre kínálkozik1 minden. Az újságírás mindig egy kicsit önmegtagadás is, de éppen azért, amiért önmegtagadás, különleges öröm, leginkább a felfedező öröméhez közelálló. Az újságírót minden érdekli, s alig van számára nagyszerűbb érzés, mint a kutatás, a keresés, a „kiváncsiskodás”.Akkor tehát,, amikor azt mondhatom: nagyon örülök ennek az ösztöndíj' nyújtotta lehetőségnek, elsősorban arra gondolok: nagyon Örülök, hogy elmerülhetek egy témában, alaposan körülnézhetek egy helyen és mindenféle szögből lefényképezhetem a magam módján — a Sopiana Gép gyárat. Mert ezt választotta-n ki, erről az üzemről .akarok szociográfiát írnj az egy hónap algtt.-T. Miért éppen a Sapiowia esett a választás?

— Magam is munkás voltam, eredeti szakmám -sz r ni lakatos vagyok, tehát géo- gyárban otthonosabban érzem magam, mint bányában vagy más üzemben. Előny ez azért is, mert jó, ha az embernek a szakmai dolgok megértésével nem kell bajlódnia. Ahhoz, hogy egy jó szociograum munkát készítsen valaki, elé:; sokat kell dolgozni.

— Közelebbi elképzelések erről a munkáról?-r.KöWzerú szociografis akarok • írni, amelynek lényegét röviden úgy fogalmad)., - nám meg: riporteléfnehtó erősen kevert. Szeretném, ha nemcsak alapot, és' kimerítő, de. jellemző és mindenki számára élvezhető munkát sikerülne készítenem.

Rah- Ferenc a ■ gopianáro! készítendő szociográfiai munkát, az ösztöndíj által „ biztosított egy hónapot október ele- I jén kezdi meg.

1

á

na ** f

dtRjSa V ■

■, ‘ , . í • t i- ‘ .. v •: ' .

Az aknatoronyból

Szociográfia a Sonianáról

BAL ATOMI EMLÉK