Dunántúli Napló, 1962. augusztus (19. évfolyam, 178-203. szám)

1962-08-19 / 194. szám

jgM ' üMMÉ— m NtaklA A 200 éves Pécsi Bőrgyárban Beszélgetünk, a gyárról. Itt van előttünk a gyár törté­nete, amelyet Gulyás József, Fodor György, Tótfe Géza, a gyár dolgozói és Vörös Márton tudományos kutató írtak. Re­mek munka, érdekes és izgal­mas történet. Lapozgatunk és emlékezünk. Mikor kezdődött a tímárko­dás Pécsett? Azt egészen pon­tosan nem is lehet megállapí­tani. Talán már a XI. században. Hiszen István király pécsvára- di apátságot alapító oklevelé­ben említést lehet találni cser­zővargákról, állapítja meg a frissen készített könyv. Legbiz tosabban a török hódoltság ide jét tekintik a pécsi bőrgyártás kezdetének, amikor a török tí­márokon kívül nagyszámú ma gyár tímár dolgozott a város­ban. Ezt bizonyítja az 1554- évi török defter (adólajstrom), amely szerint Nagy ut­cában (mai Kossuth Lajos ut­cai hét varga család, a Szent Ferenc utcában (mai Sallai ut­ca) három varga család lakott, a Városmalom utcában (ez a Tettye-menti ősi település volt) hat tímár család élt: Tímár Se bestyén, Tímár Orbán, Tímár Antal, Tímár András, Tímár Bálint és Tímár Máté, akik nem voltak feltétlenül roko­nok, csak foglalkozásuk után volt azonos a nevük ..(Vörös Gulyás: Az első pécsi tímárok.^ Aztán jöttek a boszniai kor- dovánosok 1714-ben, sőt 1712- ben már itt dolgozott egy ta- bakos család; Tabafc Mária, Tabak Mattó, Tabak Jankó és Tabak Imre. Természetesen a pécsi Bőrgyár történetének ez csak olyan „előtörténete”, hi­szen akkor még messze állot­tak az üzemszerű termeléstől, de még a manufaktúráktól is. Lényeges változás a pécsi bőr­gyártás történetében akkor kezdődött, amikor 1715-ben megalakult Pécsett a tímárok céhe, majd pedig 1762-ben, ke­reken kétszáz évvel ezelőtt, amikor pécsi polgár lett Höf- ler András. Az 6 tímárságából fejlődött ki a mai Pécsi Bőr­gyár. Ebben az esztendőben már a Höfler-féle eljárással készítették a kecskebőr szaty- iyánt, nem pedig török mód­szerrel. A jelenlegi gyár he­lyén hajdanában egy vashámor állt, amelynek utolsó gazdája egy Madarász András nevű gyáros volt. (Madarász Viktor heves festőművész apja.) A gyárat utoljára Prick Vince bé reite, amíg 1889-ben el nem ár verezték, s Höfler János és Ja­kab tímármesterek 38 ezer 570 forintért meg nem vették. A Höfler testvérek manufaktúra műhelye átköltözött az új te­lephelyre, ahol új módszerek­kel, külsőre is nagyüzemi mó­don szervezhették meg a bőr­gyártást. Sikerüket igen éke­sen bizonyítja a gyár akkori áruforgalma: amely 1888-ban 270 ezer forint volt, 1911-ben pedig már 2 millió és 114 ezer korona. A pécsi bőrgyár gyorsan „duzzadt”, hogy a nagyobbará- nyú termeléshez újabb épüle­tetek, korszerűbb berendezé­sek kellettek. A pénzt elég ké­tes úton szerezték meg a „re­konstrukcióhoz” Höflerék. A dolgozók 1921. és 1923. között többször is sztrájkoltak. Ebben az időszakban történt az a ne­vezetes tűzeset is, amelyről rr.ég hosszú éveken keresztül beszéltek az emberek a város­ban. A lángnyelvek 30—40 mé­ter’ magasra csaptak fel, a mai energiatelep déli szárnyán, ahol akkoriban a gyártáshoz hasznait zsiradékokat tárolták. A tűzeset oka a hivatalos jegyzőkönyvek szerint rövid­zárlat volt. A biztosító gálán­sam fizetett. Ebből az összegből és az eszéki gyár eladásából ka pott pénzből felépültek az új épületek, amelyek megteremtet ték a későbbi termelés felfu­tásának lehetőségeit is. Minden ment a maga útján. A pécsi bőrgyár az ország má­sodik legnagyobb bőrgyártó üzeme lett, csak a budapesti Wolfner Gyula és Társa Rt. előzte meg. A pécsi bőrgyár a konjunkturális időszakban meg kaparintotta és 1937-re teljes egészében kezében tartotta a pécsi Sopiana Gépgyár és Vas­öntöde Rt-ot, a Szombathelyi Bőrgyár Rt-ot, annak cipőgyá­rát és a Csepregi Bőrgyárat. Ontották a fekete és a színes borjúboxot, valamint a kru- fcnt. összesen 13 ■ féle gyárt­mányt szállítottak Svédország­tól a Délafrikai Unióig és In­diától Kubáig. A gyár későbbi töíténete már nagyon ismert a pécsiek előtt; hadiüzem, háború utáni zilált állapot. 1948-ban a bu­dapesti Vasas-székházban sok száz társával együtt egy pécsi tímársegéd is esküt tett: „...A vezetésemre bízott vállalatot a legjobb tudásom és képessé­geim szerint fogom vezetni...” Államosították a pécsi bőrgyá­rat. Véget ért a Höfler, Tausz, Róth, Erreth és a hollandiai Kaufmann család hosszú idő óta tartó uralkodása. Átvették az üzemet a legilletékesebb em berek, s új nevek kerültek a részvényesek” listájára; a Muszmánn-famflia, a Marton család, Ferenc János, Klemm Jenő, és még sokan mások. A Gergely testvérek, akikkel most itt beszélgetek. Szótlan és csendes emberek a Gergely testvérek, szíveseb­ben beszélnek másokról, mint saját magukról. Emlegetik a Muszmann testvéreket, akik­nek az apjuk, Muszmann Má­tyás már annakidején a gyár­ban dolgozott, amikor az a vas hámor helyére települt. Érde­kes tímárdinasztia az bizonyos. Az idősz Muszmann Mátyás öt ven esztendőt dolgozott a gyár ban, hat gyermeke él, akik kö­zül öt ugyancsak a bőrgyárban dolgozott, vagy még most is ott dolgozik. Az unokái is itt kezd­ték a munkát, István két gyer­meke, József és Mátyás 12, ill. 14 éve dolgozói a bőrgyárnak. Sok ilyen családot fel lehet­ne sorolni. A Marton famíliá­nak például nyolc tagja dolgo­zott a gyárban: három testvér, egy feleség, két gyermek és két meny. Klemm Jenő nemrégi­ben ment nyugdíjba 48 évi szol gálát után, az édesapja ugyan­csak a gyárban dolgozott öt­ven esztendőn keresztül. Érde­kes története van a Fernengel családnak is, az idős Fernen­gel Mihály még a Rákóczi úti manufaktúrában tanulta ki a timánnesterséget, s öíven évi szolgálat után, fia, Ferenc lett az utóda, aki szintén évtize­dekig dolgozott a gyárban és még az unoka is kitanulta a tí- márságot. A Horváth, a Gungl, a Katies családok ugyancsak nagyon régi bőrgyári dolgozók. 676 dolgozó kapott törzs­gárda jelvényt, s közülük 110 olyan dolgozó van, aki már be­töltötte a húsz éves szolgálati időt, öten a negyven évet is meghaladták: Gergely József, Gergely György, Krassó József, Tészás Imre és a nyugdíjba vo nult Klemm Jenő. Nagy-nagy megbecsüléssel beszél minden­ki ezekről a régi dolgozókról és sok szeretettel köszöntik őket, amikor nyugdíjba vonulnak. Olyan időket éltek ezek az em berek, amit elmondani szinte^ lehetetlen. Azt élni, érezni és * tapasztalni kellett. Már maga - az a tény, hogy a gyárba ke- í rültek, akkoriban igen nagy ,' szó volt. Krassót az édesapja j protezsálta be, aki Róth ve­zérigazgatót borotválta. A Ger- f gely gyerekek pedig úgy kerül- í tek be, hogy a házukban lakott) egy tímársegéd, Jakab Ferenc,' akinek naponta hordták az ebé t det a gyárba és az szólt az ér- j dekükben. Három és fél évig ( tanulták a tímármesterséget, < mire segédek lettek. Nehéz ! volt bekerülni a gyárba, de an- ^ nál könnyebb volt valakit on-) nan kipenderíteni. ' Gergely Józseftől csak any- >’ nyit tudok meg, hogy nagyon) szereti ezt a bőrős szakmát. \ így mondja: J — Talán én erre születtem i és hivatásomnak érzem a mun- \ kámat. Emlékszem, amikor fel- í szabadultam a szakmában, a‘ legjobb schérolósnalc tartottak. Még ma is azt szeretem a leg­jobban. Gyorsan elszaladt a negyven j két esztendő, de azt mondja! Gergely József, hogy még most! is kiáll akármelyik fiatallal a' munkában. Biztosan igaza van,< hisz korban még nem idős, 55 < éves. S talán még annyit kell! elmondani Gergely Józsefről, J hogy a negyvenkét esztendő 5 alatt egyetlen napot sem hiány < zott, egy percet sem késett,! egy napig sem volt beteg és 5 mind a negyvenkét esztendőt! egy műhelyben, a meszesben < töltötte le. \ A fiatalabb Gergely valami-) vei beszédesebb, de nem sok-! bal. Az életút ugyanaz, mint .Józsefé. Egy évvel később kezd te a szakmát, s jelenleg mű­vezető a gyárban. Hogyan kez­dődött? Hogyan lettek ilyen kitűnő szakemberek a Gergely testvérek? így: — Imádni, ragaszkodni kell a mesterséghez. Aki csak úgy tessék-lássék csinálja, annak nem ér egy hajítófát sem az egész. Amikor mi inasok vol­tunk, szinte úgy loptuk a mes­terséget Alig vártuk, hogy a segéd letegye a szerszámot és kimenjen az udvarra rágyúj­tani. Fogtuk a szerszámját és csináltuk. A Mankos műhely­ben a kézi buííoló munka volt a legszebb, meg a blanzsírozó. Itt kezdődött a tímárság, aki tudott buffolni, blanzsirozni és schérólni, az tímárnak nevez­hette magát Nehéz volt az az idő, szép volt és romantikus is. Sok-sok érdekes epizódot, regényes tör­ténetet lehetne megörökíteni belőle. S mégis, amikor ilyen történetek után érdeklődöm a két Gergely testvértől, akkor csak annyit mondanak szeré­nyen, hogy dolgoztak egyfor­mán mindennap éveket, évti­zedeket sorjában egy helyen, egy munkakörben. Lehet, hogy sokaknak szürke élet képét nyújtja mindez, de én mégis azt mondom, hogy keretbe kel­lene tenni az ilyen emberek munkakönyvét, amelyben egy­szer történik bejegyzés, akkor, amikor a gyár küszöbét átlé­pik, azután csak a nyugdíjba vonulás változtat a könyvecs­kén. Nem szürke élet az ilyen, hanem nagyon is változatos, mert így lesz a szakma hiva­tássá. Gazdagít István Tavak, strandok, sátortáborok Ezrek keresik fel naponta a baranyai üdülőhelyeket Baranyában az idén különö­sen hálás a lakosság a megye vezetőinek azért az előrelátó gondoskodásért, amellyel a fel­üdülés számos kitűnő lehetősé­gét teremtették meg a megyé­ben. Ezrek fordulnak meg na­ponta a Komló melletti Sikon- dán, ahol a strand mellé csó­nakázásra és fürdésre alkal­mas mesterséges tavat építet­tek és adtak ót rendeltetésének a nyár elején. Vikend-faln Abaligeten Abaligeten, ahol két évvel ez előtt épült a eseppkőbarlang bejárata előtti mesterséges tó, jelenleg már 132 szálláshellyel rendelkező, zuhanyozókkal, fő ző’helyekkel teraszos vendéglő­vel, büfével, gyümölcs- és zöld- ségárusitó pavilonnal, közvilágí fással ellátott — szép kis ví- kend-falu veszi körül a tavat. A helybeli termelőszövetkezet friss tejféleségekkel és. köcsö- gös aludttejjel szolgáló tejivót is létesített a kirándulóknak, akik hétköznaponként átlago­san ezres, a hétvégi napokon öt—hatezres létszámmal kere­sik fel a kedvelt kirándulóhe­lyet. A tó vizén kívül a csepp­kőbarlang, az ■ árnyas fák, a hűvös völgyek nyújtanak fel­üdülést a látogatóknak. A Dóm baj tó Hasonló szórakozással várja vendégeit a pécsváfadi Dombai tó is, ahol szintén elkészült a földműves szövetkezet ízléses kivitelezésű vendéglője, amely­nek teraszáról a naptól védő színes napernyők alól nyílik ki látás a tóra, az azt övező he­gyekre és az idén telepített 28 000 fenyőcsemetére. Az Ide­genforgalmi Hivatal már a kő zeli jövőben sátortábort létesít a tó partján, a fokozódó szál­lásigények kielégítésére. A pécsváradi Dombai-tónál jelen­leg átlagosan háromszázan for­dulnak meg naponta. Az illeté­kesek újabb kéréssel fordultak a vasúthoz, hogy létesítsenek a Dombai-tónál megállóhelyet Ha a kérésnek helytadnak, bi­zonyára a látogatottság is to­vább növekszik. Sátortábor a Duna partján A mohács-szigeti szabad­strand homokos partján — ahol a Duna .sekélyebb vize és lassúbb folyása kínál kitűnő fürdési lehetőségeket — napon­ta 3—4000-ren, hétvégi napo­kon pedig 5—6000-ren fordul­nak meg. Egy hónapja műkö­dik itt a megyei idegenforgalmi hivatal ötven személyes, köz­művesített, . zuhanyozókkal el­látott sátortábora, lakói és ál­talában a szigetre látogatók a halászcsárdában fogyaszthat­nak melpg ételeket. A mohácsi városi tanács — társadalmi munkások segítségével — szé­pen rendbehozatta, csinosította a várost szegélyező Duna-par- tot, kijavíttatta a csónakházat, újabb csónakokat szerzett be, kirándulőhajót helyezett. A MOHÁCSI STRANDON Varga Gyula felvétele üzembe, és egészében _ véve messzemehően gondoskodik ar­ról, hogy a városba érkezők jól érezzék magukat Mohácson. Válaszként erre a pécsi üze­mek és magánosok sora épített üdülőket a Mohács-szigeten fel parcellázott területen. Tizenöt falusi strand Azok a községek, ahol a kö­zelben nincs folyóvíz, strandok építésével és üzemben tartásá­val gondoskodnak a lakosság nyári felüdüléséről. Baranyá­ban jelenleg 15 falusi strand működik, hármat közülülk eb­ben az évben adtak át a ren­deltetésnek. Szentlörincen és Siklóson ötven méter hosszúsá­gú, versenyuszodának is hasz­nálható hidegvizes strandokat létesítettek, míg Magyarherte- lenden melegvizes fürdő nyílt a strandidény kezdetével. A strandok építéséhez a lakosság többszázezer forint értékű tár­sadalmi munkával járult hozzá. Harkányban — ahol új meden­cével, öltözőkkel bővült a für­dő — eddig 350 000 látogató for dúlt meg ebben az évben, azaz százezerrel többen, mint a múlt év azonos időszakában. Pécsett a Balokány-fürdöt 35 000-en, a Hullámfürdőt 45 000-en látogat ták. A közeli napokban átad­ják a közönségnek a Hullám­fürdő új strandmedencéjét, amelynek építését a tavasszal kezdték el Naponta friss áro A megyei Közegészség ’gyi és Járványügyi Állomás a ká­nikulai hőségben gondosan ügyel az egészségvédelemre. Két fertőtlenítőkocsi járja a megyét, elsősorban az egész­ségügyi intézményeket, az üdü­lőhelyeket, a szociális ottho­nokat, és permetezéssel irtja a j járványokat, betegségeket ter- i jesztő legyeket. Ezen kívül az | ilyen intézményekhez közeleső állattenyészeíeket, amelyek &»- kalmasak a legyek szaporodása ra. megtelepedésére, naponkén­ti trágyakihordásra kötelezték. Az ivóvízellátás zavartalan biz­tosítására a tartalék- kutakat megvizsgálták, szükség szerint fertőtlenítették, iszaptalanítot- ták. Közétkeztetésnél csak friss anyagokat engednek felhasznál ni. Harkányba például naponta szállítják a friss húst is. Az üdítőitaloknál szintén csak a naponkénti szükségletre enge­délyezik a gyártást, hogy elke­rüljék romlott áru fogalomba- hozatalát. Mindennek az ered- jnénye, hogy Baranyában az idén még nem fordult elő sem­miféle. a kánikulával összeíüg- j §ő, egészségügyi mulasztás 1 okozta megbetegeaes. ff agy lelkesedéssel választották képviselőjelöltjüknek a komlói dolgozók Molnár István elvtársat, a szakma legjobbját. — Apja Is bányász volt, — ő is bányásznak készült..— ezekkel a sorokkal kezdte a Dunántúli Napló 1953 május 14-i számában Mol­nár István vájár képviselőjelöltségéről íróit cikkét. A képviselőjelölt akkor mindössze 31 éves volt. Képviselővé választották. És azóta? Otthonában beszélgetünk. Felesége a konyhában főz, a legkisebb lánya a sarokban játszik. Az asztalon nagy ha­lom újság, brigádnapló, Molnár István képviselő életének, munkájának írásos dokumentumai. Tíz esztendővel visszapergetjük az időt. Időpont: 1952. Komló. Á nagy széncsaták ideje, a város építésének hőskora. A komlói bányák feltáróbri­gádjai keményen dolgoztak, havonta 25—30 métert haladták a széntelepek felé. ,.Gyorsában, gyorsabban« kevés a havi 25—30!” — sürgették őket. Hiába, a 25—30 méternél nem tudott egy csa­pat sem többet teljesíteni. Molnár Ist­ván pedig agitált, beszélt, keU a szén, naponta száz vagonszám. — Beszéddel mi is bírjuk! Mutasd meg, hogyan kell dolgozni! — mond­ták a bányászok. — Engedjenek vissza a bányába! — ezzel a kéréssel állított be a pártbi­zottságra. Az engedélyt megkapta. Ment megkeresni volt munkatársait: Aztán bejelentette: „Brigádom vállal­ja, hogy havonta 100 méter vágatot hajt ki.” A műszakiak legyintettek, a bányászok kinevették. S a brigád 1952 június 1-én munká­hoz látott. Molnár István elklusgrafi-. kont szerkesztett, minden munkafolya­matra ^megszabott időt dolgozott ki. percekre az előkészítést, a rakodást * szállítsát, az ícsolást, * robbantást. A Tiszta szívuci Molnár brigád munkahelyén, An.ua- ákna III. szintjén június 1-én feldübö- rögtelc a fejtőkalapácsok... És június 25-én, 5 nappal a hónap vége előtt je­lentették: elérték a századik métert! A hónap végére a 100 métert még 23 méterrel „megtoldottakAki hallotta, nem akarta elhinni, aki látta, nem győzte utánamérni. De a kételkedőknek mást is volt „válaszuk”. — Jó, jó, egy hónapban esetleg le­het ennyit teljesíteni, de havonta rend­szeresen, lehetetlenség! — mondogat­ták. S a Molnár-brigád újabb „bizonyí- ■ fásra” indult. A következő hónapban 125 métert, azután pedig 122 métert haladtak előre. Aztán egész évben nem adták 100 méter alatt. J mikor 1953-ban képviselőjelöli- választásra került a sor, a bányá­szok azt mondották: a mi jelöltünk Molnár István vájár! A Dunántúli Napló 1953 inájm '14-i száma ezt írja: „Nagy kitüntetésnek veszem — mondja Mohtár elvtárs —, hogy képviselőjelöltjüknek választot­tak. Arra törekszem, hogy ezután is fokozottabb erővel harcoljak népünk nagy ügyéért. Dolgozó társaim bizal­mát azzal hálálom meg, hogy min­denben képviselem igaz ügyüket.” összehajtogatja az újságokat. „Hát így kezdődött” — mondja. A folytatás pedig? Például 1954-ben 11 hónap alatt 1265 méter feltárövágatót hajtottak fct. Aztán elromlott a bányakompresszor. .,Csákánnyal is teljesítjük a tervef’ — vállalták a komlói bányászok. S Mol- : nárék? Abban a hónapban is túlhalad­tak a ■100 métert. Példájukra a többi teltáróbrigadok is „döngetni kezdték' a 100 métert, a széntelepeket sikerült a kitűzött ha- , táridők előtt elérni, indulhattak, a kom­ái szénnel teli, vasúiszerelvények■ Duna újváros felé ... Aztán? Aztán ott kellett hagynia csapatát Egy vasszilánk szeméhez vá­gódott. Egy évig nem dolgozhatott. Pedig a brigád akkor már a 170 mé­ter körüli teljesítményt is el érc te ... — Most a pécsi bányákban dolgo­zom, csapatokat patronálok. Már nem ritka a 200 méteres előrehaladás sem — mondja. Most is szakkönyveket tanul­mányoz, újabb és újabb munkamód­szerek után kutat, hogy segítsen. a vá­jároknak, segítsen a telepek gyors feltárásában. Molnár Istvánnal nem egyszer ta­lálkoztam a parlamentben. — Tagja vagyok az Országgyűlés honvédelmi bizottságának, de sokszor meghívnak a munkaügyi bizottságba is. A pécsi járás képviselője, tengernyi üggyel foglalkozik. Nemrég a turony tsz-ben volt két hétig. A tsz-nek vau Icőbányája, de nem .értettek a bányász- kodáshoz. Molnár István segített ne­kik gépeket szereni, segített műszaki ismereteivel... A Mohácsi Bútorgyár dolgozói házépítési akcióba kezdtek, azonban járatlanok voltak az „admi- nisztrációe" dolgokban. Hozzásegítette őket az OTP kölcsönökhöz, intézte ügyüket a tanácson. —* líolgozó társaim bizalmát azzal ^ hálálom meg, hogy minden­ben képviselem igaz ügyüket” — mon­dotta 1953-ban. amikor képviselőjelölt­nek választották. Immár 9 éve kép­viselő. Munkásember. Dolgozik, végzi munkáját, amit rábíztak — tiszta szív­vel, tiszta lélekkel... t . Gar»j Ferenc i

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents