Dunántúli Napló, 1962. augusztus (19. évfolyam, 178-203. szám)

1962-08-19 / 194. szám

t IMS. AUGUSZTUS 19. NJVtH.0 3 ' Dolgosnak a cséplőgépek — jól kalad a felvásárlás A Malomipar és a Tér meny forgalmi Vállalat fel készölt a többletgabona fogadására Kétezer iakóbkottsági lag A főváros után ■vidéken elo- dsiör Pécsett alakultak meg a lakóbizottságok, amelyek két­ezres taglétszámmal végzik az államigazgatást segítő mun­kájukat, bár az igazsághoz tartozik, hogy közülük mint­egy 900 főt lehet valóban ak­tívnak tekinteni A lakóbizottságok: két és fél éves munkájának eredménye­ként jelentős előrehaladást ér­tek el Pécsett a szocialista együttélés szabályainak meg­tartásában, az igazgatás társa­dalmasításában, a tanácsok tö­megkapcsolatának szélesítésé­ben. Igen jól végzi például feladatát Uj-Mecsekalján So- ponyi József lakóbizottsági el­nök, aki a szomszédok vitás ügyeinek elsimításában, gyer­mekjátszótér építésének kez­deményezésében, a kicsinyek szórakoztatásának megszer­vezésében, parkosításban és parkok megvédésében, a há­zak tisztaságának és állagá­nak megóvásában, sőt gyer­mekeknek állami gondozásba vételében működött közre. A Kolozsvár utcai lakóbizottság parkosított, a Rodostó utcai lakóbiaottság autóbuszmegállót épített, más lakóbizottságok az öregek napján, a gyermek­napon bensőséges ünnepsége­ket rendeztek, nagyobb társa­dalmi munkákra, lakógyűlé­sekre mozgósítottak és — egé­szében véve — a lakóterüle­tüket érintő mindennapi kér­dések seregében önállóan in­tézkedtek. Munkájukban — ámít a Hazafias Népfront-bi­zottságokkal és a tanácstagok­kal szarosain együttműködve Végesnek — különösen kitűn­tek áz I. és a ni. kerület lakó- bizottságai, ezen belül is Uj- Mecsekalja, Borbála- és Er- zsébet-bányatelep. Az I. kerü­leti tanács helyszíni bejárás­sal egybekötött, igen hasznos tapasztalatcserét is rendezett a lakóbizottságok részére. Javában folyik a cséplés. Naponta száz és száz teher­autó, lovaskocsi és vontató hordja az új gabonát a géptől egyenesen a terményforgalmi raktáraiba. Szendrő Károlyt, a Malomipari és Terményfor- gálmi Vállalat igazgatóját kér deztük meg, mennyi gabonát vásárolt fél eddig a vállalat, s felkészültek-e a többlet-ga­bona fogadására? — Az elmúlt héten meggyor­sult a gabonábehordás s a cséplőgépek zöme — mintegy 280 cséplőgép — már dolgo­zott a megyében. Meggyorsult az értékesítés is, s a felvásár­lás 19,7 százalékkal emelke­dett. A múlt héten 925 vagon kenyér- és 187 vagon takar­mánygabonát vásároltunk fed a tsz-ektől, s így már augusz­tus 11-ig 43,6 százalékra telje­sítettük III. negyedévi felvá­sárlási tervünket. — Különösen gyors ütem­ben folyik a felvásárlás a mo­hácsi, pécsi és siklósi járás­ban. A mohácsi járás például már a hét elején 63,5 százalék­ra teljesítette gabonaértékesí­tési tervét Kötik a tsz-ek a pótszerződéseket — Az eddigi cséplési ered­mények azt mutatják, hogy a gyenge becslési eredmények el­lenére jogos volt magasabb terméssel számolni. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a termelőszövetkeze­tek egyre-másra kötik a pót­szerződéseket. A száj lei Úttörő Tsz például 6,2 vagon, a bólyi Kossuth 20 vagon, a borjáéi Üj Élet 5, a nagynyárádi Kos­suth 10, a majsd Táncsics ugyancsak 10, a szabadszent­királyi Űj Élet 8, a szederké­nyi Karasica Gyöngye 16, a véméndi Egyesült Lenin Tsz 10, a kétújfalui Vörös Csillag Tsz pedig szintén 10 vagon ke­nyérgabona értékesítésére kö­tött pótszeraődést. Ezek a pót­kötések mind a vártnál maga­sabb terméseredményekből adódnak. A becslés tehát túl szigorú volt, illetve a gabonák még a becsléstől az aratásig eltelt időszakban is sokat fej­lődtek. Ez természetesen ki­hat a járási és megyei termés­átlagokra is. Véleményünk szerint az intenzív és hazai búzafajták összesített átlaga a korábban becsült 9,7 mázsás átlaggal szemben 11—11,5 má­zás átlagra emelkedik. Igen nagy a javulás a mohácsi já­rásban, ahol a becsült 10,1 má­zsás átlaggal szemben 12—12,5 mázsás tényleges termés vár­ható holdanként a búzából. Több tsz-ben van kiugró termés, mint tavaly — A becsült termés a tsz-ek nagy részében holdanként át­lag 3—5 mázsával alacsonyabb, mint a tényleges. Az idén sok­kal több tsz ért ed jó búza­termést, mint az előző évek­ben. így a bel várd gyulai tsz- ben átlag 16, Gerdán 15, Sze­derkényben 18, Szentdénesen 16 és a patapoklosi tsz-ben ugyancsak 16' mázsás termés várható. — A felvásárlás eddigi ta­pasztalatai azt mutatják, hogy a termelőszövetkezetek a csép lőgéptől folyamatosan szállí­tanak raktárainkba. A tsz-ek jó része — az elsők között pél­dául a bári, szalántaá, bel­várdgyulai, szászvári, baranya- hídvégi stb. — már teljesítet­te értékesítési szerződését, sőt sok tsz már a pótszerződésben lekötött gabonamennyiséget is leszállította. Ezen a héten bb 1500 vagon gabonát veszönk át — A termésátlagok kedvező alakulásának következtében vállalatunk a tervezettnél na­gyobb mennyiségű gabona át­vételére számít s erre menet közben fel is készültünk. A felvásárló apparátus újabb szükségférőhelyek felkutatásé val, valamint a meglévő rak­tárak kapacitásának maximá­lis kihasználásával biztosítja a gabona zavartalan, zökkenő­mentes átvételét. A felvásárló- helyek kora reggeltől késő es­tig, sőt vasárnaponként is nyitva tartanak, az átvétel egy percre sem szünetel. Ezen a héten a megyében lévő Összes cséplőgép dolgo­zik s felkészültünk arra, hogy az e heti felvásárlásunk lesz a legerősebb. Számításaink szerint e héten kb, 1500 vagon gabonát kell raktárainkban el­helyezni. A termés elhelyezé­sét megkönnyíti az a körül­mény. hogy az elcsépelt búzák minősége jó. A hazai és szov­jet búzák minősége rr: n szempontból jobb a szabi y- nál, nem ritkaság belőlük a 82—83 hektoliter súlyú búza sem. Az olasz búzák minősége valamivel gyengébb, de az idén ez is megközelíti a szab­ványban előírtakat. A száraz, meleg időjárás következtében a búzái? víztartalma is szab­vány szerinti s ez lehetővé te­szi romlásmentes tárolásukat. ti írom fiatal lány és egy harmincöt év körüli bar­na férfi. Szakádat, szúrós sze­mét nézve olyan, mint Fidel Castro partizánjainak egyike. Mennek az úton. Hónuk alatt festóállvány. Alattuk csörgede­zik a Rékavölgyi patak. Ko­mor zölden tekint rájuk a hegy, melyen még látni a Rákvár romjait, ahonnan va­lamikor a törökök tartották szemmel a tájat. Felbukkan egy fa, amelyen mint a mese- filmekben, tábla hirdeti: „Ö- bánya” — csak éppen varjú nem ül a tábla szélén. Romantikus, gyönyörű táj. Festővászonra kívánkozik. Maga a falu, hosszan elnyú­ló két házsorával két hegy: a Wittenberg és a Littenkopf közé szorult házak. A házak mutatják: nehéz itt a megél­hetés. A háromszáznegyven la­kosú községnek mindössze 300 holdas a határa és ebből csak száznyolcvan hold a szántó. Az erdőkben vadak, a kukori­cákban, kertekben pedig ma­OBANYA dánjesztők, vadriogatók. Küz­delem a természettel, küzde­lem a vadakkal. De azért nem haragszanak az erdőkre. Fent, magasan a falu felett kocsi zörög, az ember attól fél, hogy megcsúszik, leesik. Fát visz. A község lakói egy részének az erdő ad kenyeret. Meg a bánya. Ötvenötén dolgoznak a termelőszövetkezetben. Na­ponta átjárnak Mecseknádasd- ra, a központba, mint ahogy íélen-nyáron, ha esik, ha fúj, ide jár csomagokért, levele­kért Inhoff Jánosné is. Télét) aztán a termelőszövetkezeti tagok is átvedlenek, ha éppen nincs munka a közösben, er­dei munkásokká. Huszonhat bányász jár innen Mázára, Hidasra, Pécsre és Komlóra. Négy bányász példul már húsz éve jár ugyanazon az úton Mázára. Hegyen, erdőn ke­A csobogó patak u völgyben apró házak húzódnak meg az srác szélén resztül két óra a járás oda és kettő vissza. Mégsem hagyják el a munkahelyüket. Ragaszkodó emberek az ó- bányaiak. Harminchat fiatal van a KISZ-ben. A legtöbb­jük az iparban dolgozik, de mindig visszajön. Visszajön oda, ahol született. Azt mond­ják: aki egyszer ide jön, az nehezen megy el innen. Nem azért, mintha a sár nem en­gedné, hanem azért, mert meg­szereti ezt a tájat, megszereti ezt a községet. A volt iskola- igazgatót is csak a halál vá­lasztotta el az itteni hivatás­gyakorlástól, az új igazgató 1957-ben jött és ő is azt mond ja: nem menne el innen. Wag­ner Magdolna tanítónő is csak vasárnaponként jár haza Pécs­re, sőt gyakran még akkor sem. 1955 óta van itt és, ha raj­ta múlik, itt marad a nyugdí­jaztatásig, sőt még talán to­vább is. Pedig nem valami könnyű itt az élet. A község lakói kö­zül sokan voltak aratni, két cséplőcsapat is dolgozik más faluban, hogy a kenyeret biz­tosítsák. Még az igazgató is. a tanácselnök is aratott. Ügy száll ez a megélhetésért folyó küzdelem hagyománya apáról fiúra, mint a vagyon. És ez a küzdelem magával ragadja a messziről jött idegent is. Eb­ben is, másban is eggyé válik a faluval. A szőlők oly meredeken lógnak a hegyoldalban, mintha minden pillanatban kieshetnének onnan. Kocsi­val fölmenni nem lehet. A trá­gyát kosarakban hordják fel, a permetezés, kapálás olyan ügyességet követel, mint az alpinistáké. Nevetve mond­ják a helybeliek: ..Ha egyasz- szony kapálni megy', akkor szép fehérneműt húzzon”. És mégis szeretik ezt a fa­lut. Szeretik a száz főt befo­gadó kultúrházával, kis isko­lájával. amely valamikor pol­gári olvasókör volt. könwtá­rával. amelyben ötszáz köny­vet tartanak nyilván. Van a könyvek között német és ma­gyar nyelvű is. Az idősebbek a német nyelvűt, a fiatalab­bak a magyar nyelvűt viszik. Egész évben a kultúrház, nyá­ron pedig a kis strand a szó­rakozás. Van itt kuglipálya, táncplatz, iszogatni is lehet csendes vasárnap délutánon­ként. Nem nagyon háborgat­ják őket. Legfeljebb nyáron. Akkor benépesül a pécsváradi járási tanács üdülője, a szek­szárdiak is építettek két üdü­lőt, Tolna megyéből úttörők is szoktak itt táborozni, de Pécsről és környékéről keve­sen jönnek. Két évvel ezelőtt még többen jöttek, de a rossz útviszonyok elriasztották őket. így hát marad a régi, nyugodt •élet. Az orvos is csak egy hó­napban kétszer látogatja őket, a falubeliek is inkább a szö­vetkezet kocájával beküldik, mint beviszik a javítani való cipőt és más egyebet Mecsek- nádasdra. A mozi, a televízió, meg a könyv a fő szórakozás, a tánc, a fürdés és ultizás mel­lett. A televízió műsorát ne­hezen tudják venni, pedig 150 méter magasra, a hegyre tet­ték az antennát, mégis a ív­ben vetített filmek élvezhetet­lenek. Tizenhét fazekas volt még nem is olyan régen ebben a községben. Most meg csak kettő van. Dicsekszenek, hogy az egyiknek a múlt évben nagy7 munkája akadt. A Kom­lói Kertészeti Vállalatnak 100 ezer virágcserepet szállított. P yönyörű a táj. A hegyek v,r között terül el az úgyne­vezett Harács-mező, amit nem tudni miért neveztek el Ha- rács-mezőnek. Szép név. Itt’ folyik keresztül a rékavölgyi patak, amelyen Kisújbányáig az út mindössze három kilo­méter, mégis tizenöt hidat fek­tettek itt le. Zúg. csobog ez a patak. Többet érdemelne, mint azt, hogy keskeny7 árkot vájva elfolyik. Gyönyörű nyaraló­hely lehetne ez a rész. Hogy az legyen, ahhoz négy kilomé­teres bekötőútra lenne szük­ség. Megérné megépíteni ezt a bekötőutat. Közelebb kerül­nének a mai faluhoz az rtbá- rtyalak és a hét végén eljut­hatnának ide a városi emberek is, aho’ valóban felüdülés vár­hatná őket. Ssalaf János A mi alkotmányunk Tizenhárom esztendővel ezelőtt, 1949. augusztusában sza­vazta meg az országgyűlés a Magyar Népköztársaság Alkot­mányát. Mint az egykorú közlemény megállapítja, a szava­zás teljesen egyhangú volt. A magyar nép ujjongva fogadta az alkotmányt. 1949. augusztus 20-án örömünnepet ült az egész ország, s augusz­tus 20-a azóta is alkotmányunk szimbóluma maradt. Népünk nem véletlenül üdvözölte az alkotmányt olyan magával ragadó lelkesedéssel. A Magyar Tanácsköztársaság alkotmányát kivéve ez volt az első alkotmány az ország tör­ténetében, olyan alkotmány, amely a nép hatalmát szentesí­tette. Bár a Horthy-rendszer urai nagyon sokszor emlegették- az ezeréves alkotmányt, méghozzá olyan g ggel, mintha ez 57 „alkotmány” a legkiválóbb lett volna a /ilágon. A való­ság az volt, hogy „ezeréves” alkotmány nem is létezett. Csak különböző jogszabálygyűjtemények voltak polgári alkot­mányt Magyarországon sohasem adtak ki. Jellemző a Horthy-rendszer mélységesen reakciós voltára, hogy nem át­allották a XX. században Werbőczy Hárma .könyvére hivat­kozni, arra a jogszabálygyűjteményre, amelyet 1514-ben, a Dózsa-parasztháború leverésének évében adlak fei, s amely a legsötétebb középkor szellemét viselte magán. Az alkotmány évszázadokon át csali a Jiagyurak vékony* rétegének adott jogokat Magyarországon. A nemeseknek meg a gazdagoknak, akiknek sohasem kellett ao >t fizetniük, akik kivételes elbánásban részesültek még a bírótág előtt is. A pa­rasztnak évszázad okon át csak fizess és hallgass volt a nevej urai még a szabad költözködését is megtiltották. Az alapelv később csak annyiban változott, hogy a ne­mesek és papok mellett jogokat kaptak a tőkések is, külön­ben minden maradt a régiben. A nemzet túlnyomó többsé­gét kitevő munkás- és paraszttömegeknek továbbra is csak a legminimálisabb jogokat biztosították. A i -gminimálisabba- kat tehát annyit, amennyit a XX. században már nem lehetett nem megadni, ilyen volt például a választójog­nak a minimuma. Az 1938-as XIX. törvénycikk 30 évben állapította meg a férfiaknál a szavazati jog álsó határát, bár ehhez még hat elemi, tíz évi egyhelybenlaliás és adófizetés kívántatott. Nem nehéz belátni, hogy ilymódon még a felnőtt férfilakosság zöme is el volt zárva a szavazás lehetőségétől. Bár a legjelentősebb nyugati, kapitalista országok al­kotmányai nem ilyen drasztikusak, a lényeget illetően meg­egyeznek múltbeli magyarországi tapasztalatainkkal. Az ame­rikai alkotmány például 21 évtől ad választójogot, de ez is megnyirbálja adófizetési kötelezettséggel, meghatározott ide­jű helybenlakási előírással, az iskolai végzettség minimumá­val és így tovább. Különösen nyíltak az Egyesült Államok­ban élő 17 és félmillió néger lakossággal szemben. Azok több­ségét kirekesztik a szavazásból. A Mississippi állambeli fél­milliónyi szavazati joggal rendelkező néger polgárból például csak nyolcezernek ismerték el a szavazatát az 1956-os vá­lasztások idején! Hasonló a helyzet Európa egyik legrégibb kapitalista or­szágában, Svájcban is. Ebben az országban, melyet a kapita­lista világ mintaállamának is neveznek, a nőknek pines sza­vazati joguk. Bármelyik nyugati országot is néznénk, kidé-, rülne, hogy még a legdemokratikusabbnak: kikiáltott kapi­talista állam is félreérthetetlenül a tőkések osztály uralmá­nak bélyegét viseli magán, s az alkotmány ott arra való, — hogy azok hatalmát írásba foglalja. A mi alkotmányunkat, minőségi különbség választja el a burzsoá alkotmányoktól. Magyarázata egyszerű: még a leg­demokratikusabbnak nevezett burzsoá alkotmányok is mesz- sze járnak attól, amit a szocialista alkotmányok, mint a miénk is, magától értetődő természetességgel rögzítenek le. „A Magyar Népköztársaságban minden hatalom a dol­gozó népé” — mondja alkotmányunk legfontosabb paragra­fusa, s ebből következik a többi ismert paragrafus is, a mun­kához való jogról, a művelődésjiez való’ jogról, a szólás, sajtó ég gyülekezési szabadságról meg másról, amelyek szinte szállóigévé váltak már népünk körében. S hogy alkotmá­nyunk mondatai, szavai valósággá váltak, aligha kell hos­szasan bizonygatni, hiszen egész életünk ritnwsa ezt igazolja. Tizenhárom évvel ezelőtt, az alkotmány unitban rögzítet­tük le, hogy hazánk végképpen a szocializmus építésének út­jára tért, hogy hazánk szocialista országgá vált. Alkotmá­nyunk ünnepe a szocialista építés ünnepe tett. Évről évre, irt közben alkotmányunk elfogadására emlékezünk, és mél­tatjuk, megünnepeljük a szocializmus épít .sértek újabb >••!- hereit is. Az alkotmány ünnepe tehát olyan visszatekintés, amelyen megtett utunkat mérjük le. A megtett utat illetően az idén sincs szégyellni valónk. Iparunk egyenletesen, a második ötéves terv meghatározta irányelvek alapján fejlődik, falvainkban c.gyre szilárdabbá válik a szocialista nagyüzem, a termelőszövetkezet Hazánk képe gyorsan változik, az ember természecalakító munkája 'példátlanul meggyorsult. Hogy mást ne mondjunk: szinte gombamódra nőnek ki az új házak városainkban, olyan épü­letek, illetve utcák, amelyek a szemnek is nagyon tetszes­sek. S ami a legtöbbet érő — bár korántsem olyan látványos, mint egy új, sokszínű épületből álló városn jgyed — az embe­rek megváltozása. Ebben is hétmérföldes utat tettünk meg az alkotmányunk elfogadása óta, amit a sok százezer paraszt­család gondolkodásának megváltozásáról tanúskodó termelő­szövetkezeti út győzelme is tanúsít. Városban és falun egyaránt érvényes: az emberek ma nem félnek és idegenked­nek annyira egymástól, mint húsz-huszonöt évvel ezelőtt, amikor még a — kapitalista farkastörvény alapján — ellen­séget láttak a tulajdon embertársukban. Az emberek egyre inkább ráébrednek céljaik, érdekeik szocialista módon meg­valósítható azonosságára, megteremtődőben vannak annak a népi-nemzeti összefogásnak az alapjai, amelyet a nép erköl­csi és politikai egységének szoktunk nevetni. Szép az élet, az út, a fejlődés, ami reánk vár, felemelő és biztató. Ezzel a gondolattal ünnepelünk augusztus 20-án. Egymillió forinf a műemlékek helyreállítására Az Országos Műemléki Fel­ügyelőség pécsi építésvezető­sége több százezer forintot fordított az idén a műemlé­kek helyreállítására és állag- megóvására. Még most is dolgoznak a szigetvári várfai és a váron belüli dzsámi helyreállításé; , ami előreláthatólag 400—500 ezer forintba kerül majd. Ki­egészítik a hiányos faüaresae­! két, időtáhová teszik a vár­j falat Pécsett, a Széchenyi tér 11 szám alatt, az Asztalos János Kollégium felújításán most dolgoznak. A régi levéltári iratok alapján eredeti formá­jára állítják vissza a barokk épület tetőzetét és homlokza­tát s a vakolat leverés során falkutatást is végeznek. Az Asztalos János kollégium fel­újítása előreláthatólag mint­egy 400 ezer teásába fcerüL t i 1

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents