Dunántúli Napló, 1962. július (19. évfolyam, 152-177. szám)
1962-07-11 / 160. szám
4 ftlÁJ>LÓ' im. jütitTB ti. Leszerelési és béke-világkongresszus Moszkvában (Folytatás a 2. oldalról.) hanem angolok, oroszok, kínaiak, japánok, franciák, olaszok és más népek is élnek. Azok pedig, akik az ilyen ki »érieteket folytatják, azt sem tartják szükségesnek, hogy ezekre a népekre gondoljanak, és arra, hogy milyen nagy kárt okoznak a népek egészségének. Mindenki számára világos, hogy az Egyesült Államok és szövetségesei a nukleáris fegyver-kísérletek újabb és legnagyobb sorozatát végrehajtva katonai előnyt akarnak biztosítani maguknak és fokozni óhajtják agresszív politikájukat. Már több éve makacsul folytatják ezt a béke ügyét veszélyeztető politikát. Önök emlékeznek, hogy 1958-ban a Szovjetunió egyoldalúan megszüntette a nukleáris fegyver kísérleteket, de hogyan cselekedett az Egyesült Államok, Anglia és Franciaország? Fokozták a fegyverkezési hajszát. Franciaország megkezdte atombombája kísérleteit. Az agresszív NATO-tömb nyíltan háborúval fenyegetett meg ben nünket a német békeszerződés megkötése esetére. Ilyen körülmények között a Szovjetunió kénytelen volt intézkedéseket tenni nukleáris fegyverzetének tökéletesítésére, hogy lehűtsön egyes forrófejű embereket, akik azt javasolták „egy csapással” végezzenek Oroszországgal. Bűnt követtünk volna el népünkkel, az egész emberiséggel szemben, ha nem akadályoztuk volna meg az események veszélyes fejlődését 1961 nyarán. Mindenki, aki figyelemmel kíséri a nemzetközi eseményeket, tudja, hogy a Szovjetunió rakéta- és nukális hatalma döntő tényező a béke védelmében és már nem egyszer mentette meg az emberiséget a világháborútól, amelyet a nyugati imperialista körök próbáltak kirobbantani. Most is, amikor a nyugati országokban a militaristák fokozzák agresszív politikájukat, kénytelenek vagyunk gondoskodni arról, hogy erősítsük a Szovjetunió, az egész szocialista tábor védelmi erejét. A Szovjetunió, fokozva erejét, nemcíak a maga érdekében, hanem az egész emberi-: ség, az egyetemes béke fenntartása érdekében cselekszik. De mi semmiképpen sem vagyunk elégedettek azzal, hogy kénytelenek vagyunk nagy erő feszítéseket és anyagi eszközöket fordítani a modem fegyverek gyártására. Tudósaink és mérnökeink sokkal jobban fel tudták használni tudásukat és tapasztalataikat. A fegyverek tökéletesítése a szocialista államokban kényszerű szükségesség. Mennyivel jobb lenne a tengerbe dobni és elsüllyeszteni az összes fegyvereket. Mi az általános és teljes leszerelésért széliünk síkra. Készek vagyunk az atomfegyverrel rendelkező valamennyi állammal együtt az összes nukleáris íegyverkisér letek betiltásáról szóló egyez ményt aláírni. Ez hatalmas lépés lenne az általános leszereléshez vezető ytom. De ne várja senki, hogy a szocialista országok egyoldalú leszerelést fognak végrehajtani. Az elszabadult atomdzsint már régen visszakergették volna a palackba, ha a nyugati hatalmak ezt nem akadályozták volna meg. A kísérletek feletti ellenőrzés most már nem jelent semmi problémát. A tudomány mai eredményei lehetővé teszik, hogy nemzeti észlelési eszközökkel különös nehézség nélkül felfedjék az atomfegyverek bármely robbantását, A termonukleáris fegyverkísérletek beszüntetéséről szóló egyezményt már régen meg lehetett volna kötni, ha a nyugati hatalmak a tárgyalások során legalább a töredékét mutatják annak a jóindulatnak, amilyet a Szov jetunió tanúsít. • Ez év tavaszán az Egyesült Államok kormánya három küldöttséget indított külföldre. Egyet a genfi tárgyalásikra, a másodikat az athéni NATO ülésszakra és a harmadikat — a legnagyobb létszámút — a Karácsony- és Johnson- szigetek térségébe a nukleáris fegyverkísérletek irányítására. Melyik küldöttség ténykedése fejezi ki legjobban az Egyesült Államok politikájának valódi lényegét? Minden jel szerint a másodiké és a harmadiké. A genfi küldöttség feladata viszont sajátos „palástolás” volt. Nemrég, ez év június 16-án McNamara amerikai hadügyminiszter kijelentette: „Nem reméljük, hogy sikerül megközelítenünk célunkat, ha nem az erő helyzetéből cselekszünk”. A Karácsony-sziget feletti legutóbbi robbantások az ilyen politika reális megvalósítását jelentik. Ezek a robbantások a népek reményeire mérnek csapást, de nem képesek sem gyengíteni, sem megingatni akaratunkat a leszerelésért és a nukleáris robbantásoknak mindenütt és mindenkorra való beszüntetéséért folytatott harcban. nálni békés építő célokra, az emberek boldogulása érdekében. Tavaly ősszel ugyanebben a teremben az SZKP XXII. kongresszusa elfogadta a párt új programját. Ez a program oly roppant munkát irányoz elő anyagi és szellemi értékek megteremtése vonalán, amilyen még nem volt az emberiség sok évszázados történetében. Engedjék meg, hogy csupán néhány olyan számadatot és tényt említsek, amelyekből megítélhetők a szovjet nép által kitűzött feladatok arányai. A mi eszményünk; béke, munka, szabadság A fegyverek nélküli világ az egész emberiség nagy üdve Mint azt Martin Andersen Nexő. a világ kultúrájának kiváló képviselője mondotta, a béke arra való, hogy dolgozzunk, hogy örüljünk, hogy az életet széppé tegyük! A leszerelés és a béke az alkotás való ban kimeríthetetlen forrásait nyitná meg, amelyeket eddig elfojtott a militarizmus. Az utóbbi időben Nyugaton, így az Egyesült Államokban Is a lakosság egyre szélesebb rétegeinek figyelmét kelti fel a leszerelés problémája. Sok eset ben a tudósok komoly elemzésnek vetik alá az általános leszerelés lehetséges társadalmi és gazdasági követelményeit. Figyelmet érdemelnek azok a következtetések, amelyeket ENSZ megbízásából a leszerelés gazdasági és társadalmi következményeiről szóló jelen tést összeállító tudósok és szak értők vontak le nemrégiben. A jelentés hangsúlyozza, hogy a leszerelés jótékony következményekkel jár és valamennyi ország népei helyzetének javulását idézi elő. Minden ország gazdasági élete nyerne a leszerelésen Természetesen, a leszerelés egymagában nem old meg min den társadalmi problémát. Ha azonban megszűnik az erőknek és az anyagi eszközöknek a pusztító fegyverekre való elfe- csérlése, ha ezeket az eszközöket békés célokra fordítják, az kétségtelenül áldásos hatást gyakorol majd minden ország gazdasági életére. Még egy olyan gazdag kapitalista országban is, mint az Egyesült Államok, milliók szenvednek a lakás-, kórház- és iskolahiány miatt. Még az Egyesült Államok elnökének kijelentése szerint is Amerikában „túlságosan sok az írástudatlan és a tanulatlan”, és ugyanakkor több mint 127 000 tanterem hiányzik. Iskolák és kórházak építésére, a nép életének megjavítására nincsenek eszközök, de dollármilliárdokat fizetnek ki pusztító eszközökre. A leszerelés lehetővé tenné, hogy megtalálják az amerikai nép elodázhatatlan szükségletei kielégítésének eszközeit. Az ame rikai közgazdászok számításai szerint az Egyesült Államok kormánya már a leszerelést követő öt évben 330 milliárd dollárt fordíthatna e célokra. A nyomortanyák lebontásához, lekásépítéshez és a vízellátáshoz 160 milliárd dollárra volna szükség, iskolák építésére és népművelésre 30 milliárd dollárra, egészségvédelemre és körházi célokra 35 milliárdra, útépítéshez és más célokra 105 milliárdra. E számok lerombolják azt a legendát, hogy leszerelés esetén semmi sem pótolhatja az úgynevezett állami katonai piacot. Minden nyugati ország gazdasági élete nyerne a leszerelésen. Csak a fegyvergyárosok nyomorúságos csoportja veszít rajta. A leszerelés óriási előnyöket hozna a nemzeti újjászületés gigászi feladatainak megvalósításába belekezdő, gazdaságilag gyengén fejlett országoknak és azoknak a népeknek, amelyek azért küzdenek, hogy felszabaduljanak a gyarmati iga alól. A leszerelés megteremtené a szükséges feltételeket ahhoz, hogy lényegesen nagyobb arányú segítséget kaphassanak a fiatal nemzeti államok. Ha a világon jelenleg katonai célokra fordított 120 milliárd dolláros összeg csupán nyolc—tíz százalékát ilyen célra hasznosítanák, akkor két évtized leforgása alatt a Föld ínséges vidékein le lehetne küzdeni az éhséget, a betegséget, és az írástudatlanságot. A katonai szükségletekre fordított összeg mindössze egyötöde elég lenne 96 olyan óriási kohómű megépítésére, mint az indiai bhilai üzem, amelynek tervezett évi acéltermelése 2,5 millió tonna, vagy 17 olyan óriási duzzasztó gát elkészítésére, mint amilyen az EAK-ban épülő asszuáni gát.Ez az összeg elég volna ahhoz, hogy 30—40 energetikai és ipari világközpontot lehessen felállítani, például hatalmas ipari komplexumokat az afrikai folyók — a Nílus, a Niger, a Kongó, Zambézi — völgyében, a Szaharában, a nagy ázsiai folyók — a Ganges, a Mekong — medencéjében, az Andes-ok előhegyeiben és a dél-amerikai folyók mentén. Felesleges bizonyítani, milyen jótékony hatással lenne mindez a fiatal nemzeti államok fejlődésére, milyen nagy lendületet adna iparosításukhoz, és haladásukhoz. Ezek az államok az elkövetkező 20—25 év alatt jelentős mértékben leküzdhetnék gazdasági elmaradottságukat, iparuk színvonala tekintetében megközelíthetnének olyan országokat, mint Anglia és Franciaország. A fiaital nemzeti államok ilyen fejlődése feltétlenül szűk ségessé tenné szoros együttmű ködésüket a fejlett ipari országokkal. Ennek az együttmű ködésnek fő feltétele az igazi egyenjogúság és a kölcsönös előny. Ennek eredményeiképpen bővülhetne a termelés és minden országban újabb milliók jutnának munkához. Kiszámították, hogy annak az összegnek fölhasználásával, amelyet az utolsó tíz évben a világon katonai célokra fordítottak, teljesen meg lehetne szüntetni a lakásválságot minden országban. Általános és teljes leszerelés esetén 20—25 év alatt megkétszerezhető földünk tényleges gazdagsága. Kell-e bizonygatni, hogy a Szovjetunió és minden szocialista ország népéinek létérdeke a leszerelés. Mint már rámutattunk, a Szovjetunió és a többi szocialista ország a fegyverkezési versenyben kénytelen nagy összegeket fordítani védelmének erősítésére. A leszerelés eredményeképpen felszabaduló anyagi eszközöket nagyon jól fel tudnánk haszArra törekszünk, hogy húsz év múlva a Szovjetunió ipara majdnem kétszerannyit termel jen, mint ma az egész nemszocialista viióg. 1980-ra a villamosenergiatermelés például eléri a háromezer milliárd kilowatt órát, másszóval másfélszer annyi lesz, mint az egész tőkés világ 1961-es áramtermelése. Nagyszerű feladatot tűzünk magunk elé — a javak bőségének megteremtését és az áttérés biztosítását a „mindenki képességei szerint, mindenkinek szükségletei szerint” elv megvalósítására. Húsz évre szóló építési programunk meghatározza a szovjet külpolitika fő célját / is: biztosítani kéül a békés feltételeket a Szovjetunió kommunis ta társadalmának felépítéséhez, a szocialista világrendszer fejlődéséhez és az összes békeszerető népekkel vállvetve meg kell szabadítani az emberiséget a pusztító világháborútól. A mi zászlónkon nagyszerű eszmények állnak: béke, munka, szabadság. Egyenlőség, testvériség, és boldogság minden nép számára. Vlagyimir Iijics Lenin, a leszerelést a szocializmus eszményének nevezte. Országunk képviselői már 1922 ben, Génuában. az első nemzetközi értekezleten, amelyen a szovjet állam részt vett, V. I. Lenin megbízásából javasolták az általános leszerelést, az állandó hadseregek megszüntetését. Ez volt az emberiség történetében az általános leszerel lést sürgető első állami javaslat. És mi büszkék vagyunk arra, hogy ez a javaslat a mi szocialista a latnunktól, kormányfőjétől, V. I. Lenintől ered. Az 1922-es génuai és az 1962- es genfi értekezlet között nagy történeim-' korszak van, amely ben igen mélyreható változások mentek végbe földünkön. A leszerelés kérdésében azonban a szovjet álláspont ma elvileg ugyanaz, mint négy évtizeddel ezelőtt volt. Harcolunk a leszerelésért most is, amikor — és ezt nyíltan megmondjuk — a legtökéletesebb és olyan fegyver ív-* rendelkezünk, amellyel nem rendelkezik egyetlen más hatalom sem. Vajon ez a tény nem legjobb biztosítéka-e annak. hogy a Szovjetunió nem akar háborút? 1955 és 1958 között egyoldalúan 2 140 000-el csökkentettük fegyveres erőink létszámát. Lemondtunk katonai támaszpontjainkról. Vajon vál- lalhatja-e egy állam fegyveres erőinek ilyen nagyarányú csők kentését, ha támadásra készül? Ebbe csak olyan állam mehet bele, amely békét akar. Ha a Szovjetunió és a többi szocialista országot nem fenyegették volna Nyugat állig felifegyverzett agresszív erői, már régen feloszlattuk volna hadseregeinket, tc'je- sen átállítottuk volna a hadiipart békés rendeletésű cik kék gyártására. Az utolsó négy évben évente átlag ti ^.milliárd rubelt fordítottunk védelmi céloíkra. Nem nehéz elképzelni, menynyire meggyorsult volna gigászi építő programunk végrehajtása, ha ezeket az óriási összegeket békés építésre fordíthattuk volna. Az általános és teljes leszerelés megvalósítása valóban történelmi fordulat lenne -->z emberek életében — a háborúk korszakától a taratós földi béke korszaka felé. E történelmi fordulat megvalósulhat. Meg kell valósulnia! Minden a néptömegektől, állhatatosságuktól és eltökéltségüktől függ. A népek kivívhatják és szükségképpen kivívják a leszerelést, megvédik a békét Az emberiség élhet háborúk nélkül. és így tis. kell élnie. Korszakunkban a háborúk többé nem végzetszerűen elkerülhetetlenek. Ugyanakkor azonban a béke sem végzetszerűen elkerülhetetlen. Felvetődik a kérdés: van-e lehetőségük a népeknek arra. hogy most megállapítsák ezt a halál felé, újabb háború felé való rohanást? Mi egészen határozottan ezt válaszoljuk: igen, van. Reális, hatalmas erők vannak, amelyek megvédelmezhetik a békét: a Szovjetunió és a szocialista világrend- szer, amely hatalmas akadályt tornyoz az új világháború kirobbantásának útjára, sok fiatal szuverén állam, közöttük olyan nagyhatalmak, mint India és Indonézia, amelyek síkraszáll- nak az egyetemes leszerelés és a béke megszilárdítása mellett, minden ország békeszerető erői, amelyek harcolnak a fegyveres konfliktusok kirobbantásának még a lehetőségei ellen is. Az általános és teljes leszerelés nagy cél és elérése minden nép részéről nagy akciókat és erőfeszítéseket követel. A pillanat minden felelősségének és komolyságának teljes tudatában erről az emelvényről fordulok, társadalmi helyzetüktől és meggyőződésüktől függetlenül, minden férfihez és nőhöz, a háború borzalmait átélt nemzedékhez, a fiatalokhoz, akik csak az idősebbek elbeszéléseiből ismerik a háborút: Eljött a cselekvés ideje! A földi élet, minden ember boldogsága nevében a jövendő emberiség nevében szilárdan és határozottan követelni kell az atomfegyverek eltiltását és az általános leszerelést! A nép aktív cselekedeteivel elkergetheti a politikai porondról a háború apostolait, kivívhatja a kormányok politikájának, a nemzetközi kapcsolatok egész légkörének megváltoztatását. De ehhez tettekre és ismét csak tettekre, minden népi eró tettére van szükség. Ez a dolog lényege a szovjet kormányfő itt külön szólott a munkásokhoz, parasztokhoz és értelmit ' ségiekhez, a tudomány műve- j lőihez és a fiatalokhoz, hangsúlyozta: A békeharc a legkülönbözőbb osztályokhoz tartozó és a legkülönbözőbb politikai meggyőződésű embereket fogja össze. A vihar előtti helyzet megköveteli a népek valóban világméretű háborúellenes szövetségének, egy olyan j szövetségnek a megalakítását, amely minden társadalmi réteg, Európa, Ázsia, Afrika, Amerika, Óceánia minden nemzetének akaratát kifejezi. Egyetlen cél határozhatja meg a legkülönbözőbb békeszerető erők e valóban vi- j lágméretű összefogásának programját és egész tevékenységét — meg kell akadályozni a termonukleáris háborút, ostromállapot alá kell helyezni a kardesörtető őrülteket. Szeretném biztosítani a kongresszust, hogy a Szovjetunió továbbra is minden erőfeszítését a nagy és szent ügyre, a béke megvédelmezésére összpontosítja. A Szovjetunió valamennyi nép békéjének és barátságának a híve. Kormányunk megbízott, jelentsem ki erről az emelvényről, hogy a szovjet nép békében és barátságban akar élni a szór galmas és tehetséges amerikai néppel. A szovjet és az amerikai népnek semmi oka sincs az ellenségeskedésre. A béke és a barátság megfelel közös érdekeiknek. A szovjet nép közös harcra szólítja az amerikai népet és minden más népet is e nemes célok magvalósításáért. Szeretném még egyszer hang súlyozni, hogy a leszerelésért folyó harcban a döntő erő — a néptömegek, aktív cselekv’- sük. Terebélyesedjék napról- napra, hétről-hétre az általános leszerelésért és a .békéért küzdő világmozgalom. Mozduljon meg minden nép és aktív cselekvéssel torlaszolja el a világháború útját, harcolja ki a leszerelést. Minél nagyobb lesz a békeharcosok hadserege, minél aktívabb lesz e hadsereg, annál hamarabb megvalósul az általános és teljes leszerelés. Nem kétséges, hogv minden ország népe megtalálja azokat a hatékony, a konkrét adottságoknak legjobban megfelelő formákat és módszereket, amelyek felhasználásával harcolhat az általános leszerelésért, a béke megszilárdításáért éi méltó módon kiveheti részét a feladat megoldásából. . Barátaim! A népek nagy reményeket fűznek e kongresz- szus munkájához. E kongresszus szava harsogjon az egész mindenség fölött, lelkesítsen újabb tiz- .nilliókat erélyes, önfeláldozó harcra a tartós békéért. Amikor egyetlen folyammá eo,,esülnek a kis patakok, ame lyekből a termonukleáris háború veszélye ellen küzdő mozgalom összetevődik, ereje lebfrhatatlan lesz. Tavaszi áradásként végig hömpölyög a szárazföldeken és elsöpri útjá- ból az akadályokat, amelyek gátolják az általános és teljes leszerelés megvalósítását. Dicsőség a békéért, a termonukleáris világháború elhárításáért küzdő harcosoknak! Éljen a tartós béke és a világ népeinek barátsága! Hruscsov beszédének elbáng zása után a kongresszus résztvevői meghallgatták az előkészítő bizottsághoz érkezett válaszüzeneteket. Egymás után olvasták fel Anton Jugov bolgár miniszterelnöknek, Franciaország londoni nagykövetségének, Macmillan brit mi-.: nisztereínök személyi titkárának levelét. Bejelentették, hogy Kennedy amerikai elnök nem adott választ az előkészítő bizottság elnökének levelére, és nem is nyugtázta a levél vételét. A következők ben ismertették még Jozef Cyramkiewicz lengyel miniszterelnöknek és Etiópia londoni nagykövetének válaszlevelét. Ezzel a kongresszus délutáni ülése befejeződött. Kedden a késő esti órákban Moszkva különböző helyein munkához láttak a kongresszus bizottságai, összesen négy bizottságot alakítottak a következő problémák megvitatására: a leszerelés politikai és technikai problémái, a leszerelés gazdasági következni nyei, a leszerelés és a nemzeti függetlenség, a leszerelés, valamint a jog, a kultúra és az erkölcs problémái. A bizottságok első ülésén szervezeti és eljárási kérdések kel foglalkoztak, megválasztot ták a vezető szerveket és albizottságokat alakítottak.
