Dunántúli Napló, 1962. július (19. évfolyam, 152-177. szám)

1962-07-11 / 160. szám

2 NIAPLO 1942. JÜL1US 11. ’ Leszerelési és békemvilágkongresszus Moszkvában Mérhetetlenül megnőtt a hadviselő eszközök pusztító ereje (Folytatás az 1. oldalról.) 4 Az új fegyvereket még * • csak összehasonlítani sem lehet a régiekkel. Egy ha­talmas hidrogénbomba robba­nóereje sokszorosan felülmúlja mindazoknak a harcászati esz­közöknek a robbanóerejét, ame lyeket a történelem eddigi há­borúiban használtak, beleértve az első és a második világhá­borút. Az atomrakéta-háború * ban teljesen megszűnik ^ határ, a front és a mögöttes országrészek között.7'Sőt éppen a polgári lakosság esne első­sorban áldozatul a tömegpusz­tító fegyvereknek. Ilyen hábo­rúban néhány termonukleáris bombával teljesen meg lehet semmisíteni nemcsak sok mil­lió lakosú, hatalmas ipari köz­pontokat, hanem egész álla­mokat is. Amerikai szakértők kiszámí­tották, hogy l egy bősz megatonnás hidro- i génbombának a levegőben í való felrobbantása huszon- ' négy kilométeres körzetben [ a robbanás középpontjától I számítva, a földdel egyenlő­Í vé tenne minden lakóházat, lobogó tűztenger elégetne minden éghetőt, minden élő­lényt, olyan körzetben, mint ' példán) New York-tól Phila­delphiáig. Ma viszont már ötven, száz, sőt ennél is több megtannás bombák vannak. A tudósok hozzávetőleges számítása sze­rint a világon felhalmozott atomfegyverek ereje már tizen két és fél millió olyan bombá­val ér fel, aminőket Hirosimá­ra dobtak le. És végül tekintetbe véve a mai erőviszonyokat és az új­típusú fegyverek létét, a ter­monukleáris háború, amelyet az amerikai imperialisták pro­pagálnak, nem korlátozódna c&upán két ország területére, általános jellege lenne, rom­bolásokat és az embermilliók pusztulását okozná a világ minden részében. Mit jelent ez az emberiség számára? Linus Pauling, ismert amerikai tu­dós, az atomhalál elleni harc egyik kimagasló alakja „Soha többé háborút” című könyvé­ben 800 millióra becsüli az atomháború valószínű áldoza­tainak számát. Ez a zord igaz­ság, ilyen a termonukleáris há ború jellege. És ha ezt az igaz ságot a Nyugat államférfiai ma eltagadják a népek elől, bűntettet követnek el az em­beriséggel szemben, beleértve saját népüket is. Számításba kell venni, hogy a nemzetközi feszültsé" körül­ményei között még egy kis hi­ba is előidézheti az általános háború villámgyors láncreak­cióját. Vegyük például Power tábornoknak, az amerikai stra­tégiai légierők főparancsnoká­nak intézkedéseit, aki 1961. novemberében egy vaklárma következtében parancsot adott, Sok ember Nyugaton mind gyakrabban teszi fel a kérdést: „Ven-e jövője az emberiség­nek”, Szeretnénk válaszolni nekik: igenis van és ez ragyo­gó jövő lesz. Mi bízunk ben­ne, hogy az amberíség talál magában annyi erőt, hogy meg fékezze az atommániákusokat! A nukleáris fegyverek, a ra­kéták korszakában nem hárít­ható el a pusztító nukleáris háború veszélye anélkül, hogy meg ne semmisítenék a tömtg- pusztító fegyvereket, be ne til­tanák az atomfegyvert. Mi a hadviselés minden anyagi lehetőségének teljes megsemmisítése mellett fogla lünk állást. hogy az összes amerikai tá­maszpontokon elhelyezett bőm bázógépeket indítsák el a Szov jetunió felé. Power még azt sem tartotta szükségesnek, hogy ezt tudo­mására hozza az Egyesült Ál­lamok elnökének, a fegyveres erők főparancsnokának. Tizen­két és fél percig az amerikai stratégiai légierők lényegében hadíállapotban álltak a Szov­jetunióval. Hol van annak a biztosítéka, hogy a legközeleb­bi vaklárma alkalmával a túl­buzgó amerikai tábornokok előbb fújnak takaródét, mint ahogyan a katasztrófa kitört? A továbbiakban Hruscsov rá mutatott, hogy nagy a háború, véletlen kitörésének veszélyé műszaki számítási hibák miatt is. Majd arról beszélt, hogy ad­dig amiig az államok fegyver­raktáraiban őrzik és növelik a halált hozó fegyverek készle­teit, a háború veszélye mind jobban növekszik. A valódi békéhez vezető út: az általános és teljes lesze­relés. A leszerelt világban az ál­lamközi kapcsolatokban lehe­tetlenné válik az eröpolitika, a háborús szakadék szélén va­ló táncolás politikája, az atom megfélemlítés politikája. Az ál talános és teljes leszerelés jel­szava egyenlő ezzel a jelszó­val: „Le az országok közötti háborúval, éljen a béke!” Ezért az általános és teljes leszerelésért vívott harc a béke fennmaradásáért és megszilárdításáért síkra szál ló összes békeszerctő erő, valamennyi nemzeti és nem­zetközi szervezet és mozga­lom legfontosabb kötelessé­gévé válik. A leszerelés: korunk parancsoló követelé­se. A hadviselés minden anyagi lehető- ségének teljes megsemmisítése melleit foglalunk állást A szovjet leszerelési program ' Ä »Bwrjet kormány szilár­dan és hövetfeeatesen folytat­ja a béke megerősítésének és a békés együttélésnek a poli­tikáját. A szovjet kormány, midőn beterjesztette az általá­nos és teljes leszerelés prog­ramjait, abból indult ki, hogy radikálisan meg kell oldani valamennyi állam biztonságá­nak problémáját és ki kell kü­szöbölni a háború kitörésének a lehetőségét is­Mi a legfontosabb a mi prog í lantunkban? A leszerelés fő i tengelyét, magvát az atom- | fegyverek betiltása és tel- I jes megsemmisítése alkotja. Á szovjet kormány javasol­ja, hogy már kezdetben, az el­ső szakaszban az atomfegyve­reket legalább „fagyasszák be” Leszerelés n Ezt a javaslatot annakide­jén de Gaulle Franciaország el nőké vetette fel és mi telje­sen egyetértünk vele. Sajnos a francia kormány nem tett ha­tékony lépéseket, e javaslat megvalósítása érdekében. Mi több, nem akar részt venni a genfi leszerelési tárgyalásokon. Azt mondják, hogy az atom­fegyvereket a Tu—114. Boeing *—707 és más polgári repülő­gépeken is lehet szállítani. — Akönban, ha valóban fennáll az óhaj a leszerelés végrehaj­tására. akkor egy ideig meg le­het tartani az országokban bi­zonyos védelmi eszközöket: légvédelmi tüzérséget, légel­hárító rakétáikat és vadász­repülőgépeket. A modem technika lehetővé teszi bármely repülőgép meg­semmisítését attól függetlenül, hogy milyen magasságban re­pül. Mint látják, fenti terv teljesen alaptalan. A Szovjetunió, amely a vi­lág leghatalmasabb globális és interkontinentális rakétáival rendelkezik, önként lemond igen lényeges katonai előnyé­ről, amikor azt javasolja, hogy kezdjük meg a leszerelést va- JbnMMupr- eéfbajirttató eszköz és bénítsák meg azzal, hogy megsemmisítik a célba jutta­tásukra szolgáló eszközöket. Azt javasoltuk, hogy egy­szerre semmisítsék meg az atomfegyverek szállítására alkalmas rakétákat, repülő­gépeket, hadihajókat és ten­geralattjárókat, az atom­ágyúkat, szüntessék meg az idegen területen lé­vő katonai támaszpontokat és vonják ki az ott állomá­sozó külföldi csapatokat. Ha nem lesznek rakéták, re­pülőgépek, hadihajók és ten­geralattjárók, akkor az atom­fegyver nem lesz veszedelmes, abban az esetben sem, ha va­lamely lelkiismeretien kor­mány megkísérli elrejteni e fegyverek egy részét. égy év alatt megsemmisítésévéi. Mégis in­gadozás nélkül megtesszük ezt a lépést, ment úgy véljük, hogy az elősegíti a leszerelési probléma leggyorsabb meg­oldását. Azt követeljük viszont a nyugati hatalmaktól, hogy já­ruljanak hozzá az összes ide­gen területen levő katonai támaszpontjaik felszámolásá­hoz és e területeken tartózko­dó csapataik kivonásához. Ezeket a támaszpontokat nem a védelem érdekében, hanem agresszív célból hozták létre. A Szovjetunió, hogy jelentős mértékben enyhítse az álla­mok közti háborús összeütkö­zés veszélyét, a fegyveres erők és ennek megfelelő hagyomá­nyos fegyverzet jelentős csök­kentését is javasolja mindjárt a leszerelés kezdetén. Lehetségesnek tartjuk, hogy a leszerelés egész folyama­tát négy év alatt fejezzük be. Ez az időszak rövid, de telje­sen elegendő. Készek vagyunk arra, hogy keressük és megtaláljuk a kölcsönösen elfogadható meg- foaa&maaasát mindazoknak a rendelkezéseknek, amelyeket a szerződéstervezetünk tar­talmaz, ott, ahol szükséges, kompromisszumot köthetünk, ha az természetesen nem okoz kárt az általános és teljes le­szerelés ügyéinek. Csak egyet­len egy dolgot ellenzünk: az általános és teljes leszerelés­ről való lemondást szerződés- tervezetünk lényegének elsik- kasztását, a benne előirány­zott reális leszerelési intézke­dések kihagyását. Ebbe sohasem egyezünk bele. Szigorú nemzet­közi ellenőrzés Mi leszerelést akarunk, nem pedig leszerelésről való szófecsérlést. Nem lehet többé megtűrni azt a helyzetet, hogy amíg a le­szerelési tárgyalás folyik a maga rendjén, a fegyverke­zési hajsza egyre fokozódik. A U. S. News and World Re­port című amerikai folyóirat számításai szerint 17 év alatt, 1946-tól 62-ig a leszereléssel kapcsolatos kérdésekben 863 nemzetközi ülést tartottak, ami 17 000 órát vett irénybe. Ez idő alatt 18 millió szó hangzott el. Mialatt a leszere­lésről szóló szavak milliói a történelem holt salakjává vál­nak, egyre nagyobb mérték­ben gyártanak fegyvereket. Bizonyos nyugati körök a le­szerelésről folytatott vitákat szócséplésre használják fel abból a célból, hogy a lesze­relési szóáradat leple mögött, magas szinten tartsák a hábo­rús üzleti konjuktúrát, újabb fegyverkészleteket halmozza­nak fed. A nyugati hatalmak genfi magatartása arról tanúskodik hogy nem kívánják a leszere­lést. Az Egyesült Államok és szövetségesei képviselőinek Genfben tartott beszédei tisz­tán deklaratív jellegűek, puf- fogóak. Negatív állásfoglalá­sukat elfogadhatónak próbál­ják feltüntetni, bennünket vi­szont a megegyezés ellenségei­ként igyekeznek beállítani. Nos, nézzük csak meg az ame­rikai javaslatok lényegét! Mint ismeretes, az Egye­sült. Államok hosszas huzavo­na után végülis előterjesztette a leszerelésről szóló egyez­mény „alapvető tételeinek vázlatát”. Ez a vázlat azt mu­tatja, hogy az Egyesült Álla­mok álláspontja az általános és teljes leszerelést illetően alapjában véve negatív ma­radt, habár a másodrendű kérdésekben és formailag ez az álláspont már símuléko- nyabb, és sok szót tartalmaz a leszerelésről. A valóságban „az alapvető tételek” éppen a fő dolgot nem tartalmazzák: az atom­fegyver teljesmértékü eltil­tását, az államok által fel­halmozott összes készletek megsemmisítését, az idegen területeken levő katonai tá­maszpontok felszámolását. Egy ilyen „leszereléssel” egyetérteni azt jelentené, hogy becsapjuk a népeket, ártunk a béke megszilárdításának. Akárcsak a múltban, ez al­kalommal is alig hogy meg­kezdődtek a tárgyalások, az Egyesült Államok és partnerei megkísérelték, hogy a leszere­lés kérdéseiről az egész fi­gyelmet a nemzetközi ellen­őrzés hírhedt problémájára tereljék miközben azt próbál­ják bizonygatni, hogy a lesze­relés problémájának egész lé­nyege az ellenőrzés. Ami pedig az ellenőrzésre vonatkozó amerikai javaslat lényegét illeti, az csupán kis­sé felfrissített, de ugyanazo­kat a leszerelés nélküli ellen­őrzés megteremtésére vonat­kozó régi követeléseket tartal­mazza. Igaz ugyan, hogy -ezt most az előbbinél finomabban tálalták fel, de a lényeg a régi maradt: törvényesített nemzetközi kémrendszer lét­rehozása a potenciális agresz- szor érdekében. Az orosz nép az ilyesféle „újdonságokra” azt mondja: ugyanaz a leves, j csak kissé hígabban”. A mi álláspontunk egysze­rű és érthető: egymás után, teljes mértékben fel kell számolni a fegyverek külön­böző fajtáit. Emellett, a mi szerződéstervezetünkben az általános és teljes leszere­lésre vonatkozólag tett min­den lépést a szigorú nem­zetközi ellenőrzés intézke­dései kísérik. De ml ellenezzük az ellen­őrzés létrehozását olyan fegy­verzet felett, amely még fenn­marad. A megmaradt fegyver­zet feletti ellenőrzés feltétle­nül kémkedés, annak a felde­rítése, hogy a fegyverzet csök­kentésének eredményeként nem változtak-e meg az erő­viszonyok, és nem lehet-e ezt a változást támadásra felhasz­nálni. Egyetlen önmagát be­csülő állam sem egyezhet be­le az ilyen ellenőrzésbe. Korlátozott leszerelés ? A nyugati hatalmak a min­dent átfogó ellenőrzésre törek­szenek, de ugyanakkor nagyon is korlátozott leszerelési intéz­kedéseket javasolnak. Az Egyesült Államok azt javasol­ja, hogy a leszerelést az ál­lamok rendelkezésére álló, a nukleáris fegyvereket célba- juttató eszközök, valamint egyes hagyományos fegyver­fajták harminc százalékos csökkentésével kezdjék. De felvetődik a kérdés: csökken-e emellett a háború reális veszélye? Nem csökken, mert megmarad a hatalmas termonukleáris ütőerő. Teljes mértékben igaza van India mélyen tisztelt miniszterelnö­kének, Nehru úrnak, amikor kijelenti: „A leszerelés meg­szűnt a fegyverzet csökkenté­sének kérdése lenni. A nagy­hatalmak atomfegyverkészle­teinek negyedrésze elég ahhoz, hogy elpusztítsák az egész vi­lágot”. Továbbá az Egyesült Álla­mok, azt javasolja, hogy az első szakaszban harminc szá­zalékkal csökkentsék az inter­kontinentális és globális rákéul ták készletét, de ugyanakkor I érintetlenül akarja hagyni a| katonai támaszpontok rendsze rét. Az Egyesült Államok a va­lóságban a leszerelésnek még harmadik szakaszában sem irá nyozza elő az idegen területe­ken lévő katonai támaszpon­tok felszámolását és a külföldi csapatoknak e területről való kivonását. Hát az Egyesült Ál­lamok kormánya valóban azt gondolja, hogy a Szovjetunió beleegyezik leghatalmasabb és legtökéletesebb harci rakétái­nak az első szakaszban har­minc, a második szakaszban még további harmincöt száza­lékos csökkentésébe, ha teljes érintetlenségben maradnak az amerikai katonai támaszpon­tok, amelynek célja az, hogy azokról támadást intézzenek területünk ellen? Nem va­gyunk sajátmagunk ellenségei és sohasem egyezünk bele az ilyen — tisztesség ne essék szólván — leszerelésbe. S végül a kérdésnek ilyen kezelése mellett az Egyesült Államok bele­egyezése a részleges leszere­lésbe cselfogásnak tűnik, A világközvélemény a lesze­relési szerződés megkötéséért száll síkra, tanácsokat ad, ho­gyan küzdjük le a nézeteltéré- I seket. E tekintetben figyelemre méltó Bertrand Russel angol filozófus részéről a kongresz- szushoz intézett üzenet több tétele. Lord Russel azt mondja: „Szeretném, ha a Nyugat min­den képviselője a tárgyalások során kijelentené; szilárd meg­győződésem, hogy a nukleáris háború rosszabb a kommuniz­mus világméretű győzelménél. Azt szeretném, ha a Kelet minden képviselője a tárgya­lások során kijelentse; szilárd meggyőződésem, hogy a nuk­leáris háború rosszabb a kapi­talizmus világméretű győzel­ménél. Az a tárgyaló fél, ame­lyik megtagadja east a kijelen­tést, saját magát bélyegzi meg, mint az emberiség ellenségét és az emberiség elpusztításá­nak hívét”. Mi, a szocialista világ kép­viselői sohasem mondtuk, hogy a kommunizmus világméretű győzelme érdekében készek va gyünk kirobbantani a termo­nukleáris háborút. Vezérünk, V. I. Lenin még a forradalom első éveiben meghirdette a különböző társadalmi rendsze­rű államok békés egymás mel­lett élésének politikáját és ki­jelentette, hogy a tőkés rend­szer ellen folytatott harcot át kell helyezni a gazdasági ver­seny területére. Mi teljes mér­tékben magunkévá tesszük ezt a lenini álláspontot. Russel úr üzenetét mi nem úgy értelmezzük, hogy terjesz- szünk elő új ultimátumot: vagy a háború és atomhalált, vagy pedig a kommunizmus elfogadása és fordítva: vagy az atomháború, vagy pedig a ka­pitalizmus elfogadása. Úgy tartjuk, hogy ha ac egyik vagy a má sík tárgyaló fél a fegyveres erők növelése, háborús fe­nyegetés útján fog törekedni ideológiája, politikája győ­zelmére, akkor természete­sen a termonukleáris világ­Sajnos, a nyugati hatalmak nem akarnak megegyezést a leszerelés kérdésében. Negatív álláspontjuk különös világos­sággal abban nyilvánul meg, hogy visszautasítják a minden atom- és hidrogénfegyver kí­sérlet beszüntetéséről szőlő egyezmény megkötését. A atomfegyver kísérletek természetesen még nem jelen­tik a nukleáris háborút, kö­vetkezményeik azonban az emberiség számára már most is veszélyesek. Az atomfegyver kísérletek újabb hatalmas soro zata. amelyet az Egyesült Ál­lamok kormánya az angol kormánnyal együtt hajt végre, kihívás volt az emberiséggel «Bemben. A dolog odáig fajult amelyet azért eszeltek ki, hogy feltárják nemzetbizton­ságunk valamennyi fegyver­tárát, vagyis kinyissák az ajtót a felderítés és a kém­kedés rendszere előtt, s ily- módon megkönnyítsék a po­tenciális agresszor felada­tát. Amerikai vázlatban előirány­zott úgynevezett övezetenkénti felügyeleti intézkedések iis nyíl vánvaló célt követnek: kiku­tatni a szovjet rakéta- és atom eszközök pontos elhelyezését. Az adott esetben is érvényes az a kifejezés, amellyel ma­guk az amerikaiak is élnek: „a felderítés farka csóválja a politika kutyáját”. Az ellenőrzés kérdésében az összes nehézségek abból ered­nek, hogy a nyugati hatalmak lényegében elválasztják azt a döntő feladat megoldásától: a tényleges leszereléstől. Ismét a nyugati hatalmakhoz fordu­lunk: fogadják el az általános és teljes leszerelésről szóló ja­vaslatainkat, s mi elfogad­juk az ellenőrzésre vonatko­zó bármilyen javaslatukat. háború felé fogunk sodródni, Az egész világ előtt kijelent­jük: tőlünk idegen az a po­litika, amely a kommunista ideológia győzelmének biz­tosítására világháborút rob­bant ki. Abból indulunk ki, hogy a világon két rendszer létezik: az egyik rendszer tőkés alapo­kon nyugszik, a másik rend­szer a marxi—lenini tanításon, szocialista alapokon. E két rendszer között ideológiai és politikai harc folyik. Mi amel­lett vagyunk, hogy ezt a har­cot ne változtassuk a külön­böző társadalmi rendszerű ál­lamok közötti háborúvá, hogy ezeket a kérdéseket békés ver senyben oldjuk meg. A szocia­lista és a kapitalista világ min den országa rendszerének fö­lényét békés úton bizonyítsa be. E fölény £5 mutatót: melyik rendszer — a kapi­talista vagy a szocialista — nyújt a népnek több anyagi és szellemi javat, magasabb élet- és kulturális színvona­lat, a tömegeknek melyik rendszer adja meg a szemé­lyiség igazi szabadságának lehetőségét, biztosítja a tér« meló erők, a kultúra, a tu« domány rohamos fejlődését az ember, a nép érdekében. Ügy véljük, ezeken az ala­pokon kell eldönteni kinek a rendszere, kinek a nézetei ha­ladók, melyik rendszer szol­gálja valóban a nép tömegek érdekeit. Az a rendszer amely bebizonyítja fölényét meg fog­ja hódítani az emberi elméket. Az általános és teljes lesze­relés programja, amelyet a szovjet kormány javasolt a legmeggyőzőbb és legjobb bizo nyítéka azon törekvésünknek, hogy a vitás kérdéseket ne há­ború útján, hanem békés ver­seny alapján oldjuk meg. — Mindezzel ez a program kife­jezi szilárd meggyőződésün­ket, hogy felülkerekedünk a kapitalizmussal folytatott bé­kés versenyben. hogy az Egyesült Államok a világűrben folytatja az atom­fegyver kísérleteket, nem szá­molva azzal, hogy e kísérletek következményei az emberek életviszonyaira igen veszélyes­sé válhatnak. Kennedy elnök kijelentette; „Országunkban semmi sem veszélyezteti az emberek egész ségét. Ilyen veszély nem fog jelentkezni kísérleteink követ­kezteben sem”. Kennedy úr nem mondott igazat országa lakosságának. A tudomány mai adatai arról tanúskodnak, hogy az amerikai kísérletek igen nagy kárt tesznek az emberek egészségében. Ezenkívül föl­dünkön nemcsak amerikaiak, (Folytatás a 4. oldakmf 7! Az a rendszer, amely bebizonyítja fölényét, meg fogja hódítani az emberi elméket A Karácsony-szigeti atomrobbantások a népek reményeire mérnek csapást k A M

Next

/
Thumbnails
Contents