Dunántúli Napló, 1962. július (19. évfolyam, 152-177. szám)

1962-07-10 / 159. szám

«

1962. jrtJLIUS 1«.

k

KEDD:

Czakó íjászló (Körösi Csorna Sán dór u. 3.) délután 6 óra előtt a KT 99-13 rendszámú motorkerékpárján Pécsett, a Rákóczi úton közlekedett. A Felsőmalom utcánál a motor előtt át akart menni az úton Erdős Ferencné (Pécs, Bar tök B. u. 6) 59 éves asszony. A motorkerékpáros amikor látta a siető gyalogost, fékezett, de az összeütközést már nem tudta elkerülni. s elütötte a féktávolságom belül eléje lépő asszonyt. Erdős Ferencné a baleset következtében életveszélyesen megsérült, s a men tők az idegklinikára szállították, ahol még aznap éjjel belehalt sérüléseibe. A balasetért a motoros nem okolható.

PÉNTEK:

Dervenkár Imre (Szentlászló) 11 órakor a szigetvári gépállomás le- vizsgázatlam Hoffher vontatójával Szentlászlón közlekedett. A 15. sz. ház előtt a vontató kormányrúdja meghibásodott, s így a gép neki ment az útszéli telefonoszlopnak. A vontató pótkocsiján utazó Bódi Istvánné, szentlászlói lakos a baleset következtében súlyos sérülést szenvedett,

*

Magyarszék és Orosz ló közön

közlekedett az EB 66-53 rendszámú motorkerékpárján Alekxich Ferenc (Pécs, Sallai u. 41.). A lejtőn előzni akarta az előtte haladó GA 27-01 rendszámú autóbuszt. A motoros a KRESZ szabályait figyelmen kívül hagyva, a lejtőn megkezdte az előzést, annak ellenére, hogy az autó busz is már előzésben volt. A másodikként előző motoros beleszaladt az úttest bal oldalán lévő szakadékba. Alekxich Ferenc köny- nyebb agyrázkódást, felesége pedig, aki pótutasként utazott a mo.- toron, bordatörést szenvedett. A balesetet a közlekedési szabályokat megszegő motoros okozta, akitől a vezetői igazolványt elvették.

SZOMBAT:

Ittasan közlekedett Siklósnagyfa- lun Varga Kálmán (Ipacsfa) a KF 29-02 rendszámú motorkerékpárján. Egyik éles, beláthatatlan kanyarban a nagy sebesség és az ittassága következtében a kanyart bevenni nem tudta, s kisodródott az úttest bal oldalán az 52. sz. háznak. Varga Kálmán súlyosan, pótutasa Bán József pedig könnyebben sérült meg. Vargától a vezetői igazol ványt elvették.

VASÁRNAP:

Menet közben leesett Bátn János fLothárd) motorkerékpárjának a lánca. Bán Pécs és Komló között közlekedett a KR 21-30 rendszámú motorreggel negyed 7 órakor. A t. sz. kilométerkőnél a lánc leesése miatt megszotrult a kerék, s a motor csúszni kezdett, maid feldőlt. Bán olyan szerencsétlenül esett, hogy a jobb karja eltört.

Kozármislenyen motorozott, Papp Sándor (Pécsdevecser) 10 óra 30 perckor az NB 04-94 rendszámú motorján. A 31. sz. ház előtt az úttestre kiszaladt' Tóth József ko- zármislenyi lakos kutyája. Az állat a motor alá futott, s emiatt a jármű felborult. Papp Sándomé, aki pótutasként utazott a motoron, kisebb agyrázkódást szenvedett a bukás következtében. A balesetért Tóth József, a kutya gazdája okolható, mert az állatot szabadon hagyta az úttesten.

SZ ABALYMAGYARÁZ AT:

A múlt héten is történt baleset szabálytalan előzés következtében. Alekxich Ferenc nem tartotta be a KRESZ előírását. Nem történt volna meg a kettős sérülést okozó bal eset, ha a motoros figyelembe veszi a KRESZ 41. §-a 8. bekezdésének g. pontját, amely kimondja, hogy: „Előzni tilos, ha az előzeín- dő jármű maga is előzésben van”. Az idézett paragrafus egyébként azt is előírja, hogy előzni csak a biztonságos'^közlekedésre vonatkozó szabályok megtartása mellett szabad.

Bányaműszer a muzeológusok szolgálatában

Masszi Dénes, a Pécsi Szén- bányászati Tröszt geofizikus mérnöke olyan műszert szerkesztett, amelynek segítségével a múzeológusok könnyebben végzik kutató , munkájukat. Erről beszélgettünk Masz- szi Dénessel:

— Az egyetem elvégzése után 1954-ben én voltam az első geofizikus mérnök, aki a bányához került. A geofizika tulajdoniképpen külszíni nyersanyagkutatással foglalkozó tudomány. Az egyetemen tanultakat kellett „aprópénzre” váltanom, vagyis megkeresni a bányánál azt a területet, ahol ezt hasznosítani lehet. így jutottam el a geofizikai ellenállásmérőhöz. Ez a műszer a különböző geológiai rétegek ellenállásaira érzékenyen reagál. A bányászatban régóta alkalmazzuk.

— És a múzeum?

VILLANYSZERELŐ

szakmunkásokat vidéki és

helybeli munkáikra

azonnal

alkalmaz a Bm.

Tanácsi

Magas- és Mélyépítő Vállalat. Pécs, Zsolnay

Vilmos

utca 4—6. szám;

130

Az év legjelentősebb gyártmányai közé tartozik a Dubnái Egyesült Atomfizikai Kutató Intézet részére készülő félautomatikus nyomkövető-berendezés, amelynek segítségével a felgyorsított elemi részecskék mozgásának filmfelvételeit értékelhetik ki gyorsan, nagy pontossággal. A képen: Kiss Sándor és Rendek János elektroműszerészek a berendezés egyik egységét szerelik, előtérben a korszerű kormányberendezés.

— Régész ismerősömmel beszélgettünk. A kutatással foglalkozó emberek, ha más munkaterületen dolgoznak is, megtalálják a közös nevezőt. így volt ez a geofizikai ellenállás- mórő esetében is. A csontok összetételüknél fogva. — véleményem szerint — megváltoztatják a geológiai réteg ellenállását. Ebből indultam ki. — Megszerkesztettük a műszert, és tavaly ellenőriztük egy régebben feltárt mohácsi sírnál, hogy helyes-e az elgondolás. A műszer reagált a földben lévő csontokra! Ezt a próbát a mohácsi csatavesztés évfordulóján, augusztus 29-én tartottuk. Engem is megcsapott a történelem szele, szinte furcsán éreztem magam, hogy ott járok és kutatjuk régen eltemetett ősök csontjait s temetkezési helyeiket. Tavaly egy alkalommal ismét kipróbáltuk, s akkor már új sírt is találtunk vele.

Azóta el is készítették, hitelesítették, s jelenleg jól bevált, megbízható segdédeszköz- ként használják a régészek a mohácsi kutatásoknál.

R. I.

KÖZLEMÉNY

A KISZ Baranya megyei Bízott* sága értesíti mindazokat a fiatalokat, akik a Bólyi Állami Gazdaságba jelentkeztek kukoricacíme- rező Önkéntes Ifjúsági Epítőtáboa*- ba és a megadott címűk elégtelensége miatt táviratot nem kaptak, július io-én, kedden a táborban je lenjenek meg.

TORONYZENE PÉCSETT

Vasárnap déli tizenkét óra. Elcsendült a harangszó s erre várva, hirtelen fanfár harisán fel a pécsi tanácsháza tornyából. Akik nem tudják, meglepetten emelik fel tekintetüket. Ott fenn, hat emelet szédítő magasságában, a frissen festett órák alatti keskeny mellvéden kilenc férfi áll kottaállványok mögött és lelkes muzsikába kezd. A közönség le s fel hullámzik, megáll egyhelyben, a padokon üldögél vagy tovább-tovább lép. az akusztikát „ízlelgetve" és hallgatja a barokk zenét.

Uj, mélyenszántó hangulattal színesedett Pécs zenei élete. Mert volt itt már kísérlet a harmincas években, amikor a Liszt-ünnepség keretében a székesegyház árkádjain meg a zárdatemplom tornyában a honvédzenekar rézfúvósai fanfárokat és néhány indulót játszottak, művészi toronyzenéről azonban mindezideig nem beszélhettünk.

Most július 1-én és 8-án hallottunk először Pécsett valódi, a tanácsháza tornya meg a tér stílusához illő, művészi torony- zenét. Ez elsősorban Decleva László érdeme, aki kilenctagú együttest szervezett, műsoranyagot gyűjtött és gondos próbákon előkészítette a produkciót, érezvén, hogy nemcsak a „tükék”-nek muzsikál-. nak, hanem a hömpölygő vendégseregnek is, amely szétviszi hírét más városokba. Hiszen az országban mostanában csupán két helyen volt hasonló vállalkozás: Miskolcon és Sopronban.

A kis zenekar hárorrvfé’e réz I fúvóból áll. A témát többnyire a trombiták viszik. Hozzájuk búgnak a kürtök és adnak biztos alapot a harsonák.

Milyen hőfokú víz a legalkalmasabb strandolásra?

Az idén már szín te kibírhatatlanul sokáig ep ekedtünk az igáéi nyári strandidő után. Milyen hát a jó „strandhőfokú” víz? Sokan a testhőmérl sékletű fürdő mellett törnek lándzsát. Helytelenül, mert az úszók és lubickolok nemcsak a 34-36 C° vízben, hanem saját verejtékükben fü- rödnének. Ez a víz

a mozdulatlanul ülő betegnek való, mert akkor gyógyít, álmot bocsát a krónikus álmatlanságban szenvedők szemére és csillapítja — de jó lenne sokszor! — az idegeseket.

Az egészséges ember életvidám stran dolására és sportolására a 21—24 fokoz viz a legalkalmasabb. Frissíti a szervezetet és igazi enyhülést ad.

Ausztriában a Du na még hideg, de a magyar szakaszon már 23, sőt 24 fokra is fölmelegszik A Balaton köztudomásúan kellemes hőmérsékletével pedig vetekszik az or szág keleti folyóinak, a Tiszának, a Kőrösöknek és a Ma rosnak a vize, amely néha 27 fok ra is „felnyomja’’ a hőmérő higanyszálát.

Nagyharsányi változások

dEl

Beremeni Ferenc már évekkel korábban is megpróbálta — belép a termelőszövetkezetbe, de nem vették fel. Kulák volt. Maradt maga. Kicsit keserűen, de türelemmel viselte a bizalmatlanságot, ami a társadalmi igazság szerint más kulákoknak gyakorta kijárt, de őt nem illette. Becsülettel dolgozott és mindenféle kötelezettségnek és beszolgáltatásnak eleget tett. És elkövetkezett a közelmúltban a mezőgazdaság átszervezése — Beremeni Ferenc belépett a szövetkezetbe.

Titokban bizonyítani akart. Bizonyítani, hogy a szíve a földé és a munkáé, hogy a közös hasznát veheti a munkájának, hogy megérti 6 az újat. és a szíve is ott van, ahol a közös boldogulás.

Akkoriban nagyon hullottak az állatok a termelőszövetkezetben. Különösképpen a sertések — „szériában”, az állomány hetven-nyolcvam százaléka. Jöttek az állatorvosok,

sopánkodtak a tagok — hiába. Ekkor kérte Beremeni Ferenc, hogy adják oda neki a sertéseket, a vezetőség szívesen is adta — talán rendbe tudja hozni az állományt.

— Rendben van. Elvállalom — mondta Beremeni Ferenc, és tudta, hogy ez lesz az cAső. de talán a legnagyobb ^vizsga” a közösben* tudta,

hogy most mindenki őt nézi: mire megy a dögröváson levő malacokkal? És mi lesz, ha elbukik? Az állatorvosok se bírták és Beremeninek majd sikerül?

Egy kikötése volt.

— Én garantálom, hogy rendbehozom a sertésállományt, de azt okvetlenül kérem, hogy három hétig ide ne járjon senki, még az állatorvosok se. Meg se nézzék a malacokat... Igen?

Igen.

Beremeni Ferenc gondjaiba vette az állatokat, „sertéskórházat” csinált. Rántott levessel, kamillával, lucemaszéná- val tartotta a jószágokat — és rendbehozta az állományt. Két generáció alatt a sertés- állomány a termelőszövetkezet büszkesége lett.

És 1960 november végén egyik késő este a járási vezetők felkeresték Beremeni Fe-. rencet.

— Elvállalná?

— Az elnökséget?

— Azt, Rendbehozta a jószágokat, baj azelőtt se volt magával, , szereti a földet, a nagyharsányi határt, ért is hozzá ...

— Értem .. .

— Elvállalja?

Sokáig gondolkozott. Van úgy, hogy néhány pillanat alatt egy egész életre való emlék lepereg az emberben.

— Hát, ha az elvtársak

megbíznak bennem... —

mondta csendesen —. De aztán nincs többé kulák, ügye? Mert

ha én valakire erélyesebben rászólok, akkor nem lehet, hogy valaki is azt mondja: nekem ezt egy kulák ne mondja... És ha majd megtámadnak. a járás kiáll majd mellettem?

A járási vezetők megnyugtatták.

— Ha nem állnánk ki, akkor minek jöttünk volna ki ide?

December kilencedikén a közgyűlés Beremeni Ferencet megválasztotta a nagyharsányi termelőszövetkezet elnökévé.

Az első éjszaka nehéz volt. Talán még az első hetek is. Bizonyos, hogy azokban a napokban gyakran megfordult a fejében a kétkedés — lehet-e ő jó termelőszövetkezeti elnök? Lesz-e az embereknek bizalmuk egy volt kulák iránt? Meglátják-e benne, hogy a szíve és az ereje a közösé lesz? Mj történik, ha nem sikerül, ha az emberek nem fogadják el? Ha a régi nagygazdák közül akadnak olyanok, akik azt hiszik: pecsenyét lehet a védelme alatt sütni, és meg kell velük birkózni. A régi ismerősökkel, cimborákkal. És ha a tagok, a valamikor napszámosok, cselédek, szergónyemberek megtagadják az utasítása51 — ne parancsoljon nékik egy régi nagygazda, elég volt negyvenöt előtt.

Ma, ha valaki megkérdezi Beremeni Ferencet a közgyűlés utáni éjszakáról, a Közgyűlést követő napokról — nem felel, vagy kitér a válasz elől. Gondolja — régen volt, elmúlt, minek ezt bolygatni? Hogy belül, a szívében mi volt akkor — talán egy kicsit titok is. Csak sejteni lehet.

Tudta, hogy mit vesz át. Tudta, hogy a beremendi termelőszövetkezet nem egyezett bele az egyesülésbe, nem kell nékik a nagyharsányi szövetkezet. Tudta, hogy háromszáz ezer forint mérleghiány van, hogy némi „ügyeskedéssel” tornászták fel a munkaegységet tizennyolc forintra, hogy az ősszel osztották a kukoricát a szövetkezetben, osztás közben „elveszett” a kiosztási jegyzék, mire újrakezdték, elölről. Hogy sokhelyütt csak hanyagság, felelőtlenség van.

De tudott mást is — hinni.

— Tudja, hogy milyen fontos az, hogy az ember száz százalékig higyjen abban, amit csinál? — néz rám fürkészve az irodában, és néhány pillanatig mintha a válaszra várna, élhallgat —. Nagyon fontos. Én arra gondoltain, hogy hinni kell. A földben is, az emberekben is. Ismerek én itt mindenkit, engem is ismernek. Tudom azt, hogy 1460-ig visz- szamenöleg az elődeim Berc- meniek voltak és Nagy harsány ban születtek. Tudtami hogy ez a határ felveszi a versenyt akármelyik termelőszövetkezet határával, és az emberek is szorgalmasak... És hígyje el, hogy amikor az újságban azt a sok rosszal olvastam a nagyharsányi szövetkezetről, amikor gyakran gúny tárgyává tették, nagyon fájt nekem. Ha nem is voltam akkor még tsz-tag, akkor is fájt... És hát én hittem ebben a népben, meg ebben a földben. Meg akartam. Nagyon akartam... éppen úgy, mint a többiek ...

Elkezdte.

Házról-házra járt a faluban, felkereste a termelőszövetkezet tagjait, otthonukban, csendes órákon, vagy kinn a munkahelyeken. Mindenütt volt egy-két okos, bíráló szava, egy-két megszívlelhető tanácsa — ezt így csinálják, azt ágy. És sehol se felejtette el, hogy a jövőről beszéljen. Fs egy kicsit az önérzetről is.

— Csak ki kell egy kicsit tartani emberek, nem nagy dolog ez: Vagyunk mi is olyanok, mint mások, de egy kicsit többet kell dolgozni.

— Ennyi fizetségért ennyi is elég — ellenkeztek a gya- nakvóák, a keserűek, a kiábrándultak.

Az új elnök rendszerint közbevágott

— Vigyázzunk csak, emberek. A tsz-t ne tévesszék ösz- sze más szocialista szektorral. Itt mindenki annyit keres, amennyit közösen dolgozik. Ha mindenki jól dolgozik, jobb is lesz. több is lesz. De ehhez másképpen kell gondolkozni ...

És járta a falut, járta az embereket, mindent feltett a termelőszövetkezetre — és lassan, lassan, 1961 tavasz táján meg-megszüntek a bizalmatlan hangok is. Helyreállt a nagyharsányi szövetkezetben a bizalom és a munkafegyelem.

Thiery Árpád

(Folytatjuk.)

Tagjai a színház zenekarából meg a Pécsi Filharmonikusok- ból adódnak. Hadd soroljam fel legalább nevüket: Berger József, Decleva László, Heindl János, Inhof Ede, Kangli József, Kynzl Ferenc, Mármarosi József, Rózsavölgyi Ferenc és Salamon Károly.

A műsor kezdetét és végét jelző szignál öry István sikerült kis szerzeménye. Műsorukon szerepelt Horváth Mihály ..Barokk szvit”-je, Franch- Hume „Erdei kvartett”-ja és Lubik Imre átiratában régi táncok és madrigálok. Szivesén bővítenék műsorukat mai magyar szerzők, az ilyesmiben igen rutinos Dávid Gyula, Farkas Ferenc, Hidas Frigyes, Maros Rudolf stb. részint új műveivel, részint magyar népdalfeldolgozásaival. És szeretnék az együttest tizenkét főre felszaporítani, hogy még ércesebben szóljon és dinamikai árnyalásra is alkalmassá váljék.

A toronyzenónek (és rokonának, a zenélő toronyórának) őshazája Svájc, Német-, Francia- és Svédország. Ezen a területen rendszeresen visszatérő esemény a városháza vagy valamelyik templom tornyában felcsendülő művészi toronyze- ne. Maga Decleva is régebben svájci zenekari tag korában számtalanszor részt vett ilyen alkalmakon, például Händel „Vízizené”-je vagy „Tiizijá- ték”-a. Ezt a kultuszt szeretné meghonosítani szeretett szülővárosában Pécsett. Hála az illetékesek megértő támogatásá- nek, a kezdeményezés a megvalósulás állapotába jutott; Egyelőre a „Mecseki Nyár” zenei eseményei között léptek fel két ízben. Folytatják szeptemberben a bányásznap alkalmával. Mily megkapó volna, ha ez a csupa hangulat muzsikálás nagy ünnepeinken: április 4-én és május 1-én is megszólalna! ' ,

Veress Endre

Bővítik a dunakömlődi halászcsárdát

„Üveges” halászlét is kiszolgálnak

A gépkocsival Budapestre utazó pécsiek közül nagyon kevés akad, aki a 6-os műút melletti dunakömlődi halász- csárdába be ne térne. A Paks és Vidéke FMSZ kezelésében működő halászcsárda kétségtelen, hogy országos hírnévre tett szert kitűnő halkészítményeivel — különösen halászléjével.

A csárda forgalma napról- napra nő. A szövetkezet közel egymillió forintos beruházással bővíti a halászcsárdát, mely ilyen formában újabb kétszáznegyven fő befogadására lesz alkalmas. Az IBUSZ előzetes tárgyalásokat folytatott a FMSZ-szel aról, hogy a jövőben nagyobb kül- és belföldi csoportokat küldene autóbuszokkal Dunakömlődre, hogy megízlelhessék a már országhatáron kívül is híressé vált halászlét. A közelmúltban az „üveges halászlé” utcán át történő kiszolgálását is bevezették. Jól záró patent kölcsönüvegben haza is szállíthatják az utasok a halászlét. Naponta átlagosan negyven, ötven adagot visznek el a vendégek az üveges halászléből.

Baracskai Sándor üzletvezető elmondotta, hogy szeptember 1—23 között részt vesznek a Budapest őszi Mezőgazda- sági Vásáron. Erre a célra közel négymillió forintot fordítanak. Az ötszáz férőhelves halcsárdában dunakömlődi halkülönlegességeket és különböző hidegtál-ételeket árusítanak. Egy nyolcvan férőhelyes, reprezentatív terem áll a meghívott külföldi vendégek rendelkezésére, a hangulatot két zenekar biztosítja. A vásárra összesen százhat fő személyzettel vonulnak fel.

»

*