Dunántúli Napló, 1962. július (19. évfolyam, 152-177. szám)

1962-07-04 / 154. szám

1962, JŰLIÜS 4 Megkezdődött as országgyűlés ülésszaka r (Folytatás az 1. oldalról) ditottunk. Ezen összegből bő­vült az általános-* a közép- és a főiskolai hálózat. Folytató­dott a politebhnikai oktatás be vezetése. Szélesedett a tudomá nyos kutatás, főként a magké­miai és az atomfizikai kutatás. Növekedett a színházak, a mo­zik. a könyvtárak és a műve­lődési otthonok száma. A gazdasági feladatok ellá­tására 4,4 milliárd forintot költöttünk. Bővítettük a távolsági és a he­lyi úthálózatot, hidakat építet­tünk. Fejlesztettük a növény­védő állomások hálózatát. Nö­veltük a vízgazdálkodás kor­szerűsítésére fordított összege­ket. Az igazgatási szervek 2,4 milliárd forintot használtak fel. Az igazgatási kiadások fo­lyósításánál a takarékosság szempontját érvényesítettük. A rend- és jogbiztonsági fel­adatokra 3.4 milliárd forintot, a védelmi kiadásokra pedig" 3,5' milliárd forintot használtunk fel. A költségvetési kiadások niá sodik nagy csoportját, 43,1 szá­zalékát a felhalmozásra { fordított összegek képezik. Az 1961. évi évben a beruházások teljes összege 33,2 milliárd forint volt. Ez az ösz- szeg az állapiá vállalatok 29,1 milliárd forintos, a szövetkeze tek 3,3 milliard forintos beru­házásaiból, valamint a magán­lakásépítésekre fordított 800 millió forintos állami hitelből tevődik össze. A népgazdaság összes beru­házásainak nagyobb részét az állami költségvetésből fi­nanszíroztuk, de emelkedett a vállalatok, tanácsok és sző vetkezetek saját pénzeszkö­zei is, sőt bizonyos összegű bankhitelek is számottevő szerepet játszottak. »A <javsíy$'''beruházási prog­ram végrehajtása sok új üzem­mel boyit^tte. népgazdaságunk termelőkapacitását. Hosszan lehetne sorolni az üzembelé­pett új nehézipari, könnyűipa­ri. élelmiszeripari üzemeket, a rudabányai vasércdúsító mű­től a diósgyőri új édesipari gyárig. Bővül a közlekedési és ke­reskedelmi hálózat. A mező- gazdasági beruházások össze­ge több mint 5 milliárd fo­rint volt. Ebből kereken 3 milliárd fo­rintot közvetlenül a termelő- szövetkezetek ruháztak be. A termelőszövetkezeti beruházá­sok pénzügyi fedezetéül 2 ipil- Márd forint hosszúlejáratú hi­tel, 900 millió forint sajáterő és 130 millió forint vissza nem térítendő állami támogatás szolgált. A beruházási program kere­tében az elmúlt évben erőnk­höz mérten tovább folytattuk a lakásépítési programot. 18 900 állami lakás, 18 300 személyi tulajdonú lakás, 5500 szövetkezeti és örökla­kás építését fejezték be. A felsoroltakon felül jelen­tős összegeket folyósítottunk az állami vállalatok pénzellá­tására, nemzetközi kötelezett­ségeink teljesítésére és az ál- lamkölcsönök visszafizetésére. A vállalati nyereségek ösz- szege 1961-ben 4,5 milliárd forinttal nagyobb volt az előző évinél. Az előző évhez képest emelke­dett az. ipar nyeresége, .javult, a mezőgazdaság eredménye is, viszont az építőipar és a köz­lekedés nyeresége csökkent. Ha ágazatonként nézzük a gazdaságosságot, azt látjuk, hogy az ipar költségszínvonala » tervnek megfelelően csök­kent. Az egész iparon bélül azonban az egyes iparágak teljesítmé- &ífS tóügnböző. A legjobb eredményt elérők között kell említeni a vil­lamosenergiaipart, a vegy­ipart és a Közlekedési Mi­nisztérium iparvállalatait, amelyek mind az előző évhez képest, miod a tervhez képest csökkenteni tudták a költség­színvonalat. Költségcsökkenté­si tervét nem teljesítette a szénbányászéi, a kohászat és a könnyűipar néhány iparága. Az állami gazdaságokban és az erdőgazdasági vállalatokban a költségszínvonal a tervezettnél nagyobb mértékben csökkent, a gépállomásoknál ugyan nőtt, de ez a tavalyi rendkívüli szá- razságokozta nehéz munkakö­rülményekkel indokolható. A közlekedési, belkereskedelmi és felvásárlási vállalatok költ­ségszintje ugyancsak a terve­zettnél magasabb volt 1961- ben. I tanácsi vállalatok — a kereskedelem kivételével — országosan a tervnek meg­felelően növelték a termelést és csökicanitefcték a költség­színvonalat. A jövedelmezőség és a költségalakulás azonban túlzottnak látszó egyenetlen­séget mutat az egyes megyék között. A sütőipari vállalatok jövedelmezősége például Bács- Kdskun, Vas és Szabolcs me­gyében két-háromszorosa a Fe­jér, a Somogy, vagy a Hajdú megyeinek. Hasonló a helyzet az építőanyagiparban, ahol a tanácsi vállalatok jövedelme­zősége háromszor-négysaer ak­kora Veszprém, Bács-Kiskun és Győr megyében, mint So­mogy, Fejér, vagy Borsod me­gyében. A természeti fettéte­lek, vágj' a gyártmányössze­tétel különbözősége aligha in­dokoljál? ezeket az eltéréseket, ezért az okokat közelebbről meg kell vizsgálniok az érin­tett megyei tanácsoknak. A mérlegbeszámolók azt mu­latják, hogy a múlt évben a tanácsi vállalatok tevékeny­sége még a kelleténél ke­vésbé irányult a lakosság javítási-szolgáltatási igé­nyeinek kielégítésére. Termelési volumenüknek csu­pán 6 százalékát fordították erre a célra. Indokolt és szük­séges, hogy a kisipari szövet­kezetek és a magánkisipar ja­vító-szolgáltató tevékenysége mellett a helyi tanácsok saját vállalataikat is nagyobb mér­tékben állítsák rá erre a fel­adatra. Ennek segítésére köz­ponti intézkedések folyamat­ban vannak, kívánatos, hogy a tanácsok is keressék a célra­vezető megoldásokat. Köztudomású, hogy szocialista viszonyok között a termelés gazdaságossága és a dolgozó tömegek élet- színvonala között közvetlen összefüggés van, — Mutatott rá a továbbiakban a miniszter —. A gazdaságos­ság növelése ezért egyik koz- I ponti célkitűzésünk a gazdái- [ kodás mdncftn ágában. Fejlődésünk mai szakaszán már nem elegendő, hogy a költségszínvonal csökkenését nagyobbrészt a temetés meny- nyiségi növeléséből eredő auto­matikus rezsiköltség-csökken­téssel érjük el, Többre van szükség. Ez a több pedig első­sorban a műszaki-technikai színvonal gyorsabb emelése. Ennek révén gyorsabban nö­velhetjük a gazdaságosságot és végső fokon a nemzeti jö­vedelmet. perációs szállítások tervszerüt- lenségét és a vállalati vezetők közömbösségét a készletnagy­ság tekintetében. « A tavalyi tanulságokat le­vonva, az idén népgazdasági síkon is. vállalati síkon is ha­tékony intézkedések szüksége­sek a helyzet javítására. Már ez évben igyekezni kell a le­kötött készletek egyrészét moz gásba hozni, felhasználni a gazdasági vérkeringésben. En­nek érdekében a minisztériu­mok több intézkedést tettek, amelyeket pénzügyi eszközök­kel is alátámasztunk. A Nemzeti Bank csökkentet­te a vállalati készletidőnor- mákat, megszigorította a hitelnyújtási feltételeket és emelte a büntetőkamatok rátáját. Az anyagi érdekeltségi rend­szer továbbfejlesztésével is kísérletezünk, mégpedig olyan irányban, hogy megszüntessük a vállalatok közömbösségét a legkorszerűbb állóeszközök ka paritásának kihasználása és a lekötött készletek nagysága te­kintetében. Ebben az évben 24 iparváUa latnál kísérletképpen úgy módosítottuk a nyereségré­szesedési rendszert, hogy az év végén a többletnyereség mellett figyelembe vesszük a vállalati álló- és forgóeszkö­zök nagyságát is. Amennyiben 100 forint árbevé­telt az előző évinél kevesebb álló- és forgóeszköz felhaszná­lásával érnek el, úgy hozzá­teszünk az egyébként járó nyereségrészesedéshez, ellenke ző esetben pedig bizonyos részt levonunk abból. Népgazdaságunk eddigi fej­lődéséhez és az 1961. évi ered menyekhez jelentősen hoz­zájárult a Kölcsönös Gazda­sági Segítség Tanácsában résztvevő országok együtt­működése és velük lebonyo­lított külkereskedelem ma­ga« szintje. Ehélkiln gazda­sági fejlődésünk eddig is elképzelhetetlen lett volna. Most új, nagy lehetőségek tárulnak fel az együttműködés szélesítésére. A KGST orszá­gok képviselői által nemrégi­ben elfogadott „A szocialista nemzetközi munkamegosztás alapelvei” című dokumentum nagy jelentőségű hazánk szá- I mára is. Az alapéi vek érvé­j nyesítésével. meggyorsult ha» zánkban az ipar szerkezetének kedvező átalakítása, s ezek —* saját erőfeszítéseinkkel páro­sulva — biztosítják számunkra a leghaladottabb technikával történő, nagy szériájú terme­lésből fakadó előnyöket. A szocialista nemzetközi munkamegosztásban va'ó részvételünkkel egyidejű cg fejleszteni kívánjuk gazdasá gi kapcsolatainkat a tőkés országokkal és az újonnan függetlenséget nyert orszá­gokkal is. A pénzügyminiszter befejezé­sül a képviselőknek elfogadás­ra ajánlotta az 1961. évi ál­lami költségvetés végrehajtá­sáról szóló jelentést. A pénzügyminiszter nagy tapssal fogadott expozéja után dr. Dabrónaki Gyula a tetv­es költségvetési bizottság tit­kára a törvény javaslat előadó­ja szólalt fel. Dr. Dabrónaki Gyula felszó­lalása után szünet következett. Szünet, után Vass Istvánná el­nökletével folytatták a törvény javaslat vitáját. Németh Ká-' roly képviselő volt a következő felszólaló. Németh Karoly elvtárs felszólalása 4 műszaki színvonal emelése szempontjából döntő szerepük van a beruházásoknak. Jól előkészített, korszerű beruhá­zásokkal, — amelyek elérik a legjobb nemzetközi színvona­lat, — nagyban előmozdít­hatjuk a műszaki-gazdaságos­sági haladást. A műszaki haladásnak nem kevésbé fontos feltétele a folyamatos gyártmányfej­lesztés. A műszaki-technikai színvo­nal gyorsabb emelésének és a gazdaságosság javításának egy­aránt fontos feltétele a köz­ponti és üzemi kutató-, kísér­letező munka szélesítése. Iparunk műszaki haladását, versenyképességét azzal ala­pozhatjuk meg legjobban, ha növeljük azon termékek arányát, ahol a termelés korszerű magyar találmány vagy szabadalom alapján folyik. A beruházások kivitelezésé­ben is rengeteg tartalékunk van még". Gyorsabb és jobb- minőségű kivitelezéssel előre­hozhatjuk az üzembehelyezést, fokozhatjuk a nemzeti jőve» delimet. Miután gazdasági fejlődé­sünk szempontjából döntő je­lentőségű a beruházások ha­tékonyságának növelése, az 1961. évi tapasztalatok alap­ján indokoltnak látszik, hogy a gazdasági minisztériumok munkájában központibb he­lyet foglaljon el a beruházá­sok előkészítése és a kivitele­zés koordinálása. Az ipar- irányítás napirenden levő to­vábbfejlesztése során a kor­mány célul tűzi ki többek kö­zött ezt is, A gazdaságosság növelésével szorosan összefügg a gazda­ságosabb exportáru-struktu- í'a kialakítása. Az elmúlt évben is, jelenleg is tapasztalhatjuk, hogy mind az .iparban, mind a mezőgazda­ságban vannak kiemelkedően jó, vannak átlagos gazdaságos­ságé, de sajnos varrnak kifeje­zetten gazdaságtalan export- termékeink is. Nyilvánvaló érdeke a nép­gazdaságnak, hoigy minél inkább növekedjék a jó gazda- ságosságú export-termékek hányada és szűnjék meg mielőbb a gaz­daságtalan termékek exportja. Ezt a célt egyes termékeknél az önköltség gyorsabb leszo­rításával, más cikkeknél a mi­nőség javításával érhetjük el, de akadnak olyan termékek is — főként nagyon anyagigé­nyes termékek — amelyek gyártását célszerűbb beszün­tetni és a felszabaduló kapa­citással más, gazdaságosabb exporttermék gyártását meg­kezdeni. Az export-struktúra javítását a termelő és a kül­kereskedelmi vállalatok foko­zott együttműködése eredmé­nyezheti. A múlt évi gazdálkodásnak kedvezőtlen tünete a terve­zettnél lényegesen nagyobb készletnövekedés. Az állami vállalatok és kö­vetkezetek készletei a terve­zett 7 százalékkal szemben 14 százalékkal nőttek. Az indo- koitnáL jofc-baa növekedtek a készletek az iparban és a ké- reskedelmben is. mind a bel-, mind a külkereskedelmi válla­latoknál. A készletek növeke- [ dése önmagában véve még nem káros, hiszen a bővülő terme­lés és forgalom egyre növek­vő készletállományt igényel. A múlt évi készletemelkedés azonban erősen meghaladta azt a mértéket, amelyet a népgaz­daság fejlődési üteme indokol. Az okok között a vállalatok­tól független tényezőket is ta­lálhatunk. Ilyenek a fogyasztás növekedésének mérséklése, a beruházások csökkentése, az export fokozása, amelyek a ja­vai? termelése és felhasználá­sa között kisebb átmeneti ossz hanghiányt eredményeztek. Ezeknek a lényegében népgaz­dasági okok árnyékában azon­ban sok-sok yrállalati hiba is meghúzódd. Meg keli említe­ni a rendelés nélküli gyártást j — rendszerint tervtúlteljesibés | Termájában —, a helyenként i túlzott anyagbiztosítást, a koo­— Jó érzéssel állapíthatjuk meg, — hangsúlyozta többek között; hogy a 1961. évi ál­latta költségvetés realizálódott a bevételek és a kiadások egyensúlyban voltak. Ezt szocialista tervgazdálko­dásunk biztosította. A költségvetésről szóló jelen lesekből kitűnik, hogy máso­dik ötéves tervünk első éve eredményes volt. Befejező­dött a mezőgazdaság szocia­lista átszervezése. 1961. volt az első olyan esztendő, ami­kor egész dolgozó paraszt­ságunk új termelési viszo­nyok között szövetkezetbe tömörülve dolgozott. A további előrehaladás ér­dekében ő is fontosnak tartja az ütemes és főleg gazdasá­gos termelést. A termelékeny­ség növelését országos ügynek, előrehaladásunk elengedhetet­len feltételének,' kell tekinteni. Végső soron ezen múlik az életszínvonal emelkedésének mértéke és üteme. Ez egész dől gozó népünk alapvető érdeke. Ezért a tömegek lelkes támo­gatásában nincs is hiány. Sok szép példát szolgáltatnak erre a gyorsan fejlődő szocialista brigádmozgalom, a pártunk VIII. kongresszusának tiszte­letére tett munkafelajánlások és ennek kapcsán elért szép sikerek. Az aszály következtében a mezőgazdaság hozzájárulása a nemzeti jövedelemhez a vártnál alacsonyabb volt. emiatt a nemzeti jövedelem az év során tervezett 7 százalék­kal szemben mintegy 6 száza­lékkal nőtt. Jórészt ez vonta maga után azt, hogy az élet- színvonal a tervezettnél vala- melyesfc alacsonyabb mérték­ben emelkedett. Bátran el lehet mondani azonban, hogy a pusztító aszály ellenére ilyen ered­ményre csak a szocialista társadalom képes. A régi, kapitalista társadalom­ban hasonló körülmény az or­szág és elsősorban a dolgozó paraszttömegek életének sú­lyos rosszabbodását, eladóso­dását eredményezte volna. Az előadó ezután elismeréssel szó­lott a gazdálkodás színvonalá­nak, a pénzügyi fegyelemnek a javulásáról, majd a terv- és költségvetési bizottság nevé­ben javasolta az 1961. évi ál­lami ,költségvetés végrehajtá­sáról szóló törvényjavaslat el­fogadását. Az eddigieknél jobban kell kihasználnunk a szocialista országok együttműködésében rejlő nagy lehetőségeket is. Népgazdaságunk a jövőben is csak akkor fejlődhet helyes alapokon, ha a szocialista nem zetközi munkamegosztás alap­elveit fokozatosan minden té­ren érvényre juttatjuk. Ez né­pünk érdeke is, egyben hozzá­járulás ahhoz, hogy a kapita­lizmussal folytatott békés gaz­dasági versenyben a szocializ­mus minél előbb világméretű győzelmet arathasson. A Központi Bizottságunk leg utóbbi ülésén hangsúlyozta, hogy pártunk fontos köteles­ségének tartja a moszkvai ta nácskozás határozatainak kö­vetkezetes végrehajtását és erre szólította fel egész tár­sadalmunkat, mert a szoro­sabb együttműködés erősíti a szocialista tábor egységét, a békét, és a gyorsabb előre­haladást szolgálja. Mezőgazdaságunk helyzetének megítélésénél figyelembe kell venni, hogy a szövetkezetek egy része a múlt télen alakult, kevés nagyüzemi tapasztalattal rendelkezett és egészen az őszi vetésig szét­szórt parcellákon folytatta a közös gazdálkodást. Kedvezőtlenül befolyásolta a termelést az év második fe­lében bekövetkezett rendkí­vüli aszály. Az őszi kalászosokból, — ame­lyeket az aszály nem érintett, — jó termést takarítottunk be. Búzából elértük az eddigi leg magasabb termésátlagot, kh- ként 11 mázsát. Az aszály el­lenére az ipar mezőgazdasági nyersanyagszükségletét is sike­rült megközelítően kielégíteni. A tervezettnél azonban lénye­gesen kevesebb kukoricát, búr gonyát és szálastakarmányt ta­karítottunk be. Az állatállomány viszont — a ló kivételével — valameny nyi állatféleségben nőtt és meghaladta az átszervezés előttit. Ha a tavalyihoz hasonló aszály az egyéni gazdálkodás viszo­nyai között éri az országot, az lényegesen súlyosabb követ­kezményekkel járt volna mind a mezőgazdaságra, és a paraszt ságra. mind pedig a bérből, fi­zetésből élőkre, Szocialista mezőgazdaságunk erejét, termelőszövetkeze­teink életrevalóságát mutat­ja, hogy az aszály ellenére a mezőgazdaság össztermelése elérte a megelőző évit, a fel­vásárlás pedig 6.1 százalék­kal volt nagyobb, mint 1960- ban, bár a terveket nem tel­jesítettük. Az alapvető élelmiszerekből a lakosság ellátása megfelelően alakult. Néhány terniékből azonban — hagyma, zöldség­félék, bab — időnként hiá­nyok jelentkeztek. Az aszály miatt bekövetke­zett többmilliárdos termékkiesés természetesen sok nehézség elé állította a mezőgazdasági üzemeket és előre nem látható kiadásokat rótt népgazdasá­gunkra. A legnagyobb gondot a ta­karmány okozta. A takar­mány-nehézségek áthidalásá­ra az üzemek szigorú taka­rékosságot vezettek be és kormányunk is a parasztság segítségére sietett; nagy meny- nyiségű takarmányt importált. A termelőszövetkezetek és ház táji gazdaságok a takarmány- akciók során 35 000 vagon ab- raktakarmányt kaptak a köz­ponti készletekből. Mindez , le­hetővé tette az 1962-es első fél­évi sertés- és baromfi-felvásár­lási tervek hiánytalan teljesí­tését, a törzsállomány meg­óvását és hozzájárult a terme­lési kedv, a termelési bizton­ság erősödéséhez. Sikerült elérni azt is, hogy a közös állatállomány meg­óvása és gyors fejlesztése mel­lett a háztáji állomány rém esett vissza és a háztáji gaz­daságok is jelentős mennyisé­gű árut adtak a népgazdaság­nak. A háztáji gazdaságok áru­termelésére az állam a jö­vőben is feltétlenül számit. A szocialista nagyüzemek tehát már az átszervezés befe­jezése évében éreztették ked­vező hatásukat, nagy mérték­ben mérsékelték az aszály kártételeit. A kár csökkentését elősegítette szövetkezeti pa­rasztságunk növekvő munka­kedve és a mezőgazdaság eg'1- re jobb anyag-műszaki ellátott sága. A mezőgazdaság traktor- állománya a múlt évben elérte a 53 000 traktoregységet, a mű­trágya-felhasználás pedig kát. holdanként a 111 kg-ot. A me­zőgazdaság számára nyújtott 5 milliárd forint beruházási ösz- szegből mintegy 3 milliárd köz vétlenül a termelőszövetkeze- | teknek jutott. Figyelemre mél- I tó, hogy maguk a szövetkezetek saját erejükből tavaly 900 millió forintot ruháztak be. Ebből sok építkezést, jelentős, új területek öntözését és jelen tős nagyüzemi szőlő- és gyü­mölcs-telepítést valósítottak meg. A szövetkezeteknek nyújtott h: teleknél, az állami támoga­tásnál egyre jobban érvénye­SPótytatíts a 4, oldalon} i

Next

/
Thumbnails
Contents