Dunántúli Napló, 1962. július (19. évfolyam, 152-177. szám)

1962-07-04 / 154. szám

2 IUAPLÖ 1962. JÜLIÜS 4. AZT MONDJÄK, idő múlá­sával minden emlék megszé­pül, csak egy olyan magaslat, Olyan .támpont kell hozzá, ahol megállapodhatunk, ahonnan visszatekinthetünk. Mint Pá­holy. István,;' a Szikra Nyomda rotációs gépmestere is, aki 50 éven át szolgálta a gépet, s szolgálta őt. a gép. És mégis mondott-e egyetlen szót is ar­ról, hogy a gyakori munkanél­küli ség, hol, s. hányszor vette el előle a Karaj .kenyeret. Nem tudni ma szoktatta le az-. ő ge­nerációját 'az efféle história mondásról, de egy igaz, ő ma­ga is kicsinyességnek. tartja a felhántorgatáisát. Ki hallgatja azt ma már? A vele egykorú­nak újat nem mond, a fiatalok meg „értetlenek” az ilyen szói­ra, másfélére figyelnek fel, más érdekli őket. De azért egv valamire ,,vizsgák” a fiatalok is. Szeretek és felvillanyozza őket ä múlt, ha benne van egy darabka a hősi történetekből, a tüntetésekből, a satrájkhar- cokból, a deputációkiból, ami- kon ha kjét f illért is, de kicsn kartak apáik a zsugori burzsu- jokból. Erre hajlandó még Páhok István, érré hajlik leginkább és legszívesebben az emléke­zete. A Tanácsköztársaságra emlékezni és benne Számúéi- lyre,. Keller' Józsefre, akik személyesen őrá bízták a bu­dapesti „Vörös Újság” rotá­ciós gépét. És később a szerb megszállás utáni időkre, ami­kor Pécsett, a „Munkás” című lap gépmestere volt Hajdú Gyula megbízásából. Á mun­kanélküli hónapokat, éveiket egy mondattal intézi el: — A munkakönyvemnek köszönhet­tem mindent, mert benne volt a Vörös Újság Kiadójának vö­rös pecsétje: ez kísértett, kí- 6érgetet±. Mégse higgye senki, hogy ezt sajnálkozva mondta. És a sztrájkok közül is csak egyet említ, a harminckettes nagy sztrájkot. ‘— Híres volt, nagy volt — mondja —. Egyenként akarták kirostálni a szervezett nyom­dászokat, ezért szálltunk szem­be velük. Nőm is tudom pon­tosan, hat-nyolc hétig tartott-e a sztrájk, de azért ilyen so káig, mert a főnökség közben 'bevetette a „Suszterokat” is, így bírták ennyi ideig. A „suszterok” sztrájktörők voltak, de nem innen kapták a nevüket. Legtöbbjük bűnöző volt. akik a váci börtönben ta­A Pécsi Vendéglátó Válla­lat azonnali hatállyal fel­vesz egy sasakképxett áruforgalmi előadót és egy építőipari techniku­mot végzett, több éves gya­korlattal rendelkező műstsc.ki ellenőrt Fizetés kollektív szerint. — •Jelentkezni' a vállalat Tí­már u. 2 sz. alatti központ­jában a személyzeti vezető­nél. 38391 ÖREGEK - FIATALOK Alig egy hete ünnepelték nyomdaipari dolgozóink a nyomdász szakszervezet 100 " éves fennállásának jubileumát. Az országos méretű ünnepséget a főváros- ban.és itt Pécsett is az emlékezés bensőséges hangulata tükrözte a harcos múlt, a bé­kés jelen jegyében. Úgy véljük egy héttel a jubileum után sem késtünk el a tisztelet- adással, hiszen egy 100 esztendővel mért korszakot nem lehet, de nem is szabad nap­tári dátumhoz kötni. Különösen akkor, ha lassacskán már panoptikumi históriává me­revült múltat, a mozgó pezsgő jelennel iparkodunk újra feltámasztani, de már nem a kontraszt, hanem csupán az emlékezés kedvéért. nulták ki a nyorhdászmestersé- get, nem volt hát nehéz „be­vetni” őket. Ezért voltak hát „suszterok” kétféle értelem is. De Páhokék megregulázták a sztrájktörőkét. Kit megvesz­tegetéssel, 'kit pofbhokkál; *•’ s csak arra ügyeltek, hogy tahú né legyen a közelben. Jobban jártak azok, akik elfogadták a vonatjegyet és hozzá a „zseb­pénzt”, mert' ezekét" inég'az állomásra is elkísérték s meg­várták, amíg a vofiat elindul velük. Még integettek is nekik fehér" zsebkendővel, ha nem is volt „túlérzékeny” az ilyen bú­csúzkód ás. Szóval- ilyenekre emlékezik szívesen Páhok István. És akár milyen furcsán hangzik is, in­kább a jövőtől aggódik. Pista bácsi hatvannégy éves, innen a nagy aggodalma. — Már ötvennyolcban nyug­díjaztak, de visszahívott az igazgató. Nem bírnám, megfoj­tana. a tudat, ha ezután már a sétatéri' öregek' padját bérel­hetném. Higyje el, nem a ma­gasabb fizetésért, hanem azért az egyért maradtam. Jó itt á kollégák' között, jó itt a rotá­ciós gép mellett, igazéin ráérek még öregeskedni, nyavalyogni. Ráér Pista bácsi, és legyén hozzá jó ereje, egészsége! * , MAS GONDOK, más örö­mök. Pedig ugyanabban a nyomdában található, csak egy házzal odébb, a könyvköté­szetben s ott is az Ifjúsági­brigád házatáján. Javarészt 16 -—20 évesek és lányok, jegye­sek, fiatalasszonyok vaíameny- nyien. Mégis a „veterán”-t je­gyezte fel a ceruzánk, örökítet­te még a fényképezőgépünk. Less., LáSzlóflét, akj a maga 26 esztendejével ’ és persze tízesz­tendős szakavatottságávai is tekintélynek, számít a ■„ sok kurtaszoknyás között. Mi az ő gondja, mi az ő örö­me? Mind a kettőből bősége­sen akad. Nincs éppen rossz, fizetésé,’ éléri már többször is az 1300—-1400 forintot havon­ta, de elégedetlen és tegyük hozzá, jogosan az. Nem is haj­landó másról nyilatkozni, míg eh nem mbndja:" — írja meg, hogy neheztelek a tanácsra. Két éve ígérik, hogy"megoldják a lakásproblé­mámat, de eddig csak a pénzt THIIÍ^TAÍPAIB! szedték össze rá. Háromezer forintot fizettünk be, hogy majd csak elkezdik a meg­ígért emeletráépítést és" még mindig se híre, se hamva. Két évé gyűjti, spórolja a pénzt az új lakásra, az új bú­torra, persze, hogy elégedetlen. Na, de leírtuk szószerint a sé­relmét,, remélj ük lesz foganat­ja. Különben is csak addig „rágódik” rajf, amíg elmond­ja, mert a következő pillanat­ban már vidámabban pendíti meg a húrt. — Azért ne higgye ám, hogy itt a munkahelyén is ez‘a té­ma. Csak nézzen körül... Csakugyan, így ebből a kö­rültekintésből is futná egy vi­dám jegyzetre. A munkapad felett, a filmcsillagok képével körültapétázott falon, mintha az ő temperamentumuk lenne kivetítve.. De miért csak női portrék? Igaz lenne az a men­demonda, . hogy a nők csak egymás bosszantására csino­sítják magukat? Erre kell va­jon az egymás hegyére-hátára tűzdelt eszménykép? — Na, na, vannak ott fér­fiak is, de nagyon válogatva ... — ezt egy szőke csitri jegyez­te meg, de mivel menyasszony, nem jegyeztem fel a nevét. Less Lászióné veszi át újra a szót. — láthatja, hogy ilyen kör­nyezetben nincs helye a házi­gondoknak. Viccesek a lányok, de azért megy a munka is. Valóban megy, mintha dró­ton rángatnák. Kézből kézbe adják a „nyersanyagot” és mire Less Lászlónéhoz ér, ő már az utolsó simításokat vég­zi és „stószokba” kerül a ren­geteg bekötött könyv. Közben egy vidám históriát is elme­sélnek. Éváról, egyik kolléga­nőjükről, aki éppen nászúton van. Néhány napja történt. A brigád elhatározta, hogy Évát nem engedik el „simán”, leg­alább is addig, amíg meg nem tartják vele a leánybúcsút. A Rózsakertben tartották meg, s természetesen férjek, vőlegé­nyek nélkül. A trakta szolid volt, nem merészkedett tovább a sörnél és a fagylaltnál, de csak addig ám, amíg vala­melyikük, ki nem találta, hogy nincs jobb a konyakos fagy­laltnál. Ettől aztán vidámabb lett a búcsúzkodás. Olyannyi­ra, hogy a „menyasszony-tán­cot” is a szokásosnál előbb ün­nepelték meg. És ugye nincs abban semmi különös, hogy a vidám társasághoz odalépett egy fiatalember és egészen vé­letlenül éppen a menyasszonyt kérte fel táncra. És Éva ment, elvégre egyszer van az élet­ben leánybúcsú. Igen ám, de alig fordultak kettőt-hármat, ki más jelent meg a bejáratnál, mint az ifjú férj, aki viszont „legénybú­csú”. céljából hozta magával a társaságát. Nem is kell mon­dani, majdnem harag lett a vége. De azért a lányok más­nap meglesték ám az állomá­son Évát és a férjét s mind­annyian egyszere bizonygat­ták, hogy nyoma sem volt kö­zöttük a haragtartásnak. A legnagyobb egyetértésben utaztak Fonyódra, az igazi leánybúcsúra... Hát nincs igaza Páhok bá­csinak? Kíváncsiak ezek a fia­talok arra, hogy az ő korában hogy, s mint éltek a lányok, a legények?. — s — gy — HWfinilflI'mmnu itiiiiiiiii imiiiíiii Játszótér épü! a Jókai utcában A Jókai utcában legnagyobb­részt társadalmi munkával játszó­tér épül a déli városrész aprósá­gainak. A szépnek Ígérkező játszó­teret azonban meglehetősen elcsú­fítja egy ,,ottfelejtett” düledező félben levő ház csúnya kerítésével, udvarával. Persze, ez a ház nem­csak (>7 énülö játszóteret, hanem az utca képét is rontja, hiszen éles kontrasztja a modern lakóházak­nak. véleményünk szerint helyes lenne, ha a Majláth utcai szaná- lássa* együtt ez a szépségfolt ts eltűnne. Képünk az MHS Baranya megyei elnökségének függetlenített munkatársai még a játszótér épí­tésén dolgoznak, de a türelmetlen gyerekek már birtokba vették a homokozót. Foto: Erb _í _______________ — C SÜTÖRTÖKÖN nyit­ják meg Komlón a Somág- tetői üzletházat. A korszerű üzletek megnyitásával az itt lakó bányászok régi óhaja teljesül. — JAVULT a Pécsi Vasút- igazgatóság területén a teher­vonatok menetrendszerűsége. Az év II. negyedében a teher vonatoknak már 82.1 százalé­ka közlekedett menetrend sze rint. Ez az eredmény 8 szá­zalékkal jobb, mint az első negyedévi volt, de a tervhez képest még 0,9 százalékos az elmaradás. — UJ CS1BENEVELÖT he lyeznek üzembe a Baranya megyei Mezőgazdasági Válla­lat magyarhertelendi üzemé­ben, A tízezres kapacitású nevelő segítségével nyolc hét alatt húszezer rántani való csirkét adhatnak át fogyasz­tásra. — 32 KÖZSÉGBEN össze­sen 34 kihelyezett könyvtár működik a mohácsi járásban. Az elmúlt héten újra meg­nyílt a mohácsi könyvtár is. (42.) Most ért a ház sarkához. Most fordult be az udvarra. Kedélyes jóreggelt köszön a hűsölő napszámosoknak. Megreccsen a palló, most lép az állványra. Lassan, körül­ményesén jön, mintha a lelki- ismerete lenn akarna marad­ni. Egy-kettő. Egy-kettő. Bal- jóbb: Bal-jobb. Jön fel a trep- nin — az emeletre. Az öreg ökölbeszorítja a ke­zét. Mit csináljon vele? Söre Bálint' megáll az áll­vány tetején, egy erős kereszt­lécbe fogózkodik. A szemében még most Iá ' huncut az éj­szakai mulatozás. Bizonytalanul, tűnődve az öregre bámul. Más kőműveseknél mindig tudta, hogy mit kell ilyenkor csinálni. Mindig elég volt egy. könnyű, figyelmes pillantás, és fel tudta mérni a körülménye­ket.. Vagy visszafordult és ma­gyarázkodás nélkül a munka­könyvét kérte. Vagy csak szó nélkül biccentett, átlépte a malterosládát, a fal mellé állt — és olyan frissen, annyi bűn­bánó és józan erővel dolgozott aznap késő estig — ahogyan csak a könnyelmű emberek tudnak dolgozni, ha a fejük felett áll -a veszély. Ez a mester más ember. Más, mint az eddigiek. Söre Bálint még mindig az állvány tetején ácsorog és vár. Türelmesen, huncut könnyel­műséggel várja, hogy Török András rányissa a szemét. Ké­sőbb megunja a tétlen várako­zást, mert . tulajdonképpen minden közül a legjobban a csendet és a mozdulatlanságot gyűlöli. Nem szól, nem. kö­szön, csak a fejével int, hogy megjött -r~: de azzal se törő­dik, hogy a mester észrevelte-e a bocsánatkérő jelzést vagy sem. Az üres, kiszáradt malte- rosládához ballag, ledobja a kabátját. _ Abban -a -pillanatban ér hoz­zá az- öreg száraz, figyelmez­tető Hangja. Megáll előtte, közel az ar­cához. Török András egyetlen kifaragott .tömör mozdulat. A másikra néz, — Maga ivott? Söre Bálint hunyorít. Ittam egy kicsit mester úr, és elaludtam. Ünnep volt teg­nap. Derűsen, játékos alázattal visszanéz, mint aki tudja, hogy jobban örülnek az érkezésnek, semhogy haragudnának. Az öreg legszívesebben agyonütné — a szemével együtt. Inkább ne legyen. A karja előreugrik, hogy meg­markolja a másik mellén az inget és megrázza — de el­törik a heves mozdulat. Nem lehet. A hangja rekedt és visszafojtott. — Szóval ivott? Söre Bálint megrántja a vállát. — Nagy nap a munkásoknak május elseje. Meg lehet ezt bocsátani. Ezen a napon még az asszonyok is elnézik, ha be­rúg az ember. Nagyon hosszú a csend. Az öreg később elfordul és az égre néz. Üres már a kék mező, kiürült. A felhőemberek elmentek pihenni. Senki sem őrzi az eget. Az állvány széléhez dől. So­káig szótlanul támaszkodik, majd hirtelen, fehér haraggal az udvar közepére ordít. — Mi lesz a malterral, a ku­tyaistenit?! Meddig várjunk itt fenn? 9. Török András felesége pon­tosan tizenkét óra előtt öt perccel kapaszkodik fel az állványon az emeletre. A ke­zében füleskosár. Asszonyosan felhúzott karral, szinte a le­vegő viszi a kosarat. A friss téglafal déli szegletébe telepe­dik a hűvösre. Hetenként kétszer itt várja meg az öt percet. Hetenként kétszer hoz ebé­det Kapolcsról. Finom, nagy­erejű leveseket, tejfellel ha­bart, diétás főzeléket, gyenge szárnyashúst Az öreg gyomra miatt. Az asszony nagyon szereti a szerdát és a pénteket. Ilyen­kor korán főz. Tíz árakor a kosárban fehér szalvétával le­takarja az edényeket, féltizen­egykor felkapaszkodik az autó­buszra és bejön Tapolcára. A déli órát itt tölti a házon. Tizenkettőkor Söre Bálint hazamegy ebédelni, a napszá­mosok — amióta már emelet is van — a földszinti hűvös szobákban falatoznak, tőlük az időt. Az öreg a déli harang­szó után az udvaron minden nap gallyat tördel, és három élére állított tégla között meg- melegíü az ebédet. Mindig ő csinálja. Az asszony ilyenkor néhány percre visszakapaszkodik az állványokra és nézelődik. Itt is — ott is kidugja a fejét, az emberekre csodálkozik. Olyan itt fenn, mintha templomto­ronyban lenne. Messzire lát. Szeret itt lenni, úgy, érzi. kö­zelebb van az éghez. Tizenkét órát harangoznak. Most ’ is "úgy "van, mint más­kor. {Folytatása következik.) — A BOLGÁR Kommunis ta Párt héttagú küldöttsége, amely Penko Krasztev elv­társnak, a mihajlovgrádi párt bizottság első titkárának ve­zetésével két hétig tartózko­dott hazánkban, kedden haza utazott. — ADEN Abdullah Osz­mán a Szomáli Köztársaság elnöke táviratban mondott köszönetét Dobi Istvánnak, az Elnöki Tanács elnökének azokért a jókívánságokért, amelyeket a Szomáli Köztár­saság nemzeti ünnepe alkal­mából küldött. — ÚJABB iskolát ékítenek Komlón a III-as ti Béta-ak­nához vezető út mentén, a Gyémánt-féle ház mellett. Á kéttantermes iskola építését hétfőn kezdték meg. — TOVÁBB ÉPÜL idén a kisbudméri kövesút. Az út építésére közel kétmillió fo­rintot költenek. A .bólyi gép­állomás SZ—100-as erőgéppel segíü a földmunkákat. A Pé­csi Magas- és Mélyépítő Vál­lalat dolgozói már megkezd­ték a kövezést. — TÍZ jól működő napkö­ziotthona van a szigetvári já­rásnak, ebből egyik a boldog­asszonyfai termelőszövetke­zetben segíti a tsz-asszonyok munkáját. — vezetöségvAlasztö taggyűlést tart ma a Mérés- technikai és Automatizálási Tudományos Egyesület pécsi csoportja. — TIZENHAT ipari tanuló szerzett szakmunkás képesí­tést az idei tanévben a Kom­lói Helyiipari Vállalatnál. Áramszünet Áramszünet lesz július 5-én 8-tól 13 óráig védelmi berendezés kar­bantartása miatt a következő terü­leten: Ady E. u. 1—7, 2-r-6, Anna u. 2.1—55, 26—36, Alsóhavi u. 2—14, Ágota köz 1, Ágoston tér 1—3, 2—6 Bástya u. 2—6/1, 3, Déryné u. 20— 30, 35—47, Józseí u. 25—45, 28—44, Vak Bottyán u. 21—37/1, Mindszenl u. 2, Kisflórián u. 1—3, 9—13, 2—4, 8—12, Nagyílórián u. 4—26, 9—23, Papnövelde köz 2—Sörház u. 3— 17, 4—1«. Áramszünet lesz 5-én és 6-án 7—16 óráig a közvilágítási hálózat korszerűsítése miatt a Bajcsy Zs. u. keleti oldalán, ■ a Rákóczi út­tól a Regös utca sarkáig. Vas-műszaki szakmához érifi dolgozót felveszünk Jelentkezni lehet É. M. Baranya megyei Állami Építőipari Vállalat anyag­osztályán Pécs, Rákóczi út 56, 33 034 J 4

Next

/
Thumbnails
Contents