Dunántúli Napló, 1962. június (19. évfolyam, 126-151. szám)

1962-06-10 / 134. szám

NAPLÓ 1902. JÚNIUS M KI A JÓ PARTI? Válasz a lányoknak — Karcsú nő az „ideál“? „szemre csuk«” hőket néze­geti, amikor aztán feleséget keres, nem élég a csinosság, — bár az sem akadály — mondja nevetve. H. István Nem írom ki a nevét A vé­gén kiderül miért Régi isme­rősöm, már vagy 3 hónapja nem találkoztunk. A minap összejöttünk az egyik étte­remben. Neki is feltettem a kérdést — Tudod nekem mindig sző­ke, molett kislány volt az el­képzelésem. Nem tudom miért, de csökönyösen ragaszkodtam ehhez az ideálhoz. Még vagy fél órát beszélget­tünk a kérdésről, amikor in­dulni készülődtem. — Vársz valakit, vagy jössz be is? — kérdeztem. — Nem megyek, még vá­rok — mondta, de a következő pillanatban már fel is állt — Jön már, akit várok — mond­ta az ajtó felé mutatva. — A féleségem — súgta, aztán még gyorsan hozzátette: egy hó­napja nősültem. Az asszonyka feketehajú, karcsú alakú. Hát ezért nem írom ki az ismerősöm teljes nevét. A fia­talasszony még megtudná, hogy férjének legény korában nem fekete és karcsú volt a leendő feleségéről alkotott elképzelé­se. Van ez így néha ... Garay Ferenc Méhészek nyomában A helikon védelmében Válasz «fankovlcli Ferencnek Szűcs Ottó esztergályos A Sopiana Gépgyár kultúr­termébe vezet, ott nyugod- tabban tudunk beszélgetni, mert — „ezt alaposan meg kell gondolni s itt a gépek za­jában nem lehet erről medi­tálni” — így mondja. Tizen­kilenc éves. — Ha már nősülésről vem szó, akkor én azzal kezdeném — mondja —, hogy a katona­idő letelte előtt nem is gondo­lok erre. — Nem jó dolog az, legalábbis ez a tapasztalat, hogy „gyerekes fejjel” még a katonaság előtt ipegházasod- jon az ember. Persze a leen­dő feleségről azért szabad gon­dolkodni, elképzelést kialakí­tani, hogy úgy mondjam ter­vezgetni, ideált keresni. Ne­kem is vannak már elképze­léseim. Olvastam az újságban akkor azt az írást s megmon­dom, érdekelt a téma. Azt sem titkolom el, hogy Véleményem szerint a lányok — ahogy ol­vastam — kissé túlzott köve­telményeket állítanak férjük elé, legalábbis én úgy érzem. Csaknem valamennyi „érettsé­gis fiút” keres. Tehát már el sem tudják képzelni, hogy le­het feleségül menni egy ren­des, becsületes, de érettségivel nem rendelkező fiúhoz? Az ál­talános műveltség nem iskolá­hoz kötött, bár... • Gondolkodik egy kicsit a mondat befejezésén, aztán ki­böki : ... bár én is arra gon­dolok, hogy leszerelés után technikumba iratkozom. De azért lehet egy fiú olvasott, széles látókörű akkor is, ha nincs meg az érettségije. Nem? — Nem akarok olyan dol­gokat mondani, hogy szeres­sék, tiszteljék egymást, mert ez természetes, enélkül kár is elkezdeni. -f — Az én ideálom olyan nő, aki házias, otthomszerető. Ter- meszetesen úgy képzelem el, hogy ő is dolgozik. Szeresse a sportot,- ne % szekedjen velem, ha egy meccsre elmegyek. Én nem cigarettázom, ő se cigaret­tázzon. — Szőke vagy barna? . — Barna — mondja hatá­rozottan. > — Karcsú vagy molett? —* Ahogy a fiúkkal beszél­gettünk, természetesen ez is szóba került — mondja'. — Az én véleményem — s éz általá­ban azt tapasztalom megegye­zik a. fiúk többségének véle­ményével -*■ a karcsú nő a „kedvólt”. — Mennyi „hozománya” le­gyen? * — A szeretető és megértése — azt hiszem ma ennek kell lenni a legfontosabb „hozo­mánynak”. Török János előrajzoló A Műegyetemen már másfél _ évet. elvégzett. Huszonnyolc éves, van élettapasztalata. — Jó, hogy találkoztunk, ol­vastam azt az írást, legalább most én is elmondhatom a véleményemet — mondja. — Nem vagyok már éppen kis­.fiúnak mondható, komoly lá­nyok érdekelnek. Bár — attól is függ, hogy néha milyen az ember hangulata — elképzelek feleségül egy 17—18 éves lányt is, akivel megértetem magamat Kétségtelen az, hogy az udvarlási idő. alatt az em­ber észreveszi — már aki ész­reveszi — a lány jó és rossz tulajdonságait is. Egy mondat­ban a leglényegesebb dolgot talán így fogalmazhatnám meg: tisztelettel, megbecsülés­sel párosult kölcsönös szeretet kell a jó partihoz. Általános műveltségük hasonló legyen. Higgye el, sokszor szórakozó­helyen vagy másutt elnézek házaspárokat, akik képesek vé­gig ülni egy egész estét egy­más mellett anélkül, hogy szól­nának egymáshoz. Miért? Nincs témájuk? Vagy már mindent elmondottak egymás­nak? Nines közös érdeklődési körük? Nem. nem kívánom én a leendő feleségemtől, hogy dupla doktorátusa legyen, de általános műveltségit igen. Ember legyen a talpán, aki megtalálja, sőt szóra is bírja a méhészet hallgatag meste­reit. Negyven kilométerre nyújtózkodik a kékhegyi erdő, recsegnek a tüskék az autó­gumi alatt. S bódít az akác, önti belénk az illatmámort. Fényes hassal sütkéreznek a Tiapóri a kannák, töméntelen ármádiában, a sükösdi föld- művesízövetkezet egyik ud­varán. A nyakukra formás címkéket raktak, azt mondja hogy: .Tartalma: Akácméz. —- Címzett: az Országos Méhésze­ti Szövetkezeti Központ. A fel­adók: — no, diszkrétek le­szünk — mohácsi, bajai, egri. szekszárdi, dombóvári, balassa­gyarmati, pécsi méhészek. A nevük nem fontos, mert nem is szeretik elárulni a jó méz­termést. De a kannák nagy száma dicsekszik helyettük. Gyors számítás, s kidérül, hogy a napi átlaghordás — a két családos Nagyboezonádi kaptárakba — 10—14 kilo­gramm. ■ . . *, . Több mint egymillió forint értékű mézet vásárolnak fel az idén. Pedig most, csak a ta­valy itt járt méhészek negyven százaléka jött el. Igaz, az el­múlt évben csak 69 mázsát vet­tek át tőlük, több nem volt. S ez a rossz év elkeserítette a vidékieket. Ebben az évben több méhésznek 35 ezer fo­rintos bevétele is volt fejen­ként. Alig győzik kannákkal. A HELIKONI kulturális seregszemle ötödik fordulóján Dunántúl hetvenhét legjobb középiskolája mérte össze ere­jét . a művészetek különféle ágazataiban. A „jót és jól!” jelszó jegyében találkazott Keszthelyen mintegy 3500 kö­zépiskolás, hogy nemes ver­sengésben számot adjon isko­lája kulturális nívójának fej­lődéséről. A nagy szellemi ösz- szecsapás iránt már hónapok­kal előbb lázas készülődés, ér­deklődés feszült az egyes is­kolák között. A középiskolák — gimnáziumi és technikumi részre tagoltan — pompás ve­télkedés közepette bizonyítot­ták be, hogy ez az ifjúság a legkomolyabb követelmények­nek is meg tud felelni a mű­vészetek frontján. Akik ott voltak, megegyeznek abban, hogy gyönyörködtető látvány volt látni az egyenruhás ün­neplőbe öltözött fiatalságot, amikor a szebbnél szebb mű­vészi számokban szerepelt. Va­lóban magasrendű szellemi él­vezetet nyújtott ifjúságunk színe-javának hol énekkari, hol vonós, ill. fúvószenekari számok során mesteri harmó­niában feloldódó hangverse­nye. Az előadott Igényes mű­vek imponálóan kulturált hangszerelésben jelentkeztek. NAGY ÉRDEKLŐDÉSSEL figyelte a helikoni közönség a vers- és a prózamondást. Jel­lemző volt az idei évre, hogy* hibásan értelmezett vers nem került a biráló bizottság elé. Markáns szövegmondás — a formai szépségek meghagyásár val, helyes ejtés, jól felfogott értelmi és érzelmi színezés jel­lemezte a szavalatok többsé­gét. A jövő fejlődését tekintve rendkívül biztató az az össz­kép, amely a Helikonon részt vett iskolák kulturális sereg­szemléjéről kialakult áz ott jelen volt igazgatókban, szak­felügyelőkben és tanárokban. Annál feltűnőbb, hogy a Ma­gyar Írók Szövetségének heti lapjában, az Élet és Irodalom­ban (22. szám) Jankovich Fe­renc: Hány óra? c. cikkében olyan koholt megállapításokat közöl a keszthelyi rendező bi­zottság munkájáról és a tanuló ifjúság seregszemléjéről, ame­lyek mellett nem lehet szó né’kül elmenni. Szerinte a He­likonon előadott művek iro­dalmi szabadgyakorlatok, iro­dalmi szertorna-mutatványok műsorában ocsúval kevert, I nagy tömegátlagszínvonal, hiú erőlködés és mutatvány ozás." Majd pár sorral lejjebb: „A helikoni eszme igen szép: de csak a megszabott szerény és hamisítatlan keretek között — nem alkalom semmiféle dá- ridóra és lepény evésre: mint ahogyan a dudvafejűek gon­dolják." ARCABA SZÖKIK A VÉR mindazoknak, akik ott voltak, s látták az ifjúság egyszerű, de ízletes ellátását, amelyet a cikkíró „dáridózás”-nak tart. A „dudvafejűek” is hiányoz­tak a szerzővel együtt. Jan­kovich utólag bevallja, hogy mindez nem Keszthelyen, ha­nem Győrött, a pályaudvaron jutott '„hirtelenében” eszébe. Mindenesetre sajnáljuk, hogy a szerző nem vett részt a kul­turális seregszemlén, és csak a tájékoztatóból sikerült megál­lapítania, hogy — mondd és írd! — csak egyetlen egy sza­való akadt, aki a .-Szántód partjainál” tovább alig jutó költő versét ajkára merte ven­ni. Ezért mártotta Jankovich Ferenc epés tollát a valótlan­ság vitrioljába, ezért szőr szit­A lakosság jobb ellátása érdekében július elsejétől, mó­dosított terv alapján dolgozik a Komlói Vegyesipari, a Mohá­csi Vegyesipari és a Szigetvári Autó- és Motorjavító Válla­lat. Az eddigi 12 millió forin­tos szolgáltatás, 18 millió fo­rintra emelkedik. Ruhát, cipőt, televíziót és rá­diót, órát, háztartási gépeket javít a Komlói Vegyesipari Vál lalat, de lakáskarbantartást, festést, motorkerékpár és autó javítást is vállalnak, a lakos­ság igényeinek megfelelően. Ez úttal nemcsak Komló város, de a környék és az egész sásdi já­rás szolgáltatásokkal történő ellátása, ennek a vállalatnak a feladata. Kirendltségeket. fel vevőhelyeket létesítenek Sás- don, Mágocson. Szászváron, bogy a falvak lakói minél kö­zelebb, és minél gyorsabban javíttathassák meg, amire szűk ség van. kot az . „irodalmizáló? taná­rokra, ifjúságra. Mindenesetre merészség egy Veszprém me­gyei eldugott falucskában tör­ténteket általánosítani és igaz- talanul ráhúzni a helikoni if­júság magasnívójú kulturális megmozdulására. MINDEZ NEM MÉLTÓ a költőhöz, főleg ha meggon­doljuk, hogy ezek a lelkesen küzdő fiatalok nemcsak ver­seket szavaltak a klasszikus irodalom és a mai irodalom nagyjai tói, hanem értékes nép­rajzi, helytörténeti munkákat is alkottak, hónapok szorgos készülődésével nehéz operaré­szeket tanultak be fúvós hang­szereken, és kitűnő énekkari szerepléseikkel kirobbanó si­kert értek el. Arról az ifjú­ságról akarja lerántani a lep­let Jankovich, amelyről éppen az Írószövetség közgyűlésén állapította meg Bóka László, hogy mennyire érdeklődik „az élő irodalom, a legfiata­labb írónemzedék iránt is." Persze az ifjúságnak is van már kialakult kritikai érzéke, Tóth István Kiterjeszti működését a Mo­hácsi Vegyesipari Vállalat is, emig ez idáig csak konfekció as epedarúgó gyártással foglalko­zott. Autó, motor, háztartási villamosgépeket és általános vasipari szolgáltatásokat is vé­geznek már az év második fe­lében, sőt lakberendező rész­leget is létre kívánnak hozni. A megye nyugati részén vé­gez autó, motor és villamos­gép javítást a Szigetvári Autó­éi Motorjavító Vállalat. A szi­getváriak Szentlőrlncen, Sely­mén, Siklóson és Szentlászlón létesítenek felvevő kirendelt­ségeket. Természetesen mind­három vállalat végez gumiáru javítást és galvanizálást. az említett szolgáltatások mellett. A pécsváradi járás területén és a siklósi járásban a KISZÖV végez szolgáltatóírt, az egyre növekvő televízió-javítási igé­nyeket pedig a GELKA elégíti ki A pécsi, és mohácsi TV, rá­dió és villamossági szaküzlet után az elmúlt héten Szigetvá­ron létesült és rövidesen Sik­lóson is nyílik egy. A gyorsabb és jobb minő­ségű javítások érdekében, a megyei tanács ipari osztálya, külön prémium-feladatot is adott a vállalatoknak. Felvételi pályázat Az MSZMP Baranya megyei Bi­zottsága felvételi pályázatot hirdet a Marxizmus—Leninismus Esti Egyetem 1962/83-as tanévére. Felvételre jelentkezhetnek part­tagok és párton kívüliek: érteim'- j ségiek (tudományos kutatók, mér­nökök, orvosok, jogászok, p«dagó- i gusok, írók, művészek, stb.) párt-, állami, gazdasági és tömegszerve- zeti vezetők, propagandisták, al> k magasabb iskolai végzettséggel (egyetem, főiskola, akadémia, stb.) vagy annak megfelelő felkészült­séggel rendelkeznek. A tanulmányi idő 3 év. A tanév szeptember 15-től június 30-ig tart. A kötött foglalkozások ideje: he­tenként egy napon délután 5—fé: 9 óráig. A hallgatók félévenként v -zs gáznak, s a 3 év elvégzése uu:n végbizonyítványt kapnak. Az egye­tem elvégzésének törvényes elis­meréséről az 1088/1957. MT szí : í határozat inézkedik. ! A hallgatók első évben fHozóin j másodikban politikai gazdaság te... a harmadikban pedig nemzett és magyar munkásmozgalom tör é- j netet tanulmányoznak. A pályázat benyújtásának határ- | ideje: l952r junius 20. A jelentkezők ,,felvételi űrlapot” j töltenek ki,* amely beszerezhető i pártszervezeteknél,- pártbizotts:’• •*£ ; nál és az esti egyetemen. 'A küö'- I tÖtt ..felvételi urlap'-ho* me’.’.*- ! kelni kell: 1. részletes önéletrajzot. ' 2. a pártszervezet javaslatát. | 3. a vállalat, üzem, intézmény j hozzájárulását. ' A jelentkezők július 2—7-e kö­zött felvételi vizsgát tesznek a tár­sadalmi ismeretek alapkérdéséiből. A pályázatot az MSZMP Bara*> - * megyei Bizottság Marxizmus—\ ■ nizmus Esti Egyeteme cím id (Pécs. Damjanich u. 30.1 kér be- j küldeni. Magyar Szocialista Munkáspárt 1 Baranya megyei Bizottoá'*» FIGYELEM KEDVES OLVASOK! Itt a-z alkalom, hogy egy jó kis trükköt tanuljunk. Nem kell hozzá egyéb, csu­pán egy darab egyforintos. Tessék le­ülni és kezeket tenyérrel léfelé fordítva a térdekre fektetni... És most elfor­dulok és kérem azt a kezet, amelyben a forint van a homlokhoz szorítani és kőében erősen a pénzre gondolni. Ez nagyon fontos! Most én hármat számo­lok, s mire befejezem, tessék a kezet újból a térdre fektetni és megmondom, melyik kézben van a forint. Számol­hatok? S ha Rodolfó, a világhírű magyar | művész most Önök mellett lenne ked­ves Olvasóink, magabiztosan rámutatna a pénzszorongató kézre, mint ahogy tévödhetetlénül eltalálta nálam, most amikor a budapesti lakásában felkeres­tem. Ma már Baranyában is sokan ismerik •— főként a televízióból, ezt a mindig elegáns, fekete frakkos, magas termetű, kisbajuszos, mosolygó arcú férfit, aki pillanatok alatt egyik ámulatból a má­sikba ejti az embert szellemes ötletei­vel, rendkívüli kézügyességével, bámu­latos emlékezőtehetségével, mellyel egy­szeri hallásra megjegyzi a néző által a táblára rendszertelenül felrakott 32 la­pos kártya sorrendjét. VAJON MILYEN Rodolfó, azaz pol­gári nevén Gács Rezső otthon, Kálmán utcai lakásában? — ö itthon is és mindenhol bűvész — erősíti meg ezt a véleményt a fele­sége. — Képzelje, gyakran csak gondol egyet és kirámolja az egész szobát, hogy új számot gyakoroljon. Közben Rodolfó „elővarázsolta” leg­féltettebb kincseit, néhány két-három- száz éves angol, francia, olasz, sőt kínai nyelvű bűvész könyvét, több kilónyi .plakátot és újságcikket, melyekből ki­derült, hogy kitűnő bűvészünk már a harmincas években is világhírű volt. —r Mennyi ideje bűvészkedik? — Harmincnyolc esztendeje. — És mikor kezdte pályafutását? Nevet, jelezve, hogy átlátott a trük­Látogatás Rodolfónál — Tizenhárom éves koromban, tehát pontosan ötvenegy éves vagyok. — És hogyan kezdődött pályája? — KIMENTETTEM EGY KÍNAIT a Dunából, aki mint később kiderült, bű­vész volt. Hálából megtanított három trükkre. Ez reggel volt, délután már tudtam. Akarja látni az egyiket? Hófehér zsebkendőt terít le az asz­talra, s a zsebkendő minden sarkára egy forintot helyez. — A kínai ugyan papírral és kavi­csokkal csinálta, de a lényeg egy. Két kártyával előbb letakarja a zseb­kendő első két sarkában lévő forintost úgy, hogy a másik kettő látszik, majd ezt a kettőt takarja le és az első két forintos válik láthatóvá. Ezt a művele­tet néhányszor elvégzi és anélkül, hogy észrevettem volna — pedig ott ülök közvetlenül mellette — a négy pénzda­rab ott lapul a zsebkendő egyik csücske alatt — nem fölötte. — Mi kell ahhoz, hogy valaki jó bűvész legyen? — érdeklődöm. — Kézügyesség, jó emlékezőtehetség, gyors elhatározás, lélekjelenlét minden helyzetben, sok szorgalom és állapdó gyakorlás. Én például négy órát gyako­rolok minden nap. — Négy órát naponta? — csodálko­zom. — Én valahogy úgy képzeltem, hogy egy ilyen művésznek már minden magától megy. Komolyán válaszol. — Fischer Annie sem lenne olyan nagy zongoraművész, ha nem gyako­rolna órákon keresztül minden nap. ' — Hallottam, hogy sokat jár vidékre. ■ nem mondaná el egy kedves élményét? — NEMRÉG KOM A ROM MEGYÉBE UTAZTAM vonaton és kedves bűvész­könyvemet lapoztam és jót mulattam néhai kollegám egyik tréfáján. Vett egy tojást a piacon és ott rögtön a kofa előtt feltörte és egy a mi forintunknak meg­felelő pénzdarabot húzott ki belőle. Gyorsan vett még öt tojást, azokat is feltörte, s mindegyikből kivette a pénzt. Ezután meg akarta vásárolni az egész kosár tojást, de az asszony hallani sem akart a dologról. — No, ezt én is kipróbálom — gon­doltam. — Az egyik faluban kimentem a piacra, vettem először egy tojást és úgy tettem, mintha forintot találtam volna benne. Azán ötöt vettem, s mind­egyikből kivettem a forintot. Erre én is meg akartam vásárolni az egész tojást, de a menyecske szó nélkül átnyújtotta a kosár tojást és azt mondta: „ismerem én magát a televízióból, maga a Ro­dolfó.” Belép a szobába kislánya, a 16 éves Jutka. — Jó neked — tréfálkozom — csak valamit megkívánsz, és apuka máris elővarázsolja neked, — Az igaz, hogy általában minden kívánságomat igyekszik teljesíteni, de nem varázslattal. — Bizony — bólogat Rodolfó — ezt írja meg, ez nagyon fontos. Régen azt gondolták, s igyekeztek is elhitetni az emberekkel, hogy a bűvészet csoda. A régi mágusok sötétben, imbolygó gyer­tyafény mellett tartották előadásaikat, de amikor az emberiség napról napra produkál olyan dolgokat mint az űr­repülés. amikor az emberi szervek át­ültetésével kísérleteznek, akkor már a közönséget nem lehet holmi csodákkal becsapni. Az emberek szeretnek ne­vetni, szórakozni, csodálkozni, mindezt sűrítve kapják a bűvészeiben. A'É AZ ÉRZÉSEM, hogy megszál­lottja foglalkozásának. Annyi szeretet­tel. elragadtatással beszél a három- négyszázéves. könyvekről, bűbészkellá- keiröl, hogy szavaival ugyanúgy ragad ia magával az embert mint a színpadon Kiyai Piroska Meggyorsul és bővül három vállalat szolgáltató tevékenysége Lakberendező részleg Mohácson — Felvevőhely létesül Mágocson, Sásdon, Sellyén, és Siklóson Egy hónappal ezelőtt lapunk hasábjain riport jelent meg, amelyben lányok adtak választ a fenti kérdésre. Az akkori válaszokból megállapítható volt, hogy a lányok — jérjnek komoly, tanult embert képzelnek el. Most ugyanezt a kérdést tettük fel különböző korosztályú nőtlen fiúknak, férfiaknak. Ne járjak úgy mint egy isme­rősöm, aki hallgatta a futball­meccset a rádión, a legizgal­masabb pillanatokban a fele­sége megkérdezte tőle, hogy: „ ... te a Fidel Castro, akit olvasok itt az újságban az kí­nai?” — Dolgozzék-e vagy sem? Azt hiszem erre a kérdésre nem tudnék' egyértelmű vá­laszt adni. Ért az adott hely­zet alakítja ki, gondolom a házasság első éveiben igen, aztán majd meglátjuk. De en­gedje még hadd vessek fel egy problémát, amit számos eset­ben hallok, néha tapasztalok. Némelyik lánynak az egye­temistánál kezdődik az ember. Ha például egy egyetemista fiú mond valami sületlenséget, ak­kor azt mondják rá: „jó pofa”. Ha valaki más mondja ugyan­azt, akkor elítélően beszélnek róla. Aztán még egy: közelebb kellene hozni az üzemi mun­kásfiatalokat a főiskolásokkal, egyetemistákkal. Miért ne le­hetne például egy üzemnek a családi estélyére meghívni fő­iskolásokat, egyetemistákat is? De maradjunk a kérdésnél. — Ha összejövünk mi ha­sonló korabeliek, néhány perc múlva csak rátérünk a prob­lémára: meg kellene nősülni. Míg az ember udvarol, addig a

Next

/
Thumbnails
Contents