Dunántúli Napló, 1962. május (19. évfolyam, 101-125. szám)

1962-05-17 / 113. szám

not. május ix NAPLÓ Június elsején kezdik a Pécsújhenyi Szénmoső teljes rekonstrukcióját Á Pécs vidéki bányáikat a kezdeti időszakban a legala­csonyabb hamutartalinú telep- részek kiválogatásával művel­ték. A technika és a kapitaliz­mus fejlődésével azonban meg­nőtt a szénigény, s a kiváloga­tás lehetősége mindinkább csökkent. Amikor a hamutar­talom növekedése már az ér­tékesítésit is veszélyeztette, a Duna Gőzhajózási Társaság 1914-ben üzembehelyezett egy mosoművet, amely 1926-ig mű­ködött. Ekkor az aprószén mo­sására is berendezkedtek, s lé­nyegében ez a mosómű műkö­dött 1957-ig. A felszabadulás után a nagy­méretű nehézipari fejlesztés szükségessé tette, hogy a ter­melés jelentős részéből koksz­szenet áRitsamak elő a Dunai Vasmű részére.. Erre azonban a mosómű nem volt alkalmas. Nemcsak a minőségi igények növekedtek, hanem A SZÉNTERMELÉS VOLUMENE IS MEGNŐTT. Ezért nemcsak a technológiát kellett módosítani, hanem a kapacitást is meg kellett nö­velni az átépítés alkalmával. 1951-ben készültek el az első komolyabb terv tanúimén yok* amelyek 1958 első negyedében kezdtek megvalósulni. A re­konstrukció egyik lényeges változása, hogy a nyersszén kapacitást 240 tonnáról 360 tonnára emelte óránként, a másik pedig, hogy a megnöve- kédett hamutartalmú szén mo­sására alikalmaitilan mosórend­szert finom ülepítőgépekkel helyettesítette. Bér mintegy kétszeresére nőtt az elődúsított kokszszén mennyiség, a re­konstrukciónak mégis komoly hiányosságai mutatkoztak. Az 1914-ben épített durva mosó gépészeti és elektromos részét is változatüanul hagyta. Az előállított kokszszén 18—20 százalékos hamutartalmával rom volt alkalmas arra, hogy kokszkamrátoan elégessék, ezért a Dunai Vasmű mosójá­ban mégegyszer lé kellett mosni, hogy a hamutartalmat 12—13 százalékra csökkentsék. Ez a rekonstrukció meghagyta a száraz élőosztályozást és a portalanítást is. A nyersszén m egnövekedett nedvességtar­ts ima következtében az előosz- táiyozás és a száraz portala­nítás lehetetlenné vált. A Pécsi Hőerőmű telepítésé­vel a kokszszén -termelés to­vábbi fokozását érhetik el. A fejlődést azonban befolyásolja a durvaszemű mosomű, ame­lyet még 1914-ben helyeztek üzembe. AZ UTÓBBI KÉT ÉVTIZEDBEN a széndúsítási technológia vi­lágviszonylatban is óriási mér­tékben fejlődött, s egészen új alapokra helyeződött. Ha a technológiában lényegesebb változásokat nem is eszközöl­nek, a durvamosó rész beren­dezéseit teljes egészében ki kell cserélni, nagyobb beru­házással a technológia is meg­oldható. Az új technológia pe­dig alkalmas arra, hogy azon­nali kokszkamrába adható 12 —13 százalékos hamutartalmú anyagot állítsanak elő, ame­lyet Dunaújvárosban nem kell ismét lemosni. A keletkező kö­zépterméket sem kell elszállí­tani, hanem a pécsi Erőműben hasznosítják. Az erősen elhasz­nálódott élőo&ztályozó-beren- dezéseket átépítik, s*a kapaci­tást óránként 60 tonnával nö­velik. Jelentősen terheli a mosó munkáját és költségeit az iszapgazdálkodás. Az iszap­tavak mérete évről-évre nő, s ez előreláthatóan még fokozó­dik. Megoldás csak az lenne, ha megtalálnák a módját an­nak, hogy a mosóvízből az iszapot ne tavakban való derí­téssel vonják ki, hanem gépi úton. Ennék érdekében a Szovjetunióból rendeltek kí­sérleti célra egy iszapcentri­fugát, amely alkalmasnak lát­szik arra, hogy üzembeállítá­sával a (tavakba folyó iszap- mennyiséget csökkentsék. Ez az iszapcentrifuga 1962. év végére megérkezik. A most tervezés alatt áüó második rekonstrukciós lépcső üzembehelyezésével a pécsúj- hegyí szénmoső minden gépi berendezése felújított lesz. Létesítenek egy központi diszpécser berendezést, így automatikus jelzőberendezé­sekkel áttekinthető táblán mu­tatja a vezetőnek a mosó üzemálalpotát és lehetővé te­szi a berendezéseknek egy helyről való indítását és állí­tását. A DURVAMOSÓ REKONSTRUKCIÓJÁNAK BERUHÁZÁSI PROGRAMJÁT a Bányászati Tervező Intézel 1960. május 31-re készítette eL, s a Nehézipari Minisztérium ezt a beruházást ez év decem­berében jóvá is hagyta. A beruházás teljes összegle: 111 millió 812 000 forint. A terve­ket részben a Bányászati Ter­vező Intézet, részben pedig a külföldi szállító vállalatok tervező irodád készítik. A be­ruházás teljes befejezési ha­tárideje: 1964. december 31. Az eddig Dunaújvárosba szállított 118 809 tonna 18 szá­zalékos hamutartalmú szén helyett (amely 66 533 tonna 12 százalékos hamutartalmú szén­nek felel meg) az új techno­lógia bevezetésével 198 514 tonna 12 százalékos hamutar- talmú szenet szállítanak. Te­hát a kokszolható szén meny- nyisége megháromszorozódik. A ciklon mosómű beállításával és a teljes konstrukcióval lé­nyegesen több kokszolható szenet adnak a népgazdaság­nak, s ez jelentős devizaforint megtakarítást jelenít. A felvo­nulási épületeket már elkészí­tették, a gépi berendezések bontásét június elsejével kez­dik meg. Csehszlovákia az év végefelé és a jövő év közepéig szállítja a belső gépeket. , (H. I.) ............... E gyetemi oktatók látogatása a Pécsi Hőerőműben Munkában a kátolyi tsz-vezetősége és tagsága Tegnap délelőtt 10 óraikor a Pécsi Tudományegyetem Ál­lam- és Jogtudományi Karáról mintegy 40 tagból álló küldött­ség indult látogatásra a Pécsi Hőerőműbe. A küldöttséget — amelynek az egyetem profesz- szorai és oktatói, valamint né­hány KISZ-fiatal voltak tagjai — Kovács Béla, a Hőerőrpű igazgatója és dr. Czetner Ta­más főmérnök fogadta. A lá­togatók között volt Kárpáti Ferenc elvtárs, a megyei párt- bizottság ipari osztályának ve­zetője, és Szentistványi Gyű- láné elvtárs, a városi pártbi­zottság ágit. prop. osztályénak vezetője. A küldöttség megtekintette az egyes üzemrészeket, miköz­ben szakemberek elmagyaráz­ták a gépek és berendezések célját, működési módját. Majd baráti eszmecsere következett, amelyen a professzorok érdek­lődtek; a Hőerőműben dolgozó munkások egészségügyi és 82 ezer holdon termelnek kapás • növényeket az idén a baranyai szövetkezeti gazdák A májusi esők hatására naponta három centimétert nyúlnak-a kukoricák A Mecsek vidékén május 1 és 15 között hét esős nap volt, azaz átlag minden második napon esett. A talajba került több mint húsz milliméternyi csapadék és a napsütéses, me­leg időjárás Igen kedvez a nö­vények fejlődésének. A kitűnő nevelő időben naponta három centimétert is nyúlnak a ku­koricák, s hasonló mértékben nő a többi kapásnövény és az őszi vetés is. A Baranyai szövetkezeti gaz­dák tizenkét-féle kapásnö­vényt művelnek az idén: összesen 82 000 holdon. Ezen a héten már megyeszerte sará­ból ják a korán elvetett mákot, borsót, cukorrépát, naprafor­gót, burgonyát, kukoricát, zöldséget és aprómagot. A múlt évi tapasztalatok vala­mennyi közös gazdaság tagsá­gát meggyőzték, hogy a nö­vényápolás sikerét legjobban A terület felosztásával és az fcztönző premizálással, lehet 4 novényápaSók számát figyelembevéve ezek­ben a napokban mintegy 24 000 részre „szabdalják” a kapásterületet. A kiosztott földeken a csa­ládfők szervezik meg a ka­pálást, bevonva a munkába a családtagokat is. A -tapasztalat szerint a nagy termés egyik legfontosabb feltétele a megfelelő növény­szám biztosítása. Baranyában régi, rossz hiedelem volt, hogy kukoricából például egy hol­don legfeljebb nyolc-tízezer tö­vet szabad csak hagyni, mert különben nem tudnak jól ki­fejlődni a csövek. A növényápolást végző asz- szonyok — a szakemberek tanácsainak megfelelően — arra törekszenek az idén, hogy megduplázzák a nö­vényszámot, azaz elérjék a holdanként! 18—20 000 tövet, j Több termelőszövetkezetben a prémium egyik fő feltétele a holdankénti megfelelő meny- nyiségű növényszám» kulturális helyzete iránt, vala­mint az üzemszervezés egyes kérdéseiről kértek és kaptak tájékoztatást. A látogatás végén dr. Bihari Ottó, az egyetem jogi karának dékánja köszönte meg azt, hogy lehetővé tették ezt a láto­gatást számukra, és reményét fejezte ki, hogy az erőmű, és az egyetem között a jövőben tovább fog erő­södni a kapcsolat. ígéretet tett az egyetem dékánja, hogy a hőerőmű számára jogi prob­lémák megoldásában segítséget nyújtanak, majd a KlSZ-fiata- lok kérésére elmondotta, hogy a joghallgatók szeretnék a jö­vőben szorosabbra fűzni a Hő­erőmű és a Pécsi Jogtudomá­nyi Egyetem KISZ-szervezete közötti kapcsolatot. PóSlics János azt vette a fe­jébe tavaly, hogy egyedül fog­ja elvetni ennek a 310 csalá­dé, 582 tagot számláló nagy- gazdaságnak összes búzáját. Nem kell néki segítség, men­jenek máshová az emberek, dolgozzanak egyebütt, hogy minden munka haladjon. El is vetette az összes bú­zát szépen — s aztán készült a tizenhetedik születésnapja megünneplésére. Most a tizen­nyolcadikra készül. A K—30- as masina becsületei helyt­áll a keze alatt, ő maga is becsülettel helytáll a traktoron „Iparos” legény — mondják a kívülállók, mégis milyen szé pen megél a tsz-ben. Az hát. A motor ismerete, a gépek szeretete valóban ipa­ri képzettséget követek S hogy ez meglegyen, ahhoz a közös gazdaság teremtette meg Pólics Jancsinak a lehe­tőséget Most mindenki látja, hogy nem volt hiábavaló se a ráköltött pénz, se a bizalom. A tulajdonképpeni érdekes­sége mégsem ez ennek a ká- tolyi beszámolónak. Ha Pólics János kivételi lenne, egyetlen eset lenne, mai szemmel nézve nem is lenne szenzáció. Az itt az eset szépsége, hogy töme­gesen vannak ilyenek Kátoiy- ban. Arnold Gyula, a gépcsoport vezetője is a gépállomáson dől gozott, szerelő volt. Onnan jött a termeflőszövetkezetbe tavaly decemberben. Vörös 1st ván a gépállomáson dolgozik még, de már a tsz felé köszön- get, oda készül visszamenni, mert ő is „iparos” ember lett. S éppen azért megy vissza, mert „iparos” lett. Szaporod­nak a gépek a szövetkezeti gazdaságban, szaporodnak a hozzáértő embereik is, más­képpen nem mehet jobban a munka. Újhelyi József a gép­állomásról jött ide, megnyer- gelte a 30-as Zetoirt, uralko­dik rajta szakértelemmel áp­rilis óta. Tolnai Jánost az RS —09-esen látni leginkább, de a többi gépekhez is ért. Áp­rilis óta őis a kátolyi terme­lőszövetkezet tagja. Jeránt János még 1957-ben jelentkezett a termelőszövet­kezet géppel való szolgálatára. Kleies Mátyás pedig követte példáját, jött ö is. Schönberger József is a gépállomás „fia” volt. Most a K—25-ös Zetcr mindenható ura Kátoiyon. A QEPIRONO ("’sak Irénke tud így el- merülni a munkában Lám most is úgy ül az író­gép mellett, hogy tudomást sem vesz a környezetéről. Épp így ült a gyárban is a hegesztőgépnél. Ha munka közben szóltak hozzá, vesze­kedett, pedig különben ö voll a legbékésebb természetű a gyári asszonyok között. Azt a jó tulajdonságát, mely mun­káját a gyárban jellemezte — szorgalom, fegyelmezettség, szerénység — a régi munkás­nőből átmentette a mai gép­írónőbe. Irénke története a mi vi­lágunkban már szokványos: édesapja meghalt, a háború­ban férjét is elvesztette. Gyárba került, nehéz, férfiak nak való munkát végzett: va­sakkal teli ládákat cipelt nap hosszat, vagy a gépek mellett ült: hegesztett, karikát vá­gott, láncot sodort, attól füg­gően, hogy hova osztotta be a művezető. — Este, munka után jár­tam iskolába, elvégeztem a polgárit, aztán a gyors- és gépírónő-tanfolyamot... Tizenegy éve dolgozik az Építőipari Vállalatnál. Hä megalakulna a törzsgárda, ő már ezüstfokozatot kopna. Ilyen hosszú idő ebben a szak mában... — Megszoktam, A munkám szerintem éppen olyan fon­tos, mint azoké, akiket kise­gítek ... n e ha sok embernek dol- gozik, mindnek más a munkastílusa, szokása. Sike­rül ezt a sajátjával össze­egyeztetni? Mosolyog. — Szerencsére az a típus vagyok, aki tiszteli mások tudását és a műszakiakban is mindig a szebb, magasabb célok elérésére törekvő em­bereket látja. És mindig örü- , lök, ha ezekhez a törekvé­sekhez saját munkámmal len dületet adhatok. Akkor is örülök, ha egy-egy munka szépen sikerül, időben eljut rendeltetési helyére, s nem kapunk figyelmeztetést, — mondjuk a minisztériumból... Szerinte a jó gépirónőnek rendelkeznie kell az általa felsorolt tulajdonságokkal: legyen alkalmazkodó, de nem megalázkodó, ne éljen vissza felettesei bizalmával, s tar­tozzék jellemvonásai közé a szerénység, lelkiismeretesség, pontosság. TV dia nincs helye a „traces L ’ nak”, a munka közbe­ni tere-ferének, s ha egy kis szabadideje van, nem ragad mindjárt horgolótűt a kezé­be. Ilyenkor olvassa el az új­ságokat és tájékozódik. # m- lág dolgaitok Irénke társadalmi megbíza­tást is vállal: minden hétfőn „fogadó napot” tart, akkor lehet bejelenteni nála, hogy ki, milyen kulturális rendez­vényt akar megtekinteni. Tő­le lehet színház- és mozije­gyet kapni és ő kezeli azokat az opera- és hangve, .eny- bérleteket is, amelyeket ju­talomképpen kapnak meg egy-egy alkalomra a dolgo­zók. Ezzel ki is merül „vállalati élete”. Az otthoni már más, szűkebb kis világa a bányász férjjel, Siklósi Mihállyal, egy jól tanuló kislánnyal és a beteg mamával, akit gondoz­ni kell. S Irénke otthon sem kíméli magát: az újjakat, ke­zeket kimerítő napi munka után maga mos, vasal, főz, takarít, rendben tartja a csa­ládot. Mert neki az is elve, hogy ne kerüljön hátrányos helyzetbe a férj és a gyerek, amiért a feleség dolgozik. Mindemellett jut ideje szó­rakozásra, önképzésre, olva­sásra is. A lig telt el húsz perc, amig mindezeket el­mondta magáról, mégis tü­relmetlenül pillantgatott asz­tala felé. írógépe várta fél- benhagyott munkával, egy befejezetlen mondattal... 9,m Érthető, hogy a jó példák hatása gyűrűzik, terjed. Czinege Ferenc, aki még ugyan gépállomás! em­ber, de parasztgyerek, már be­jelentette, hogy visszajön ő is hamarosan. Kaszapovics And­rás bácsi, az elnök hálából máris megígérte neki, hogy kap egy K—30-asat, ha olyat szeret, csak jöjjön bátran. Kod lár József sem maradhat ki a felsorolásból, hiszen ő is 1957 óta teljesíti becsülettel azt a kötelességét, amelyet önként vállalt Super 45-ös traktorán az egyesített termelőszövetke­zetben. Kátics Györgyről — aki ugyancsak a Super 45-öset szereti — viszont azt kell leg­először is elmondani, hogy 6 is a 18. születésnap felé tart akárcsak Pólics János. Ö is á termelőszövetkezetben tanulta ki a traktarkezélői szakmát s ő is a termelőszövetkezetnék adja most vissza kitűnő mun­kájával, amit képzésére köl­töttek. Kátics Gyurka a KISZ fel­hívására benevezett az orszá­gos traktoros versenybe s úgy néz ki, hogy kiváló ’ eredmé­nyekkel szerepel. Eddig se val­lott szégyent A természet mostoha viszo­nyokkal kellemetlenkedik mos tanában és kétszeresen szorgalmasnak, ötletesnek kell lennie mindenkinek alti a mezőgazdaságban dol­gozik. össfeüitek hát a veze­tők, hogy megvitassák, mit te­gyenek. A tsz vezetőségi ülé­sén ot voltak a három köz­ség tanácselnökei Gräics And­rás, a tsz pártszervezet titká­ra. s a főagronómus: Méhes Uaj06. Megtárgyalták a tavasza munkák állását, hosszan vitat­koztak, hogyan kell elosztani a tsz-tagok között a takar­mányt, mert a közös gazdaság 500 szarvasmarhája mellett ott van még ugyanennyi a háztá­ji gazdaságokban 's, azoknak is enniök keli. Okosan, szakszerűen, ügye­sen döntöttek, |— s ha a veze­tőség döntését a közgyűlés is elfogadja majd, nem fogják megbánni. A lucernát le kell kaszálni, de nehéz lesz begyűjteni, mert nagyon kicsire nőtt. -Szellő község határában már svomo- sodi'k a felső dűlő. mes vo"l kezdeni a veevszeres <”■ tást. El lehet kezderr raforgó gépi karfását is. Van munka. De az is van, aki elvégezze, __ Gyevi Károly / T V egyszerrel irtják a gyomot a Zengőaljai Állami Gazdaságban ” ' ■ 'V y « Í « • >«■ (tv. .-V V' • « Ötszáz hold kalászost és 250 hold silókukoricát gyomtalanitanak Dikonirttal, 500 hold kukoricás vegyszeres gyomirtását már elvégezték Hungazinnal a Zengőalja Állami Gazda­ságban. A képen: a gazdaság Szilágy pusztai üzemegységében 100 holdas búzatáblára per­metezik a vegyszert a gépek

Next

/
Thumbnails
Contents