Dunántúli Napló, 1962. május (19. évfolyam, 101-125. szám)

1962-05-13 / 110. szám

1962. MÁJUS 13. IVAP1Ó 3 if ELPOLGARIASODUNK? it (Mézessel biztonságosabb a termelés Hatvan csőkutat fúrnak Baranyában Est az aggályt, hagy elpoi- gáriasodunk, elég gyakran hal­lani innen is, onnan is, elvtár- sa'kkol és másoktól; hogy kik­től, anrál is szó lesz alább. Azok az elvtársak, akik aggód- va hozakodnak elő vele, rend­szerint azt mondják, hogy kezd kiveszni mostanában . az a forradalmi hév, mely koráb­ban állítólag oly általános volt; hogy mintha kisebb és kevesebb volna mostanában az áldozatkészség és a forradalmi kezdeményezés. Mondják, s összefüggésbe hozzák mindezt az életszínvonal emelkedésé­vel, a jólét egyenletes növeke­désével, amely — ismét állító­lag — eiipuhít és kényelmessé tesz. Voltaképpen könnyű lenne erre a válasz, ha csak azt em­lítenék meg, hogy nos, igen, éppen ezekben a „(kényelemre nevelő” években három, egy­mással összefüggő, történelmi jelentőségű győzelem fűződik a párthoz, a munkásosztályhoz és az egész magyar néphez: az ellen­forradalom politikai megsem­misítése s a néphatalom meg­szilárdítása, népgazdaságunk általános fellendülése, a falu szocialista átalakítása. Ha­zánkban tehát éppen ezekben az években ért el frontáttörést a szocializmus, a forradalom ügye tehát megy előre gyors iramban. Elég lenne ezekkel kapcsolatban utalni a mun­kásőrökre, a szocialista brigá­dokra, a falu átalakításának nagy munkájában részt vett ezer meg ezer pártmunkásra, az ő áldozataikra és „kénye­lemszeretetére”, s legott sem­mivé fosztana az egész érvelé­sük. Csakhát a dolog nem ilyen egyszerű. Mért amazoknak is megvannak a saját érveik, s nem i® akármilyenek. Például, hogy igencsak nem tülekednék a végzős fiatalok a falusi or­vosi, tanítói, sőt, mezőgazdászi állásokért, meg aztán — hiba lenne tagadni — csakugyan ta­lálkozni a közönyösség és a cinizmus bizonyos jeleivel stb. De ebben a dologban nem ez az oda-vissza érvelés az érde­kes, hanem az a hivatkozás, hogy mindez az életszínvonal emelkedésével függ össze. Ez az, szerintük, amely miatt él- polgáriasodunk, elkényelmese- dünk. S ezzel a hivatkozással már érdemes részletesen is vitatkozni. Arról van itt szó, hogy igen sok emberben — köztük né­mely kommunistában is — a jólét fogalma összeforrott a polgárság fogalmával. Azok a mások, akikre bevezetőben utaltunk, ez esetben az impe­rializmus mai propagandistád, akik persze egészen más indíték bői, mint az. aggályoskodó elv- társak, ugyancsak azt mondják, hogy tulajdonképpen a kom­munizmus, miközben épül s utoléri, majd elhagyja az egy főre jutó termékmennyiségben a legfejlettebb kapitalista or­szágokat, az edpolgáriasodás felé halad. Nyilvánvaló, miért mondják ők ezt. Azért, hogy eltántorítsák saját néptömeged- ket a szocializmustól, s úgy ál­lítsák be a dolgokat, mintha a mi célkitűzésünk az volna, amit ők már elérték. Az ő céljuk nem más, minit zavar- keltés. Érdekes módon, tizenöt év­vel ezelőtt, az 1947-es válasz­tások előtt, a magyar polgári pártok egyik fő jelszava ennek éppen az ellenkezője volt, mégpedig az, hogy a kommu­nisták megsemmisítik a polgá­ri életformát. De ezen az élet­formán ők, természetesen, pro­pagandájukban nem a magán­tulajdont említették, hanem a személyi tulajdont, azaz a sze­mélyek és a családok bő ellá­tottságát. Azt mondták: a kommunisták a nyomor szín­vonalán akarják egyenlő neve­zőre hozni az egész társadal­mat. Az még érthető, hogy polgá- r' politikusok így érveinek a kommunistáik eHen; hogy ők a jólétet a polgári életformá­val azonosítják. De mire jó, ha megrekedt gondolkodású kommunisták ugyanezzel ho­zakodnak most elő? A hamisságból nem lesz igazság, bárahányan állítják is. Mit is írt Marx a Kommu­nista Kiáltványban? Azt írta, hogy a magántulajdon széttö­rése után nyílik majd mód a személyi tulajdon általános kiterjesztésére. Élelmet, ruhát, lakást, kulturális cikkeket, szo­ciális ellátást értett ezen. A kommunisták mindent azért tesznek, amit történelmileg tesznek, hogy ezt a társadal­mat elhozzák. Messze több lesz a javakból, mint valaha is volt; nem a polgári, hanem a kommunista életforma dicsősége lesz ez. Mert alapvető különbség van ám a kettő között. Amott a ragyogás mindig árnyékkal, kiterjedt árnyékkal jár együtt, a patotasarofc csak azért lehet­nek, ment nyomortelepefc is vannak; cifra öltözködés csak azért lehet, mert rongyosak is vannak; tudósok csak azért te­hetnek, mert analfabéták is vannak — gazdagok azért, mert szegények is vannak, urak azért, mert szolgák is vannak. Hogyan lehetne hát polgárinak nevezni azt az élet­formát, mely a javak bőségét mindenkire kiterjeszti majd? S vajon hányadén állunk az­zal az érvvel, mely szerint a jólét elpuhít? Sántít ez a hi­vatkozás mindkét lábára. Sán­tít azért, mert az eílfcényélme- sedésnől jelen időben esik szó, a kommunizmus bőségéről pe­dig csak jövő időben. Miná- lunk az olyan családok, ame­lyekben csak egy kereső van és sok gyerek, még komoly gondok közepette élnek Egyes kivételes kategóriáktól elte­kintve, általában sem tehetünk megelégedve azzal, amit már elértünk, habár a múlt létbi­zonytalanságához, a munka­nélküliségtől való rettegéshez, a létbizonytalansághoz, a jog- fosztottsághoz és a kulturális kisemmizettséghez képest korszakos a fejlődés. De ez még nem a végcél, ko­rántsem az. Továbbá pedig maga az okoskodás, högv a jó­lét elpuhít, ténybelileg sem igaz. Miért ne tehetne kiváló, odaadó szakmunkás az, aki. este otthon, fotelben ülve, pa­pucsban, családja körében te­levíziót néz? Miféle logikai összefüggés van aközött, hogy a falusi művelődési otthonban színházelőadás van és hogy egyik-másik tsz-ben munka- torlódáskor munkaerőgond tá­mad? Semmiféle ilyen, sejtett összefüggés nincs. De egy va-­löságos összefüggés nagyon is nyilvánvaló. Ahogy a polgár, a kizsákmányoló, körömsza­kadtáig ragaszkodott ahhoz a rendszerhez, amely neki az ő életmódját biztosította, ugyan­úgy világos, hogy munkás és paraszt, értelmiségi és alkal­mazott azt a rendszert érzi magáénak, amely őneki az emelkedő életszínvonalat hoz­za. Igenis: a tőkés rendszerrel a proletár csak láncait veszít­hette el, de megnyerhette az egész világot; most pedig az egész világot elveszíthetné, és csak láncait nyerhetné vissza. Ezért a rendszerért, erősítésé­ért és fejlesztéséért a dolgozó nép óriási áldozatokra kész. Hadd szóljunk végül még egy gyakran kimondott nézet­ről, amely szintén ebbe a té­makörbe tartozik. Története­sen a kultúra, a szellemi élet körébe. Azt hallani, hogy állí­tólag azért nincs ma igazán kirobbanó nagy ifjú köMőzse- ni, mert „túl jói megy” nekik. Márpedig — teszik ilyenkor hozzá — nagy költők csak úgy születnek, mint például 3Jó- zsef Attila. Ez a megfogalma­zás azt sejteti, hogy a nyomor és a nélkülözés teremt láng­elméket. Persze, történetáeüen azt mondani, „mi tett volna, ha...” — ha például a nagy proletárköl tő nem korgó gyo­morral ír, hanem megéri a felszabadulást. De hát azok a műveit emberek, akik ilyen teóriát állítanak fel. csak a szegényparaszt Petőfit és a proletár József Attilát isme­rik? Nem hallották vajon gróf Tolsztoj Leóról? Hát a költő- fejedelem Geotheről? Az ő zsenijüknek nem ártott a fő­úri jólét? Nem, hogyan is ár­tott volna, mikor az igazság az, hogy épben a mind gond­talanabb anyagi helyzet terem­ti meg a tudomány művelőinek is azt a helyzetet, amelyben mindem tudásukat és alkotó energiájukat zsenijüknek szen­telhetik, mentesen a minden­napos ken y érgoTbdok tói, S mert ugyanez lesz az egész társadalom osztályrésze, az egyetemes tudás és művelt­ség talaján megy majd csak végbe a kulturális forradalom betetőző folyamata. Valamikor a felszabadulást közvetlenül követő években megesett, hogy olyan külsősé­gek alapján, mint az esernyő, a nyakkendő, vagy ellenkező­leg, a micisapka és a lódenka- báit, ítéletet alkottak emberek felett. Felszínes, külsődleges^ hamis ítéletet. Éppen olyant, amilyen ez az aggály, mely sze­rint „elpolgáriasodunk”. Pedig így' épül a szocializ­mus és a kommunizmus. Sz. J. Munkatársunk felkereste Hardy Józsefeit, a megyei ta­nács öntözési felügyelőjét, hogy tájékoztatásit kérjünk a megye öntözési helyzetéről és az öntözés jelenlegi feladatai­ról. — A tavalyi évhez hason­lóan 25 tsz-ben, 40 öntöző be­rendezés üzemel — mondotta többek között Hardy József — A tsz-ek zömében már javában öntöznek, több helyen azon­ban, így Beremenden is, a na­pokban még halogatták az ön­tözés megkezdését. A tavalyi terméseredmények megmutat­ták, mit jelent akár egyetlen öntözés is a kritikus időben. Az öntözéses -gazdaságokban a szárazság ellenére kiváló ter­mést takarítottak be. Éppen ezért á legfontosabb feladat: minden öntözési kapacitást ki­használni. Esetleges eső után is szükséges az öntözés, hiszen 80 milliméter csapadék kell ah hoz, hogy egy öntözésit pótol­jon. A tavaszi- esők gyorsan, záporszerűen hullanak ,és így nem tud elegendő mennyiség beszivárogni a 'talajba, a sok elfolyós és párolgás miatt. — Hány űj öntözőberende­zést kapnak ebben az évben megyénk termelőszövetkeze­tei? «— A baranyai tsz-ek 38 új öwtözőberendezésit kapnak 1962 ben. Ezeket főként olyan közös gazdaságoknak adják, ahol a berendezés kihasználtsága biz­tosítottnak látszik. A közel­múltban már meg is érkezett 19 darab MA—90-es öntözőbe­rendezés. Ebből nyolc mű- anyagcsöves, hydrofíexes, 5 pe dig Mannesmann kiaipésolású. A fennmaradó 6-hoz iq rövide­sen érkezik alkatrész és azon­nal üzemeltethető lesz. — Megfelelő-c a gépek gaz­daságos kihasználása? — Az elmúlt évi tapasztala­tok azt mutatták, csak akkor gazdaságos az öntözés, ha a be rendezés legalább 1000 órát üzemel egy évben. Az idén ér­kezett berendezések nagy részé nél az is megoldható, hogy a kisinitenzitású szórófejekkel, egy ember felügyelete mellett éjszaka is öntözzenek. Sajnos ezen a területen az átlagosnál is kevesebb a szakember, alig van tapasztalat. Éppen ezért számos öntözési bemutatót tar tunk a legjobban öntöző tsz- ekben, A közelmúltban befeje­ződött önitözőgépész tanfolyam nyilvános záróvizsgáját öntö­zési bemutatóval kötjük össze Félsőszenitimártonlban és Mo­hácson. — Milyen öntözési lehetősé­geket használnak ki a fal­vakban? — Míg tavaly csak tíz ter­melőszövetkezet öntözött ker­tészetben, addig a megye 80 tsz kertészete közül már 20 nagy­üzemi kertészetben folytatnak öntözéses gazdálkodást. Az egyházaskozáriak például víz­tárolóit építenek, az ócsárdiak pedig a halastó vizét kívánják hasznosítani. Az arra alkalmas területeken több tsz-ben nyer­nek vizet a csökutak'ból. Köl'keden négy kutat fúrnak ebben az évben, és ebből liá- rom már el is készült. Felső- szentmártomban is kész négy, a tervezett hétből. Megyénkben mintegy 60 csőkút tesz és eb­ből 38-at. községfejlesztési alapból létesítenek. — Van-e elegendő öntöző berendezés? — Az öntözés iránt igen nagy az érdeklődés. Sajnos az A Földművelésügyi Minisz­térium országos növényvédel­mi szolgálata tájékoztatást adott a kukoricamoly elleni védekezés legfontosabb tenni­valóiról. A szakemberek el­mondották, hogy az elmúlt évben körülbelül 150 millió forint értékű terméskiesés mu­tatkozott országosan a kuko­ricamoly kártétele következté­ben. A kér tovább fokozódhat, ha a termelők nem mindenütt hajtják végre az előírt véde­kezési eljárásokat, nevezete­sen a fertőzést elősegítő kuko­rica- és cirokszárak megsem­misítését, illetve elvermelését. A kukoricamoly-fertőzés az idén nagyobbmérvű lehet mint A Baranya megyei Kémény­seprő Vállalat a megyében 306 ezer kéményt tisztít rendszere­sen. Mégsem állandó ez a szám, hiszen naponta bonta­nak te házakat s emelnek he­lyükbe újakat, nagyobbakat, vagyis évente növekszik a ké­mények száma. Különösen Pé­csett és Korrúóa i nagymérvű a növekedés, évente csaknem 5 —6 százalékos. Azt hinné az ember, hogy ennyi kémény tisztántartásá­hoz sok kéményseprőre van szükség, pedig nem így van, mert Baranyában mindössze nyolcvanhatan végzik ezt a munkát, közülük Pécsett csak huszonnyolcán vannak. ipar nem tud lépést tartam ez­zel az óriási fejlődéssel és így nem tudunk minden igényt kielégíteni. Éppen ezért szük­séges, hogy azok a tsz-ek. ame lyek rendelkeznek öntöző be­rendezéssel, százszázalékosan használjanak ki minden lehe­tőséget. Minden öntöző tsz. ka­pott az idén üzemeltetési nap­lót is, amelyből, ha pontosan vezetik, a ráfordított költsé­geket, termésnövekedést, év végén kiderül, 'melyik terüle­ten van még javítani való. —> Termőterület növekedésére nem számíthatunk, úgy az a cél, hogy az öntözés segítsé­gével,' kis területről nagyobb termést takarítsunk be — fe­jezte be nyilatkozatát Hardy József, a megyei tanács öntö­zési felügyelője­ken, továbbá az egyes terme­lőüzemek majorjaiban és a háztáji gazdaságokban még nagyobb mennyiségű kukorica­szár található. A kukorica- és cirokszárból — ha május 15-ig nem kerülnek felhasználásra, nem semmisítik meg, nem ver mélák el, — kirajzik a moly és nagymértékben fertőzi a ki­kelt, fiatal növényeket. Az utóbbi években a kuko­ricamoly többhelyütt már a kenderben is számottevő kárt okozott, ezért a kenderfeldol­gozó üzemeket is kötelezik ar­ra, hogy a kukoricamollyal fér tőzött kenderszárat május 15- ig beáztassa, a hulladékot sem másitse meg. A Kéményseprő Vállalat dolgozói évente hárommillió 680 ezer kéménytisztítást vé­geznek. Egy-egy dolgozó „adagja” a viszonyoktól füg­gően 2500—3500 kémény tisztítása havonta. Sokszor hallunk panaszokat egyik-másik kéményseprőre, hogy elkerüli a házakat, rossz­indulatúan bekormozza a la­kást. A jogos panaszokat a vál­lalat vezetősége kivizsgálja és ha szükségét látja, az illető dolgozót fegyelmi leg felelős­ségre vonja. A kéményseprők reggel 7— délután 3-ig dolgoznak egy műszakban s nem egy háznál ebben az időben senki nincs otthon, így a sormunkakönyv- be kénytelenek többszöri arra- járás után bejegyezni, hogy a lakó távol van. Legtöbbször a békonno- zásért panaszkodnak. A tisztí­táskor keletkező huzat befúj­ja a kormot a tűzhely, illetve a kályha környékére. Pedig egyszerű a védekezés. A kö- nyökcső benedvesítéséveü, vagy vizes ruha ráhélyezésé- vel elkerülhető a szennyező­dés. A kéményseprők fűzrendé­szeti vizsgálatokat is végeznek. A rossz szerkezetű tűzveszé­lyes kémények tulajdonosait figyelmeztetik, hogy t bizo­nyos határidőn belül alakít­tassák át. Az új épületek kéményed sem jómánőségűék mindenütt, az ellenőrzéseknél nem egyszer kiderül, hogy rossz a csino­san, s látszólag jól megépített kályhák huzata. Az épütetíel- újításoknál, tatarozásoknál minden esetben szólnak, ha úgy látják, hogy a kéményt át kell építeni. Különleges szakmának tűnik a kéményseprés, pedig csak a közhit tartja így. A vállalat dolgozói szorgalmasan végzik munkájukat, gondolnak az utánpótlásra is s minden évben hat ipari tanulóval foglalkoz­nak, akik hetente kétszer is­kolába mennek, más napokon gyakorlatban tanulják a szak­mát s két év után tesznek szakmunkás vizsgát. Nyérctenyészet a mágocsi tsz-ben A NYÉRCEK februárban érkeztek, tíz anya és négy hím. Sötétbarna téli bundájuk gyöngy fényűén csillogott s riadtan kapkodták jobbra-balra gomb­szemüket. Ó de drágák! Kiáltották a bámész­kodók. De aki a rács felé nyúlt, ijedten kapta vissza kezét. A riadt lcis állatból pillanatok alatt mérges fenevad lett, s ahol húst érzett, ott harapott. Fenn északon — Lengyelországban, Svédor­szágban, sőt Kanadában — ahol évtize­dek óta hatalmas farmokon tenyésztik értékes prémjéért, ott sem szelídült meg a nyérc. S hogy ilyen vad maradt, ennek oka talán az, hogy nap mint nap nyers húson él. Klárika kezén begyógyultak a hara­pások. A kislány akit a nyércek mellé helyeztek az első két hét után megszö­kött, azóta Klárika, teljes nevén Laoh Károlyné a farm vezetője. Reggelen­ként, mikor a ketreceket takarítja, gyakran felejti készakarva nyitva a kis házikók ajtaját, barátkozik kedvencei­vel, próbálja szelídíteni őket. S most már egyre ritkkábban kapnak az ujja után, ismerik. A MÁGOCSIAK akik eddig még so­ha nem láttak nyércet, eleinte csopor­tosan jöttek ki a telepre, s hangos el­ragadtatásukkal agyon ijesztették az állatokat. Az utóbbi időben Klárika, senkit nem enged közelükbe, most van a fialás s ha ilyenkor megzavarják az anyákat, ijedtükben elhagyják, még meg is ölik a kicsinyeket. A nyérctelep most olyan, mint egy csöndes méhes. 14 faházikó sorakozik egymás mellett, mindegyik előtt csöpp kifutó ketrec. A cifrán kirakott tégla járda, meg az ár­nyékot adó lombsátor már Kiarika mű­ve. Az északi állatok sokat szenvednek a tűző napon, ezért kell sűrűn cserél­ni a földbe szúrt lombot. — És öntözni is kell a ketreceket — mondja Klárika, aki egész nyérc spe­cialistává képezte ki magát a röpke négy hónap alatt, mióta az állatokat gondozza. Sós Nagy Szabolcs, a tsz állattenyésztője, aki a nyérceket Gö­döllőről hozatta, tökéletesen megbízik benne. Ha be is néz naponta a farmra, csak éppen érdeklődni jön. Az etetés, a gondoskodás Klárikáé. Azt éppen tud­ja, hogy miért hozták ide a nyérceket. Egy időben a tsz keltetőjében sok volt a selejt csibe, és a befulladt tojás amit a nyérc kitűnően értékesít. A selejt csibéket is Klárika gondozza, olyan ö itt ezen a telepen, mint egy ápolónő. Amit kitud gyógyítani, az megy hizla­lásra, amit nem lehet helyrehozni azt megeteti a nyércekkel MENNYIT ESZNEK ezek a kis álla­tok naponta? A hímek. 27—30 dekát, az anyák 17—20 dekát A farm melletti hó­fehérre meszelt kis takarmánykamrá­ban zománc takaréktűzhelyen főzi Klá­rika a nyércek reggelijét. Kizsigerezi., kicsontozza, főzi és darálja a csirkét s mindig frissen teszi eléjük Este nyer­sen kapják meg ugyanezt. Kapnak ezen­kívül tojást, krumplit. fiimát, spenót tot, sárgarépát, salátát,' sót zsenge csa­lánt is amikor mi van. Mindezt Klári­ka szerzi be, ahol éppen tudja, ha más­képp nem megy otthonról hoz eledelt. Ilyen kis állatokra nem lehet gondja az agronámusnak a töménytelen gazdasági állat mellett ez csak természetes. Most az ellesek idején még tejet is tesz eléjük. A kis nyérceket még senki sem látta, csak három hónapos koruk­ban bújnak elő s akkor derül az is ki, hogy mennyi volt a szaporulat. Észa­kon általában 4—5-öt ellik a nyérc, ná­lunk 5—6-ot. A mágocsi tsz-ben a ba­romfi telep perspektívája szabja meg a nyérc állomány nagyságát. A közeli cél az, hogy 35—4Ó-re növelik az anyák számát, a hímeket pedig 8—9 hónapos korukban leprémezik. Klárika előre fél a. decembertől, amikor a leprémezés megkezdődik. Gázzal fojtják meg az ál­latot, mert így a préme sértetlen marad. A nyércgerezna igen értékes, mert a téli prém csodálatosan szép fényes, és 50—60 darab kell egy bundához. Pré­menként 700 forintot kap érte a tsz. A nyérc ezt a plusz bevételt lényegé­ben a selejtből termeli meg, amit más gazdaságokban veszni hagynak. A MÄGOCSIAK máris büszkék le­hetnek nyérc-tenyészetükre. A napokban mikor a fialás megkezdődött, itt jártak a Gödöllői Kutatóból s azt mondták a mágocsi nyércek szebbek, mint a gö­döllőiek. Ez az elismerés nem is kissé a forradáns kezű gondozó érdeme. __ ■__ Rné röi i . . ;T»wani^ --v ......---------- -----------­M ájus 15, a kukoricamoly elleni kötelező védekezés határideje rnáskor, mivel a szántófölde­Háromszázhatezer kémény HárpmniilUő-hatszáznyolcvanezer kéménytisztítás V

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents