Dunántúli Napló, 1962. május (19. évfolyam, 101-125. szám)
1962-05-13 / 110. szám
4 NAPLÓ 1962 MÁJUS IS. cÁ hal ászok fa a edp.dk életkalálhaica OLASZORSZÁG „Édes élet“ Valle Agricolóban t/ alle Agricolo falucs- ' ka parasztjai az idén sem fizettek még adót. Ez egyáltalán nem újdonság — a dolog évtizedek óta ismétlődik. Akik azt hiszik, hogy Valle Agricolo lakói valami nagy turpisságot eszeltek ki az adóhivatal becsapására, azok bizony tévednek. Egyszerűen arról van szó, hogy ez a legszegényebb falu Olaszországban. A Caserta tartományban, a Monte Capello hegy déli lejtőjén fekvő falucskának mintegy 1300 lakosa van. „Vagyonuk”: 300 kecske, néhány tehén, egy parányi borbélyműhely és egy kocsma. A pénz itt olyan ritka, hogy szinte az egész kereskedelmet árucserével bonyolítják le. A kocsmában például tojásért lehet bort kapni, a borbély pedig krumplit vagy pró- szának való lisztet fogad el fizettségül. Ezekután érthető, hogy a parasztok miért nem fizetnek adót. A hatóságok is kénytelenek ezt tudomásul venni, persze nem minden ellenintézkedés nélkül. Évek óta a bojkottnak egy fajtáját alkalmazzák Agricoloval szemben. A falunak nincs áramszolgáltatása, kút- hiány miatt az emberek négy kilométer távolságra járnak vízért, s a falu közelében levő utakra még cs*4c jelzőtáblákat sem tettek a hatóságok. A faluban mindössze három ember van, aki pénzt kap a munkájáért: a községtánáés ' elnöke, titkára és a községi éjjeli őr. Az utóbbinak körülbelül 450 forint a havi fizetése, ami Valle Agri- coloban nagy összegnek J számít. | Bizony Valle Agricolo- \ ban más az „édes élet”, j mint Rómában. \ ek 1 A halászók és a cápák el- keseredett, kíméletlen élethalál harca emberemlékezet óta tart. A közelmúllt- ban a fiimezők egy csoportja elhajózott a Csendes-óceán vizeire, hogy filmet készítsen a halászok életéről. Munkája során a két örökös ellenség harcának érdekes mozzanatait figyelte meg. Az egyik filmező elmondotta később, hogy egész idő alatt úgy érezte, hogy a halászok és a cápák a szemet szemért, fogat fogért őstörvény tisztelői. Egy külön intézet foglalkozik a cápák életének tanulmányozásával, hogy adatokat szolgáltasson e szörnyetegekről a halászoknak és a tengerészeknek. Igen érdekes dolgokat figyeltek mek. Megállapították például, hogy az egy fajtához tartozó cápák a Föld különböző pontjain különféleképpen viselkednek. Egyik helyen nyugodtak és szelídek, másutt vérszomjasak és veszélyesek. A cápavadászok kedvenc vadászterületei közé tartozik a Marshall szigetek környéke. A cápavadászat igen jövedelmező. Táplálkozásra ugyan csak a máját használják fel, a megolvasztott cápazsírból azonban olajat kapnak. A cápák farkát szárítják, feldolgozzák. és főképp Kínában értékesítik, ahol nagyon szeretik a belőle készült levest. A Csendes-óceán cápahalászai igyekeznek minden ei képzelhető és elképzelhetetlen módon bosszút állni a cápákon, mert e szörnyetegek nem egyszer túlijárnak a halászok eszén. A vadász évad végén a halászok igye keznek horogra keríteni egy jól megtermett példányt. Türelmesen és kitartóan köröznek a vizen, és a cápákat húsdarabokkal csalogatják. Ha egyet sikerült elfogniok, óvatosan kihúzzák a csónak szélére, ügyelve, hogy meg ne sebesítsék nagyon. Kifeszítik a száját és egy nagy óceáni tengeri sünt tesznek bele, amelynek tüskéi mérgezitek. A cápa kénytelen be leharapni a sün tüskéibe. Mi helyt beleharapott a halászok visszaengedik a vízbe. Ez a cápa többé nem képes enni, őrült kínokat szenved, a tenger felszínéhez kö zel ficánkol végkimerülésig, s akkor cápatársai felfalják. Az eddigi megfigyelések alapján néhány szabályt állítottak fel a cápák támadásának elhárítására és a menekülésre. A meflanéziai halászok határozottan állítják, hogy soknak közülük azért sikerült megmenekülnie, mert ezekhez a szabályokhoz Brieussel felügyelő irodája néhány órán át Marseille leggazdagabb képtárává vedlett át a múltkoriban. Ide került ideig lenesen a tavaly elrabolt nyolc Cézanne kép. miután — szerencsés véletlen folytán — megtalálták őket egy marseil- le-i utcán vesztegl„ gépkocsiban. A 404-es Pregeot kocsira egy rendőrőrszem figyelt fel. Úgy tetszett neki, mintha szám tábláját átjavították volna. A bűnügyi osztály emberei a kocsiban, nem kis meglepetésükre, keret nélkül ugyan, de kifogástalan állapotban, az óriási értékkel bíró ellopott Cézanne festményekre akadtak. Miután a képeket biztonságba helyezték, a kocsit a helyszínen hagyták, és a rendőrök 24 órán át lesték, hátha jelentkezik gazdája. Ebből persze nem lett semmi. A nyomozás során csupán tartották magukat. íme néhány szabály: 1. Sohasem ússzál egyedül cápáktól veszélyeztetett vizeken. 2. Ha a cápával találkozol, mindig úgy helyezkedj, hogy ne kerülhessen a hátad mögé. 3. Mindaddig, amíg a cápa el nem kezd körözni körülötted, bízhatsz a megmenekülésben. 4. A hajótöröttek soha se vessék le cipőjüket és ruhájukat, mert a födetlen test jobban csalogatja a cápákat. 5. Ha a cápa támad, igyekezz megzavarni azáltal, hogy az orrára ütsz, de csak a végső esetben puszta kézzel. A. Takarékoskodj erőddel, egyenletes, ritmikus mozgásokkal ússzál, ne jöjj zavarba, és ne engedd, hogy a kétségbeesés vegyen rajtad erőt. mert a cápa megérzi, ha félsz tőle, ha izgulsz. annyi derült ki, hogy a kocsit egy marseille-i lakostól lopták el az előző éjszaka. A képek tehát megkerültek, a rablók azonban nem. A iopást, 1961. augusztusában követték el. Az őrök 13- án reggel vették észre, hogy az Aix-en Provence-i Vendome csarnokból, ahol Cézanne művei ki voltak állítva, a nyolc legszebb kép eltűnt, köztük a Kártyázok, Marie Cézanne arcképe, az Ürücombos csendélet, a Három koponya, a Ga- lambdúcos táj, Tükröződés a vízben. Az ülő paraszt, és a Teáskanna, A lopás annak idején nagy izgalmat keltett, mert egy hónappal előbb meg a Saint-Tro- peze-i Ammciade múzeumban történt hasonló eset. Még súlyosabbá tette az esetet, hogy a képeket a világ különböző múzeumaitól vagy a magángyűjtőktől kölcsönözték.------------------------- MARSEILLE -----------------------M egkerült Cézanne nynlc festménye 50 ÉVE TÖRTÉNT A Titanic egy utasának visszaemlékezése A Titanic személyszállító óceánjáró hajóról, mint az emberi ész és ügyesség remekművéről beszéltek ötven évvel ezelőtt. Az újságok dicshimnuszokat zengtek róla, elsüllyedhetetlen- nek mondták, még mielőtt építői a vízre bocsátották. A Titanic ötven évvel ezelőtt, 1912. április 19-én futott ki először egy angol kikötőből. Az útirány: Amerika. A remekbeszabott hajótól mindenfei elvárta, hogy már az első útján elhódítja a Kék szalagot, amely az Atlanti-óceánt legrövidebb idő alatt átúszó hajónak kijár. A hajó fedélzetén 2224 boldog utas nyüzsgött. öt napon át a hajó egyenletesen szelte az óceán vizét, gyorsan nyelte a távolságot. Az utasok gondtalanul, vidáman szórakoztak és mivel az út nagy részén már túl voltak, egyre inkább a megérkezés, a kiszállás járt a fejükben. Erre azonban nem került sor, vagy legalábbis nem úgy ahogy legtöbben elképzelték: ünnepélyes fogadtatással, örömujjongással, ünnepléssel. Mert az első út egyben az utolsó is volt. Az ötödik nap koromsötét éjjelén valamivel éjfél előtt a büszke Titanic egy úszó jéghegybe ütközött, léket kapott, s három óra múlva, másnap hajnalban félháromkor elsüllyedt. Az utasok kétharmada, 1513 személy odaveszett. Az alábbiakban röviden ismertetjük Edith Rosenbaum amerikai divatspecia- lista visszaemlékezéseit ötven év távlatából. Miss Rosenbaum azok közt volt, akik túlélték a Titanic katasztrófáját. Utolsó előttinek szállt az utolsó mentőcsónakba. — Két markos tengerész megragadott — mondja a ma már ősz Miss Rosenbaum —, és a mentőcsónak- ba akart dobni. Amikor megláttam, hogy milyen távol van a csónak a hajó korlátjától, megijedtem. Sikoltozva kértem őket, hogy ne dobjanak a csónakba. Az egyik azt mondta, hogy ha nem akarok menni, tőlük akár maradhatok is. Magam sem tudom, hogy értem a csónakba, de semmi bajom sem történt. Ezután csigán leengedték csónakunkat a vízre. Lentről felnézve az volt az érzésünk, hogy a Titanic a világon a leghatalmasabb alkotás. Magasan a fejünk fölött még sokan tolongtakb a hajókorlát hosszá1 ban. Mintha még ma is hallanám a zenét, olyan tisztán csengett valahonnan a hajóról a fülembe, habár a dallamra már nem emlékszem. Lassan eltávolodtunk a hajótól. A tenger ünnepélyesen nyugodtnak és ridegnek tűnt. A kivilágított hajó soksok fénye visszaverődött a víz alig mozgó tükrén. Semmiből sem lehetett sejteni, a néhány perc múlva bekövetkező szörnyű tragédiát. Hatvannyolcán voltunk a csónakban. Köztünk volt hét szüleitől elszakadt gyermek is. Szüleik vagy a hajón rekedtek, vagy a tolongásban más csónakba szálltak. Csónakunkban többen tengeri betegségét kaptak a himbálódzástól, a gyerekek pedig állandóan sírtak, keseregtek, szüleiket keresték. Mi éjfél után háromnegyed kettőkor hagytuk el a Tita- nicot. Amint a távolból a hajót néztem, úgy tetszett, hogy a fények mind közelebb kerülnek a víz színéhez. Kél órakor zöld rakétákat lőttek fel a hajó fedélzetéről: s ez volt a Titanic utolsó vészjele. Fél háromkor a kivilágított hajó első része mint valami hatalmas felhőkarcoló, az égnek emelkedett. A hajó gyorsan süllyedt, a fények egymás Után tűntek el. Ekkor három tompa robbanást hallottunk. Mielőtt a Titanic örökre eltűnt volna a víz felszínéről, ordítást hallottunk. Nemsokára fényt láttunk: a Carpathia nevű hajó volt. Felfogta a Titanic SOS segélykérését, és megmentésünkre ' sietett. Ekkor már derengett. Valamennyi mentőcsónak a hajó köré»sereglett. A fedélzetre érve sokunknak úgy tetszett, hogy mindannyian megmenekültünk: csupa ismerős arcot láttunk. Csak későb tudtuk, meg, hogy mennyien maradtak ott. \T irradatkor a tenger ’ már csendes volt, mintha mi sem történt volna a szörnyű éjszakán. Csak néhány szalmaszál és fadarab úszkált a vizen ... JAPAN A% egzotikum függönye mögött J apán az egyetlen ország a földön, ^melyik már megélte az emberiség lidércnyomásos rémét: az atomtámadást. A rémület még ma, 17 évvel Hirosima után is lázasan él az emberekben, a nukleáris őrület elleni tiltakozást szün telenül táplálja azoknak az élőhalottaknak az árnyéka, akik túlélték ugyan a szörnyű napot, de azóta is magukban hordják a halált. Ez a fantóm, a kínaiakkal szemben a népben mélyen élő bűntudat és az ország nők mosolyognak a járókelőkre és csalogatják a gazdag közönséget a fényűző vendéglőkbe és kabarékba. A japán könyvesboltokat elárasztották amerikai detektív regényekkel. A mo- ■ zikban látható amerikai filmek hasonló színvonalúak. A pornográf könyvek garmadáját nyiltan árusítják, még az egyetem kapuiban is. Hatása felmérhető az erkölcsök lazulásán: „előleg” ez az új divatos jelszó a házasság előtti viszony . megjelölésére. A munkanélküliek és otthontalanok fekhelye egy daráé. papír, amelyet egy tokiói éjszakai mulató bejárata előtt íert- tenek le. életére ráterpeszkedő amerikai befolyás gyűlölete szab ja meg a mai japán emberek gondolkozását. Látszólag sok minden rendbejött a felkelő nap országában. A látszat vékony leple alatt azonban mély problémák, láthatatlan sebek rejtőznek. Japán fejlett ipari ország, mely óriási óceánjáró hajókat épít, modern rádiókat, televíziókat gyárt. De A japán tömegeket még az atombomba emlékénél és a yenki gazdasági körök polipkarjainak halálos ölelésénél is fájdalmasabban s szenvedélyesebben fordítja szembe az amerikaiakkal az ifjúság kérdése. Az amerikai szellem befolyásának, a comics, film szellemi szeme- . tének tudják be az ifjúság tömegeinek eltévelyedését, a huligánbandák garázdáiA hírneves tokiói balettiskola növendékei tánctanulmá- nyaik szünetében a régi japánt társasági szabályok szerint teáznak. A balettiskolákban szigorúan őrzik, a régi hagyományokat. az ősi japáni „viselkedést”, amelynek a nemzeti balettben változatlanul nagy szerepe van. házak alapárkainak kiásásánál mégis a csákány es a lapát az egyetlen eszköz. A falvakban, a mezőgazdasági munkánál még mindig a faekének van a legnagyobb szerepe. Gépet Japánban csak ott használnak, ahol a kézimunkához viszonyítva nagyobb jövedelmet biztosít. A japán munkaerő olcsó és ezért előnyösebb a tőkéseknek. Nagyon sok a nincstelen paraszt. Nem «mintha nem volna elegendő megművelhető föld, amint azt egyes burzsoá teoretikusok állítják, hanem azért, mert annak elosztása aránytalan. Amikor leszáll az est, Tokió, Oszaka és más japán városok főútcáin kigyulladnak a különböző reklámok vakító fényei. Az óriási rek lámokról hiányos öltözetű tálén orgiákba csapó szerelmi szabatosságot. Az ország sokkal lassab- 'í"iban gyógyul ki szellemi sebeiből mint az anyagi pusztulás okozta sebekből. A japánok még mindig új eszméket keresnek és a fiatalok még inkább, mint az öregek. A háborús vereség, a megszállás zűrzavara, — amelynek során az amerikaiak teljesen saját képmá-. sukra akarták átalakítani Japánt, nagyobb veszteséget jelentett az ő számukra, mint az idősebb nemzedék számára. A fiatalok nem tudnak beletörődni a sorsukba, nem él bennük a hagyományok iránti mélyen gyökerező tisztelet, ami 1 az öregek számára elviselhetőbbé tette a helyzetet. K. 1. j í i i » i i » t i < t 1 ( i i ( i t í l t í { i ; * ; 4 j V 4 4 5 I s \ 4 4 v I s 4 4 4
