Dunántúli Napló, 1962. május (19. évfolyam, 101-125. szám)

1962-05-27 / 122. szám

1982. MÁJUS 27, HlAMÓ Levebkbiü, táviratokban nagy szeretettel köszöntötték az ország doljozói Kádár Jánost 50. születésnapja alkalmából Magyarország dolgozó népe szeretettel köszöntötte Kádár Jánost, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkárát, a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány elnökét 50. születésnapja alkalmából. Őszinte jókívánságok fejezik ki azt az óbajt, hogy Kádár elvtárs még sok-sok évig jó erőben, egészségben folytassa munkáját a szocializmus építéséért — hazánk, népünk és ax egész nemzetközi munkásmozgalom javá­ra. Az elmúlt két napon az ország minden részéből a köszöntő táviratok ezrei érkez­tek a parlamentbe, a pártközpontba Kádár elvtárs címére. Napi tíienhat különjárat Idén május közepén kezdő­dött meg a csoportos kirándu­lások szezonja, amely a szep­temberi jó időkig húzódik min den évben. Az Autóközlekedé­si Vállalat 14 én indította el az első nagyobb kocsicsopor­tot, vagyis 20 különjáratú nagy busz indult távolsági, illetve országjáró útra, többnyire diá­kokkal. Ez a kocsicsoport — pénteken érkezett vissza, s héttőn újra 14—16 busz indul részint diákokkal az ország kü lönböző szép vidékeire, vagy a Budapesti Ipari Vásár meg­tekintésére. A vásár iránt nagy az érdeklődés, a napokban 5 különjárat ment, de ma is indítanak 3 nagy kocsit. — Ezenfelül naponta 3—4 külön­járat viszi rövid távolságra Harkányba, Abaligetre a más városokból érkezett kirándu­ló diákokat, túristacsoporto- kat. Levelekben, táviratokban kő szántották a párt első titkárát az MSZMP megyed bizottságai. A Baranya megyei pártbizott­ság és a pártszervezetek ne­vében Rapai Gyula fejezte ki jókívánságait. Üdvözölte Kádár elvtársat a Bács-Kiskum megyei pártbizottság. Az | MSZMP Békés megyei bizott­sága nevében Klaukó Mátyás küldött levelet, a borsodi párt- szervezetek jókívánságait Cse- terki Lajos tolmácsolta. Távi­ratot küldött az MSZMP Csangrád megyei végrehajtó bizottsága és az MSZMP sze­gedi városi pártbizottsága. A Fejér megyei dolgozók jókí­vánságait tükröző levelet a megyei bizottság titkárai írták alá, éHiköm Juhász Jánossá l, a Győr megyeiek üdvözletét Lombos Ferenc továbbította. Kádár elvtársinak sok boldog­ságot, sok sikert kívánnak a munkában, harcban, az alko­tásban a Komárom megyei, a Nógrád megyei, a Pest megyei, a Somogy megyei kommimis- ták, a köszöntő somokat Ne­meslaki Tivadar, Jakab Sán­dor, Horváth András és Né­meth Ferenc, a megyei bízottá ságok első titkáriad írták alá. Üdvözlő táviratot küldött a Szabolcs-Szatmár megyei párt- bizottság és levélben köszön­tötte Kádár elvtársat Csáki István, a Szolnok megyei, Soczó József, a Tolna megyei és Varga Gyula a Zala megyei pártbizottság titkára. Felkeresték üdvözlő leveliik­kel Kádár eüivtársat a Magyar Szocialista Munkáspárt pártfő­iskolájának tanárai, dolgozói és halägatoi. Számos távirat érkezett a főhatóságok vezetőitől, dolgo­zóitól. A magyar fiatalok százezred­nek szeretetét tolmácsolta kö szöntésében Pullai Árpád, a KISZ Központi Bizottságá­nak első titkára. — A magyar munkásosztály hűséges és bátor fiát kö­szöntjük. — hangsúlyozták a magyar szervezett munkások nevében irt levelükben So­mogyi Miklós, a SZOT elnö­ke és Brutyó János, a SZOT főtitkára. Forró baráti szeretettel kö­szöntötte Kádár elvtársat 50. születésnapján a Hazafias Nén front Országos Tanácsának elnöksége és titkársága. A jó kívánságokat tartalmazó le­velet a Népfront Országos Szervének vezetői írták alá, élükön Kállai Gyulával, és Or- tutay Gyulával, az Országos Tanács elnökével, illetve fő­titkárával. Köszöntötte Kádár elvtár­sat a Magyar Nők Országos Tanácsa, a Magyar Partizán Szövetség Országos Központ­ja, a Magyar—Szovjet Baráti Társaság, a Magyar Honvédéi mi Sportszövetség Országos Elnöksége. További sikereket kívánva a szocializmus építésében, a néphatalom megszilárdításá­ban, — köszöntötte Kádár elvtársat a munkásőrség ne­vében Papp Árpád, országos parancsnok. Rengeteg távirat érkezett már pénteken és szombaton az ország minden részéből, üze­mekből, termelőszövetkezetek bői különféle társadalmi szer vezetéktől, intézményektől, egyénektől. A táviratok a jó­kívánságokon kívül hangsú­lyozzák, hogy dolgozó népünk széles tömegei továbbra is mind nagyobb mértékben kí­vánnak hozzájárulni a közös cél, a szocializmus mielőbbi felépítéséhez. Köszöntő soro­kat küldtek Kádár elvtárs­nak a GANZ-MÁVAG, a Szé­kesfehérvári Könnyűfémmű, a Salgótarjáni Acélárugyár, a Salgótarjáni Üveggyár, az Akkumulátor- és Szárazelem­gyár, a Pécsi Porcelángyár, a Csepel Autógyár, az Orion Rádió- és Televíziógyár, a Vö­rös Október Férfiruhagyár, a Pécsi Szénbányászati Tröszt, a Zagyvapálfalvi Üveggyár, a Magyar Optikai Művek, a Du­na Cipőgyár, a Kalibergyár, a Záíaszentgróti Téglagyár, a Nagykanizsai Vasúti Csomó­pont, a MÄV Rákos-rendező állomás, az Alumíniumgyár, a Nagykanizsai Sörgyár dol­gozói. Táviratot küldtek a Pécsi Orvostudományi Egyetem dől gozói és hallgatói. Szokatlan esethez hívták a tűzoltókat. Pécsett, a Ró­zsa Ferenc utca 22. szám alatt veszélyessé vált az Autóköz­lekedési Vállalat kazánházának kéménye. A téglák megla­zultak egy darabon és ez a kémény környékén dolgozók életét veszélyeztette. Sokat gondolkodtak azon, hogyan le­hetne eltávolítani a meglazult téglákat. Végülis a városi tűzoltókhoz fordultak, akik örömmel segítettek e feladatot megoldani. Sokan úgy vélik, hogy a helybéli vezető, bármi­lyen rátermett, soha nem vív­hat ki magának olyan megbe­csülést, nem végezheti olyan jól a munkáját, mint az ide­genből jött. Kétségtelenül ne hezebb a helyzete annak a volt parasztembernek, aki most tsz-elnök , lett falujá­ban. Mert bármilyen becsü­letes is, róla már eleve felté­telezik, hogy részrehajló a kiterjedt falubéli rokonságá­val szemben. És ha nem az, akkor meg a rokonság részé­ről éri gáncs. Erre gondoltam, amikor Kálmán /Sándor kisdobszai házának küszöbét átléptem. Az egyik félreeső szobában — melynek berendezése legin­kább dolgozó szobáéhoz hason lított — vaskos könyv fölé gör n vöd ve fogadott a házigazda. A z asztalon matematikai e -en'etekkel teleírt papírla­pok hevernek. A keszthelyi Akadémia agyonforgatott ma tematikai, atomfizikai és ag rometeorológiai jegyzetei ar­ról árulkodtak, hogy forgató­jukat elmélyült tanulás köz­ben zavartam meg. Délelőtt 11 óra. A nagydob- szai határban, ahol röviddel azelőtt átjöttem, meg Kis- dobszán is több száz férfi és nő szorgoskodik, burgonya, ku­korica kapálás, répa egyelés közben. Az évszak és a napszak egy­aránt a munka lázas ütemét diktálta. Vagy valami nagyon rossz, vagy valami nagyon jó van abban, hogy a mezei munka dandárjában a tsz­elnök egy kfe félhomályos sm A „ helybeli“ elnök bábán matematikai egyenle­teket vezet le, tökéletes lelki nyugalommal. — Szigorlatokra készülök — mutatott a jegy­zetekre Kálmán Sándor. Reggel már bejárta a ha­tár minden zegét-zúgát, „el­indította” a napot, s a verkli most megy magától. Milyen egyszerűen, milyen magától értetődően mondja ezt, meny­nyit kellett tennie míg idáig eljutott, hogy a tagok távolról is, ha nincs is jelen; érzik az érőt. Tudják, hogy ha az el­nökük a munka dandárjában szigorlatokra is készül, abból csak jó származik valámeny- nyiükre nézve. Milyen is volt az út idáig? 1960-ban helyezték ki a 3004 es rendelet értelmében Kis- dobszára, ahová való is. Az­előtt évekig a nagydobozai földművesszövetkezetnél dol­gozott. Ügy ismerte mind a két falut, mint a tenyerét Három évre szerződött le az új kisdobszai szövetkezetbe, ahol elnöknek választották Az első időkről így vall. — Kisdobszáa addig még soha nem volt tsz, a szomszédban meg már 10 éve működött, sajnos gyen­gén. Bármilyen furcsán is hangzik, a fiatal kisdobszai tagságra a szomszédos rossz példa hatott serkentőleg, jó irányba. Semmi képper. nem akartak olya« pasas szövetke­zetét csinálni, mint a nagy­dobszai, Ahol csak tehettem, elhintettem köztük, hogy meg kell mutatni a szomszédnak milyen is egy jó tsz. Aránylag könnyű volt a dolgom, mert kis tsz voltunk, alig 600 hold szántóval, és nap mint nap el tudtam beszélgetni a tagok­kal, amit meg is tettem. Ez volt akkor az én legfőbb teen­dőm. Az eredmény igazolta Kálmán Sándort és a kisdobszaiakat, s megmutat­ta, mit jelent a szorgal­mas munka. A kisdobszai ha­tár, bár szomszédos Nagydob szávai, mégis jóval gyengébb, homokosabb. Ennek ellenére ragyogó terméseredmények születtek mindjárt az első év ben. Burgonyatermelésben or szágosan ötödikek lettek, 9Ó hold átlagban holdanként 115 mázsás burgonyaterméssel. A kisdobszai tsz az év végén 20 fillér híján 40 forintot osz­tott munkaegységenként. A következő évben egyesültek a két nagydobszai tsz-szel, amelyek külön-külön is nagyobbak voltak a kis- dohszainál. A munkaegység érték pedig a Vörös Sugárnál 23, a Békénél pedig 17 forint volt Mégsem rántotta magá­val a két nagy a kisebbet Az egyesülés évében 29,50 forint lett a munkaegység értéke. De ha az aszály nem okoz olyan nagy kárt 10 forinttal lett volna magasabb. Az aszály , következtében csal burgonyából —r ami a tsz-ne!c most is legfontosabb árunö­vénye — 800 000 forint ki­esésük volt, s ez a munka egy ség értékét éppen 10 forint­tal csökkentette. A közös va­gyon viszont 1,6 millióval nőtt Sokat építkeztek, új gépeket vásároltak, ami a beruházást ugyan 20 százalékra növelte, de megteremtette a gazdasági alapot a boldoguláshoz. Az első két év tanulságai arra késztették Kálmán Sán dort, hogy a harmadikat már másképp kezdje eL Az em­berek bizalmát elnyerte, a munkafegyelem kialakult. De más, nagyobb gondok jöttek. Kevésnek bizonyult már a mezőgazdasági technikum eb ben a nagy gazdaságban. Be­iratkozott Keszthelyre az Aka démiára, s ezzel a lépéssel már el is döntötte, hogy ha a három éves szerződése le is jár, ő marad. Mi minden ten­ni való is van még itt csak most a harmadik évben kezdi felmérni. A gazdálkodás sem könnyű, hisz a tsz egyik ré­sze kötött, a másik homokos, s mindkettő más —, más ag­rotechnikát kíván. Fel kell mérni, mi az, ami a legtöbb jövedelmet jelenti, ami a leg­fontosabb. Rendet kell terem leni és ez csak úgy megy, ha az ember ennek áldozza az életét. Megdőlt as a „szabályi, hogy a helyi ember nem lehet jó vezető. Aki a közösségnek szenteli munkáját, tudását, azt a közösség, bárhonnan jött is, elfogadja, Ötven hold lucerna termését szárítják állványon a cser­tői termelőszövetkezetben. A tapasztalatcsere résztvevői az állványos szénaszárítást nézik. Méhész József a hoboli termelőszövetkezet elnöke, Far­kas Imre az ibafai termelőszövetkezet elnöke és Sziebert Ist­ván, az ibafai termelőszövetkezet agronómusa a búzakísér­leteket vizsgálja. Harminc holdas öntözéses kertészete van a csertői ter­melőszövetkezetnek. Ezt is érdeklődéssel figyelték a ta­pasztalatcsere résztvevői. Egy dolgon azonban ők is meg­ütköztek,: Az Agroker jóvoltából, mivel még mindig nem szállították le a szükséges alkatrészt a képen látható esőzte~ tő berendezést kézzel kell irányítani, Tapasztalatcsere Csertőn A program először az volt, hogy a szigetvári járda termelőszövetkezeteinek vezetői csak az állványos szénaszá- rítást nézik meg a csertői Kossuth termelőszövetkezetben. De milyenek a szakemberek. Ha már eljöttek, akkor megnéz­nek mást is. Valóságos határjárást rendeztek. Megnézték a termelőszövetkezet tizenkét fajta búzáját. Egyik tetszett, a másik nem. Az egyikre, a francia Etoile De Choisy-re azt mondták: ebből lesz valami. Ez szép. A megyei főagro- nómus mindjárt hozzá is tette; a fértődi kísérleten ez ta­valy negyvenöt mázsát adott holdankint. Megnézték a nyolc fajta kukorica kísérletet, de ellátogattak a termelőszövet­kezet öntözéses kertészetébe is. Meglátták a jót is, a rosszat is. Igazi határjárás, igazi tapasztalatcsere volt.

Next

/
Thumbnails
Contents