Dunántúli Napló, 1962. május (19. évfolyam, 101-125. szám)

1962-05-24 / 119. szám

»62. MÁJUS ML WAPIÓ 3 Tavaszi gépszemlére készül a BóíyiGépállomás Minden erőgép munkára kész — Miért kevés a szervizszolgáltatás Motorzúgástól, kalapálástól hangos a Bólyi Gépállomás környéke. Talán még a téli gépjavításoknál is nagyobb munkát jelent, hogy a vetési kampány, a tavaszi hajrá után ismét ki kell javítani, át­vizsgálni valamennyi erőgé­pet és felújítást kívánnak az aratás és cséplés munkagépei is. A nyár folyamán rájuk vár majd a legnagyobb mun­ka. Naponta negyven ember dolgozik a gépjavításokon és ezidáig csaknem az egész erő­gép parkot átvizsgálták, ki­javították a hibákat A függesz tett növényápoló kapákat mind kivitték már a munkaterület­re, hiszen nagy szükség van rájuk. Kitisztítva, lezsírozva, munkára készen nyolc kéve­kötő-aratógép és tieznhét kombájn sorakozik az udva­ron. Szinte mindenfitt kaszál­ják már a zöld lucernát, sőt néhány termelőszövetke­zetben már meg is szikkadt a szeles, napos időben, a széna­szárító állványokon, s így ért tiető, hogy a kazalozógépek, meg a rendsodrók a legnépsze rűbbek ezekben a napokban. Ha szükséges, a gépállomás 40 iazalozót biztosít a termelő- szövetkezteknek, a cséplés idő szakára. Most munkálkodnak i szerelők a hét nagytestű iárvasilózón és a negyvenkét séplőgép meg a három pu­lifikátor közül most teszik rendbe az utolsót. A május 31—i gépszemléig még arra is jut idő, hogy ki­meszeljék a javítócsarnokot, át fessék, felújítsák a gépek kül sejét, parkosítsák az udvart KíviÚ-belül csinosan, felké­szülten akarják kezdeni a nyá ri idényt. Mióta a vetés befejeződött, jelentősen csökkent a terme­lőszövetkeztek gépigénye. — Míg a múlt dekádban csak­nem ötezer normálhóldnyi munkát végeztek a bólyi gép­állomás traktorosai, addig ebben a dekádban csak fe­leannyira volt lehetőség. Több univerzális gép állt haszná­latlanul, pedig most kellene gondolni a trágyahordásra s a földek szélére szarvasba hor dani a trágyát A termelő­szövetkezetek közül csak húsz kötött szerződést gépszervizre s ebből is mindössze hét járt a gépállomáson egy-egy alka­lommal. A gépjavítás, gépál­lás, valóban kiesést jelent a nagy munkák idején, de ahol gondot fordítanak rá, az esős munkára alkalmatlan napokat használják ki a gép ellenőrzé­sére. Az állam ötven százalékát fizeti a munkaerőnek és az esetleges alkatrészköltséget, ezzel is segítve, serkentve a közös gazdaságokat arra, hogy időben javíttassák ki az erőgépeket. A havi karbantartással el­érhető, hogy kevesebbet fo­gyaszt, gazdaságosabban üze­meltethető a gép és kiküszö­bölnek számos baleseti ve­szélyt. A szervizen lemossák, lezsírozzák a gépet, utána ál­lítják a kormányszerkezetet, féket, adagolót, és porlasztót. A töttösd tsz elmúlásztotta az esedékes havi karbantartást, amikor még lehetett volna se­gíteni s így később hatezer fo­rintba került a gép kijavítá­sa. Sorolhatnánk még a pél­dákat, hány baleseti veszélyt hárítottak el azzal, hogy időben került a gép szerelő-szakemberek ke­zébe. Tegnapelőtt kellett vol­na beérkezni a majsi tsz gé­pének, a napokban pedig Szajkról és Lánycsókról vár­nak szervizre traktorokat Június 30-cal zárul a tava­szi terv, amelyet 86,7%-ra tel­jesített eddig a gépállomás. Az utolsó értékelés szerint egy gépegységre eső #1 normál- holdnyd dekádteljesítménnyel, a második helyre kerültek a gépállomások sorrendjében. A szemlére való gondos felkészülés és a versenyválla­lások biztosítékai annak, hogy a nagy nyári dologidőben is olyan jól dolgoznak majd a bólyiak, mint eddig. Beszélgetés négy üzemi párttitkárral: fl pártoktatásról és a termelési feladatokról Forgács Imrével, a Baranya negyei Állami Építőipari Vál- alat pártvégrehajtó bizottsága, Iriff Jánossal, a Fémipari Vál alait, Balogh Jánossal, a XIV. 'autójavító Vállalat és Herke Mjossal, a Pécsi Bútorgyár ■ á rtalapszervezetének iátkárá- -al beszélgettünk. Két kérdés- e kértünk választ: — Hogyan sikerült alapszer- ezetükben az idei pártokta- ás? Forgács Imre elmondotta, logy a vállalat alapszervezetei >en mindenütt megtartották a lártoktatás ünnepélyes befeje ósét. Több mint háromszázan :aptak bizonyítvánjd. Sajnos, Jég sok volt a hiányzó, többen z év során kimaradtak a tá­mlásból és így a jelentkezet­eknek csak mintegy 75 száza- éka fejezte be eredményesein z oktatási évet A Fémipari Vállalatnál Griff ános elvtárs ismertette: igen ikeres volt a pártoktatás. 58 ísztvevő kapott bizonyítványt, lét Időszerű kérdések tanfo- yam és a két Marxizmus-lem- .izmus alapjai tanfolyam fe- jzte be eredményesen munká­it. Balogh János arról számolt e, hogy náluk csak egy kör, Marxizmus-leninizmus alap- ai tanfolyam első évfolyama lűködött az elmúlt oktatási vben, melyet húszán végeztek 1 sikeresen. A Pécsi Bútorgyárban hu- zonketten fejezték be tanul- lányaikat az Időszerű kérdő­ik tanfolyamán. Herke Lajos zerint igen jól bevált, hogy ién már másodízben a DÉ- ASZ pártszervezetével közij­én rendeztek Marxizmus-le- inizmus alapjai tanfolyamot. — Hogyan segítik a terme­li feladatok megvalósítását? — A vállalat pártvégrehajtó izottsága legutóbbi ülésén az számú főépítésvezetőség irtalapszervezetének munká­it vitatta meg — tájékoztat orgács elvtárs. — A végre- ij tó bizottság megállapította, ogy az építésvezetőség kom- lunistái eredményesen segítik termelési feladatok megoldá­st Nagy szerepük van abban, ogy ez az építésvezetőség jár !en vállalatunknál a szocia- ista munkaverseny kibonta- Dzasa terén, melyet az MSZ- 1P VIIL kongresszusa tiszte­— Pártszervezetünk nemré­giben kilenc szakcsoportot ala­kított meg — mondotta Griff elviárs. — Ezek a csoportok vizsgálatot folytatnak a válla­lat terén az egyes termelési feladatok felmérése érdekében. Megvizsgálják például a mun­kaszervezés, a munkaerőfel­használás, a gépkihas2málás, a beruházások, az újítások, az anyaggazdálkodás helyzetét. A csoportok tapasztalatait össze­sítjük és a feladatokat a leg­közelebbi taggyűlésünkön vi­tatjuk meg. — A kongresszusi munkaver seny eredményes szervezését tartjuk egyik legfontosabb fel­adatunknak jelenleg — jelen­tetet ki Balogh elvtárs. — Ezért a legközelebbi taggyűlé­sünkön a brigádmozgajam helyzetét és a vállalati terv­teljesítés első negyedévi taipasz tiaiaibait vitatjuk meg. — A kongresszus tiszteletére pártszervezetünk kezdeménye­zésére a gyár dolgozói egy há­romnapos vállalást tettek — válaszol Herke elvtárs. — Vál­laltuk a bútorok készítésénél a határidők pontos betartását, a minőség fokozását és az ön­költségcsökkentési tervünk 2 százalékos túlteljesítését. A négy üzemi párttitkár tá­jékoztatója azt bizonyítja, hogy a pártalapszervezetek a kong­resszus közeledtével mind na­gyobb figyelmet fordítanak a termelési feladatok segítésére. Mitzki Ervin 0 Az a bizonyos anyagi érdekeltség... MEGSZOKOTT SZITUÁ­CIÓ, lassanként már a mi ha­zai gyakorlatunkban is: a teg­napi mocsár helyén új, mo­dern város sokszintes palotái — sorakoznak. Odaköltöztetik a kultúrát, a városi élet min­den kényelmét, ahol a terme­lés folyik. Ahol azok élnek, akik legjobban rászolgálnak a szép új lakásokra, a monu­mentális kultúrpalotára, mo­zira, tanulásra: a bányászok. Cservenográd elhelyezkedé­sét, domborzati viszonyait te­kintve, természetesen egyál­talán nem hasonlít a mi Kom­lónkra. Lakosai számát, há­zai talán kissé monoton, egy­síkú kiképzését, kissé kaszár­nya jellegű külsejét tekintve azonban megszólalásig ha­sonlít Komlóra. A nem éppen választékos stílusban megé­pített házakban igen szép, jól berendezett bányászlakások vannak és azokat éppen olyan megelégedett, jól kereső em­berek lakják, mint Komlón. A lvov-volini bányakerület fel­tárását néhány évvel ezelőtt 1959-ben fejezték be. Talán nem árulok el „hadititkot” ha elmondom, hogy igen jó mi­nőségű, magas — 8000 — ka­lória tartalmú szenet bányász­nak. ŰJ, MUNKAKÖZBEN KI­KÉPZETT, fiatal munkás­gárda. A jövesztést, rakodást teljesen gépesítve végzik, — most kezdték meg a komplex gépesítés kialakítását. Jellem­ző a bánya gyors ütemű fej­lődésére, hogy a napi terme­lés ma pontosan 3,5-ször any- nyi, mint három évvel ezelőtt a bánya megnyitásakor. Ak­kor ezer tonna szén kiterme­léséhez 1025 munkás kellett, ma mindössze 480, 1961 éves tervüket hét hónap alatt tel­jesítették, ma már az 1963-as .erven dolgoznak. Nem csoda, mindezek alap­ián, hogy az SZKP XXII. kongresszusa tiszteletére in­dított versenyben a bánya el­nyerte a Kommunista Munka Üzeme kitüntető címet. Amikor a pártszervezet tit­kárától a pártmunka iránt ér­deklődtünk, magabiztosan fe­lelt: — „A számok nem hazud­nak. Ha jól megy a termelés, jól megy a pártmunka” — A TERMELÉS PART­ELLENÖRZÉSE valóban alapos ebben a bányában —- de sokszor csak az irodaiág, a műszaki vezetőkig terjed. Pe­dig az igazi ellenőrzésnek el kellene jutni a legtávolabbi fejtésbe is. Ellenőrzés, meg­győző szó, az emberek problé­máival való gondos törődés nélkül, nem sokat ér. — A megyei első titkár sza­vait idéztem, aki szokás sze­rint most is közbevágott, ami­kor látta, hogy a pártszervezet titkára „sódéról”, azaz jól megfogalmazott általánossá­gokba csomagolja beszámoló­ját. Később, persze, a kon­krét kérdések kapcsán kide­rült, hogy a bánya 106 kom­munistája valóban körülte­kintő, gondos figyelmet for­dít a bányászok munkakö­rülményeire, szocialista, em­Nagyjavítás a Hidasi Brikettgyárban Négy nappal a határidő előtt szeretnék befejezni A Hidasi Magasnyomású I Brikettgyár ezekben a hetek­ben szokatlanul csendes. Az egész évi üzemelés után most egyhónapos nagyjavítást vé­geznek a gyárban. Bátfai László főmérnökkel járjuk a gépházakat, műhelyeket. A hatalmas NDK-prések ezernyi darabban fekszenek a gép­házban, szerelők hajolnak az alkatrészek fölé, a gyár szak­emberei, akik teljes egészében elvégzik minden külső segít­ség nélkül a nagyjavítást — Május elsején álltunk le a termeléssel. Minden eszten­dőben egy teljes hónapot szen­telünk a nagyjavításra. Ezek a gépek négy éve működnek s nagy szükségük van a javí­tásra, mert egyes alkatrészek már erősen elhasználódtak. Ilyenkor mindent szétszedünk az utolsó szögig. Lemossuk az összes berendezést és ki­meszel tétjük a falakat. Az üzem lelke a prés, s erre kell a legnagyobb gondot fordíta­nunk, mert itt van a legna­gyobb elhasználódás, tekintve, hogy a brikettet mi nem kö­tőanyaggal, hanem magasnyo­mással állítjuk elő. Egy négy- \ zetcentimétemyi brikett fe- ’ lületre 1400 kg-os nyomás jut, s ezért nagy kopásnak van kitéve a prés. A szerelők most végzik a csapágyak újra- illesztését, s a nyomórudak il­lesztését. Nehezíti a munkájukat, hogy a brikettgyártáshoz szükséges összes gép német gyártmányú, s az elhasználódott alkatré­szek helyett csak import út­ján szerezhetik be az újakat. A gyárban arra törekszenek, hogy amit csak lehet, hazai anyagból állítsanak élő. Dicséreténe vá­lik a szakembereknek, hogy a nyomórudak félcsapágyait is teljesen maguk készítették el. Egyes alkatrészeken olyan mérvű az elhasználódás, hogy a jövő esztendei nagyjavítás alkalmával már újakkal kell kicserélni. A gyár már meg­rendelte ezeket a szükséges al katiészeket az NDK-tól, s a visszaigazolásokat is megkap­ták. A nagyjavítást azok az emberek végzik el, akik a né­met szerelőktől sajátították él a szükséges ismereteket, . __ Két műszakban húsz em­ber dolgozik a préseknél. Az áramtermelő-turbina revízió­ját és javítását két budapesti szerelő végzi, s ezen kívül egy ember van még, alá nem a gyárhoz tartozik ö a ka­zánház falazatának a javítási munkálatait vezeti. A szerelők és a kisegítő sze­mélyzet mindent megtesz an­nak érdekében, hogy a nagy­javítással mielőbb végezze­nek Ügy tervezik, hogy az egyhónapos határidő helyett májas 27-re elkészülnek s megkezdhetik a teljes üze­melést. Valamennyien tudják, hogy nagy szükség van erre, mert amíg a Brikettgyár nem üzemel, addig Inotára szállít­ják a szenet, a szállítás pedig elég költséges. A gyárban egyébként kilenc szocialista brigád dolgozik. A nagyjavítás mintegy 700 000 forint értékű. Ez az összeg még egy százalékát sem teszi ki az ossz álló értéknek Általában az üzemek jóval töb'-et fordítanak a nagyjaví­tásokra. S hogy náluk ez nem tesz ki nagyobb összeget, az a rendszeres, és gondos TMK- aak köszönhető. Az új bányászváros impozáns kultúrháza béri problémáira. Néhány adat: 160-an tanulnak esti technikumban, 10 ösztöndí­jast küldtek a különböző bá­nyászati főiskolákra. Ebben az évben 1500 bányász közül mindössze hárommal tör­tént kisebb baleset Erre az­tán megenyhült a bíráló szó, és hamarosan közösen bizo­nyították — az igazgató a me­gyei titkár és a bánya párt­titkára. hogy a kommunista munka üzeme címet tovább­ra is megvédik Később a leszállásra vára­kozó bányászokkal beszél­getve még inkább megerősö­dött bennünk az a meggyőző­dés, hogy a pártszervezet va­lóban mindenütt ott van. — Munkája, minden tonna fel­színre hozott szénben konkré­tan is jelentkezik Érdeklőd­tünk a bányászok munkavi­szonyai, keresete iránt is. A föld felett hét, a föld alatt 6 órai munkaidőben dolgoz­nak Átlagkeresetük havi 180 rubel. A földalattiak persze ennél jóval többet kapnak Egy Donbassz kombájn keze­lő 300 rubelt, a szállítók 2— —250 rubelt keresnek a mie­inkhez hasonló társadalombiz tosítási, üzemi étkezdéi, la­kás, közszolgáltatási árak mellett — „Jut mindenre” — „Elé­gedett vagyok”, Ezt a választ kaptuk majdnem mindegyik bányásztól. CsakúPv. mint a nap második felében meglá­togatott ilkoveczi „Kalinin kolhoz” fejőnőitől, akiktől szín tén a jövedelem, a megélhe­tésről érdeklődtünk MAGÁRÓL A KOL­HOZRÓL különösebben ér­dekeset nem lehet mondani. Nyilván egy jó kolhozba hív­tak meg bennünket, ahol ál­talában minden rendben megy. Hozamaik jók állatállomá­nyuk, gépparkjuk, — közös vagyonuk szépen gyarapodik Néhány összehasonlító szám­adat: 1946-ban az alakulás^ kor 5 tehénnel, 7 kocával kezd ték A község lakóinak tulaj­donában nyilván több volt, dehát ott sem ment minden simán, kezdetben ott is túl­zottan nagy volt a háztáji. Ma viszont 1500 sertés, 240 ló, 14 gépkocsi, vontató, 5 kom­bájn, 16 traktor van a kolhoz közös birtokában. A gépállo­mástól átvett gépeket 2 év alatt kifizették, méghozzá úgy, hogy a tagok jövedelme, a munkaegység érteke sem csők kent Amellett, hogy a nö­vényápolási munkákat telje­sen gépesítették, olyan szer­vezetten dolgoznak, hogy egy tagra átlagosan 560 munka­egység jut, a munkaegység ér­téke tavaly 1,3 kg szemester­mény és új rubelben 85 ko­pejka. Tessék ezt egyszer 560- nal, majd tizenhattal — eny- nyi a rubel íorintátszlmítási értéke — megszorozni. Idáig jutottunk, amikor elő­jött az a bizonyos címben em­lített anyagi érdekeltség. Amikor a gazdaság megtekin­tése után a kolhoz „Vörös sar­kában” — tanácskozó helyisé­gében — beszélgetni kezdtünk az összeserekolhoztagokkal Rapai elvtárs megkérdezte, hogy miként jut érvényre a szövetkezeti demokrácia? Mi­ként tudják rendszeresen ki­kérni a kolhoz 816 tagjának véleményét? Milyen a tájékoz tatás, hogyan történik a dön­tés? A kolhoz-elnök itt is akár­csak a bánya párttitkára, ma­gabiztosan adta meg válaszát. Valóban nincs semmi problé­ma a kolhoz-demokráciával. Ta­valy is tízszer tartottak köz­gyűlést A BESZÉLGETÉSEN részt- vett a járási pártbizott­ság első titkára is, és amint az nálunk is történni szokott, hamarosan átvette a szót. A kolhoz-demokráciáról lévén szó, kifejtette, hogy a szervezetiek mellett tartalmában is javult a demokrácia, mert — és most őt idézem: — „Amíg néhány évvel ez­előtt mindig csak egyetlen té­ma volt napirenden, hogy mennyit osztanak, mennyi a jövedelem, ma már arról fo­lyik inkább a szó, hogy mi­ként lehetne jobban dolgoz­ni, többet termelni." Grusc-c- kij élvtárs ismét közbe szó,,. Hosszas magyarázkodásba kez­dett, de tolmácsunk sajnos fáradt volt már, így csak a lényeget adta vissza: a megyei első titkár egyáltalán nem örült annak, ha a közgyűlése­ken szó sem esik a jövedelem­ről. — Hosszú ideg éppen az volt a baj, hogy nem törőd­tünk eléggé a kolhoztagok anya gi érdekeltségével — mondot­ta — Igenis fontos, jól teszi a kolhoz vezetősége, ha rendsze résén tájékoztatja a tagságot a jövedelem várható alakulásá­ról. Az anyagi érdekeltség a legfontosabb hajtóerő — han­goztatta és többszörösen utalt a XXII. kongresszus, a leg­utóbbi mezőgazdasági plénum vitájára és határozataira. A járási titkár elvtárs többször megpróbálta igazát bizonyítani, de amikor látta, hogy a kolhoz elnöke, a je­lenlevő kolhoztagok, de még mi — az annyira udvrias vendégek is — helyeseljük a megyei első titkár bíráló sza­vait, egyszercsak kapta ma­gát, felugró u- és kisietett a te­remből. Pár másodnerc múlva csomagokkal a karján jött vissza és kihasználva a pilla­natnyi csendet, Rapai elvtárs elé lépett: — Kedves vendégeink! En­gedjék meg, hogy átadjam a járás kommunistáinak sz'-'hy ajándékát — szólt és szorgos­kodva fi**velme?tetr hogy el­készült az ebéd... A TANULSÁG KÉZEN­FEKVŐ: A Szovjetunióban igen komolyan veszik a XXII. kongresszus határozatait, ig^n igen fontosnak tartják az anyagi érdekeltséget, mint a munkára való ösztönzés fon­tos eszközét. És az is jó do­log, ha a vezető pártmunká­sok az egyszerű kolhozt? gök előtt is bátran nyíltan vitat­koznak és bírálják egrirnást. Nem hiszem, hogy ez bárki­nek is ártana Más a vo1;ni járás derék titkárának s-m, aki egvébként, — dirsá téré legyen mondva, ezúttal ügye­sen kivágta magát. (Folytatjuk) yasvári Fercr j

Next

/
Thumbnails
Contents