Dunántúli Napló, 1962. május (19. évfolyam, 101-125. szám)
1962-05-20 / 116. szám
tS92. MÄJÜS 20, PMAP1# 3 Versenyben a kinnresszusi zászliérl *»? tLr-tíaJGJríf« István-ahnán újabb nagyszerű eredmények születtek a VIII. pártkanigresz- szus tiszteletére versenyző brigáddknáil. Szlavek Antal váltótársa Bokor József szocialista miun- kabrigádja május 1-től 17-ig 712 csillével termelt több szenet az előirányzottaknál. Kle- bách János szocialista címért versenyző fej lesd csaipata ugyancsak többet termeit a tervezetteknél 200 csőiével. Farkas József (200 /leddő- vájási csapata e hónap 19-ig 68 méteres vágatot hajtott ki. A pénteken megtartott brigád- értekezleten a csapat tagjai vállalták, hogy a továbbiakban 100 folyómétert hajtatnak ki 3000-res TH-val. A szocialista brigádok vállalásai a Porcelángyárban A Pécsi Porcelángyár 8 szocialista brigádja értékes vállalásokat tett az MSZMP VIII. kongresszusának tiszteletére. A Tyitov lakattos brigád vállalta, hogy a 3000 kg-cs őriiő- dob felszerelését június 30-a helyett 28-ra elkészíti. A rnasz- szaimialotm hengereinek cseréjét és nagyjavítását a szokásos 8 nap helyett 6 nap alatt végzik el. A csőgyár! masszagyár új helyre való átszerelését június 30 helyett június 20- ra befejezik. A Kossuth vil- lanyszferelő brigád vállalta, hogy a‘'gyár területén (lévő MCO típusú kapcsolókat kicserélik korszerű VMTCL kapcsolókra. A Dózsa György korongos brigád pedig azt vállalta, hogy az E 2681-es ER 35- ös szigetelőből naponta 2 darabbal többet gyárt. A Joüot Curie műszaki brigád vállalta, hogy a vizsgáló laboratórium részére tervez és kivitelez egy pneumatikus próbatest szakítószilárdság-mérő készüléket, mely közvetlenül a szilárdsági értéket mutatja. A Rákóczi lakatos brigád felajánlotta, hogy azt a sajtolószerszámot, amelynek elkészítéséhez 450 munkaóra szükséges, 400 óra alatt fejezi be. A Mező Imre és a Lenin kály- hagyári brigádok felajánlották, hogy a kongresszus előtt két héttel napi 255 db-os teljesítményüket napi 5 darabbal emelik. A Pécsi Vasas KTSZ dolgozói termelési tanácskozáson tettek felajánlósokat és öt részlegük versenyt indított a VIII. kongresszus tiszteletére. Vállalták, hogy éves tervüket 2 százalékkal, exporttervüket 10 százalékkal túlteljesítik. Az év folyamán két új árucikk gyártását kezdik meg küi- vagy belföldi használatra, amelyeket igyekeznék importanyag megtakarítással elő állítaná. Gyártmányaikat a minőségben, kivitelezésben a kor szerű követelményeknek megfelelően készítik éL, s emellett a színesfém használatnál a vállait 5 százalékos anyagita- karókossiágna és a két százalékos önköltségcsökkentésre is ügyelnek. A KISZ-ben dolgozó ipart tanulók gyenge 2,8 százalékos eredményét közös erővel legalább 3,8 százalékra kívánják növetoi. Újitá si hónapot rendeznek a pécsi bányászok Az ország összes szénibányászati trösztjei a kongresszus tiszteletére júniusban újítási hónapot rendeznek. Az újítási hónap célja, hogy mennyisé* gÜLeg és minőségileg javítsák a tröszt újítási munkáját. A pécsi bányászok az első negyedévben jelentős újítási javaslatokat nyújtottak be a tröszt újítási osztályára. A tröszt a negyedéves újítási eredmények alapján a verseny ben legkiemelkedőbb eredményt eléírt újítóknak és újítási előadónak összesen 4250 forint jutalmat adott. Az első negyedév kiemelkedő újítása volt a Hajek József és Fulmer József által benyújtott javaslat, hogy mindenképpen változ tassák meg a Széchenyi-akna IX. szintjének feltárását. Az újítási javaslat eredményekép pen 97 ezer forintos megtakarítás várható. A tröszt építészeti üzemében három hónap alatt 107 ezer forintos népgazdasági megtakarítást eredményeztek a benyújtott újítások. Azok közül is jelentős volt Ginder Rezső villanyszerelő szakmunkás újítása a 3 kdlowattos WO NMO kapcsolók túláramkiol- dásának átalakításáról. Az újí tónak 2426 forint újítási díjat fizettek ki. Ugyancsak az építési üzemben nyújtotta be Knézics Sándor művezető és Bujdosó József kőműves szakmunkás 53 ezer 883 forint meg takarítást eredményező javaslatát a Borbála-telepi csapadékvíz elvezetésének ésszerűbb megoldására. Az újításukért 3232 forint újítási díjban részesültek. Érdekesség és ritkaságszámba menő esemény, hogy nemcsak a férfiak, hanem a női dolgozók is foglalkoznak újítással. Az első negyedévben Ajtai Aladárné geológus mérnök nyújtott be javaslatot, hogy a fúrókoronák és görgősvésők lekopott éleit Triamant helyett Trikorbid 60-al hegesz- szék fel. A tröszt újítási osztályára benyújtott legjobb javaslatokat elküldi más vállalatokhoz és trösztökhöz is tapasztalat- csere céljából. Jelenleg nyolc újítás van más vállalatnál, köztük Halmai József újítása, amely a kasok átkapcsolásának biztonságosabbá tételével foglalkozik és a Nagy József— Lanczner Ferenc által benyújtott újítás a műamyiagtár- csás daraboló berendezésről. Pécs város lakosságának növekedéséről Az ország városai közül — mint azt Kotta János statisztikai összeállítása kimutatja — Pécs vonzza a legtöbb bevándorlót. 1959-ben a városba települők számaránya a lakosság számához viszonyítva Budapesten 12,6, Miskolcon 13,3, Szegeden 15,7, Debrecenben 16,1 ezrelék volt, Pécsett azonban 38,3 ezrelék. A Pécsre települők mintegy fele Baranya megyéből, további egynegyede Somogy, Tolna és Bács-Kiskun megyéből érkezett, a fennmaradó negyede pedig az ország többi megyéje közt oszlik meg. Nagyárpádon jó kezekben van a kapa, meg a kukorica sorsa is Hízó lesz a prémiumból — Vállalják a 30 mázsát Az agronómus megemelte sapkáját: kalapot le az asszonyok előtt, — mondta elisme- rőn. A férfi gyalogmunkások mégcsak megteszik, hogy leülnek cigaretta szünetre és elfelejtenek felkelni, az asszonyok azonban, bármilyen nyelvesek is, nem tereferélik el a napot. Bárhova küldjük őket, minden munkát megtesznek. Igaz, parasztasszony valamennyi, jól áll a kezükben a kapa, de meg is lehet nézni a munkájukat. Tavaly még csak kóstolgatták a közös munkát az asszonyok, hol jöttek dolgozni, hol nem, igy aztán akkor kapálták másodszor a kukoricát, amikor már a legmagasabbat is elllp- te a gaz. A tavalyi kukoricaterméssel nem dicsekedhetnek, de az idei vetésre märiß büszkék. Mind a 120 hold őszi mélyszántott, szépen munkált földbe került, szépen kikelt valamennyi és az asszonyok érzik, rajtuk múlik lesz-e annyi termés, mint szeretnék. Szépek a földek, s az idén tavasszal már olyan rendszeresen, szorgalmasan járnak dolgozni az asszonyok, mintha beleszülettek volna a tsz-be. A kertészetben is állandó a munka, de a 120 hold kukorica meg a répa is ad annyi kapál- nivalót, hogy alig győzik. Érdősi Antalné a növény- termesztési brigád jóbeszédű vezetője azt mondja, ne félitek oz idei termést, nemcsak a kapa, a kukorica sorsa is jó kezekben van náluk. Majd megmutatják ők, hogy nemcsak a háztájiból, hanem a közös kukoricaföldről is be lehet takarítani három kocsival holdanként. Az elnök mosolyogva rábólint. ügy véli, ha az asszonyok vállalják, akkor biztosan meg is lesz, hiszen hallotta még azt is megbeszélték, a jövő hetekben nincs nagytakarítás, otthonmaradás. Egyfolytában kapálnak addig, míg el nem fogy a gazos. A tavalyi 12 mázsa helytett 27 mázsa csöves kukoricát terveztek holdanként, de az asz- szonyok szeretnének 30 mázsát A terven felül termett minden mázsa kukoricából 40 kiló a kapásokat illeti prémiumként. Már beszélgettek, tervezgettek is róla, milyen jó lenne, ha felhízna a disznó, megnőne a baromfi a „prémiumból”. Kell a kukorica odahaza is, hiszen közel a város, a közös meg a háztáji sertés csakúgy elfogy mint a tojás meg a csirke. Megvásárolják ha megannyi lenne is. A tsz-nek 300 disznaja pusztítja naponta a kukoricadarát, amelyet ha értékesítenek, közvetve az is az asszonyokhoz jut, a munkaegység értékében. Az agronómus már beszélt velük a tőszámról, és a növénytermesztők megígérték, be tartják a szakember utasítását, és legalább három kukorica~ tövet hagynak méterenként. Szerencsére, erre nem pusztít a drótféreg, de azért a kapálásnál is tönkremegy egy-kettő, kell legalább 18—20 ezer tő holdanként, hogy meglegyen a harminc mázsa kukorica, amennyit vállaltak. Felsorolhatnánk a négy növénytermesztési brigád valamennyi tagját, akár Erdősinét, Kővári Józsefnét, vagy Hauschl Antalnét, mindegyik ügyes, yó kapás, megbízható munkás, akik biztosan a nagy munkák idején se fáradnak ki, állják a szavukat. — Nem szabad a kukoricát lebecsülni — mondta beszélgetés közben Erdősiné. A Háború alatt a leleményes városi népnek kis cukorrépával ízesítve még süteményt is csináltak belőle, és ha nem is mindenütt, de régen a falusiak kenyerébe is bekényszerült a sárga kukoricaliszt. Amennyire fontos nekünk a búzakenyér, az állatok meg a kukoricától fejlődnek a legszebben. Én 12 éve vagyok tsz-tag, és tudom mit jelent a munkaegység értékében, ha jó az állattenyésztés, elegendő siló van a gödrökben, s mégtöbb kukorica a górékban. Kell a kukorica, meg kell a sok hús, tojás, baromfi, és azzal a tsz-asszonyok keresete is növekszik. W. M. Egy nagyszerű kezdeményezés A baranyai pártküldöttség Ivovi látogatásának célja az volt, hogy közvetlen, testvéri kapcsolatokat alakítson ki a két — immár hivatalosan is deklarált — testvér megye, a Nyugait-ukrajnaá Lvov terület és Baranya megye között. Küldöttségünk, — amelyet Ra- pai Gyula etvtárs, a megyei pártbizottság első titkára vezetett és amelynek Palkó Sándor elvtárssal, a megyei tanács v. b. elnökével együtt magam is tagja lehettem, — hatékony eszmecserét folytatott a Ívovi elvtársakkal. Részletesen megállapodott a két megye közötti együttműködés részlet- kérdéseiben. A megbeszélések alapján még ebben az évben három — munkásokból, kolhozparasztokból és kulturális szakemberekből álló — küldöttség utazik Baranyából Lyovba. Onnan hasonló jellegű küldöttségek viszonozzák látogatásainkat. Abban is megállapodtunk, hogy a két megye hírközlőszervei, a Ivovi és a Pécsi Rádió, a Ívovi és pécsi újságok folyamatosan cikkeket vesznek át egymástól, hogy a két megye lakossága minél jobban megismerhesse egymás életét. Ehhez hasonlóan még ebben az évben helyi filmhíradókat, dokumentációs gyűjteményeket cserélünk. Arról is szó van, hogy a későbbiek során mindkét városban megrendezzük a pécsi és Ivovi képzőművészek kölcsönös cserek! állításait. Sor kerülhet a színházak cserelátogatására is. A kezdet tehát biztató és reméljük, hogy szépen induló kapcsolataink az idők folyamán az élet többi területén is kialakulnak. Ez valameny- nyiünk számára csak hasznos és gyümölcsöző lehet. E most kezdődő rövid útirajzban olvasóinkkal meg szeretnénk ismertetni Ívovi testvérmegyénket. Hat nap természetesen igen-igen kevés ahhoz, hogy akárcsak vázlatos képet is nyújtson egy ilyen kétmilliónál nagyobb lakosságú, 21 ezer négyzetkilométer területű megye életéről. Ezért legfeljebb arra vállalkozhatunk, hogy élményeink alapján kinyissunk egy igen kicsi ablakot, amelyen át mégiscsak közelebb láthatjuk szovjet barátaink életét. II. pártbizottság titkára nem mondott ugyan nagy szavakat, nem volt virágcsokor és semmi efféle, de az a. szívélyes közvetlenség, ahogyan az első percektől kezdve viselkedtek irántunk, mindennél többet ért. A protokolláris formaságok a későbbiek során sehol sem fesaélyezitebték a hangulatot. Úgy fogadtak bennünket, úgy beszélgettek velünk mindenütt, mint aki közéjük tartozik, akivel meg lehet osztani az örömet, de a gondokat is. Sok mindent láttunk, sok mindenről szó esett a látogatás hat napja során, de soha egyetlen kérdésünk kapcsán sem tapasztaltuk, hogy vonakodtak volna világos, nyílt választ adni A beragovói járás első titkára pl a legtermészetesebb nyíltsággal beszélt a magyar nyelvű lakosság helyzetéről. Elmondotta, hogy — mint a Szovjetunióban, mindenütt — a lakosság összetétele szabja meg, hogy például milyen nyelven tanítanak az iskolában, milyen arányban vesz részt a vezetésben, a szovjetek, a különböző társadalmi szervek, intézmények irányításában, bármelyik nemzetiség vagy csoport. Beregovóban nem sokat időztünk, de az egyszeribe szemünkbe tűnt, hogy a középületeken, boltokban, ukrán és magyar nyelvű feliratok vannak. A pár kilométerrel odébb fekvő Polinán, ahol ukránnyelvű lakosság él, viszont orosz és ukrán feliratokat láthattunk. Lvovig csaknem négyszáz kilométeren keresztül jobbára szerpentinek, vadregényes hegyi út vezet. A veireckei szoros gyönyörű tájai néhol még a kísérőinket is csodálkozó szakissá teátrálisam hat, de ott a hatalmas munka láttán természetes volt. Amikor a hágó legmagasabb pontjára értünk, kísérőnk mosolygó dicsekvéssel mutatott előre: itt már a mi területünk kezdődik. Egy ugrás még és otthon vagyunk. A lefelé ívelő szerpentinek ezután már ha- mar elmaradtak a kocsi alól, — megérkeztünk Galíciába, — Szovjet Ukrajna lankás, sík,- jó termőtalajjal, magas mezőgazdasági kultúrával rendelkező nyugati tájaira. A bejelentett ugrás persze azért eltartott Lvovig még vagy két órát. Előtte még átrob égtünk az első világháborút jártak visszaemlékezéseiben oly sokszor szereplő Sztoij folyón. Aztán sűrűsödtek a járművek, élénkült a forgalom, ami talán legjobban jelzi a nagy városok közeledtét. Néhány perc múlva szinte minden átmenet nélkü.1 bukkant elénk Lvov. Ennek a városnak szinte nincs is külvárosa, mindjárt az elején modern, rendezett neoníényes utcák fogadják az érkezőt, hogy aztán a túlsó városvégen ismét a belvárossal azonos jellegű utcák — és nem a hagyományos értelemben vett külváros — búcsúztassa el a látogatókat. Lvovot nálunk sokan még a régi nevén: Lem- bergként emlegetik. Magam is sokait hallottam róla. Nagy, tekintélyes városnak képzeltem el, — de soha nem gondoltam volna, hogy ilyen szép, komoly, modern város legyen, minit amilyennek megismertem. Mintha csak a mai Budát látná az ember és hozzá lehetne még képzelni Debrecen belvárosát, Dunaújváros, Uj-Mecsekalja modem épületRövid pihenő a vereckei hágó legnagyobb pontján, a Ivovi terület határán. Vereckén át Lvovig Hideg, csípős széllel köszöntött bennünket a Kárpátok, amikor .Beregsuránynál átléptük a határt. A távoli hegycsúcs fehér hósipkája, no és a fogadás-unkra elónkutazó Ivovi elvtársak télikabátja láttán, meggyőződhettünk, hogy az idei tavasz mindenütt makrancos. Az időjárás sajnos később is mostohán bánt velünk, hideg szél, eső kellemetlenke-det.t egész héten át. A fogadtatás viszont annál melegebb, igen igen szívélyes volt. Szlu- sarenkó elvtárs, a területi vakra indította, mi pedig egyre csak arra kértük a gépkocsi vezetőket, hogy ha lehet, miinél lassabban hajtsanak. Hadd gyönyörködhessünk a Kárpátok tavaszi pompájában. A kanyargó úttal párhuzamosan már csak nyomaiban látható a „Barátság” olajvezeték óriási arányú építkezése. A deréknyi vastagságú vezetéket többnyire „toronyiránt” hozták fel a Kárpátok gerincére, nem egyszer úgy, hogy a megfelelő lejtésszög biztosítása érdekében kisebb hegyeket, egyszerűen „eltüntettek”. — Igen nagy munka volt — vélekedett Szlusarenkó elvtárs, de amint a népek közötti barátság eszméje minden nehézség, gáncs ellenére utat tört a világon, ugyanígy küzdöttük le mi is ezen az építkezésen a nehéz terepet. Méltóak akartunk lenni a — Druzsba— Barátság eszméjéhez, amelyet a vezeték nevében kifejez. Lehet, hogy ez így olvasva tömbjeit, Szeged parkjait. Mindez együtt — ez Lvov, Ukrajna, sőt, a Szovjetunió egyik legszebb városa. Modem, tágas utcák, troli, villamos, autóbusz-közlekedés, parkok, sétányok egész sora, magas igényű kultúra, egyetem, 13 főiskola, 16 tudományos intézet, 44 technikum, — öt színház, napi 9 óra önálló műsort sugárzó helyi televíziós stúdió — és mindez a városban lakó félmillió ember szolgálatában. A számok persze önmagukban nem sokat mondanak —• a lényeg mindig több, bonyolultabb, szélesebb annál, amit adatokkal ki lehet fejezni — de későbbi tapasztalataink alátámasztották, amit ezzel a néhány számmal előre is érzékeltetni akartam: nem hiszem, hogy választhattunk volna méltóbb, hasznosabb, szebb testvérvárost, mint Ukrajna egyik büszkeségét, Lvovot. Vasvári Fercne fc.
