Dunántúli Napló, 1962. április (19. évfolyam, 77-100. szám)

1962-04-15 / 88. szám

I9Ä2. ÁPRILIS A Kádár János elvtárs besséde (Folytatás az 1. oldalról.) hosszabb ideje foglalkoznak nagyon jól tudják, hogy indul­hat egy kezdeményezés a köz­pontban, születhet egy kezde­ményezés helyileg, az a kez­deményezés a tömegekben na­pok alatt, ilyen széles mére­tekben és ilyen viharos gyor­sasággal csak akkor talál meg­felelő fogadtatásra és követés­re, ha a kérdés történelmileg és társadalmilag érett. Emlékezzenek csak rá: az ellenforradalom idején az egész országban a demagóg fehérterrorista banda — mert én nem tudom másképp nevez­ni őket —, üzemenként is, or­szágosan is fellépett a telje­sítménybér ellen, a munkaver­seny ellen, általában a szocia­lizmus, a népi hatalom ellen. Elvtársak, mérjük le az időt, és a megtett utat. Nemcsak arról van szó, hogy a kormány és az illetékes minisztériumok rendeleti úton, mert hiszen ilyen is van — és szükség is van néha erre —, a termelő- munka érdekében helyreállítót ták a teljesítménybért, mert enélkül dolgozni nem lehetett. De ezt a mozgalmat, amely­nek képviselői ma itt tanács koznak, nem kormányrende­let hozta létre. Es itt már nem arról van szó, hogy tel­jesítménybérben dolgozunk, vagy nem teljesítménybér­ben, hanem arról, hogy szo­cialista módon dolgozzunk, éljünk és tanuljunk. Ezt a mozgalmat a magyar munkásosztály hozta világ­ra, teremtette és valósította meg, amely a szocialista esz­me, a szocialista társadalmi rend törhetetlen híve. (Lel­kes taps.). A szocialista brigádmozga­lom viharos elterjedéséhez, nagy életerejéhez azonban nemcsak győzhetetlen eszme kellett, hanem az is, hogy a nagyszerű, győzhetetlen eszmét helyesen képviseljük. Nézzük például a mi 17 éves gyakorlatunkat. Nálunk a tár­sadalom vezető ereje, a párt, mindig, mindenkor a szocializ­must hirdette. A szocializmust kívánta szolgálni rendelkezé­seivel a kormány 17 éven ke­resztül. De voltak évek, amikor inkább mintha fordítva sike­rült volna minden. Ezért fon­tos nekünk közelebbről meg­nézni ennek a szocialista bri­gádmozgalomnak a sajátossá­gait. Melyek a szocialista brigádmozgalom sajátosságai ? A legfontosabb, hogy a moz­galomban a tartalom és a for­ma egysége ölt testet. Ez a mozgalom három éves. De szo­cialista munkaverseny Magyar országon volt korábban is, öt, nyolc, tizenkét évvel ezelőtt is. Azokat a versenyeket is lelke­sedés, alkotó szándék hajtotta, mégsem sok maradt belőlük, ez a mozgalom pedig éled, mű­ködik, fejlődik, halad, erősö­dik. Ismertettek itt statisztikai adatokat. Szakszervezeti funk­cionáriusok megállapították, hogy 280 000 ember vesz most részt a szocialista brigádmoz­galomban. Biztos vagyok ben­ne, hogy ez a szám már túlha­ladott, mert itt egy élő és fej­lődő mozgalomról van szó. Mert ez a mozgalom nem papír verseny, nem formális ver­seny, hanem élő, valóságos szocialista munkaverseny. A szocialista brigádmozga­lomnak nagyon fontos vo­nása, ami nem kis szerepet játszik életerejében, az, hogy a tömegek szocialista ver­senymozgalma és nem egyes, különlegesen kiemelt és mes terséges körülmények között foglalkoztatott emberek, két-, nyolc-, vagy kilencszáz százalékos eredménye hozta létre. őrizzük meg tehát ennek a mozgalomnak azokat az egész­séges vonásait, amelyek erre a hároméves fejlődésre jellem­zők voltak. A harmadik, ugyancsak új vonása e mozgalomnak: nem­csak termelési verseny, ha­nem több annál. A szocialista brigádok moz­galma szélesebb területre ter­jed ki. Nagyon sok példát tudna mindenki mondani arról, hogy hogyan szoktatják le a rest embereket a restségről, az iszá kosokat az iszákosságról. Sokat tesznek a brigádok tagjai a kulturális színvonalá­nak emeléséért is. Sok példát hallottunk itt, hogyan érvényesül a brigádban a kölcsönös segítség. volt Magyarország. Most ez a 4 millió ember is ember mód­jára eszik, öltözködik és la­kik. Akárhová menjünk, munkás vagy paraszt emberek közé, elmondják, hogy a fiú ipari tanuló, a leány gimnazista és így tovább. Amikor elhallga­tom őket, eszembe jut: úgy mondjuk 25 évvel ezelőtt vi­zes lepedővel megkötözni való bolondnak hitték volna azt az egyszerű falusi dolgozó em­bert, aki a lányát gimnázium­ba akarta volna járatni. Ma már erről mint a világ legter­mészetesebb dolgáról beszél­nek, pedig ez is az utóbbi 17 év eredményéhez tartozik. Ma már tíz- és százezrek képezik magukat az iskolák­ban, vizsgákat tesznek le még felnőtt emberek is és közülük ezrek és ezrek állami és tár­sadalmi vezető posztokon van­nak. Ezt mind a munkáshatal­munk tette lehetővé, a népi hatalom, amelyben a munkás­osztály oldalán képviselve vannak a parasztság fiai, az értelmiségiek, a városi kispol­gárok. Ilyen körülmények között élünk és dolgozunk, s e körül­mények rendkívül kedvezőek a szocialista brigádmozgalom további fejlődése számára. — Csak tőlünk függ, hogy eze­ket a körülményeket és lehe­tőségeket az eddiginél jobban használjuk fel a mozgalom előbbrevitelére. Milyen feladatok vannak előttünk? Idei tervünk az ipa­ri termelés 8 százalékos, a mezőgazdasági termelés csak­nem 10 százalékos emelkedését írja elő. Az ötéves terv fel­adatai ismeretesek és nem csekélyek. Tehát nagy feladatok állnak előttünk, s ezek megoldása hozza magával az életszínvo­nal emelését is, de csak ko­moly munka árán! Hasonló kérdés a szociális gondoskodás. Ha az újság, a rádió hírt ad valamilyen bal­esetről, szerencsétlenségről, egy bajba jutott béna ember­ről, vagy arról, hogy valaki­nek a szemevilágát veszély fe­nyegeti, valaki nehéz helyzet­be került, egy gyerek apátlan- anyátlan maradt, szinte sza­bállyá vált, hogy azonnal je­lentkezik egy, és azután még több szocialista brigád és azt mondja, hogy kérem én me­gyek és segítek. Sokáig lehetne még sorolni a szocialista brigádmozgalom sajátos, új jellemvonásait. Ennek a mozgalomnak ab­ban van az ereje, hogy a győzhetetlen és nagyszerű eszmét, a szocializmust úgy testesíti meg, ami — ahogy művészileg mondják — azt jelenti, hogy itt a forma meg felel a tartalomnak. Többször elhangzott itt, azt várjuk mindnyájan ettől a ta­nácskozástól, hogy választ ad­jon arra, hogyan tovább. Biz­tos vagyok benne, hogy ez az értekezlet hotározott irányi fog szabni, de azt hiszem, ha va­laki azt gondolja, hogy valami merőben új irányt jelölünk ki, az csalódik. Ha tőlem valaki azt kérdezné, hogy hogyan to­vább a szocialista txrigádmoz- galomban, akkor azt monda­nám, hogy úgy, mint eddig, csak egy kicsit jobban. (Élénk derültség és taps.). A feladatok pontos megjelö­léséhez persze van nálunk egy hagyományos kiindulási pont. A régi marxista iskola szerint, ha egy kérdést felvetünk, vagy azt vizsgáljuk, hogy egy moz­galmat hogyan fejlesszünk to­vább, akkor mindig mérlegel­ni kell az adott helyzetet is, amelyben vagyunk. Nemrégiben ünnepeltük ha­zánk felszabadulásának 17. év­fordulóját. Az évforduló min­dig jó alkalom a mérleg meg­vonására. Ez történt most is, s ennek összegezése az, hogy a magyar nép a szabadsággal jól gazdálkodott, a szocializ­mus építésének útján járt. A mi vívmányaink között a legdöntőbb a munkáshatalom Mindjárt meg akarom mon­dani, hogy a hatalomnak sok feltétele van, s ahhoz a jelen viszonyok között hozzátartozik az állam fegyveres ereje is. De a mi munkáshatalmunk fő ereje abban van, hogy a szocializmus zászlaja alatt összeforrott a párt és a nép. (Nagy taps.). Ezt kell nekünk továbbra is erősítenünk. Nagyszerű eredményeink vannak a szocialista építésben, se vége se hossza nem volna ezeket felsorolni. Olyan körül­mények között, amikor a bir­tokviszonyok a mezőgazdaság­ban két Ízben változtak — ami a termelést általában nem se­gíti — negyedévet növekedett a magyar mezőgazdaság ter­melése. Az ipar termelése négy szeresére emelkedett. S 1957 tavasza óta mintegy 60 száza­lékkal növekedett a magyar ipar termelése. A bennünket szidalmazó tőkés országok az ilyesmit képtelenek elérni. Vagy nézzük az életszínvo­nal alakulását. Amikor az élet- színvonalról beszélünk, ebben persze nemcsak a munkabért értik az emberek, hanem sok egyebet is. Annakidején azt mondták, hogy Magyarország a 3 millió koldus országa, de akikre ezt értették, azok csak a falusiak voltak, pedig a vá­rosban sem járt mindenki teli hassal. A városi éhezőkkel együtt 4 millió éhező országa Megoldjuk a nagy feladatokat Vannak a mi életünknek át­meneti nehézségei. Mindenki tudja, hogy milyen nehézsé­gek vannak a piacon is, az árakkal, nehézségek vannak a burgonyával, a hagymával. Ezek a nehézségek döntően az őszi szárazság, meg a mos­tani megkésett tavasz követ­kezményei. Nekünk azonban valahogy úgy kellene már az életünket elrendezni, hogy szűnjenek meg ezek a bajok, hiszen nem jó, hogy az egyik évben ez­zel van baj, a másik évben az­zal, a harmadik évben meg amazzal. És azonkívül mindig meg is kell magyarázni, honnan szár­mazik a baj. Egyszer az idő nem jó, másszor az elosztás, harmadszor pedig az ördög tudja, hogy micsoda. De a legjobb magyarázat sem ér annyit, mint két kiló jó (Folytatás a 6. oldalon.) — ÉLÜZEM lett 1961. má­sodik félévi eredménye alap­ján a Pannónia Sörgyár. — HÉTFŐN délelőtt 10 óra kor tartják évi közgyűlésüket a pécsi kisiparosok adóközös­ségének tagjai. A beszámolók meghallgatása után választ­ják meg az új vezetőséget. — 93 MAZSA húsvéti cso­koládéfigurát hoztak forga­lomba idén Pécsett és Bara­nyában, 14 mázsával többet, mint tavaly, mégis pótlást kellett kérnie a FÜSZÉRT- nek, hogy kielégíthessék a jelentkező igényeket. Hétfőn pótlólag 400 kilo csokoládé- figurát hoznak forgalomba a pécsi boltokban. — ÉGERFA-CSEMETÉKET ültetnek az okorági Ókor Gyöngye Termelőszövetkezet ben, eddig terméketlen, vize­nyős talajok hasznosítására. — EGÉSZ ESTÉT betöltő műsorral készül a Komlói Bányász Együttes tánccso­portja a komlói szabadtéri színpad megnyitására. — KÉT VAGON déligyü­mölcs érkezett Pécsre. Az újabb szállítmány egy része máris az üzletekben van. — NYOLC brigád nevezett be a „Szocialista ifjú brigád" címért folyó versenybe a Baranya megyei Építőipari Vállalatnál. — KORSZERŰSÍTI a vili» gítóberendezést a MÁV a kétújfalusi, a szökédi a kis- tótfalusi, királyegyházi, drá- vaszabolcsi és a drávafoki állomásokon. — BARÁTI összejövetelen búcsúztatták a Béke-aknai pártszervezet tagjai, és az akna dolgozói a nyugdíjba vonuló Kónya István párt­titkárt, aki hosszú évtize­dekig dolgozott a pécsi bánya üzemekben. — AZ ORVOS-EGYETEMI pártszervezet vezetősége szombati ülésén a Vili. párt- kongresszus tiszteletére tett tanulmányi és munkafelaján lásokról,' az oktatás gyakor­latiasa bbá tételéről és a mun ka melletti továbbtanulás kérdéseiről tárgyalt. — 7300 SZÉN ASZ AR1TO állványt rendeltek az AGRO- KER-től a megye termelő­szövetkezetei. A legtöbb áll­ványt — ötszázat — a király- egyházi tsz tagsága vásá­rolta. Hivatalos nyereményjegyzék a lottó 15. játékhetéről A 15. játékhétre beérkezett 4 047 802 darab lottószelvény, öt találatos szelvény nem volt, négy találatot 25 fogadó ért el, a nyere­ményösszeg egyenként 139 436 io- rint 25 fillér. Három találatot 2171 fogadó ért el, a nyeremény- összeg egyenként 802 forint 50 fil­lér. A kéttalálatos szelvények szá­ma 65 733 darab, ezekre egyenként 26 forint 23 fillért fizetnek. Nagy lelkesedéssé! fogadlak Pécsett a francia filmművész-küldöttséget Interjú Marina Vladyval és Henry Colpi-tal tot, hogy. mint a francia film­művész-küldöttség tagja, Ma­gyarországra látogassak. Én a vidéki városokat különös­képpen szeretem, mert jólle­het, hogy Budapest feltétle­nül tükrözi az egész ország arculatát, de egy vidéki város­ban az ország életét sokkal mélyebben meg lehet figyelni. A fővárosban láttam stadiont, láttam gyönyörű szállodákat, de mondom: én nagyon szere­tem a vidéket. — A művésznő mit tart a legszebbnek és a legfonto­sabbnak az életben? rizsban folytatja tanulmányait, majd ezt befejezve, visszatér szülőföldjére. Óriási az akarat benne, hogy megváltoztassa népe nyomorúságos életét, hogy az egyszerű embereket felvilágosítsa. Közben találko­zik egy fiatal fehér nővel, aki méltó társa lesz e nemes mun­kában. Eat a fehér nőt alakí­tom ebben a filmben. Egy órával később — a Ná­dor Szálló előtti roppant lel­kes és népes fogadtatás után — Henry Colpi-1, az Ilyen hosszú távoliét című film ro­konszenves rendezőjét a szálló Szombat, háromnegyed öt. A különgép befordul a pécsi repülőtér betonszalagjára. A francia filmművész-küldöttség fogadására megjelent mozi­üzemi vezetők az előcsarnok lépcsőjén virágcsokorral vár­ják a vendégeket. A gépből elsőnek Marina Vlady, a nép­szerű filmsztár lép ki, utána sorban a francia filmküldött­ség többi tágja — Jacques Chausserie-Laprée, a delegáció elnöke, Jean Pierre Frogerais, Jackques Nicaud, Henri Colpi, Jacqueline Pronin, Claude Rich és a kíséretükben levő magyar filmszakemberek. A gépkocsikaraván elindul a város felé. Az autóban Ma­rina Vlady ölében a piros szekfűcsokor, amlit az imént a repülőtéren kapott és kíván­csian, érdeklődve nézegeti a távolban feltűnő várost, a su­hanó tájat. Látszatra leköti fi­gyelmét a legkisebb apróság is — mégsem éri váratlanul első kérdésem. — Milyen érzés számára az első magyar vidéki városba látogatni? — Ezzel is pontosan úgy va­gyok, mint annak idején, ami­kor elfogadtam saá m elánba­megoldásoknak. És ami a leg­fontosabb: az alkotó-filmmű­vésznek mindig tisztában kell lennie azzal, hogy pontosan mit akar mondani-. A francia filmküldöttség es­te fél hétkor megjelent a pécsi Petőfi filmszínházban az Ilyen hosszú távoliét című francia film előadásán. A film vetíté­se előtt Bemics Ferenc, a me­gyei tanács művelődésügyi osztályának vezetője köszön­tötte a francia művészdelegá­ciót. A küldöttség tagjait nagy ünneplés közepette személy- szerint bemutatták, majd az üdvözlésre Jacques Chausserie- Laprée válaszolt. Ezt követően Marina Vlady találkozott a közönséggel a pécsi Kossuth moziban a Boszorkány című film előadása után. A késő esti órákban a francia film­A Petőfi filmszínházban Hátradől a kocsiban, talán csak egy pillanat, amíg gon­dolkozik. — Nem akarom megkerülni a kérdést, de hiigyje el, hogy számomra a legszebb dolog: az élet. Ami a legfontosabbat il­leti, ezt is elmondom. Sze­mély szerint legfontosabb do­lognak tartom az életben szá­momra azt, hogy érdekeltté tudjam tenni magam a film­gyártásban, ilyenformán ma­gam által kiválasztott főszere­peket alakítsak. Nagy kísérlet lesz ez számomra, és nagyon szeretném ha sikerülne. — Melyik új filmben lát­hatja legközelebb a francia közönség? — Következő filmemet Af­rikában forgatjuk. A téma na­gyon érdekes és izgalmas. Egy ftafeá négerről soft, aki Pá­li Íjában sikerült néhány perces interjúra megkérni. — Véleménye szerint mi a modern francia filmgyártás útja? — A kérdés meglehetősen komplikált. Véleményem sze­rint az „új hullám” próbálko­zik a legmesszebb jutni a mo­dem francia film útján. Ez az „új hullám” lényegében két csoportból tevődik: egyrészt volt filmújságírók közül, más­részt pedig ezzel párhuzamo­san több fiatal film-technikai szakember csatlakozásából. Bár mindegyiknek megvan a maga egyéni vonala, az új hullámosok nagyrésze balolda­li szemléletű. Az a vélemé­nyem, hogy a modem francia filmben egyaránt jelen kéül lennj a modem eszmei tarta­tomnak és a modem tochnáfcac iitfüi művész-küldöttség tiszteletére fogadást rendeztek az Olimpia Étteremben, ahol a város ér­telmiségeivel, színművészeivel és íróival találkoztak. A kül­döttség a mai programja sze­rint a várost tekinti meg. Thiery Árpád Kép: Erb Janót

Next

/
Thumbnails
Contents