Dunántúli Napló, 1962. április (19. évfolyam, 77-100. szám)

1962-04-01 / 77. szám

NAPLÓ 1962. ÁPRILIS L ^ Város a műanyag kupola alatt Mesterséges éghajlat a sarkvidéki télben — Új építéstechnika A hengerház egy lakószobáját mutatja képünk. E szobá­ban az állandó friss levegőt egy automatikus légkondicionáló­berendezés biztosítja. A szovjet építészeti akadémiának ez a hamarosan megva­lósuló terve egyik mozaikja azoknak a határtalan lehető­ségeknek, amelyeken a kzmvrminizrnust építő ember terem­tett meg. JPOMÁNY TECHNIKA ÉPÍTKEZÉS TUDOMÁNY T8HWTK» ÉTPTTKB2ÍS WDOMÁ TECHNIKA ÉPÍTKEZÉS TUDOMÁNY TECHNIKA ÉPTI'KEZ ÉS TUDOMÁNY 4 köz-étkeztetés fejlődésének távlatai a Szovjetunióban Szergej ebéd után kilépett az utcára s itt összetalálkozott velünk. — Jónapot Szergej, mi az 1962-es évből jöttünk. Kortár­saink arra kértek, hogy ír­junk valamit önről, s így, kénytelenek voltunk átlép­ni jónéhány esztendőt. — Akkor hát vissza kell fordulnunk, járjuk végig ét­termünket — felelte Szergej. Szergej Szolncev, aki nemré­giben fejezte be a közétkezte­tési iskolát, a város egyik legkiválóbb mérnök-szakácsa. Munkahelyére az autógyár ét­termébe aerobusszal utaztunk. 3eléptünk a balról számí­tott harmadik terembe. A kék szőnyegtől eltekintve a te­remben minden halvány szal­maszínű volt: a futószalag és a mellette sorakozó nem túlsá­gosan magas műanyag asz­talok és székek egyaránt. A futószalag áttetsző falon haladt keresztül, a fal mögött egy dobogón már ott ült Szer­gej fehér köpenyben. Előtte a pulton számtalan gomb sora­kozott és hol itt, hol ott vil­lantak fel a színes lámpács- kák. A pultot egy alacsony szekrény félköre ölelte körül s ebből a szekrénykéből in­dultak a termekbe a színes fu tószalagok. — Milyen nagyszerű hűtő­szekrény! — kiáltottunk fel — Hűtőszekrény? — csodál­kozott Szergej. — De hiszen ez magasfeszültséggel fűtött kemence, Szergej szó nélkül kinyitotta a legközelebb eső ajtót, s látszat ra, sőt tapintásra teljesen hi­deg rekeszben világossárga tányérkák sorakoztak. Étvágy gerjesztően sistergett a zsír a forró hússzeletek alatt. Leül­tünk az egyik futószalag mel­lett Egy kis táblácskán vilá­gító betűkkel megjelent az ét­lap. Minden sora mellett egy- egy gomb volt, csak meg kel­lett nyomni a megfelelőt. Ami kor megebédeltünk, Szergej így szólt: — Most eltüntetem az edé­nyeket — s ezzel a tányérokat s csészéket a futószalag alsó szalagjára tette, amely a kony­ha felé haladt. — Hiszen ez jellegzetes ön- kiszolgálás! Az edények pedig visszakerülnek a mosogatógép be és . — Szó sincs róla — vá­gott közbe jövendőből * jött beszélgető társunk. — Ebből az edényből többé senki nem eszik. Elmosogatni ezeket jó­val drágább mulatság, sem­mint újat készíteni: A futó­szalag vége lejtős, s az edény egy nyílásba hullik. Tovább mentünk. Itt a központi diszpécser szoba. A falnál sorakozó kar- totékos szekrény dobozai tele voltak tömve lyuk-kártyák- kal. A szakácstudomány év­százados bölcsessége, minden törvénye éTTTnomsága ezekben a vékony műanyaglapocskák­ban van. Ezeknek a lyukasz­tásoknak számától és elhelye­zésétől függ az étel receptje, nyersanyaga, keverésének egymásutánisága, a hőfok, sőt minden egyes ételfajta sajá­tos íze és illata is. — És ki állítja össze a lyuk­kártyákat? — Az üzem konyhaművé­szeti részlege. Amit valaha az ételkészítés titkának neveztek, azt ebben a teremben mate­matikai formulattá alakítják és rögzítik ezeken a lyukkár­tyákon. — Végignézhetjük a gyártá­si folyamatot? — Nem Látnának semmit: minden futószalagot légmen­tesen záródó borítólap fed. — Hanem itt megfigyelhetnek mindent. — intett Szergej a színestelevíaó képernyője fe­lé. S valóban végignéztük ahogy a gépek megfelelő „utasítás­ra” feldarabolták a húst, £a- sírozottat készítettek, bele­téve mindent ami csak kell. Szergej mind újabb és újabb gombokat nyomott meg, s a képernyőn megjelentek a rak­tárak, ahonnan a nagy katla­nokba ömlött a feldarabolt burgonya. Az egyik futósza­lagról fasírozott pogácsák hűl lottak a tányérokra, a má­sikról pontosan kimért meny- nyiségű burgonyapüré, a kö­vetkező gép az egészet átlát­szó, tartós burokba helyezte. Az utolsó folyamat a fagyasz tás volt. Hanem mi is végére jártunk az időnek, indulnunk kellett. — Dehát igazán maradja­nak, hiszen ez az önök jövője is, — javasolta Szergej. — Köszönjük Szergej, de még sok munka vár ránk a jelenünkben: hisz mindent, amit ma láttunk, , még meg kell csinálnunk. Igen sok még a tennivaló. Amit' most ebben elmond­tunk, még csak fantázia, de olyan, amely azon alapszik, ami már létezik, az első min­tapéldányokban. A legfonto­sabb, ami rövidesen megtör­ténik, s ami logikusan kö­vetkezik az SZKP új prog­ramtervezetéből, az a tény, — hogy a közétkeztetést fokoza­tosan átalakítják valóságos iparrá. A közétkeztetésnek hozzá kell járulnia a pártprogram­ban foglalt feladat megoldásá­hoz: biztosítani kell az embe­rek egészségét, az emberi élet határának meghosszabbítását. Eltelik 10—13 esztendő és a közétkeztetés „jelentősen na­gyobb helyet foglal el a táplál kozásban, mint az otthoni ét­kezés” — ahogyan ezt az SZKP új programtervezete meghatározta. A. Fradkin és M. Epstein Az automatizálás szárnyain Az SZKP programjában meg jelölt 20 éves fejlesztési átfo­gó tervnek egyik legfontosabb feladata a termelés komplex gépesítése és automatizálása. Ez nemcsak műszaki és gazda­sági, hanem egyszersmind tár­sadalmi probléma k. Ellentétben a kapitalista mű szaki és gazdasági szakértők számításaival szemben, a szovjet emberek nehezen tud­nak elképzelni olyan életfor­mát, amelyben a műszak) fej­lődés súlyos teherként nehe­zedik a dolgozókra. A Szov­jetunióban az automatizálás az embert szolgálja, növeli a ter­melést, könnyíti és javítja a munkafeltételeket, a munkanap további rövidítését eredmé­nyezi. Mindez semmiképpen sem eredményez munkanélkü­liséget. Nem véletlenül lett olyan népszerű a Szovejtunió- ban az a szemléletes kifejezés, amely szerint az automatizálás a 20 éves terv szárnya. A Szovjetunióban 10 év alatt befejeződik az ipar, a mezőgazdaság, az építőipar és a közlekedés — benne a ra­kodó munkák — komplex gé­pesítése. Ezzel a termelésben véglegesen megszűnik a ne­héz fizikai munka. A máso­dik tízéves időszakban nagy arányokban bontakozik ki nem csak az egyes üzemrészek, ha­nem a gyárak, a nagy ipari komplexumok automatizálása is. A nagyteljesítményű. gaz­daságos műszaki felszerelések tömeggyártását, 1900 gépgyár és fémmegmunkáló gyár fel­újítását és 2800 hasonló ren­deltetésű új gyár felépítését irányozták elő. Ebben az ipar­ágban a termelés 20 év alatt tíz-tizenegyszer lesz nagyobb, az automata és félautomata gépsorok gyártása pedig több, mint hatvanszorosára növek­szik. ** sn-1 Két érdekes hír AZ ODESSZAI SZEMÉSZETI INTÉZETBEN eddig 40 000 világtalannak ad­ták vissza látását. A szaruhár- tya-átültetés az intézetben már mindennapos műtétté vált; már gyermekek esetében is alkalmazzák. A látásukat visszanyert betegek között sok a külföldi. AZ IDEGSEJTRENDSZER ELEKTRONIKUS MODELLJE A leningrádi egyetem élet­tani és kibernetikai laborató­riumában elkészült az ideg- sejtrendszer elektronikus mo­dellje, amely híven visszaad­ja az idegrendszer legapróbb működését is­,-Téí?pün,k vázlat?s áttekintést nyújt a hétéves terv legkülönbözőbb nagyarányú építkezéseiről, melyek nagv ban elősegítik a kommunizmus építésé terveinek sikeres megvalósítását, a kommunizmus a nyagi, műszaki bázisánál megteremtései. mesterséges éghajlattal. Ennek megfelelően alakítja ki az építészeti formákat. Az esztéti­kai igények és az életszükséglet követelmé­nyei teljes összhangban lesznek az új város­ban. Maga a város az állandóan befagyott talaj fölé egy méter magasságra emelt, hatalmas talapzatra épül. A város központja a főtérrel a parkkal, a stadionnal és a különböző kultu­rális intézményekkel együtt óriási műanyag­kupola alá kerül. A Szovjetunió építészeti akadémiája bámu­latom technikai megoldást dolgozott ki. A le­ningrádi tagozat munkatársai elkészítették egy sarkvidéki város tervezetét. A jövendőnek eb­ben a csodálatos városában még a legkemé­nyebb téli hidegben is kellemes lesz a hő­mérséklet. Nem utópiáról van szó. A közel­jövőben valóban felépítik ezt a várost, amely­nek 10—12 ezer lakosa lesz. De a város szük­ség esetén korlátlan méretekben terjeszkedhet is. Az új építéstechnika már eleve számol a Képünkön: jól láthatók a hengeralakú házak. Az ilyen formájú építkezés jobban el­lenáll a szélnek és a hóvihar­nak s ugyanakkor a legkeve­sebb meleget veszíti. Ez a ké­pünk a 10—12 ezer lakosú vá­ros makettjét ábrázolja. A műanyag kupola alá épített város egyik fedett utcáját ábrázolja képünk. Itt lesznek a különböző intézmények: Fedett folyosók kötik össze a várost az egészségügyi központtal. Eze­ken az összekötő folyosókon még a legnagyobb fagy idején is legalább plusz 10 fokos lesz az átlagos hőmérséklet. Azt, hogy milyen lesz e sarkvidéki város emberének ott­hona, élénken megmutatja ez a 12—16 emeletes hengerház terve, amelyben 500 ember lakhat majd. A házban gyorsjára­tú, úgynevezett „villám-lift” lesz. Az ablakok hőszigetelései vákuumos módszerrel oldják meg. Riport a jövőből *

Next

/
Thumbnails
Contents