Dunántúli Napló, 1962. április (19. évfolyam, 77-100. szám)
1962-04-04 / 79. szám
« IMS. ÁPRILIS 4. IHAPLO Emberek a betűk mögött A termelőszövetkezet tag- nyilvántartó könyve élettelen, ha nincsenek mögötte emberek. A nevek embereket takarnak és, amint az ember lapozgatja a könyvet, megelevenedik a név viselője. Kemeniczky József Középtermetű, köpcös ember. Arca mindig olyan piros, — mint az egészség reklámjáé. Negyvenév körülinek nézi az ember, de lehet több is. Sokáig volt a villányi Oj Alkotmány termelőszövetkezet elnöke. Most állattenyésztési brigádvezető. A termelőszövet kezet törzsállományát bízták rá. Nem kis felelősség. A valamikori cselédember jól látja el itt is a feladatát. Munkásőr, pártvezetőségi tag, tehát munkája akad bőven. — Mégis jut ideje arra is, hogy tovább képezze magát. Mezőgazdasági technikumba jár. Az ember, ha csak a nevet nézi — nem is gondolná, hogy milyen derék ember van mögötte. Héhl Mihály is úgy ugrik elő a név mögül, mint mozivásznon a szereplő. Egyszerre csak előttünk áll egy energikus, középtermetű, bajuszos ember, akiről csak a régebbiek tudják: valamikor vincellér volt, de dolgozott a terményíorgalminál is, még 1950-ben is vincellérként dolgozott. A szőlőtermesztés, a borkészítés mestere. A tsz- ben volt növénytermesztési brigádvezető és a múlt évben, amikor megnövekedett a termelőszövetkezet és ezzel együtt a szőlészetben és gyümölcsösben is nőtt a feladat, őt bízták meg a szőlészet irányításával. A járásiak azt mondják róla: „Héhl Mihály a járásunkban szinte verhetetlen brigádvezető.” A termelőszövetkezet és a tanulás a mindene. A helyi szőlészeti szakiskolába jár és az első évet jó eredménnyel fejezte be. Hat hónapig elméleti oktatás — hat hónapig gyakorlat. Így végzi a szakiskolát. Azt mesélik róla, amikor elméleti oktatáson vett részt, akkor sem feledkezett meg a termelőszövetkezetről. Nem lett volna kötelessége bemenni, ha volt egy-egy félnap sza badideje, de ő mindig bement. Eligazította az embereket. — Azt mondta: „Egy egész éjszaka van a tanulásra”. És [ bizony Héhl Mihály ablaka csak éjfél után, két óra felé hunyta be ilyenkor a szemét. A termelőszövetkezet 800 ezer oltványt készített az ő irányításával. Bizony nem volt kis munka: kályhát, vesszőt... szerezni. A nyolcszázezer oltvány elkészült. Amióta a termelőszövetkezetben dolgozik házat vett, konyha, háló és kombinált bútort vásárolt, lakásában modem csillár ontja a fényt, a gyönyörű szőnyegekre és mosógép végzi a valamikor oly nehéz munkát. Fehér Istvánné negyvenöt év körüli asszony. Nagyon szorgalmasan dolgozik. Ha a közös érdekéről van szó, akkor nem ismer va sámapot, ünnepnapot. Tavaly júniusban, egyik vasárnap azt mondta a vezetőség: — „Most itt az alkalom, most fel a szénát összegyűjteni. Ki tudja milyen idő lesz holnap.” Fehér Istvánné volt az első, aki házról-házra járt és maga köré gyűjtötte az asz- szonyokat. A szénát összegyűjtötték és, hogy most nincsenek különösebb takarmánygondok a villányi termelőszövetkezetben, abban részes Fehér Istvánné, meg a többi hozzá hasonló asszony is. Kónya Laiosné bizony már túlhaladta a hatvanöt évet. Tavaly mégis 270 munkaegységet szerzett. A negyvenkét forintos munkaegység érték mellé emléklapot is kapott a tsz-től. Meghatot- tan vette át. Az emberek mond ják el róla olyan dolgos asz- szony, hogy gyakran a fiatalabbak is rászólnak kapálás, vagy más munka közben: „Julis néni ez már aztán sok”. Nevek—emberek. Néhányat ragadtunk csak ki a sok közül. Mert ki tudná felsorolni azt a sok nevet, amelynek vi selője nagy változásokon ment keresztül. Mert nem csak a termelési viszonyok változtak meg ebben az országban, de az emberek is. 195Ó óta nagy utat tett meg a villányi termelő- szövetkezet, de nagy utat tettek meg a tagok is. Három község lakói egyesültek egy nagy termelőszövetkezetben, azért, hogy mindannyiuknak jobb életet teremtsenek. Mind annyiunknak: a volt cselédeknek, középparasztoknak, magyaroknak, németeknek, délszlávoknak, telepeseknek és kitelepítetteknek, akik visz szajöttek, sőt még azoknak is, akik a múltban kizsákmányolok voltak. Azoknak is, ha hajlandók a közösért velük együtt dolgozni. Egységessé válik a falu Ezt az egységet mutatja hogy ma már nincs nemzetiségi ellentét. A termelőszövetkezet, mivel ebben az évben kezdte az együttműködést a nagyhar- sányiakkal átmenetileg talán kevesebbet oszt. A tervben 36,57 forintot írtak elő munkaegységenként. A tagok nem zúgolódtak. Sőt, azt mondták először néhányan, aztán mind többen: „A munkaegység értékét két forinttal növelni lehet.” És most már versenyben áll mindenki — a több termésért, a két forintért, a több jövedelemért. Négyszázhúsz család fogott össze. Nagy dolog ez. Ezért merem bátran mondani — a tsz-ben az emberek is megváltoztak. SZALA1 JÁNOS Beszélgetés a munkáról KILENC BÁNYÁSZBRIGÁD vezetőjével ültünk le egy asztalhoz és minden előkészület nélkül beszélgetni kezdtünk, illetve a csapatvezető vájárok beszélgettek — jómagam csak figyeltem és jegyezgettem. Az első két vájárt nem kell külön bemutatni, egyikük az országosan ismert komlói Horváth János, aki féléve egyedülálló rekord sorozatot teljesít, a másik pedig Kerekes Sándor, aki a pécsbányatelepi Széchenyi- aknán ötödször nyerte el brigádjával a szocialista címet. Horváth kezdte a beszédet: Megkezdték a zöldhagyma, primőr retek és korai saláta rendszeres értékesítését Az elmúlt héten szállítottak első ízben jelentős mennyiségű hajtatott zöldhagymát és korai retket a tsz kertészetek és háztáji gazdaságok. A mecsekaljai Mecsek Gyöngye Tsz tagjai a háztájiból 4500 csomó hajtatott zöldhagymát adtak át a MÉK-nek az elmúlt héten. A siklósi tsz 500 csomó primőr retket küldött, de az ünnepre több ezer csomó piros csemege retket a Bács megyei MÉK-től is vásárolt a Baranya megyei MÉK. A Pécsi Kertészeti Vállalat 800 fej korai zöldsalátát hozott forgalomba az elmúlt napokban, és folyamatosan több ezer fejet értékesít. Az előrejelzés szerint a retek és saláta mellett naponta 5000 csomó vitamindús zöldhagyma kerül a pécsi zöldségboltokba. — Tavaly júliusban került szóba, hogy a feltárás lanyhán megy, 30—35 méter a csapatok átlagteljesítménye, pedig valamikor volt már 95 méter is a III-as aknán. Nekilendültünk, s az első hónapban — augusztusban 108 méterre sikerült, majd 128, 122, 160, 180 ... most márciusban 185 métert csináltunk csapásban, 3000-es TH gyűrűvel. A többiek figyelnek, Kerekes már nyitja a száját, de vár, amíg Horváth befejezi; — Kőben nagyon összeszokott brigád kell. Ismerni kell egymás gondolatát is. Egy tölt, egy csillézik, egy anyagot készít ... szóval „flottul” kell menni a dolognak, a hét órában nincs pardon ... — Milyen gépekkel fúrnak? — kérdez közbe Kerekes. — Bőhler 21-es fúróval, A rakodógép tömlőjével csináljuk, mert minél vastagabb, annál jobb — válaszolja Horváth. — Egyszerre hány géppel fúrnak? — kérdez újból Kerekes. — Mikor hogy. A helyzettől függ, van hogy néggyel, de előfordul, hogy csak egy megy. A többi munkát is „összehangoljuk”, a sínfektetést, a rakodógépet ... fakutyázás helyett pedig a kőbányákban használt oldaldülős csillével dolgozunk. Sokkal könyebb és gyorsabb azzal. — Meddig szállítják a meddőt? — SZÁZ MÉTERIG vagyunk kötelesek a foratot elvinni. — Majd Horváth kérdez vissza Kerekes felé: — Hogyan fognak föl maguk? — Bikafával — válaszolja Kerekes. — Az nem jó — mondja Horváth —, nekünk TH vas van kiegyenesítve. Az köny- nvebb. Majd Kerekes mondja el. ; hogy az ő csapatuk hogyan, mi ; képpen szervezi meg a munká- '■ ját. Mindjárt érdekességgel kezdi: — Március elsejétől kezdve négynegyedben dolgozik a csapat. A kilencedik szinten vai gyünk, kemény homokkő és szürkepalában haladunk előre i Az első harmad fúr. repeszt | és félig kitölt, a második telilesen kitölt, begyűrűz és aztán kezdik élőiről... két méter negyvenet csinálunk egv bu- szr.nnégv órában. Ha sikerül időben lőni, akkor iobhan megy. Csináltunk már nanokon keresztül háromhuszat is. Négv ezressel! — nyomja meg a szót. s aztán máris kérdez Horváth felé: — Mennvi idő alatt fúrnak? Mi az alját két méteres lyukakkal csináljuk, a segítőt is. a kis koszorút is, a nagvkc- szőrűt egvharmincassal. — Mi minden lyukat egyformán fúrunk — mondja Horváth, s ő kérdez: — Kúpot? — Ezután apró párbeszéd alakul ki. — Éket — válaszolja Kerekes. — Az nagyon elteríti, nem? — Nem. Nitróval lövünk, di- namittal nem is engedik. Hamarosan mindenki bekapcsolódik a beszélgetésbe. Dicsé rik a szovjet gyártmányú fúró gépeket meg a lengyel rakodógépet. Elmondják egymásnak, hogy melyik brigád hányszor nyerte el a szocialista címet, mekkora a csapat átlagos életkora, a műszaki vezetés miben segíthetne még többet és ehhez hasonlókat. Az asztal sarkánál ült csendesen Bugyi Sándor vájár és amikor ő kezd beszélni, mindenki elhallgat, figyel. A brigádjáról és saját magáról mond egyet és mást. — Régi csapat a mienk, hat hét éve együtt vagyunk Fő’eg a gurítóhajtásban értjük a Dr. Csete Béla T\r Csete Béla, a mohá- ” esi kórház ig. főorvosának irodájában vagyunk. Az imént jött be a délelőtti vizitről, száján még fehér kendő van. Sokan várták. Most egy nővér kopog be, s papírhalmazt tesz elé. Sietős ügy lehet, szájkendősen írja alá. Amíg ezzel bajlódik, szemügyre veszem az irodát. Élőpálma, nagy íróasztal és négy kép. Lenin portréja, két Glatz rézkarc és egy Szőnyi vázlat. Mind a három paraszt témát ábrázol, különösen Glatz jellegzetes, kerekarcú gyermekei kedvesek. Amikor Csete elvtárs észreveszi, hogy belemerültem a képekbe, elmosolyodik. — Parasztszármazású vagyok — mondja a rézkarcokra pillantva. A két háború között élte gyermekkorát, a Vas megyei Jákfa községben. Apja két- holdas törpebirtokos volt. ö libát őrzött a mezőn, csiknek nevezett hüvelykujjnyi halakat fogott a patak vizében. Ma ő is tsz-tag, építőmunkás vagy asztalos lenne, mint az apja meg a testvérei. Hogy még sem az lett, a szerencsének köszönhette. Egyivású volt a jegyző fiával. Amikor kijárták a negyedik osztályt, a jegyző elküldte a fiát a szombathelyi gimnáziumba. Mivel a fiú | nem tanult — nagyon hátra- ' maradt ott, ahol az észt osztogatják — a jegyző hosszas tanakodás után úgy döntött, hogy a kis Csete Bélát is utána küldi, hadd legyen olyan segítője, aki egyben a fiának földije is. Így, csakis így kerülhetett a földhözragadt szegényembe fia középiskolába. A kollégiumi épület egyik felét árvaháznak, a másikat meg internátusnak nevezték ki. A jegyző fia internátusbán lakott, ő pedig az árvaházban. A jegyző ham negyven pengőt fizetett a fiáért, öt — miként a többi átvát is — az állam tartotta il, tizenhat pengőn. Amennyi külörA'ség volt a tizenhat meg negyven pengő között, annyi különbség volt az ellátás között is. Az internátusi fiúk délután játszottak, az árvaháziak krumplit vagy babot pucoltak a konyhán. Nemcsak a maguk, az internátusiak számára is. övék volt a munka, az internátusiaké pedig az étel zsírja. A jegyző fia fehér abrosz- szal terített asztalnál ette a babfőzeléket — jókora húst és szaftot kapott hozzá. Az árvaháziaknak ricsek-nek nevezett sóletet főztek. Olyan sóletet, amelyben nem a húst, még a zsírszemcséket is nagyítóval kellett keresni. Ezt ették a terítetten deszkaasztalnál. A jegyző fia megerősödött, Csete Béla lesoványodott. Csutak-nak nevezték a társai, anyira elvéznult a sok koplalástól. C okát, nagyon sokat segi- tett a jegyző fiának, mégis megbukott. Kétszer egymás után. Neki nem segített senki, mégis kitűnő tanuló volt. Csak ketten jártak a faluból gimnáziumba. Ekkor már látni lehetett, hogy a jegyző fia nem tud leérettségizni, ö pedig kitüntetéssel végzi el a középiskolát. Mit szóltak volna a faluban? Nem került sor erre... Még csak ötödik osztályba járt, amikor apjával együtt behivatta az árvaszék elnöke. Kicsiny, jelentéktelen külsejű ember volt, nagy szivarral a szájában. — Kedves Csete — mondta az elnök — nem tudjuk továbbtaníttatni a fiát. Így is sokat költött rá az állam ... Ha akarja, kereskedőtanuló- nak elhelyezhetem ... • ET streskedőtanulónak nem **- mehetett. Az zsákol, cipekidik, ő pedig vézna volt, majd elfújta a szél. Attól féltek, hogy tüdőbajos. Bekopogtak a falu papjához. A vörösképű, pirospozsgás ember barátságosan fogadta őket. Felajánlotta a segítségét is, ha a fiúból pap lesz. Papnak menni? A kis Csete Béla sohasem gondolt erre. Annyira nem, hogy fogadott az apjával: elmegy a papi szemináriumra, mert máshol tanulni nem lehet, de azért nem lesz pap semmiképpen sem. Vallásos apja annyira biztos volt magában, hogy mind a két hold földjét feltette erre a fogadásra. / ó volt a koszt a szombat- helyi papnöveldébe n, negyven centimétert nőtt három év alatt. Kitűnően érettségizett, annyira kitűnően, hogy felfigyeltek rá az országban. Magához hivatta Grösz József, Szombathely püspöke is. Megilletődve lépett be a vörössel drapériázott ajtón, hiszen a püspököknél nagyobb úr kevés volt akkor az országban. — Laude túr Jesus Christus! — In aeternum! — mondta, a püspök, s csókra nyújtotta a kezét. — Fiam, mivel te voltál a szeminárium legjobb hallgatója, szeretnénk, ha szép jövő állna előtted ... Ki akarunk küldeni Svájcba, a nemzetközi papnevelő intézetbe... Ez igen-igen nagy megtiszteltetés, hiszen a háborús idők miatt csak néhány ember mehet ki évente az országból. ... Azt szeretnénk, ha lelki ekben is megerősödnél — folytatta a püspök, s Béla csak bólogatott, hiszen lehe- tett-e ellentmondani a püspök szobájában? Havas svájci hegyeket látott maga előtt, amikor újra megcsókolta a kezét. • A érettségi bankett után mindnyájukat hazaeresztették. Már az úton is sokat ta- máskodott magában. Svájcba menni, nem rossz dolog, de papnak lenni?... Hm. Alig ért haza, tanácsot kért Irénkétől, az egyik parasztkislánytól. Még az előző év karácsonyán ismerkedtek összes az egyik színdarabnál. ö volt a hazatérő katonaférj, lrénke pedig a felesége. A tejcsarnoknál találkoztak. lrénke az akkor „divatos” fatalpú cipőben kopogott feléje. Sétáltak a falu főutcájában. lrénke nem járt magasabb iskolát, a latinba is beletörött volna a nyelve. És mégis: az egyszerű parasztkislánynak nagyobb hatalma volt a püspöknél. Nagyobb, mert Béla néhánynapos vívódás után levelet írt a szemináriumba, hogy nem lesz pap, mert nem tud az lenni ... 1944 nyarát írták, akkor ) már a Kárpátoknál villámlott a katyusák torkolattüze. A tizennyolc éves fiú még nem tudta, hogy a katyusák tor- kolattüzei meg az orvosi egyetem valamiképp összefüggnek egymással. — Pa Sarasztszármazású vagyok! — mondja dr. Csete Béla a rézkarcokra pillantva. Most már tudom, hogy miért olyan kedvesek a képek számára, miért beszél Glatz parasztgyermekeiről annyi érzelemmel. Közben kopogtatnak az ajtón, s fejkendős asszony meg öreg parasztbácsi lép be. Hálálkodnak. Azt mondja at öreg, félholtan jött be, most meg — dr. Csete Béla kezelte — egészséges. Diadalmasan csörgeti a C-vitzmin tablettás üveget, mondván: most már ez is elég neki. Az igazgató főorvos restelkedve hallgatja a hálál- kodást, aztán elcseveg az öreg párral. Nem tettetett alázkodással, és nem is vállveregető kedélyeskedéssel. — egyszerűen és természetesen, mintha édesapjával beszélgetne. MAGYAR LÁSZLÓ munkát, ott tudunk legtöbbet produkálni. Mi a fontos? Az üzemnek az, hogy minél több méter legyen, ez persze nekünk is fontos, mert abban van a pénz. Tehát ne szervezzenek bennünket ide-oda, hanem csináljuk azt, amit a legjobban tudunk. így is van a mi üzemünkben. Volt már 103 méterünk is. Tudjuk mi is azt, amit a Horváthék és van is olyan vágyunk, hogy befogjuk őket. Februárban 125 méter, márciusban 142 méter. Most nem sikerült, de megmondom itt a szemébe, hogy nem sok híja volt, ugyanis 15—20 méter kiesésünk volt a hónapban. Amikor azok a rossz idők voltak, nekem kellett a felszín-e mennem anyagért. Nem az üzem a hibás, akkora volt a hó, hogy nem csodálkozom semmin se. Na majd legközelebb. Szomszédja veszi át a szót, F. Szabó András Kossuth-bá- nyai vájár, majd Kondákor László Béta-aknai és Fincza József III-as aknai vájár mondja el csapatának munkáját, a rekord méterek történeteit. Schmidt József vasasi és Farkas József István-aknai vájárok itt-ott közbeszólnak. Az István-aknai Baráth Sándor vájár, a VIII. kongresz- szus tiszteletére indított mun- kaversenyt hozza szóba és elfogadja csapata nevében a komlóiak felhívását. Baráth Sándorról még keveset hallottunk, maga is egészen fiatal ember, bár bányászmúltja meghazudtolja korát. — Voltunk a komlói rekordereknél. Le a kalappal a teljesítményeik előtt. Nem mondom azt se, hogy holnap elhagyjuk őket, de nem riadunk vissza a versenytől. A mi geológiai körülményeink valamivel rosszabbak, most is hátráltatott bennünket egy zavargás, s amikor végre rendbejöttünk és beindultunk, akkor meg metán tört ki. Most is nehéz, sőt dupla biztosítással kell haladnunk. A múlt havi eredményünk 3000-es TH-val a húszas telepben 85 méter volt... A mi csapatunk fiatal gárda, de ösz- szetartó, s remélem sikerül még közelebb kerülni a rekordokhoz. Gazdagh István
