Dunántúli Napló, 1962. április (19. évfolyam, 77-100. szám)
1962-04-04 / 79. szám
foiA&»a.ó 1962. Apui Lis I. Megfelelő szaporítóanyagot a nagyüzemi szőlőtelepítéshez Az 5 éves tervtörvény országosan 80 000 kh nagyüzemi szőlőtelepítést irányoz elő. Az új ültetvények egy-egy szövet kezeti üzemben 150—250 kh-s összefüggő területen létesülnek és ezúton megteremtjük a korszerű művelés alapfeltételét, a gépesítés széleskörű alkalmazását. A korszerű új üzemek területi elhelyezésének, nagyüzemi rendszerének kialakításával már minden megyében foglalkoznak a Műszaki Bizottságok és feladatuk a szövetkezetek speciális adottságait figyelembe véve, olyan üzemek tervezése és kialakítása, melyek népgazdasági szempontból is hasznothajtók és jövedelmezők E nagy feladat igen sok sza porítóanyagot kíván. Kijelöltük azokat a szőlőszaporító- anyag termelő bázisgazdaságokat, amelyekben 1963 őszétől kezdve tervszerűen biztosítani tudjuk a fajtiszta szaporítóanyagot. Az idő azonban sürget minket és keresnünk kell olyan megoldásokat is, amelyek nagymértékben elősegítik a tervfeladat biztosítását, sőt — amennyiben jól dolgozunk — ennek számottevő túlteljesítését is. Erre most kedvező lehetőség nyílott. A télen ugyanis nem okozott számottevő kárt a szőlővesszőben és rügyekben a fagy. Ezt a lehetőséget kell most megragadnunk és szervezetten megkezdeni az egészséges szölövesszők metszés alatti kiválogatását, előkészítését a gyökereztetésre. Ugyanis az országot járva, sok helyen láthatunk olyan szőlőterületeket, melyekről a simavesszőt sem az ősz folyamán, sem kéeőbb január, február hónapban nem szedték le. önkéntelenül is felvetődik a gondolat, hogy ez év márciusát felhasználva növeljük a hazai simavessző leszedését és gyöke- reztető iskolába való elhelyezését. Ezt a feladatot úgy kell tekintenünk, mint az ötéves terv telepítéseihez vezető kisegítő megoldást, mert ha nem gyűjtjük be a tél folyamán egészségesen maradt simavesszőt és nem rakjuk el gyökereztétő iskolába, akkor egy év ütemkieséssel számolhatunk és elvesztettünk egy lehetőséget, mely a túlteljesítéshez vezet. Erről kívánunk néhány gondolatot mindenki számára felvetni és kérjük a szövetkezeti tagok, egyéni gazdák és állami gazdaságok dolgozóinak hathatós közreműködését. Az ÜLTETVÉNYTERV Vál lalat irányítása alatt működik 9 vesszőfelvásárló kirendeltVértes György, az Ország- gyűlési Könyvtár vezetője, Goldman György egykori harcostársa a közelmúltban levelet írt Pécsre, a munkásmozgalom egyik veteránjának. Idézünk a levélből. .. .„Goldman György szobrászművész 1943—44-ben a Margit körúti katonai fogház rabja volt. A fogház vezetője, dr. Perreghy János hadbíró ezredes megbízásából Goldman bútordíszt faragott a fogházban. 40—50 centiméter ma gas „Herkules”, „Merkur”, „Minerva” faszobrot és mintázott egy gyermekfejet is. A bútorok (ezekkel a fafaragásokkal) Pécsre kerültek (Petőfi utca 32.), ahol több más lakberendezési tárggyal együtt 1949-ben eladták, állítólag elárverezték. A vevő ismeretlen. Ezek a művészettörténeti szempontból fontos és jelentős alkotások tehát ott lap- panganak Pécsett vagy a környékén” ... Vértes György — aki könyvet ír Goldman György életéről és munkásságáról — a jelzett cím nyomán elindulva próbál utána járni a faszobségi és megyei instruktor-ag- ronómusi hálózat. A Vállalatnak tehát megfelelő szakgárdája van, amellyel a metszés alatti vesszőbegyűjtést szakmailag megalapozhatjuk. Ezért a Vállalat minden S2iő- lőtermelővel, elsősorban szövetkezetekkel, azok tagjaival, megállapodást köt a metszés időszaka alatti simavessző kiválogatására, előkészítésére és kötegelésére. A siker titka az, hogy a metszés időszaka alatt terven, vagy a leszerződött simavesszőn felül megszedett vessző termelői árát az a dól- gozó kapja meg, aki a vesszőt a metszés során kiválogatja és az előbbi feltételeknek meg felelően szakszerűen előkészíti. Az így begyűjtött vesz- szőt az ÜLTETVÉNYTERV Vállalat a szövetkezet vezetőségével megállapodva, gyökereztetésre otthagyja, vagy az erre kijelölt bázis-gazdaságba elszállítja. A szövetkezeti közös munka felmerült költségeit a vállalat külön megállapodás alapján téríti a gazdaság számára. Szükségesnek tartjuk hangsúlyozni, hogy a metszéskor összegyűjtött vessző többlet vessző legyen, tehát érvényben marad minden szerződéses megállapodás, terv, mely adott szövetkezetei, állami gazdaságot kötelez vesszőbegyűjtés vonatkozásában. A terven felüli vesszőre kell tehát alkalmazni a termelői ár kifizetésénél a teljes összeget, A metszés alatti vessző kiválogatás, illetve begyűjtés csak olyan szőlőfajtákra valósítható meg, melyeket a vesz- sző színéről fajtahitelesen lehet megállapítani. Ezek: Ezerjó, Olaszrizling, Kövidinka, Pozsonyi fehér, Sárfehér, Oportq, Kékfrankos és Chas- selas. Az Ültetvényterv Vállalat csak ezekre a fajtákra köt külön megállapodást és a megkívánt fajtatisztaságot, minőséget, a begyűjtéssel egy időben ellenőrzi. Szükségesnek tartjuk hangsúlyozni, hogy a Kadarka és Furmint vesszőt csak azokról a területekről szabad begyűjteni, amelyeken 1961. évben a Szelekciós Felügyelőség az előreirányzott szelektálási munkát elvégezte. A lehetőségek tehát adva vannak arra, hogy a következő hetekben tekintélyes meny nyiséggel növeljük a gyökereztetésre alkalmas simavesz- sző mennyiségét. Ezért fordulunk felhívással minden szőlőtermelőhöz, szövetkezethez, szövetkezeti taghoz, állami gazdaságokhoz, hogy ne engedjük elveszni ezt a nagyértékű szaporítóanyagot, mely rok sorsának. Mivel a probléma közérdekű, a kutatásba lapunk is bekapcsolódik, ezen felhívás közrebocsátásával. Goldman György 1908— 1944 között élt, a Szocialista Képzőművészek Csoportja, a harmincas évektől az illegális kommunista párt egyik vezető tagja volt A dachaui koncentrációs táborban pusztult el. Rövid életpályája alatt főként portrészobrokat mintázott (önarckép, Parasztlány) Portréit és egészalakos műveit (Munkás, Horthy-rendőr, Mosakodó nő) a korabeli munkásmozgalom ihlette. Goldman György szocialista realista képzőművészetünk egyik jelen tős alakja, munkái nemcsak művészi szempontból értékesek, hanem munkásmozgalmi ereklyének is számítanak egyben. Goldman munkáit tömör mintázás és erőteljes formák jellemzik. Mivel a jelzett művek sorsa ma is ismeretlen, kérjük olvasóinkat: ha valaki tud valamit Goldman fent említett alkotásainak sorsáról, értesítse szerkesztőségünket, segítsen a közkincs megtalálásában. a tavaszi metszés után legfeljebb mint tüzelő értékesíthető Az ötéves tervünk minél rö videbb időn belüli teljesítése, a most beindult nagyüzemi telepítések gyors termörefor- dulása adhatja meg a lehetőségét annak, hogy korszerű, gazdaságos és jövedelmező nagyüzemi szőlőtermesztést valósíthassunk meg. Ennek első lépcsője, a szaporítóanyag. Ne veszítsük el azt az előnyt, melyet a tavaszi vesszőbegyűjtés jelent úgy a szaporítóanyag gyorsabb ütemű meg termelésében, mint az üzemek megvalósításán keresztül a gyorsabb termőrefordulásban. FEJES SÁNDOR Kossuth-díjas FM. kertészeti főosztály- vezetője Uagyra nyílt, csodálkozó, ’’’ tiszta szemét láttam meg először. Rácsodálkozott a pincérre, az asztalra, amit őneki terítettek, az étlapra, amiről választania kellett, a vízcsapra, amely állandóan meleg vizet tartogatott, a liftesre, aki rászólt, ha gyalog iramodott neki a lépcsőnek. A takarítónő előtt restelte magát. Szégyellte, hogy valaki dolgozik utána. Igyekezett mindenben megelőzni. Elsőnek kelt, sietett bevetni az ágyát, az éjjeliszekrényt rendben tartotta, holmiját gondosan elrakosgatta. Ámuló, ujjongó üzenetével naponta kopogtatott a postás az eldugott falucska apró házának ablakán. Szüleinek, férjének híven beszámolt ' a szanatórium furcsa, halk világáról, ahol minden őérette történik. Az új kedve’sséggel, szépséggel találkozott — és ez napjában többször megtörtént —, nem is ért rá igen örülni. Sietett megírni haza. Mikor nagyon szigorúan ágyba parancsolták, legjobban azt sajnáltam, hogy most egy ideig nem találkoz- hatom vele. És közben talán hozzászokik mindenhez. Olyan lesz, mint a többiek, akiknek semmi sem új. nem öröm, semmi nem elég jó már. Idegen szobába tilos belépni. Nem látogathatott meg. Naponta érdeklődött felőlem, és én is értesültem élete eseményeiről. Aztán elmaradták a hírek, Május 15—16-án tartják a megyei borversenyt Pécsett A megyei tanács mezőgazdasági osztálya és a Hazafias Népfront megyei titkárságának rendezésében május 15— 16-án a TIT-székházban tartják a megyei borversenyt. A versenyen a Szőlészeti Kutató Intézet 8—10 féle borral, a Villányi Állami Gazdaság főként piros borral kíván részt venni, de elhozzák boraikat a villánykövesdi, villányi és sik lósi termelőszövetkezetek is. A megyei versenyen díjat nyert borok vesznek majd részt az Országos Mezőgazda- sági Kiállítás keretében megrendezésre kerülő harmadik i nagy nemzetközi borversenyen sokáig nem hallottam róla. Szép a baranyai tavasz. Még én is szépnek láttam, pedig nekem csak annyi jutott, amennyi benézett hozzám az ablakon. A délelőtti sétákról virágot hoztak, a napfényt, fenyőillatot nem lehetett kitiltani. És hű társam is akadt. Igaz, sose láthattam, de ha nagyon elszomorodtam, bekiabált az ablakon. Meg is nyugodtam; egészséges leszek és örökké fogok élni, kakukk-pajtásom oly sokszor ismételte, el a nevét. gy estén halkan kopogtak az ajtómon. A hangtalan ajtónyitást hosszú csend követte. Rászántam magam és kidugtam fejem a paplan alól. A nővér megszokott, mindig mosolygó arca helyett az ö szemét pillantottam meg. Most — mióta ismerem, először — nem csodálkozott. Sírt. Szó nélkül magamra rángattam a köpenyt. Minden tilalom ellenére felkelek és még nem tudom, mit is csinálok azzal aki bántotta. Félénk hangja állította le a nagy lendületet. — Elmegy? Észbekaptam. Mit ugrálok mikor azt sem tudom, mi történt. — Dehogy megyek. De azért útrakészen és nagyon elszántan ültem az ágyon. — Beszélnem kell magával. Türelmetlenül fészkelöd- tem, nem mertem sürgetni.---------—..... ---------K i tud Goldman György szobrairól? A közelmúltban megnyílt Ezermester Bolt máris igen nagy forgalmat bonyolít le. Legtöbben az egységcsomagok és a tranzisztoros készülék-alkatrészek iránt érdeklődnek, de vásárolnak kisképernyöjű TV-csövet, nyomtatott áram- körű paneleket is. Képünkön Katies Béla, a Mátyás király utcai iskola tanulói zseblámpaelemmel kipróbálja a 2-J-l-es készülékbe vásárolt hangszórót, társai érdeklődésétől kísérve. — cl — Ijíwaszi szél K O R >f I ” KORMI ERŐS, siheder legény. Tizenhárom éves. és | már serken a bajusza. Rövid- | renyírt gyapjas haja kékesfe- I kete fényben csillog, i Cigányputri a tanyája, he- , venyészett prices az ágya, a J Kokszmű környéke a hazája. Gyárkémények közé tkelt gá- I zos és bűzös vidék, akárhe n- nan fuj a szél, füstöt és pernyét sodor fölé. Állandóan hull a korom, a KÖJÁL-osok szerint a város egyik legsztny- nyezettebb — ha nem a legszennyezettebb — pontja ez de Kormi nem bánja. Mit törődött is azzal, hogy a kútavók esőmérőhöz hasonló edényeket tettek le a korom mérésére: kedves neki a vidék így is. Jó a salakhegynél játszadozni, hiszen ha megkaparjuk, s a frissen ásott gödörbe fekszünk, télen is melengeti az ember derekát. És jó volt a gyárak körül járni, megbarátkozni a portásokkal, a MÉH- esekkel, akik pénzt adtak a salakhegynél összeszedett ócskavasért. Igv élt Kormi, hosszú időn át, mígnem egyszer, egy nyári napon szőke tanítónéni, meg egy idősebb tanító bácsi állított be a cigánytelepre. Megrohanta őket a sok pucér gyerek, ő is odafurakodott egyetlen szál klottnadrágban. — Hány éves vagy? — kérdezte tőle a tanító. — Tizenegy — válaszolta Kormi. — Szeretnél iskolába járni? — Nagyon! — súgta áhítattal, s ősszel, az első tanítási napon ő is betoppant a Janko- vich telepi tanterembe „Díszbevágta” magát, inget meg dorkót szerzett a vasg'uljtési pénzből az iskola ti«zl -!< téré. FÜZETET meg r V a szőke tanító néni a .. <t Jól tanul, ö tudott a legtöbbet mesélni az olvasókönyv egy-egy képéről. Számolásban? Valamennyit lepipálta, még az igazgatót is megtréfálta. Verebekről faggatta: — Mond kisfiam, ha egy fán van öt veréb, és én abból hármat lelövök, mennyi marad még? — Egy sem, mert elrepül. — De ha nem repül el?!... — Ha lövök, mindenképpen elrepül! Egyébként kettő maradna ... Az igazgató nevetett és barackot nyomott a fejére. Csak az olvasás nem ment Korminak. Hiába erősködött, nem tudta összeolvasni a beI tűket. El is szonlyolodott, ami i kor a félévi bizonyítványt kiadták. ; KEDVETLENÜL nézegette z utcán. Ekkor jött arrafelé iskola“ ársa, Lutz Tibi apja. Felkap- ■> fiát. aztán kozzáfprdult: — No Körmi, milyen s n- on íiványod? ... Tyhű : bii-lös petróieumát, :. :upa kos. csak OiVasfnból kertes! Kát nsm tudnál jobb eredményt élni? — Nem megy Lutz bácso- Nem meg' nem megy! ■ üörmögólt a férfi — Le- a, isrem megy a oüt.ós ,j_j - ló.&uiTiát! Gyere csak velem, Körmi! I S elindultak Lutz Tibor :a- j kására. A szép szál csizma- | nadrágos férfi ment elől, há- ! túl meg a két gyerek. Hogy miért tetszett meg a | bányamozdonvvezetönek a cigánygyerek, nem tudni. Tény, hogy Kormi ettől kezdve min- I dennap Lutzékhoz járt, s ■ együtt evett és tanult a fiúval — Az egerek meg a macska j — olvasta Lutz Tibi — Mondd | utánam: macska. — Mö-a-csö-ka. — Nem möacsöka! Macska! — Mö-a-csö-ka! HIÁBA, NEM MENT. A papa Tibit sem engedte szani. Egy hónapig izzadtak, verejtékeztek a könyv fölött, mire Kormi macskát mondott a möacsöka helyett. Azóta az olvasásból is ötös. Tiszta kitűnő a bizonyítványa. Esténként már ő tart felolvasást a többieknek. Majdnem minden esie megtelik a putri, a szomszédok s átjönnek, hogy meghallgassák. Az ölébe veszi az iskolából kapott mesekönyvet, és ka- maszos hangon olvassa Vir,tó Pál szegénylegény meséjét: — Egyszer volt, hol nem volt, volt tizenkét vadász. Elmentek az erdőbe, rókára vadászni. . . .Futott a ravaszdi, futott, amikor a puskás embereket észrevette. Befutott az erdő legmélyére, Virító Pál szegénylegény tanyájára. így kö- nyörgött neki: — Kedves szegénylegény, engedj be a vadászok elől!... . . .A FIATAL ÉS VÉN cigányemberek áhítattal hallgatják a mesét, csodálják a kis cigánylegényt, aki a rejtel mes betűtengerrel megismerkedett, s csuda történeteket mond papírról a petróleum- lámpa reszketeg világánál. M. L. Csöndben vártam, hadd mondja el nyugodtan, mi fáj olyan nagyon. Közben eldöntöttem, cipőt húzok, mert papucsban nem tudok sietni. JA* ereven nézte a ragyogó padlót, zsebre dugott kezében valamit szorongatott. Alig hallhatóan és — furcsamód — mégis megdönthetetlen határozottsággal szólt. — Én nem veszem be többé az orvosságot. Azt hittem rosszul hallok. Értetlenül ismételtem. — Hogy az orvosságot többé... — Nem veszem be. így mondta, mégis jól hallottam. Csak éppen nem értettem. Ügy látszik, túlságosan megszoktam a kakukktársaságot. De azért feszülten figyeltem, hátha végül is felfogok valamit. Hosszú szünet után akadozva folytatta. — Kezdem elfelejteni az otthont. Láthatóan megkönnyebbült, hogy kimondta végre. A többi már könnyebben ment. l/iderült lassan, a tavasz az oka mindennek. Az orgona. Egy délelőtti sétán nagyon rácsodálkozott az orgonabokorra. Éppen olyan volt, mint az otthoni. És mert ezek a bokrok mind emlékeztetnek egymásra, a mellette gyalogló ifjú is sóhajtozni kezdett. Így indult a beszélgetés. Először a falujukról, aztán minden másról is. Mindig együtt voltak, közös programot csináltak. Nagyon jól érezte magát. Ma délben kapott egy óriási csokor orgonát. Boldogan fogadta el, örült neki. És a virág már a közös sétákat jelentette. Féltő gonddal rendezgette az éjjeliszekrényén, mikor bészóltak, menjen a por tára, távirata jött. Lélek- szdkadva futott le a lépcsőn. Érezte, szerencsétlenség történt, egyébként nem táviratoznak. A gyongyűrt papírdarabot “ húzott ki a zsebéből. Némán nyújtotta felém. „Nagyon nyugtalanok vagyunk. Olyan régen nem kaptunk hírt rólad. Sürgö- nyözz rögtön, mi bajod. Apa anya, János és Janika.” Olyan régen... Már négy napja nem írt haza. Visszament a szobájába, ki se mozdult. Mikor észrevették, hogy helye üres az asztalnál, szobatársai felhozták a vacsoráját. Nem nyúlt hozzá. Ült, kezében a távirattal és próbálta megérteni, mi is történt vele. így született az elhatározása. Mentegetni kezdtem. Egy csokor orgona még nem olyan nagy bűn. Az orvosságot meg szedje csak nyugodtan tovább, annak ehhez az egészhez semmi köze. Nem hitt nekem. 1nem vett be orvosságot többé. Megkereste a főorvost, megkérte, engedjék haza. Ügy érzi, árt neki az itteni levegő. És — ha lehet — még nagyobbra nyílt, még csodál- kozóbb szemmel vitte bőröndjét a hajnali vonathoz. Dohnál Tibor
