Dunántúli Napló, 1962. március (19. évfolyam, 50-76. szám)

1962-03-25 / 71. szám

\ MARCIT» SSL „Repíílő-traktorosbrigád^-oka! szerveztek i baranyai gépállomásokon Hiába kezdődött me« „hi­vatalosan” is a tavasz, a ha­tár még mindig téld képet mutat. Vastag hótakaró bo­rítja a földeket és a Mecsek felől hideg, télies szél fúj. A baranyai gazdák talán a leg­türelmetlenebb emberek ma az országban. A korábbi évek idő járása „elkényeztette” őket. Itt — az ország legdélibb vi­dékén — ugyanis általában két héttel korábban tavaszodik mindig, mint az északibb me­gyékben és február második felében már javában szokták vetni a korai növények mag­vait. Eddig körülbelül « hetes késést szenvedtek a mező- gazdasági munkák. Baracs József megyed főagro- ncmus tájékoztatása szerint tavaly ilyenkor már szépen kikelt a táj híres primőrnö­vénye, a zöldborsó, földben volt az árpa és a zab, vala­mint a cukorrépa fele. s ve­tették a burgonyát és a nap­raforgód is; az őszi vetések pedig, amelyek most még téli álmukat alusszák, erőteljesen bokrosodtak. A termelőszövetkezetek tag­jai, a gépállomások traktoro­sai és az állami gazdaságok dolgozód mégis bizakodók. A szakemberek ugyanis kiszárra tották. hogy az elmaradt mintegy 3# 0Ö6 hol dny i vetést — jó szerve­zéssel és odaadó munkával — egy hét alatt pótolni le­het. Az egyik legelső feladat a pri­mőrnek szánt, körülbelül öt­százhold zöldborsó vetése lesz. A szokásosnál nagyobb gon­dot fordítanak a fejlődésük­ben majdnem egy hónapos késést szenvedett őszi veté­sekre. Mihályt géppel is rá le­het menni a földekre, folytat­ják a félbeszakadt féjtrágyá- aást w.. . Össze] a nagy szárazság mi­att, 38 0Ö0 holdat nem tudtak megszántani a termelőszövet­kezetekben. Ebből tizenötezer holdat — a januári és febru­ári verőfényes napokon — már „letörlesztettek” a Irak­torosok. A még hátralévő te­rület megmunkálására körül­belül tíz nap szükséges. A me­gye gépállomásain „repülő- tirak torosbrigádokat” szervez­tek, amelyeket szinte órák alatt „átdobhatnak” a szántás­sal leginkább elmaradt terme­lőszövetkezetekbe. A sellyei gépállomás 15 traktorból álló „repülőbri­gádja” például — szükség esetén — a szomszédos pé­csi járás közös gazdaságai­nak nyújt majd segítséget. A gépek mindenütt azon a te­rületen vannak már, ahol dol- gozni fognak, úgyhogy nyom­ban munkába tudnak állni, mihelyt a talaj erre alkalmas­sá válik, A törekvés az. hogy legké­sőbb április közepéig — ami­kor megkezdődik a legnagyobb tavaszi munka; mintegy 100 ezer hold kukorica vetése — mindenütt pótolják a rendkí­vüli időjárás okozta elmara­dást Korunk halasztást nem tűrő feladata: a gyarmati rendszer teljes felszámolása Megjelent „Az agitátor kézikönyve" 3. kötete — Sokszor azt mondják ne­künk, hogy a kolonializmus meghalt. Bennünket ezzel nem lehet megtéveszteni. A kolonializmus ... ügyes és el­szánt ellenség, amely gyakran változtatja alakját. Zsákmá­nyáról nem mond le egylcöny- nyen. A kolonializmus mindig gonosz s el kell törölni a föld színéről, bárhol, bármikor es bármilyen alakban i* jelenik meg. Sukarno elnök szavai ezek, amelyeket a bandungi konfe­rencián mondott 1955 áprilisá­ban, amikor 29 ázsiai és afri­kai ország kormányának kép­viselői együttesen léptek fel az imperialista gyarmatosítás al­len. Ml a bandungi szellem? Hogyan terjed és hatott a gyarmatosítás ellenes mozga­lomban? Erre ad választ a Kossuth Könyvkiadónál megjelent „Az agitátor kézikönyve” című könyv, amelynek a múlt év­ben már az első és második kötete is megjelent. A könyv harmadik kötete a gyarmati rendszer felbomlásá­nak hű képét adja. Ebből a kötetből való Sukamo, indo­néz köztársasági elnök ban­dungi értekezleten elmondott beszédének részlete is. A Jordániái Királyság tör­ténetétől, Juda királyságától, > az egyiptomi, római, arab hó­dításokon át a mai helyzet tö­mör leírásáig megtalálható eb­ben a könyvben az összes ázsiai, afrikai és latin-ameri­kai országok gyarmatosításá­nak története. Milyen vita folyik Afganisz­tán és Pakisztán közölt? Milyen amerikai támaszpont- rendszer épült ki a Fülöp-szl geteken? Hogyan súlyosbodik a francia bojkott-politika ku­darca Guineában? Hogyan verte meg a kubai nép az amerikai beavatkozókat? Mindezekre a kérdésekre vá­laszt ad „Az agitátor kézi­könyve” harmadik kötete és térképekkel, eseménynaptár­ral, adattárral teszi érdekeseb­bé és hitelessé — ugyanakkor szemléletessé is — a történel­mi tényeket. Közli a kötet a gyarmati országoknak adandó függet­lenségről szóló szovjet nyilat­kozatot is, amelyet a szovjet ENSZ küldöttség a világszer­vezet közgyűlésének XV. ülés­szakán, — 1960. szeptember 23-án — terjesztett elő. A gyarmatosítás ellen folyó harc, a népek függetlenségi há­borúi világos választ adtak azóta erre a kérdésre: a gyar­mati rendszer nem felel meg a népek eszményeinek. Nem felel meg a kor követelményei­nek, ed keil pusztulnia. Milyen less a pécsi 7 emeletes lakóház? Attól eltekintve, hogy lassan épülnek a „hétemeletesek’, egyszer mégis csak elkészül­nek, s költözhetnek az új la­kók. Az első épület ebben az évben kész lesz, a másik kettő pedig a jövő esztendőben. Az újmecsekaljai „nagyházak” a város harmadik legnagyobb lakóépületét jelentik egyen­ként is. A „vasúti bérház” 125 és a József Attila utca sarkán lévő „városi bérház” 103 la­kója után itt lesz a legtöbb lakó, házanként 96 család. A három házban 288 család kap kényelmes otthont, a ha egy családot négy fővel számítunk, akkor 1152 személy lakik majd a hétemeletes házakban. Milyen is lesz? Elsősorban csak annyit, hogy a hétemele­tes ház a valóságban tíz szin­tet képez; egy alagsori szint, nyolc lakó szint és a legfelső tizedik szint, vagy nyolcadik emelet. Mindegy hol kezdjük az ismerkedést, az alagsor­ban vagy a nyolcadik emele­ten. fi legfelső emelet valami­vel érdekesebb; ott lesznek a i mosókonyhák, a szárító helyi-1 ségek, a felvonók gépházai és a központi fűtés tágulási tar­tályainak a gépháza. A mosó­konyhákban gázfűtéses üsthá­zak lesznek elhelyezve, lesz a villanyvezetéknek csatlakozá­sa is, ha valaki mosógépet akar használni, akkor nyugod­tan megteheti. A szárítóhelyi­ségekben központi fűtéssel biztosítják a melegek Az épület többi — közhasz­nálatú helyiségei, berendezései a következőképpen néz ki: minden lépcsőházba gyorsjá­ratú felvonót építenek, amely­hat személy fér el. A‘ felvonó automatikusan működik, aki­nek kulcsa van, az a kívánt szintre „hívja” a felvonót, mert a hívó-jelző berendezés mindent pontosan mutat. Szin­tenként a felvonó mellett egy kis szemétgyűjtőkamrát építet­tek, ahova a lakók a szemetet vihetik, onnan a házfelügyelő szállítja el felvonón. A föld­szinten egy raktárhelyiség áll a lakók rendelkezésére, ahova a gyermekkocsikat helyezheti« el, hogy ne kelljen a maga­sabb szintekre felcipelni a szü­lőknek a kocsikat. Az egész épületben központi fűtés lesz, amelyet a Hóerőmű biztosít távvezetéken, tehát a Hazad­ban nem is lesznek fáskam­rák. Az alagsori helyisegeket valószínűleg raktáraknak hasz­nálják majd. Szó van arról is, hogy a még épülő másik két épület alagsorában gará­zsokat képezzenek ki, amelyet meg lehet oldani különösebb beruházás nélkül, sőt a hasz­nossága mellett a lakóépület csinosságát is emelnék vele. A lakások zöme kétszoba, összkomfortos lesz. Egy épü­letben 93 kétszobás és 3 egy­szobás lakás készül. A kony­hákban beépített bútorok — asztal és edénytartó vitrinek, gáztűzhely, hideg és melegvi­zes mosogató található majd. A konyhától üvegfal választja el az étkezőhelyiséget, amely­ből nyílik az egyik szoba, az előszobából a másik szoba nyí­lik. A fürdőszobában tíz lite­res gázboyler biztosítja a me­legvizet, külön lesz a WC- helyiség, az előszobán kívül lesz éléskamra, és garderob. Talán tavas vofó, talán nyár, talán ősz? Ki tudja már megállapítaná, hogy mikor kezdtek viharfelhők gyülekez­ni a magyarteleki termelőszö­vetkezet felett. Csak sűrűsöd­tek, nehezedtek a felhők és egyszer nagy dörgéssel, villám­lással felkiáltottak az emberek — Elég volt! Csokorba kötöt­ték a hibákat és átnyújtották a megyei pártbizottságnak. Megindult a vizsgálat. És az eredmény pontról pontra az emberek igazát bi­zonyította. Súlyos, minden ter­melőszövetkezetnek tanulságul szolgáló dolgok történtek eb­ben a közösségben. Két éjszakába nyúló gyűlé­sen hallgattam a szenvedélyes vitát. Amikor a vezetőket bí­rálták, akkor a tagok megelé­gedetten bólogattak, amikor a tagok mulasztásairól volt szó, akkor morgott a terem. Voltak, akik a fégi vezetés mellett szóltak, voltak, akik leváltásukat követelték. Olya­nok voltak ezek a gyűlések, mint amikor a zavaros víz tisztulni kezd. Mert itt is tisztult a via. Igen! Nem volt ellenőrzés — a vezetők a saját fejük után mentek. A magyarmecskei üzemegységben már a kukori­ca elvetésekor súlyos hibákat követett el Bódi János üzem- egységvezető és Kiss József brigádvezető. Június közepén kezdték a kukoricát vetni. Nagy részét tavasa szántásba. A hiba innen indult teí. A ké­sőt kukoricavetés azt jelentet­te, hogy a növényápolás akkor volt időszerű, amikor a szálas- takarmányokat is be kellett takarítani. A pillangósok ka­szálását még időben elvégez­ték, de a renden való forgatást és a felszedést már elmulasz­tották. Az első kaszálásé szé­nát csak akkor gyűjtötték fel, amikor már a második kaszá­lás is elérkezett. Mintegy 25 holdon termett széna élvezhe­tetlenné vált. Az Istorga dűlő­ben 30 hold rétje van a ter­melőszövetkezetnek. Ezt csak egyszer kaszálták: ősszel, ami­kor a szénát csak alomnak le­hetett használni. A tagok szól­tak: „Lekaszálnánk résziben”, a vezetőség azonban nem ad­ta ki. Hibát vétett a vezető­ség, de hibázott a tagság is, amikor veszni hagyta az érté­kes takarmányt A lucerna és rétiszéna kiesés most látszik csak igazán. A magyarmecskei és kisasszonyfai üzemegység­ben olyanok a szarvasmarhák, hogy siralmas rájuk nézni. Negyven hold lóherét és 1* boád lucernát hagytak meg magnak. A múlt évben gyen­ge volt a magkötés mindenütt így itt is. A vezetőség azon­ban ezt nem ellenőrizte Negy­ven hold olyan lóherét hagy­tak meg magnak, ami holdan­ként körülbelül hat-nyolc ki­lót adna. Így se mag, se takarmány nem lett. A lucerna jobb volt: ez meg­adja a 80—100 kálót. Azért megadja, mert még csépelet­lem. Elkezdték ugyan csépelni — de a cséplés géptörés miatt abbamaradt. A kazlat meg­kezdték — utána nem takar­ták be és így mintegy öt hold termése el rohadt. Most az a feladat, hogy a lucernát mi­nél előbb kicsépeljék, mert a termelőszövetkezetnek nincs elég vetőmagja és ez is segít valamit. A lóherét nem érde­mes ki csépelni — helyes, ha a takarmányhiány pótlására használják fel. Ki a hibás a cséplés elmaradásában? Hibás a vezetőség elsősorban, de hi­bás a gépállomás is. A tsz a gépállomással aprómagcséplés- re nem kötött ugyan szerző­dést, a gépállomás ennek elle­nére mégis mintegy 68 mun­kanapnak megfelelő mennyisé­get csépelt Kisasszonyfán és Magyarteleken. Magyarmecs- kón is megkezdték a cséplést — nagy hiba azonban, hogy abbahagyták. Megkésett a vetés, megké­sett a növényápolás is. A ku­korica betakarítását ugyan időben megkezdték, de a szál­lítás már késett. Kint hevert a kukorica a földeken, ott áz­tatta az eső. Góró nem volt, így két pajtába rakták a kuko­ricát. A kukoricát azonban nem válogatták szét, hanem csak úgy leszórták. A magas víztartalmú kukorica bepené- szesedett és mintegy 150 má­zsa megromlott. Ezt a rom­lott kukoricát a sertésekkel akarták megetetni. A sertések más híján a kukorica egy ré­szét megették. Még szerencse, hogy különösei* bajt* nem ■Srtént. A megromlott kukori­cából a feletetés ellenére is, mintegy 40 mázsa teljesen tönkrement. A tagok elmondották: a ku­koricát kimérték a vezetők, de a többi kapást nem. Emiatt nagy károk keletkeztek. A magyarmecskei üzemegység­ben öt hold burgonyát vetet­tek. Ért egyszer sem kapálták meg. A tagok kérték: mérjék ki a burgonyaterületet, mire Kiss József brigádvezető így válaszolt: „Nagyüzemben nem szokás a burgonyát kapálni, elég ennek a töltögetés is.” Hogy mennyire nem elég art bizonyítja az ötren százalékos terméskiesés. Hasonló volt a napraforgó sorsa is. Ezit teljes egészében ki kellett szántani, mert a gyom elnyomta. A takarmányrépát még ok­tóber közepén felszedték, de kínt állt a határban hosszú ideig. Csak november 20-a kö­rül kezdték beszállítani és el­vermelni. Körülbelül 1000 má­zsa fagyos répát vermeltek el. Érthető, ha most a vermek fel­bontásakor kiderült: a répa 50 százaléka elrohadt Ezekből a tényekből követ­kezik, hogy nagyon rossz álla­potban van a termelőszövet­kezet állatállománya. A ma­gyarmecskei és a kisasszonyfai üzemegységben a szarvasmar­hák épp hogy Snek. Két hét­tel ezelőtt az állatokon még több hónapos piszok volt a magyarmecskei üzemegység­ben és a szarvas jószágokat a tetvek eáfcSc. A szarvasmarha- állomány abrakot az említett helyen egyáltalán nem kapott Bgy-egv jószág mindössze 5—6 kiló silón és 2—3 kiló szénán tengette életét. Pedig volt és van kukoricaszáruk. Ennek etetésévei azonban siem törőd­tek. A nemtörődömség olyan nagymérvű volt, hogy hosszú időn keresztül nem oldották meg az állatgondozás problé­máját sem. Magyarmecskón két épületben, három helyen 72 szarvasmarhát helyeztek el és ehhez mindössze két gon­dozót adtak. Ennek a két em­bernek épp elég volt bealmol- ni, kitrágyázni és megetetni az állatokat. Arra már nem volt idejük, hogy meg is tisztít­sák a jószágokat. Az állatok a kis istállókban sok esetben szabadon járkáltak és dulako­dás közben nem egyszer elő­fordult, hogy egyik-másik a jászolba került. Gyakori volt a külső sérülés. Annak ellenére, hogy a já­rástól utasítást kaptak, az istállókat a termelő­szövetkezet ■cm téliesítetté. Ezek a pajtaaaerű épületek szinte teljesen szabadok, felül­ről hideg áramlott a jószágok­ra és bizony egy-egy nagyobb havazás alkalmával havasak lettek a jószágok is. A sertéstenyésztésbe*» még súlyosabb a helyzet. 1961-ben, mintegy 750 sertésük hullott el. Magyarmecskón például a .sertérfiaz tatokat téliesítették ugyan, de ezt már januárban felbontották és így a malaco­zásra váró kocák igen huzatos, hideg helyen vannak. Hasonló­an jártak el a süldőszállásnál is. Itt mintegy másfél méter magasan állt a trágya. Egész télen nem hordták ki. Amikor kihord ták, akkor kibontották a süldőszállásokat, de utána ezt sem téliesítettek. Ennek tudható be, hogy a jó takar­mányozás mellett sem vettek fel egyetlen kilót sem a serté­sek. Állandóan változnak az állatgondozók és ea bizony alaposan befolyásolja az állat­tenyésztést. Ez nagy hiba a tagok részéről. De az említet­teken kívül olyan hanyagság is terheli a vezetőséget, mint amilyen a kisasszonyfai üzem­egységben előfordult. Itt a meglévő 140 malac még hat­hetes korban sem kapott ta­karmányt. A kocák is, amelyek viszont a malacok nevelését biztosítják, mindössze 2,30 kiló vegyes abrakot kaptak. Ez a takarmány mennyiség nem biztosítja a malacállománynak a megfelelő tejmennyiséget nem is beszélve arról, hogy a kocaállomány egy része tönkrement és a malacok közül is igen sok elhullott. Nagy bűnt követtek el a termelőszövetkezet vezetői? Nagyot bizony. De bűnrészes a tagság is. Ezt meg kell mon­dani ahhoz, hogy mindenki tisztán lásson. Igaz az, hogy a tagok egyharmada 25 mun­kaegység alatt teljesített esész évben és az is igaz, hogy Ma- gyarmecskén igen rossz volt a vezetés, de a tagok sem men­tek mindig munkára, amikor hívták őket. Maga a termelő­szövetkezet agrenómusa is el­ment házalni, sajnos kevés eredménnyel. Az állatok gon­dozásához és takarmányozásá­hoz nem tudtak megfelelő em­bert találni. Előfordult, hogy az állatok etetés és itatás nél­kül maradtak, sőt mi több, volt olyan eset, amikor a fejős­teheneket ki sem fejték. Mindez, ha menti is a veze­tést — a vezetők felelőssége így is igen nagy. Milyen is volt itt a vezetés? (Folytatása következik) Szalai Jártai . » /

Next

/
Thumbnails
Contents