Dunántúli Napló, 1962. március (19. évfolyam, 50-76. szám)

1962-03-21 / 67. szám

«»62. MÁRCIUS 21. W ■f'- T*'? á% Több mint 2,5 millió facsemetét és suhángot ad az Erdőgazdaság a tavaszi fásításokhoz A télies időjárás, a vastag hótakaró nemcsak a szántó­földi munkák megkezdését késlelteti, de akadályozza az erdőtelepítést, a fásítási mun­kákat is. Már évek óta már­cius a fásítási hónap, ebben a hónapban végzik el az egész országban a tavaszi fásításo­kat. Ebben az évben azonban a hosszú tél kerek egy hónap­pal tolta ki a fásítás kezdetét. Pedig a Mecseki Erdőgazda­ság ebben az évben is jók fel­készült a tavaszra. Több, mint 2,5 millió csemetét és suhán- got neveltek az Erdőgazdaság csemetekertjeiben, s ennek 10 százalékát már az ősszel leszállították a fásításra ki­jelölt községekbe, termelöszö vetkczctekbe, ahol a télen át gondosan vermelték a fiatal csemetéket. A többi még a csemetekertek­ben várja a felszedést, de ezt a munkát a hó elolvadása és a sár felszáradása előtt megkez­deni nem lehet. Az erdőgazdaság szakembe­reinek véleménye szerint ez a kedvező időpont csak a hónap végén, április elején érkezik el, s csak akkor indulhatnak meg megyénkben a tavaszi fá­sítások. Ebben az évben is azok a termelőszövetkezetek jártak jól, amelyek már a ked vező téli napokat kihasználták a fásítás elvégzésére. Az eny­hébb januári napokon a cse­meték 30 százalékát elültették a megyében. Az országos fásítás kereté­ben, — melyben a megye több, mint 2,3 millió forint, Pécs város pedig 200 000 fo­rint beruházási keretet ka­pott — ezen a tavaszon 234,1 hektár új fásítást és 187,4 hektár pótlást végeznek el Baranyában. Ennek egy része — 211 hektár — erdő jellegű fásítás, kisebb része pedig tsz majorvédő fá­sítás. Majorvédő sávokat ezen a tavaszon az egerági, gerdei, bicsérdi, máriakéméndi, olaszi, püspöklaki, szentlőrinci, sza- badszentkirályi és újpetrei ter­melőszövetkezetekben telepíte­nek. A majorvédő sávok vezér fája az akác és a nemesnyár. Az erdőjellegű fásítások 90 szá zalékát a termelőszövetkeze­tekben és 10 százalékát a köz­ségekben végzik. Nagyobb, 27 hektáros nemes nyárfaerdőt telepít például a villányi, 16 hektárosat a szentlőrinci tsz. A villánykövesdi tsz 15 hek­táron nyár- és fenyőerdőt lé­tesít. Nagyobb nyárerdőt tele­pítenek többek között a nagy- dobszai, kisdobszai és belvár 3- gyulai termelőszövetkezetben is. Ezek a most telepítésre ke­rülő tsz. nyárerdők 5—6 év múlva már jelentő­sen hozzájárulnak a Mohácsi Farostlemezgyár és a papír­gyár alapanyagához. Az országos fásításon kívül, illetve ezen felül ebben az év­ben még plusz 200 000 darab csemetét ad ingyen az állam a termelőszövetkezeteknek — zömmel akác —, ami 35 hektár befásítására elegendő. Belterületek, utcák, parkok, stb. létesítésére 16 000 suhán- got és sorfát adott át az erdő- gazdaság a tavaszi fásítások­hoz. A megye fiatalsága, diákok, KISZ-fiatalok, ezen a tavaszon is tettrekészen várják a fásí­tási hónap kezdetét, s amint az időjárás megengedi, azon­nal hozzálátnak a munkához. A Mecseki Erdőgazdaság áp­rilis 7-én rendezi meg Pécsett a szokásos fásítási ankétj át, amelyen megjutalmazzák az elmúlt évi fásításokban leg­jobb eredményt elért termelő­szövetkezeti dolgozókat, fiata­lokat. A prolelérhafttlomérf -ii Báró Biedermannak tíz pusztája volt TURSITS IMRE a gazdasá­gi cselédség bérének emelését követelte. A Tanácsköztársa­ság rendeletéinek értelmé­ben és Latinka Sándor sze­mélyes utasítására. — Nézze báró úr, akármit csinálhat, itt az lesz ezután amit a munkásság akar. Ha nem tetszik, mehet! — mond­ta Biedermannak. aki nem mert ellenszegülni. Beleegye­zett, hogy az addigi 16 mázsa helyett 24 mázsa legyen az évi bér, gabonában. — Mondja csak Turstos úr, — szólt a báró — csakugyan olyan lesz az a kommunizmus, amilyennek maguk hirdetik? — Olyan — mondta Tur- sits Imre, de nem csak mond­ta, hanem meg is tette, amit tennie kellett a kommunista rendszerért Fegyverrel is, írott szóval is. Volt lapszer- keszrtő, járási szociáldemók­Közös hOidött-hözgy lést tart a KiSZŰV £s a KSZKBI Március 27-én és 28-án tart­ja közös küldött-közgyűlését a KISZÖV és a Kisipari Szövet­kezeti Kölcsönös Biztosító In­tézet Baranya megyei Alköz­pontja. Ez alkalommal választ­ják meg a KSZKBI választ­mányát, a választmányból a megyei vezetőséget, a munka­védelmi szakbizottságokat, to­vábbá a küldöttek közül a KSZKBI alközpont éűienőlraő bizottságát. A közgyűlésen a KSZKBI megyei vezetősége beszámol az elmúlt három évben végzett m/unkájáiréL A KSZKBI me­gyei vezetőségének fontos fel­adata gondoskodni a szövetke­zeti dolgozók biztonságos mun kakörülményeinek megterem­téséről annak érdekében, hogy a megnövekedett termelési fel­adatoknak, végső fokon az öt­éves tervből a szövetkezeti mozgalomra háruló célkitűzé­seknek maradéktalanul eleget tehessenek, rata párttitkár Szigetváron, a munkáshatalom leverése után pedig a Növi Sad-i Munkás Újság szerkesztője az emigrá­cióban. — Tíz község felett uralko­dott báró Biedermann, — em­lékezik vissza Tursá.ts Imre nyomdász veterán, — de ez csak gazdasági hatalmát jel­képezte. Ennyi pusztája volt. Politikai hatalma nagyobb vdlt, amig egész főúri osztá­lyával együtt meg nem dőlt az emberellenes, nyomorító ura­lom és jött a Tanácsköztár­saság. „Ünneplőben“ — mezítláb HOLUBEK ANTAL szomo­rú arccal, dühösen emlékezik. Nem is idős ember, — mind­össze 53 éves, de az úri osz­tályuralom mély nyomot ha­gyott a szívében és emléke­zetében. Vidámabb lesz a2 ar­ca, amikor az 1919-es március 21-éről beszél. — Az igen, az szép napunk volt nekünk, munkásoknak! Bányában éltem életem leg­javát, legszebb férfikaromat, de nem ilyen bányákban, mint a maiak. Gyermekkoráról beszél, amikor a Tanácsköztársaság­tól kapott sok-sok jót juttat­juk az eszébe. Fényképet mu­tat, 1917 husvót hétfőjén ké­szíttette róla az édesanyja. Megfoitozgatta az „ünneplő” ruhácskát és ráadta a nyolc éves Tónira, melléje állította az öccsét és lefényképeztette. Nem volt cipőjük. — Nem voltam én hős, — mondja — én csak csajkamo­só gyerek voltam a munkás­hatalom idején. De akkor ci­pőt, meg ruhát kaptam. Gye­rekfejjel is jól megértet­tem, hogy valami nagy-nagy változás történt. Kommunista lett Holubeík Antal, ma is az. Hűséges ka­tonája a munkás hatalomnak, megbecsült dolgozó a Pécsi "'éntröszt építési üzemében. Adót vetettünk ki a gazdagokra SZABÓ FERENC festőmun­kás ma 78 éves. — Nem voltunk valami fi­nomak, az biztos, — mondja amikor a sztrájktörőkkel kel­lett elbánnunk. Gorombák voltunk velük szemben, de másképpen nem lehetett meg­védeni érdekeinket, ha bért követeltünk és emberi bánás­módot. A Tanácsköztársaság­ért is éppen azért viseltünk el minden szenvedést, hogy emberi életünk legyen. Nem titok, hogy amikor a sztrájk­törőkkel kellett dllbánni, én mindig örömmel benne vol­tam. — Károlyi Mihály lemondá­sa után azonnal a munkás­A bártól a gyermekotthonig EGY MAMA panaszkodik zétségbeesetten a rendőrségen: — Kérem, segítsenek a lá­nyomon ... már megint két napig nem jött haza .. nem udom merre, hol, kivel jár. ■ ■ ■eggelenként vagy amikor ha­ljon, fáradtan támolyog be az íjtón ... kabátját ledobja, az- án szinte beesik az ágyba. . ia kipihente magiát, megfésül- cödik, kirúzsoz és már libben s ki az ajtón ■.. aztán másnap rajnaiban vagy délelőtt látjuk smét... én már nem tudok neki parancsolni... A nyomozónak nem ismeret­én az ügy. Lapozgat jegyze­teiben és megtalálja Erzsiké .priuszát”. Már az iskolában is iok baj volt vele „erkölcstelen magatartása” miatt. Az elmúlt ívben gyógyszerrel akarta meg mérgezni magát. Egy hónapig feküdt utána a kórházban. Még csak 17 éves, de már „ko­moly múlt” áll mögötte. Ami­kor az egyik kis cukrászdában dolgozott, már jóval záróra előtt lehúzta a rolót s a roló mögött rendezett „házibulit Néhány hét alatt csaknem 1500 forint leltárhiánya volt. Azóta nem dolgozik .. . is kólába sem jár. Csak szórakozik. Persze ehhez pénz kell. „Szerez”, ahol tud. Ellopkodja hazulról a ru­hákat. könyveket. Ehhez van esze. Meg ahhoz is, hogy az így szerzett pénzt a Pannónia bár­ban költse el. Igen, a Pannó­nia bárban, alább nem adja. Kislány == de nagystílűén él A NYOMOZÓ behajtja a jegyzetét... Igen, itt valamit tenni kell. Segíteni. Segíteni, de minél előbb, mert holnap talán már késő. De hogyan7 — Erzsi otthon van? — Most igen, de ha én dél­után dólgozni megyek, ö sem marad otthon. Aidán lehet, hogy csak holnap reggel jön haza — mondja az asszony. Várakozóan néz a nyomozóra, tekintetében a segélykérés. Rendes, becsületes asszony. Négy gyermeke van. Az egyik fiú Miskolcon tanul, ösztöndí­jas, a másik a napokban sze­relt le, a harmadik általános iskolába jár. A fiúkkal nincs semmi baj. Csak Erzsiké. Nem hiába mondják, hogy „nem esik messze az alma a fájától, de ha elgurul, akkor nagyon messzire. Erzsi bizony nagyon „kiütközik” a családból. Néhány óra múlva a nyomo­zóval ketten indulunk Erzsi­hez. Amikor belépünk a szobába, a legkisebbik fiú „fogad” ben­nünket. — A gázpénzért tetszettek jönni? — kérdi. Elnevetjük ma gunkat. — Miért? Vgy nézünk ki? — Nem... — mondja. — csak édesanyám azt mondta, hogy ha jönnek a gázpénzért, akkor fizessem ki... Egy nagy szoba, sok bútor­ral, a szoba egyik sarkában a kisfiú asztala, széke, könyvei. Most is házi feladatot ír, újjá maszatos a tintától. Mielőtt még választ adhatna, c szobából nyíló kis hálófülké­ből mocorgís hallatszik. ERZSI ÜL BENN egy szé­ken. Pongyola van rajta. Kö­nyöke a térdén, arcát tenye­rébe temeti. Haja fésületlen, körméről lepattogzott a lakk. Lassan felemeli a fejét és me­reven néz maga elé. Szép kis kerek arc, mélyen barázdált. Ha nem tudnám, hogy csak 17 éves, jóval idősebbnek gondol­nám. Ajkáról lekopott a rúzs, sápadt arca a púdertól foltos... Egy átvirrasztott éjszaka nyo­mai. .. — Már megint mit csinált... tessék nézni a padlót... oda hányt... — mutatja a kisfiú. — Valamit beszedett... Kérésünkre szó nélkül fel­áll, és bejön a nagyobbik szo­bába. Jobb kezét pongyolája zsebében tartja. Amikor ki­nyitja tenyerét, orvosságos- üvegek esnek ki belőle a pad­lóra ... Édesanyja érkezik meg. — Csak itt voltam a szom­szédban — mondja, aztán hosz szasan nézi lányát. — Megint meg akarta magát mérgezni. Szerencsére csak kevés orvos­ság volt az üvegben... Nézegetem az orvosságos tubusokat: Prednisolon, Sup­ra szin, Diaphyllin... Van ezekben a „mérgezések­ben” egy kis játék, szirttszke­dés. így akar szabadulni a dor­gálástól. Már másodszor „játsz- sza” ezt meg, — mindig egy- egy hosszabb ideig tartó kima­radás után. Most is — szomba­ton ment el hazulról és hétfőn reggel jött meg. Ránk sem néz, kérdéseinkre alig hallhatóan válaszol. — Szombaton... autóval mentünk.,. Siklósra... két autóval... Sókan voltunk... — És hogyan jöttél haza? — Autóval... visszahoztak... — Mikor? — Vasárnap déluttán. — Vasárnap éjszaka merre voltál? — Vasárnap délután a Kazin cry ban... záróráig... aztán a Pannóniában... — Tár óráig? — Nem... ott megismerked tem egy férfivel... az hívott... — Elmentél? — Ipen... — Hova? — Vele ... hozzája..; Autózás, ital, szórakozás — ez Erzsi „életmódja". A jövő­ről? — Ha meglesz Pécsett a vegyipari technikum, oda sze­retnék beiratkozni... Mi nem autóval, hanem gya­logosan kisérjük el Erzsikét — de a Hunyadi úti Gyermekott­honba. Egyelőre ott marad. — Majd meglátogatlak Er­zsiké, figyelni fogom életei alakulását — mondja búcsú­zóul a nyomozó. , GARAT FERENC hatalom megszervezéséhez kezdtünk. Hajdú Gyula na­gyon népszerű volt akkor Pé- .asett. vele dolgoztunk. S ami­kor leverték a Tanácskozik /- «ságot. s jö;t a szerb m szállás, özönlöttek a menekül­tek Baranyába Inkább a megszállott területen élni, mint. elvi-élni a proletárdikta­túra leverésé; — ezt mond'ák a menekültek. Rosszul átkunk ■akkor, nem volt élelem, s el kellett látnunk éjiemmel a menekülteket is. Adót vitet­tünk ki tehát a gazdagokra. Adókivető bizottság alakult, amelynek rajtam kívül tarja volt dr. Swarcz Gábor. Min- ker Adóm. Pozsgai Ferenc, Berki György. — Beigrádba jártunk a kommuntéta képviselőkké' ta­nácskozni. s a velük kötött megállapodások alapján intéz­kedtünk itthon. ■ Nehéz volt- A Hungária kávéházban is sűrűn meg kellett jelennünk, ahol a valutasíbereket üldöz­tük. Tény. hogy a szociálde­mokrata pártban aktivizáló­dott Schmira-féle árulók ellen is sokat kellett küzdenünk, lüntettiin', énekszóval mentit: - a Tett; re ROT5I AtViMNÉ e' vU&ranő i bátor asszonyok közül való. akik Baranyának Szerbiához való csatolását akarták el­érni. — A Tanácsköztársaságot le verték, mégis hatalomra ju­tott a munkásosztály, ha köz­ben Horthy bandái meg is gyötörtek bennünket — mond ja Szabó Ferenc eivtárs. Horthy legényei beiőttek Pécsre NÄDOR (Neugebauer) JÓ­ZSEF elvtárs 68 éves ma, de emlékezete fiatal, élénken em lékszik az első magyar mun­kásfiatalomra. A vasas szakszervezet 1910- es május elsejei tüntetésén váltam osztálytudatos munkás sá — mondja — amikor mes­terem a boltba küldött, de én a felvonuló tüntetőkhöz csatlakoztam. — Az 1919-es proletárdikta­túra sokat adott nekem. El­sősorban elszántságot a harc­ra. Fájdalmas hír volt, ami­kor leverték. S amikor jött a hír: „Megölték Somogyit és Bacsót” — az egész baranyai háromszögben leállt a munka. Pécsett 24 ezren vonultak fel tüntetni a terror ellen. , — 1921. augusztus 20-án be­jöttek Horthy legényei Pécs­re, a vasmunkások a bányá­szokkal mégis szervezkedtek. 1923-ban már újra sztrájkol­tunk. — Nem váltam kommunis­ta 1918-ban még — vallja őszintén, — de tudtam, hogy az úri erőszak ellen összefo­gással lehet csak szembe­szállni. Tüntettem minden fel­vonuláson. hívtam az asszonyo kát magammal. 1918 május el­sején is kivonultam a tömeg­gel. Énekszóval mentünk a Tettyére. — Fivérem a Vörös Hadse­reg katonája volt. Amikor le­verték a tanácshatalmat, Ka­posvárott börtönöztók be. Oda hordtam az élelmet neki . és fogoly társainak. Szerencsém volt, mert meg tudtam vesz­tegetni a szerb őröket. Ezek az élelmiszervivő utazgatások is megedzettek. Férjem is bá­torított. aki ugyancsak fegy­veres harcokban szolgálta a Tanácsköztársaságot. Öt is látogattam, amikor becsukták az ellenfarradatmárok. Összejövetelek a régi temetőben SZEGEDI JÓZSEF «úvtárs 14 éves volt, amikor létrejött az 1919-es proletárhatalom. Szobafestő inas volt, gazdája semmivel sem volt jobb. mint más önálló mesterek. — Vigyázzatok! Hakschpa- her áruló! — jött a figyelmez­tetés. és valóban ki is zártuk ezt az embert a vasasok szer­vezetéből, — Nagyon figyeltek, vigyáz tak ránk, semmit nem tehet­tünk. hogv ne figyeltek volna Horthy spiclijei. 1941-ben, amikor Hitler megtámadta a Szovjetuniót, egy éjszaka el­hurcoltak, még akkor is fél­tek a munkásmozgalomtól í . 1918—19 telén a Kommunis­ta Ifjúmunkás Szövetség Pé­csett a honvéd laktanyában alakult meg. így lettem a kommunista fiatalok nagy családjának tagja. Megtanul­tam, hogy értünk van a pro­letárhatalom. szíwel-lélekkei dolgoztam érte. Illegális ifjú­sági szervezkedésekben vet­tem részt ‘ — A proletárhatalmat mégis leverték. Utána a nyílt utcán vertek véresre a jómódú ci­pészmesterek és úriemberek, nagy sétabotokkal. A közel­ben dolgozó cementipari mun­kások vettek ki a kezükből. — A dac nőtt bennem. A munkáshatalom leverése után sem hagytam abba a munkát, agitáltam, a festőmunkás szö­vetkezetben is híveket szerez­tem az ellenállásnak. A régi temetőben tartottuk összejö­veteleinket, aztán Pécsbánya- telepen tevékenykedtem. * Csak pillanatképek ezek —* hiszen lehetetlen lenne ezek­nek a bátor munkásoknak egész munkásmozgalmi tevé­kenységét bemutatni ilyen rö­vid írásban. Mégis, talán fi­gyelmezteti a mai fia tálkát, hogy becsüljék meg az ;d>ab­békét, veteránjainkat aV’- a nehéz időkben is meete Ví köteiességüket a munkásosz­tályért, Gycvi Károly

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents