Dunántúli Napló, 1962. február (19. évfolyam, 26-49. szám)

1962-02-27 / 48. szám

I

196?. FEBRUÁR 21.

NAPLÓ

„Kényes“ kérdésekről

Nyiitabban ás tervszerűbben

Mindjárt a címre hivatkozva meg kell mondanunk, hogy egy időben idézőjel nélkül is használatos volt és nem minden él nélkül húzták rá sokszor még ■olyan kormányhatározatokra is, amelyek teljes konkrétsággal, nyíltsággal . vetették fel meglévő, illetve megoldásra váró problémáinkat.

•: Mi adott tápot arra, hogy nemcsak egyes emberek, . ha- ■nem. ahogy mondani szokás sokszor a „széles tömegek” is bizakjiaüanul, nem egyszer cinikusan foglalták állást, fontos és valóban mindenkit érintő kérdésekben. Kétségtelen, hogy közrejátszott ebben egy úgynevezett „legalulról jövő kezdeményezés” is, amelyet a rendszer ellenségei intrika, demagógia formájában terjesztettek., s tegyük hozzá, eredményesein.

Mégis nagy hiba lenne, ha elővennénk a „régi nótát” és mindent az ellenség nyakába yármank. Igenis megtörtént nemegyszer, hogy egy-egy felsőbb szántű intézkedés, illetve határozat megelőzte

az indokok világos megfogaimazásat,

az intézkedés, illetve a határozat nemzetgazdasági szükséges ségét, amit azután alsóbb szinten még homályosabb, még torzabb formában hajtottak végre. Az oktalan, indokolatlan konspiráció az „elég, ha mi tudjuk” helytelen elve, nem is vonhatott mást maga után, mint a találgatás, a bizalmatlanság láncolatát, afni még a kézzelfoghatóba is belekötött, ami a megcáfolhatatlan ban is kételkedett. így került sokszor anekdota, illetve gúny tárgyává az „életszínvonal emelkedése”, a „Miénk a gyár, miénk a föld”, a „Nők egyenjogúsága”, s egy sor hasonló, kézzelfoghatóan pozitív jellemvonása rend szerünknek.

S mi az oka annak, hogy ma már egyre ritkábban üti fél a fejét a fentiekhez hasonló intrika, hogy ma mái- tiszta lelki- ismerettel mondhatjuk lei a régebbe* is gyakran használt, (de kevésbé ellenőrzött) bizonyítékokat. A „dolgozó tömegek bizalommal viseltetnek pártunk politikája, kormányunk intézkedése iránt”. Mire építjük ma ezt a „merész” kijelentést.

Elsősorban arra, hogy mindezekről pártunk, kormányunk vezetői, irányítói bizonyosodnak be napról-napra. Azzal, hogy a párt- és a kormány- határozatok ma már nemcsak az alsóbb vezető szervekig jutnak el, hanem a munkahelyekre, a dolgozókhoz is, hogy önmaguk is meggyőződjenek a határozatok céljáról, helyességéről, egyszóval, hogy mire, s miért van szüksége a népgazdaságnak és ezen keresztül ön- .magunknak is.

Ma már elvitathatatlan, hogy

a dolgozókra termékenyítő hatással van pártunk nyílt politikája,

új munkastílusa, amelyből kirekesztette a „kényes” kérdése két. Ezt látni és hallani az országgyűléseken, pártnapokon, 'termelési tanácskozásokon, bri gádértekezleteken, vagyis minden olyan fórumon, ahol közös

Vadászbál és szépségverseny Pécsvaradon

Szombaton este sikeres farsangi vadászbált rendezett a >écsvárádi földművesszövetke- set a helyi Zengő kisvendéglőben. A jellegzetes vadászati iíszüéssel ellátott vendéglőben a földművesszövetkezet 12 tagú tánccsoportja lépett fel. Műsorukból különösen a helyi lagyományt felújító Pécsváradi leányvásár című tánckompozi- :ió aratott sikert.

Hogy a hang’'latot ezzel is emeljék, szépségversenyt is rendeztek. E!zt a 18 Induló leány közül Lengyel Katalin nyerte meg, aki a 200 szavasaiból 68-at kapott.

A vadászbál közben iélCegze- tes ételekből készült különféle vadas vacsorát szolgáltaik fel;

dolgokról, közös ügyekről folyik a tanácskozás. És a viták, a vélemények, a javaslatok,

amelyek elhangzanak, a határozatok, amelyek ezeken a fórumokon születnek, új és újabb lökést adnak az általános fejlődésnek. Hogy csak megyei szinten bizonyítsuk ennek igazát, elég, ha a hatalmasam kifejlődött szocialista brigádmozgalomról, a vállalati tervteljesíté- sek mennyiségi, minőségi javulásáról, a társadalmi munka- vállalások impozáns méreteiről teszünk említést. Úgy hisszük, nem kell ennél is kézzelfoghatóbb bizonyíték a párt és a tömegek közötti jóviszony igazolására.

Ma már kevés kivétellel min denlci megérti azt a helyes alap elvet, hogy csak a népgazdasági igények kielégítését szolgáló cikkeket gyártsuk, hogy ne halmozzuk feleslegesen a készleteket, hogy ne pazaroljuk az anyagot olyanra, amire nincsen saikségünik és lassacskán vérévé válik mindenkinek, hogy mi oéűit szolgál a termelékenység növelése, a gazdaságosság szem előtt tartása, a minőség, az önköltség, a rentabilitás előtérbe helyezése.

Ma mér egyre kevésbé használatosak azok a régi és sokszor rossz szájízt okozó jelszavak, mint többek között az: „előre a több termelésért”, vagy a „több szenet a hazának” címmel ellátott frázisok és mégis ezek nélkül is tudja a bányász, hagy mi a kötelessége. Tudja, mert ha vannak is hasonló jelszavaink, azok mély ségesen mély és új tartalommal vannak felruházva. A mun kasok, a műszakiak, a vezetők felelősség érzetét ma nemcsak a felülről kapott határozatok befolyásolják, hanem az üzemi, a termelési tanácskozások komoly, kritikus hangja és a határozatok megvalósításának kölcsönös és folyamatos számonkérése jellemzi. Egyre inkább válnak valóban üzemeink gazdáivá és az „enyém-miénk” fogalom azonosulása biztató úton halad. Ezt igazolja

a társadalmi tulajdon fokozottabb védelme,

a minőségi munka újtartaimú i értelmezése, a lógósok, az ágá-1

Megnyílt a Jókai téri önkiszolgáló tej bisztró

IV. osztályú árak z e*es é*e;ek

lók napjainak számolása, leáldozása és ami talán a legör- vendetesebb; a hivatástudat olyan mértékű növekedése, mely maholnap mindenki számára kötelezővé teszi a szakmai képzettség pillanatra meg nem álló fejlesztését.

A tanulási kedv, a szakmai képzés fokozására mi sem jellemzőbb. mint a pécsi szán- tröszt példája, ahol a 8300 dolgozóközül mindössze 33 olyan munkás van, akinek nincs iskolai végzettsége. Vagyis a 8300 dolgozó 1,3 százaléka egyetemet, illetve főiskolát, 6,8 százaléka érettségit (technikumot is beleértve) 28,3 százaléka 8 általánost, 48,5 százaléka 5— 7 általánost végzett és csak 14,9 százalékuk áll a négy általános iskola színvonalán. Ez utóbbiak érdekében nemcsak a pécsi, hanem a komlói széntrösztnél is célul tűzték ki, hogy negyven éves korig bezárólag legalább a nyolc általános iskolát minden dolgozó elvégezze.

Nos, e két saérttröszt példáival egy másik alkalommal szeretnénk tovább foglalkozni, hogy s mint állnak dolgozóink a fenti címben szereplő „kényes” kérdésekkel.

** s. av- —■

Skóza Tibor kotrómester „önkiszolgál’\

Nehéz volna megállapítani

mi volt finomabb: a frissen kisült túrósrétes, a behűtött tejszínes csokoládékrém, vagy a habos madártej, melyből már az első órában alapos kóstolót csaptak a fiókba betévedt vendégek. Amíg zöld tálcával a kezükben frissen festett korlátok között, finom falatokból válogatva lépkednek -------------T

öbb mint 15 millió forint kórtérítést fizetett ki a biztosító a tsz-eknek

Az elmúlt évben 15,7 miiUió forint kártérítést fizetett ki az Állami Biztosító a baranyai termelőszövetkezeteknek. Legnagyobb károkat a jégverés okozott, jégkár címen 9,9 millió forint kártérítést kaptak a tsz-ek. A siklósnagyfalui termelőszövetkezet például 2,1 millió, a beremendi Dózsa Tsz- nek 1,8 millió, a villányi Uj- Alkotmány Tsz-nek 1,5 millió forintot fizetett ki jégkár címen a biztosító. Az állatkárok után 4,8 millió, egyéb tűz és vihar károkra 1 millió forintot fizetett ki a biztosító az elmúlt évben.

Ebben az évben a biztosítást kiterjesztik a renden lévő gabonákra is. Sőt az eddigi sza bolyokkal ellentétben öt növényféleségnél — primőr paprika, paradicsom, cukorborsó, spárga és tök — a biztosító nem szokvány árat fizet, hanem mindenkor figyelembe veszi, hogy a zöldség félét milyen stádiumban érte a jég. Tehát korai paprikáért a primőr árának megfelelő kártérítést, kései, szezon végi áruért pedig az akkori árnak megfelelő ■kártérítést fizetnek.

az emberek, hogy útjuk utolsóelőtti állomásán villát, kanalat vegyenek a csemegék mellé és fizessenek, majd jóízűen falatozzanak — a mennyezetig lemosható falú konyhában tetőfokán volt a lakodalomba illő sürgés, forgás. A gáztűzhelyen palacsintákat forgattak boszorkányos gyorsasággal, a villanysütőkben sercegett a rétesből kicsurgó zsír. nagy üstökben tejszínt vertek habosra. A műszaki vezető rendelkezett és a munka úgy ment, mint a karikacsapás.

Mi éppen akkor toppantunk be a konyhába, amikor Nagy- pál László a sonkáskocka töltelékét készítette s közben arról beszélt, hogy az első óra forgalma szerint naponta legalább ötven tepsire való tésztát kell majd sütniük nem beszélve a krémekről, palacsintákról, túrósgombócokról, és a hideg ételekről melyek állandóan kaphatók lesznek a bisztróban. A konyhában egy pillanatra sem állt meg a munka, újabb és újabb tepsi rétes került a sütőbe, s minden mintha a bisztróban hullámzó vendégsereg követelésére történt volna. Pedig a vendégek nem I követel ődztek, inkább arról

beszéltek, hogy milyen jövő vár a bisztróra, ha készítményei ilyen finomak és olcsók maradnak. Skóza Tibor, az Építőipari Vállalat kotrómeste- re is éppen ezt latolgatta amikor tálcájára vette a rétest és találóan megjegyezte:

— Ez a bisztró most is kicsi.

— Sajnos! — mondta a Vendéglátó Vállalat igazgatója, aki „sok mérget evett” — az ő szavaival élünk — amíg a bisztró elkészült. Legtöbb bajt az okozta, hogy tervei már öthat évvel ezelőtt készültek, (ezért kellett utólag átalakítani önkiszolgáló rendszerűre) és nem vettek figyelembe olyan „apróságokat”, hogy például nincs a helyiségnek kéménye. Ezért dolgoztak szinte a megnyitás pillanatában is az infra- sugárzókat szerelő gázosok. I>e most már elkészült a bisztró és mégis csak örülni kell, hogy kevés híján jó helyre került a négyszázezer forint, amit az új vendéglátóüzemre költöttek.

— Kifogástalan a konyha és a mellékhelyiségek! — ez volt az SZMT munkavédelmi megbízottjának és a KÖJÁL orvosának egyöntetű véleménye, amikor megtekintették a btszt rót. Ennek megint örültünk, mert jó munkakörülmények között inkább remélhető, hogy az ott dolgozóknak sikerül meg tartani azt a nívót, amellyel tegnap délután indultak.

Azt hisszük nem téved űri-;, ha az első pécsi bisztrónak nagy sikert jósolunk.

100 baranyai tsz-'ag látogat Budapestre

A Tsz Biztosítási és önsegélyző Csoport szervezésében, március 1-én reggel 8 órakor 100 baranyai tag indul a pécsi vasútállomásról Budapestre, A tsz turista csoport három napig tartózkodik majd a fővárosban. Ez idő alatt megtekintik Budapest nevezetességeit, megismerkednek a várossal és ellátogatnak a parlamentbe.

A mérleghiánytól az előlegosztásig

í.

„Tanuljunk a legjobbaktól'. olvashatjuk hétről hétre egyik szakfolyóiratunk állandó rovatában. A szentlőrinci Úttörő Tsz-re pedig nem lehet ráfogni, hogy a legjobb, de még csak nem is jó. csali amolyan közepes gazdaság. A múlt év őszén mégis eljöttek Nógrád- ból, meg az ország más vidékeiről is a tsz-tagok Szentlő- rincre. hogy tanuljanak. És nem tértek haza üres tarsoly- lyal. Tanulni a jó és a rossz példákból is lehet, de ahhoz, hogy ne kapjunk torz képet, mindig le kell ásni a dolgok gyökeréig.

Ahogy elkezdődött

Még egy esztendeje, leginkább süllyedő hajóhoz hasonlított a szentlőrinci termelő- szövetkezet. Akkor történt meg az egyesülés Keresztespusztával. Benn a faluban a Búzakalász 11,99 forint munkaegységgel és mérleghiánnyal zárta a hat vanas évet, a pusztai Úttörő mérlegcsalással elérte a 30 forintot. A turpisság nagyon hamar kiderült, a lebukott vezetőség előzőleg még a közös alap egy részét is kiosztotta.

A tsz-tagok csak akkor ébreditek rá a disznóságra, amikor év közben vonni kezdték tőlük a túlfizetést. Az új vezetőségnek hálátlan szerep jutott. rendet kellett csinálni a zűrzavarban, hallgatni a becsapott tagok méltatlankodását és tiszta szabad vizekre vezetni a süllyedő hajót.

Fehérvári Nándor Pécsváradrói került • szövetkezet

élére, de hamar kiismerte magát a kuszaságban, s ami a fő, megtalálta azokat az embereket. akikre támaszkodhat. Milyen öröm hallani, hogy ezek a tsz-tagok éppen asszonyok voltak. Szabó Ádám, Szűcs Sándor, Tóth Imre és a tsz többi tagja szégyenkezés nélkül elismerik, hogy a tsz lelke, motorja ma is az asszony- nép. A szentlőrinci asszonyok megérdemlik, hogy az ő szerepükre még külön is visszatérjünk.

Mi lesz az állatokkal?

A pénzügyi kuszaságok mellett rendetlen, elhanyagolt gazdaságot örökölt az egyesített tsz. Meg volt a sok állat, de takarmányról nem történt gondoskodás. A Búzakalász csak 20 hold őszi árpát vetett, az őszi mélyszántást pedig egy talpalatnyi helyen sem végezték el. Az új elnök első intézkedése az volt, hogy levágatta a kukoricaszárat, ami még ugyancsak lábon állt, ..Márciusban vágtuk le a szárat az egész határban s csak azután tudtunk szántani” emlékezik vissza Fehérvári Nándor. S Keresztesen sem volt rózsásabb a helyzet. Bár ott ősszel mindent megszántottak, de nem mélyen, csak úgy. mint ahogy a tarlót szokták lebuktatni. S hogy ez mennyit ért. az a termésnél derült ki, mivel Keresztesen fele annyit termett a kukorica, mint a faluban.

Aztán jött a júliusi felhő- szakadás. Két hétig víz alatt állt a kukorica, az asszonyok gumicsizmával mentek bele,

hogy ha már kapálná nem lelet. legalább kiegyeljék. A vezetőség félt, hogy nem lesz termés, bár tavasszal 160 holdat le dikonirtozták. de ez önmagában nem elég. A keresztesiek ráadásul nyakaskod bak, hogy ők majd megkapálják, nem kell oda vegyszer. És mikor eljött az ideje, nem kapálták meg. Nem használt az írásbeli figyelmeztetés, a jó szó, sem a fegyelmi. A 197 dolgozó tagból csak 71 vette ki részét lelkiismeretesen a munkából. így egy főre 22,7 hold szántó megművelése esett amit még leírni is sok. Maradt a részes megoldás. Aki egy hold munkaegységes kukoricát vállalt, az kapott 2 hold harmadost. Még így is 100 hóidat idegeneknek kellett kiadni s hogy ne menjen ki annyi kukorica a közösből, a falusiaknak is 1 holdat a munkaegység pénzértékéért kellett megművelni. s csak úgy kaptak két holdat részéből. Mégsem lett meg a tervezett 14 mázsás szemestermés. Bár a szocialista brigád — ugyan olyan mostoha körülmények között — egv 40 holdas táblán elérte a 31 mázsás átlagtermést. A szorgalmon az aszály sem tudott kifogni.

Takarékoskodni, takarékoskodni 1

— így szorultunk rá a 12 vagon abrakkölcsönre. Mert az őszi árpa elég jól fizetett, de alig volt belőle pár hold. a kukoricatermés pedig alacsony volt. De ha a betervezett átlag megterem az is kevés, mert ér köziben intenzíven és minden energiával hozzáláttunk a sertéstenyésztéshez. hizlaláshoz. Az abrakkal és a itömegvakarmánnyal egyébként nagyon csínyján bántunk s mindent megtettünk, hogy a készleteket biztosítsuk. A kukoricaszár 75 százalékát besilóztuk. A gerdei tsz lemondta a cukorgyárnál a répaszeletet, mi azt a két vagont is megvettük, négy vagonnal szedtünk össze a megyéből. így a szilázzsal áprilisig kihúzzuk. A teheneknek lisztté őröljük a lucernát s úgy keverjük az abrakba. Különösem decemberben, januárban takarékoskodtunk erősen, hogy a legkritikusabb, tél végi időszakra tartogassuk a takarmányt.

Fehérvári Nándor szavait Szűcs Sándor állattenyésztési brigádvezető is megerősíti. Elmondja. hogy januárban még 12 vagon jóminőségű lucerna- szénájuk volt A takarmány- répát már feletették, mert őszszel kicsit megfázott. A lovak csak takarmány-szalmát és kevés nótiszénát kapnak, mert a fejős tehenekkel etetik fel a lótápot. Ezek 25 kiló szilázst, 5 kiló répát, takarmány-szalmát és 1 kiló lótápot kapnak. A vemhes tehenek plusz fél kiló lucemalisztet. Bizony ezen éppen csak útfeleinek a marhák. A fejési átlag is siralmas. 1—2 liter, mert a kukoricaszár-siló- tól nem tejel az állat. A tehenek ha nagyobb baj nélkül át is vészelik a telet, eléggé leramlenak. s még a zöld után is eltelik 1—2 hónap, mire rendbe jönnek.

Szerencse, hogy a növendékek mellett asszonyok dolgoznak. ök lelkiismeretes gondozók. akik nem sajnálják a fáradságot. Ha kell még Sándor bácsival, a tapasztalt, de kissé konzervatív brigádvezetővel is

szembe szállnak, aki azt az utasítást adta. hogy keverjék a tömegtakarmányba az abrakot. Az asszonyok látták, hogy így csak elpazarolódik a drága abrak s a saját józan eszükre hallgatva cselekedtek. A növendékmarhák szépek, kondíciójuk se rossz, meglátszik rajtuk a gondoskodás.

Megnyugtató, hogy a jövő évi takarmányellátásról már most gondoskodnak. A tsz elnöke és Szabó Ádám agronó- mus részletes tervet készített. Ez a terv az állattenyésztést szabja meg fő profilul s ennek rendeli alá az egész gazdálkodást. Míg tavaly a pillangós arány 14 százalék volt, addig ebben az évben a lucerna, lóhere és szarvaskerep eléri a szántó 21 százalékát. Az őszi árpa vetésük közel 409 hold. tavaszi árpa és zab 85, a kukorica pedig 273 hold lesz. Ebből 150 holdat Hun gr.- simnal, tehát kapálás nélkül művelnek, mert kiszámítottál;, hogy olcsóbb a háromszori kézi kapálásnál. A többi kukoricát Dikonirttal kezelik, egy külön növényvédőgépet rendeltek. ami egész éven át csak nekik dolgozik. Nem lesz tehát harmados s abrakot sem kell többé kölcsön kérni. A szarvasmarhák részére zöld futószalagot állítottak össze, atni a következőkből áll: őszi keverék, szudánifű lucerna, édes cirok, .zabosbükköny, csálsmá- dé. Á szarvasmarhaálloTTv'nv helyrehozása a következő feladat. vagy ahogy Fehérvári Nándor mondta „a másod;- ’épcső”. Az első „lépcsőben” gyorsabb körforgáséi sertéstenyésztést tették intenzívvé, és erről az előző lépcsőről érdemes kissé bővebben beszámolni. ■ •■,■.■

Rónaszéki Peremire

(Folytatjuk.)

4