Dunántúli Napló, 1962. február (19. évfolyam, 26-49. szám)

1962-02-27 / 48. szám

MAIHLÓ 1962. FEBRUAR i Ünnepi ölesen emlékeznek meg a Pravda 50 eves jubieumárol A Pravda, a Szovjetunió Kommunista Pártjának Köz­ponti lapja május 5-én ün­nepli fennállásának 50. évfor­dulóját. Az SZKP Központi Bizott­ságának ezzel kapcsolatos ha­tározata hangsúlyozza, hogy a Pravda kiemelkedő szere­pet töltött be a cárizmus és a kapitalizmus megdöntéséért, az októberi forradalom győ­zelméért a világ első szocia­lista államának megteremté­séért és megszilárdításáért, a szocializmus építése lenini tervének megvalósításáért folytatott harcban. A Pravda mindig a párt éles fegyvere volt a szakadárok és a frak­ciósok leleplezésében, szétzú­zásában. Szemléltető példát nyújt a szovjet lapoknak a magasfokú pártszerűségre és elv szerűségre, a nép érdekei­ért, a szocializmus és a kom­munizmus győzelméért vívott harcban. A határozat rámutat, hogy a személyi kultusz következ­ményeinek kiküszöbölése, a pártélet lenini szabályainak és a kollektív vezetés elvei­nek visszaállítása következté­ben a szovjet sajtó mégin- kább a tömegekhez szóló iga­zi népi fórummá vált, elfog­lalta méltó helyét az ország társadalmi és politikai életé­ben, a párt és az állam épí­tésében. A szovjet sajtó elő­mozdítja a szocialista tábor erősödését, a nemzetközi kommunista és munkásmoz­galom fejlődését, leleplezi a burzsoá ideológiát, fellép a revizionizmus, a szektásság, a dogmatizmus ellen. A határozat értelmében május 5-én, a szovjet sajtó napján, Moszkvában, a Kremlben levő kongresszusi palotában ünnepi ülésen em­lékeznek meg a Pravda 50 ‘öves jubileumáról. Hasonló 'üléseket tartanak a szovjet köztársaságok fővárosaiban, minden nagyvárosban. Moszkvában tudományos ülésszak is foglalkozik majd a Pravda 50 éves fennállásá­val, s egész sor jubileumi ki­advány jelenik meg. New York, (TASZSZ). Zorin, a Szovjetunió ENSZ- ben működő képviselője a vi­lágszervezet székházában hét­főn sajtóértekezletet tartott. Nyilatkozatában az ENSZ-köz- gyűlés 16. ülésszakának máso­dik részével foglalkozott. A 16. ülésszak — mondotta január 15-én azzal indult, hogy a nyugati hatalmak több képviselője elkeseredett táma­dásokat indított. Ennek az a háttere, hogy a nyugati hatal­maknak nem tetszenek az Egyesült Nemzetek Szervezeté­ben végbemenő változások. A 16. ülésszak második ré­szében főként a gyarmati rend szer megszüntetésével kapcso­latos kérdésekkel foglalkozott. Zorin hangsúlyozta, kedve­zően kell értékelni azt a tényt, hogy a közgyűlés egyhangú ha­tározatot hozott a gyarmati rendszer egyik fontos kérdésé­ben: az angolai kérdésben. Ez a határozat megerősíti az an­golai nép jogát az önrendelke­zésre és a függetlenségre, kö­veteli a megtorlások megszün­tetését, valamennyi angolai politikai fogoly szabadlábrahe- lyezését és felszólítja az ENSZ tagállamait, hogy ne támogas­sák Portugáliát. Az ülésszak második részé­nek munkájában a legfonto­sabb kérdés a kubai panasz megvitatása volt — folytatta a szovjet megbízott. E panasz — mint ismeretes — tiltakozást jelent amiatt, hogy a washing­toni kormány újabb agressziót és beavatkozást tervez Kuba ellen s ezzel a nemzetközi bé­két és biztonságot fenyegeti. A tények azt mutatják, hogy a durva és leplezetlen nyomás ellenére az amerikai küldött­ség nem tudta semmitmondó­vá tenni a kubai kérdés vitá­ját és nem tudta megszervez­ni e kérdés körül „a hallgatás összeesküvését”. A kubai forradalmi kormány tiltakozásának megvitatásában az ENSZ tagállamainak fele Vett részt, köztük az ázsiai és afrikai országok nagy csoport­ja. Ez ékesen bizonyította, mennyire aggasztja a világot az a tény, hogy az Egyesült Államok szervezte meg a zsol­dosok betörését Kubáiba 1961. áprilisában és a washingtoni kormány hibájából feszült hely zet alakult ki a Karib-tenger térségében. A szocialista országok hatá­rozottan a hősi Kuba mellé álltak s a vita során kifejezés­re juttatták, hogy teljes mér­tékben támogatják a kubai nép igazságos harcát hazája szabadságáért és függetlensé­géért. — Fontos megjegyezni — folytatta Zorin —, hogy bár a latin-amerikai országok kép­viselői kénytelenek voltak a rájuk nehezedő hatalmas nyo­más, valamint hazájuknak az Egyesült Államokkal szemben fennálló közvetlen gazdasági/ és politikai függése miatt for­mailag az amerikai küldöttség Kubával szemben követett vo­nalához igazodni, mégis a kér­dés közgyűlési vitájában kije­lentették, hogy támogatják azt az elvet, amelynek értelmé­ben nem szabad beavatkozni más országok belügyeibe. Ilyenformán — hangsúlyoz­ta a szovjet megbízott — tu­lajdonképpen nem Kuba, ha­nem az Egyesült Államok kor­mánya szigetelődött el a köz­vélemény előtt a maga meg­gondolatlan, fenyegetőző és ag- ressziós politikájával. — Ma mán nem olyan idő­ket élünk, amikor büntetlenül erőszakot lehet alkalmazni az államközi kapcsolatok terén. Kuba nincs egyedül, sok ba­rátja van világszerte, köztük a Szovjetunió. Miként Hruscsov világosan kijelentette, Kuba mindig számíthat a szovjet nép támogatására és a szovjet kor­mány részéről ezzel kapcsolat­ban a népi Kuba ellenségei címére szóló ismert figyelmez­tetés ma is érvényes. Ezt a szovjet kormány világosan megmondta február 18-i nyilat kozatában. Zorin a továbbiakban meg­jegyezte, hogy a 16. ülésszak második részének munkájában fontos helyet foglal 01 Ruan­da Urundii jövőjének kérdése. Az ezzel kapcsolatos határo­zat, a szovjet küldöttség, sőt nemcsak a szovjet küldöttség mély meggyőződése szerint, nem biztosítja a független Ru­anda Urundi megteremtésével kapcsolatot! alapvető feladatok megoldását, ezen állam szuve­renitásának megvédését a gyár mati hatalmaktól és elsősor­ban Belgiumtól, amely tulaj­donképpen kezében akarja tar­tani továbbra is Ruanda Urun- dit, ketté akarja szakítani e gyámsági területet és Ruandá­ban támaszpontot akar építeni a közép-afrikai gyarmati ura­lom fenntartása céljából. Befejezésül a szovjet megbí­zott hangsúlyozta, hogy az ENSZ csak akkor válik való­ban a béke, a biztonság és a népek közötti együttműködés nemzetközi szervévé, ha állha­tatosan törekszik annak a tör­ténelmi jelentőségű nyilatko­zatának végrehajtására, amely nek értelmében meg kell ad­ni a függetlenséget a gyarma­ti országoknak és népeknek, s határozottan védelmébe veszi valamennyi ország független­ségét és szuverenitását. V. V. A Magyarországon' nagy silcen aratott „A lelkiismeret Iá dása” című könyv és az ebből készült ugyancsak nagysik, televíziós film alkotói, Rudolf Petershagen ezredes, a kfb írója Hans Oliva-Hagen forgatókönyv-író és Erwin C schonneck, a film őszereplője a METESZ klubban taK'k tak a magyar sajtó képviselőivel. A sajtófogadáson e volt Kulcsár István, a Magyar Televízió igazgatója és W tier Fehling, az NDK televíziójának igazgatóhelyettese. A ) pen: Rudolf Petershagen beszél. MTI Foto — Fényes Tamás fe RAKÉTÁVAL A HOLDRA V. GYEMIN, a fizikai és matematikai tudományok kandidátusa az Ekonomicsesz- kaja Gazeta hétfői számában rámutat, hogy közeledik az az idő, amikor technikailag meg­valósítható lesz az ember Hold­körüli útja, majd visszatérése a Földre. A szovjet tudós részletesen ír azokról a pályákról, amelye­ken a Hold-körüli repülőút megvalósítható, majd vizsgálja azokat a módszereket, amelyek kel űrhajó vagy tudományos műszereket tartalmazó beren- rendezés leszállítható a Hold felszínére. A cikk írója elmondja, hogy a szovjet csillagászok rádió­távcsövek segítségével megalla pították: a Hold felszíni rétege egynemű, salakszerű, szilárd, lyukacsos tömeg. A rádióhullá­mok azt is kiderítették, hogy a Holdon van jég. Továbbra is rejtély azonban a felső réteg kémiai összetétele, valamint a Hold jegének természete. AZ ŰRHAJÓSOK számára igen fontos, hogy ismerjék a Egy amerikai újságíró leleplezései az amerikai miiitarizmusról dl.) Magától értetődik, hogy a nukleáris kísérletek teljes be­tiltását elkeseredett vita kí­sérte és 1958 őszén egymást követték a bonyolult tárgyalá­sok. De mégis csak történt valamelyes előrehaladás. De­cember 19-ig kidolgozták a nukleáris kísérletek betiltásá­ról szóló egyezmény négy cik­kelyét és amikor a konferen­cia résztvevői hazautaztak ka­rácsonyi szünetre, reálisnak látszott az egyezmény megkö­téséhez fűzött remény. A tár­gyalásokat 1959. január 5-én szándékoztak felújítani. Váratlan nyilatkozat A Fehér Ház január 5-én, szándékosan a tárgyalások fel­újításának napjára időzítve nyi’atkozatot tett. amellyel az egész világot meglepte. Az újabb adatok bebizonyították, — hangzott a nyilatkozat —, hogv a földalatti robbantáso­kat sokkal nehezebb észlelni, mint azt a genfi szakértők vé­lik. Az Egyesült Államok, mint íarthatattent elutasította a 15 legnagyobb nyugati és keleti tudós egyhangú megállapítá­sát, akik egyetértettek az el­lenőrzési rendszer megvalósít­hatóságának elvében. Megint mi léptünk vissza, ráadásul ez alkalommal a legnagyobb tu­dósok egységes véleményével szemben tanúsított teljes lené­zés gesztusával kísértük ezt a lépést. Eljárásunk nemzetközi felháborodást keltett. A Szovjetunió nyíltan meg­vádolta az Egyesült Államokat hogy „ürügyet keres a genfi tárgyalások megtorpedózására” Természetesen kijelentettük, hogy nyoma sincs bennünk az ilyen törekvésnek, hogy mi bé­két és leszerelést óhajtó jó gye" rekék vagyunk és hogy az oro­szok erősen próbára teszik tü­relmünket ostoba vádaskodá­saikkal. A saját igazságunkba vetett, teljesen alaptalan hi­tünk, amiről korábban sem volt túlságosan jó vélemény szerte a világon, — ez alkalom mai még rosszabb színben tün­tet fel bennünket. Nemsokára a Humphrey vezette leszere­lési albizottság egyértelműen bebizonyította, bogy ez a nyi­latkozat a féligazság és fel ha­zugság gusztustalan keveréke, amit egyetlen céllal készítet­tek: azért, hogy megszüntessék a genfi megegyezés minden le­hetőségét. A vétkes társaság Ezt a lépést a katonai körök kezdeményezték. Az Atom­energia-Bizottság és egy cso­mó tájékoztatási szerv — az volt az a társaság, amelyik min demkinél kevésbé törekedett a fegyverkezési hajsza csökken­tésére. Eisenhower elé beterjesztet­tek egy hivatalos verziót, amelynek az volt a lényege, hogy a tárgyalásokat az oro­szok szakították meg. Eisen­hower — amint várható volt — elhitte ezt és mivel elhitte, mennydörögni és vülámLam kezdett. Kijelentette, hogy az atombomba-kísérletekkel kap­csolatos bármilyen moratórium sem tarthat, vissza bennünket és 1959. december 31-től kezd­ve jogunkban áll felújítani a kísérleteket, amikor és ahol akarjuk. Amint kiderült, ismét a Pentagon és az Atomenergia- bizottság militalista törekvése kerekedett felül az amerikai társadalom más erőin. Álláspontunk kiáltó ellen­tétben volt a vllágközvélemény nézetével, az emberiség érde­keivel. Politikánk a legélkese- redettebb fegyverkezési hajszá ra fcárhozatott bennünket, amelyben maga az emberiség léte 'forog kockán. Akad-e egyetlen józan gondolkodású ember, aki kételkedhet abban, hogy ez a szüntelen ideghábo­rú — állandóan fokozódó fe­szültségével — és az egyre újabb, egyre borzalmasabb fegyverfajták fe1 találása álta­lános pusztuláson kívül mással is végződhet? Mégis ilyen ki­menetel felé taszítanak btninún két a teljes erővel harsogó p«v pa^mtte erői a józan ész hang ja pedig mind ritkábban hang­zik fel, elgyengült és már alig hallható. Walter Láppmann újságiró egyike azon keveseknek, akik még meg tudják szólaltatni a józan ész hangját. Lippmanm 1960. február 16-án irt cikké­ben a gondolkozni képes em­berek józanságához intézte sza vait, részletesen elemezte és „irreálisnak” nevezte az ame­rikai politikát, mivel „vissza­utasítottuk még a gondolatát is, hogy a számos elfogadható kompromisszum közül akár egyet is kidolgozzunk”. Lippmamn szavai szerint „po litikánfc alapja az a téves fel- tételezés, hogy az egyezmény hiánya is jobb, mint a nem tel­jesített egyezmény. Ez a felté­telezés téves. Téves azért, mert bebizonyítja, hogy tel­jesen képtelenek vagyunk meg értem a Szovjetunió azon en­gedményeinek jelentőségét, melyeket akkor tett, amikor beleegyezett az effektiv nem­zetközi felügyeleti rendszer létrehozásába, amelynek szá­mos, külföldi személyzettel irányított állomása szovjet te­rületen lenne. Szerintem politikánk irányí­tói egyáltalán nem veszik fi­gyelembe a szovjet részről tett engedmények következményeit. Itt az a legfontosabb, hogy a Szovjetunió a világ nagy ré­szét képes meggyőzni teljes őszinteségéről a nukleáris kí­sérletek beszüntetésével kap­csolatban. Az Alomenergia Bizottság szakértői kijelentet­ték, hogy nem kell nyugtalan­kodni a radioaktív csapadék miatt. Az emberiség azonban fél ettől a csapadéktól és a Szovjetunió az egész világon kivívja a rokonszenvet. amikor hajlandó vállalni a külföldi felügyeletet annak érdekében bogy megszűnjenek a nukleáris fegyvertdaérietek. (Folytatása következik.) Hold-felszin mechan’kai sajá- j tosságait, az ott lévő jég meny- nyiségét. Az elsőtől függ a zök kenőmentes leereszkedés tech­nikai módja, a másiktól pedig — az űrhajóban tárolandó viz mennyisége. Gyemin leszállásra legalkal­masabbnak az úgynevezet’ „hold-tengereket” jelöli meg. Hozzáf űzi azonban, hogy a Hold túlsó oldalán nem cél­szerű a leereszkedés, mivel onnan nem lehet rádiókapcso­latot teremteni a Földdel. A szovjet tudós emlékeztet arra, hogy az 1959. évi máso­dik szovjet űrrakéta, amely el­érte a Hold felületét, kimu­tatta, hogy a Hold körül nin­csen valamennyire is észreve­hető mágneses mező. Ez a jelenti, hogy a Holdnak ne lehetnek olyan radiációs öl zetei, amilyeneket szovjet wmerikai tudósok a Föld kői felfedeztek. Ezért a Hold má neses terének jellegére vorn kozó következtetések nemes tudományos szempontból, h nem az űrrepülés kilátás szempontjából is érdekese mivel az űrhajósokra ártalm sugárzási övezetek erősségéi függ az űrhajó szerkezetén! megválasztása. A CIKK részletesen isme teti azokat a módszereket, an lyeket az aeronautik a He dón való leereszkedésre kido gozott. Nyugat-Európában is felülkerekedett a télies időjárás Kelet- és Közép-Európa után Nyugat-Eu répában is fe­lülkerekedett a télies időjárás. KOPPENHÁGA Dánia nagy területein is hó­viharok akadályozzák a köz­úti és a vasúti forgalmat. ROMA Észak- és Közép-Olaszor- szágban — az Alpoktól le egé­szen Velencéig — téliesre for­dult az idő. Boizano. Milano, Mély fájdalommal közöljük, hogy Eltelő Sándor ny. MÁV felügyelő február 24-én életének 84. évében elhunyt. — Temetése március 1-én csütörtökön fél 4 órakor lesz a köztemetőben. 231 A gyászoló család Velence és Genova környéké hótakaró borítja. Milano re pülőterein a. havazás és a erős köd megbénította a légi forgalmat. Az Olasz Riviérái is havazott — tekintet nélkü arra, hogy már virágba borul tak a mdmózaligetek és a őszi barackosok. PÁRIZS A Francia-Riviera is újabl hideghuHám „áldozatáu esett”. Nizza és környéke ha­vas téli táj képét mutatja az után, hogy az elmúlt hetekbe:: szokatlanul enyhe volt az idő­járás. Fájdalommal tudatjuk, hogy szeretett édesapa, nagyapa, és dédapa Tóth .József (malomi lakos) 82 éves korá­ban február 23-án. elhunyt. Temetése 28-án, szerdán fé! 2 órakor lesz a pécsi közteme­tőben. 244 í\ gyászoló család. Szeretett jő édesanyánk, anyós, nagyanya és kedves rokon Bozsér Ferencné Molnár Rozália február 25-én 78 éves korá­ban elhunyt. Temetése feb­ruár 27-én fél 4 órakor lesz a pécsújbegyi temetőben. 234 A gyászoló család Fájdalommal tudatjuk, hogy Wenczler Istvánná Szabó Anna február 23-án. 76 éves korá­ban váratlanul elhunyt. Te- / metése 28-án szerdán fél 2 A órakor lesz a köztemetőben. , 242. Gyászoló Tóth család. > aaaMaegwMii^isginiiiiBg mwiii ii—mnr/sg ^ KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS Ezúton mondunk hálás kö­szönetét mindazoknak, akik szeretett halottunk Vaus Lajos temetésén megjelenésükkel koszorúk, virágok küldésé­vel mélységes fájdalmunkat enyhíteni igyekeztek. Gyászoló özvegye és 228 rokonság. Fájdalommal tudatjuk, hog\ Szemes M. (ij uh siófoki lakos 62 éves ko­rában • hosszú szenvedés után elhunyt. Szeretett haló* tünk temetése 28-án, 9?*'“*■*"' 3 1 órakor lesz a pécsi kő^­W _­t emetőben. 2M Gyászoló fejesége 6s .Tanbó család i Zorin sajtónyilatkozata az ENSZ-közgyűlés 16. ülésszakának második részéről

Next

/
Thumbnails
Contents