Dunántúli Napló, 1961. december (18. évfolyam, 283-307. szám)
1961-12-10 / 291. szám
Kádár János elvtárs felszólalása volna párttag. Azokat, akik nem meggyőződéses kommunisták, mi az ördögnek' kelCe- ne behuzigáini a pártba? Attól pántunk nem lesz erősebb, és ők sem lesznek kommunisták. Meg kell végre értenünk, hogy a kommunista párt befolyása nem ilyen külsődleges tényezőktől függ, hanem attól, hogy eszméink tisztaságát megóvjuk, politikai vonalunk, gazdasági és kulturális politikánk legyen jó, s akkor a kommunizmus híveinek a tábora hazánkban milliószámra növekszik, s szíwel-Iélekkel dolgoznak a szocializmusért a nem párttagok is. Ez az egészségesfejlődés. De ehhez szükség van a kommunizmus i ügyébe vetett rendíthetetlen hitre, a munkásosztály, az egész magyar nép iránti bizalomra. Mégiscsak az a normális, ha úgy tartjuk, hogy száz ember közül 95—96 «jóra törekszik, ennék az irányába halad szívesen, nem pedig fordítva, hogy száz közül csak kettőben bízhatunk meg. Azt‘mondják a nyugati publicisták — mert ők is bököd- nek minket, s ez nem is baj, A vezetés jellegéről Kádár elvtárs ezután a vezetés jellegéről, a nép ügyének szolgálatáról beszélt. A Magyar Szocialista Munkáspárt VII. kongresszusán nagyon fontos elvi megállapítások hangzottak el erről — folytatta —, s ott kimondtuk, hogy a marxizmus—leninizmus tisztaságára vigyáznunk kell. mert az a mi iránytűnk. Vigyáznunk kell pártunkra, a munkásosztály forradalmi pártjára, mely a magyar nép társadalmi életének vezető . ereje és a szocialista jövő egyik fő biztosítéka. Kimond tűk azt is, hogy a Hazafias Népfront a mi társadalmi életünknek és törekvéseink valóraváltásának fontos része. Ezt helyesöl csak úgy értelmezhetjük, hogy a marxista— leninista elmélet, a párt. a Hazafias Népfront külön-külön és együtt csak harci eszköz. A pártnak, továbbá bizonyos értelemben a Népfrontnak is fő feladata a vezetés, a mozgósítás a szervezés. Éppen az MSZMP VII. kongresszusa nagy gondot fordított arra. hogy ezt világossá tegye: ezek nem önmagukért való dolgok, hanem alá vannak rendelve a nagy célnak népünk jobb élete, szocialista jövője biztosításának. Nem azért építünk szocialista társadalmat, mert van marxizmus—leninizmus amely azt előírja, vagy mert van párt, s annak valahová vezetnie kell a népet, vagy van Hazafias Népfront, mely segít valamilyen irányba .elvezetni a néptömegeket, hanem fordítva1 azért kell a jó elmélet, a jó párt és a jó Népfront, azért Meg hell oldanunk a gazdasági és kulturális építés feladatait mert mi úgy vesszük őket, mint ingyen munkatársakat akiket az imperializmus fizet, (derültség). hogy folyton keresgéljék a kommunisták hibáit — nos, most ők azt mondják: ezek a Kádárék rendkívül ravaszak, mindenkit be akarnak csapni. Mert Rákosiék azt mondták régen: aki nincs velünk, az ellenünk van. (derültség). Ilyen „hibákat” említenek mostanában a nyugati pub iicisták. Mi ezt teljes nyugalommal vállalhatjuk. Igenis, úgy vesszük-: aki nincs a Magyar Népköz- társaság ellen, az vele van; aki nincs az MSZMP ellen, az vele van; és aki nincs a Népfront ellen, az vele van. Persze, az egyetértőknek egy része . öntudatosabb, s a távoli célokban is egyetért velünk. egy másik része pedig az egyszerű mindennapi dolgokban van velünk. Például van sok százezer olyan ember, aki nem marxista, de becsüli pártunkat. kormányunkat azért, mert törvényes rendet és normális légkört teremtett az országban. ök velünk vannak, és ilyen szellemben kell politikánkat tovább fejlesztenünk. kell nekünk felépítenünk a szocialista társadalmat, mert ez biztosítja az emberek jobb életét, a haza és a nemzet virágzását. Ha ez a szemlélet érvényesül százezrekben, akik munkálkod nak, s a párt vagy a népfront nevében az emberek előtt fellépnek, akkor erősödni fog munkánknak ez a vonása és növekszik tömegereje, erősödik a nép tömörülése és a nem zeti egység, amelynek fejlesztését szorgalmazzuk. — A vezetés nem uralkodás, és az a munka, amelyet mi végzünk, olyas valaminek a szolgálata, aminél szentebb számunkra nincs: a szocialista haza, a Magyar Népköz- társaság és népünk szolgálata. Mindig tudatában kell lennünk. hogy mi nem uralkodásra elhivatott új kiválasztottak. hanem a nép szolgálatára rendelt emberek vagyunk. Kádár elvtárs rámutatott, hogy a közélet minden fórumán, mindén tanácskozásán ezt a célt, a nép ügyének legjobb szolgálatát kell szem előtt tartani, s a tanácskozások ered ményességét ehhez kell mérni. — Mindenféle tanácskozásnak, amint az életnek is. nem a szép szó az értelme — folytatta —, hanem az, amit el tudunk érni általa. Annak az érzésnek kell áthatnia az effajta tanácskozásokat, hogy segítségével egy kicsit több búza, talán több kukorica, több hús. több tej vagy egy pár jobb könyv vagy — uram bo- csá —, néhány közérthető és helyes irányzatú vers lesz. — Akkor a tanácskozásnak van értelme. (Folytatás az 1. oldalról.) Higgyék él, százszor nyu- godtabbak lehetünk az ország sorsa felöl, ha tudjuk, hogy lelkiismeretes emberek százezrei vagy — nyugodtan mondhatom — milliói foglalkoznak az ország sorsával, mintha Politikánkat illetően még mindig sokszor hallani, hogy azt mondják. ha mindenhol az lenne, amit a Központi Bizottság, az országgyűlés meg a kormány mond, szíwel-lélek kel mellette volnánk, de nem mindenhol történik az. Vagyis még mindig vannak olyanok, akik nem pontosan azt a politikát valósítják meg, amelyet a párt hirdet, amelyet a kormány realizálni akar, amelyet a Hazafias Népfront a párttal egyetértésben sajátjának tart. Az ilyenek ellen is harcolunk. S harcolni fogunk azok ellen is, akikben még mindig oíyan nézetek vannak, amelyek gátol ják a fejlődést, " akik lusták gondolkozni és nem akarnak félelősséget vállalni. Természetesen tovább fogunk harcolni a jobboldali nézetek edíen is. Az ilyen nézetek képviselői között mostanában valami kis élénkülésfélét tapasztalhatunk. Persze azért ők is tudják nagyjából, mihez tartsák magukat, (derültség). De mégis valahogy tüsszögnek, itt-ott köhintgetnek, mert azt hiszik, hogy miután a XXII. kongresszus ismét igen szigorúan és helyesein megbírálta Sztálin hibáit, most előállhatnak, s mondhatják: „Hiszen mi is ugyanezt bíráltuk, tehát tulajdonképpen nekünk is igazunk volt. Ezért adjatok nekünk most már nagyobb helyet meg teret a működésre”. Azonban ők a hibák elleni harc örve alatt a munkásiha- talmat támadták, a szocializmus ellenségednek uszályába kerülitek. Kádár János élvtárs beszédé nek következő részében a közélet, a nemzeti, egység további erősítéséről beszélt. — Erősítenünk kell a párttagok és a pártonkivüliek összefogását — mondotta, — erősíteni kell a népfrwnt-gondöllatot, befolyását a tömegekre, különböző bizottságokat és azok munkáját. Ez alapjában azt jelenti, hogy tovább kell mélyítenünk a tömegek iránti bizalmat, mert ez a ml politikánk alapja, Enélkül, a tömegek iránti bizalom nélkül nem létezhetünk. És erősítenünk kell az egyes .emberek iránti bizalmat is. Itt volt' például a kormány újjáalakítása. Ennek, mint tudják, olyan vonása is volt, fiatalabb korosztályhoz tartozó néhány kommunista vezetőt nagyobb feladattal bíztunk meg. Ez természetesen az illető iránti bizalom jele és annak következménye is, hogy megint csak felnőnek az emberek közül többen olyanok, akiknél ezt észre sem vesszük. Az egyj^c miniszterelnökhelyettesről például nem is tudtuk, csak éppen a kinevezése és az eskütétele napján, hogy már 40 éves Itett. Mondtam: üdvözlöm magát, mert egy kicsit jobban hangzik egy államférfinál, hogy negyven éves. Nemrég haláleset következtében megüresedett az ország- gyűlés egyik alelnöki tisztsége. Ahogy önök is tudják, BereszAzt hiszem, világos, mit r karok ezzel a példával mondaná. önök nagyon jól tudják, \ogy én kommunista vagyok, zárt harcolok, hogy a párt .efolyása érvényesüljön az egész társadalom életében. De tudom, ez nem attól függ. Vajon csak tizenöt, öt, sőt esetleg csu pán csak egy ember foglalkozik vele. A szocialista törekvés, amely az egész felszabadult nép energiáját mozgásba ’útija hozni, óriási erőket szabadít fel, ha nem köti gúzsba a személyi kultusz. Mi két fronton harcolunk a balról és jobbról is támadó bögölyök, legyek, meg minden félék ellen. De egy harmadik féle ilyen raj is létezik. Kikből áll ez? Olyanokból, akik sem jobboldaliak, sem baloldaliak, akiknek voltaképpen nincs is semmiféle oldaluk, csak ott vannak közéletünk különböző polcain, azokon helyet foglalnak, és harácsolás- sal, gazemberséggel foglalkoznak. Időnként magukra öltenek valamiféle politikai köpe- ryeget is. Néha úgy, hogy mindenkinél • radikálisabbak, másszor pedig ők mondják; csak vigyázzunk, hogy kellő megfontoltsággal haladjunk. Valójában nincs is világnézetük, nem is harcoltak soha. Ez amolyan politikai arculat nélküli társaság, amelynek igazi elnevezésére a magyar szókincs már évszázadokkal ez előtt megtaüálta a megfelelő kifejezést. Ezek a naplopók, tolvajok, szélhámosok. Farizeusok, akik a közéletben néhol mégis szóhoz jutnak, fellépnek és szentbeszédeket tartanak, a valóságban csak a pozíciójukat és a zsebüket nézik. Ezeknek a száma elenyésző, de az ilyenek ellen is harcolnunk keSl. Aki részt kér a közéletből, a társadalom életéből, legyen valóban olyan ember, aki akar és tud dolgozni, felelősséget vállalni és cselekedni a köz javára, terveink megvalósításáért. tóczy Miklós barátunkat javasoltuk erre; a párt Központi Bizottsága és a Hazafias Népfront közös javaslata volt ez, amelyet az országgyűlés egyet értéssel elfogadott. Nem a személyről beszélnek, hiszen mindnyájan tudjak Beresztó- czyról. hogy nem kommunista de olyan ember, aki a szocializmusért és a békéért harcol. Ezért javasoltuk e megtisztelő tisztségre. Voltak, akik a javaslat hallatán azt mondták: „Jó lesz ez?” Miért ne lenne jó — kérdeztem. „Hát mégis, most pap lesz az országgyűlés alelnöke” — tették hozzá. „Lesznek olyanok, akik ezt majd félremagyarázzák, s lehet, hogy a templomba járás most egy kissé erősödni fog”, (derültség). Nem tudom, több ember jár-e most templomba vagy sem, de egészen másról van szó: politikánk lényegéről. Ha mi tudunk tíz esztendőn át együtt dolgozni jó harcostársként emberekkel az ország szocialista jövőjéért, a nép békéjéért, akkor miért ne lennének jók bármiféle közéleti tisztségre? Megmondom őszintén: hogy ha az országgyűlés ülésén néhány óra hosszáig a csengő egy pap kezében van, én ettől nem féltem a magyar proletár diktatúrát (derültség). S aki ettől félti ,az mondhat akármit, nem hisz abban az elvben, amelyet — úgy mondja — minden nap szolgál. egy nyolctagú testületben nyolc párttag ül-e vagy csak négy. Emlékszem ró, amikor az összes bizottságokban valamennyi résztvevő formálisan párttag volt ugyan, de a kommunista befolyás annyi sem volt, mintha csak a fele lett A mi egész politikánk tömegbázisának növekedése ezekben az években elsősorban azon dől el. hogyan tudjuk megoldani a gazdasági és kulturális építés feladatait. A nép annak alapján ítél, hogyan fejlődik a népgazdaság és a kultúra, mert ez érinti legközvetlenebbül az életét. Kádár elvtárs ezután hangsúlyozta, hogy a mérték az: ki mennyire törekszik, mit és mennyit alkot, akármilyen foglalkozási ághoz tartozik is. — Én például nagyon nagyra becsülöm a szocialista brigádok tagjait — folytatta. — Nem is csak azért, amit ma csinálnak, hanem azért is, aminek az útját egyengetik, hogy tömegméretekben termeljünk jobban, kultúráltabban és neveljünk szocialista embereket. A szocialista brigádmozgalmat a munkásók kezdeményezték, de örvendetes, hogy már nemcsak a munkások mozgalma ez hanem falun is. sőt az értelmiség soraiban is követőkre, talál. A parasztok között sokan tulajdonképpen már szocialista brigádvezetők vagy tagok bár még talán nem is tudják, s nem is nevezik magukat annak, mert nem szerveznek ilyen brigádot. Itt találkoztam a szünetben barátommal. Kelemen elvtárssal, aki termelőszövetkezeti elnök. Csak pór szót tudtunk egymással váltani. Két évvel ezelőtt teremtették még termelőszövetkezetüket, és így nevezték el: Parasztbecsület. Nekem ez a név nagyon rokonszenves. De hallom, hogy otthon. a tsz-ben ők is mondogatják: úgy dolgozzanak, hogy a névnek ne csak az első fele maradjon meg. a paraszt, s közben elvesszen a becsület. (Derültség.) Ez a szövetkezet még nem tartozik a legerősebbek közé, de az a nézet, amelyet vallanak, már előreveti a szocialista parasztot, segít kialakítani gondolkodását. Kétségtelen, hogy ugyanez a folyamat megy végbe az értelmiség soraiban is. Nemrég levelet kaptam egy pedagógustól, s azt írta: Ők is törik a fejüket, hogyan alakíthatnának szocialista brigádot. Elkér zelésük szerint új ember kova csa. néven alakítanának szocialista jellegű brigádot az ok tatói karban, hogy megmutassák, milyen az igazi szocialista közoktatás, pedagógia. Azért említem mindezt, mert szerintem ez az áramlat, a szocialista brigádmozgalom, nagy szerű dolog, s még inkább azzá lesz, ha majd áthatja a várost és a falut, a munkásokat, Tisztelt Országos Tanács1 Legjobb meggyőződésünk és lelkiismeretűnk szerint úgy hisszük és tudjuk: bel- és külpolitikai vonalunk, gazdasági, politikai, kulturális politikai, közművelődési célki tűzéseink helyesek; olyanok, amelyek a nép érdekeinek megfelelnek, és a szocialista fejlődést, a szocialista jövőt szolgálják. Ez naivon fontos feltétele annak, hogy az ember szíwel- Iélekkel tudjon dolgozni. Ha világos célt és olyan irányvonalat lát, amely kiállta a gyakorlati próbát és helyesnek bizonyult, teljes odaadással dolgozik érte. Kik a híved ennek a politikának? Először is a szocializmus tudatos, igaz; őszinte, szilárd. hívei. Azonkívül rengeteg olyan ember, alá nem marxista gondolkodású, de aki közeledik a szocializmushoz. Politikánk azért lenini politika, mert mi is úgy dolgozunk, s úgy kell dolgoznunk, hogy az összes dolgozó osztályokat tömöríteni tudjuk a szocialista társadalom építésére, öt esztendős hazai gyakorlatunk feltétlenül azt mutatja mindenkinek, hogy igenis kezdjük megtanulni ezt a politikát, ezt a munkát; s hogy nemcsak a meggyőződéses kommunisták támogatják a pártot, vagy a népfrontot, hanem a pártom- kívüliek nagy tömeged is. Nálunk sok éven át vitatott probléma volt, hogy mi is a Hazafias Népfront. Most már mindenki kezdi látni, hogy újjáalakulása óta a népfront min dennap létezett, tevékenykedett, alkotott, s a szocialista építés javára sok újat hozott létre, segítette és segíti a falu szocialista átalakulásának nagy ügyét. Nyugodt lelikiismeretlel álihat a nép élé mindenki, aki az elmúlt években a népfront- mozgalomban tevékenykedett. Egész fejlődési szakasz van mögöttünk, nagy és, fontos dolgok történtek hazánkban ezekben az esztendőkben. Tevékenységükről a nép min denekelőtt az eredmények alapján alkot véleményt: de nemcsak az eredmények alapján, hanem megítéli a szándékot, a törekvést is. a parasztokat és az értelmiségieket. Ebben kovácsolódik az új ember, aki megteremti az új társadalmat. A Központi Bizottság legutóbbi határozatában felvetette azt a gondo’atot, jó lenne, ha a szocialista brigádmozgalom továbbfejlődnék, s a brigádok arra törekednének, hogy egy-egy műhely vagy gyár, akár egész falvak, termelőszövetkezetek, állam; aazdart ->k i’ycn jelegűvé váljanak Vem tudom, lesz-e ilyen forma és mikor, de az biztos, hogv na ■majd kialakul, a szoc ~ta munka műhelye, gyára vagy gazdasága. olyan cím lesz, amely népünk szemléletében a legnagyobb társadalmi rangot vívja ki. t Mert az emberek megé ök, hogy ha egyszer aszály . mi- nem tudtak vizet húzni ... égből, és emiatt kevesebb .ott a kukorica. De hogy az ac.. U körülmények között ts az adott lehetőségekhez mórién megvolt-e mindenkiben a szándék és a törekvés, nogy a lehető legtöbbet és legjobbat hozza létre, ami csak lehetséges — ez is mértéke a mi munkánkról alkotott véleménynek. Amikor olyan idők jártak nálunk, hogy egyesek azt mondták: „Mi általában olyanok vagyunk, mint a félistenek”, az emberek akkor is tudták, hogy bizony földön járó emberek vagyunk, és most is tudják ezt. Velünk szemben csak olyan követelményeket támasztanak, amilyeneket emberekkel szemben támasztani lehet és kell. Olyant, hogy elég lelkiismeretesek vagyunk-e, amikor elhatározásokat kell megfontolnunk, s eléggé vállaljuk-e azt a felelősséget, amely elől nem térhetünk ki. Az emberek e szerint ítélnek meg minden vezetőt, az országgyűlés elnökét, a minisztert, a termelő- szövetkezet elnökét, a műhely főnökét és másokat. Ügy dolgozzunk, hogy ha lehet, az eredmények is dicsérjenek bennünket, de a szándékot, a törekvést illetően akkor se legyen semmi hiba, ha eredményeink némelykor szerényebbek. Ezért kevésbé haragudnak az emberek. De ha a szándékban és a törekvésben van a hiba, azt nehezen bocsátják meg. Azt hiszem, ilyen módon kell gondolkodni mindnyájunknak, együtt és egyenként is, hogy nyugodt lelkiismerettel állíthassuk: amit ránk bíztak, azt igyekeztünk becsületesen elvégezni. És ismétlem, soha ne feledjük, hogy amit úgy nevezünk: vezetés, azt úgy is számon kell tartani, mint kötelességet és szolgálatot. Azt hiszem, a Hazafias Népfrontnak nem rossz a számvetése. Dolgozzunk úgy valamennyien, hogy még jobb legyen ez a számvetés — fejezte be hosszantartó tapssal fogadott beszédét Kádár János elvtárs. A 39. dandár utcai iskola szülői munkaközössége a nevelő- testülettel közösen műsoros estet rendezett az új-mecsekaljai Ságvári Művelődési Otthonban. Az előadást felnőttek részére ma 10 órakor és délután 2 órakor megismétlik az új-mecsekaljai művelődési otthonban. Képünkön: Jelenet Gailai Sándor „Elveszett erszény” t, színdarabjából. ■«— c& Bistosítjuh a párt politikájának megvalósítását Erősítenünk kell a párttagok és a pártonkivüliek összefogását A kommunizmus ügyébe vetett rendíthetetlen hitre, a munkásosztály, az egész magyar nép iránti bizalomra van szükség Célkitűzéseink helyesek, megfe élnék a nép érdekeinek k y i
