Dunántúli Napló, 1961. november (18. évfolyam, 258-282. szám)

1961-11-15 / 269. szám

mapló 1961. NOVEMBER 15. Az USA újabb agressziót készít eiö Kuba ellen Ignazio Alvarado mexi­kói újságíró jól értesült forrásokra hivatkozva a Popular című lapnak küldött tudósításában kifejti, hogy a legközelebbi napokban, talán már ezen a héten, az Egyesült Államok, Guate­mala és Nicaragua reguláris hadseregének támogatásá­val zsoldos ellenforradalmár bandák újabb támadást indítanak Kuba ellen. Ez alkalommal körülbelül 20 000 embert szándékoznak bevetni. Az áprilisi inter­venciótól eltérően Guate­mala, Nicaragua és más or­szágok reguláris hadseregét is fel fogják használni. Floridában 21 táborban folyik egy valóságos zsoldos hadsereg kiképzése. E had­sereg tagjai volt hitlerista SS-ek, spanyol falangisták, és magyar horthisták. Zsol­dos táborok vannak Guate­malában, Nicaraguában, Panamában, Costa Ricában és Puerto Ricoban is. A fegyverek és a katonai ki­képzők az Egyesült Álla­mokból valók. Az amerikai katonai tá­maszpontokat, köztük a guantanamoi támaszpontot is — harci készültségbe he­lyezték. Harci készenlétben van az Egyesült Államok hadiflottája és légihadereje is. Kuba partjai közelében két repülőgépanyahajó tar­tózkodik 200 géppel a fedél­zetén. Az intervenciót egységes hadműveletként szándékoz­nak végrehajtani. Ürügyül egy „incidenst” akarnak felhasználni Kuba és Nica­ragua, illetve Guatemala között. A hadművelet vég­rehajtásával Paul Nitze amerikai hadügyi államtit­kárt bízták meg. A kiadáso­kat a CIA fedezi. Ben Bellára és társaira összpontosul a világ figyelnie Az algériai miniszterek a kórházban is folytatják az éhségsztrájkot Jomo Kenyatta Londonban Ben Bella és társainak álla­pota az éhségsztrájk 13. napján j válságosra firodult. A Tuir- : quant-i kastélyból érkezeit i riasztó hírek nemcsak Fran­ciaországban és Algériában, | hanem világszerte nagy meg­döbbenést keltettek. A fogva- | tartott miniszterek esetleges halála súlyos következmények­kel fenyeget. A famcia kor­mány ezért hétfőn délután de Gaulle elnökletével ülést tar­tott és ezen elhatározta: erő­szakkal vet véget Ben Bella és társai éhségsztrájkjának. A Párizs közelében lévő Gorch városka kórházának egyik pa­vilonját a délutáni órákban kiürítették és nagy rendőri erőkkel vették körül Ben Bel­la, Ait Ahmed és Khider mi­niszterek átszállítására hétfő­ről kedd virradó éjszaka került sor. Az algériai miniszterek és ügyvédeik tiltakoztak a ható­ságok beavatkozása ellen és be zárkóztak szobáikba. A rend­őrök feltörték az ajtókat és erőszakkal a mentőautóba vit­ték a foglyokat. A mentőko­csikból és rendőrautókból álló konvoj kedden reggel három­negyed öt órakor érkezett a Gorch-i kórházba, ahol meg­kezdik Ben Bella és társainak mesterséges táplálását. Ben Bella és társai a kór­házban tovább folytatják éh­ségsztrájkjukat és ásványví­zen kívül mást nem fogadnak el. A francia kormány igyekszik azt a látszatot kelteni, hogy az algériai miniszterek életét nem fenyegeti veszély. Kedden több ilyen értelmű hivatalos nyilat­kozat hangzott el. A francia hatóságok közöl téli: egyelőre nem folyamodnak a foglyok mesterséges táplálásához. Ugyanakkor Temenoire tá­jékoztatásügyi miniszter han­goztatta: de Gaulle tábornok nem fog meghátrálni és csak a fegyverszünet megkötése után járul hozzá az algériai minisz­terek szabadonbocsátásához. A különböző francia börtö­nökben tizenegyedik napja éh­ségsztrájkot folytató többi al­gériai szabadságharcos állapo­táról semmiféle hivatalos je­lentést nem adtak ki. A kiszi­várgott hírek szerint igen sok fogoly állapota rendkívül sú­lyos. Az Humanité csodálattal ír az algériai hazafiak hősies har­cáról. Kiemeli, a francia bör­tönökben sínylődő algériaiak közül egyetlen egy sem hátrált meg a nagy szenvedést és élet­veszélyt jelentő éhségsztrájk elől. A Francia Békebizottság fel­hívást intézett a francia nép­hez. A békehizottság felszólít­ja a franciákat, hogy november 29-én az egész országban, va­lamennyi üzemben, munkahe­lyen, a városokban és falvak­ban nyilvános gyűléseken tün­tessenek az algériai béke -hel­lett, követeljék a háború befe­jezését A marokkói kormány három tagja — A. Fasszi, M. Guedira [ és dr. Katib — Párizsba érke­zett hogy II. H sszán király nevében közbenjárjanak de Gaulle elnöknél Ben Bella és társai szabadonbocsátása érdé- j kében. A tábornok az esti órák ban fogadta a marokkói ural­kodó küldötteit. Az arab országokban és vi­lágszerte egyre nő a felhábo­rodás az algériai miniszterek és az éhségsztrájkot folytató több ezer algériai hazafi sorsa miatt. New Yorkban 27 afrikai ország képviselői fejezték ki súlyos aggodalmukat H Than: ENSZ-főtitkámál az algériai fogLyok sorsa miatt. Georgij Mityerev professzor, a szovjet vörös kereszt végre­hajtó bizottságának elnöke no­vember 13-án táviratban for- j dúlt a Nemzetközi Vöröske­reszt Bizottság Genfben széke­lő elnökéhez. A ávirat rámu­tat a franciák által bebörtö.i- j zött algériai vezetők, töb­bek között Ben Bella állapotá­nak súlyosságára és sürgős be­avatkozást kór az algériai haza fiák megmentése érdekében. Lumumbát Csőmbe szemeláttára gyilkolták meg A Lumumba és társai meg­gyilkolásának hátterét vizs­gáló E NSZ-bizottság kedden jelentést tett közzé a bűn­tényről. A jelentés szerint a gyilkosságot előre elkészített terv szerint hajtották végire. Lumumbát valószínűleg Huyghe ezredes és Gat kapi­tány, belga zsoldosok ölték meg. A bizottság visszauta­sítja azt a híresztelést, hogy t Lumumba és két társa feb­ruár 12-ón törzsi villongás­nak esett áldozatul. A foglyo­kat valójában január 17-én ölték meg, miután Elisabeth- villébe szállították őket. A gyilkosság „minden valószínű­ség szerint” Csőmbe, Munongo és Kibwe szemeláttára tör­tént. A szökési kísérlet nem más, mint koholmány. Letette a hivatali esküt a% új bonni kormány Lübke, köztársasági élnök kedden délben átadta a kine­vezési okmányokat az Adenau- er-kormány tagjainak és az új kormány kedden délután a par lamentben letette a hivatali esküt. Ezzel hivatalosan is meg alakult Adenauer negyedik kormánya, amelynek a kancel­láron kívül húsz tagja van. — Ezt a kormányt nagyobb bizalmatlanság fogadja, mint bármely más előző kormányt — írja kedden a Stuttgarter Zeitung és más kommentárok is azt hangoztatják, hogy a koalíciós partnerek közötti el­lentétek, amelyek a kormány­alakítási tárgyalásokon meg­nyilvánultak, a kormány meg­alakításával korántsem szűn­tek meg teljesen, hanem a jö­vőben még számos bélvilfcon- gást idéznek majd elő. Az új bonni kormány parla­menti eskütétele nem zajlott le minden incidens nélkül. Mommer, a Szociáldemokrata Párt parlamenti csoportjának szóvivője napirend előtti fel­szólalásra kért engedélyt és amikor a parlament elnöke ezt megtagadta, az SPD képviselők kivonultak az ülésteremből. A szociáldemokrata képviselőn csak a kormány eskütétele után tértek vissza, amikor az elnök engedélyezte Mommer felszólalását. Jomo Kenyatta, a Kenyai Afrikai Nemzeti Unió vezetője Lon­donba érkezett, hogy tárgyalásokat folytasson az angol kor­mány tagjaival Kenya jövőjéről. MTI külföldi képszolgálat. Kekkonen fe’oszlatta a finn parlamentet Mint az AP amerikai hírügy nökség jelenti Urho Kekkonen, finn köztársasági elnök ked­den feloszlatta a parlamentet és közölte, hogy 1962 elején választásokat tartanak. Kekkonen szerint a jelenlegi nemzetközi helyzet „olyan dön­téseket tesz szükségessé, ame­lyekkel nem lehet várni addig, amíg — az alkotmány értelmé­ben — jövő nyáron sor kerül parlamenti választásokra”, Fájó szívvel tudatjuk min- denkivel, aki ismerte *.s sze­rette, hogy Kázsmér Istvánná sz.: Molnár Katalin életének 28. évében Buda­pesten elhunyt. Drága halot­tunkat 16-án du. 1 órakor kí­sérjük örök nyugovóra a Farkasréti temető ravatolo- zójából. Emlékét szívünkben megőriz­zük. Gyászolják férje, két kicsi gyermeke, édesanyja, bátyja, a széleskörű rokonság, vala­mint ismerősei 70821 Mélységes fájdalommal tuda­tom, hogy nővérein özv Schleicher Lambertné sr: llazay Eleonóra november 14-én elhunyt. Te­metése lS-án, csütörtökön 4 órakor lesz a köztemető ra­vatalozójából. 908 A gyászoló buga C zin-te naponta ad hírt a ^ világsajtó arról, hogy a mai Német Szövetségi Köz­társaságban itt is, ott is olyan háborús bűnösökre, gyilkosok­ra találnak, akiket halálra ítéltek és mégis élnek, még­hozzá igén jól és büntetlenül élnek. Legutóbb az Echo du Centre című Limoge-ban meg­jelenő lap két munkatársa Düsseldorfban felismerte Heinrich Bemard Lammer- ding volt SS-tábomokot, akit háborús bűncselekményei miatt távollétében halálra ítéltek. Lammerding Tulle-ben 99 embert felakasztatott és az ő parancsára irtották ki Ora- dour 643 lakosát. Az újság­írók megállapították, hogy Lammerding Düsseldorfban egy építővállalatot vezet és gyakran utazik külföldre. Rendszeresen részt vesz az SS összes összejövetelein. Él, vállalatvezető, rendsze­resen külföldre jár. De lássuk csak közelebbről, ki is volt a most felismert vállalatvezető, Heinrich Ber­nard Lammerding. Lord Rus­sel: A horogkereszt rémtettei című könyvében bőven esik róla szó. 1944. áprilisában és májusában a németek Fran­ciaország középső és délnyu­gati részében az addiginál is erőteljesebb támadást indítot­tak a francia ellenállási moz­galom ellen. A maquis-k a Szövetségesek normandiai in­váziójának előkészítésére sza­kadatlanul rongálták a német közlekedési vonalakat, s ezért a német főparancsnokság ren­Ahol az oraudori gyilkos ma vállalatvezető deletei felhatalmazták a belső rend és biztonság fenntartá­sáért felelős hatóságokat bármiféle olyan intézkedés életbeléptetésére, amelyet a francia nép ellenállásának le­törése céljából szükségesnek tartanak. E feladat végrehaj­tására a límoges-i katonai körzet parancsnokává kineve­zett SS-tábornok, Heinrich Bemard Lammerding rendel­kezésére bocsátották a „Das Reich” nevű SS páncélos had­osztályt. És megkezdődött a „tisztogatás”. ÍVI integy huszonkét kilomé- térré Limoges-tól észak­nyugatra, St. Junien kerület­be, Oradur-sur-Glane faluba érkezett a Has Reich hadosz­tály. Kis mezőgazdasági falu volt. Június 10-én egy szom­bati napon, Oradour-sur- Glaneban nagy volt az élénk­ség. A lakosságon kívül sok limoges-i is volt a faluban, akik a hétvégi szünnapokat akarták ott tölteni. Délután fél háromkor SS-eket szállító autók érkeztek. Kevéssel érke­zésük után a kisbíró végig­ment az utcákon és felolvasta a németek parancsát: kivétel nélkül minden férfi, nő és gyermek személyazonossági lapjával felszerelve azonnal gyülekezzen a falu főterén. A németek behatoltak a há­zakba és onnan, valamint a földekről az embereket a fő­térre terelték. Ezen a délutá­non véletlenül valamennyi is­kolás gyermeket, összesen 191-et, orvosi vizsgálatra gyűj­tötték egybe a különböző is­kolaépületekben. A németek azt mondták: A gyerekeket vigyék a templomba, mert hátha lövöldözés lesz és kár esik bennük. Háromnegyed háromkor már mindenki a főtéren volt. A német parancsnok beszédet in­tézett a férfiakhoz: közölte velük, hogy értesülése szerint a faluban a maquis-k titkos fegyverraktárat létesítettek és ezért alaposan átkutatják a helységet. A parancsnokló né­met tiszt felszólította a pol­gármestert: jelöljön ki húsz túszt. A polgármester ezt ke­reken visszautasította. Hogy mi történt ezután, arról hadd álljon itt Yvon Robinak, a megmenekült öt egyikének vallomása. „Annak a csoport­nak, amelyet velem egy csűr­be zártak, tagja volt Brissaud kovács, tompáin cukrász és Morliéres fodrász is. Amint megérkeztünk, a németek odább tolattak velünk két sze­keret, amelyek útban voltak; azután bekényszerítettek ben­nünket a csűrbe. Négy katona az ajtóba állt és géppisztolyu­kat ránk szegezték, nehogy el­szökjünk. Beszélgettek és ne­vetgéltek, s közben fegyverei­ket vizsgálgatták. Hirtelen öt perccel azután, hogy belép­tünk a csűrbe, nyilvánvalóan a főtérről leadott jelre, tüzet nyitottak ránk. Ásókat, akik elsőnek terültek el, rájuk zu­hanó társaik megvédték a ké­sőbbi lövésektől. Elnyúlva ha­son feküdtem a földön, feje­met karjaim közé szorítottam. Közben állandóan golyók pat­tantak vissza a mellettem lévő falról. A por és a homok miatt alig jutottam lélegzethez. A sebesültek közül néhányon jaj- veszékeltek, mások feleségük, gyermekeik nevét kiáltoz­ták ...” Ezután rozsét, kocsikereket, mindenféle gyúlékony anyagot dobáltak a szörnyetegek az emberhalmazra és meggyújtot­ták azt. És mialatt ez a mészárlás folyt: a gyermekek és az asz- szonyok, mintegy négyszázan a templomhoz értek. Ott vol­tak mind a falubeli nők, akik közül sokan karjukon vitték vagy kocsiban tolták csecse­mőiket, és ott voltak az összes iskolás gyermekek is. Az egész csoportból egyetlen egy maradt életben, a limoges-i származású Marguerite Rouf- fanche asszony, aki férjét, fiát, két lányát és hétnapos unokáját vesztette el ezen a napon. A szerencsétlenek a templomban összezsúfolva, két óra hosszat egyre fokozódó aggodalommal vártaik, talál­gatták, milyen sors vár rájuk. Azt, hogy mi történt velük, Rouffanche asszony a követ­kezőképpen mondta el: „Dél­után négy óra tájban néhány katona jött be a templomba — mind húsz év körüli fiúk vol­tak — valami ládafélével, amelyet a templom középső hajóján át előre vittek és az oltár közelében helyeztek el. A ládából zsinórok lógtak le a földre. A katonák meggyúj­tották ezeket a zsinórokat és kimentek. Amikor a tűz elérte a ládát, az felrobbant és sűrű, fekete, fogtogató füstfelhö ke­letkezett. A nők és a gyerme­kek levegő után kapkodva és rémülten sikoltozva menekül­tek a templomnak azokba a részeibe, ahol még lélegzetet lehetett venni. Mikor a néme­tek észre vették, hogy a temp­lomnak ezt a részét elözönlötte a tömeg, irgalmatlanul lelőt­tek mindenkit, aki arra felé tartott...” I tt is rozsét, szalmát do­* háltak a holttestekre, hogy eltüntessék a nyomokat. De a nyomokat nem lehetett eltüntetni. A világ becsületes emberei nagyon is élénken emlékeznek ezekre a nyomok­ra. Emlékeznek és tudják, hogy a bűnösök, a heinrich bemard lammerdingek, abban az országban kaptak menedé­ket, a Német Szövetségi Köz­társaságban, ahol nemcsak Hitler, az egykori gyilkosok szellemét őrzik híven, hanem, ahol új háborúra is készülnek. Emlékeznek és ezért éberek a becsületes emberek, hogy kellő időben lefogják a tápász- kodó fasiszta szörny kezét. •zalai János Mélységes fájdalommal tudat­juk, hogy szeretett, drága, jó feleségem, kisfiam, leá­nyunk, unokánk, testvérünk, sógornőnk Straub fldámné sz.: Schmidt Mária és újszü* lőtt kisfia, ADÁMKA november 13-án váratlanul el­hunyt. Temetésük november 16-án, csütörtökön du. 3 óra­kor lesz a hirdi temetőben. 918 A gyászoló család KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS Köszönjük mindazoknak, akik jelenlétükkel, koszorúkkal és virággal megemlékeztek Bádis Nándorról Külön mondunk köszönetét, a Városi Kórház orvosainak, nő­véreinek és a jó bar átoknak, akik segítségünkre voltak. Bódis, Horváth és öeck- család. 7Ó813 köszönetnyíl vasutas Ezúton mondunk köszönetét mindazoknak, akik szeretett feleségem, édesanya, anyós, nagyanya Prekesztics Kálmánná sz.: Maisl Rózsa temetésén megjelenésükkel, koszorúk és virágok küldésé­vel fájdalmunkat enyhíteni igyekeztek. 70802 A gyászoló család köszönetnyilvánítás Ezúton mondunk köszönetét mindazoknak, akik szeretett, jó feleségem és édesanyánk Nemes Józsefné temetésén megjelentek, ko­szorúk és virágok küldésével fájdalmunkat enyhíteni igye­keztek. Külön mondunk kö­szönetét a vasas! Vegyes KTSZ Összes dolgozóinak, koszorúval való megjelené­sükért. 179 A gyászoló család — HALÁLOZÁS. Szeretett nagy­nénink, sógornőnk és testvérünk Szíjártó Rozália nyugdíjas, novem­ber 12-én elhunyt. Temetése 15-én 3 órakor lesz a pécsszabolcsi te­metőben. 909 A gyászaló család köszönetnyilvánítás Mindazoknak, akik felejthetetlen feleségem elhunyta alkalmából bár ml módon mellém álltak fáidal- mamban, részvétükkel enyhülést igyekeztek nyújtani, ezúton mond köszönetét A gyászoló Záhn család, Szentlőrinc. 70103 * *

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents